Délmagyarország, 1987. december (77. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-15 / 295. szám

ivetíti, 1987. december 15. 5 azmondo juhász Péntek este mesét hallgattam a tízéves Bálki Annától. A kis Anna arról mesélt, hogy Mátyás király igazmondó juhásza két, győztesen megvívott próba után a harmadiknak nem tudott ellenállni: a Burkus király lánya mézízű borral megcsalta, majd kikuncsorogta tőle a féltve őrzött aranyszőrű bárányt. A királyi várba „jelentéstételre" vonuló igazmondó háromszor is elpróbálta a hazugságot, de mindegyiket gyengébbnek tartolta az igaznál, így kibökte a történteket: az aranyszőrűt elcserélte egy barnáért, a királylányért. Mátyás megdicsérte, sőt megjutalmazta az igazmondót, mert nem hagyta cserben sem ' őt, sem az igazságot: a juhásznak adta Burkustól nyert fél országát, mert a fogadás arról szólt a két koronás fő között, hogy igazat mond-e vészhelyzetben is a juhász. Mert elfeledtem mondani: (az aranyszőrű elvesztése esetére korábban akasztófát ígért Mátyás. Két dolog érdekelt különösen, mielőtt bekapcsoltam a rádiót. Egyrészt: milyen ez a Mátyás, kinek országlása óta a mi népünk mindig hasonló vezérre vágyik? Másrészt: kiérdemli-e az állandó jelzőt a juhász? Aztán kiderül, hogy Mátyás igazságos, a juhász pedig igazmondó, mégpedig érdemes. Ezzel ]e is rendezhettem volna magamban a történetet, de nem tudtam lemondani a tanulság kereséséről. Hiszen meséről van szó. Megragadott, hogy a cselekmény elkövetője, a juhász, egyben tájékoztatásra kötelezett személy is. Igyekezett megoldani belső válságát: az aranyszőrű bárány föláldozása után mentségeket keresett, hazugságot próbálgatott. Beleszúrta la botját egy egérlyukba. a bot végére a kalapját akasztotta, s ennek az arctalanalaktalan formának mondta el mentegetőzéseit. Megette a farkas, betedöglött a kút-, ba, ellopták. De az igazmondó igazságra kötelezett személy is. Azután az az elképzelés is megragadott, hogy a juhász maga a tájékoztatáspolitika. A jó királynak elkötelezett igazmondás. De akkor mivel azonosítsam az aranyszőrű bárányt? Ki lenne a Burkus király? És ki a lánya? Ezek megválaszolihaUatlan kérdések. Ezért visszatértem a mese csodás befejezéséhez, amikor a fél királyság és a gyönyörű barna királylány mellé a Burkus királytól elnyerte hozományul a királyság másik felét is a juhász. Azóta viszont egy újabb kérdés nem hagy nyugodni mi lesz a sorsa a királlyá lett igazmondó juhászoknak7 Dlusztus Imre Érték az egészség ? Keli-e az össznemzeti sokkolás, a bűntudat mélyítése, a nemzeti ielkiismeretfurdalás fokozása az egészségügyi program állandó szajkózásával? Ha nemcsak az egyén okolható egészsége döbbenetes rosszabbodásáért érdemes-e öt bombázni: „a változtass. 'hogy életben maradjunk!" mindennapos és tóbb irányból érkező felszólításával, akkor amikor tudjuk a választott életmód csak látszólag függ az egyes embertől, de gazdasági, társadalmi, kulturális és biológiai tényezők függvénye. Hát sokkoljuk persze az egyént is. S a lelkiismeretborzoló akció során korántsom a ne dohányozz! ne igyál! táblálkozz egészségesen! változtass az életmódodon. hogy legyünk egészségesebbek 2000-re! felszólításaira gondolok. Mindenekelőtt egy olyan belső értékrend kialakítására kellene ösztönözni, az embereket, amelynek segítségével a lehetőségek közül az egészségmegőrzésére a leghelyesebb megoldást választja. Sorolni is hosszú mennyimennyi feltételnek kellene