Délmagyarország, 1988. január (78. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-04 / 2. szám

llétfö, 1988. január 4. 3 Megkezdődtek a munkásőregységgyűlések Több éve nyújtott kiemelkedő munkájáért, s 1987ben elért kiváló teljesítményéért a7. idén a székesfehérvári Dr. Münnich Ferenc munkásöregység nyerte el a „Munkásőrség kiváló egysége" cimot és a vele járó vándorzászlót A székesfehérvári és a városkörnyéki ipari ég mezőgazdasági nagyüzemek munkásőreit tömörítő kollektívának egységgyúlés keretében Borbély Sárulor, a munkásőrség országos parancsnoka adta át vasárnap Székesfehérvárott a magas elismerést. Ott volt az egység névadójának özvegye. A rendezvényre a munkásőrség hagyományainak megfelelően ezúttal is meghívták a felesegeket és hozzátartozókat. A jelentéstétel utón Csizmadia Aladár egységparancsnok az. 1957-ben alakult kollektíva egyik alapító tagja méltatta az egység tevékenységét. El ismeréssel szólt a munkásőrök helytállásáról, példamutató munkájáról és szolgálati tevékenységéről. Hasznosítják 1 kutatási eredményeket Több ipari vállalat, szövetkezet, minisztérium, pénzintézet jelezte: hasznosítani kívánja a természettudományi kutatások új eredményeit. Az Ipari Minisztérium közölte: szorgalmazzák a vállalatok és az akadémiai kutatóintézetek együttműködését, amely nélkülözhetetlen a gazdasági feladatok teljesítéséhez. Az Altalános Vállalkozási Bank Itt. ajánlotta: részt vesz — esetleg , más pénzintézetekkel együtt — a kutatási eredmények megvalósítására irányuló vállalkozások feltételeinek kidolgozásában, illetve, ha indokolt, a megvalósítás finanszírozásában. A Budapest Bank Rt. azt írta: az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet fejlesztéseit igényli majd, terveik szerint ugyanis új fiókokat, kirendeltségeket nyitnak, s bővítik szolgáltatásaik körétt Az Akadémia természettudományi osztálya éppen azért ismertette 50 termelővállalattal, több ipari szövetkezettel és bankkal a kutatási eredményeket, hogy elősegítsék azok alkalmazását a népgazdaságban. A széles körben hasznosítható eredmények között említették, hogy a Központi Kémiai Kutatóintézetben előállított Corin nevű vízkezelő szerrel lehetséges az ipari hűtővízrendszerek komplex védelme, megelőzhető a korrózió. Az Atomenergiakutató Intézetben kidolgozott akusztikus emissziós anyagvizsgálati módszerrel észlelhetők a mechanikai terhelésnek alávetett anyag belső hibái. A Szilárdtestfizikai Kutatóintézetben szilárdtest-lézercsaládot fejlesztettek ki. A hordozható, könnyen illeszthető, olcsó eszköz hasznosítható az oktatásban, a szemészetben csakúgy, mint a spektroszkópiában. Az ipari fermentációs folyamatok automatikus szabályozására alkalmas az a komplex mérőrendszer, amelyet az Atommagkutató Intézetben hoztak létre. A csontrendszer, a vesék, a máj, az epeutak ra1 dioizotópos vizsgálatára hat készítményt dolgoztak ki az Izotóp Intézetben. Ezekből évente csaknem 15 millió forint értékűt állítanak elő, kielégítik a hazai igényeket, s exportra is jut. Az. Akadémia a közeljövőben közzéteszi az utóbbi két évben elért természettudományi kutatások eredményeit, s a jövőben gyakrabban tájékoztatja erről a felhasználó szervezeteket, a közvéleményt. (MTI) Megújult Az elefántos épülettömb Eredeti szépségében állították helyre a régi Pécs egyik jellegzetes részletét, a hat házból álló elefántos épülettömböt. A több utca és tér által határolt épületcsoport — felülnézetből — leginkább egv pecsétgyűrűhöz. hasonlít. A pecsétkő helyén álló ház homlokzatát fehér elefántszobor díszíti, erről az érdekes cégérről kapta nevét az egész épületegyüttes. A gyűrű ívét különös formájú házak alkotják; a kívül-belül megújult épülettömb a város egyik kulturális, idegenforgalmi, kereskedelmi és vendéglátó centruma lett. A történelmi belvárosban álló házcsoport középkori eredetű, első írásos említése 1712-ből való. A XIX. században átépítették a házakat. Stílusuk teljesen különböző: barokk, romantikus, klasszicizáló, eklektikus. Mégis rendkívül egységes utcaképet alkotnak, bármelyik oldalról szemléli az ember. Különösen érdekes az a lila színű ház, amely két nagyobb épület közé van beszorítva, és az utcai homlokzata mindössze három méter széles. Igazi régi pécsi hangulatot árasztanak ezek a házak, az elefántos tömb értékes része a megújuló óvárosnak. 