Délmagyarország, 1988. január (78. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-18 / 14. szám

Hót fő, 1988. január 18. 5 A zöld varangy közérzete Neked valami bajod van, barátom! Rosszul érzed magad? Teljesen el vagy idegenedve? Még mindig, s már megint? Vérnyomásod van? Bioritmusod van? Frontod van? Szédületes... Hogy engedheted meg magadnak? Hogy lehelsz ilyen? Hogy lehet teneked frontod? Milyen alapon? Elkezd esni kinn az eső, s ezért te benn dugába dőlsz? Persze... Még ha rád esne az az eső! Nagyon is megértenélek... Az eső csak esne, esne reád, s nem lenne egy hely, -ahol kicsavarhatod a ruhád. Rögtön nem lenne semmi bajod! Különösen frontod nem lenne. Tüdőgyulladásod lenne, bronchitised jobbról-balról, agyhártyád, mellhártyád, tüszős mandulád-.. Náthád, esetleg... Mondanád, hogy hapci! De frontlod az nem lenne, mert ehelyett negvvenegv e.> fél fokos lázad lenne, és találgathatnád, hogy megmaradsz, vagy nem maradsz. Megmaradni ... Az ám a perspektíva! Az ám a karrier! A közérzeted, barátom, mi van a közérzeteddel? Rossz a közérzeted? . . . Jogodban áll, kinek mi köze hozzá. Fáj valamid? Hát persze, hogy fáj valamid... Dolgozó ember vagy, fáj a fejed, nyakad, kezed, lábad... Nem képzelődsz, komolyan. Fáradt is vagy, agyonstrapáit. Borzasztó, hogy reggel föl kell kelni... Ez súlyos csapás. Ámbár, a csapások különböznek, némelyikük kis csapás, a másik pedig nagy csapás. — Itt van például egy bizonyos zöld varangy nevű, nem túl közkedvelt állat. Ha a zöld varangyot észreveszi egy Lxicilia bufonvora című arany légy, akkor a következő dolgok történnek: 1. A Lucilia rápetézik a szerencsétlen béka hátára. 2. A petéből kikelnek a lárvák, s a zöld varangy orrlyukain keresztül bemásznak a feiébe. 3. Ott pedig megeszik n csontot, a húst. az agyvelőt, mindent. A béka időközben elfogy, dehogy addig mit érezhet, arra jobb is nem gondolni. Igen, barátom, ilyenek történnek a világban akár most, e pillanatban is. milliószámra.És nemcsak ilyenek. Emberek ezrei kerülnek kétségbeejtő helyzetbe épp most, amikor ezt olvasod; megátkozzák születésük helyét, óráját, valamint percét s ez a legtöbb, amit tehetnek. Neked meg közben „frontod" van, „Közérzeted." El vagy idegenedve... Hogy tehetsz ilvet? Mi lesz így veled? Mi lesz, ha jön egy Lucilia? F. Cs. // ... megvendégeltessél // Soha még nem sorakozott annyi szakácskönyv, receptgyűjtemény, étel-ital kínáló könyv a polcokon mint manapság, hogy rákapasson az otthoni ízekre, netán a kuriózumokra. Igazi házi, családi zamatú csemegét tett a napokban e sorba a Gondolat Könyvkiadó, megjelentetve Pető Margit „néprajzi-szakácskönyvét". Kedves vendeg tiszteltessél, nálunk megvendégeltessel címmel. Mint a mű alcíme is elárulja a szerző a matyó konyha ajtaját tárja ki előttünk. Dicséretes módon sokkal szélesebbre, mint az eddigi hasonló munkák, hiszen ez a könyv a Személyes megélés hitelével invitálja az érdeklődőt megismerni a paraszti háztartást. Két-három generációs múlt népi életének. otthonainak, a matyó konyhagazdaságnak jellemzőit foglalja össze benne az etnográfus, gyermekkorát visszaidézve, közvetlen hangon mesélve. A matyóföldi táplálkozással összefüggő minden fontosabb