Délmagyarország, 1988. január (78. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-18 / 14. szám

VILÁG raotefiMtJAI, EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VAllOSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Nálunk a munka... M

orgolódott nekem u minap néhány idősebb mesterember, s kértek, tegyem közzé véleményüket. Mert ők, bizony, aggódnak. Méghozzá a nagy hajtás miatt. Közmondásokat emlegettek arról, hogy „egy rókáról nem lehet hét bőrt lenyúzni", meg hogy „hamar munka ritkán jó". Vagyis'hát: „Mi lesz itten minálunk, ha az emberek nagy része rákényszerülvén a pénz utáni hajszára, egészsége rovására is, az önki zsákmányolás határáig gürcöl? És a gürcölés mikor volt azonos a munkával?" Tény. hogy mindenkinek kell a pénz. Sőt egyre több pénz kell a megélhetéshez, az elfogadható életszínvonalhoz — a munka mindinkáb.b anyagi létünk (pénz)forrásává válik. Több pénz kell, hát többet dolgozunk (s vannak, kik többet ügyeskednek). S felpörgetjük a tempót, mert az az érdekünk, hogy hajtsunk, és minél többet keressünk. Nosza, végezzük csak el minél rövidebb idő alatt a soros munkánkat, hogy mielőbb elkezdhessük a következőt, mert több meló több pénzt hoz. Hogy a jobb munkának is több pénz forrásává kellene lennie, arra mostanság mifelénk kevés a precedens. Ki ér rá ebben a hajtásban a minőségre figyelni? S aki netán ráér erre, azt ki veszi észre, lei fizeti meg érdemei szerint? Nem a precíz, tartós, jó munkát végző mesterember áraira morgunk-e, ha magasabbnak találjuk a ripsz-ropsz dolgozó, alkalmj szerelő munkájánál? Vajon többet keres-e az üzemben az, aki minőségi munkát végez, mint az, akinek „ég a keze alatt a meló", de égetnivaló a teljesítménye is? Díjazzák-e. ha a tervező igazán új. takarékos, szép, korszerű megoldásokon töri a fejét, s nem nyugszik bele a rutinmegoldásokba? A pedagógusnak jár-e valami elismerés azért, ha tanítványai kimagasló eredményeket érnek el? Sorjáztathatnánk még számtalan hasonló kérdést, a válasz valahogy úgy hangoznék, sajnos: nem jellemző. Mert a munkavállaló nálunk manapság szinte kizárólag pénzérdekeltségű, s nem azt díjazzák, hogy „pontosan, szépen", precízen, lelkiismeretesen célszerűen, jó minőségben, közmegelégedésre dolgozik-e. Az ilyen munkavégzésre sok helyütt, sajnos, a lehetőségek sincsenek meg, a körülmények sem adottak hozzá. Unásig ismertek már a munkafeltételek hiányosságai, a szervezetlenség problémái, a bérezés az anyagi és erkölcsi elismerés anomáliái. Mondogatjuk, sorolgatjuk — csuk éppen nem változtatjuk őket. I'edig nagyon megérett rá az idő! Az önmagukat hetedik bőrükig kihajtó, hamar munkát végzők miatti aggódás igen-igen időszerű. Mert ebben az emberféltő aggódásban benne foglaltatik a munka féltése is. Hiszen az embert próbáló hajszában munkapróbálás is van, s miként fogyatkozik az erő. úgy apadnak a munka pluszt adó értékei is. S félő, hogy későn döbbenünk majd rá, menynyire nem megy nélkülük. Nem mehet, mert a munka nemcsak anyagi létforrás, hanem alapja erkölcsiségünknek is, örök emberi értékek hordozója. A munka teremti meg az ember társadalmiságát: nyújt lehetőséget az embernek az értelmes életre, képességei kibontakoztatására, alkotásra, sikerélményre, a személyiség fejlődésére, a másokkal való együttműkikiésre, kapcsolatokra, szolidaritásokra'— az emberségre. Az emberségre, aminek számos jegye, érteke is a munkahoz kapcsolódik. Elég csak a kötelességtudóira, a fegyelmezettségre, a szorgalomra, a becsületességre, a