Délmagyarország, 1988. január (78. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-15 / 12. szám

Péntek, 1!)88. január 15. 5 Megjelent az Algyő és népe Á nagy egészen belül A magyar történetírás ko­rábbi — elsősorban politikai os jogi — érdeklődésén a maga lehetőségei között az a tanulmánykötet is túllép, amely Algyő és népe címmel a napokban jelent meg a So­mogyi Könyvtár gondozásá­ban. A kutatásnak kevés előzménye volt. Belovai Sándor néprajzi dolgozatán es Bálint Sándor Algyőre is kiterjedő kutatói munkássá­gán túl csak a Szeged törté­nete monográfia már meg­jelent kötetei és a Sándor­falvárói néhány évvel ez­előtt id. Juhász Antal szer­kesztésében közzétett tör­téneti és néprajzi munka szolgált utalásokkal. Fél évtizedes kutatómun­ka eredménye ez a mostani monográfia. A nagy számú szerzői kollektíva — amely a Szeged monográfia szer­kesztőbizottságának útmu­tatása alapján végezte mun­káját — nagyobbik része a szöregi (Szőreg és népe, 1977) és a deszki (Deszk tör­ténete és néprajza, 1984) kö­tet után immáron harmad­szor szövetkezett egy telepü­lés múltjának tudományos igényű feldolgozására. Túl­zás nélkül beszélhetünk te­hát egy olyan tudományos műhely létrejöttéről, amely sajátos színfoltja Szeged és a megye szellemi életének. A mintegy 460 oldalas munka egyetlen pillantással fogja át az egykor Geu­nok nevezett Algyő törtene­tét, az algyői halásztársada­lom egész életét. A kittet nemcsak történeti feldolgo­zásokat tartalmaz, s egyik erénye éppen az, hogy a néprajz, a nyelvészet, a földrajz és más diszciplínák annyiban szerepelnek benne, amennyiben kiegészítik és elmélyítik az egyes történeti korszakok gazdasági, társa­dalmi, politikai folyamatai­A történelem totális, s megvannak a maga kis totalitásai. Alá kell vetnünk magunkat sza­kadatlan pótvizsgáinak: szüntelenül szembesíte­ni kell az eszmét és a valóságost. nak bemutatását. A szerzők az algyői tarsadalom meg­rajzolásánál a nagy vonalak, mellett a részletekre is nagy gondot fordítottak, így szin­te megelevenítik, közel hoz­zák az olvasóhoz az elmúlt idok realitásait. A legszéle­sebben vett törtenelem kö­zéppontjába a társadalmat, az embert helyezik, nagy fi­gyelemmel a gazdaság prob­lémáira. A több mint ezer esztendő óta lakott Algyő írott forrás­ban először az 1138-as dömö­si összeírásban szerepei, s 07, idén éppen 850 éve lesz ennek. De nem jubileumi kegyes leltár ez a mostani vállalkozás — a történelem valamennyiünket sürget az elhalasztott-elmulasztott ér­tékfeltáró munkára. A rette­gett s mégis szeretett víz, a Tisza algyőiek életében ját­szott szerepének taglalásán túlmenően a mű a falu hatá­rain kívülre is tekint, na­gyobb régióba pillant be. Mivel a kései feudális és a kapitalista korban Algyö ré­sze volt a Pallavicini urada­lomnak, története nagyobb földrajzi egységbe simul. A felszabadulás utáni évtize­dekben az egyik legerősebb vonzást maga Szeged jelenti a község számára, a másikat pedig a kőolajmező. Hogy nemzeti történel­münket hogyan osztjuk kor­szakokra, annak meghatáro­zása a történettudomány Magvar könyvek külföldön A hazai tudományos élet eredményeinek megismerte­tésére. a magyar kultúra külföldi terjesztésére 22 or­szágban, 35 nemzetközi könyvkiállításon és vásáron ve.sz részt