Délmagyarország, 1987. december (77. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-27 / 304. szám

Vasárnap, 1987. december 27. Cl Ünnepi magány Egy családapától hallottam a minap: elege van az egészből. A legszívesebben messze futna az otthontól, a munkahelytől, a közösségnek álcázott mikroegyütlesektől. Szive szerint elküldene maga mellől mindenkit, hogy végre, kis időre, egyedül maradhasson. Az időnként feltörő — önmagunk előtt is szégyellt — érzéssel nincs egyedül. Hiába. tény, hogy az ember társas lény, néha, vagy gyakran érzi: elfáradtak a kapcsolatai, fáradt a kapcsolatokhoz. Egy kis egyedüllétre vágyik, ha lehet így mondani, a pozitív magányra, amely időt ad a lelki feltöltődésre. A magára maradottságot csak annak ' biztos tudatában lehet azonban elviselni, ha az ember közben érzi, tartozik valakihez, szükség van rá, és neki is szüksége van másokra. Ha a sors veri azzal, ihogy a legértékesebb emberi kapcsolatait elveszti, az egyedüllét már-már elviselhetetlen és a társtalanságból megszülető magány keserves élmény. Az ünnep különleges élethelyzet, —, mondja ónodi Sarolta főorvos az SOS lelki telefonszolgálat vezetője. — Az egymáshoz tartozóknak a boldog együttlét örömét ígéri, az egyedüllétre ítéltekben a kitaszítottság érzését fokozza. A karácsony a legkegyetlenebb figyelmeztető, hiszen ilyenkor marad magára igazán, aki egyedül van. A szentestét megelőző órákban már mindenütt becsukódnak az ajtók, még a villartfos sem jár, s a társtalannak nincs hová fordulnia. A telefonszolgálat többéves tapasztalata, hogy az ünnepek alatt lényegesen több a segítséget váró-kérő hívás, mint a hétköznapokon. Mi több már az ünnepek előtt Is. Jószerével az SOS az egyetlen — ha úgy tetszik — humánszolgáltatás, ahová ilyenkor fordulhat a társtalan. Már az ünnepi készülődés lélekgyötrő egyedül. Hiszen hetekkel korábban minden gyertyafényes estérpl szól. Mindenki erre készül, tervez, vásárol. A kirakatok karácsonyi díszbe öltöznek, a tévében, a rádióban szinte óránként hangzik el a karácsonyi reklám, és csendül fel a dal: „Gondolj rám karácsony ünnepén". Ilyenkor még az elköszönés is más, hiszen boldog karácsonyt kívánva mondunk búcsút egymásnak. Annak, aki egyedül van, ezt látni, érezni igazán gyötrelem. A magányosok ilyenkor, a szeretetteljes készülődés napjaiban élik meg legmélyebben a család, a kapcsolatok hiányát. A veszteségérzés felerősödik. Azok számára, akik elvesztették hozzátartozójukat — akár válás, akár halál okán — még kínzóbb, hiszen az együtt eltöltött ünnepek emléke még gyötrelmesebbé teszi a magányt. Egy kétségbeejtőnek megélt élethelyzetben a telefonszolgálat nem adhat többet emberi hangnál. Aki a vonal egyik végén ül, megadja a ki beszélés lehetőségét, próbál társ lenni a hangos gondolkodásban és törekszik arra, hogy kimozdítsa a társtalant az egyedüllétből. Ilyenkor szépet, okosat mondani nem lehet. Nem is a párbeszéd tartalma a fontos, hanem a valakihez szólás lehetősége. Emberi hangot hullani akkor, amikor a csend már-már elviselhetetlen. K. K. Cikkünk visszhangja Még egyszer a gyermekétkeztetésről Lapunk december 16-i számában „A helyzet változatlan" címmel a gyermekétkeztetéssel kapcsolatos írás jelent meg, melyben a Csongrád Megyei Köjál élelmezés- és táplálkozásegészségügyi osztályának írásos, vizsgálati anyagára támaszkodva a következőket irtuk: a nagyközségi óvodákban — többek között Sándorfalván az óvodások számára vendeglökben készül az étel, s ugyanazt fogyasztják, amit a felnőttek, azzal a különbséggel, hogy a felnöttadag felet, esetenként harmadát kapják. A Sándorfalva és Vidéke Áfész elnöke hozzánk intézett levelében cáfolja a Köjál jelentésében szereplő tényeket. Darázs József a következőket írja: „Az ételkészítés mind az óvodások, mind az általános iskolások részére