Délmagyarország, 1987. december (77. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-08 / 289. szám

4 Kedd, 1987. december 8. Képernyő Janika Mint az élet sok más, fontos dolgáról, Csath Gézáról is könyvtárostól hallottam először . . . Rajongással beszélt róla, s szabadidejében gyűjtötle-másolta a különféle lapokban megjelent Csáth-novel Iákat. Azután sem találkoztam olyan emberrel, aki — ha ismerte — nem az elragadtatás felső fokait használta volna e 20. századi reneszánsz figuráról. De milyen helyzetben. lehetett a hírlapíró, színikritikus Kosztolányi Dezső, amikor unokaöccsének első bemutatóját recenzálta A Hétben, 1911 májusában? Ügy tetszik, nemigen zavarták az együtt töltött gyermekévek emlékei. „Ezen az estén az égi fény hét színe a színházi lámpákban maradt" — zárta egyáltalán nem lelkendező,, inkább hűvös-tárgyilagos sorait a költő-kritikus unokabáty. Dr. Brenner József, alias Csáth, ezután még nem egészen 8 esztendőt töltött az élet álomvilágában Hogy milyen lehetett valójában ez az ő világa, most először kísérel tetett meg ilyen széles nyilvánosság előtt bemutatni, mint a televízióé. Vasárnap délután a szegedi meg az újvidéki tévé műsoraként láttuk a „Menni kell, menekülni valahová" című emlékműsort, amelyet az író — festő, muzsikus, orvos — születésének centenáriuma alkalmából sorolt programjába a „nagy tévé"', még épp hogy időben, hiszen pár hét és kifutunk az évből.. Amint szombati számunkban írta a forgatókönyv egyik megszerkesztője, Olajos Cson~ gor, a dokumentumműsor elkészítésében sokat segített a stábnak Dér Zoltán, a szabadkai irodalmár-író. s szabadkai színész, Koricza Miklós személyesítette meg a város neves szülöttét. Az életrajzi adatok mellett műrészletek „beszéltek" Csáth Gézáról. A nézőnek mégis talán legtöbbet mondott e láthatóan nagy műgonddal készített összeállítás képi hangulata. Kléner György kamerája olyanfajta atmoszférát rögzitett-közvetitett, amelyben a feszültség szólószerepet játszott; ha tetszik, a „menni kell, menekülni valahová"-nyugtalanság, avagy a megkóstolt és soha többé el nem hagyható ópiummámor szenvedése. Az elvágyódás és az ittlét feszültségéi, az álom és az ébrenlét, a képzelet és a ráció, a szenvedély és az önfegyelem ellentéteit, magát a diszharmóniát mutatták be képek, melyeknek hatása már-már elhomályosította, valamiképpen másodrangúvá tette a színészek (Koricza mellett Bácskai János, Balázs-Piri Zoltán, Gálfi László, Szirmai Péter, Tarján Péter) szövegét. A fények, árnyak, hotmályok kiszámított adagolása, a telitalálatos kulissza (emlékszegi a forgatás idejéből a szakma trükkjeire: hideg fényű fóliaburkolatok elé tüllfüggönyök kerültek, s ez a sejtelmesítő anyag „vonult át" a kamera előtt is, amikor kellett), olyan hatást tett, mint némely Csáth-novella: az ember mintha akváriumba merülne, s homályló, szétfolyó, remegő közegét áttetsző-derengö, de áttörhetetlen üvegfal határolná . . . Egyszóval: soha rosszabb televíziós „felfedezést" méltatlanul feledett, újra felfedezendő irodalmi értékeinknek (szerkesztette Tandi Lajos, rendezte Kuh. Zsuzsanna). E „felvezetés" után következett az esti főmüsorban a szolnoki színház produkciójának tévésített változata, A Janika című tragikomédia. A