Délmagyarország, 1987. december (77. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-07 / 288. szám

Hétfő, 1987. december 7. 3 Befejeződön a Magyar Vöröskereszt Vfl. kongresszusa Vasárnap a Parlamentben befejeződött a Magyar Vöröskereszt VII. kongresszusa. A tanácskozás vitájában felszólalt Csehák Judit, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese. Csehák Judit fölszólalása Kérdés természetesen enynyi bizonyosság után is bőven marad. Például az, hogy ezekre az erényekre van-e most szükség, amikor értékeinket változó környezetünkhöz igazítva folyamatosan megújuló eszközökkel és módszerekkel akarjuk megerősíteni. Teljes bizonyossággal mondhatjuk, hogy igen. A mozgalom eddigi eredményeire és tapasztalataira, a tettekből fakadó önbizalomra éppen napjainkban van a legnagyobb szükAz egészségmegőrzés társadalmi programjára, a szociálpolitika átalakításának sürgető igényére utalva hangsúlyozta: a konstruktív elgondolások megvalósításakor is számos gonddal, feszültséggel, súlyos emberi ség. önkéntesség, együttműködés, sokféleség, a közösségi megoldások keresése, alapítványok támogatása, nyitottság, mentesség a formalizmustól, családközpontúság, a fiatalokat is magával ragadó lendület, ezek azok a fogalmak, amelyek az elmozdulást jelző mérföldkövei lehetnek a vöröskeresztes mozgalom jövőjének —mondotta végezetül Csehák Judit. Elöljáróban azt a kérdést vetette fel: kinek mit ad a vöröskeresztes mozgalom, mit szolgál ez a szervezet, mit jelent ez a tevékenység az embereknek. A kongreszszuson a hozzászólók a válaszokat is megfogalmazták: 'biztonságot, közösséget, érzelmi többletet, a szolidaritás élményéi, bizalmat. Ezek a válaszok igazak és helyesek. Egyszerre fogják át a múltat és veszik figyelembe a jövőt, egyszerre foglalják magukba a tagság szándékát és a társadalom tapasztalatát — hangsúlyozta. A továbbiakban kifejtette: a mozgalom biztonságot ad mindazoknak, akik életük nehézségeivel birkóznak és tudják, hogy ha nem boldogulnak, számíthatnak a segítségre. A szolidaritás nemes hagyománya a mozgalomnak és a kezdetektől összefűzi tagjait. Ez a fogalom új tartalmakkal egészül ki, s egy emberközpontú szocializmus felépítésének gondolata hatja át időről időre. Az öntudat — mint a vitában is megfogalmazódott —, olyan kivételes többlete, nyeresége ennek a vöröskeresztes tevékenységnek, amely egyszerre lehet jutalma a járni tanuló betegnek és annak, aki a járásban tanulni segített. Határozat és program A Vöröskereszt eszméinek elkötelezett hívei, állami és társadalmi szervezetek képviselői élénk vitában ismertették: miként segítették az egészségügyi ellátást, a véradást, a hátrányos helyzetű családok és személyek szociális problémáinak megoldását, a családgondozó szolgálatok kialakítását. Hangsúlyozták: erősíteniük kell alapszervezeteikben, aktivistáikban azt a tudatot, hogy munkájuk nélkülözhetetlen és mással nem pótolható közösségi szolgálat. A kongresszuson határozatba foglalták a szervezet legfontosabb feladatait, a következő öt évre szóló cselekvési programját. A határozatban leszögezték: legfontosabb feladatuk, hogy az egészséges életmód ajánlásival, a betegségek és a balesetek megelözéset elősegítő ismeretterjesztéssel járuljanak hozzá az egészségmegőrzés társadalmi programjának megvalósításához. Reszt vesznek a legtöbb halálozást okozó betegségek elleni védekezést szolgáló szűrővizsgálatok szervezésében. Folytalják a túlzott alkoholfogyasztás, az indokolatlan gyógyszerszedés, a dohányzás visszaszorítását célzó felvilágosító munkát. Szorgalmazzák a korszerű táplálkozási szokások kialakítását. Javasolják a ' szakmai szerveknek: vizsgálják meg a mentálhigiénés tanácsadás megszervezésének lehetőségét. A kormány népesedéspolitikai programját támogatva szervezeteik a jövőben is elősegítik az anyaság társadalmi megbecsülését, a fiatalok előkészítését a családi életre. Tovább vizsgálják: miként bővíthetnénk az otthoni betegápolás lehetőségét, hogyan enyhíthetnénk a hátrányos helyzetű családok és egyének szociális gondjait. Hantos János. a 'Magvar Vöröskereszt főtitkára a felszólalásokra válaszolva hangsúlyozta: indokölt és szükséges, hogy az emberek egymás közötti kapcsolataiban kezdve a családoknál, folytatva a baráti, munkahelyi közösségeken át, a nemzeten belül legyen mód, lehetőség olyan összekötő kapcsok kialakítására, amelyek képesek egy nevezőre hozni a különböző világnézetű emberek cselekvési szándékát. A kongresszus demonstrálta: a magyar társadalomban van ilyen pozitív erő, mert a társadalom minden rétegében él és hat az önzetlen segítőkészség. Ez a kongresszus kifejezte azt is, hogy a Vöröskereszt kész megújhodásra, nem tekinti megcsontosodott programjának azt, amit valaha meghirdetett — hangoztatta a főtitkár. A kongresszus határozatba foglalta a Vöröskereszt-szerr vézeteknek azt a vállalását, 'hogy a továbbiakban is odadóan szervezik a véradást. Évente 600 ezer vérvételhez segítik hozzá az egészségügyi szolgálatokat. Az így nyert vér mennyisége elegendő a betegek ellátásához. A következőkben azon munkálkodnak, hogy a készenléti és a ritka vércsoportú donorok száma gyarapodjék. Számítanak arra, hogy az állami és gazdasági szervezetek szintén támogatják a véradást, gondoskodnak arról, hogy az önkéntes véradók a jogszabályban rögzített kedvezményekben részesüljenek. A határozatban megfogalmazták azt is, hogy gyarapítják a képzett és az elsősegélynyújtó állomásokon készenléti szolgálatot vállaló aktivisták segélynyújtási, újraélesztési ismereteit. Támogatják a Nemzetközi Vöröskereszt- és Vörös Félholdmozgalom humanitárius akcióit, az élet, a béke védelmére irányuló tevékenységet. A jövőben is részt vesznek a nemzetközi segélyakciókban. A kongresszuson megválasztották a Magyar Vöröskereszt 119 tagú országos vezetőségét, a 13 tagú országos számvizsgáló bizottságot, a tisztségviselőket. Az elnök újra Cepesi Kiss Pál akadémikus, a főtitkár pedig, aki egvszemélyeben az országos végrehajtó bizottság elnöke, ismét Hantos János lett. A kongresszus Gegesi Kiss Pál zárszavával ért véget. (MTI) Lakástámogatás - kérdőjelekkel Bő egy hónap telt el azóta, hogy lapunkban hírt adtunk a CsCngrád Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság üléséről, amelyen a lakástámogatás szegedi tapasztalatait vitatták meg. A neb vizsgálata akkor azzal zárult, hogy 12 esetben kezdeményezte a lakástámogatás viszszavonását. Egyúttal a népi ellenőrzés számos javaslatot is kidolgozott s juttatott el a szegcdi tanács vezetőinek arra nézve, hogyan lenne praktikus változtatni a támogatások odaítélésén, a -vizsgálatban feltárt hiányosságok elkerülésére. Azóta a wirosi televízió két adásában is foglalkozott a