Délmagyarország, 1988. január (78. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-13 / 10. szám

Szerda, 1988. január 13, 81 Kháron garasa A Dioplriák ben található sor: „A párás, ben egy tücsök / rengetege közt emel egy Stradivárit." Ez a költemény részlet — mellékesen a kötet egyik legsikerültebb darabjából — kiindulópont lehet az elemző méltatáshoz, ami egy, a szerző kiadásában megjelent versgyűjteményt. Katona Judit Kháron garasa című könyvét helyezi ugyan szükségszerűen szűkebb-rövidebb, de remélhetőleg pontos és tiszta élmény-előtérbe. Már a szegedi költőnő első két kötetének (Farkasének.. l<)79, örök jegyesség, 1982) bírálói kifejtették: a nehéz életsors predesztináció* költői kötelezettségvállalása, a megpróbáltatások sorozatának lírai vetülete, a „sorsköltészet" nem szabad hogy híján legyen a megtelelő technikai tudatos-" ságnak és a hangulati-képi letisztultsággal rendelkező, különféle áttételeken keresztül is hatni képes mondondó-súlynak és hitelességnek. Az előző Katona Juditkötelek után ez a Katona Judit verseskötetéről is feltétlea fejlődés utaló tény, ga rasának cimu versez a három nyári csöndbetonházak / szívéhez abban ;)z esplben nül üdvözlendő, bizonyos elemeire ha a Kháron több verse (főleg az részből, de későbbről is) a s/.ónokiasság, és a túlzott érzelmesség felé tesz. ismét poétái lépteket. (Rekviem, Kháron garasa. Árulásért való imádság. Vízió, Meditáció). Ugyanakkor néhány vers érezhetően erőteljesebbé váló, kiteljesedni kezdő lírai világképet látszik mutatni, több olyan szellemi és hangulati elemmel, melynek hitele kétségbe nem vonható, költői hangja szikár és legfőképpen: melyen, valóban átélt (Vonatok, A 2. magyar hadsereg emlékére, A kun kereszt előtt, Szegedi anziksz, Az ösz révésze UH). Katona Judit, nekem úgy tűnik, minduntalan szívéhez emeli azt a hegedűt., amit egy „felsőbb szempontból" (a költészet örök-egy kultuújralapozgatása-: szúnak szemszögéből) Stramostani, űg.v tű- divarinak is lehet ugyan nik, a korábbiaktól eltérő nevezni, de ami sokszor jegyeket mutat, s ez még csak neki az — s ez a szívhez-emelés is (időnként legalábbis) színpadias, művi vagy éppen szükségtelen. Magyarán: a betonházak első; rengetege közt az., amit „verskénysze.rnek" (a mindenáron-verselés hol rutinszerű, hol önáltató késztetésének) nevezünk, úgy él és hat, hogy a kidolgozott, érett költemények gyakran kimódolt képekkel, szentimentalizmusba fúló, a valóságos és mélységesen tragikus élményekből táplálkozó •művek hatásfokát csökkentő darabokkal váltakoznak. így az egész, kötetnek egyenetlen szinvonalat, igaz, biztató jelként a már kifejtett fejlődőképességet is bizonyító, „sajátos" kontinuitást adnak. Sajnos viszont, a kettőt jellemzőnek mondható egységben Így a párás nyári csöndben sz.ívhe emelt hegedű, légyen akár Stradivari, többszőr csak föl-fölbicsakló, el-elcsuszszanó hangokat adhat — a glissandók pedig, tutijuk, nem igazán líraképzö zenei effektek. Domonkos László Zenei naptár A szegedi szimfonikusok koncertje Nem könnyű feladatra vállalkozott a Szegedi Szimfonikus Zenekar az új év első filharmóniai hangversenyén. A klasszikusokhoz szokott zenekedvelőknek talán szokatlanul hangzott a koncert indító darabja, a hattéleles Szokolay Concerto. A virtuóz, darabot a szerző a