Fodor Tamás rendezte színházi előadásnak nagy sikere volt tavaly, alighanem méltán. Csáth egyik leginkább időtálló művének mondják a darabot. Amikor először hallottam (a rádióból), Füst Milánt juttatta eszembe. Pontosabban azt a meglepően modern „üzenetvilágot", amelyet Füst Milán egyre divatosabb darabjai is közvetítenek. Olyan modern érzeményeket, melyeket éppen ma és éppen mi élénken érzékelünk, s éppen e már-már a naturálisig realista, s mégis szimbolikussá táguló müvekből. Hogy végül is van-e, s mi a köze mondjuk a Füst Milán Bop dogtalanokjának és A Janika „családtörténetének" egymáshoz? Tudós fölkészültség kéne az eldöntéséhez: legyen elég itt az intuíció, miszerint a szemérmetlenül aprólékos élve boncolás, az ember (a szereplők) kegyetlenül őszinte analízise mindkét szerzőnél kimutatható ambíció. Extrém alakjaik és helyzeteik éles, pontos metszetek az írói nagyító alatt — az ember valóságáról. Erős, hideg fénnyel megvilágított mocskos mélységekbe látunk, ahol emberformájú élőlények kábult-öntudatlanul vergődnek, élnek és elpusztulnak. Ki tudja, melyik a borzongatóbb, idegesítőbb, önvizsgálatra késztetőbb: Füst Milán direktebben kegyetlen szemüvege, vagy a szereplőinek hazug légvárat engedélyező Cáth Géza-ítélet? A szolno' ki—szegedi összefogással megszületett tévémű mindenesetre rendkívül hatásos, kitűnő színészi teljesítményeket sorjáztató érték. Fodor Tamás érti-érzi a Csáth-nyelvet: feszes, feszült hangulatú, idegborzolóan mai előadást teremtett e századfordulói polgári miliőben „lefuttatott" történetből. Sulyok Erzsébet Az eminenciás szürke - de fizet Bizonyos időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a jó Sherlock Holmes mellett Watson doktorra is fölfigyeljek. Hogy a legendás szélmalomharcos lovag, Don Quijote de la Mancha Sancho Pansáját érdemleges figurának tekintsem. Hogy észrevegyem: a mindenkori nagy („fő")hősök, főszereplők, a közismert, híressé lett nevek mellett mily gyakran találni hű társakat, nehezebben feltűnő segitőket, akik szürke, vagy legalábbis szürkébb eminenciások — de nélkülük így vagy úgy, ám nem is igen létezhetne a Nagy Ember. Vagy legalábbis igen nehezen. Egy Don Quijote Sancho Pansa nélkül, azt hiszem, csak olyasféleképpen hathat, mint amikor egy csinos nő elegáns blúzának megfelelő intim helyéről hiányzik a kapocs. Akkor minek az egész? Az eminenciás tehát, megnyugodhatunk benne, szürke ugyan, de nélkülözhetetlen is. Hát még azon egyedeik, akik nemcsak irodalmitörténelmi ellensúlyvoltukkal, de netán a valós életben. meglehet, prózai, ám annál lényegesebb eszközzel — pénztárcájukkal vannak jelen a Híresség, a Hős mellett? Például Semsey Andor. „Ki az a Semsey Andor?" — ezt kérdezte az egyik szereplő is szombaton este a Kossuth adó Híres történrtek — nagy egyéniségek című sorozatában, Zoltán Péter műsorának Hermán és Semsey elnevezést viselő részében. Melyből nemcsak azt Rádiófigyelő tudhattuk meg, ki volt a bizony ikszedik számú, méltatlanul elfeledett kiváló magyar, akit Semsey Andornak hívtak, de azt is, hogy az általa (is) jelképezhető magyar históriai jelenségre mennyire érdemes figyelni. Miről is van szó? Itt van, itt volt ez a Semsey Andor, akitői Hermán Ottó éppúgy kapott támogatást, mint