Délmagyarország, 1988. január (78. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-07 / 5. szám

2 Csütörtök, 1988. január 14. Várni, mindig csak várni Schmldt Andrea felvétele. Teljes a nagyüzem ezekben a napokban a meg újnak szá­mító adóhatóság Bocskai utcai epületének, ügyfélszolgálati helyiségeben. Január 15-éíg kell benyújtani a vállalkozók­nak az elszámolásukat az elmúlt évi jövedelmükről. A hivatal dolgozót szeretnék, ha mind többen pótolnák ed­dig elmaradt bejelentkezési kötelezettségüket, amely az általános forgalmi adó bevezetése és elszámolhatósága miatt szükséges. Bizony, ezekben a zsúfolt napokban ügy­feleknek és hivatalnokoknak is minden türelmükre szükségük van II kis állatok haszna Százezer dollárt érő ötlet­nek bizonyult a kiskunfél­egyházi primőrtermelési és kereskedelmi kisszövetke­zetnek az az elképzelése, hogy megszervezi a kedvte­lésből tartott állatok ex­portját. Az önálló külkeres­kedelmi jogot alig hat hó­napja megszerzett kisszövet­kezet — együttműködve a magántenyésztők szövetsé­geivel — eddig ezer sziámi és perzsa cicát s hozzávető­leg ugyanannyi ölebet szál­lított NSZK-beli, osztrák, olasz megrendelői számára. A díszmacskák és a palota­pdnesik mellett több száz nekik való „lakosztályt" — fonott kosarat — is elküld­tek a vásárlóknak. Az ország mintegy száz magántenyésztőjére támasz­kodó kisszövetkezet a szá­mítások szerint az idén megduplázhatja nyugati ex­portját. A kínálatot dísz­madarakkal és madáreleség­gel is bővítik. (MTI) Magas házak legtetején Egy szép, fényes téli éj­szakán megpattan az esőcsa­torna. Másnap az idő meg­enyhül, és a lyukas csa­tornából az emberek fejére csöpög a víz. Később már nem csöpög, hanem csur­dogál, folyik, szakad. A já­Húszéves a Ramovill Újabb „valutás" holtokat oyiloak A Ramovill Szolgáltató OKISZ annak idején azért gáltatásaik az áremelés el­Szövetkezeti Vállalat szer- hozta létre, hogy az ország- lenére sem eléggé nyeresé­vizhálózata jelenleg az im- ban szétszórtan működő ja- gesek, az elmúlt évben két portból származó tartós fo- vító-szolgáltató szövetkeze- valutáért árusító boltot nyi­gyasztási cikkek mintegy teknek, szervizeknek legyen tottak, ahol híradástechni­80 százalékát javítja, s azt olyan jogi személy . képvi- kai berendezéseket és kü­tervezik, hogy az eddigi 5— selöjük, amely folyamatosan lönleges ajándékcikkeket 6 napról 1—2 napra csök- beszerzi és raktározza az árusítanak. Az idén ezek kentik a televízió készülé- anyagokat és alkatrészeket, körét továbbiakkal kíván­kek, hűtőszekrények, -ládák, szerződést köt a gyártókkal ják bővíteni; azt tervezik, rádiók, magnók, lemezját- a garanciavállalásra. hogy a nagy turistaforgalmú szók, videómagnók, személyi Elmondták, hogy mivel az vidékeken — Sopronban, állami támogatás megszű- Pécsett, Egerben — alakí­nik, szolgáltatásaik árát tanak ki hasonló üzleteket, kénytelenek emelni, ennek mértéke az idén várhatóan 20-22 százalék lesz. Mivel a lakosságnak nyújtott szol­számítógépek, háztartási és kerti kisgépek javítási ide­jét — hangzott el szerdán a Fórum Szállóban tartott vállalati sajtótájékoztatón. A most húszéves vállalatot az Bővítik a használt nyugati autók szeptemberben meg­kezdett értékesítését is. Összkomfortosán ? Lépegető szövetkezet Most pedig lássuk: mi a helyzet a munka- és szo­ciális körülmények terén? A ró kel ők ilyenkor csúnyákat bádogosok, tetőfedők nap gondolnak magukban, leg­közelebb pedig nem állnak az eresz alá. Valamelyikük, aki nagyon ráér, s nem tud mit kezdeni mértéktelenül megszaporodott szabadidejé­vel, fölhívja a Szegedi Épí­tőipari Szövetkezetet, eset­nap után romos házak leg­tetején, állványzatokon tar­tózkodnak, s elég egy rossz mozdulat, már zuhannak is. Nem életbiztosítás