televízió felkérésére írta, az 1983-as karmesterverseny számára. A mű valóban alkalmas arra; hogy karmester és zenekar bebizonyíthassa technikai felkészültségét. Obcrfrank Géza és a szimfonikusok kiválóan vizsgáztak. Előadásukat pontos szövegtudás, a hirtelen dinamikai és tempóváltások tökéletes érzékeltetése jellemezte. Szokolay művészi stílusa nem ismeretlen Oberfrank számára (több müvét dirigálta már eddig is sikerrel, a Vérnászt Budapesten és Szegeden, a Hamletet Budapesten és Kölnben), s e stílus iránti érzékenységét a mostani produkció is bizonyította. A mű érdekessége, hogy a szimfonikus zenekar egészével szemben kisebb hangszercsoportokat szólaltat meg a szerző. így külön hallhatunk szinte minden hangszerfajtát: a vonósokat, a fa- és rézfúvósokat, a celestát, a hárfát. A Concertóban ritkán hallható hangszerek is megszólalnak — az aleatória, a cluster —, az avantgárd zene jellegzetes eszközei, melyek segítségével Szokolay kiaknázza a modern szimfonikus zenekar minden játék-, szín- és hangzáslehetőségét. Kodály Galántai táncok cimű darabjának előadása — bár a szünet után következett — mintha megsínylette volna a S/.okolay-mű állal igényelt nagy koncentrációt. A táncköltemény a magyar népi mulatságok gazdagságát, vidámságát, a forró indulatot, lefojtott duhaj kedvet hivatott bemutatni. Előadásakor a zenekar kissé fáradtnak tünt, apró bizonytalanságok érződtek. Szerencsés Választás volt a koncert zárómúveként Liszt Mazeppájának előadása. A szerző ilyen jellegű müveit külső inspiráció ihlette — jelen esetben Victor Hugó azonos című verse. Szimfonikus költeményeihez csatolt előszavában Liszt az előadókhoz szólt „ ... nem elég a mű szabályos végigütemezése — több-kevesebb javítással —, gépies megszólaltatása. A szép szimfonikus előadás lelke mindenekelőtt a reprodukált mű megértésében rejlik. A karmester feladata, hogy valamenynyi zenekari tag számára meghatározza a maga feladatának jelentőségét." Ügy tűnt, hogy szavai meghallgatásra találtak. A zenekar nagyszerűen érzőkeltette a vágtató lovához kötözött Mazeppa szenvedését, majd szabadulását és megdicsőülését. Az erőteljesen, lendületesen induló darab metruma sokszor változik. hogy az egyre gyorsuló, iszonyú vágta hangulatát visszaadja. Ezt szakítja meg a főtéma különböző hangszeréken í»a1ó megjelenése, amely méltóságot, fájdalmat fejez, ki. Itt kell kiemelnünk a rézfúvósok rendkívüli finomságokra is képes megszólalását. Végezetül diadalmas, magyaros színezetű indulóval fejeződik be a kompozíció, amely a hős megmenekülését szimbolizálja. A hangversenyen előadott művek komoly erőpróbát je lentenek karmesternek és zenekarnak egyaránt; a pró bát dicséretesen állta a Szegedi Szimfonikus Zenekar élén Oberfrank Gézával; s „a szép szimfonikus előadás lelke" megérintette a hall gatóságot. Gresó Erzsébet Sok vagy kevés-e a mérnök? (1.) Az utolsók között Európában A felsőfokú végzettségűj.Vimoglevö mérnöktársadalmat műszaki értelmiség aranya igen dinamikusan nőtt az elmúlt. 40 esztendőben. Számuk 1949-ben még csak 11 ezer volt, napjainkra pedig több mint 180 ezer. Jelentős intellektuális erőt képvisel hazánkban a diplomás műszaki értelmiség, még akkor is, ha tudjuk, hogy ez a nagyszámú társadalmi réteg a tudásfedezet, a kulturális tőke (a tudás időtállósága, konvertálhatósága, a nyelvtudás, kreatív és innovativ képességek és k é s zsége k) szempontjából korántsem homogén csoport. Teljesítmény aszály A diploma mögött álló tudás minőségének teljes körű és folyamatos javulását ilyen óriási mértékű mennyiségi növekedés mellett lehetetlen is biztosítani. Ezért aztán a diploma mögött álló tudásfedezet hiánya, vagy a megszerzett tudás hasznosulásának gyengeségei miatt sokszor elégedetlenkedünk a műszakiak által nyújtott produkcióval. Tette ezt Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke is az új év első napján adott interjújában, mikor hangot adoitt ¿íz. értelmiségi réteg elégtelen anyagi és erkölcsi el i s mer tségének, h ozzá té ve: sajnos, a teljesítménye is meglehetősen alacsony." Talán a nagyarányú mérnöksűrűség okozza ezt a régóta tartó teljesítményaszályt? Lehet, hogy nem egyetemi végzettséget igénylő feladatok kazlait kell elhordani a mérnököknek, és a napi rutinfeladatoktól nem tudnak hozzáférkőzni a tudomány műveléséhez? Vagy talán nem vagyunk elegen ahhoz — nincs meg a műszaki társadalom kritikus tömege —, hogy érdemi változást tudjunk elérni a műszaki fejlesztés meggyorsításában? Kételyeinket öszszegezve gyakran feltesszük azt a kérdést, hogy a kutatási és műszaki fejlesztési feladatokat, a gazdaság fejlettségét tekintve sok vagy kevés a mérnökök száma hazánkban? Hajlamosak vagyunk bonyolult világunkban erre a nagyon összetett kérdésre leegyszerűsített válaszokat adni. A két kézenfekvő válasznak egyaránt megvan a maga tábora. Vannak, akik azt állítják, sok, mivel a sem tudjuk mérnöki munkával foglalkoztatni. Hivatkoznak például arra. hogy a 35 év alatti mérnökök fele maga is úgy véli, csak részben hasznosítják tudását. A fiatal mérnökök közül minden hatodik-hetedik azt állítja, hogy megszerzett ismereteit egyáltalán nem tudja munkahelyén hasznosítani. Üres padsorok az egyetemeken A kérdésre választ kereső tábor másik tele — a hazai statisztikákra, nemzetközi összehasonlításokra, vagy a nagyszámú álláskínálatokra hivatkozva — kevésnek tartja a mérnök létszámot, ta műszaki diplomát szerzők létszámát és arányát Magyarországon, és vészharangokat kongat. Különösen a műszaki egyetemekre, főiskolákra jelentkezők és felvettek szamának csökkenése, illetve az üres padsorok láttán hajlamosak erőteljesen dorombolni az. oktatástervező intézetek ajtóin. A számok hűen mutatják az elmúlt években lezajló folyamatokat. A 70es évek végén megállt a műszaki felsőoktatásba felvettek számának növekedése, és csökkenő folyamat vette kezdetét. 1980-ban még 29 ezer volt a műszaki egyetem és főiskolák hallgatói létszáma. Napjainkra ez 5 ezerrel csökkent. Persze látni kell azt is, hogy nemcsak a műszaki főiskolák iránt csökkent az. érdeklődés, hanem az egész felsőoktatás iránt. Míg 1975-ben 107 ezer, 1980-ban 101 ezer fő volt a felsőoktatási hallgatói létszám, 1985-ben már csak 99 ezer, a csökkenés a műszakiaknál a legjelentősebb. Nagyfokú egybeesés figyelhető meg a felsőoktatás iránti érdeklődés csökkenése és a demográfiai helyzet alakulása között. A felvételre jéleptkezők száma követte a demográfiai hullámokat, és ez igaz a műszaki pályák esetében is. Kis létszámú korosztályokból értelenjszerűen kevesebben kívánnak továbbtanulni, mint egy nagyobb létszámú korcsoportból. A műszaki egyetemi, főiskolai hallgatói létszám erőteljes csökkenésében Életútja 75 évvel ezelőtt, január 17-én, itt, Szegeden kezdődött. Az ötgyermekes munkáscsalád lehetőségeiből nemigen futotta gondtalan, hosszas tanulóévekre. 