rendelkezésre állani, hogy az ideáis megoldás választható legyen. Ama bizonyos értékrendben valóban legyen érték az egészség. Másképpen fogalmazva, az embert érdekeltté kéne tenni abban, hogy egészséges legyen. Nálunk sokszor az ellenkezőjében érdekelt. S az ellenhatást intézményesítettük. A mi betegbiztosítási rendszerünk szerint — ami csaknem teljes biztonságot garantál a betegség esetére — nálunk bizonyos esetekben érdemes betegnek lenni. A betegszerep előnyökkel is jár. Társadalmi felmentést ad, netán menekülési lehetőséget. Nem a véglelet képviselő táp pénzcsalókról van szó. Tényleges betegekről, akik pontosan a táppénzen töltött napok alatt döbbennek rá, hogy a kényszernek indult pihenőn a felépülés stádiumában már dolgozhatnak valamit, ami számukra lényegesen több jövedelmet ad,. mint a fizetésük. Ilyetén mód természetesen nem áll érdekükben gyorsan felgyógyulni. Ezt a törekvést sokszor tudatalatti mechanizmusok irányítják. Tény: a táppénzes állomány avagy rokkantság ideje alatt sokaknak számos legális és illegális kereseti lehetőség kínálkozik, kivált, a jól jövedelmező második gazdaságban, s kivált azok számára, akik alacsony bérért dolgoznak és képességeiket a második gazdaságban sokkal többért kamatoztathatják. Számukra a táppénz vagy rokkantnyugdíj érdek. Ha így tekintjük, akkor a betegség akár vonzó is lehet, s ennek okán korántsem az egészségmegőrzés programját szolgál ia. K. K. a Kincskereső új száma „Tél énekel, orkán'huhog, / mohostövü fenyő susog..." — Szergej Jeszenyin költeménye adja meg a decemberi szám alaphangulatát a Kincskereső első oldalán. A nagy szegedi író. Tömörkény István megrázó elbeszélése — Szirtesek a partok — szintén télen játszódik. Magyar hajósok és a beteg apJ ja helyett lovas hajóvontatásra vállalkozó szerb kisfiú a hősei ennek a mély emberismeretről, az író humanizmusáról tanúskodó műnek. A decemberi számban még' a sci-fi is télies, sőt karácsonyias — Weinbrenner Rudolf A Háromkirályok csillaga cimü irása három űrkalóz „megtéréséről" szól. A folytatásos — Vagyim Sefner Az ember, aki maga az öt nem című regénye — ezúttal hősének leggroteszkebb kalandiáról számol be: jámbor barátunk, egy tudós kérlelésére beveszi a „Szór-.Progresszív" port, amelynek hatására egész testét beborító, dús s/őr/etet növeszt.. A NEY ETÖ IRODAl.OMÓRABAN Mrozek gyilkos szatíráját, Az elefántot olvashatjuk. A gazdag, értékes lírai válogatásban József Attila, Juhász Gyula, Nadányi Zoltán és a már klasszikusnak számító Nagy László mellett kortárs költök: Zalán Tibor, Mezey Katalin és Petöcz András verseit találják meg a költészet kedvelői. SZÍNE-JAVA címmel ezúttal is jelentkeznek az év legjobb gyerekírói, -költői. írásaik mellett egy szolnoki iskola metszőkörének Kalevala-illusztrációiban is gyönyörködhetünk. Az OLVASÓLÁMPA rovat is a gyerekeket szólaltatja meg: a szegedi Kincskereső-tábor résztvevői vallanak legszebb olvasmányélményeikről. A decemberi számot Papp György, Pásztor Csaba, Csala Károly, Juhász Edit és a gyerekek illusztráltak. Ulésf tartott a mórahalmi pártbizottság Tegnap, hétfőn délután tanácskozott az MSZMP Mórahalom Városi Jogú Nagyközségi Bizottsága. A résztvevők jelentést hallgattak meg Szűcs Istvánné titkár előterjesztésében az 1987. évi gazdaságpolitikai feladatok végrehajtásáról, s megtárgyalták a jövő évi feladatokról szóló javaslatot. Ezt követően Bencsik János, a fegyelmi bizottság elnöke tájékoztatta a testületet, a mórahalmi pártbizottság fegyelmi bizottságának ez évben hozott' döntéseiről. Majd tájékoztatót hallgattak meg a KB legutóbbi ülésének határozatáról. A vitához hozzászólt: a megyei pártbizottság képviseletében Szaniszló József, valamint Tóth Sándor, Hajdú Imre, Dobó József móra(hnlmi, Jobba György zákányszéki, Szeller Antal, Gyuris Mária pusztamérgesi és Demus László, ásotthalmi tisztségviselő. Törvény a jogalkotásról M

