Délmagyarország, 1988. január (78. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-13 / 10. szám

Szerda, 1988. január 13, 3 H Szelka szolgáltatásai Az alkatrészek áraira nem a nagy áremelkedés jellemző. Viszont egy-egy újrakalkulált munkadíj nagysága még a szolgáltatókat is meglepte. S különösen azért nem örülnek szerelők és vezetők a hirtelen megnőtt számoknak, mert hiába az ugrás, a vállalatnál nem marad több forint a korábbinál. Az általános forgalmi adót természetesen nekik is be kell fizetniük a költségvetésbe. Igencsak bonyolulttá vált a műszerészek munka utáni számlairása. Bonyolult az új munkalap kitöltése is. Mondják: a vele való ismerkedés idején egyesek a földre terítették le az új dokumentumot,, és így vándoroltak rajta rovattól rovatig. Eléggé egybehangzó vélemény szerint egy-egy bonyolult hibát sokkal könnyebb a készülékekben a műszerészeknek felderíteni és megjavítani, mint a befejezése után a cseppet sem egyszerű adminisztrációt elvégezni. Persze azért más újdonságok is akadnak a Szelka házatáján. Néhány hónappal ezelőtt kezdték meg a készülékértékesítési. A felvásárlási láz idején így nekik is ki kellett állni egy kisebb vásárlói rohamot. — Várható-e változás a hagyományos szolgáltatásokAz új évre való átállásban minden ágazatnak megvan a „maga keresztje". Nincs ez másként a szolgáltatásban sem. A Szelkánál érdeklődtünk a változásokról. ban az árakon kívül? — kérdeztük Zsemberi István igazgatót. — A klasszikustól egy kicsit eltérnek elképzeléseink. Nem a kereskedelemnek kívánunk újabb konkurenciát kialakítani, de szeretnénk a hozzánk fordulókat az egyre bonyolultabb és többet tudó elektronikai berendezések használatára is megtanítani. Vállaljuk az antennajavításokat és a csatlakozóátalakításokat is az új készülékekhez. Használati utasításokat készítünk gázkazánokhoz és propán-bután tűzhelyekhez is. A lakások építésénél javaslatot adunk a kábelrendszer tervezéséhez és szaktanácsot — ha úgy tetszik —, listát az anyagbeszerzéshez. A híradástechnikai berendezésekkel kapcsolatos munkáinknál mindent meghatároz az anyagellátás. — Az új feladatokhoz nagyobb létszám kell-e? — Igen. Az új adórendszer alaposan megszaporította az adminisztrációs munkát. Ehhez 2—3 új dolgozóra van szükségünk. Ugyanennyien kellenek a több háztartási gép javításához. Az antennaszereléshez, vagyis a városi kábeltelevízió üzemeltetéséhez 4 új dolgozóval számolunk. A Szelka az idén is mintegy 1 millió forintpt költhet elhasználódott eszközei pótlására és a kisebb fejlesztésekre! Ez bizony nem sok. Szakemberei szaktudására, helyzetfelismerési készségére — különösen, ha az esetleg továbbszaporodó alkatrészellátási problémákra gondolunk — igencsak szükség lesz, ha minél kevesebb jogos panasszal akarják átvészelni az évet. A kevés fejlesztésre fordítható pénzük egy részét a cébéhálózat kialakítására és célműszerek vásárlására költik. A lakosság nehezedő életkörülményei, rákényszerítik a megrendelőket, hogy akár a lehetséges életkoron túl is megpróbálják üzemben tartani készülékeiket. Az ingerültség pedig a tévék, rádiók, mosógépek, porszívók javíthatatlanságával egyenes arányban nő. Nem könnyű év (évek sorozata) következik tehát a Szelkánál sem. B. I. Megtérülő környezetvédelmi beruházás Milyen víz ömlik a Tiszába? Az ipari üzemek sorában a nagy vizfogyasztók közé tartozik a Szegedi Szalámigyár és Húskombinát központi gyára, amelyet az alsóvárosi feketeföldek és a Horgosi út szöge határol. Szükségletét részben saját