tényezőt elősorjáztat könyvében a szerző az ételek és alapanyagok köré csoportosítva. Szól a táplálékok ősi tisztességéről, az étkezések családot összefogó szerepéről csakúgy, mint a sütés-főzés alapanyagainak előteremtéséről, termesztéséről, hétköznapi és ünnepi szertartásokról, hagyományokról. Élményszerűen írja le. kapcsolja tárgyi anyagához a szellemit. idézi fel a matyó szólásokat, rigmusokat, dallamokat, meséket. Ezektől lesz néprajzi szakácskönyv a munka, melynek nemcsak matyó ételreceptjei számíthatnak az érdeklődésre. A sok-sok ételleírást színessé, vonzóvá s értékesebbé teszi — más szakácskönyvekhez képest —, hogy Pető Margit „matyó módra" adja közre. Megismertetve közben olyan neptáplálkozási tudománnyal is, ami a mindennapok gyakorlatában hagyományozódik évtizedek óta anyáról leányra. Az ősi, természetes, őszinte vendéglátási gesztussal invitál a matyó konyhába ez a könyv, hol megvendégeltethetik mindenki, aki a népélet, a paraszti táplálkozás felséges ízeire vágyik. (Gondolat Könyvkiadó) Sz. M. Mi leszel, ha Az arcokra már nem emlékszem, de a kínos csöndre, a kérdést követő zavarra igen. „Mi leszel, ha nagy leszel?" — dobták hozzam az eredeti egyéniségnek már akkor sem nevezhető felnőttek kíváncsiságukat. S én, kerülve a fölösleges konfliktust, bejelentettem: tűzoltó, katona, vagy vadakat terelő juhász. Aki elmerült valaha József Attila költészetében, halk nevetéssel jutalmazta a humort. Aki pedig ügyesen elkerülte a költészetet, azonnal magyarázni kezdett, miszerint inkább nőgyógyász, mint juhász, de tűzoltó azért mégse... Hogy miért untatom a kedves olvasót ilyen szubjektív tanmesével? Mert miközben január elseje, no meg az adórendszer ürügyén új életet kezdett az egész ország, szinte minden kiskölyök vállán ott kapaszkodik az azóta sem változó kérdés: „Szóval, mi leszel, haver?". S ha valamikor, hát most sajnálhatom ezt a bizonyos jövő generációt. Mert József Attilát idézve ugyan ma is kibújhat a válasz alól, de mit tegyen, ha komolyra fordul az ügy. Mert fordul... A régi világból örökölt válaszok (mozdonyvezető, postás. hivatalnok) elavultak, hiszen ma már ki biztat így gyereket: „Az bizony nyugdíjas állás!". Az egykor oly divatos értelmiségi pályákat (mérnök, tanár) hosszú évek sikeres munkájával leértékeltük (leértékeltek!), s a mai megélhetési költségek mellett az is elképzelhető, hogy az orvosi, jogászi pályát sem lebegtetjük célként. Hogy miért? Tessék csak kiszámolni, mennyibe kerül ingyenes állami oktatás mellett egy gyerek 17-11) éves, folyamatos képzése, felvételiztetése, előkészítése. A kétkezi hétköznapok vonzerejére hadd említsek egy példát. Tucatnyi évet megélt ismerősöm így nyilatkozott egy általános iskolás minden öntudatát összeszedve: „Újságíró leszek, vagy bohóc (no csak)!, de semmi esetre sem fizikai!" Igen, így, munkahely, szakma megjelölése nélkül. S hogy a velemény nem egyedi, aligha kell magyaráznom. Ajánljuk talán a művészeteket? Fölösleges. Olyan kamaszt úgysem találunk, aki ne esne át a táncdalénekes-, költő-, netán színészkorszakon. De látva a pályák zártságát, s belátva tehetsége korlátait, gyorsan felejti is. Vagy kínáljuk a biztos megélhetést ígérő szakmákat? Mondjuk