az idén a Kultú­ra Külkereskedelmi Válla­lat. Közvetítésével a bemu­tatókon elsősorban a két, idegen nyelven is publikáló kiadó, az Akadémia és a Corvina tudományos, illetve művészeti újdonságai látha­tók. A nagyobb kiállításo­kon 18 magyar nyelvű könyvkiadó termékeit sora­koztatja fel. Mészáros József, a válla­lat ügyvezető igazgatója az MTI munkatársának el­mondta, hogy tavaly vala­mennyi fontos nemzetközi rendezvényre eljutottak. A Kultúra — amely mintegy 80 ország kiadóival és ter­jesztőivel áll kapcsolatban — export—import forgalma csaknem elérte a kétmilliárd forintot. A könyvek mellett a bevétel tekintélyes része folyóiratok, zenemüvek, műsoros videókazetták, s nem utolsósorban nyomtatá­si munkák, illetve tanesz­közök értékesítéséből szár­mazott. A nyugati kiadók rendelésére tavaly is tobb millió dollár értékben nyom­tattak könyveket hazánk­ban, külföldi megrendelé­sekből az idén sincs hiány. A vállalat megítélése sze­rint a magyar kiadók nem használják ki teljeskörúen lehetőségeiket. A könyvpia­con sokkal több idegenfor­galmi, turisztikai kötetre, gyermekeknek szóló kiad­ványra lenne vevő, ám ezekből szűkös a választék. Régi hiányt pótolna, ha két évtized után ismét lenne vállalkozó egy reprezenta­tív, Magyarországot bemu­tató album készítésére. Nagy keletje lenne az úgy­nevezett szabadidős kiadvá­nyoknak, a sporttal foglal­kozó köteteknek is. A külföldi bemutatkozá­sok sora február másodikán a világ legnagyobb tanesz­közvásárán, Baselban kezdő­dik. A vállalat több mint három évtizede értékesít taneszközöket, s a Tanért­tel közösen az oktatási esz­közök piacán nemzetközi rangot vívott ki. A különfé­le biológiai, kémiai, fizikai szemléltető esz.közökkel az idén is jelentkeznek, s ez­úttal komplett iskolai labo­ratóriumi üvegkész.l etek kel bővítik a választékot. Ba­sel után szeptemberben Lipcse, decemberber pedig Párizs kínál alkalmat a be­mutatkozásra, a hazai ter­mékek népszerűsítésére. A magyar könyvek egye­bek között láthatók lesznek a brüsszeli, a milánói, a varsói, a szófiai, a pekingi, a barcelonai és a göteborgi nemzetközi könyvkiállításon, illetve -vásáron. A magyar­országi idegen nyelvű gyer­mek- és ifjúsági / irodalmat a bolognai nemzetközi gyer­mekkönyvvásáron tárják az érdeklődők elé. A vállalat hagyományo­san reszt vesz a lipcsei ta­vaszi vásáron, az iden is ott lesz a frankfurti könyvvá­sáron, a világ könyvpiacá­nak legjelentősebb találko­zóján. feladata. Az a társadalmi fejlődésmenet, amely az Al­győ és népe monográfia ol­vasása során kibontakozik előttünk, talán nem általá­nosítható, de minderképpen adalék az általánosításhoz. A szerzők — helyesen — nem törekedtek összegző vagy politikai tételek meg­fogalmazására, s éppenség­gel kerülni igyekezték az el­méleti általánosításokat, de a kis részletek nagy erudí­ciójú feltárása során nem kerülték meg a lényeges, nagy kérdéseket. Többszer­zős munkáról lévén szó, bi­zonyos színvonalbeli egye­netlenségek mutatkoznak, s a fő fejlődési vonalak, a „görbék" meghúzása, kieme­lése olykor elmaradt, de így is egységgé állt mindaz, amit a huszonhárom tudo­mányos kutató, muzeológus, levéltáros, könyvtáros, peda­gógus, újságíró, sőt a kőolaj­bányászatot irányító — az algyői társadalom