hivatástudatra, az értelmes cselekvés örömére, az önépítésre és -kibontakozásra, a közosségteremtűsre, az ön- és közbecsülésre gondolni. Csupa-csupa olyasmi, ami nélkül az emberi létezés csak keservesebb lehet a mostaninal dúltaób és hajszásabb. Ugye, nem nehéz elképzelni, hová vezet, ha a munka nem nevel kötelességtudatra; ha lehet fegyelmezetlenül ós rosszul végezni, lógni, sumákolni, vagy éppen csak összevágni; ha nem lelni benne semmi örömet csak fáradtságot és verejtéket; ha nem ad lehetőséget semmiféle elismerésre egyénnek se. köznek se? Csak lesz, mint egykoron volt — lélekölő robot... Erről megfeledkezni a rettentő hajtásban rettentő hiba lenne! Körülményeink megváltoztatását nem érhetjük el kizárólag gazdasági és financiális eszközökkel. A megújulási folyamatba valamit vissza kéne lopni az erkölcsi ösztönzés lehetőségeiből is. Igaz, hogy a hajdani jelszót, miszerint „nálunk a munka becsület és dicsőség dolga", régesrégen megemésztettük az aranytojást tojó tyúkkal együtt, s elfeledtük, mert az élet mást diktált. De azt semmiképpen sem lenne szabad elfelednünk, hogy a munkának anyagi értékei mellett emberi értékei is vannak! E

zekért aggódnak az idősödő mesteremberek. Szerintük nemcsak a pénzért kell dolgozni, hanem a munka oroméért, élvezetéért, hasznosságáért, sikeréért, a szép és jó munkával kivívott elismerésért és hírnévért, a mesteremberi öntudatért és önbecsüléséért is. Azaz. emberi minőségünkért. Ami természetesen kapcsolódik munkánk minőségéhez. Amire sokkal, de sokkal jobban kellene figyelnünk! Szabó Magdolna Biztató tendenciák Fraknóy Gábor Szeged gazdaságáról Az idén januárban a magyar gazdaságban kevesebb teret kapott a korábban szokásosnál az elmúlt év tendenciáinak latolgatása. Sokkal több szó esik a jövőről. A közvélemény és a gazdasági vezetés felfokozott érdeklődéssel figyeli, látszanak-e már a stabilizáció és a kibontakozás első jelei. Az országos képet különböző elemzésekből már ismerjük. I)e hogyan indulnak a gazdaság új folyamatai Szegeden? Főként erre a kérdésre választ keresve kértünk beszélgetést Fraknóy Gábortól, az MSZMP Szeged Városi Bizottsága gazdaságpolitikai témákban illetékes titkárától. — Habár elég nagy 1988. január elsejé'ól a szabályozók változása, nem hagyhatjuk figyelmen kivül a legutóbbi hónapok teljesítményét. Hogyan alakult a szegedi gazdaság 1987. évi eredménye? — örömmel mondhatjuk el, hogy városunk ipara az országos átlagnál jobb teljesítményt ért el. Külön örvendetes az ország számára oly fontos tőkés export Szegedről és környékéről származó részének jelentős növekedése. A régóta jól teljesítő vegyipar mellé tavaly felzárkózott az élelmiszeripar is. Néhány olyan termékben értek el nagy többletkivitelt, amit jó technikai körülmények között gyártanak, és talán ez a felfutás sem egy évig tart. Ilyenek egyes paprikatermékek, konzervek és szalámiféleségek. A vegyipar dinamizmusa kicsit csókkent, de még mindig nagyon jó a helyzete. Abban, hogy a felfutás üteme kicsit visszaesett, jelentősen közrejátszott, hogy az importanyagellátásban szinte az egész évben bizonytalanság volt. Nagyon jó évet zárhatott az NKFV szegedi üzeme is, a gázfeldolgozásból származó termékeinek tőkés exportja nagymértékben emelkedett. Szép a kéziszerszámgyárnak és az Ikarusnak a teljesít• ménye is. Jó évet zárt a Magyar Kábelművek, mint nagyvállalat is, de ezen belül rendkívül jó éve volt a Szegedi Kábelgyárnak. A szövetkezeti ipar kimagasló produkcióját érte el a Szevafém. A