egint egy jogszabállyal több! i— gondolja magáhan az állampolgár, akj eddig is úgy érezte, hogy túl sok előírás és tiltás veszi körül az életét. Most éppen arról hoznak törvényt, hogy — miről hozzanak törvényt — teszi hozzá, némi iróniával. Pedig — különösen az utóbbi években — annyi rendelkezés látott napvilágot, hogy a legképzettebb jogásznak is nagy megerőltetésébe kerül valamennyinek fejben tartása. Nem is szólva a törvénytisztelő állampolgárról, aki irtózik attól, hogy „szembekerüljön a törvénnyel", s mégis, bármikor megeshet vele, hogy megsért valamilyen szabályt. Természetesen, tudtán kívül, de ismerve a mindenkor-mindenhol érvényes alapelvet, amely szerint a törvény nem tudása nem mentesít annak hatálya alól. Ellentmondásnak látszik, mégsem az: ez a jogszabály — több más célja mellett — éppen azért is készül, hogy ne legyen annyi, mindenféle rendű-rangú jogszabály. Az Országgyűlés téli ülésszaka elé kerül a jogalkotásról szóló törvényjavaslat, s ha a honatyák többsége egyetért vele, hamarosan életbe lép az új törvény, amely szabályozza, hogy — milyen kérdéseket hogyan lehet rendezni. Mihez szükséges törvényt hozni, milyen ügyekben rendelkezhet a Minisztertanács, vagy valamelyik miniszter, mi tartozik az országos hatáskörű szervet vezető államtitkárra. és melyek azok a helyi ügyes-bajos dolgok, amelyekben a tanácsoknak kell rendeletet alkotniuk. Egyáltalán nem formális rendezésről ván szó! Sokkal inkább arról, hogy minden téren kj kell teljesednie a szocialista demokráciának. Ehhez pedig elengedhetetlenül szükséges, hogy mindenki és minden testület, hatóság tudja a maga dolgát. Azt, hogy mi tartozik rá — és legalább annyira fontos, hogy tudja: mihez nincs köze! Kinek-kinek megvannak a tapasztalatai arról, hogy számos esetben támadt zavar a hatásköröket illetően. Volt — van — úgy, hogy a legjobb szándékkal intézkedik valamelyik hatóság olyan ügyekben, amelyek, rendezésére magasabb szintű jogszabály kellene. Talán van is — de régi, vagv csak nem ismerik, megfeledkeztek róla az alsóbb fokú hatóságok. Megtörtént, hogy az egyik minisztérium főosztályvezetője rendelkezett — s utólag derült ki, how ezzel törvénvt sértett, intézkedése ellentétben állt tételes törvénnyel. Pedig a törvény — minden más rendelet. rendelkezés alapja. Azzal — s természetesen államunk alaptörvényével, a Magyar Népköztársaság Alkotmányával — ellentétes rendelkezést senki és semmilyen testület nem adhat ki. Vagy, mondjuk inkább úgy: minden minisztertanácsi miniszteri rendeletnek, államtitkára rendelkezésnek és tanácsrendeletnek csakis és kizárólag a törvényekből szabad kiindulnia. Nem kevésbé fontos a készülő, jogalkotásról szóló törvényjavaslatnak az az előírása is, amely szerint jogszabályt akkor kell alkotni, ha a társadalmi és gazdasági viszonyok változása, az érdekek egyeztetése azt szükségessé teszi. Tehát: legalábbis remélhető, vagy inkább várható, hogy a jövőben kevesebb rendelet jelenik meg — például — egy év