1974-ben megmozdult a föld az ódon házak alatt. A mélyben rejtőző félelmetes pincelabirintusban volt az omlás, s ez olyan nagyfokú állagromlást okozott az épületekben, hogy életveszélyessé nyilvánították és kiürítették őket. Még annak a gondolata is felmerült, hogy lebontják a megrongálódott háztömböt, és újat emelnek a helyén. Mivel azonban városképi szempontból meghatározó jelentősége van, az újjáépítés mellett döntöttek. A hajdani szépségét visszanyert és jól hasznosított épületkomplexum a döntés helyességét igazolta. Az. elefántos épülettömb pontosan egy tucatnyi — különböző funkciót ellátó — egységnek adott otthont. 1983-ban kezdődött meg az épületrészek birtokbavétele és 1987 végén fejeződött be. Étterem, söröző, kávézó és cukrászda működik benne. Ott vannak az IBUSZ irodái, Pécs legelegánsabb női divatháza, a Zsolnay-gyár eozinboltja és az Amfora ajándékboltja, továbbá egy fotócikküzlet, az. idegennyelvú és művészeti könyvek boltja, valamint a Pannónia könyvesbolt is. Az intézményegyüttes legrangosabb része a művészetek háza. Hangulatos belső udvara — három kapujával — bekapcsolódott a városközpont gyalogosforgalmába. Főbejárata a Hild-kapu nevet kapta, amikor Pécs 198tí-ban elnyerte a Hild-érmet. (MTI) műszaki fekete lyuk Jövőfontolgató Szinkronban A Textilművekben a folyamatos rekonstrukció kellős közepén tartanak. Amint egy-egy terület műszaki állapotát megújítják, azonnal sürgetővé válik a megelőző és az utána következő gyártási fázis szinkronja. Jelentős cérnázó gépparkot állítottak be, amely szükségessé tette a keresztcsévélö megújítását is. A következő lépcső, a szövőgéppark részleges cseréje lesz. A mai technikának megfelelő, új rendszerű próbagép már a gyárban van. Előre látszik, hogy a szövő-előkészítőben is több gépet ki kell cserélni. Amint befejeződik e beruházássor, az állóeszközeik értéke megduplázódik. Ez önmagában nem előny, de valamit jelez a technikai szintből, amely egyben a képzettség felértékelődésében és kedvezőbb munkakörülményekben is megnyilvánul. A szükséges pénz zömét a tőkésexport-pályáz.atukra kapták. Ez. igen szigorú követelménnyel jár együtt. Bíznak abban, hogy ez. a beruházás olyan termékszerkezet kialakítására ad lehetőséget, amely hoszszú távon alapja a gazdaságos termelésnek. Jobb minőségű, más jellegű szöveteket termelékenyebben állithatnak elő, így többek között felsőruházatra alkalmas puplint, batisztot, ballont. Gép és gyufa — Csökken vagy nő a „tüzeskedők" száma? — Egyre kevesebb gyufát használunk idehaza — mondja Kovács József, a Szegedi Gyufagyár igazgatója. — Éppen ezért növelni szeretnénk a tőkés exportunkat. Szerencsére külföldön sok gyufagyárat bezártak az elmúlt években, így szabad a terep. — Milyen új termékekkel lehet betörni a világpiacra? — Jól bevált a kandallógyújtónk. A húsz centiméteres gyufát jó áron tudjuk eladni az osztrák piacon. Most egy olajkályha- vagy vihargyújtó gyufa kiajánlásán dolgozunk. De korszerűsítjük a hagyományos termékeink csomagolását is, hogy jobban kellessék magukat. — Az új termékekhez új gépek is kellenek ... — Tőkésexport-bővítő pályázat keretében hozunk be egy levélgyu fa-készítő gépet. A lízingben beszerzett masinával harmincmilliós tőkés exportot remélhetünk. A másik újdonság egy gázgyújtótöltő gép. Az idehaza is keresett termékből ezután 20 millió dobozt