Délmagyarország, 1988. január (78. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-30 / 25. szám

s VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 78. évfolyam, 25. szám 1988. január 30., szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 2.20 forint D KSH jelentése a gazdaság és a társadalom 1987. évi fejlődéséről Az 1987. évi gazdasági fo­lyamatokban szerény, a fő célok tekintetében a terve­zettnél kisebb javulás kö­vetkezett be. A népgazdaság külső egyensúlyi helyzete az előző évinél kedvezőbben alakult, de a javulás az elő­irányzottat nem érte el. A gazdasági növekedés élén­kült. A termelés növekmé­nyének nagyobb része a bel­földi felhasználás és nem a kivitel céljait szolgálta. A termelés és a kivitel szerke­zetében csekély változások következtek be, azok mérté­ke, esetenként iránya sem felelt meg az egyensúlyi és a hatékonysági követelmé­nyeknek. A gazdaságban lét­rehozott többletjövedelem túlnyomó része áremelkedés­ből származott. A rubelelszámolású fizeté­si mérleg többlettel zárult, a nettó adósság ebben az irányban csökkent. Konver­tibilis valutákban a nettó adósságállomány tovább nőtt. Az adósságnövekedés mérsékeltebb volt az előző évinél. A fizetési mérleg hiá­nya ugyanis kevesebb lett, ez részben a külkereskedelmi forgalom alacsonyabb beho­zatali többletéből, részben az idegenforgalom nagyobb be­vételi többletéből adódott. Az adósságszolgálat — ka­mat és törlesztés — terhei némileg mérséklődtek. Az ál­lami költségvetés bevételei a kiadásoknál jobban emel­kedtek,' a hiány kisebb lett a tervezettnél és az előző évi­nél. Ebben szerepe volt az év közben megtett intézke­déseknek is. Az anyagi és nem anyagi ágak teljesítményét kifejező bruttó hazai termék volume­ne 2.5—3 százalékkal emel­kedett, értéke — előzetes be­csült adatok alapján — mint­egy 1200 milliárd forint volt. Az anyagi tevékenységet tükröző nemzeti jövedelem 2—2,5 százalékkal nőtt. A belföldi felhasználásra for­dított termékek és szolgálta­tások mennyisége az elő­irányzott csökkenés helyett kb. 2 százalékkal emelke­dett. Többet fordítottak fo­gyasztásra és beruházásra az előző évinél, a készletek mennyisége nem nőtt. A fo­gyasztás növekedéséhez hoz­zájárultak az év második fe­lében fellendülő iparcikkvá­sárlások. A lakosság megta­karítási hajlandósága csök­kent. A belföldi felhaszná­lás értéke több volt a terme­lésénél. A népgazdaság be­hozatali többlete kb. 6 mil­liárd forintot tett ki, szem­ben az.előző évi 15 milliárd forinttal. Az ágazatok és a gazdál­kodó szervezetek teljesítmé­nye tovább differenciálódott. A kisebb termelő- és szolgál­tatóegységek, különösen a szövetkezetek és a magánte­vékenységet folytatók akti­vitása, a létszám és a telje­sítmény alapján is. az átla­gosnál élénkebb volt. A beruházások előző év­ben kezdődött élénkülése folytatódott: a népgazdasági beruházások összege 291 milliárd forint volt, folyó áron 12 százalékkal, összeha­sonlító áron mintegv 6 szá­zalékkkal több az előző évi­nél. Ezen belül a vállalati beruházásokra fordított-ősz­szeg 18 milliárd forinttal. 