Délmagyarország, 1988. január (78. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-15 / 12. szám

Péntek, 1088. január 15. 3 Áz új Zaporozsec Veszprémben, a Bakony Müvekben *vendégeskedik" egy új Zaporozsec. A gyár szakemberei azt vizsgálják, hogy milyen alkatrészek gyártásával cs szállításával tudnának bekapcsolódni a ZAZ—1102-os szovjet kisautók gyártásába. Elsősorban gyújtáskapcsolók, ablaktörlő- és elektronikus gyújtási rendszerek gyártása jöhet számításba, hiszen ez illeszkedik a gyár profiljába Évindítás a Ganz-vállalatoknál Általában zökkenőmentesen kezdték az évet az egykori Ganz-MAVAG-ból alakult hét önálló gyárban, illetve az általuk létrehozott leányvállalatoknál és közös vállalatoknál. Sikerült időben előre feltölteni a raktárakat a termelés indításához szükséges alkatrészekkel és alapanyagokkal, így a gyors átállás a termelőmunkában eddig nem okozott fennakadást. A részletesebb vállalati tervprogramok most készülnek, a tervezömunkát azonban több helyen bizonytalanságok kísérik, rendeléshiány nehezíti. Viszonylag kedvező helyzetben indította az új évet a Szerszámgyár, a Felületnemesítő Gyár és a Felvonógyár, más üzemek viszont piaci gondokkal küzdenek. A Vasúti Járműgyár például rendelkezik ugyan korszerű, piacképes termékszerkezettel, hiszen modern metrószerelvényeket, villamosokat és motorvonatokat gyárt, mégsem kap elegendő belföldi megrendelést, s így referenciával sem szolgálhat esetleges kölföldi partnereinek. A Ganz-MAVAG vezetői a múlt év decemberében írták alá a vállalat megszüntetéséről szóló megállapodást a Szanáló Szervezettel. Ezt követően vezető vállalati szakemberek részvételével operatív bizottság alakult a vállalat felszámolásának, illetve az önálló gyárak megindításának összehangolására, a munkák koordinálására és szervezésére. A bizottság munkaprogram alapján látott hozzá a szerteágázó feladatok elvégzéséhez. r Életkörülményekről Vizsgálati program Hazánk gazdasági, társadalmi életének legfontosabb kérdéseit,, illetve a lakosság ellátását, szociális körülményeit leginkább meghatározó jelenségeket foglalta idei ellenőrzési programjába a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság. A KNEB mindenekelőtt arra törekszik, hogy átfogó, országos vizsgálatainak taj pasztalatait, az ellenőrzések megállapításait minél szélesebb körben hasznosítsák a döntések előkészítésében, végrehajtásában és azok számonkérésében egyaránt. Egy „névtelen" szolgálat Néha belebonyolódunk életbajainkba, s úgy érezzük, elveszítettük életünk fonalát, nincs nyom, mely kivezetne bennünket. Ilyenkor szükségünk van valakire, megértésre, támogatásra, aki, ami által elhihetjük: nem vesztünk el végleg. De félünk. Félünk ügyeink és kapcsolataink „kiteregetésétől". Erőlködünk, hogy elrejtsük ráncainkat, könnyeinket, bánatos tekintetünket. Kihez forduljunk ebben a helyzetben? Ki segíthet? Szomszédok? Barátok? Szülök? Házastárs? Gyermekünk? Munkatárs? Hisz épp velük van bajunk ... Néhány szakember gondolt azokra az emberekre, akik anonimitásukat megőrizve kívánnak gondjaikkal valakihez fordulni. Nemzetközi tapasztalatok alapján jött létre Szegeden 1981-ben az SOS lelki segélyszolgálat. Estéről estére 7-től reggel 7 óráig hívható a 11-000 telefonszámon. Egy képzett munkacsoport mindennap készségesen vállalkozik arra, hogy megbeszélje a hozzájuk fordulókkal gondjaikat, anélkül, hogy megkérdezné nevüket, személyi adataikat, hogy fürkészné kisirt szemüket. Nemcsak a hívó, de a szolgálatot teljesítő is anonim. Csupán annyit tudunk, hogy valahol Szegeden összegyűlik néhány ember mindennapi munkájuk elvégzése után azért, hogy segítsenek olyan hivóknak, akiknek az élete megakadt. A munkacsoport tagjai emberi értékekre és problémákra fogékony férfiak és nők, akik