a felnőtt étkezőktől elkülönítetten történik, más nyersanyagérték szerint. Egyetlen egy esetben sem fordult elő, hogy. a gyermekek a felnőttmenüt, vagy annak egy részét fogyasztották volna. Az iskolások és az óvodások számára az ételkészítés olyan étrend szerint folyik, amely a lehetőségek függvényében biztosítja a gyermekek élettani sajátosságainak megfelelő táplálkozást. Tervezni? Egyre nehezebb! Hol vannak már azok az idők, amikor „odafönn" leosztották a lapokat, s idelenn csak arra kellett figyelni, hogy elfogadhatóan le is játszszák a partit. Maguk készítik a vállalatok a terveket, nekik dicsőség, ha sikerül, s nem okolhatnak másokat, ha belebuknak. Vagy mégsem ilyen rózsás a kép? De nem ám? Volna egyfelől egy piaci információ, amely a tervkészítés során is megmozgatná a gazdálkodók fantáziáját, mire érdemes odafigyelni, s mivel kár foglalkozni. Már itt beszakad a madzag: ha igazi piac nincs, miért lenne éppen az információ helyes? Ha pedig fals, a ráépített elképzelés is félresikerül. Figyelni kell azután a tervkészítés során arra is, akikkel kapcsolatban áll egy-egy gyártó: azaz az alapanyag-szállítóra, ók az év elején, persze, Ígérnek fűt-fát: pontos határidőt, jó terméket, talán még változatlan árakat is. Mire elkészül a terv, többet kérnek a portékájukért ímmel-ámmal szállítanak, mert tervük nekik is van, csak éppen másféle, mint a megrendelőnek. Ördögi kör az egész. Stratégia és taktika Az étrendeket az iskola igazgatósága, valamint az óvodák és a helyi gyermekorvos részére hetenként eljuttatjuk; a beérkező észrevételeket, véleményeket hasznosítjuk. Az étkeztetést igénybe vevő intézmények, valamint a nagyközségi közös tanács és a gyermekorvos részvételével rendszeresen koordinációs értekezleteket tartunk, ahol értékeljük, a gyermekétkeztetés helyzetét, keressük a problémák megoldásának lehetőségeit. Az értekezleteken eseti hiányosságoktól eltekintve jelentősebb probléma nem merült fel, az ellátással az érdekeltek elégedettek. összességében megállapítható, hogy Sándorfalva nagyközség területén a gyermekétkeztetés kérdése megnyugtatóan megoldott. A Sándorfalva és Vidéke Afész a korábbi — általános iskolai központi konyhán biztosított — ellátásnál magasabb szinten látja el a gyermekeket, valamennyi jelentkező étkezési igényét megnyugtatóan ki tudja elégíteni. Az ellátást igénybevevők véleménye kedvező, az újságcikk megállapításait nem osztják, azt egyértelműen elutasítják." Variációk 1 ^övöfontolgató a tervre ((őrjárat Vállalataink nagy része az ország gazdasági helyzete és a kormányzati elképzelések gyakori változása miatt az utóbbi időszakban „csak a jövő évet ússzuk meg" ma meg a számítógépparkjuk segítségével. * A Délép 1988-ban ipari üzemeinek saját értékesítéseit gatartásra volt kénytelen be- szeretné megduplázni. Töb rendezkedni. Persze akadnak területek, ahol még a jelen helyzetben is elengedhetetlen a távolabbi jövő építése. * bet szeretnének eladni a lakosságnak és a közületeknek a könnyűszerkezetes betongarázsokból, habarcsokból és mikromészból, ablakból. Ügy gondolják; eddig nem foglalkoztak eleget a piacszervezéssel. Most a piacteremtésben is szeretnének aktívan részt venni, a vergyors és Az áramszolgáltatás beruházásainak átfutási ideje 2-3 év. Tehát az 1988-as építésekkel, rekonstrukciókkal senytárgyalásokon már az 1990-es év áramellátását alapozzák. Nagyvezetékek, transzformátorállomások épülnek. De kevesebb, mint a megelőző időszakban. A szűkösség már 3-4 éve tart. Az ebből származó esetleges gondok még 1988-89ben nem fognak jelentkezni. Sokkal kevésbé látszik biztonságosnak az azután következő évek szolgáltatása. Csongrád megye villamosenergia-fogyasztásának növekedése meghaladja az országos átlagot. 