alatt, mint 1986-ban. vagy akár az idén. Korántsem azért, mert kevesebb lenne ezután a rendezésre váró kérdés. De a jogalkotás rendjének törvényben előírt szabályai eleve óvatosságra intik az alacsonyabb szintű jogalkotókat: csak akkor adjanak ki rendelkezést, ha arra feltétlenül szükség van, ne kelljen újra meg újra módosítani egy-két paragrafust — mint eddig gyakran előfordult. Az élet, a fejlődés természetesen nem áll meg, s mindig akadnak újonnan felmerült problémák amelyeket valamilyen rendelkezéssel kell szabályozni. Az új jogszabály azonban arról is. gondoskodik, hogy ez»megalapozottan történjék. Ha a lakosság szélesebb körét érintő törvényjavaslatot terveznek az Országgyűlés elé terjeszteni, ahhoz előzetesen társadalmi vitát kell indítani, mégpedig úgy, hogy az érdekelteknek idejük és módjuk legyen véleményük kifejtésére. Mi tagadás: voltak már e téren rossz tapasztalatok is. „Zajlott" mar társadalmi vita úgy, hogy a hozzászólásra felkért társadalmi szervezetek alig néhány napot kaplak tagságuk véleményének összegezésére. Mondani sem kellene: az a néhány nap arra is kevés volt. hogv a szervezet vezető testületeit összehívják, nemhogy az érdemi vitára, magvas hozzászólások elkészítésére, elmondására, jegyzőkönyvezésre és a kifejtett vélemények összefoglalására. Lehet, hogy valamelyik országgyűlési képviselő most a vita során javasolni fogja: szabja meg a törvény s vitára kötelezően adott időt is! Maga a társadalmi vity szerves tartozéka a szocialista demokráciának. Jóllehet. egyes minisztériumok rendeletgyártáshoz szokott némely főtisztviselője csak nemrég is lehetetlenségnek minősítette — például —. hogy az adózásról országos vita kezdődjék; a gyakorlat megmutatta, hogy arról is lehetett vitatkozni — természetesen csak addig, amíg nem emelkedett törvényerőre a javaslat. S a társadalmi vitákra — valódiakra, több szem többet lát alapon — a jövőben még nagyobb szükség lesz. A

z sem mellékes, hogy a jogalkotásról szóló törvényjavaslat kimondja: a jogalkotó és jogalkalmazó szerveknek figyelemmel kell kísérniük a jogszabályok alkalmazásának hatását, fel kell használniuk az így nyert tapasztalatokat. Hiszen „a puding próbája az, hogy megeszik" — a jogszabályé az hogy javára válik-e a dolgozó népnek. Várkonyi Endre Más az élet és más az irodalom Igazán nem értem, miért van az. hogy az írókat gyakorta hőseikkel azonosítják. Stendhalra annak idején, a Vörös és fekete megjelenése után nagyon megharagudtak a nők. Szegény hiába védekezett levelében: „Hát bemásztam én valamelyiküknek is az ablakán?" (Már tudniillik, mint Julien Sorel de Rénalné és Mathilde ablakán.) Vagy itt van például Horváth Péter, akinek Szerelem első vérig cimü kötete nemrég tűnt föl a könyvesboltokban. Alapja, mint ezt tudjuk, az azonos cimü, Szegeden forgatott film, annak alapja predig az író néhány, már jó régen megjelent müve. Eljárását minősíti is a témagazdag szerző: „Ha az ember filmet ír, elorozhatja magától saját motívumait, no de novellából novellát, regényrészletből regényrészletet fabrikálni mégis megfontolandó." De térjünk vissza alkotó és hőse viszonyára. Az alacsony termetű, szőke, tollforgatóhoz méltón fejlett ujjizmokat viselő Horváth Á névadóra emlékeztek A Bebrits Lajos Közlekedési Szakközépiskolában tegnap délután iskulai ünnepség keretében emlékeztek m.eg az (iskola névadója; születésének 96. évfordulójáról. Az ünnepségen átadták az idei Bebrita-díjat