Délmagyarország, 1988. január (78. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-26 / 21. szám

2 Kedd, 1988. január 26. 2BL Magyar kristály Ha egyszer nemcsak úgy kellene versenyezni a Ma­gyar Televíziónak az egyéb nemzetiségű tévékkel, hogy világgá kiáltja magáról: én kérem nemzeti televízió va­gyok, ha tetszik, ha nem — ilyen ... Nos, ha egyszer a mi saját nemzeti műhol-. dunkról a külhoni lakások­ba érkező magyar műsorok­nak kellene versenyezni az ottaniakkal — hiszik, vagy nem — tudnék javasolni versenyműveket. No nem a Hazai tükör cí­mű, nemrég indult új bel­politikai sorozatot, mert an­nak a cím sugallata ellenére sem tudtam fölfedezni tü­körtermészetét. Hogy mást ne mondjak: mi szükségünk volna úgy láttatni magun­kat, mintha ez a népesség csupa pénzkereső emberből állna? Ha az derülne ki, a magyar mind olyan, hogy ahány életterülete, annyi helyen hiába keresi a pénzt. Mind azt hajtogatja: kelle­ne, itt kellene lennie! Aztán bávatagon széttárja karját: mégsincs! Snitt, következő helyszín, s minden kezdődik elölről. És senki, de Senki, egyetlen egyszer sem kérde­zi meg: létezett-e az a pénz egyáltalán valaha, s ha igen, és okkal-joggal kere­sik, akkor ne terjegessenek, hanem kutassanak, kérdez­zenek tovább: mégis hova a jóistenbe tűnhetett? Én bizony, inkább olyan műsort javasolnék a fönt említett versenybe, amikaf­kai képek helyett a ma való világunkat mutatja az odaát üldögélőknek. A héten meg is találtam a prototípust. Az a címe: A csodatevő só. Csak azt sajnálom, hogy olyan késői órán került adásba; félek, itthon keve­sen látták. Magam is most, kedden éjjel fedeztem föl, hogy Vitray Tamás új soro­zatműsoráról van szó. A csodatévő só már a második a Gyógyító esték című sor­ban. Pedig biztosíthatom önöket, ez tényleg gyógyír, látható és láthatatlan sebe­inkre, amellett, hogy úgy, ahogy van, küldhető lenne a műholdunkra. A mű középpontjában a sárvári termálkristály állt. De nem ám azon a direkt, elviselhetetlenül didaktikus, iskolás módon; hanem igen fineszesen, okosan, amolyan „mintegy"-jelleggel, módot nyújtva, hogy a csodatévő só ürügyén bemutassuk a mi egész életformánkat, a miliőnket, azt a sárvári m i k rokörny ezetet-közeget, amelyben — mint cseppben a tenger — ott az egész Magyarország. Csodálnivaló természeti értékek (arborétum) kellős közepén: egy kis ékszerdo­boz — a gyógyító kúrákon résztvevők szállodája. A gazdagság, a jóízlés, a fi­nom elegancia, a kényelem, a kulturáltság, a civilizált­ság eme beszédes, ám egyál­talán nem hivalkodó bizo­nyítéka. Kívül-belül harmó­nia, nyugalom, esztétikum: a testi-lelki ápoltság objek­tivizálódása. Választékos íz­léssel, angolos visszafogott­sággal fotografált képek: célszerűen elegáns étterem, ötlptgazdag építészetre valló aula, hölgyek és urak, vára­kozó, intelligens arcok. „Természetes közegemben vagyok"-magatartású úr ha­tározottan, lényegretöröen és mégis árnyalt-pontosan: konferál. Dzsessz. Operett. Opera. Bűvészet. Muzikali­tás. Tehetség. Tudatosság és improvizációs képesség. A művészet és a szórakoztatás mellé ismeretterjesztő hát­térbeszélgetések: milyen cso­dákat tesz