1986-ról 1987re az ország 3,2 százalékkal többet fogyasztott. Megyénkben viszont 4,3 százalék volt a növekmény. Ez a dinamika arra utal, hogy a megye ipara ütemben emelte teljesitmé- megállítása, amely egyrészt nyét, mint a megyehatáro- újhbb olajmezők feltárásákon kívüli „átlagüzemek". val- másrészt a kihozatali tényező növelésével érhető el. A Démász tervezésében az Az olajkihozatal növelésére 1987-es év utolsó heteiben etándús gázt fognak az olajgondot okozott, hogy a köz- tároló rétegekbe visszajutponti leosztásból készen ka- tatni, s ezáltal a jelenlegi Szándék és valóság A gondolkodó ember sajátos tulajdonsága, hogy jövőbeni cselekedeteit előre megtervezi, készül rá, megpróbálja a szükséges feltételeket előre megteremteni. Ha az elképzelés reális, ez a legrövidebb és legkevesebb fölösleges energiát pazarló útja a megvalósításnak. A kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon féle egyensúly elve nehezen tartható, amikor jó étvágyú az a kecske, s a 'káposztából sem sikerül többet termelni. Amíg időlegesnek tartják a problémát, kínálkozik a legkisebb kockázatnak vélt és a leggyorsabb megoldás, azoktól veszünk káposztát, akik bővében vannak. Ha nem tudunk helyette más, „emészthető" terméket adni, eggyel nő a rovás a számlákon. Közben észrevesszük, hogy minden évben megismétlődik a számunkra kedvezőtlen helyzet, s elhatározzuk magunkat termeljük meg a hiányzó mennyiséget. Csakhogy ehhez a szándék kevés, a nagyobb. katóHadúsabb fejeket adó fajták vetőmagját sem tudiiik már kifizetni, csak hitelből. S ettől megijedünk, mi lenne, ha a mi földünkben ez a fajta korcsokat terem, mert nem tudjuk hetente locsolni s ápolni. Ez egy olyan újabb rovás rémképét vetíti elénk, amit akkor is behúznak, ha semmi hasznunk belőle. Fogyókúrára fognánk a kecskénket, de az nehezen, tűri. Akkor a szemére vetjük. hogy a felső leveleket eddig haszontalanul eldobálta, mert az nem volt elég zsenge. Biztatjuk, találjon ki olyan konyhatechnikai eljárást, amivel ez is menthető. Emellett még megsúgjuk, ha kevesli, termelje meg este vagy hétvégén. ez csakis az övé, nem kell a többiekkel megosztania. Kezdene minden Jóra fordulni, csakhogy a rovások ettől még nem fogynak. Káposztával nern fizethetünk, mert abból nekik is van elég, s bagóért kellene elkótyavetyélni. Halljuk, hogy ott másféle csemegék jöttek divatba, s azért jó árat adnak. Nosza bele kell vágnunk, ezt jól tud.iuk, mert nincs más választásuiik. S a gondolkodó ember újra megkísérli a vágyak és lehetőségek megbomlott. összhangiát megteremteni. Ha kételyeit, aggályait ezúttal előre bekalkulálja, talán kevesebb kellemetlen meglepetés éri. Vezérfonal alaposan előkészített ajánlatokkal jelentkezni. Ügy érzik. az egyedi megrendelé- A kereskedelemnek nem meg a jövő évi árualapjának sekben rejlő lehetőségeket könnyű kiszámítani, hogy a lekötését. Spekulásuk valaeddig korántsem használták vékonyabb pénztárcájú vá- hogy így fest: az alapvető sárló mit fog mindenképp ruházkodás cikkei ezután is megvenni, s mi lesz az, ami- kellenek, a visszaesést elsó-r ről lemond. Az iparnak a sorban a jelentősen dráguló megrendeléseket viszont csecsemőruházat jelenti. Keki teljes egészében. Nincs gond 2005-ig A Nagyalföldi Kőolaj- és Föidgáztermelő Vállalat alevői mezőin évente 1,4- millió tonna olajat termelnek ki A R<=",Qfek azonban öregszenek, illetve viz nyomul be a helyükre. A jövő év feladata mindenképpen a hois gyorsabb zamcsökkenés ütemének a előrelátóan kell elküldeni, mert ellenkező esetben a felgyülemlett raktárkés-let költsége visz el minden hasznot. A Délröviköt Vállalat például már júliusban, az árak ismerete nélkül kezdte vesebb jut a divatos felsőruházatra, az otthoni kötéshorgolásra többen adják a fejüket, vagyis fonalakból minél jobb kínálatot célszerű tartani. Magánvélemény pott konkrét fejlesztési számok még nem voltak