könnyűiparon belül már sokkal differenciáltabb a kép. Míg nem kell szégyenkeznie eredményei miatt a Szegedi Ruhagyárnak, a Szegedi Textilmúveknék és a Hungarohemp sem zárt roszszul, addig a Mino több mint hibás üzletpolitikája miatt — amibe beleszólása sem volt a szegedi gyárnak — nagy bajban van. Elismerésre méltóak a Pannónia szegedi üzemének és a Szűcs-és Szabóipari Szövetkezetnek az exporteredményei. Az iparban nincs veszteséges gazdálkodó egység, így jó bázissal indulhatott az 1988-as év. Az építőiparban, úgy tűnik, túljutott a holtponton az SZMMV, jobb minőségben és lényegesen nagyi>bb pontossággal végezte el munkáit, az elmúlt év rekordnyereséget hozott a vállalat életében. Az Építőipari Szövetkezet, ha a korábbinál kisebb nyereséggel is, de jó évet zárt. A Délép túljutott a pénzügyi gondokon, azonban még van vesztesége. Valamelyest javult a munkájának minősége, s a határidők betartásáért is tettek. A holtpontról való elmozdulásban lényeges szerepe volt az új, koncepciózus, határozott stílusú vezetésnek. Nem a régi Délépet rekonstruálták, hanem egy új Délép építésébe kezdtek. A mezőgazdaság a szélsőséges időjárás ellenére viszonylag sikeres évet zárt. Ügy tűnik, nincs veszteséges szövetkezet, pedig a homokon gazdálkodók a szőlő- és gyümölcstermés kiesése miatt nagyon kemény munkára kényszerültek; sikerrel helytálltak, néhány szakszövetkezet a csodával határos módon maradt talpon. — A szabályozók már ismertek. Arról is lehetnek információink, hogy mit tesznek a gazdálkodó egységek az új követelmények alapján. Mennyit lehet előre látni 1988 folyamataiból most, január első napjaiban? — Azt hiszem, nem kis eredmeny, hogy a bérbruttósítást saját forrásból szinte mindenütt sikerült megoldani. Ez alól csak talán egy-két szolgáltató vállalat a kivétel. A gazdálkodóknál a nyereségcsökkenés várhatóan mintegy 30-70 százalékos lesz. A különböző hatásokát most még nehéz lenne megítélni; legalább fél évnek el kell telni, amíg ezekről a mechanizmusokról megalapozott véleményt mondhatok. Ellentmondásosak a hatásokat előrejelző számítások. Véleményem szerint kár, hogy a változás nem volt teljes körű. A „csomagból" nagyon hiányzik a bérreform és ez jelentősen hátráltatja az emberi alkotótevékenység kibontakoztatását. Nem feltételezem, hogy az új körülmények között a gazdasági vezetők teljesítmény nélküli kifizetéseket engednének meg maguknak. Érthetetlen számomra, miért feltételezi a munkaügyi kormányzat, hogy az ipari vezetők szórják a pénzt bérre. Eddig ez azért történt meg, mert a felelőtlen kifizetéseknek nem volt igazán következménye. — Jelentősen csökken az élelmiszeriparban az állami támogatás mértéke. Hogyan érinti majd ez a szegedi vállalatokat? — Ezt sem lehet ma még pontosan megítélni, csak a tendenciák láthatóak. A szocialista export támogatása csökken. Ennél kisebb mértékben fogy a tőkés kivitel szubvenciója. Úgy tűnik, ez a szegedi vállalatok pozícióit nem rengeti meg. Azt azonban el kell érni, hogy erősödjön a gazdálkodói szemlélet. Hogy a vállalatok bíznak a jövőben, arra utal, hogy a fejlesztésekről nem mondtak le. A paprikafeldolgozó és a konzervgyár például exportfejlesztésre vett fel hitelt. — A szegedi ipar problémás ágazatának tűnik a könnyűipar. — így van. Ezen a területen nagyon differenciált a kép. Talán minden vállalatára igaz az ágazatnak, hogy a jövőben kisebb mennyiségben, de lényegesen jobb minőségben kell gyártani. legnagyobb gondok a cipőiparban vannak. Ha a nagyvállalat