a só, miként törté­nik a gyógyítóanyagok ki­nyerése a meleg vízből, és a többi. Az állítás után bizo­nyítás: gőzölgő medence a havas téli tájban, szélén gyógysóreklám-gyógy tor­nász, a gőzben a gyógytor­nászok, diszkóritmus. Majd újfent kellemes enteriőr, s a muzsika deleje — egészen a végéig. Úgyhogy, kérem, az első referenciafilm — rólunk, nekik — elkészült. Már csak egy műholdat kellene kerí­tenünk. Mielőtt jogi vitát kezdeményeznének az oszt­rákok, azt állítván, hogy a műsorban minden kétséget kizáróan fölismerték — ma­gukat. Sulyok Erzsébet Itt a fönökiskola Rádió­figyelő Gyermekkorom egyik nagy képi ihletésű, illusztratív keltéke volt a Ludas Matyi. Az a valamikori, amit per­sze még nem Árkus József szerkesztett: volt benne sok titkárnő, kis mellű meg nagy mellű meg cicafrizurus, aztán nagyszámú Adenauer­meg De Gaulle-gúnyrajz, Jucika, továbbá Iván és Joe — és rengeteg fönökvicc. Ezek! a főnökviccek nagyjá­ból ügy állitatták be — a kor társadalmi normáinak megfelelően — a mindenko­ri felsőlbbséget, mint merev és mozdíthatatlan, ősstatikus képződményt, amelynek he­lyében, indokoltságában, ésszerűségében, a maga he­lyénvalóságában pillanatig sem szabad kételkedni soha — viszont a hetyke kis szo­cialista közember azért oly­kor-olykor megpróbálhat ain odamondogatni neki, mert mifelénk azért demokrácia is van, ha még oly sajátsá­gos is! Fenti főnökábrázolmányo­kat idővel természetesen nemcsak a Ludas Matyi és az akkor még nem hofisodó kabaré tálalgatta bőséggel, hanem a komo!ly(nak szánt) hivatalos propaganda is. A főnökökről évtizedeklen át hallhattuk, hogy kiskirályok, ugyanakkor vezetésükkel a kollektíva egyre szebb és szebb sikereket ér(t) el. Csak két dolgot nem hal­lottunk soha. Hogy miféle titkos osszhatalmi szempont választja, nevezi ki fölénk a mindenféle főnököket — és hogy őkj maguk, a (feltehe­tően) boldog kiválasztottak vajon miféle különleges adottságok — úgymint rá­termettség', nagyobb szak­mai hozzáértés, kiemelkef­dőbb emberi-vezetői képes­ségek — bizonyított létével rendelkeznek? Netán: hal­lottak-é már valaha a kont­raszelekció szó jelentéséről? Amint pénteken délután a Kossuth rádióban hallgat­ni kezdtem Fodor Csilla Köz-igazgatás című riport­ját, az igazgatott kóz kap­csán biz' a az iménti kéte­lyek is átvillantak rajtam. Hát még mikor megtudtam, hogy Tatán — népfőiskola nyílt tanácstagoknak, vagy ahogyan a műsor tartalom­jegyzékében olvastam, ez az „Elöljárók népfőiskolája". Szóval: itt a fönökiskola. A riportból sok egyéb mellett az is kiderült, hogy éppen Tatán, és éppen negy­vennyolc esztendeje nyílott meg az első népfőiskola, a nagyszerű Móricz Zsigmond-i gondolat legelső szülötte­ként, a mainak pedig egyik fő feladata „az apparátust a változásokra fölkészíteni". Nofene. Először is: jámbor fejjel úgy gondolnám, hogy min­denféle apparátust bármifé­le (nyilván, társadalmi ter­mészetű változásra eddig is jócskán föl kellett volna ké­szíteni, főnökit pláne. Az­után: ha mégoly nagyszerű is a népfőiskolai forma (már­pedig az), a neves előadók­kal, sajnos, túl kevés részt­vevővel tartott foglalkozások sora — aligha csak