Hunyadi Zsolt IV F. osztályos tanultnak. Ezzel egyidöben az iskola képviselői Budapesten koszorút helyeztek el Bebrits Lajos sírjánál. Péter így mutatja be alteregóját, Fügét: „Magas, jóvágású, barna hajú, barna szemű srác volt, cikcakkban pisiltek utána a lányok." Mindez természetesen nem egyéb egyfajta írói fogásnál, ami az olvasónak ugyebár magas szintű művészi élményt okoz. Vajon hogyan épül fel a kisregény? Szerkezete lineáris, előrehaladó. Fejezeteknek is nevezhető részekre tagolódik, 1-től 10-ig, majd abbamarad. Ez az eljárás, ha jól tudom — a Szabad vegyertékek című alkotás kivételével, melyben, ha már itt tartunk, szintén fölbukkannak ismerős elemek, például a kopasz bige és társai — nem idegen Horváth Pétertől, sőt igen gyakran alkalmazott, jellegzetes szerkesztési módszere. A műben sok a rendkívül plasztikus, érzékletes, színes elem, forgatókönyvbe illő párbeszéd, de vágás- vagyis szerkesztéstechnikáját az író könnyűszerrel filmszerűbbé tehette volna. Némi Mándy Ivánféle csúsztatásosság, többrétegűség, pár határozott-elmosódó applikációs elem beékelése bizonyára föloldotta volna a textus egysíkú mivoltát. Pergőbb lenne a cselekmény, erről van szó. Jóllehet a2 is igaz, hogy Mándy Ivánt rem igazán Horváth Péteren kell számon kérni. S a filmet sem a könyvön, mert a kettő külön világ, de még mennyire. Más. Abban az időben, mikor a Marx tér még Mars tér volt, Szegeden nem működött játékterem. A tévében nem volt Hírháttér, Kapcsoltam, Képújság; sőt még tévé is kevés volt. A nap pedig, ha Újszegedről nézzük, nem a szalámigyár mögül kel föl, hanem egészen máshonnan. — Mindezek egyébként korántsem kifogások, hanem csak megjegyzések. Jelentőségük egyáltalán nincs. Már csak azért sem, mert a szigorúan vett strukturalizmus szerint — különösen, ha azt pozitivizmussal és némi explicassion de texte-tel elegvitjük — az író által megélt. valamint leírt valóságnak (mert mindkettő valósag!) — egymáshoz nincsen túl sok köze. így például Temesi Porlódja korántsem Szeged, hanem — Porlód. Horváth Péter meg nem nevezett városa szintén nem Szeged, választott hőse pedig még véletlenül sem önmaga Mindezektől függetlenül Horváth Péter, mint tudjuk, jó ideig valóban élt Szegeden, s a könyv cselekményének alapját az ő ifjúkori élményei szolgáltatják. Ezek életrajzi tények, melyek nem tartoznak ide. Más ugyanis az élet, és más az irodalom; ha valaki e kettőt keveri, akkor az nem írói, hanem olvasói hiba. (Móra, 1987.) F. Cs. Dél-alföldi magazin A megszokottnál korábban, 17 óra 20 perckor jelentkezik ma este a 2-as programon a szegedi stúdió. Legnagyobb témája a kecskeméti Katona József Színház újjászületése. Emlékezik a múltra két olyan néző is, akik több mint 60 évvel ezelőtt is láthatták az előadásokat. Megszólalnak az átalakítás építésztervezői, a színház örökös tagja, a leghíresebb direktor, Radó Vilmos és beszél a tervekről a mostani igazgató, Lendvay Ferenc. A magazinműsor megkérdezi a Kisködmön díjat odaítélő makói gyerl.nekzsüri tagjait a nekik szóló filmek fesztiváljáról. Hamarosan elkezdődik a szegedi nagyállomás felújítása. A munkák előtt készített lírai filmetűd a megszokottól eltérő nézőpontból mutatja be a pályaudvar életét. Hírek, információk a Dél-Alföldről, beszámoló a szegedi innovációs park megalakulásáról és működéséről; többek között ezek szerepelnek a mai adásban, melynek felelős szerkesztője Tuza Béla, riportere Bende Gyöngyi.