ez a szak­ma. És nem is túl tiszta; ha például valami kétszáz éves, lerobbant házat tataroznak, leg a Magas- és Mélyépítő estére feketébbek a munka­Vállalatot, vagy az Ingatlan- sok. ™int, a kemenysepro. kezelő Vállalatot, hogy lyu- Az időjárás viszontagsagai­kas az eresz, szálljanak ki. ro1 bizonyara mindenkinek foltozzák be, mert ellenkező aIaP0S foga mai vannak, s nemigen kell szot veszteget­ni arra, hogy mit jelent egy egész napos ónos eső, kétszáz kilométeres széllel, és háztetővel kombinálva ... Nem egy leányálom, annyi szent. Alapvető alkalmassá­gi követelmény, hogy az ember bírja a magasságot; volt egyébként munkása a cégnek, akit úgy kellett le­hozni a tetőről, mert fölfelé még csak-csak bírt mászni, lefelé már nem annyira. esetben a nyakába folyik a víz. A föltárcsázott cégnél az­tán közlik vele, hogy ez egészen lehetetlen, mert nincsen emberük; akik van­nak, elfoglaltak. A lyuk te­hát kiszélesedik és elmélyül, a- ház (ötemeletes, század­eleji) homlokzala pedig be­ázik. A városi tanács épí­tési osztálya ezek után terv­be veszi a homlokzat fel­újítását, amire nagyon is szükség van, hiszen a hom­lokzat ekkor már a leválás és leszakadás állapotában van. Mindez pedig csak azért, mert kapacitáshiány miatt azt az egy árva lyu­kas ereszt nem volt mód befoltozni. Puskás Jenő, a Szegedi' Építőipari Szövetkezet rész­legvezetője a szakemberhi­ányt három okra vezeti vissza. Mindenekelőtt: nem megfelelő a bádogosképzés. Ez alatt azt kell érteni, hogy a nappali tagozatos szakmunkásképzést csak öt­hat éve állították vissza; előtte ilyen időtlen idők óta nem volt. A bádogosnak ta­nuló gyerekek Puskás Jenő szavai szerint épp olyanok, mint a többi fiatal, ami­ből az következik, végzés után nagyon sokat kell még gyakorolniuk, hogy önálló munkát merjenek rájuk bíz­ni. A felnőttátképzés pedig — megint csak szó szerint próbálom idézni a részleg­vezetőt — a szakma meg­csúfolásával egyenértékű. Néhány hónap alatt nem­igen lehet túl sok haszno­sítható ismeretre szert ten­ni. Egyébként ugyanez a helyzet a rokon szakmabeli tetőfedőknél is, pontosabban, még rosszabb: tetöfedőkép­zés jelenleg egyáltalán nincs, betanított munkások dol­goznak a szakmában. Az emberhiány harmadik oka: a dolgozók sorra-rend­re otthagyják a vállalatot a kisszövetkezetek, szakcso­portok kedvéért, minél ki­sebb ugyanis egy cég, an­nál jobban tud fizetni. S hogy van-e valami meg­oldás? Megoldás van, leg­alább is föl kell tételezni. Ügy hírlik ugyanis, hogy a vállalatnál még ez évben visszaállítják a bértömeg­gazdálkodást, az eddigi bér­színvonal-gazdálkodás he­lyett, ami több pénzhez jut­tatja az itteni munkásokat. Arról persze nincs szó, hogy e hírre magasan kvalifikált, nagyon szakképzett bádo­gosok, tetőfedők százai ost­romolják majd a Szegedi Építőipari Szövetkezet ka­puit —, de talán nem rom­lik tovább a helyzet. Ez viszont önmagában ko­rántsem elég, hiszen ha a helyzet nem romlik tovább, attól az ereszek még to­vább romlanak. Farkas Csaba A szolgáltató vállalatok, szövetkezetek számára is sok újdonságot tartogat az idei esztendő. Minden bi­zonnyal csökkenő kereslet és emelkedő nyersanyagárak között lavírozva kell majd megélnünk. De hogyan? Kondíciójuk ugyanis az új adózási szisztéma bevezeté­sével nemhogy javulna, in­kább romlik. Míg az áru­termelő szövetkezetek pozí­ciója a 38 százalékos adó­kulcs 25 százalékra való csökkentésével jelentősen ja­vul, addig a szolgáltatóké 10 százalékos emelkedés mel­lett tovább romlik. Akadtak, akik már az elmúlt évben megemelték díjtételeiket: biztos, ami biztos. — Nem szaladhatunk el túlzottan az árainkkal, mert akkor nem veszik igénybe a szolgáitatásainkat! — kezdi Szendrei Gábor, a Komfort Szolgáltató Ipari Kisszövet­kezet