kérdéssel. E viták után Csonka Istvánt, a tanács általános helyettesét kérdezzük arról, milyen véleményt alakított ki magában az ügyről, s milyen lépéseket kiván tenni a tanács? — Mindenekelőtt alighanem azzal kellene kezdeni — mondja Csonka István —, hogy milyen célokat is van hivatva szolgálni a lakástámogatás rendszere. Azért hívták életre, mert a lakásárak és a jövedelmek egye jobban elszakadtak egymástól, azaz a jövedelmekbe egyszerűen nincs bekalkulálva a lakásvétel költsége. Márpedig a lakáshoz mégis, abból kell előteremteni a szükséges pénzeket, hiszen a szociális célú lakásépítésre szinte egyáltalán nincs pénz. Így hát áthidaló megoldásokra lelt szükség. — Szóval kezdjük a kályhától? — Valahogyan úgy, ha megérteni is szeretnénk a támogatás mechanizmusait. Szóval 1984 decemberétől kezdhette meg a tanács a támogatások odaítélését, egy minisztertanácsi rendelet alapján, fiatal házasok és nagy családok számára, akik kisjövedelműek lévén, szociális bérlakásra lettek volna jogosultak, de vállalkoztak lakásvásárlásra. Egy család akkor összesen 150 ezer forintot kaphatott, maximum 50 ezer kamatmentes kölcsönt és 100 ezer forint vissza nem térítendő támogatást. — A mai lakásárakhoz viszonyítva ez nem tűnik soknak — Így igaz. Kevesen is kérték akkoriban ezt a támogatást, mert csak szociális bérlakásra jogosult, alacsony jövedelmű családok számúra volt adható, akik még e 150 ezer forinttal sem voltak képesek a szükséges induló összeget előterem ten'. Hisz akkor a támogatást csakis OTP-lakások vásárlására adhattuk, — Aztán váltottak a szabályok. — Tovább csökkent a szociális bérlakások építése, megszűnt a lakások tanácsi értékesítése (az úgynevezett szövetkezeti, vagyis kedvezményesen elérhető lakások szisztémája), és tovább nőttek a lakásárak. Ebben a helyzetben növelni kellett az összeget, és bővíteni az igényjogosultak korét. Módosítottak tehát — 1985 decembereben — a minisztertanácsi rendeletet, amely Szerint kamatmentes kölcsönt, illetve részben, vagy egészben vissza nem térítendő támogatást adhatnak a helyi tanácsok a rászoruló családok részére, lakótelek, új vagy használt lakás megszerzésehez, lakásbővítéshez, felújításhoz, fenntartáshoz, állami vagy bankkölcsön törlesztő részleteinek megfizetéséhez, vagy más, a lakással kapcsolatos költségekhez. Ez alapján fogadta el a tanács a támogatásokkal kapcsolatos rendelet és szabályzat módosítáNeb-vizsgálat után — változások előtt Vk \\v sát 1986 áprilisában. Méghozzá úgy, hogy előtte a tervezetet a tanácsi apparátus egyeztette minden politikai, társadalmi szervezettel, az ügyészséggel és a bírósággal is. — És mégis rossz szabályozás született? — Rossz? Én nem nevezném annak. — Dehát olyan is kapott végül pénzt, aki... — Igen, csakhogy ez nem a szabályozás kérdése elsősorban. Ismeretlen helyzet előtt találtuk magunkat, hiszen arra még nem volt példa, hogy így kellett volna pénzt „osztogatnunk". Az biztos, hogy a korábbi szisztéma szűk kereteket és célokat adott meg. Az új bővebb kört célzott meg és a szabályozás szerint a leginkább rászorultakat. Az kaphat ugyanis segítséget, akiknél az egy családtagra jutó jövedelem nem haladja meg a 3 ezer 800 forintot (ez a határ egyedül a fiatal, íiyermektelen házasoknál 5 ezer forint), forgalomképes vagyonuk nem haladja meg a 150 ezer forintot. Összesen 300 ezer