kútjából, másrészt a város vízhálózatából biztosítja. A kérdés az, hogy a „kétféle" víz a felhasználás után a környezetre nézve mennyire káros szennyezettséggel hagyja el a gyárat, és csatornarendszereken át milyen veszélyes telítettséggel ömlik a Tiszába? Az ipari üzemek kibocsátolt szennyvizének káros, veszélyes voltát ugyanis rendszeresen vizsgálja — még az üzemen belül — a Szegedi Vízmüvek és Fürdők laboratóriuma, s az ismétlődő tettenérés így kerülhet pénzbe hatósági, tanácsi szigorral. A Szegedi Szalámigyár és Húskombinát központi gyára is évente milliókra rúgó bírságot fizetett a környezetre ártalmas szennyvizek kibocsátása miatt mindaddig, amíg döntés nem született arra, hogy érdemesebb szűrő-, zsírfogó- és zsíriszapülepitö berendezést építeni egyszeri nagyobb beruházással, mint évente tetemes és progresszíven emelkedő milliókat kidobni. A vállalat műszaki igazgatója, Sohajda László elmondotta a beruházásról szólva, hogy a központi gyárban a vágóüzemek rekonstrukciójával előtérbe került bizonyos környezetvédelmi előírások betartásának szükségessége. A világbank szakértője is tartott egy szemlét, amelynek befejeztével nagyon fontos feltételként jelölte meg, hogy a termelöberuházási rekonstrukcióval párhuzamosan a környezetvédelem szempontjai is érvényesüljenek. Ennek alapján építettek az üzemben zsírfogóáknákat, majd azokat összefogta egy központi derítőrendszer, hogy a kifolyó vizeket még egy utótisztításnak vessék alá, kevésbé veszélyeztetve így a környezetet. Ez higiéniai szempontból is követelménnyé vált, vagyis megépült egy 600 és egy 1200 köbméteres utótisztító műtárgy. Az évek előrehaladtával a környezetvédelmi előírások hatásfoka módosult, mi több: szigorodott. Az ezekhez alkalmazkodás eredményének tekinthető a gyár szennyvizeinek nagyméretű aknákba torkoltatása. Az ezekben leülepedett iszapot és zsírt szippantó gépjárművek emelik ki és viszik el a gyárból egy ártalmatlanító, valójában feldolgozótelepre, amely Gyálarétnél épült a városi tanács által kijelölt, településtől távol eső területen. Az ótváltoztatótelepet a Natura Környezetvédelmi Kisszövetkezet működteti, hasonlóképpen, mint az ország más területén, mert ez a szervezet kifejezetten ezzel a céllal jött létre. A telepen gépi kezeléssel közömbösítik az ártalmas és komposztálható, majd műtrágyaként továbbhasznosítható anyagokat. A zsír és iszap veszélyes voltát megsemmisítve bizonyos érlelési idő és laboratóriumi vizsgálat után az így nyert új és hasznos vegyületü anyag komposztként kerülhet a termőföldbe. A központi derítőaknák és a feldolgozótelep megépítésével együtt nemcsak eleget tett. a Szegedi Szalámigyár és Húskombinát a környezetvédelmi követelményeknek és megszabadult a folytonos szennyvízbirságtól, hanem gazdaságossá tette a beruházást, amelynek költsége a komposzt értékesítésével megtérül. Némi számítással igazolva ezt: a derítőaknák és a feldolgozótelep létesítése 22 millió forintba került. Ennek csak a fele terhelte a vállalatot, a másik részét átvállalták környezetvédelmi alapok. Az sem közömbös, hogy az 1985-ben bejelentetett beruházás után az Országos Környezetvédelmi Hivatal eltekintett az évente viszszatérő szennyvízbírságtól, azt visszahagyta a vállalatnál a beruházás kivitelezésére. Csak ezt nézve is több tízmillió forint az utóbbi években a megtakarítás. A próbaüzemeltetés eredménye 1988 március végével várható. A veszélyes hulladék megsemmisítésének ütemétől, a telep kapacitásától függ, hogy a szippantókocsik milyen gyorsasággal