Délmagyarország, 1987. december (77. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-01 / 283. szám

119 Kedd, 1087. december 1. Vízellátás, csatornázás Az országban működő mintegy négyszáz viz.íközmű társulat, beruházásainak idei előzetes mérlege szerint több mint hárommilliárd forintot költöttek a víz- és csatornahálózat bővítésére. Ennek háromnegyed részét a vízellátás fejlesztésére fordították. Állami, helyi, intézményi és lakossági erőforrásokból 800 kilométer hosszú vízvezetéket és a falvakban száznál több új vízművet építettek. Ezekkel megközelítőleg százezer lakost juttattak vezeteken egészséges ivóvízhez. Ebben az. évben különösen lendületesen fejlesztették a hálózatot Baranya, Vas, Zala és SzabolcsSzatmár megye aprófalvaiban. A csatornamű társulatok közreműködésével az idén december végéig várhatóan 70—80 kilométer hosszú új csatornaszakasz építése fejeződik be. Új vonalú bútorok A korábbi tömegáru helyett igényes kivitelű, saját tervezésű székek és étkezőgarnitúrák gyártására tért át a veszprémi Balaton Bútorgyár, amely az utóbbi négy évben csaknem valamennyi termékét kicserélte. A fejlesztés eredménye, hogy az. idén ugyanannyi laanyagból kétszer akkora értéket állítanak elő, mint négy évvel ezelőtt, és a várható nyereség is jóval meghaladja a korábbi évekét. Könyv, játék, és édesség Az idei karácsony úgy jön, mintha menne. A múlt esztendőkben az emberek ilyentájt már szinte eltúlzott mértékű karácsonyi hangulatban lubickolták, feredőztek. Az idén ezt már nem teszik. Sétáljunk inkább végig a Kárász, utcai korzón, gyerünk egyik üzletből a másikba, s nézzünk körül: milyen karácsony előtti választékkal kecsegtetnek minket a játékboltban, az édességboltban és a könyvesboltban. 0 A játékboltba épp árufellöltéskor volt érkezésem. — Áru az van. abból nincs hiány — mondta Turbucz Karolyné üzletvezető. — De a „feltöltés" kriminális körülmenyek között folyik. A Kárász utca, ugye, sétálóutca, a mi portékáinkat viszont teherautóval szállítják, hetente kétszer. Mivel ide nem állhat be a teherkocsi, sok esetben a Kölcsey utcában parkol, s a dobozokat esőben-hóban kell dolgozóinknak több száz méteren át az üzletbe beráncigálni. Így egész nap zárva kell tartanunk, ami legalábbis luxus. Közben az, áru törik, szakad, ázik. Föltéve, ha már nem eleve úgy érkezett. A minőséggel gyakran van baj, némelyik játék fémrészei olyan élesek, hogy nem gyerek kezébe valók. — Milyen iiálásztékkal várják a karácsonyi vásárlókat? — Tőkés importból származó matchboxok épp most érkeztek. Elemes jutékgarázsok szintúgy. Áruk elég magas, számuk ellenben nem: mindösszesen tizenöt darabot kaptunk belőlük. Van ikertelefonunk, gyerekzongoránk. bébi-zenélöjátékunk. szovjet játék Moszkvicsunk, elemmel működtethető plüssjátékállataink. — Szeretnek még játszani a mai gyerekek? Mennyi játékot vesznek az emberek karácsonykor? — Az éves forgalom legnagyobb részét a negyedik negyedév adja. Tavaly például húszmillió forint volt az éves bevételünk, ebből több mint tízmillió szármaI z.ott a karácsony előtti vásárlásokból. Az. idén mintha kevesebb lenne a vevőnk; a fogyasztók mindenekelőtt tartós fogyasztási cikkekből vásárolták be. pok belőle. Desszertből kifejezetten kevés van. Ami desszert kell az. üzletnek, mind máshonnan — például Ceglédről — hozatom, mert a szegedi füszért igen roszsz.ul lát el bennünket. — Pezsgő, tokaji bor, üdítőitalok? — Pez,sgő elegendő van, tokajiból viszont szinte semmi nincs. Díszdobozos tokajit egyszer kaptám az idén. A balatonföldvári alma- és szőlőüdítök keresett áruk, vennék is az emberek, ha lennének. De gyakran nincsenek. E termékek helyett inkább a Hosszúhegyi Mezőgazdasági Kombinát áltál előállított termékek kaphatók folyamatosan: az egyik napon megrendelem az árut, másnap már szállítják. — Déligyümölcsből menynyi van? — Az idén még nem kaptunk semmilyet. 