Eötvös Loránd nevezetes torziósinga-kísérleteihez, Lóczy Lajos zoológiai, Entz Géza földtani kutatásaihoz, összesen több mint két és fél millió aranykorona (!) értékben tett különféle alapítványokat, s ez a néhai jó Monarchia múlt század második felét jelentő fénykorában még akkor is óriási összeg, ha tekintetbe veszszük, hogy ez a rendkívüli, roppant eredeti egyéniség példa nélküli tudománypártoló mecénásságának tekintélyes summarészleteit — gondosan eltitkolta . . . Sőt, bizonyos pénzkifizetéseket kerek-perec letagadott (?!), sok számlát megsemmisített, s különben kizárólag tudományos ösztöndíjakra juttatott 175 ezer koronát, volt ember, aki folyamatosan 13 éven át részesült ilyenből. (Mellékes) M: •feljegyezték, hogy életének, vege felé ez a fantasztikus ember e szavakkal összegezte ténykedését: „Ügy érzem, tehettem volna többet is ") Az a tény pedig, hogy ez a Semsey úr egyébként elég kacifántoshóbortos ember hírében állt, aki évtizedekig nem kastélyában, hanem kétszobás bérlakásban élt kettesben inasával a Kálvin téren, s állítólag olyan fösvény volt, hogy notórikusan másnapos péksüteményt vásárolt, lévén az olcsóbb — eme összefüggésekben nem is igazán érdek.es. Ami érdekes: hogy az eminenciások, a doktor Watsonok, a Sancho Pansák — a magyar életben az igaziak —, legyenek mégoly szürkék is — fizetnek És így és ilyen célokra. És — ennyit. Hogy ezenközben állítólag összevissza egy rend ruhájuk van, s elképesztő irracionalitású önsanyargató életet élnek, tán költőien szólva kissé szükségszerű is; mindenesetre azért lényegtelen, mert az ilyen eminenciás előtt, lettlégyen szürke vagy bármilyen, csakis főhajtás tehető: kizárólag meghatott kézszorítást érdemelnek. (S minimum egy olyan rádióműsort, mint Zoltán Péter sorozatának e mostani darabja volt.) Az önzetlenség örökre Tett marad, kapcsoljon mégoly későn is az utókor. Domonkos László Avirgács, amely körbe jár S

zinte a nyelvem is lóg, úgy sietek kijelenteni a legeslegelején, hogy nem A Hét cimű televíziós produkcióról, s végképp nem annak legutóbbi műsorvezetőjéről, főszerkesztőjéről akarom lerántani a leplet, de még a vizes lepedőt se kívánom rátekerni, mert nem erről van szó. Csak egy képről szólok, amit mondhatunk metaforának, szóképnek, vagy jelzős szerkezetnek, ki, milyen grammatikai-stilisztikai lőrésből lövöldöz áldozataira. A nukleáris virgácsra gondolok. Erre a szelíden szólva is furcsa képződményre, mely vasárnap este szerkesztődött egyórányi sugárzás legvégére. Furcsának mondom, mert szerintem a nukleáris szóhoz, kifejezéshez leginkább a katasztrófa, tragédia, veszély, fenyegetés és fenyegetettség szó párosulhat, lévén, ezek egymásnak partnerei. Meglehet, hogy túlzottan sztereotip a gondolkozásom és ilyen módon nem tudom megengedni az új, virtussal és szellemmel teli szó- és fogalomalkotásokat, mondom még egyszer: meglehet. Ám az is elképzelhető, hogy joggal vagyok érzékeny az infantilizáló kifejezésekre, hatásokra. gyermekké kényszerítő nyomásokra. Nekem ugyanis elegem van régóta abból, hogy engem, mint az álladalmat alkotó polgárt, rendszeresen — és még az új szellemű Parlamentben is, mint legutóbb — fölkészületlen, éretlen, a demokrácia gyakorlására alkalmatlan egyednek