alkal­mazása révén, vagyis csak most kellett vajon megfo­galmazódni a fölismerésnek, hogy „a magasabban képzett (mármint az illető tanácsi főnök) tud jobban a lakos­sággal kapcsolatot teremte­ni". Üdv néked, spanyolvi­asz-termelő, jó hazai ipar! Volt persze még egy fő­nök természetű fönökiskola­megjegyzés, ami a szobán forgó riportban fület-szívet megütőnek számított: a ri­porter kérdésére az egyik il.etékes hanyag eleganciá­val, de ellentmondást nem tűrően közölte, hogy „ez pe­dig legyen egy másik riport tárgya, jó?" Könyörgöm: hadd döntsem el én. Azaz, mi. Vagyis, a bennünket képviselő ripor­ter, nem? S hangozzék el mindez 1988-ban az elöljáró­népfőiskolát, a főnökiskolát bemutató műsorban. Hang­súlyozhatnám, mily kevés lehangolóbb dolog' létezik annál, ha a népet éppen népfőiskolán tekintik (vál­tig) gyermeknek — de ehe­lyett, meglehet, vásárolok egy Ludas Matyit. De Gaulle- meg Adenauer-ka­rikatúra már úgysincs ben­Domonkos László ne. Megújult a kaposvári színház Megkezdődött a kaposvári Csiky Gergely jóval gazdagabb technikai lehetőségekkel Színház 16 hónap alatt felújított épületének szolgá,ja ^.jd a színjátszást. Az ünnepé­muszaki atadasa. A haromszazhetvenki t- , . . ... ' millió forintos költséggel elvégzett munka ¡yes nyitoeloada-s marclus eleJen Iesz- ör' eredménye: a színház kívül-belül vissza- ' T-«tván Pisti a vérzivatarban című nyerte hajdani szépségét, és az eddiginél darabját mutatják be. Szociálpolitikai, társadalom­biztosítási intézkedések A pénzbeni és természet­beni juttatás nagyságrendje az évenkénti 7-8 százalékos automatizmus mellett idén mintegy 27 milliárd forint­tal növekszik, az ár-, az adó- és egyéb intézkedések bizonyos mértékű ellensú­lyozása érdekében. Ennek megfelelően a társadalmi juttatások összege 1988-ban több mint 300 milliárd fo­rint — amely a nemzeti jö­vedelemnek mintegy 27-28 százaléka — a munkahelyi szociális és jóléti juttatások nélkül. A pénzbeni társadai­mi juttatás több mint 80 százaléka a társadalombizto­sítási 'kiadás, melynek ösz­szege ez évben meghaladja a 200 'milliárd forintot — Csongrád megyében a 6 mil­liárd forintot —, mely a nemzeti jövedelemnek több mint 16 százaléka. A fentiek bizonyítják, hogy kormányunk a nehéz gazdasági helyzet ellenére is jelentős összegeket fordít az állampolgárok szociális ellá­tásának és biztonságának ja­vítására. Első helyre kíván­koznak a nyugdíjasokat érintő intézkedések, mivel mind a 2,5 millió nyugdíjas részesült valamilyen mérvű nyugdíjemelésben. A 70 éven felüliek, az I—II- csoportbeli rokkantak és a vakok, akik Gladics Gyula köszöntése Hét évtized századunk­ban történelmi léptékkel mérve is nagy idő. Hogy hány sorsfordulót hozott egy nemzet életében — ma már tananyag, kutatá­sok, viták kimeríthetetlen forrása. Talán ezért is lepődik meg a hétközna­pok krónikása, ha olyan életrajzot vesz kezébe, amelyben ilyen kitétel sze­repel: „Hetven éve került kapcsolatba a munkásmoz­galommal." A tény ettől azonban még igaz: Gladics Gyulát, a szegedi munkás­mozgalom ismert alakját abból az alkalomból kö­szöntötte tegnap a városi pártbizottságon Bartha László, a megyei