13 éves korában már munkába állt, előbb kifutó volt, majd szabótanonc. Csak rövid ideig tudott a szakmában dolgozni, mivel nem volt munkalehetőség. 1930-ban a Szegedi Vegykísérleti Állomásra került, ahol katonai szolgálataitól eltekintve egészen 1943-ig, különböző beosztásokban dolgozott. Ebben az időszakban. 17 éves korában kapcsolódott be a munkásmozgalomba, lett az MSZDP tagja. Ifjúsága a szervezett munkásság közösségéhez kapcsolódott, a Szegedi Munkás Testedző Egyesületben sportolt. Először a fiatalok között végzett politikai felvilágosító, agitációs tevékenységet. Részt vett a Népszava-agitációban és terjesztésében, plakátragasztásban és különböző politikai megmozdulásokben. E tevékenysége miatt került összeütközésbe a politikai rendőrséggel. Katonai szolgálatát követően 1943-ban BudapesMóricz Béla ten helyezkedett el, a Stádium Rt-nél, a nyomda nyomtatványqsztályán. Itt került kapcsolatba Kőteleki Nagy Bélával, aki a Juhász Gamma Gyár egyik illegális sejtjének volt a tagja. Vele, valamint Pigler Jánossal együtt sokszorosították az „Eb ura fakó" című illegális lapot, amelyet a feleségével is terjesztettek. Munkahelye lehetőségével élve rendszeresen szerzett és továbbított életmentő okiratokat. Mozgalmi tevékenysége Pestújhelyhez kötődölt, ott érte a felszabadulás is. 1944 decemberétől a Vörös Hadsereg pestújhelyi parancsnokságán dolgozott, majd 1945 januárjában feleségével együtt visszatért Szegedre, ahol a demokratikus hadseregben szolgált. Ugyancsak 1945-ben az MKP tagja lett. Előbb a demokratikus átalakulásnak, később az egységes munkáspárt létrejöttéért folytatott küzdelemnek volt elkötelezett részese. A családbeli súlyos betegség miatt kénytelen volt leszerelni, s egy évig önálló kereskedőként, majd 1947-től 1950-ig a Szegedi Dohánygyárban dolgozott. Eközben megvalósította ifjúkori álmát, leérettségizett, majd a szegedi egyetemen egyéves államszámviteli tanfolyamot végzett, s viz.sgát tett. 1950—1951-ben a BM központi kiképzőiskolájának politikai tisztje volt. Hivatásának ellátása mellett jelentős pártmunkát végzett a X. kerületi pártbizottságnál. 1952-től 1954 végéig a Népművelési Minisztériumban i dolgozott. 1955-ben családjával visszajött S/egedre, előbb a Somogyi Könyvtár fiókkönyvtári hálózatának, majd 1957-től pedig az Egyetemi Könyvtár osztályának vezetője volt. 1958-ban a JATE Bölcsészettudományi Karán fanári oklevelet, majd 19(i7-ben egyetemi doktori fokozatot szerzett. 1959-töl 1972-ig, nyugdíjazásáig a Pedagógusok Szakszervezete egyetemi bizottságának függetlenített titkáraként dolgozott. Az ellenforradalom idején fegyvert ragadott n munkáshatalom védelmére, fegyveres szolgálatot teljesített a pártbizottságnál. Kezdettől fogva részt vett a párt újjászervezésében, és a munkásőrség helyi megszervezésében. Elkötelezett, példamutató tevékenységéért az MSZBT aranykoszorús jelvénye, a Szocialista Munkáért Érdemérem, a Munka Érdemrend ezüst fokozata, a Muhkásőr Emlékérem és Jelvény, a Szocialista Hazáért Érdemrend és a Felszabadulási