azt, kőművesre, ácsra, vízvezeték- és autószerelőre mindig szükség lesz? Ki mer ma ilyet biztosra ígérni? Ma, amikor egy iparág sokszor csak holnap reggelig érezheti biztonságban magát, s a millió külső, no meg belső feltétel mellett egy-egy vállalat talán már ennyit sem mondhat el magáról. Áttekintve a hevenyészett leltárt, már csak a múló divatok maradtak. Miközben hétköznapi cselekvéseinket szinte rögtönözzük, úgy tűnik, erre ítéltük céljainkat is. Az „előrelátó" mama szerint ugyanis butikus, maszek zöldséges, lángossütö legyen az utód. Vagy küldjük kozmetikusnak, netán műanyagfröccsöntőnek. Küldjük? Mert a mai szelek ezeket a szakmákat fényesítik leginkább. Neveljünk piac diktálta ideálok alapján? Tudom, ennyi kérdés után már válaszolni illenék Am zavarom legalább akkora, mint húsz éve, a kérdező előtt álldogálva, anyám kezét szorítva volt. De akkor legalább segített József Attila . .. Bátyi Zoltán Dalmáciából Közép-Európába Bresan-bemutató a Kisszínházban Amennyire minden írónak van sajátos szellemtája, úgy létezik ennek a fordítottja is: a szintúgy fellelhető, bár kevésbé lírai természetű táj.szellem. Ha Tamási Áronnál ez. az otthonos székelyföldi zegzugok világa, kissé kijjebb tekintve, Ivo Bresannál, az igen neves jugoszláv drámaírónál ez: Adria-univerzum. Tujafákkal és furcsa, jellegzetes alakú és színű cserepekkel a tetőkön, sajátos fenyőillattal, leanderekkel és olajfákkal, tintaszin tengerrel — és egy mindezeken túli, mélységesen dalmát szellemföldrajzzal. Csakhogy, ami ebben az atlaszban már nem időtlen: csakis jugoszláv lehet. Félreérthetetlenül jelezvén az Európa közepén bátorsággal és tisztességgel létrejött, sajátos, eredeti szocialista konglomerátumot. Melynek valóságai jóval izgalmasabbak. mint mondjuk egy jó vacsora a budvai vagy dubrovniki éttermekben. A jelenlegi jugoszláv társadalmi-gazdasági feszültségekről viszont nem nagyon tudható, mennyire az egyébként (összességében) annyira rokonszenves politikum részei — avagy tágabb értelemben, egy nagyobb és jóval alaposabb vizsgálódást igénylő közép-európai létállapot egyediségében szemlélendők? Ez a kérdés: a Kisszínház szombati premierjének, az Ivo Bresan-tájat elénk táró Díszvacsora a temetkezési vállalatnál'nak is — az értékelés szempontjából — középponti problémája. Mert a vállalkozás sikerét, sőt a prózatársulat egy bizonyos fejlődési stádiumát regisztrálja. Abban az esetben ugyanis, ha egy kiváló, éppen szülőföldjén nagy sikert aratott darabot a kellő invencióval nálunk lehet sikerre vinni: a dolog vélhetően a nem éppen fejlődési magaslatain időző szegedi próza jövőbeli lehetőségeit is minősíti. Méghozzá a közép-európaiság felé történő, meggyőződésem szerint egyre fontosabb művészi nyitás esélyeit teszi mérlegre. s találja könnyűnek, avagy nem. Arkosi Árpád munkájáról nemcsak az jelenthető ki rögtön, hogy bizonyára a rendező lassan kétéves szegedi működésének eddigi legjobbja, de az is, hogy az idei évad valószínűleg egyik legmívesebb produkcióját láthattuk. Nem is akármilyen tanulságokkal. Ivo Bresan darabjának első része a Kisszínházban: amolyan „nagyon igyekvő" döcögés. Szünetben olyasféle érzésekkel indulhat a büfé felé az ember, hogy íme, itt egy mű, amely anyA kávéházban A szexuális bűnözésről Az összbűnözés mennyiségi és minőségi változásai. szerkezetének átalakulása, szükségessé tette, hogy a kriminológia tudományának kutatói az összbűnözés mint társadalmi tömegjelenség vizsgálata helyett egyes bűncselekményi kategóriák, .társadalmi rétegek, vagy sajátos elkövetői csoportok konkrét jellemzőit próbálják feltárni. Nevezetesen: állapítsák meg, milyen összetevők idéziksegítik elő a meghatározó jelenségeket, kimunkálva a belső és külső összefüggéseket, a megvalósulás folyamatában meglévő törvényszerűségeket, az elkövetők és a sértetlek magatartásának közrehatását a bűncselekmény létrejötténél. Egyebek mellett ezek a témák szerepelnek ma. hétfőn este 6 órai kezdettel a Roval irodalmi kávéház estjén. A szexuális bűnözés sajátos természetéről, megjelenési formáiról, társadalmi megítéléséről, jogalkotói és jogalkalmazási kérdéseiről beszélget az est vendégeivel Merényi Kálmán egyetemi docens, a JATE Büntetőjogi és Büntető Eljárásjogi Tanszékének oktatója. A beszélgetéshez jó előtanulmány Merényi Kálmánnak 1987-ben megjelent „A szexuális erőszak" című monográfiája. A partnerkapcsolatok, a házasság intézményének társadalmunk jelenében való létjogosultsága, a monogámia, a külső kapcsolatok megítélése, a szexualitás, a nemek közötti viszony, a nemi szabadság, és szabadosság, a nemi ösztön humanizálódása. a helyes szexuális kultúra kialakítása mint napjaink időszerű problematikája minden korosztály. és társadalmi réteg érdeklődésére számot tarthat. Az e kérdések iránt érdeklődők megjelenésére és aktív részvételére számítanak a szervezők. Az est házigazdája: Kereszty Béla. Kovács Zsolt (Murina) és Flórián Antal (Doktor, szélhámos) a darab egyik jelenetében nyira „szinkronban" jugoszláv, hogy — egyéb nehezségeket nem is számítva — már csak emiatt is, eleve túl nagy falatnak bizonyul a szegedi teátrumnak. Anynyira, hogy Molnár Zsuzsa egészen kiváló díszlete (tuják-cserepek, tornyok-hegyek kontúrjaival) a sibeniki szatíraíró tanár tájszelleméből bármily megragadóan tud is érzékeltetni sok mindent, az összhatás megmarad csakis és kizárólag tőlünk (mégiscsak) távolian dalmátnak. Azután vége a szünetnek — és alig másfél óra elteltével régóta tapasztalt jó érzésekkel kelhetünk föl a helyünkről. Arkosi Árpád „nagy felpörgetési varázslata" — mert látszólag erről van szó — valójában egy teljességgel realisztikus, a szerző említett tájszelleméhez, Dalmácia univerzumához hű előadást akart. Am időközben, szinte észrevétlenül, a nagyon átgondolt „darabértés" és az egészen kiemelkedő szinészvezetés következtében több minőségi régióval az előzőeknél magasabbra emelkedett. Ily módon pedig az egész előadás, mintegy varázsütésre — eljutott Dalmáciából KözépEurópába. Amikor a második részben a cselekménybonyolítás mind többsikúvá, egyre csavarosabbá válik, átengedvén magát llf és Petrov, vagy Mrozek szellemének: találkozik rendezői ízlés és ama bizonyos szerzői szellemtájék; s mindez egy általában nem éppen kiemelkedő teljesítményeket mutató együttes jelen levő tagjait egységbe rántja. „Kézbe kapva" elszánt akaratot és szellemi teljesítmény előtt tisztelgő