termelési nagyságrendje szűkül is, azért jelentősen fejlődik majd a következő időszakban a textilművek. Ügy tűnik, a ruhagyár stabil tőkés vevőre talált, de ez sem jelent dinamikus termelésbővítést. A Hungarohemp termelési szerkezetének lényeges átalakítására szorul. A faiparnak is jobb minőségű termékeket kell gyártania. Arra kell számítani a könnyűiparban, hogy a piacon a munka nehezebb lesz. a hazai kereslet szűkül és közben belföldön is nő a verseny. — A pártalapszervezetekben fokozódott-e a gazdaságsegítö munka az MSZMI' KB 1987. július másodikai határozata után? Megfelelő-e a párttagok aktivitása városunkban? — Minden alapszervezetben elkészült a helyi program, s ennek végrehajtását a A szegedi szalámiból többet adtak el tavaly, mint korábban — kemény valutáért párttagok többsége óhajtja. Mindazonáltal van kétkedés, bizalmatlanság is. Nagy a varakozás ma az emberekben az ország dolgai iránt. A tagkönyvcsere kapcsán folytatott beszélgetésekből kitűnt, hogy a többség óhaja: az ónsajnálaton végre túl kellene már lépni, és a munkát — a legfelsőbb irányító szervektől, a végrehajtás minden szintjétől — komolyan kell venni. El kellene már hinni, hogy képesek vagyunk jelenlegi helyzetünkből kilábalni. A letargia semmi jóra nem vezethet. Segítheti a mozgósítást az ' ideológiáról, s a párt vezető szerepéről szóló tézisek most zajló vitája. Talán egyre többen értik meg, hogy nemcsak a gazdasággal szembeni elvárásokról, hanem az egész társadalom életének felpezsditéséről van szó. Ez a tudat tömegeknek adhat bizalmat a program végrehajtásával kapcsolatban. Én úgy érzem, az utóbbi hetekben a tenni akarás városunkban is erősödött. — Azt hiszem, érthető, hogy az emberek egyre inkább a változások konkrét jeleit várjak. — Az elmúlt fél év szerintem bizonyította, hogy a termelésben képesek a gazdálkodó egysegek gyors eredmények produkálására is. Nem számszerűen a forintokra gondolok, hanem tendenciákra, amelyek a jövő szempontjából mindenképpen biztatóak. Néhány hónappal ezelőtt kezdődlek el svéd, francia, osztrák partnerekkel szegedi vállalatok tárgyalásai — vegyes vállalatok létesítésére. S úgy tűnik, ezek hamarosan megalakulhatnak. Jó kezdemenyezés a Vidia kereskedőházi szervezetté való átalakulása, a konzervgyár és a Délép összefogása hűtőház létesítésére, a vámszabadterület megalapítása. Egyre erősödik az önálló szegedi bank és önálló, helyi központú külkereskedelmi vállalat létrehozásának gondolata is. Kiderült az elmúlt időszakban, hogy a vállalkozó kedvű emberek hetek alatt megoldhatják a Hungária Szálló régóta húzódó problémáját. Ennek példáján talán alkotó gondolatok születnek majd az újszegedi Tisza-parti szabad terület beépítésére és jó hasznosítására is. Óriási az érdeklődés Szeged és Odeszsza vállalatai közötti együttműködés iránt. Tíz-tizenöt témában kölcsönösen komoly lépéseket tesznek a kapcsolatok felvételére. Tehát: egy folyamat mindenképpen elindult. S az is bebizonyosodott, hogy van a jó célokra összeszedhető pénz is; Ezért kell az új formákkal, a bennük rejlő lehetőségekkel élni. Az is biztos, hogy új emberek is — mégpedig nem kevesen — kellenek a vezetésbe. Elég csak az SZMMVnél, a Délépnél, s a Zöldértnél az első számú vezetők cseréjének pozitív példájára gondolni. S persze a bizakodást alátámasztja, hogy elindult a vállalatokon belüli vállalkozás is, az önálló elszámolási rendszerben dolgozó, egyre szaporodó egységek feltétlenül segíthetik a szedi gazdaság új pályára állítását. Bölc István