3. A testi táplálékok után nézzünk szét a szellemiek kőzött. — Mi mindenre számíthatnak karacsony táján az olvasók? — kérdeztem Sisak Gizellát, a Móra könyvesbolt vezetőjét. — Kezdjük tálán gyermekirodalommal. A Hetedhét Magyarország című sorozat (mely a mi Tóth Bélánkkal indult annak idején) kötetei közül több is kapható, csodálatos képekkel, nivós szövegekkel. A gyermekverskötetek skálája egészen széles. Benedek Elek Magyar mese- és mondavilágát nem kell reklámozni. Szerepel a karácsonyi kínálatban Walt Disney, olyan müvek bűbájos ábrázolójaként, mint például a Micimackó A Magyar huszárok című kötet — ragyogó illusztrációkkal — kiválóan alkalmas pöttöm olvasók történelmi érdeklődésének kialakítására. A szabadidő, a sport, a szakácskodás és a szabás-varrás mesterei — a kiadókkal karöltve — új meg új praktikus művekkel örvendeztetik meg az olvasókat. Klasszikus verseskönyvekből kivételesen bő a választékunk, a regénykedvelőknek pedig Balzac Pajzán históriák című reprezentatív alkotása szerezhet karácsonyi örömet. — Mit tud ajánlani a bibliofil hajlamú emberek nem túl széles, sót egyre keskenyebb táborának? — A Helikon Kiadó ez évben is kitett magáért. Legnagyobb sláger idén a hétszáz forintos Korán. Ez olvasmánynak rövidesen megjelenik egy lényegesen olcsóbb, három-négyszáz forintos változata is. Érdemes megemlíteni Nagy Iván Magyarország családai (czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal) című művének mind a négy kötetét. Megjelentek — végre! — Kondor Béla összegyűjtött versei. Kondor-képekkel. A könyv címe: Angyal a város felett. Kifejezetten bibliofil csemegének számít a flamand hóráskönyv. Az Európa zenéje című sorozatnak mind a négy kötete jelen van az üzletekben, kapható. Gerald Durrel Az amatőr természetbúvár címet viselő kötete föltétlen figyelmet erdemei, éppúgy, mint a Képes Krónika közeljövőben megjelenő kétféle (drágább és olcsóbb) változata. * Nem lesz tehát karácsonykor könyvhiány, lehet mit tenni a karácsonyfa alá. Elképzelhető viszont, hogy némely olvasónak szemet szúrt: nem említettem meg, mi az ára a fönti fölsorolást záró Képes Krónika két változatának? Nos hát: a drágábbik variáns ára háromezer-kétszáz forint. Pontosan és éppen annyi, mint egy játékbolti eladó alapfizetésé. F. Cs. Bruttésitások(k) Aligha akad mostanában olyan téma, amelyik szenvedélyesebb vitát váltana ki, mint a jövő évi bérrendszer. Milyen vastag lesz a boríték januártól? Egyre többen válunk „bruttósitási" szakemberré, miközben számolgatunk, mennyit kell majd dolgoznunk, hogy legalább változatlan legyen a jövedelmünk. Az életszínvonal átmeneti csökkenése így is elkerülhetetlen, hiszen a beígért 15 százalékos árszínvonal-növekedés, még változatlan fizetés mellett is, „fogyókúrára" fog legtöbbünket. Az új adórendszer bevezetése miatt sok feladat hárul a vállalatokra is. A személyi jövedelemadó előkészítésekor