elnöke. — Mit ígér az idei esz­tendő? ren. Három irodahelyiségün­ket alakítjuk át, így többet hoznak. A Tompái kapunál viszont műszaki, mezőgaz­dasági és épületüveg szak­boltot nyitunk. Ha mindez megvalósul, akár meg is változtathatnák a cégtáblán a nevüket, mondjuk „összkomfort" kis­szövetkezetre. De mi lesz a szolgáltatásokkal? Egyrész­ről jogos elvárás, hogy a város lakossága találja meg helyben azt, amire szüksége van. Másrészt az is igaz, hogy önállóságra, öneltarLás­ra sarkallják a szolgáltató­kat. Tehát, ami veszteséges, azt meg kellene szüntetni, csakhogy ez nem könnyű, mert még mindig él az a nézet, hogy egyes hivatalok lakossági érdekre hivatkoz­va igyekeznek rábírni a szolgáltatókat, vállalják a "hasznot fbszteséges tevékehységet is. — Itt van például a cipő­javítás. Szegeden öt helyen vele. Tavaly ni. Ettől nágyobb remélhetünk. — Például mitől? — A Bartók téren, az ed- foglalkozunk — Ha összevetjük az 1987- óig veszteséget „termelő" még 18 százalékos támoga­essel, akkor nem sok jót! képkeretező üzletünk helyén, tást kaptunk erre a tevé­Tavaly közel 47 milliós ár- valutásboltót nyilunk a Ra- ken'ységre. Bérleti díj fejé­bevétel mellett 5 és fél mii- movillal közösen. Minta ben kiadtuk az üzleteinket liós nyereségünk vot, ebből után szeretnénk itt árusíta- az ott dolgozóknak. Most, 3 millió maradt nálunk, ni, s nem csak az eddig hogy változnak az adózás Változatlan feltételek mel- megszokott profillal: külföl- feltételei, a bérlők bedobták lett az idén már csak más- di kisgépeket, műszaki cik- a törülközőt. így már nem fél millió maradna itt. Sőt, keket árulunk majd, elő- ®ri me8 nekik, visszatérnek ha nem találunk ki valamit, jegyzésre. Eddig a kisterme- a szoros elszámolásra, ez a az év végére könnyen „nul- löknek, kisiparosoknak ezért ,endszer viszont nem iga­Iára" futhatunk. " a fővárosba kellett utaz- zun ösztönöz a takarékos­— Sikerült már kisütni niuk. «ágra Lakáskarbantartást, valamit? — És a vendéglátás? rágcsálóirtást, épületüvege­— Igyekszünk több lábon - A Dabasi Fehér Akác ?*?* f tbat<),'Javitaat is vaI" lalunk. Itt nincs is nagy megállni. A olasz szolgáltatás Téesz segítségével tedelemmel és fagylalto; vendéglátással -is foglalkoz- tunk ugyancsak a Bartók té­A Móra park mogyoró­bokrán barnából sárgára színesedett a barka, s ha még tovább tart a januári „tavasz" melege, puha táncba kezd és világnak szórja porát. Széncinege kitartóan nyitnikézik, ökörszem cifrázza, és a fe­kete varjak búvölten üldö­gélnek tavalyi fészkeik szélén ... furcsa ez a mos­tani cinkeléptü tavasz! S a város szélén is meg­mozdult a természet. Az öreg halász meg a Fehér­tó, régi barátaim, a maguk módján szemlélik a tél— tavaszi felhők vonulását észak felé Szalad a viz le­felé a telelőből, csapkos­nak a busák a füzkosár­ban . .. „biztos Csernobil miatt van ez a meleg"... szűri a szót rágyújtás köz­ben. A tó madarainak édesmindegy, elvonult a jég, langyos a levegő, és hozzáférhető a táplálék vízben ficánkoló része ... A nagy-fekete zöldellő gyöp szélén köröskörül szürkegémek filozofálgat­nak. Teli hassal méláznak a zörgő nádas szélárnyé­kában, napoznak s rácso­dálkoznak az aranylón ki­takarózó kutyatej virágán. Az ám, mert a januári ta­vaszban az „asszonyliúség" is kivirágzott, amint erre­felé a „célszörü" fehér-tói Cinkeléptü tavasz...? halászok és mezei nevezik. Szép név gatok —, de vHért is? ... „Egyszerű pedig, mindenik tuggya ... lám... amikó mán elmönt a sárgája, be­érik a röpítős gömbje ... csak rákö fúni, oszt ntög­tuggya mié?,., úgy el­száll, mint az asszonyhű­ség" ... Hm, persze, a ta­nyák Piroskái, Mancikái szerint „férfihűség" is le­hetne a sárga pitypang ... akinek most virágzani kellett, mert meleg a ja­nuár, s pipiske fut