dolgozhatnak az aknák üledékének elszállításában. Az ütem biztató, mert a naponta keletkező üledék két-három szippantással, fordulóval megy kifelé a központi gyárból. A fordulókat a vágóüzemek munkája, a vágások száma, a szennyező anyagok felgyülemlése szabályozza. A szippantókocsik munkája és a gyártási ártalmatlanító telep üzemeltetése együttvéve jelenleg évi 1 millió forintjába került a Szegedi Szalámigyár és Húskombinátnak, de csak átmenetileg, amíg be nem áll az üzemszerű feldolgozás, ami ez év első felében várható. Attól kezdve a műtrágyát helyettesítő komposzt előállítása kifizetődő lesz. Értékesítésével a költség megtérül, minthogy a komposzt mennyisége és hatóanyagának értéke többszörösére becsülhető a műtrágyáénál. Iyődi Ferenc 750 forint vagy a nadrágszíj... Régi - új árak Ma még csak becslésekkel lehet következtetni arra, milyen hatással lesznek életvitelünkre az új árak, amelyek január elsején léptek életbe, amint csak hozzávetőlegesen lehet megbecsülni azt is, hogy az év folyamán milyen tempóban emelik tovább a szabad árakat a termelők és a forgalmazók. Egyelőre csak a központi áremelések és árcsökkentések léptek életbe, amelyek hatasára összességében 7,6 százalékkal emelkedik a fogyasztói árszínvonal. Tavaly a lakossági vásárlások' értéke — előzetes adatok szerint — 635 milliárd forint volt. Ha az idei első negyedévben fogyasztásunk szerkezete nem változna, akkor 48 milliárd forinttal nőnének kiadásaink. (Az áremelések kihatása 54, az árcsökkentéseké 6 milliárd forint: kiadásaink a kettő különbségével növekednének.) Nem egyazon mértékben drágul azonban a különböző rétegek élete. A védekezés módszerei A Központi Statisztikai Hivatal tizenkétezer család kiadásait vizsgálja hosszú ideje; ennek alapján készül az úgynevezett háztartásstatisztika. Számításaik szerint a január elsejei áremelések átlagosan, személyenként és havonta 750 forint többletkiadást okoznak a lakosságnak, ám ezen belül legerőteljesebDen — 1050 forinttal — a budapesti szellemi és fizikai dolgozók élete drágul, legkevésbé — körülbelül 600 forinttal — a mezőgazdasági dolgozóké és a nyugdíjasoké. Az utóbbiaké azért kevésbé, mert az idősek általában kevesebbet fogyasztanak, kényszerűségből szerényebbek az igényeik. (A számítások nem veszik figyelembe a szociális juttatásokat, amelyek szintén a legidősebbek életét könnyítik viszonylag nagyobb mértékben Ám a háztartás-statisztika csak a fogyasztást, tehát a kiadást vizsgálja.) Nyilvánvaló azonban, hogy ennyivel — tehát személyenként átlag 750 forinttal — több pénzt nem adhatunk ki, mert nem keresünk ennyivel többet. Ilyen körülmények között csak egyet tehetünk: összébb húzzuk a nadrágszíjat. Mást vásárolunk, olcsóbb termékeket, mint tavaly, tehát módosítjuk fogyasztásunk szerkezetét. Mást, és esetleg kevesebbet is. Mérsékelhetjük az árJanuári enyheség Energiamegtakarítás Az ország múlt évi energiamérlege szerint — az Állami Energetikai és Energiabiztonságtechnikai Felügyelettől kapott előzetes adatok alapján — 2,2 százalékkal több energiát fogyasztottunk, mint 1986-ban. A többletet atomenergiával termelt árammal fedezte az ország. A fogyasztási növekményen belül az anyagi ágazatok — ipar, építőipar, mezőgazdaság, közlekedés — 1—1,5 százalékkal, a lakosság pedig 3,5—4 százalékkal használt többet az előző évinél. A többlet nagy részét a múlt év eleji nagy hideg miatt a fűtésre fordította az ország. A fogyasztást növelte meg az iparnak a tervezettnél dinamikusabb termelése, ezen belül sok energiát igényelt az egyébként is energiaigényes építőipar, a hét végi termelési műszakokhoz, amelyekkel a felvásárlás okozta hiányt igyekezett enyhíteni. A tüzelőanyagok felvásárlása is a szükségesnél jobban apasztotta az ország energiakészleteit. 