forint támogatás adható így, amiből 200 ezer lehet a vissza nem térítendő összeg. Az új tanácsrendelet 1986. június 1jétől lépett hatályba, s akkortól kezdte meg a tanács a támogatások kiutalását, amit 1986-ban 915-en kérelmeztek, s közülük 537-en kaptak valamilyen összeget a lakásügyi társadalmi bizottság véleményezése alapján. — Bizottság, véleményezés ... Hogyan ítéli oda a támogatást a tanács? — Aki kérelmezi, jelentkezési lapot tölt ki, amelyen föltünteti a családi helyzetét, lakáskörülményeit, vagyoni viszonyait, jövedelmét pedig a munkáltatójával igazoltatja. A lakásügyi társadalmi bizottság — amelyben a tanártól a fizikai munkásig, a nyugdíjastól a szakszervezeti funkcionáriusig sokan dolgoznak — véleményezi azután a kéréseket. Helyszínen is tájékozódnak a kérelmező viszonyairól, mielőtt javaslatukat megtennék, amelynek alapján — egyszerre több száz ügyben — azután a végrehajtó bizottság dönt. — És néha rosszul? — Sajnos. Mert mit tegvünk, ha valaki drága kocsiját vagy másodállását, magánpraxisát, vagy akár néhány százezer forintos takarékbetétjét nem vallja be. Mindennek szinte lehetetlen utánan"omozni, főleg a mai, nagyöp is bonyolult, áttekinthetetlen jövedelmi viszonyok között. És ez is a rendszer egyik nagy hibája, hogy a rászorultság igazán nem tárható föl. — De a neb-vizsgálatnak mégis sikerült föltárnia szabálytalanságokat? — Igen, remélhetőleg mindet, és ennek örülünk is. Csakhogy a neb valamivel könnyebb helyzetben volt, mint mi, mert több száz ügyből kiválasztott 54 problémásnak tűnő esetet, azokat részletekbe menően megvizsgálta, amire a társadalmi bizottságnak aligha juthat valaha is ideje, energiája. Ebből az 54, eleve valami miatt figyelmet felkeltő ügyből 12 esetben javasolták végül a tanácsi támogatás visszavonását: 4 esetben vagyon (Opel gépkocsi, háziész stb.) eltitkolása miatt, 8 esetben pedig azért, mert a beadott jövedelemigazolás jelentősen eltért a neb által beszerzettől. Bár ha valaki közben állást változtatott, ez az eltérés természetes is lehet. A tanács mindenesetremegtette a szükséges lépéseket a szabálytalanul fölvett támogatások visszavonására, s a neb javaslata alapján fegyelmi vizsgálatot is indított a elbírálás megszervezése és ellenőrzése hiányosságainak feltárására, a felelősség megállapítására. — Ez szépen hangzik, de van-e garancia arra, hogy a jövőben sikerül elkerülni az ilyen eseteket? — A népi ellenőrzés javaslatai alapján megkezdtük a tanácsrendelet és a szabályozás felülvizsgálatát. Erre mindenképpen sort kívántunk keríteni az első két év tapasztalatai alapján. Igazán azonban nem látok arra garanciát, hogy a jövőben hasonló eseteket teljesen kizárjunk. Legföljebb a visszaélések esélyeit lehet csökkenteni, amit igyekszünk is megtenni. Abban a reményben, hogy a lakásügyi bizottság is tovább végzi munkáját. Hisz jó néhány tagja már legszívesebben abbahagyná ezt a tevékenységet, érezvén annak minden gondját, s azt, hogy rengeteg munka árán javaslataikat sokkal inkább „ráérzéseik" alapján alakítják ki, semmint konkrét és ellenőrizhető tények alapján. — Végül is, akkor pesszimista Csonka István? — Nem. Egészen egyszerűen azért, mert Szeged — éppen a lakásgazdálkodásra fordított kiemelt figyelme jóvoltából — az ország nagyvárosai között messze a legjobb helyzetben van, ami a lakáshelyzetet illeti. Sok évig