14 százalékkal nőtt. A többlet­kifizetésre a gazdálkodó szervezetek növekvő saját forrásai adtak lehetőséget. Az állami támogatás összege a finanszírozási források kö­zött csökkent, a beruházási hitelé kismértékben nőtt. A központi Beruházásokra és a tanácsi beruházásokra kifi­zetett összeg ugyancsak szá­mottevően, 6, illetve 4 mil­liárd forinttal emelkedett. A lakosság és a magánszektor beruházása kb. 56 milliárd forint volt, értékben több. volumenben kevesebb, mint az előző évben. Az üzembe helyezett beru­házások értéke lassabban nőtt, mint a pénzügyi telje­sítés, a befejezetlen beruhá­zások állománya nagyobb, mint 1986 végén. A népgaz­daság állóeszköz-állománya gyarapodott, az anyagi ágak­ban gyorsabb ütemben, mint a termelés. A gazdaságilag elmaradott térségek fejlesztését az ille­tékes megyei tanácsok első­sorban új munkahelyek lét­rehozásával segítették. A beruházásokat az e célra lét­rehozott alapból és a taná­csok egyéb forrásaiból finan­szírozták. Az aktív keresők száma egy év alatt 18 ezer fővel, 0,4 százalékkal csökkent, és az év végén 4867 ezer fő volt, ez a népesség 45,9 százaléka. A szocialista szektor aktív ke­resőinek száma 36 ezer fővel csökkent, a magánszektoré 18 ezer fővel nőtt, az utóbbiak aránya az aktív keresők kö­zött 5,4 százalékról 5,8 szá­zalékra emelkedett. Az anyagi ágakban 55 ezer fővel, 1,4 százalékkal keve­sebben, a nem anyagi ágak­ban 37 ezer fővel, 3,6 száza­lékkal többen dolgoztak 1987 végén, mint egy évvel koráb­ban. A létszám az iparban, az építőiparban, valamint a mezőgazdaság és erdőgazdál­kodásban csökkent. Az ipar­ban foglalkoztatott nyugdí­jasok és bedolgozók száma gyorsabb ütemben mérséklő­dött, mint a teljes munka­időben foglalkoztatottaké. Az építőipaiban a létszám­csökkenés az állami építőipa­ri vállalatoknál következett be, a szövetkezeteknél nőtt a foglalkoztatottak szama. A mezőgazdaságban és er­dőgazdálkodásban elsősor­ban a szövetkezeti közös gaz­daságokban fogyott a lét­szám. A csökkenés mind az alaptevékenységen, mind az alaptevékenységen kívül foglalkoztatottakra jellemző volt. A közlekedésben és a kereskedelemben az aktív keresők száma a magánszek­torban nőtt. a szocialista szektorban csökkent, összes­ségében több volt az előző évinél. A nem anyagi ága­kon belül a létszám növeke­désének közel kétharmada az egészségügyi és a kulturális szolgáltatásban dolgozók számát gyarapította. A foglalkoztatási helyzetet az jellemezte, hogy a gazda­ság egészében több volt a betöltetlen munkahelyek szama, mint ahányan állást kerestek, ugyanakkor az or­szág egyes körzeteiben, el­sősorban az északkeleti te­rületen. valamint a szakkép­zetlenek körében megnőtt azoknak a száma, akiknek elhelyezkedése hosszabb időt igényel. A hatékonyság 1987-ben. több évi stagnálás után, az anyagi agakban javult. Az élőmunka-ráfordítás csök­kent, a munkatermelékeny­ség mintegy 4 százalékkal emelkedett. Az eszközhaté­konyság romlása folytató­dott. Az egységnyi termelés­re jutó anyagfélhasználás több területen csökkent, ösz­szességében azonban — a termelési szerkezet kedve­zőtlen változása miatt — nem javult. A népgazdaság energiafel­használása 2,2 százalékkal emelkedett úgy, hogy az anyagi ágak felhasználása összességében 0,7 százalék­kal, a lakossági és a kom­munális szféráé együttvéve 4,7 százalékkal nőtt. Az egy­ségnyi termelésre jutó ener­giafelhasználás az anyagi ágakban 1,5—2 százalékkal csökkent. Az energiaforráso­kon belül nőtt a hazai ter­melés, és csökkent az im­port aránya: a rendelkezés­re álló energia 51 százaléka hazai, 49 százaléka import forrásból származott. A népgazdaságban létre­hozott összes jövedelem az előző évinél gyorsabban, fo­lyó áron 10—11 százalékkal emelkedett. Ebben a terme­lés mennyiségi növekedésé nek és az árak emelkedésé­nek egyaránt szerepe volt. A jövedelemnövekménynek az 1986. évihez hasonlóan — kb. egynegyede a volumen­növekedésből, háromnegye de az árak emelkedéséből származott. A főbb jövede­lem-összetevők közül a vál lalati nyereség növekedése volt a leggyorsabb ütemű. A vállalatok pénzügyi helyzete kedvezőbb volt az előző