1988 január első harmadában jóval kedvezőbb volt a helyzet, az átlaghőmérséklet hat fokkal haladta meg az egy évvel korábbit. Így mintegy tízszázalékos energiamegtakarítás valószínűsíthető. Eszerint villamos energiából megközelítően 80 millió kilowattórával, földgázból pedig mintegy 60 millió köbméterrel kevesebbet fogyasztott az ország az év első tíz napjában. Az enyheség másfajta megtakarítást is hozott az országnak. Sok millió forintos kiadástól mentesültek — egyelőre — a települések és a közúti igazgatósúgok az utak hótakarításának elmaradásával. Az enyheség a folyók mellé telepített parti szűrési kutak vízhozamát, teljesítményét is kedvezően befolyásolja, a jégzajlás elmaradása pedig a hajózás fenntartását segíti. Az építőiparnak közvetlen hasznot hozott a januári enyheség, mert elenyésző kivételtől eltekintve nem kellett fagyszabadságra küldeni a dolgozókat. Tavaly januárban ugyanis több mint 13 ezer építömunkúst kényszerített fagyszabadságra a hideg, s így megközelítően 800 millió forint értékű termelési kiesés keletkezett. (MTI) emelés hatását, ha a kisebb gyerek tovább hordja a nagyobb kinőtt ruháját; ha elhasználódott tárgyainkat nem újakra cseréljük, hanem megjavíttatjuk; ha halasztható beszerzéseinket elhalasztjuk. Sokféle magatartással lehet védekezni az áremelés ellen; a családok nyilván majd kidolgozzák a számukra legelviselhetöbb védekezési módokat. Az azonban szinte biztosra vehető, hogy mérséklődik a drágább, és erősödik az olcsóbb választékok kereslete. Kérdés, tudja-e, akarja-e követni ezt az átrendeződést a kínálat. Bizonyos termékeknél, ha akarná, sem tudná. Hiába szeretnénk most mondjuk ritkábban venni sertéscombot, és sűrűbben csülköt: a két húsrész arányai a sertésben adottak, azokon nem lehet változtatni. Ilyen esetekben tehát azzal kell számolni, hogy az olcsóbb választékokból — belsőségekből, oldalasból, csülökből — hiány lesz. A kereslet zsugorodása Remélhető viszont, hogy más szabadon gyártható olcsóbb árukból a termelők növelik a kínálatot. Annál is inkább, mert értékesítési gondjaik lesznek: a hazai kereslet beszűkülését aligha tudják exporttal ellensúlyozni, hiszen kevés az exportképes termék. Márpedig ha se exportlehetőség, se kellő belföldi kereslet, akkor a termelők rákényszerülnek, hogy azt gyártsák, ami eladható: olcsóbb élelmiszereket, olcsóbb iparcikkeket. Egyszerűbb kivitelű, alacsonyabb árú alapanyagból készülő termékeket. Ezt fogja rendelni a kereskedelem is, mert mást nem, vagy csak kisebb mennyiségben lesz képes eladni. Vagyis azzal lehet számolni, hogy felerősödnek a piaci hatások: azoknak a korábbinál inkább kénvszerül megfelelni a gazdaság. A január elsején életbe lépett új fogyasztói árakat azonban csak az első negyedév végéig kötelező alkalmazni. Azután a szabad árformába tartozó cikkeket — és ma már a fogyasztási cikkek 80 százaléka ilyen — olcsóbban is, drágábban is kínálhatják, vagyis a termelök és a forgalmazók még inkább alkalmazkodhatnak a piaci követelményekhez. De vajon lefelé szorítják-e az árakat, hogy többet eladhassanak, vagy inkább felfelé, hogy a maguk növekvő kiadásait nagyobb nyereséggel ellensúlyozzák? Bizonyára lesznek termelők, kiválóan vezetett vállalátok, amelyek költségeik növekedését a