gyárthatunk majd évente. Igaz, a hazai kereslet csak 5 millió skatulya. A létszám-megtakarítást segítő új gép termékeire még ezután kell exportpiacot találni. Ezek a legfontosabb idei „leckék"... Magánvélemény Németh Antal, a Szegedi Számítástechnikai Kisszövetkezet elnöke és Mihály Zoltán, a kisszövetkezet elnökhelyettese: — Az újabb reformtól azt vártuk, hogy bevezetésével — a kisszövetkezetek irányításában szerzett tapasztalatok felhasználásával is — megnövekszik a nagyvállalatok mozgástere. Ügy látjuk, hogy e tekintetben nem történt jelentős változás. Az a sajátságos helyzet állt elő, hogy az állami költségvetés hiánya túllépte az elfogadható szintet, s a külföldi fizetési kötelezettségek miatt sem csökkenhet a közvetlen elvonások mértéke. Minimális előnyt fog jelenteni az alanyi külkereskedelmi jog megszerzésének lehetősége, s hiába lesznek könnyítések, ha a vállalatok nagy része nem tud majd élni velük az anyagi erőforrások korlátozottsága miatt. Kölcsönös bizalmatlanság jellemzi jelenleg az állam és a vállalatok viszonyát. Elvi célkitűzéseink (új gazdasági és társadalmi struktúra kialakítása) és a gyakorlat (az áremelkedés) között szöges ellentétet látunk. Csodák sajnos nincsenek — 1988—89-re bajaink további fokozódását várjuk. Lehet, hogy addigra a mélyben történni fog valami, de az az átlagpolgárt még nem érinti. Egy-két év alatt a veszteséges vállalatok nem fognak megszűnni, s különösen ügyelnünk kell arra: nehogy egyszerű „pénzbepumpálássá", a bankok által nyújtott állami támogatássá alakuljon át a szanálásuk. Nemcsak mint magánembert zavar bennünket az a körülmény, hogy nincs felelős az országban. A régi kormány nem felelős a gazdasági visszaesésért, az új pedig egyelőre aligha képes igazán biztató perspektívákat nyújtani számunkra. Lassú kapaszkodás Lényegesen kevesebb nehézséggel járna az ország hiteltömegének törlesztése, ha annak idején a felvett valutamilliárdok zömét termelő technológiák, találmányok és más szellemi termékek beszerzésére költöttük volna. A pénzből a műszaki fejlesztésre fordított rész is jórészt elaprózódott termelésünk túl széles vertikumában. Az egyedi gépek, egy-egy gyártórés/, részegységeinek hirtelen kicserélése nem az elégséges mértékben mozdította elő gyártmányaink piacképességét. E határok között eretnek tételnek hangzik: túl korán kapott nyugati technológiát mezőgazdaságunk. Ebben az ágazatban talán nem a direkt beszerzésekre kellett volna költeni. Az erőgépcsodák és más eszközök árának kisebb részéből felépíthető lett volna egy hazai gyártóbázis. így, ha négy-öt évvel később is, de jóval olcsóbban közelíthettük volna meg az európai színvonalat. A jövővel kapcsolatosan gyengíti optimizmusunkat, hogy hézagosnak tűnik az a szelletVii, sőt kétkezi tartalék is, ami a műszaki fejlesztés emberi oldaláról jelenthetne tartalékot az ország számára. A műszaki értelmiség ilyen tartós alábecsülése, mint amilyen nálunk évtizedekig „érvényben" volt és van, nem múlhat el büntetlenül a gazdaság felett. Nem lehet letagadni, hogy vannak ma is egyedi, nagy találmányokra képes, sokat jelentő, új megoldásokat eltaláló elméink. De ők a szigetek, Ezen teljesítmények hirtelen megsokszorozásának egyáltalán nincsenek meg a feltételei. S gondok winnak az „emberi tényezővel" ott is, ahol a feltűnésre kevésbé alkalmas, mindennapi kis fejlesztéseket kell sorozatban szállítani. Ilyen alultápláltságunknak — az anyagi és az erkölcsi megbecsülés hosszú nélkülözésén kívül — oka az iskolarendszerünk rosszul szervezett volta is. Hagyjuk most a legmagasabb rangú intézmények tananyagának boncolgatását. Gazdaságunk tartósan nem találja azok helyét a termelésben, akik egy-másik hároméves mérnökképzőből kerülnek ki. Viszont nagyon-nagyon hiányzik máris a fiatal technikusgárda. A végrehajtó elit képzését egy gyors rendelettel