osztályvi­szonya-iról, életformájáról, mentalitásáról külön rész­eredményként kidolgozott. A tanulmánykötetet mintegy 150 fotó, számos grafika, va­lamint személyi- és földraj­zinév-mutató egészíti ki. Az újabb kutatói mélyfú­rás eredményeképpen a sze­gedi nagy táj tudományos térképéről ismét eltűnt egy fehér folt. A monográfia nemcsak a szakembereknek, hanem a szűkebb haza, Sze­ged-Algyő múltja iránt ér­deklődőknek is sokat nyúj­tó munka. Bizonyosak va­gyunk abban, hogy kiadásá­val a városi tanács nemes üavet. farolt föl. A kötet ki­adásakor felmerült anyagi gondok enyhítéséért a Nagy­alföldi Kőolaj- és Földgáz­termelő Vállalatot, az eszté­tikus kivitelezésért pedig a Szegedi Nyomdát illeti elis­merés. „A helyi közösség össze­fogásának erősítéséhez talán tanulmánykötetünk is hoz­zájárulhat némiképpen" — írja előszavában a szerkesz­tő, Hegyi András. Ügy le­gyen. Dányi László Végső búcsú Száraz Györgytől Családja, barátai, pálya­társai, tisztelői mély rész­véttel vettek búcsút Száraz György Kossuth-díjas írótól, a Kortárs főszerkesztőjétől csütörtökön a Farkasréti temetőben. Ravatalánál Vajda György művelődési miniszterhelyet­tes, a tárca nevében vett búcsút az elhunyttól. A szí­nésztársadalom nevében Sinkovits Imre Kossuth-dí­jas színművész mondott személyes hangú búcsúsza­vakat, a Magyar írók Szö­vetsége, a Kortárs szerkesz­tősége és a barátok nevében Orbán Ottó, József Attila­díjas költő, műfordító, bú­csúzott Száraz Györgytől, méltatva életművét, embe­riességét. Közvetlen filmcsere Ettől az évtől kezdődően hamarabb láthatják a film­barátok a legérdekesebb szovjet filmeket Magyaror­szágon és a legjobb magyar filmeket Moszkvában. A Moszkvai Filmforgal­mazási Vállalat és a Főváro­si Filmforgalmazási és Mo­ziüzemi Vállalat (Főmo) a napokban szerződést kötött az új, egész estét betöltő já­ték-, dokumentum- és ani­mációs filmek közvetlen cse­réjéről. A szerződés alapján a két főváros egy-egy kije­lölt mozijában gyakorlatilag a hazai bemutatókkal egy időben vetíthetik a másik ország nézőinek érdeklődé­sére számot tartó filmalko­tást. A filmbemutatási tervek alapján válogat mindkét fél: a Fömo évente 12 szovjet, a moszkvai vállalat pedig hat magyar filmet visz a közön­ség elé ebben a konstrukció­ban. A budapesti Kossuth filmszínházban, illetve a szovjet fővárosban, a Zarja­gye moziban legfeljebb 21 napig lesznek láthatók a fii-, mek szinkrontolmácsolással. A szerződés nem befolyásol­ja az országos filmátvételt: az érintett filmek a két or­szág filmszakmai külkeres­kedelmi vállalatai között ke­reskedelmi úton is — azaz a szokásos rendnek megfelelő­en, szinkronizálva vagy fel­irattal, s emiatt némi késés­sel — kerülnek forgalomba. Minél több lábon... Nosztalgia? Micsoda leve­gője volt a régi Somogyi­könyvtárnak! Az olvasóter­méből beleláthattunk a vá­ros szivébe, 'szépen faragott bútorai elbűvöltek ódonsá­gukkal. Nem nosztalgia, ámulunk, hogy előttünk áll az egykori Somogyi olvasótermének részlete. Hol? A Tolbuhin sugárúti szakszervezeti könyvtárban. De nemcsak ez az egy újdonsága van az ed­dig korántsem nyitottnak mondható intézménynek. Ezekről Nóvák Ákossal, a könyvtár igazgatójával be­szélgetünk. — Mindent megtettünk azért, hogy átmenthessük a régi Somogyi bútorainak egy részét. A