ismertek. Pontosan azt sem tudták, mennyi pénzt költhetnek el a beruházásokra. Viszont a saját dolgozóik bérbruttótechnológia szerinti 45 százalékos kihozatali 5-6 százalékkal tudják növelni. Ha új olajmezőket nem is tudnak bevonni a kitermelésbe, 2005-ig — igaz csökkenő sítását könnven oldották mértékben, de — lesz olaj. Cselovszki János, a Fémtex Ipari Szövetkezet elnöke: — Ha most 1988-on gondolkodom, s nem 1995-ön, az régen rossz. Aki nem hosszú távra, előre megfogalmazott program alapján készül megtenni az első lépéseket, erősen elkésett. A késői, s nem kellően mérlegelt döntést a végén egyszerűen kapkodásnak is nevezhetjük. A dolgok felismerése kevés, különösen akkor, ha ez inkább nevezhető kényszerhelyzetnek, mint felismerésnek. A vezetők felelőssége küVariációk Az élet azt bizonyítja, egyre nehezebb, egyre bizonytalanabb reális, minden körülménnyel számoló éves tervet készíteni, a tervszámok jelentős része nem teljesül. A változó árak, a változó kereslet, az év közben is, olykor visszamenőlegesen változó gazdasági szabályozók, a módosuló bérezési rendszerek oly mértékben változtatják meg a feltételeket, hogy a valós folyamatok gyakran eltérnek u tervezettől. A jelenlegi lakossági vásárlási lázat a keresett cikkeket gyártó és forgalmazó vállalatok 1986 őszén, a tervkészülés időszakában nem tudták prognosztizálni, de hasonlóan sok bizonytalanságot hordoznak az új adórendszer hatásainak kiszámíthatatlansága miatt az 1988-ra készített vállalati tervek is. Azok az idők mar rég elmúltak, amikor az elkészült tervek felsőbb jóváha-. gyás után önálló életet kezdtek élni, és uralkodtak készítőjük felett, mert teljesítésük akkor is kötelező volt, ha a körülmények változása miatt időszerűtlenné, ésszerűtlenné váltak. A tervgazdálkodás régi, a tervteljesítésnek kitüntetett jelen, tőséget tulajdonító gyakorlatának máig érvényesülő hatása, hogy a gazdaság szereplői megkülönböztetett jelentőséget tulajdonítanak az év, a negyedévek utolsó napjainak. Ennek hatására káros, közgazdaságilag nem indokolható ciklikusság alakul ki az optimális esetben időben egyenletes tevékenységekben. Elősegítené a racionálisabb és eredményesebb tevékenységet, ha a vállalati tervmunkáhan a jelenleginél nagyobb súlyt helyeznének a vállalaton kívüli tényezők és körülmények — beleértve a műszak; fejlődés, a piaci igények, a kooperáló partnerek és a konkurencia tevékenysége — prognosztizálására, és a körülmények alakulásának különféle variációira alakítanának ki többféle tervet, többféle stratégiát. Klonkai László, ' a Központi Statisztikai Hivatal Csongrád Megyej Igazgatóság igazgatója lönösen jelentős egy kisebbnagyobb kollektíva sorsának alakításában. Ha valaki a közvetlen tapasztalatokat mások információival helyettesíti, lehet, hogy a valóságosnál szebb képet kap. A rövid távú tervekre r.em érdemes túl sok energiát pazarolni. Nap mint nap mozog minden, változnak a Körülmények. Az élet veti fel az új irányokat. Amikor a textil divatárunkra nem volt vevő, rátértünk az orvosi ruházatra. A fémtömegcikkek közül is folyamatosan cserélödnek gyártmányaink, több újdonságunkat most formaterveztetjük. A kereskedelmi hálózatunk bővítésében, tevékenységi körének kiszélesítésében is sok fantáziát látok. Amíg társadalmi szinten szükség van a teljesítményre, addig mindig akad olyan forma, amivel azt meg is lehet fizetni. Az persze időnként .változhat, hogy ez a főmunkaidő, vagy például műszak utáni szakcsoport! munka. Ha a bérezési rendszer azt sugallja, hogy ugyanazt a munkát kevesebben végezzük el, vagy másként, aki itt van, több feladatot lásson el, a dolgozóink állnak elébe. De csak akkor, ha látják, hogy az egész nem az ő kihasználásukat szolgálja. Az összeállítást készítette: Uőle István Ilányi László Ilafai Gábor Tóth Szeles István