törölték el annak idején, az újraindítás pedig körülményesen, lassan alakul. Sokáig nem volt szabad rosszat mondani a szakmunkások, fizikai dolgozók munkamoráljáról. Kétségtelenül, a műhelyekben, üzemekben, gyárukban dolgozók többsége becsülettel, jó minőségben végzi ma is a munkáját. De a szalagrendszerből következik: ha a húsz-ötven emberből csak egy valaki lazít, már nem kerülhet ki kifogástalan munka a kapun. Az ország fő gazdasági célja a következő években az eladósodás megállítása. így a műszaki fejlesztés — főleg külföldi — fizetőeszközökre kevésbé számíthat. A világgal való összemérésünkben a cél leginkább a jelenlegi szint tartása, vagyis a meg(!)kapaszkodás lehet. A felfelé kúszás kezdőpontja ma még igencsak a jövő titka. Felszeletelt forintok Baka Ernő, a Szegedi Vas- és Fémöntöde igazgatója: . — A teljes rekonstrukcióra egyszerre aligha jut pénz — se nálunk, se más vállalatnál. Okosan kell szeletelni a forintokat, úgy, hogy egyszerre figyeljünk előre is, hátra is. Mi az, ami illeszkedik a mai technológiához, s mire lesz szükségünk a jövőben? Mégis az a legfőbb érv, mit vár tőlünk a piac. Mit tudunk majd eladni két év, öt év, tíz év múlva. Viszonylag sok az elhasznált, a régebben gyártott termelöberendezés: a megyei iparvállalatok fontosabb gépeinek kétharmada idősebb 8 évnél, és ezenbelül 20 százalékukat még 1970 előtt gyártották. Az. elhasználódottság mértékét mutatja, hogy a vállalatoknál 25 százalék a már nullára leirt gépeknek az aránya, melyeket továbbra is üzemben tartanak, nem kevés fenntartási költséggel. Az állóeszközök műszaki leromlása az 1980-as évek visszafogottabb beruházáspolitikájának hatására fokozódott. A beruházások visszafogása rövid távon ugyan mérsékli az állami költségvetés gondjait, de Elhasználódva hosszabb távon általában kedvezőtlenül befolyásolja a műszaki színvonalat. A műszaki színvonal elmaradása különösen a jelentős tőkés exportot bonyolító vállalatokat érinti hátrányosan, hiszen nekik az egyre élesedő versenyben sok esetben olyan külföldi cégekkel kellene lépést tartaniuk, amelyeknél a termelőberendezések színvonala, s olykor az alkalmazott technológia is lényegesen fejlettebb. Amikor elvárjuk az ipartól, hogy tőkés piacon nyereséggel értékesíthető termékeket gyártson, akkor arra is gondolnunk kell, milyen lehetőségekkel rendelkeznek a vállalatok a műszaki feltételek biztosításában. Számos területen csak tőkés importból lehet nemzetközi összehasonlításban is megfelelő gépeket beszerezni. Erre azonban a népgazdaság ismert devizaegyensúly-problémái miatt csak korlátozott mértékben volt és van lehetőség. Ebből következően a megye iparában az elmúlt évtizedekben termelésbe állított gépek jelentós része már a termelésbe állítás pillanatában sem képviselt élenjáró technikai szinvonalat. Klonkai László, a KSH Csongrád Megyei Igazgatóság igazgatója Az információink azt mutatják, nem arra kell törekednünk, hogy többet, hanem hogy jobb öntvényeket készítsünk. Úgy kell váltani a technológiát, hogy mintien követelménynek megfeleljen. Ezért jártunk mi külföldön, megnéztük, mit, mennyiért kínálnak. Aztán összeültünk, és megterveztük, melyik évben, mire futja majd. Először a formázót és a homokművet kell korszerűsítenünk, mert ez a legdöntőbb a minőségben. Százmilliós nagyságrendekről van szó, hiszen a húszesztendős gépeink inára már teljesen elkoptak, nagyon sok élőmunkát igényelnek, és a fizikai terhelés is „kemény". Biztató, hogy jövőre is nagyobb igény van a vasöntvényeinkre, mint amenynyit gyártóni tudunk. Okosabb létszámgazdálkodással, a selejt további csökkentésével és a saját erőből megvalósítható fejlesztésekkel elérhetjük azt, hogy jövőre sem változik számottevően a vállalat pozíciója, s már ez is eredmény. Az összeállítást készítette: Bőié István Dányi László Hafai Gábor Tóth Szeles István