mar alapelvként szerepelt, hogy változatlan teljesítmény mellett nem csökkenhet a dolgozók főmunkahelyéről származó jövedelme, azaz a bér nettója. Ezért még az idén bruttósítani kell a béreket. Az ideális az lenne, ha ez nem egyszerű mechanikus „felszorzást" jelentene, hanem egyben új bérrendszer kialakításával is együttjárna. Már az idén sem könnyű a vállalatok helyzete. Valójában a simának tűnő bruttósítás vállalati szintre ereszkedve számtalan problémát hoz felszínre. Az első és legnagyobb kérdés, van-e rá pénz? Ha nincs, garantált ugyan az állami segítség, de nem valószínű, hogy az ezzel élő vállalatok jövőre sokkal jobb pozícióba kerülnek. Márpedig törleszteni kell... Aki eddig a teljesítményekhez kötötte a kifizetéseket, az most rosszabbul jár — kifogásolják sokan. Ezért a legtöbb helyen hajlanak arra, hogy amit csak lehet, igyekeznek alapbéresileni. Ez ugyan nem kedvez az ösztönzésnek, de a dolgozók sem járnak lényegesen roszszabbul, mint eddig. A bérbruttósítás minden bizonynyal kiélezi a vállalaton belüli és társadalmi feszültségeket. A mainál sokkal nagyobb differenciálásra lenne szükség, de miből? A vállalatok többsége ugyanis már annak is örül, ha jövőre kiheveri a bruttósítássokkot. Bérfejlesztésre, ösztönzésre a legtöbb helyen már alig, vagy egyáltalán nem marad. A szegedi vállalatoknál, szövetkezeteknél, szolgáltatóknál érdeklödtünk, hogy állnak a bérbruttósítással? A válaszok ugyan még nem tükrözik a végleges megoldást, de egy adott állapot tükörképeként mégis tanulságosak. * Nincsenek túl jó helyzetben a Szelkánúl. Legalábbis erre enged következtetni Zsemberi István igazgató első „mondata", miután meghallotta, milyen ügyben is keresem: — Jajj . . .! Gondjaink vannak. — Mivel? — Legfőképp a fedezettel. Saját erőből nem tudunk bruttósítani. Eddig a lakossági szolgáltatások árát mesterségesen alacsonyan tartotta az árhatóság. A nyereség minimális ebből a tevékenységből. Kölcsön nélkül nem boldogulunk. — Az csak egy évre szól! De mi lesz azután? -t- Két utat is lehetne járni. Az egyik, hogy a „magunk fajta" szolgáltató vállalat kedvezményeket, azaz adó-visszatérítést kapjon jövőre. Ez nagyon bizonytalan. A másik megoldás, hogy emeljük az árainkat. De meddig? A „csillagos égig" nem mehetünk el, mert az életszínvonal csökkenésével megcsappan a kereslet is. A meglevő személyi alapbérek itt nem sokat számítanak. A teljesítmény dönti el a boríték vastagságát. Ez viszont igencsak hullámzó. A tévészerelőknek ugyanis az év elején alig akad tennivalójuk, míg nyár elején és ősszel bejön a javítási csúcs. Télen a hűtőgépszerelők, nyáron a fűtésszerelők loholhatnak munka után. — Az ideális a tévé-rádiófűtő-hütö szerelő lenne. Mert egész évben egyenletesen akadna munkája. De ezt a mesterséget még nem oktatják. Ennél is nagyobb gond, hogy eddig a teljesítménybérezést propagálták mindenfelé. Most meg...? Ahol eddig így próbáltak ösztönözni, ráfizetnek a bruttósításnál. Nem tudni, mi alapján szorozzunk. Várjuk, hogy megmondja valaki, mi a teendő? A szabályzók az utolsó pillanatban jelentek, meg, most mindenki kapkod. — Bérfejlesztés? — Az idén egy fillér sem. Az ez évi nyereségre szerettük volna alapozni, s megvártuk a novembert. Most meg kiderült, ami nincs, azt nem lehet szétosztani. Jövőre is óvatosnak kell lennünk. Gondolja el, mi 3-5 százalékos nyereséggel dolgozunk, az energiaárak, a