ugyanazt a magyar valóságot élik, mint a hívók. Az empátián és elhivatottságon túl sajátos ismeretekre és készségekre van szükség ahhoz, hogy valaki elfoglalhassa helyét a telefon mellett. Speciális kiképzésben részesülnek a stáb tagjai, ahol megismerik kapcsolatukat az emberekkel, viszonyukat a devianciával, önpusztítással stb. Ezáltal tudatosodik bennük, miként tudják kezelni az emberi problémákat, félelmeket, gátakat. A szolgálat tagjai arra vállalkoznak, hogy segítik megfogalmazni a hívók problémáit, segítenek megkeresni a számukra legmegfelelőbb megoldást. Mindenki maga dönti el, hogyan éli tovább az életét. E munka során egy lehetőséggel kell élni: amíg a hívó tartja a telefont, a leghatásosabbnak és legmeggyőzőbbnek kell lenni, hisz a beszélgetés addig tart, amíg a hívónak szüksége van rá. A szolgálat célja: valamit tenni azért az emberért, akinek abban a pillanatban egyetlen kapaszkodója van — az „arctalan" hang a 11-000 tárcsázása útján. Hétköznap, vagy ünnepen, minden este várja valaki a hívásokat az SOS lelki segélyszolgálat telefonja mellett. S hogy van létjogosultsága eni.ek a munkának, azt igazolja, hogy városunk polgárai élnek ezzel a lehetőséggel. Sőt, nemcsak a megye más városaiból, községeiből, de távolabbi helyekről is keresik a szegedi SOS lelki segélyszolgálatot. Mindig szívesen várják azokat az elhivatott, e mum ka iránt érdeklődő embereket, akik vállal ják, hogy szabadidejük egy részét úgy teszik hasznossá, hogy igyekeznek javítani a / körülöttünk élő emberek mentális helyzetét. Ha szívesen részt venne ebben a munkában, Önody Saroltánál, a szolgálat vezetőjénél érdeklődjön a 10-180-as telefonszámon. Immár kész a leltár... Ú

jfajta játékot játszunk mostanában: nemzeti emelgetősnek is titulálhatnánk némi iróniával. No, nem teljesítményeinket kezdtük el ilyen rohamosan emelgetni egyik napról a másikra. A frissen átragasztott árcédulák „szoknyáját" lebbentjük fel: alánézünk, találgatunk, számolgatunk, hogyan osszuk be ezután vékonyodó „pénztárcánk" tartalmát, hogy a „vastagodó" árakkal, úgy ahogy, állni tudjuk a versenyt. Meglepetések is érhetnek olykor bennünket bőséggel: amiről azt hallottuk, olcsóbban kapjuk meg ezután, ott is vastagabban fogott a kereskedők ceruzája. Ha mégis lefelé kanyarintották az árcédulán a számot — bizony, az csak filléreket jelent legtöbbször. Fordítva aligha van így. Mit tehetnénk? Tudomásul vesszük, s jön a házi számolgatós, mivel spórolhatnánk még többet. Ismerősöm mondogatja sokszor, torz a mi árrendszerünk! Szombaton, ha lemegy a boltba, megveszi a sarkon az összes központi napilapot annyiért, amennyiért azután egyetlen üveg jobb sört (sem) kap az üzletben. Ilyen drága lenne nálunk a folyékony kenyér, vagy ilyen olcsóra taksálnánk az írott szót? Arra is vártunk, hogy kicsit megfésülgetik, simábbra igazítják torzonborz fejét kialakult árainknak. Nem mindig sikerült. Böngészem a gyerekruhaboltok kirakatat, s ámulok! A harminc centis tipegő nyolcszáz forintnál kezdődig, dé ezerig is elmehet, ha egy cseppet divatos. Megsokszorozódott az ára egyetlen éjszaka alatt. Azon okoskodom, eddig adtuk volna ennyire ára alatt, vagy most menesztettük a csillagos egekbe? £n úgy göndolom, torz volt az előző ár is, mert közös zsebünkből húzta ki a forintokat, de torz a mostani is, mert most meg a saját zsebünket bünteti. Jó-jó! Tudom, hogy nem tarthattuk fenn tovább azt az állapotot, hogy mindent támogassunk. El kellett vonni a segítséget merr nem volt már miből adni. De...! Mit csináltak eddig a termelők? Termeltek, persze, de hogyan! Az állam zsebe elég mély volt ahhoz, hogy el lehetett rejteni benne mindent. A tehetetlenséget a szervezetlenséget is, így lett évek alatt a haszontalan munkából is hasznos, mert nyereséget