Jubileumi Emlékérem kitüntetésekben részesült. Küzdelmes, tevékeny életpályáját 1972. július 20-án bekövetkezett halála szakította meg. Kormányos András * Móricz Béla születésének 75. évfordulója alkalmából az MSZMP Szeged Városi Bizottsága és a Szeged Megyei Városi Tanács január 14-én (csütörtökön) délután 1 órakor koszorúzási ünnepséget rendez a Belvárosi temető díszurnafalánál. ezen túlmenően nyilván közrejátszik az is, hogy a 70-es évek második felétől jelentős mértékben nőtt a felsőoktatás felvételi keretszáma, nőtt tehát a jelentkezés előtt álló fiatalok választási lehetősége. Mindent egybevetve sem lehetünk azonban elégedettek a felsőoktatásban részt vevő, főleg a műszaki egyetemekre, főiskolákra járó hallgatólétszám alakulásával. Magyarországon a 20— 24 éves korú lakosságra vetített fajlagos hallgatói létszám más országokhoz viszonyítva, ránk nézve rendkívül kedvezőtlen képet mutat. Ebben a népességcsoportban nálunk a felsőfokú oktatásban részt vevők aránya 14 százalék. Ugyanez az arányszám a Szovjetunióban 21, Ausztriában 24, NDK-ban 29, Finnországban 32, Svédországban 38, az USA-ban 58 százalék. Szinte hasonló eredményt kapunk, hogyha a 100 ezer lakosra jutó mérnökök arányát tekintjük. Ebben a rangsorban is szinte az utolsó helyet foglaljuk el az európai nemzetek sorában. Mit mutat a presztízsrangsor? Amikor a műszaki pályák iránti éradeklődés csökkenésének okait keressük, gyakran azt a leegyszerűsített magyarázatot fogadjuk el, hogy csökkent a mérnöki munka presztízse, ezért fokozatosan visszaesett a műszaki pályák iránti érdeklődés. A presztízs csökkenésével magyarázzuk tehát azt, hogy egyríT kevesebb fiatal választja hivatásának a mérnöki pályát. A/, ilyen vélekedésekben én két ellentmondást látok. Az egyik az, hogy a presztízs az emberek tudatában élő, a különböző foglalkozások egymáshoz viszonyított helyzetét kifejező értékítélet, összetelt dolog. Tobb objektív és szubjektív tényező együttes függvényé. Nem mondhatjuk ezért, hogy szoros kapcsolat van a presztízs és a műszaki felsőoktatási intézményekbe jelentkezők száma között. A presztízst befolyásoló elemek között éppúgy helyet kap a mérnöki foglalkozással összefüggő kereset és a hatalom, mint a mérnöki munka gyakorlásához szükséges tudás, vagy a társadalom számára nyújtott hasznosság. Az értelmiségi foglalkozások 1-töl 20-ig terjedő presztízsrangsorában a mérnöki foglalkozás — az egyetemi tanár, kórházi orvos, körzeti orvos, fogorvos, állatorvos mögött — az előkelőnek számító 6. helyet foglalja el. A presztízs alapján a mérnöki foglalkozás megelőz olyan szakmákat, mint például a gyógyszerész, ügyvéd, tanító, színész, újságíró vagy szociológus. A másik ellentmondásnak azt tartom, hogy aki a műszaki pályák csökkenő presztízséről beszél, az feltételezi a mérnöki szakmák egykori magas presztízsét. Ismereteim szerint a mérnöki szakma presztízse sohasem volt túl jó, a presztízsrangsorban aligha foglalt el a mainál jobb helyet. Mindezek alapján úgy gondolom, hogy kizárólag a műszaki pályákkal kapcsolatos presztízzsel a mérnöki pályák iránti érdeklődés csökkenése, illetve hullámzása alig magyarázható. Sok vagy kevés a mérnök? Henczi Lajos, az MTESZ főtitkárhelyettese (Következik: II. Túlképzés helyett alulfoglalkoztatottság.) \ f