faragott elemekből galériát alakítottunk" ki, így az év elején megnyitott ol­. „suieirnuriKben Közel 4500 kötetet tudtunk elhelyezni. Ezek kézikönyvek. A folyó­irat-olvasónk(Da 110 lap jár. Gyűjtjük az ágazati szak­szervezetek lapjait, és az üzertii lapokat is. — Tudjuk, korábban a könyvtárban csak nagy rit­kán tűntek fel olvasók. El­sősorban a munkahelyeket látták el könyvekkel. Mi­ként változik ez az idén? — A letéti könyvtárak el­látása továbbra is fontos fel­adatunk. Évente 110 ezer kötetet cserélgetünk. Sze­rencsére a költségvetésünket Ugye, mintha a régi Somogyi .Stlimiül Andi olvasótermét na fclv.-n-lti látnánk? nem nyirbálták meg, bár a beszerzésre az idén fordít­ható 400 ezer forintból lé­nyegesen kevesebb könyvet tudunk venni, mint koráb­ban. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy az idén a bete­gekhez is eljuttassuk az ol­vasnivalót. A biblioterápiá­tól sokat várunk a gyer­mek-, a belklinikán és az ideg-elme osztályokon. Ezen­kívül a központi könyvtá­runkba is szeretnénk be­szoktatni az olvasókat. Ide elsősorban a szakszervezeti aktivistákat, a politikai munkatársakat várjuk. En agresszív könyvtáros va­Milyen értékrend van nálunk? . Ma Magyarországon a leg­több ember, ha megkérde­zik hogyan szeretne élni, mi számára a legfontosabb, ka­pásból azt feleli; biztonság­ban, nyugalomban, jó csa­ládban s jól. Ha az érték­sorrendet, az életcélokat to­vább firtatjuk kiderül még, hogy a fenti meghatározó értékek, vágyak után a sor­rend általában a következő: előbbre jutás (elsősorban anyagi javakban), jó munka, szerzés, siker, kötetlenség, mindennapi élvezetek és örömök, elismerés. Ezeket mindenki akarja. Nem ugyanúgy, sokféle ötvözet­ben, más-más módon, de szeretné..— Am, hogy meg­éli, megélheti-e itt és most, az nem csak akarás, szemé­lyes vágyakozás kérdése. Mert társadalmunk jelen­legi értékállapotára a folya­matos mozgás, átalkulás, változás a jellemző: s a mostani fejlettségi (s fejlet­lenségi) fokon nem is lehet elvárni homogén, egységes értékrendet. A meglévőt, s annak erényeit és hibáit vizsgálni, alakítani azonban szükségszerű. Mert enelkül nincs előrelépés. Társadalmi, gazdasági viszonyaink fej­lesztése elképzelhetetlen a mai magyar valóságra épü­lő értékrend feltárása, for­málása nélkül. „A társadalom ugyanis csak akkor tud saját elvei­nek megfelelően működni, ha olyan értékek érvénye­sülnek, amelyek összhang­ban vannak az uralkodó gazdasági formákkal, a tu­lajdonviszonyokkal, a társa­dalmi célokkal, a távlatos érdekekkel" — írja Kárpáti Sándor Az értékek világa cimú most megjelent köny­vében. S együttgondolkodás­ra invitálja az olvasót, kö­zös töprengésre, vitára, jel­lemzésre arról, hogy mi­lyen értékrend van nálunk, s mit tehetünk azért, hogy megvédhessük, gyarapíthas­suk értékeinket. A téma divatos: értékren­dünk válsága, az új érték­igények erősödése minden­kit érint, az érdeklődésben az emberek támpontkeresése fejeződik ki. S Kárpáti Sán­dor könyve éppen azért nem „egy a divatos témával fog­lalkozó sok mű kózül", mert ebben a támpontkeresésben segít. Aktuális, hétköznapi példákat és kérdéseket sor­jáz.tatva, a szakirodalom legfontosabb megállapításait citálva sorakoztatja fel — tudományos igényességgel és egyszersmind olvasmányo­san — a mai magyar tár­sadalom, a benne élő egyén értékrendjének jellemzőit. Valóságos érték-térképet rajzol arról, hogy itt és most mik és milyenek va­gyunk. mit tudunk és mit kellene kezdenünk magunk­kal, S ezzel a „térképpel" tájékozódni segit. Rámutat arra, hogy soros feladataink megoldása közben „együtt kell megbirkóznunk az örö­kolt mentalitás nehezékével és azokkal a problémákkal, amelyek már a mai viszo­nyaink között keletkeztek, vagy nem fejlődtek a kívá­natos módon." A „birkózást" megkönnyí­tendő szervez könyve ele­jén őrjáratot az értékek kö­rül. majd elemzi a követ­kező fejezetben társadal­munk értékrendjét, rend­szerezi az értékeket, s keres végül választ arra, hogyan tudunk megfelelni a maga­sabb követelményeknek. A gazdasági kibontakozás, a társadalmi megújulás prob­lémáit. feladatait értékrendi vetületben úgy sorakoztatja fel a szerző — hol helyes­lésre, hol ellenvéleményre ingerelve az olvasót —, hogy bizonyítja a változás szük­ségességét, azt, hogy „meg­váltásunkat csak megválto­zásunk hozhatja meg. Nem könnyen. Nem rövid -távon. És nem konfliktusok, meg­rázkódtatások, áldozatok nélkül. Másként kell tehát viselkednünk, gondolkod­nunk, dolgoznunk és él­nünk." A megváltozáshoz, a más­ként éléshez, az értékesebb emberi léthez visz közelebb Az éltékek világa cimú könyv mindenkit, aki elnl. vassa, forgatja. (Népszava Lap- és Könyvkiadó). S*. M. gyok, ami egyebek között azt jelenti, hogy igyekszünk elé­be menni az olvasónak. Tervezzük az aktivisták meghívását. Aki hátrányos helyzetű, alacsony jövedel­mű, annak talán szellemi oázist jelenthetünk. A könyvtárhasználat és a köl­csönzés egyaránt ingyenes. — Es ha mondjuk, egy i,„mezitlabas" szakszerveze­ti tag téved ide be? — Senkit nem küldünk el. Legfeljebb a kölcsönzési idő rövidül le. — Ugy tudom, naponta 10-től 16 óráig tartanak nyitva. Ilyenkor többségünk dolgozik. — Ha az igények úgy ala­kulnak, a nyitva tartást meghosszabbítjuk. Sőt azzal is szembe kell néznünk, hogy mind többen hét végén sze­retnének olvasni. — Milyenek a partnerkap­csolataik? — Igen fontos partnereink a vállalatok, üzemek. Velük évente szerződést kötünk, melyben megfogalmazódnak a mi kötelezettségeink épp­úgy, mint a másik fél támo­gatása. Sajnos, csökkent az anyagi hozzájárulásuk. Pe­dig ez számunkra létkérdés. Csak egy példa: 1980-ban a könyvek átlagára 42 forint volt, most 80. A vállalatok igényeit igyekszünk minél jobban figyelembe venni. Így kezdtük meg az üzem­és gyártörténeti dokumentu­mok gyűjtését. Jó kapcsolat­ban állunk a közgazdasági társasággal is. Nálunk mű­ködik majd a közgazdasági klub. E sajátos társadalmi réteg olvasói igényeit ugyan­csak szeretnénk kielégíteni. Talán már az is könnyebb­ség, ha szakirodalomért nem kell Budapestre utazniuk. Partnereinknél maradva, a népfrontnak felajánlottuk a hangos könyvtárunkat. 'Az olvasótáborosaink ugyancsak itt találkoznak. De helyet adunk még a szovjet—ma­gyar kultúregyesületnek, a mezőberényiek baráti köré­nek, az érem- és bélyeg­gyűjtőknek ... — Fontos, hogy minél több lábon álljanak? — Ilyen idükhen bezárkóz­ni nem lehel Miután felkel­tettük magunk iránt az ér­deklődést, lesni kell partne­reink, olvasóink igényeit Buil/sár rrzséht-i f V

Next

/
Thumbnails
Contents