stabilan 10 ezer körül volt Szegeden a lakásigénylők száma, most pedig 5 ezer 923, akik közül 868, minőségi cserét kér, tehát már van lakása. Szociális bérlakást 1711-en kérnek, ök azok, akiken a támogatás sem képes segíteni, hogy otthonhoz jussanak. OTPlakásra 2 ezer 529 igénylest tartunk nyilván, s 129-en kérnek nem szociális tanácsi lakást. Az igénylók közül pedig 2 ezer 500 egyedülálló, akik nem jogosultak támogatásra. Tehát Szegeden valóban nem rossz a lakáshelyzet. Jgy optimista is lehetnék. De a lakásárak és a jövedelmek közötti növekvő szakadék sajnos, szükségessé tesz olyan áthidaló megoldásokat, pótszereket, mint a lakástámogatás. Ennek hibátlan működésével kapcsolatos aggályaim pedig továbbra is megmaradnak. Mehetne jobban is...? Míg a fenti interjú készült, magamban és kimondva is vitatkoztam Csonka Istvánnal. Úgy tűnik, valóban nem sok lehetőség van annak megállapitásá,ra. ikinek van vagyona, nagy összegű takarékbetétje, de mi lenne, ha jelentősen szűkítené a tanács az igényjogosultak körét. Talán eleve kisebb lenne az esély a tévedésre, ha támogatást csak az a — legalabb öt éve — szegedi lakos kaphatna lakásvásárláshoz, illetve építéshez, akinek egyáltalán nincs lakása. A válasz anynyi volt, hogy nagy részük a 31)0 ezer forint támogatással' sem volna képes — saját töke hiányában — lakást vásárolni. Igaz, talán ezt az összeget is fel lehetne emelni, J egalabbis a visszatérítendő hányadot, hogy azért ne szolgáljon vagyonosodást a segítség. Igen ám, csakhogy akkor az érintett miből fog élni, ha kis jövedelméből fizetnie kell az OTP-törlesztést, a bankhitelt és a tanácsi hitelt is. no meg a lakásrezsit? Azzal pedig föltehetően sokan nem értenének egyet, hogy a tanács nagyobb összegű viszsza nem térítendő pénzzel segitsen esetleg olyanokat is lakáshoz — azaz jelentős értékű saját vagyonhoz —, akik esetleg maguk is okaik rossz anyagi helyzetüknek. Ügy tűnik, meg kell hagyni a lehetőséget azok támogatására is, akik például építkezni kívánnak, úgy, hogy visszaadják a tanácsnak lakásukat. így ugyan a tanácsi pénz valóban jelentős családi nagyon (pl. egy újszegedi villa) megszerzéséhez is segítséget nyújt, de még messze olcsóbban juthat ilyen módon a város elosztható szociális lakásokhoz, mintha építtetne, amire nincs pénze. Ráadásul — amennyire az adatokból is kiviláglik — Szegeden az egyik legsúlyosabb gond, hogy rengeteg egyedül étö, magányos ember vár — sokszor szinte reménytelenül — la. kásra. Az ö támogatásukat mindeddig nem tette lehetővé a szabályzat és a rendelet. Megfontolandó lenne a kört velük is bővíteni. Szűkíteni viszont azokban az esetekben, amelyekben a támogatás ugyan növeli a lakásmobilitást, de nyilvánvalóan faazdagodási forrásként is szolgál. Mert a jelenlegi szabályozás azért erre is lehetőségeket ad. Mindez rendjén is lenne. Csak éppen eszembe jut néhány végrehajtó bizottsági ülés élménye, amikor azon vitatkozott félóráig a testület, hogy X. Y. kérelmező a nőgyógyász, az ügyvéd vagy a jól menő butikos gyermeke-e? Hogy adjanak-e neki támogatást? — mig kiderült, hogy nem az, csak névazonosságról van szó. S mily szánalmas az ilyen mérlegelés, hisz mi van akkor, ha a szülök nem állnak szóba valamiért gyermekükkel, vagy ha a kis keresetű fiatalt a kis keresetű, de fóliázó és szerényen élő szülők százezrekkel támogatják? Sz.1. t