évi­nél. Az 1987. évi gazdasági teljesítmények fő mutatói Terv Tény Bruttó hazai termék termelése belföldi felhasználása Nemzeti jövedelem Ipari bruttó termelés Országos építési-szerelési tevékenység Mezőgazdasági termékek bruttó termelése Lakossági fogyasztás Egy lakosra jutó reáljövedelem Szocialista szervek beruházása, milliárd Ft Lakásépítés, ezer darab az 1986. év százalékában 102,1 102.5—103 99,8 kb. 102 legalább 102 102—102,5 102—102,5 103,7 kb. 101 102—103 101.5—105,5 98,5—99,5 99,5—100 102,5—103 99,6 kb. 100 216—219 235 60—61 57,2 A fő termelő ágazatok jellemzői Az ipari termelés 3,7 szá­zalékkal, az előző évinél gyorsabb ütemben emelke­dett. Az állatni iparvállala­tok termelése 3,2 százalék­kal, az ipari szövetkezeteké 9,9 százalékkal nőtt. Az át­lagot meghaladóan bővült a magánkisipar tevékenysége. A nem ipari szervezetek ipa­ri tevékenységének emelke­dése viszonylag mérsékelt volt. Az év folyamán az iparban 345 új gazdálkodó egység alakult, zömmel a szövetkezeti szektorban, és 22 szűnt meg. A külföldi ér­dekeltségű vegyes vállalatok száma 24-ről 59-re emelke­dett. A vállalati gazdasági munkaközösségek száma to­vább bővült. A kisiparosok száma ugyancsak nőtt. Az energiatermelő és -át­alakító ágazatok termelése 3,8 százalékkal, az alap­anyagtermelőké 3,1 száza­lékkal, a feldolgozóiparé 3,7 százalékkal nőtt. Legnagyobb mértékben az épitőanyag­ipar és a vegyipar fokozta termelését 6,9, illetve 6,2 százalékkal. A gépipar ter­melése az átlagnak megfe­lelően, 3,8 százalékkal emel­kedett. Az ipari termékek export­ja 5 százalékkal nőtt, első­sorban a konvertibilis elszá­molású kivitel fokozódása révén. Konvertibilis export­jukat kiváltképp a vegyipa­ri, a könnyűipari és az élel­miszeripari vállalatok nö­velték. A gépipar tőkés ex­portja a tervezettől eltérő­en nem nőtt. A vegyipar devizakitermelési mutatója — elsősorban a növekvő árak következtében — ja­vult, a gépiparé romlott, bár még így is • a legkedvezőb­ben termeli ki a devizát az exportorientált ipari ágaza tok között. Az ipari értékesítésben, főként az év végi felvásár­lások hatására, emelkedett a belföldi célú eladások ará­nya. A lakosságnak eladott termékek mennyisége 3,6 százalékkal bővült, köztük az építőanyagipari terméké­ké 13,8 százalékkal, a vegy­ipariaké 8,5 százalékkal, a gépipariaké 8 Ülázalékkal. Ebben részben a lakosság előrehozott keresletének, a gépipar esetében pedig an­nak is szerepe volt, hogy a konvertibilis export nehéz­ségei miatt a vállalatok in­kább a kisebb követelményt támasztó és kielégítő nye­reséget biztosító belföldi pi­ac felé fordultak. Az ipar beruházási célú értékesítése 5,6 százalékkal, a termelő­felhasználást szolgáló eladás 3,3 százalékkal emelkedett. Az ipar belföldi célú ér­tékesítésének árszintje 3,7 százalékkal volt magasabb az előző évinél. A nagy- és kiskereskedelem számára értékesített termékek ár­szintje csaknem 6 százalék­kal nőtt. Az iparban foglalkoztatot­tak száma a korábbi évekre jellemzőnél nagyobb mér­tékben, 2,5 százalékkal csök­kent. A villamosenergia-ipart és az élelmiszeripart kivéve a mérséklődés általános volt. Az ipar energiaellátása folyamatos és megfelelő volt. Az anyagellátásban, főleg egyes vegyipari anyagok esetében, szinte egész évben voltak feszültségek. A vállalati eredmény és a jövedelmezőség emelkedett. A többleteredmény a terme­(Folytatás a 2. oldalon.) Sándorfalva Zárszámadás felhívással A Sándorfalvi Magyar— Lengyel Barátság Tsz-ben a tegnapi, pénteki küldött­gyűlésen az elnök szavaival élve az „egymás közötti el­számolás" tanúja lehettem. S az eredmény