kapott érte a vállalat. Most meg! Az eddigi támogatást egyszerűen át szeretnénk testálni a vásárlókra,' akik viszont nem óhajtják már megfizetni azt, hogy a vállalat csak ilyen drágán képes ezt gyártani. Életképtelen vállalat az ilyen. Nyavalyatörős helyzet! Hiába számítunk arra, hogy a piac majdcsak visszaszorítja az ilyen „rablógazdálkodást". Olyan fiatal párt még nem láttam, amelyik úgy indult volna az életnek, hogy ne akarjon gyereket! Márpedig a gyerekhez ruha is jár, cipő is. Meg kell venni, kényszer. Ezt a piacra bízni aligha lehet. Hosszú ideje csökkenő születésszám mutatja: jobban oda kellene figyelni arra, miért kerül többe ma egy gyermekfarmer, a nála kétszerte nagyobb felnőttnél. Európai árakra kapaszkodtunk fel hirtelen, mert ezt diktálja a kor, saját kárunk, hogy egyelőre nem tehetünk mellé „európai" fizetéseket is, mert gazdaságunk gyenge teljesítményéből még nem futja. Hatalmas ellentmondás, hogy mai zsebünkbe is annyi kgrül, amennyire évtizedekkel ezelőtt bekalibráltunk De hogyan számoltunk, akkor? Ingyen volt a lakás, olcsó volt a közlekedés, az élelmiszer, a tanulás, a gyógyulás — inem is volt szükségünk akkor többre. Csakhogy közben hatalmasat változott a világ. A lakásért fizetnünk kell, nem is akármennyit, az ABC-ben kapásból otthagyjuk egyheti fizetésünket a hétvégi bevásárláskor, s talán az sem titok, hogy az egeszséghez, meg a tudás megszerzéséhez Ls pénz kell, nem is kevés. Újra kéne' gombolni a kabátot, de csak mellény kére futja egyelőre. Mi legyen hát? Nem kisebb ellentmondás az sem, hogy egyre többet várunk el a társadalom minden tagjától, de egyelőre csak kevesebbet ígérhetünk cserebe. Kótelnek áll-e vajon egy egész ország ilyen szorító feltételek mellett? Bizalmat élvez mégis az elképzelés, ha nem is túl népszerű. Érezzük, további boldogulásunk függ attól, mennyire tudunk most odafigyelni minden fillérre, minden lehetőségre. így azután legtöbben tudomásul vesszük, ha most nem rántanánk egy hatalmasat a nadrágszíjon, nemsoká talán a nadrág Is eltűnne rólunk. Ilyen nehéz helyzetbe sodortuk volna magunkat, vagy csak ennyire előrelátók lennénk? Azért félünk is. Ne tagadjuk: legfőképp attól az inflációs spiráltól. Nem ezt ígérték! — méltatlankodnak néhányan. Nein is ígéret kérdése ez. Bűvészmutatványuk egész sorát hajtották végre vállalataink: az elmúlt hónapban. A beígért árstop, a csökkenő termelői árak miatt még az év utolsó heteiben is bedobtak apait-anyait: legyen miből engedni úgy, hogy végül mégiscsak drágábban adhassák az idén portékájukat. Hitvány, csalárd módszer az ilyen. Miért nem léptünk kózbe a rendelet erejével? Törvényt kellene ülni az ilyenek fölött! — sápítoznak sokan, azzal érvelve, hogy így eleve üstökön ragadnánk az inflációt. Azt mondom, abból sok' jó nem származik, ha a hivatal ül torvényt a gazdaság felett. Az elmúlt évtizedek példák tucatját kínálják, hogy ahol megjelent a „kincstári észjárás", és beleszólta termelésbe, ott soha nem lett termelőerő a fiskális szócsavarásból. Félrevezető elgondolások annál inkább! Mert mi is történhet? Minden bizonnyal, lesznek vállalatok, akik az áralku feloldása után egymásra licitálnak majd: ki, menynyit tud emelni? Hadd emeljék, adják alább is! Hiszen elindulhat egv olyan folyamat, amikor végül választék lesz, teli zsebü vásárló annál kevesebb. Előszór csak a kereskedelemi raktárai telnek meg, utána a gyártó minden sufnija, aztán majd dönthet: leállítja a termelést, mig ki nem söpri a raktárait, vagy leengedi az árat. A választás aligha lehet kétséges, ha nem akarja, hogy minden piaci csatorna beduguljon. El kell gondolkodni minden vállalatnak, hogyan tudná olcsóbban megcsinálni ugyanazt, mert hogy lehet, abban biztos vagyok. Csak rá kell kényszeríteni őket, mint a világ sok más táján sikerült is mindezt elérni. A világ pedig nem lesz hajlandó a mi tunyaságunkat, tehetetlenségünket elismerni, s többet fizetni érte. Nekünk kell alkalmazkodnunk másokhoz. L