bérleti díjak viszont 20-25 százalékkal ugrottak meg. Ráadásul a kereslet is csökkent a szolgáltatásaink iránt. Aki ezt fel tudja bruttósítani ...! * Fő a fodrászok feje is. No nem a., bura alatt, hanem a bruttósítástól. Bartha Miklósné, a Szegedi Fodrász Vállalat főkönyvelője igyekszik beavatni a figarók, a kozmetikusok eddig is bonyolult bérrendszerébe. Kiderül, itt csak a teljesítmény a döntő. Minimális alapbért ugyan fizetnek, de csak akkor, ha a dolgozó önhibáján kívül nem teljeH Ügy látszik, az emberek nem az ünnepekre, hanem az ünnepek közötti igen-igen hosszú időszakokra kezdenek gondolni No, de nézzük meg mi a helyzet az édességboltban? — Szaloncukorból megkaptam azt a mennyiséget, amit megrendeltem — mondja Kiss Gyuláné, a Kárász utcai édességbolt üzletvezetője. — Csak karamellás szaloncukorból lesz kevés. A Télapó-csomagok szintén megérkeztek, nincs belőlük választékhiány. A kávéeilátás — ebben a pillanatban még — zavartalan, a Mulatt kávéval viszont van egy kis zűr, nem mindig kaMar tavaly is folterjesztettek kitüntetésre, de akkor, a vállalat egyik nyugdíjba vonuló dolgozójára e.sett a felsőbb szervek választása. Néhány hete azonban Molnár Lajos, a Szegedi Városgazdálkodási Vállalat lakatosa a Munka Érdem rend bronz fokozata kitüntetésben részesült. „Volt aki örült munkám ilyen szintű elismerésének, volt aki irigyelte, de munkatársaim többsége egyetértett,. vele" — nez maga elé az 57 éves volt lakatos. Az építési osztály irodájában vagyunk, ahol dolgozik. Már több mint három eve annak, hogy — lakatosként fizikai állományban maradva — a szakipari csoport vezetője lett. Azóta nincs ideje fizikai munkát végezni, de sokat dolgozott két kezével addig az egykori pásztorgyerek, míg íróasztalhoz került (1982-ben öt hónapig a deszki szanatóriumban is „vendégeskedett"). Jelenleg hozzá tartoznak a lakatos, Franciska is gratulált a vízvezeték- és fűtésszerelési, valamint az asztalosmunkák. 1957. november l-jén lett a városgazdálkodási vállalat. pontosabban annak elődjének, a köztisztásági vállalatnak az alkalmazottja. Segédmunkásként a vasasok, meg a vízvezetékszerelők mellett dolgozott, s egy idő után kitanulta a lakatos szakmát. Egy pótkocsis kistraktorral járta a várost, s mivel a vízvezeték-szereléshez is értett, a szokökutáktól kezdve a játszótereken esedékes javításokon át az üvegházak karbantartása is az ő feladata volt. Télen a traktor ele szerelt tolólappal kotorta a havat, s büszkén jegyzi meg; hozzá bármikor ki lehetett menni — karácsony estéjén vagy szilveszter éjjelén is elindult eltakarítani a hótorlaszokat. A jelen gondjai közül elsőként az anyaghiányt említi — hol a csavar, hol a szigetelő anyag hiányzik. Van akit nógatni kell a munkára, de ennél is nagyobb baj az, hogy a külső munkákon olykor előfordul az alkoholfogyasztás. A szakmunkásainak 29-36 forint között van az órabére (ami nem a legrosszabb szakmunkásbér), de akármennyit dolgoznak, ugyanazt a bért kapják. Mivel munkájuk 50 százaléka szolgáltátásjellegü, nem lehet bevezetni a teljesítménybérezést. Érdekes jelensegre hívja fel beszélgetőpartnerem itt 'a figyelmet: az emberei tovább reggeliznek és ebedéinek, mint néhány éve. „Kitárgyalják" a jelenlegi helyzetet, melynek legfőbb sajátossága az, hogy az órabérek fillérekkel, az árak pedig forintokkal emelkednek. Tekintetem az iroda faiára kifüggesztett