az, amely rám leginkább a meglepetés ere­jével hatott. A 41 millió fo­rint jóval meghaladta a ter­vezettet. Az 565 millió forin­tos árbevételhez képest me­zőgazdasági környezetben ez igen tisztességes arány. A növénytermelés teljesít­ménye 115 százalékra ala­kult, az ipari tevékenységé másfélszeresére nőtt, a ke­reskedelmi tevékenységből és a keverőüzem működteté­séből származó nyereség megduplázódott. Az állatte­nyésztés produktuma kis­mértékben elmaradt a vára­kozástól, de ezen belül a juhászat szép évet tudhat maga mögött. A saját építke­zések a nyereségen kívül, a beruházások gyors megvaló­sítását eredményezik. A helytállás alapja a fegyelme­zett, szakszerű munka, amely az átlagosnál alacsonyabb termelési költségben is kife­jeződik. Sokat fejlődött, a kor szelleméhez idomult a szakmai vezetők közgazda­sági gondolkodásmódja. A szövetkezethez kötődést úgy erősítették, hogy a földdel nem rendelkező tagok rész­jegyet jegyeztek. Vagyonuk 22 millió forinttal nőtt. elké­kült a folyékonyműtrágya­üzem. és az épülő vegyi üzem költségeinek is nagy része erre az időre esett. A gép­vásárlások épp ezek miatt egy kissé háttérbe szorultak. S mindennek az idei hatá­saként. a nyereség ittmara­dó részéből 19 milliót fordít­hatnak fejlesztésre. A haté­konyságjavulás lehetővé tet­te, hogy a keresetek 14 szá­zalékkal nőttek, s meghalad­ták a 82 ezer forintot. A vezetők tervbeszámolói­ból és a tagok hozzászólásai­ból egyaránt kicsengett, tisz­tában vannak az áremelke­dések, a növekvő költségve­tési elvonások az idén telje­sen új helyzetet teremtenek. Az egyetlen ellenszer a jö­vedelemtermelő-képesség fo­kozása, s az ennek jobban megfelelő érdekeltségi rend­szer kialakítása, fejlesztése. Sajnos ezek az elképzelések a központi bérkiáramlást kordában tartó rendelkezé­sekkel csak részben hozha­tók összhangba. A jól sike­rült év után a számításokon alapuló realitás az itteniek szerint jövőre 17 milliós eredményt hozhat, s ezt tűz­ték ki célul. A 27 milliós be­ruházási lehetőségből 17 mil­liót fordíthatnak gépvásár­lásra, ez szükséges is az itte­ni magas technológiai szint fenntartására. Haskó Pál, a téeszszövet­ség főtitkára kiemelte, a szö­vetkezet a költséghatékony­ság alapján a megyei élvo­nalhoz tartozik. Különösen figyelemreméltó, hogy épp « kedvezőtlen időjárású évben tudtak lendületesen fejlődni. A küldöttgyűlés résztvevői felhasználták az alkalmat, hogy felhívással forduljanak a gazdálkodó szervezetekhez: erejükhöz mérten támogas­sák a szegedi klinika erőfe­szítéseit, az, echocardiograf szivvizsgáló műszer megvá­sárlásához. A sándorfalvi szövetkezet küldöttgyűlése 100 ezer forintot szavazott meg e célra. T. Sz. I. Szervizszolgálat Somogyi Károlyné felvétele Kezdetben voltak az elektronikus könyvelőgépek — né­hány példány még most is működik —, a maguk korá­ban „modern" masinák, pár billentyűvel kezelhetők. Ma már az iákclás gyerekek számára is hozzáférhetők és :s­merősek a különféle számítógépek, intézmények, vállala­tok pedig nem is nélkülözhetik. A számítástechnika fej­lődésével párhuzamosan a korszerű szervizhálózat is el­terjedt, az ország nagyobb városaiban, így Szegeden is, működik javítószolgálat. A Professziónál Országos Szá­mítógépszerviz Retek utcai kirendeltségében nyolc mér­nők látja el Csongrád és Bács-Kiskun megyék szerviz­szolgálatát, a lakosság és a vállalatok tulajdonában lévő berendezések — számítógépek, elektronikus pénztárgépek, fénymásológépek — javítását. Felvételünkön Babecz Györgyöt örökítettük meg, egy IBM—AT számítógép ja­vítása közben. » »

Next

/
Thumbnails
Contents