munka jobb megszervezésével, az adminisztráció csökkentésével, az apparátus mérséklésével és más tartalékokkal igyekeznek majd ellensúlyozni. Ám, vélhető, hogy ezek lesznek a kivételek. A többség az egyszerűbb, vagy legalábbis egyszerűbbnek látszó megoldást, a további áremelést választja majd. Annál is inkább, mert erre van, lesz kellő indoka. Április elsejétől drágul az elektromos energia, ha nem is a háztartások, de a termelök számára, és villanyáramot minden termék tartalmaz: ez indok a további áremelésre. De valamiféle importot is szinte minden termék tartalmaz — a termék valamelyik komponense külföldi eredetű —, és a nyugati importhoz is drágábban jutnak a felhasználók, mint korábban. Drágábban egyrészt azért, mert az egy évvel ezelőttihez képest nőtt seregnyi alapanyag világpiaci ára, másrészt azért, mert a forint tavalyi kétszeri leértékelése nyomán eleve drágább minden, amit nyugati devizáért vásárolnak. Áremelésre késztetheti a termelőket az is, hogy a mosi életbe lépett termelői árak alacsonyabbak a tavalyiaknál; megpróbálhatják tehát visszaszerezni tavalyi jövedelmi pozícióikat. S árat emelhetnek, ha másért nem, hát azért, hogy lépést tartsanak az inflációval. Ha kell — árstop Az inflációt gerjesztő tényezőkkel szemben csupán két fő visszatartó erő fog hatni: a piac beszűkülése és áz űrhatóságok magatartása. A kereslet zsugorodására már utaltunk, most lássuk, miként próbálja, miként tervezi fékezni az inflációt az árellenőrzés, az árpolitika. Most a termelőknek be kell jelenteniük, ha árat akarnak emelni. Szándékukat az úrhatóság mérlegeli, s ha megalapozatlannak ítéli, átmenetileg megtilthatja az áremelést. Ez a rendszer csak az első negyedév végéig működik, ám ha a kormány szükségesnek látja, az áremelési szándék bejelentési kötelezettségét meghosszabbíthatja. Az Országos Árhivatal emellett rendszeresen konzultál az úgynevezett veszélyzónában mozgó termelőkkel, tehát azokkal, amelyek tevékenységük terméé szeténél fogva a leginkább veszélyeztetik az árterv betartását. A konzultációk során közösen alakítják ki a vállalat árpolitikáját, azaz megállapodnak egy-két évre előre a követendő vállalati ármagatartásban. Ezeket a konzultációkat is folytatni lehet. Akadnak azonban radikálisabb hatósági eszközök is. Ha az év folyamán, amikor már szabadabban lehet mozogni az árakkal, úgy tűnik, hogy spontán felgyorsulna az infláció, és meghaladná a tervezett — 15 százalékos mértéket, akkor az árhivatal akár be is fagyaszthatja az árakat. Persze, a befagyasztás — az árstop — nem lehet általános: csak a termékek egy szűk körére terjedhet ki, azokra is csak egy meghatározott ideig; máskülönben a gazdaság működése, a technológiák fejlődése, a termékszerkezet korszerűsítése kerülne veszélybe. Tehát vannak olyan erők, amelyek fékezik az áremelési törekvéseket, de ezek a törekvések több ok miatt fel is erősödhetnek. Ma még nem lehel biztonsággal látni, miként alakulnak az árak, de a koimány stratégiát dolgozott ki arra az esetre is, ha az infláció felülmúlná a tervezettet. Ez a stratégia tartalmazza egyebek között azt a szociálpolitikát is, amelyik többé-kevésbé megóvná a lakosságot az infláció hatásaitól De a kormány ma úgy látja: ha a gazdaság más folyamatai is a népgazdasági tervnek megfelelően alakulnak, akkor az áremelkedés mértéke nem fogja meghaladni a tervezett 15 százalékot Bár a kormánynak lenne igaza, s nem azoknak a közgazdászoknak, akik az idén elkerülhetetlennek látják a nagyobb mértékű inflációt! Gál Zsuzsa