zászlókra téved. Kérdezem: hogy állnak „szocialista versenymozgalomból"? — őszinte legyek? — kérdez vissza. — Ha rajtam múlna, máirégen megszüntettem volna ezt az elavult mozgalmat. A brigádok elvégeznek egy óra társadalmi munkát, aztán beíratnak 30-at. Munkaidő után ma már a vezetők — osztályvezetőig lefelé — a hobbikertekbe mennek „dolgozni", a fizikai munkások meg maszekolni járnak. — Hogy megérte-e becsülettel dolgozni? Én úgy látom — mondja mintegy összegzésül Molnár Lajos —, hogy aki dolgozik, árja, attól függetlenül, hogy veterán, párttag vagy pártonkívüli — odafigyelnek, és megbecsülik. S az is jól esett neki, hogy a megyei tanács épületében megtartott ünnepségen Franciska, a deszki szanatórium fóorvosasszonya is gratulált kitüntetéséhez. Dányi Lászió sítette az elvárható szintet. — Az árbevétel alapján sávos bérrendszert alakítottunk ki. Meghatározott árbevétel jelenti a 100%-ot, s efölött sávonként nő a bér. Most bruttósitjuk az alapbért, a pótlékokat. De nagyon nehéz azt „kisakkozni", hogyan emeljük meg a sávokat. — A borravalót, gondolom, nem fogják „bruttósítani" a vendégek! — Sokan azt hiszik, így komoly összegek folynak be dolgozóink zsebébe. Ha akad is mellékas, nem annyi, hogy azt a bér kialakításakor figyelembe vehetnénk, s alacsonyabb szinten alakíthatnánk ki a fizetéseket. Egyébként is várható, hogy „luxus" jellegű szolgáltatásainkat jövőre kevesebben veszik igénybe, s így megcsappan a borravaló is. A fedezet itt is meg lasz a bérek bruttósítására, legalábbis ma még úgy tűnik. Nagy „érvágás" viszont, hogy az eddig adómentes szolgáltatást jövőre 15 százalékos forgalmi adóval terhelik. Ez csökkenti a nyereséget, s csak áremeléssel gazdálkodható ki. Ahogy nőnek az árak, úgy fogynak tovább a vendégek. — A hangulat? Mindenki tart a jövőtől. Tudják a dolgozók is, hogy a vállalat nehéz anyagi helyzetben van. Tavaly veszteségesek voltunk, az idén a minimális nyereségnek is örülünk. A szolgáltató vállalatok jövőre még nehezebb helyzetbe kerülnek. S így hiába gazdálkodhatunk szabadon a bérekkel, ha nem lesz mit szétosztani. A Szegedi Kábelgyárban ií elvégezték már a próbaszámításokat. — Huszonöt munkatársunk bérét „teszteltük" — mondja Gyimesi József gazdasági igazgatóhelyettes. — Számítógéppel végezzük el a bruttósítást, most gyűjtjük öszsze az alapadatokat. Az év első tíz hónapját a tényekből, a maradék kettőt a tervekből „saccoljuk" Az már biztos, hogy megvan a bérek feLszorzására a fedezet. A kábelművek minden gyára külön-külön végzi el a számításokat, a központ pedig integrálja az eredményt. Szerencsésnek is mondhatók a kábelgyáriak, hiszen a költségek nagyját náluk a gépek, alapanyagok teszik ki, s viszonylag alacsony értéket képviselnek a bérek a termelési folyamatban. — Úgy tűnik, 15 százalékos „növekedést" jelent a bruttósítás. A 650 szegedi dolgozónál ez 8-10 millió forintot tesz ki. Jövőre a bértömeg-szabályozásba való átsorolással viszont lehetőség nyílik arra, hogy létszámcsökkentés esetén növeljék az, itt maradók bérét. Enélkül, a meglevő 2 és fél százalékos keretet elvinné az idei kétlépcsős béremelés áthúzódó hatása. — Mire koncentrálták a szorzást? — A teljesítményt nem akartuk leértékelni azzal, hogy mindent alapbéresitünk. A teljesítménybéreket is felszorozzuk vállalati szinten s ebből a „keretből" mindenki úgy részesedik jövőre, ahogy teljesít. Rafai Gábor