pártbi­zottság titkára és Székely Sándor, az MSZMP Sze­ged Városi Bizottságának első titkára, hogy 90. szü­letésnapja e hét évtizedes dátummal is összekapcso­lódik. Gladics Gyula 1898. ja­nuár 22-én született Sze­geden. A sokat nélkülöző, kilencgyerekes munkás­családban felcseperedő fiatal hentesmesterséget tanult, majd a háború a frontra kényszerítette. Ha­zatérése után szinte azon­nal bekapcsolódott a mun­kásmozgalom harcaiba. Részt vett a kommunisták gyűlésein, majd a KMP alapító tagjaként beválasz­tották Szegeden a párt ve­zetőségébe is. Munkásmoz­galmi tevékenységéért, vagy ahogy akkoriban fo­galmazott a jog — „a tár­sadalmi rend erőszakos felforgatásában való rész­vételéért" — 1920-ban el­ítélték. Hatéves bünteté­sét a Csillag börtönben töltötte. Az ellenforradal­mi törvény később sem „feledkezett meg" a szege­di kommunistáról — 1944­ben Ricsére internálták. A felszabadulást követő­en rövid ideig fogházpa­rancsnok volt, majd a rendőrségen dolgozott, ahonnan rövidesen lesze­relt és a cipőgyárban vál­lalt munkát. A személyi kultusz politikájának jel­lemző ténye: Gladics Gyu­lát 1949-ben „baloldali el­hajlás" vádja alapján ki­zárták a pártból. Ami vi­szont már egy elkötelezett ember válasza: 1956-ban elsők között kérte felvéte­lét az MSZMP-be, tagja lett a karhatalomnak, majd 1957-től munkásörként is segítette a konszolidáció politikáját. Életútját pártunk és kor­mányunk több magas ki­tüntetéssel ismerte el. Tu­lajdonosa a Szocialista Hazáért Érdemrendnek, a Tanácsköztársasági Emlék­éremnek, a Felszabadulási Jubileumi Emlékéremnek, s megkapta a Munka Ér­demrend ezüst fokozatát is. járadékban, szociális segély­ben részesülnek, nagyobb arányban, 15 százalékban — minimum 330 forint emelés­ben, az átlag 500-530 forint —, míg a 70 éven aluliak mérsékeltebben — a 2 szá­zalékos automatizmus, mini­mum 120 forint mellett — 210 forintos nyugdíj-kiegé­szítésben, átlagosan 330-340 forint emelésben részesül­tek. Csongrád megyében mint­egy 104 ezer fő nyugdíjast érintett a nyugdíjemelés. A 70 éven felüliek aránya meghaladja a 40 százalékot. Emelkedik a kivételes nyugellátási és segélyezési keret, bővül a térítésmentes gyógyszerellátásban részesü­lők köre. Különösen az ala­csony nyugdíjasoknak ked­vező. hogy a nyugdíj mellett korlátlanul dolgozhatnak 96 ezer — bizonyos esetekben 108 ezer — forintig adó­mentesen, mivel az 1260 fog­lalkozási órakeret és a 60 ezer forintos keresetösszeg­határ megszűnt. A nyugdíj egyébként összeghatárra te­kintet 'nélkül adómentes. Országosan ugyancsak kö­zel 2,5 millió — a megyénk­ben 90 ezer — gyermek ré­szesül 400 forint, a tartósan beteg, testileg vagy szelle­mileg fogyatékos, a nevelő­szülőkhöz kihelyezett állami gondozásban részesülő gyer­mek 500 forintos családi pót­lék-emelésben. A 3 éven aluli gyermek családi pótle­ka további 100 forinttal nö­vekedett. Ezekkel a fejlesz­tésekkel javult a gyermek­neveléshez nyújtott támoga­tási arány, bár az is igaz, hogy igen nagymértékű volt a bébiételek és a csecsemő­ruházati és egyéb cikkek ár­emelése. Lényeges intézkedés — a gyermekes családok helyze­tének javítása érdekében — az anyasági segély 4000 fo­rintról 6000 forintra történő emelése. A gyes mellett járó pótlék 330 forinttal nőtt. Ez azt jelenti, hogy 800, a má­sodik gyermek után járó 900, míg a harmadik gyermekre járó 1000 forint gyerme*gon­dozási segély mellett járó pótlék 930 forintra növeke­dett. A súlyosan beteg és szellemi fogyatékos gyere­kek esetében a 6 éves kor­határ 10 évre emelkedett, és dupla összegű gyesben ré­szesülnek. A gyermekgondozási díj másfél évről 2 évre történő emelése — naptári napi ösz­szegnél a maximum eltörlé­se —, valamint az ösztöndí­jak 210 forinttal, a járadé­kok, segélyek 200 forinttal történő emelése is jelentós mértékben szolgálják a gyer­mekneveléshez való hozzá­járulást. Itt kell megemlite­ni azt az űj társadalombiz­tosítási ellátást, amely sze­rint az év elejétől a családi pótlék helyett rendszeresen rokkantsági járadékban, 2200 forintos összegben — része­sülnek azok a 18 éven fe­lüli felnőtt korú munkakép­telenek, akik rokkantsági nyugdíjat jogosultsági felté­telek hiánya miatt nem kap­hatnak. „ • A felsoroltak mellett még több olyan társadalombizto­sítási intézkedés látott nap­világot, melyek kedvező ha­tással vannak a biztosítot­takra. Ezek közül ki kell emelni a táppénz naptári napra történő folyósítását, a 310 forintos bérpótlék ellá­tási alapként történő figye­lembevételét, valamint azt, hogy ez év január l-jétől a táppénzalapnál az év végi részesedést és a jutalmat a keresőképtelenség élsö nap­jától kell beszámitar)i. Megszűnt — és bizonyára sokakat kedvezően érint — 1988. január l-jével a juta­lom nyugdíjalapba történő beszámításának korlátozása, amelyet 1987. december 31-ig csak az összkereset 10 szá­zaiékáig lehetett figyeleinoe venni. Életbe lépett több olyan intézkedés, amely nyugdíjjogosultság szem­pontjából beszámítható szol­gálati időt növelik. Így a be­teg közeli hozzátartozó ápo­lására, valamint a magán­erős építkezésekhez igénybe vett idő — legfeljebb 2 év — havj 150 forint járulék­fizetés mellett szolgálati idő­nek számít. Ugyancsak mun­kaviszonyban töltött idő­kert lehet figyelembe venni — az 1987. december 31-ét követően megállapított öreg­ségi ' nyugdíjaknál is a felső­fokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányi időt. Gondoskodik kormányza­tunk azokról is, akiknek munkaviszonyuk átszervezés miatt szűnik meg. Ez évben lehetőség van nőknél 25 év, férfiaknál 35 év szolgálati idő esetén a korkedvezmé­nyes nyugdíjazásra, ameny­nyiben az illetékes megyei tanács elnöke engedélyezi, a dolgozó vállalja a nyugdíja­zását, a munkahely pedig a horhatár betöltéséig járó "nyugdíjköltség megfizetését garantálja. Hangsúlyozni kell, a szá­mos intézkedés ellenére sem lehetünk elégedettek a meg­tett lépésekkel. Megoldásra vár többek között az ala­csony nyugdíjak összegénetc emelése, a nyugdíjak és az egyéb ellátások reálértéké­nek megőrzése. Ehhez azon­ban szükséges a gazdasági eredmények növelése, a kor­mány stabilizációs kibonta­kozási programjának megva­lósítása. Ugyanakkor fontos egy korszerű szociálpolitikai, társadalombiztosítási rend­szer megteremtése is. Nagy Mátc

Next

/
Thumbnails
Contents