tekintsenek. Akár egy állami gondozottat. Unom azt is. hogy stratégiai vágy taktikai szinten, arról fecsegnek, ami már a világnézet és az elvek polcán is századok óta moccanatlan helyet foglal el. Messzire keveredtem a Mikulás-est által szült képtől. De szükséges az eltávolodás, mert nem írhatom le egyszerűen, hogy a nukleáris virgács, mint kifejezés, egyszerűen rossz. Azt sem mondhatom, hogy pusztán azért rossz, mert alkalmatlan arra, hogy a csillagháborúzás retteneteiről szóló híradásokat — akár egy pillanatra is — elmismásolja. Éppen ezért, kifejezésre kell juttatnom — remélhetőleg, sok velem gondolkodóval együtt —, hogy szeretnék már túljutni a gyermeki koron. Ehhez pedig az is kell, hogy végre néven nevezzük a dolgokat, legyenek azok puszta tények, nehezen fölfogható viszonyok, vagy egeket rengető valóságok. Mondjuk ki nyíltan: ezért a szóképért — és hangsúlyozottan: csupán ezért — szívesen küldenék egy virgácsot Sugár Andrásnak. Nem nukleárisát, csak egy porlódit. Mert a világ nem modellizálható többé csokoládéval és virgáccsal Az életünk ugyanis egészen másról szól. Például csokoládéval bevont virgácsokról, vagy virgács formájú csokoládéról. Meg félelmeinkről, hisz már egyikhez sem merünk úgy hozzányúlni, mintha az lenne, ami. N

em hiszem, hogy a bizonytalanságainkért és bevallott, benső vitáinkért büntetést érdemelnénk. Csak a hibáinkért. Például kaphatnánk egy virgácsot azért, mert nem teljesítjük a tervet. És mi visszakóildenénk — vagy fonnánk egy másikat —, mert rossznak tartjuk a tervet. í'gy elképzelhetnénk egy olyan világot, melyben körbe járna a virgács. Vagyis, oda-vissza alapon, eljutna minden érdekelthez. Furcsa dolgokat gondolhatnánk ekként: a csoki 'csoki lenne, a virgács pedig virgács. És az is lehet, hogy megértenénk egymást. Dlusztus Imre Gyernnekszsnhözs találkozó Díjkiosztó ünnepséggel ért véget hétfőn az I. Országos Gyermckszínházi Találkozó. A Művelődési Minisztérium, az AlSH, a Magyar Színházi Intézet, valamint a Gyermek- és Ifjúsági Színházak Nemzetközi Szövetségének (ASSITEJ) magyar tagozata rendezte szemlén tizenegy fővárosi és nyolc vidéki társulat vett részt. Az előadásokat szakzsűri értékelte, s az Országos Színházi Találkozóhoz hasonlóan szakmai díjakat ítélt oda. A legjobb előadásért járó1 elismerést — amelyet az ÁISH ajánlott fel — az Arany János Színház „Emil és a detektívek", valamint a Mikroszkóp Színpad „Banyatanya" című produkciója megosztva nyerte el. A legjobb rendezés díját Keleti Istvánnak ítélték oda az Arany János Színház „Emil és a detektívek" cimű előadásáért. A legjobb női alakítás diját Kerekes Eva )kapta a Nemzeti Színház „Légy jól mindhalálig" című előadásában Nyilas Misi szerepének megformálásáért, a legjobb női epizódszereplőnek Pregitzer Fruzsina, a Nemzeti Színház művésznője bizonyult a Játékszínben látható A vén bakancsos és fia, a huszár című , előadásban nyújtott alakításáért. A legjobb férfialakítás díját Levente Péter kapta a Mikroszkóp Színpad Banyatanya előadásában, a a legjobb • férfi epizódalakítás díját pedig Kaszás Attila, a Vígszínház művésze a Játékszínbeli A ven bakancsos és fia, a huszár című produkcióban nyújtott teljesítményéért. A legjobb díszletért Menczel Róbert, a legjobb