eltározunk. Számba vesszük az elmúlt esztendőt, előre kacsintgatunk az ideire. Első látásra nem tűnik rosszabbnak a tavalyi, mint az azt megelőző, összeszedtük volna magunkat? Bizonyára ez is benne van a kalapban. Más is. Egyebek között az is, hogy másként látunk dolgokat, mint néhány évvel ezelőtt. Talán egyszer megérjük azt is, hogy az árreform nem egyszerű áremelést takar, hanem reális, a világhoz igazodó piaci viszonyok tükörképévé válik. Sok tennivalónk akad még addig. Italai Gábor átárazás után készletfeltöltés Valamennyi fővárosi élelmiszer-, ruházati és iparcikk-üzletben az előzetes ütemezés szerint fejeződött be az átárazás, s ma már csak a szokásos év közbeni vagyonmegállapító leltár miatt tart zárva néhány kereskedelmi egység. Az élelmiszer-boltok új árakkal nyitottak január 4-én, az iparcikk- és ruházati üzletek fele még mult évben, másik fele az új év első napjaiban végezte el az átarazást. Mintegy 300 ezer termékfajtánál tüntették fel a módosított arat a kereskedelmi dolgozók, s az üzletekbe érkező új szállítmányoknál ismét napról napra el kell végezniük ezt a munkát. Ma még könnyebb megfelelni ennek a többletfeladatnak, hiszen az év elejen csókkent a forgalom. Az esztendő első tíz napjában — a nagyarányú előző évi felvásárlások miatt — az ilyenkor szokásos, amúgy is alacsony januári eladási érték 50-60 százalékát érték el az iparcikk- és ruházati, 70-80 százalékát az élelmiszer-üzletek. Csak a cipőboltokban adtak el nagyobb mennyiségű árut, mint az előző év hasonló időszakában. A folyamatos árfeltüntetésről a jövőben sem mondhatnak le az üzletek, hiszen az élelmiszerek, az ipari és ruházati termékek nagy része szabadáras. Mivel a fővárosi élelmiszer-kereskedelemben meghatározó a Budapesti Elelmiszerkereskedelmi Egyesülés, a szakemberek szerint célszerű lenne, ha bizonyos termékeknél az egyesülés tagvállalatai egységes árról állapodnának meg. Ezeknél a cikkeknél a gyártók nyomdai úton előre feltüntethetnék az eladási összeget. Csak az ettől eltérő árat alkalmazóknak kellene újra és újra egyénileg címkézni az árat. Költség is megtakarítható így, mert az árazás drága. A kereskedelmi egységek szerint a 10, 20, 30 filléres árváltozások feltüntetése többe kerül a változás nagyságánál. A napi árucikkekből, húsféleségekből, húskészítményekből, tejből, tejtermékekből, sajtból igen gyorsan megszüntette az ipar a felvásárlások miatti választékhiányt. A napi cikkeken kívüli élelmiszerekből, vegyiáruból is az ilyenkor, év elején szokásosnál 40 százalékkal többet szállított az Alfa kereskedelmi vállalat a boltokba. Ennek ellenére mosó- és mosogatószerekből, papíráruból még nem sikerült megfelelően feltölteni az üzleteket. A következő hetekben a nagyobb arányú ipari szállításokkal ezekből a cikkekből is javul a kínálat. Gyógyítja a fákat Az egész országban számos, igen agresszív gombaés baktériumbetegség károsítja a kertekben a gyümölcsfákat, növényeket. Ezek a károsítok a nyílt sebfelületen keresztül hatolnak be a fába, ezért mindent el kell követni annak érdekében, hogy ezt megakadályozzák. Erre a célra a kutatók kifejlesztettek egy új sebkezelő anyagot, amely Cellcid néven került kereskedelmi forgalomba. A Cellcid felhasználható gyümölcsfák és díszfák törzsén, ágain metszésből és egyéb sérülésekből, valamint gombafertőzésekből eredő sebek kezelésére: a rákos, elhalt kéregrészeket kezelés előtt az ép szöveti részig ki kell vágni. A Cellcid igen nagy előnye a korábbi sebkezelő készítményekkel szemben, hogy behatol a fába, és a már korábban fertőzött részeket is meggyógyítja.