alapállást, melyeket nyilván türelem és hozzáértés karnagyi pálcája vezényel. A városka temetkezési vállalatéhoz érkező ál-Gorskovic, a Dalmáciában Spéter Erzsébetié váló — persze vele ellentétben nagystílű szélhámos — és társa körül örvénylő események természetesen csak ürügyet szolgáltatnak a jelenidejü valóság fölmutatásához. A krimiizgalmak, a "fordulatosság, a szituációteremtő erő pedig mintegy kapóra jön ahhoz, hogy a jellemábrázoló készség a maga fényében folragyogtassék. Ehhez használja föl pompásan Arkosi a maga helyzetadta lehetőségeit: a korrupt, a buta, a gyáva, a tisztességes, az észrevétlenül kizsákmányolt balek, a szolgalélek és az udvari bolond archetípusait a kontraszelekció közép-európai panoptikumának bemutatásához Kovács Zsolt (Murina) •különösen az olykor kifejezetten fergeteges második részben magabiztos, hiteles, kidolgozott, érett; Mentes József (Mikac) a tragikum végső nagy pinanataig Kimondottan gonddal és élvezettel fülépített figurát (tár elénk. Egyálalán: az a ritka eset fordul elő, hogy szinte mindenki fenntartások nélkül dicsérhető. A helyi hatalmasságok kompániájából Németh Gábor Kozlina elvtársa sokszínű, igézően realista, pontos produkció, Kaszas Géza Lukesája pedig sokszor elsöprő hatasu: talán a legjobban „kitalált" és mindvégig nagyon precízen „tartott" alakok közé tartozik. Hagó Ivan Bajdo, a városi tanács elnökének szerepében már a pompás jelmez (ezért is Molnár Zsuzsát illeti dicséret) hatásának köszönhetően „őstipikus", alkatilag is nagyszerűen eltalált', „jugó" vezető elvtársat mutat, s mindezt igényes játékkal is meggyőzövé teszi. A két s/.él¡hámos közül Flórián Antal dolga a nehezebb: feladata túlzott „egyneműségre" készteti, ezért is hat ¡helyenként halványabbnak az első részben. Tarján Péter megjelenése a darab második felében dramaturgiailag sokkal szerencsésebben „veszi ki ¡magát", így erősíti főj az ügyesen átvert elvtársak helyzetének képtelenségét. Méltánylandó Mikula Sándor (Lasica), Bobor György (Don Felicio) és Kovács Lajos (Tica) alakítása is. Hasonló mondható el a sírásókat, a kertészeket és a helyi lakosság képviselőit alakítók együtteseiről is (Gazsó György, Both András, Kátó Sándor; Albert Gábor, Szántó Lajos; Gémesi Imre, Mezey Károly, Szűri György), akárcsak az adminisztrátornőt játszó Fehér Juhról. Mindenképpen említendő még a Németh Gézából, Králik Gusztávból, Szabó Jánosból és Bozsó Antalból álló zenekar is, amely teljességgel stílusos délszláv muzsikával járult hozzá a még meggyőzőbb miliőhöz, noha a Titóról szóló dal (pláne magyar nyelven) nemcsak szükségtelennek, hanem — ilyesmire vigyázni kéne — az adott helyzetben, vagyis nem „hazai pályán" előadva, másféle akusztikához szokott közönség előtt — bizony ízléstelennek hatott. Dalmácia penzéhes, korrupt és hatalmukat féltő elvtársai mondatják ¡ki Bresannál, egyféle önironikus cinizmus hagsúlyával — és az egyetlen tiszta és gondolkodó emberrel —, hogy „nálunk, a Balkánon". Hogy a mondat többszörösen meghatározó értelemben középeurópai tartalmakat fölvállalóvá válhatott — most örömmel köszönhető. Mert bizony a színház fontos feladata ez is lenne ám errefelé. És hátha egyre jobban. Domonkos László