jelmezekért Tordai Hajnal kapott dijat, mindketten a kaposvári Csiky Gergely Színház Varázssütemény című előadásának létrehozásában veitek részt. Á szegedi szimfonikusok a Zeneakadémián Oberfrunk Géza vezényle- Sosztakovics V. szimfóniája, tével Budapesten a Zene- Schumann A moll zongoraakadémián ad filharmóniai versenye, valamint Rossinl koncertet a Szegedi Szimfo- A tolvaj szarka (nyitány) nikus Zenekar ma, kedden szerepel, zongorán közreműeste fél 8-kor. A műsoron ködik Rohmann Imre. HyeSvi iiéi Makkosházon Tegnap, hétfőn francia— orosz nyelvi hét kezdődött a Makkosházi Általános Iskolában. Ez az intézmény francia tagozatos iskola, ezért a programsorozat * első napján, tegnap delelött nyitott francia órák várták az érdeklődőket. Délután különböző kiállítások megnyitójával, majd a zenei esttel fejezték ki az iskola vezetői, tanárai és tanulói, hogy komolyan készültek idén is a már hagyományossá váló nyelvi hetre. Ma reggeltől nyitott orosz órák lesznek, délután orosz mesefilmet vetítenek, majd nyelvi estet rendeznek. Holnap, szerdán a francia tagozatosok a tudományegyetem Mikulás-ünnepségén lépnek föl. Csütörtökön „francia napot" tartanak, ennek keretében a legkisebbek' szakkörei is bemutatkoznak. Pénteken délután ötkor zárják a szaktárgyi ünnepi hetet, melynek legvégén Szabó András diaporáma estjén költözik Makkosházára a világ fővárosa, Párizs. Hövendékek koncertje A Liszt Ferenc Zeneiskola növendékeinek hangversenyét rendezik meg ma, kedden este fél 6-kor az iskola /koncerttermében. A hangversenyen összesen huszonegy tanuló lép fel. Díjak szegedi művészeknek A Szerzői Jogvédő Hivatal a magyar zeneszerzők kép-, viseletében évente ad át jutalmakat ..a magyar zeneművek bemutatásuhun és megismertetésében végzett kiemelkedő tevekenységert". A közelmúltban a Fészek klubban tartott ünnepségen a következő szegedi előadók kaptak dijat: Gregor József operaénekes, Gyüdi Sándor karvezető és a családi intézet Canticum Kamarakórusa. Dél-alföldi magazin A szegedi stúdió ma esti gyi Albert biokémikus, akimüsora két aktualitáshoz is nek nevét ez alkalomból a kötődik. A sajtónap kapcsán Szegedi Orvostudományi a helyi lapkiadás feltételeit, Egyetem is felveszi. A jeles körülményeit vizsgálja. Ho- tudós szegedi éveiről 20 gyan sikerült Kiskunhalason perces dokumentumfilmet és Hódmezővásárhelyen la- , . . , . • , • , pot indítani, s mi a csöng- keszitetlek a studl° munka" rádi és békéscsabai kudarc tarsai. oka? A stúdióban a nézők A műsor krónikája tudókérdéseire (telefonszám: 62/ sit a Szolnok megyei tele12-715) Kocsis Pál, a Tájé- fonkötvény- és banánhclykoztatási Hivatal főosztály- zetről, könyveket ajánl egy vezető-helyettese válaszol, új szegedi könyvesboltból, Szó lesz a Békéscsabai Te- beszámol a felszabadulási van Andor Nyomdaipari emlékművekre kiírt pilyáSzakközépiskola tanulóinak zatról, a színház diákjainak gondjairól. Bemutatják szegedi találkozójáról. JászBács-Kiskun megye új saj- berényben jégkorongmérkötóbibliográfiai kötetét. és zésen, Kecelen virágkiallítávideokbpen egy újságkihor- son jártak az adás stábjai. A dó álmát. szerkesztő Fűzik János, a ötven évvel ezelőtt vette műsort Bende Gyöngyi és át Nobel-díját Szent-Györ- Mucsányi János vezeti.