hangi­csálva töveik közt. mellett kereskedelemmel és fagylaltozót, cukrászdát nyi- fetezésre fizettünk* v rrvnrt/i rtln( nnrol . , fí 1 „I br\r» 4 t »v\ 1 r — I ) n«4 J. 1 - 4 — ' ' 1-<1 valy. Racionalizálni kellett ezt a tevékenységet, úgy, hogy a lakosságnak is jó le­gyen, de mi se fizessünk rá. Központi felvevőhelyet ala­kítottunk ki, a munkahelye­ket viszont kivittük a Bel­városból. A békák is előbújtak, s teknős mászik a telelőkből a gyevi fertő felé, lassan döcög, talán egy új tek­nő után néz, szándéka tisz­ta, hiszen 6 tek-nős faj­ta... Előbújtak a sünök is, s esténként a telelök körül bócorognak, ahonnan íny­csiklandó haldögszagot közvetít a szél. A szél, amely a párás napsütésben már délfelé langyos földil­latú. Milyen furcsa is, visszacsalta délen telelő madaraink némelyikét. A visszatérés mindig gyors, robbanásszerű madaraink­grófok nál, egy részüket megté­- bólo- veszthette a januári szo­katlan meleg. Ilyenek a kárókatonák ir. Pár darab kis kormorán kóborolt a környéken, de mostanra száznyi nagy testű roko­nuk is visszatért. A ten­gerparti sós lagúnák halá­szaiból visszajött egy nagy csapat, talán jobb a fehér­tói busa húsa, mint az ad­riai kopoltyúsok íze? Ezt csak ők tudják! De megjöttek ezrivel a tökésrécék is, ők Bulgária, Albánia és Nápoly környé­kén telelnek a jégpáncél idején, de a jég felszaka­dása után azonnal sietnek vissza a hazai vizekre. Az idei furcsa tavaszias janu­árban a nagy csapatokban már jól látni, egymás kö­zelében már „párban úsz a réce", ök sietnek, han­gos hápogással udvarol­nak, veszekednek a magá­nos gácsérok, mert gyak­ran március idusán pihé­vel bélelt fészkükben egy­két tojás lapul. A Korom-szigetnél nagy kócsagok csapata fehérlik, ők talán cl sem mentek délre, vagy ők is visszaté­rők? Igazi érdekesség a Fe­hér-tóval határos daruha­lom aljában rejtőzött... A Kiskundorozsmai József Attila Vadásztársaság még fácánozik a gazosok men­tén, de a tegnapi napsüté­ses daruhalmon nyekereg­ve szólt egy fogolykakas! öreg, patkós legény volt, öt is becsapta a januári ta­vasz. A halásztelepen nagyra duzzadtak tücskei a galy­lyaknak, lonc, aranyvessző, orgona tavaszt érez. Ja­nuári tavaszt, amely alig­hanem becsapta a termé­szet lakóit, sárga pitypan­got, kárókatonát és kócsa­gokat, öreg fogolykakast és egy kicsit minket is, város­lakó embereket! Mert biz­fos jön még fagy és ke­mény hideg, s a visszatérő madarak újra délnek száll­nak, s csak reménykedhe­tünk, hogy a zöldellő veté­sek selymét, tücski rügye­ket hópaplan védi majd. Mert „nem ette meg még a kutya a telet", s ez a szép, meleg, cinkeléptü ta­vasz kedves különleges­ség ... müg azután el ne felejtsem elárulni a cine­ge leginkább nem is lép, inkább ugrál... oda s vissza... Csizmazía György Az új — kereskedelmi és vendéglátóipari — tevékeny­ségekből már ebben az év­iben 2 mijliós haszonra szá­mítanak a kisszövetkezetnél. Az idén Békés rncgyében bútorjavítással is szeretnék megvetni a lábukat, ebból újabb 1 milliós hasznot re­mélnek. Az állami támoga­tások leépítéséve] előállott keményebb helyzetben is versenyben lehet maradni, csak újabb és újabb ötle­tekre, no meg kemény mun­kára van szükség.. Igaz, azt js el kellene már dönteni, hogy szolgáltatni „jótékony­ság"-e, vagy üzlet? A kér­dés megválaszolását minden bizonnyal a lakosság egyre vékonyodó pénztárcája is befolyásolja. A közel százfős kisszövetkezet azonban szí­vesebben hajlik afelé, hogy üzletnek, azaz vállalkozás­nak tekintse ezt a tevékeny­séget is. — Arra számítunk, hogy az emberek egyre inkább mobilizálni szeretnék majd tőkéjüket. Így nekünk is ko­moly esélyeink lehetnek. Csak élni kell tudni a kínál­kozó lehetőségekkel. Bafai Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents