Délmagyarország, 1987. december (77. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-23 / 302. szám

Szerda, 1987. december 23. 5 Köztéri szobortervek Sehmldt Andrea felvétele Kiállították a megyei tanáé« aulájában azokat az emlékmíiterveket. amelyeket Békés és Csongrád megye tanácsának pályázatára küldtek be az alkotók. A két testület a két megye településein létesítendő köztéri alkotásokra, politikai emlékművekre írta ki a pályázatot, melyre. 14 terv érkezeit, s ezek köziil nyolcat ítélt kivitelezésre alkalmasnak a zsűri. (A díjazottak névsorát és a pályázatot értékelő cikkünket december 12-i számunkban közöltük.) A kiállítás Szeged után a két megye más helységeiben is megtekinthető lesz; azzal a céllal vándoroltatják', hogy segítséget nyújtsanak a választásban mindazoknak, akik megfelelő művészi színvonalú emlékművet kívánnak állítani Magyar-spanyol megállapodás Pusztai Gyula, az Országos Találmányi Hivatal elnöke és Javier Rubio, Spanyolország magyarországi nagykövete kedden Budapesten aláírta a Magyar Népköztársaság és Spanyolország kormánya közötti, az eredetmegjelölések, egyes mezőgazdasági és ipari termékek megnevezései és származási jelzések kölcsönös oltalmáról szóló egyezményt. Ezzel a felek vállalják, hogy biztosítják a jellegzetes földrajzi származásuk miatt a fogyasztók körében ismertté vált és a hírnevük miatt keresett, a környezet által — természeti, éghajlati tényezők — meghatározott mezőgazdasági és ipari termékeik, készítményeik (pl. borok, sajtok, népi hímzések, porcelán) elnevezéseinek kölcsönös védelmét, e megjelölések jogosulatlan használatának kizárását egymás országaiban. A megállapodás megkötése jelentős lépés a két ország közötti ipari és kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésében. Kulisszanyitogató Közművelődés - egyetemi fokon A város közművelődésében jelentős rangot mondhat magáénak a tudományegyetemé. Természetes dolog, hogy ilyen tartalmas, a sokféleséget folyamatosan vállaló kulturális élet csakis akkor jöhet létre, ha az a hagyományok szilárd alapjaira épül. Színjátszás, karéneklés, klubélet, falukutatás — mind régtől ismert forma, de folyamatosan változó bennük a tartalom. Itt van például az egyetemi klub esete. A felújítás egy esztendeje alatt a kollégiumokban — és még az egyik menzán is! — fölélénkült a klubszerű közművelődési élet: előadókat hívnak meg, táncházat rendeznek, filmet vetítenek, vitaköröket szerveznek. Nem nehéz megjósolni, hogy nagyon nehéz hónapok várnak Kormos Tiborra és Jóni Gáborra, a klub éltetőire, ha állni akarják a versenyt. A Móra, a Hermán és a Károlyi kollégium olyan programokat kínál, amelyekkel „szemben" különösen gazdag műsort kell összehozni ahhoz, hogy esténként a „végekről" bemenjenek a központba az egyetemisták. Mindazonáltal e sorok írója biztos abban, hogy az egyetemi klub februártól mindennap meg fog telni, hisz oly színvonalas lesz a kínálat. Ezekről a tényekről és a reményekről beszélgettem Pete Györggyel, a JATE közművelődési előadójával, több nagyszabású rendezvény szervezőjével. — Az egyetemi klub jelenlegi helyzete mellett a KISZ jelentőségének látványos visszaszorulása hatott erősen a közművelődésre. Az öntevékeny szervezetek a legtöbb esetben közművelődési funkciókat vállalnak magukra. Ma már tizenöt ilyen öntevékeny csoport működik a hagyományos körökön túl. — Előbb nézzük a régieket! Mi újság az énekkarnál? — Ebben az évben már száz fővel működött a Szegedi ' Egyetemi Énekkar. Gyüdi Sándor és Cser Miklós irányításával szinte kizárólag egyetemi hallgatók énekelnek ebben a kórusban. A munka a hagyományosan magas színvonalon folyik, ezt bizonyítja, hogy az őszszel Belgiumban egy nagyszabású nemzetközi kórusversenyen második díjat nyertek. — Úgy hírlik, a Bálint Sándor Néptáncegyüttes élén változás történt. — Igen, mert az eddigi vezető, Tésik Péter — aki mellesleg nemcsak kitűnő táncos, hanem tehetséges matematikus is — a szakmájában helyezkedett el. Így Patyi Zoltán irányítja most a táncosokat, akik februárban önálló, kétórás műsort adnak majd a nagyszínházban. — Sokak számára a legizgalmasabb terület az egyetemi játékszín. Miről tud beszámolni? — A Kormos Tibor vezette klubszínpad — érthetően — nem léphetett a nyilvánosság elé. Értesüléseim szerint csendben dolgoznak, új darabra készülnek. A Samu Attila vezette nyolctizenötösök a konkrét színpadi munka mellett sokféle tevékenységet folytatnak. Amatőr filmklubot szerveztek, kiállításokat rendeznek, és nemzetközi színházi találkozót is sikerült létrehozniuk. — Es az újak? — Két érdekes kezdeményezésről számolok be. A Zöld Kápolna Kaszinó elnevezésű diákklub a JATE egyik menzáján működik. Bölcsészek hozták létre, de a többi karról is sokan járnak ide. A jogászok elsősorban társadalomismereti előadások szervezésére hozták létre a Galiba kört. — Az egyetemen nem ritkák a nagy akciók. Megszervezték a dudari falukutató tábort, idén is voltak művészeti és pszichológiai napok, itt alakult meg a lengyel—magyar baráti kör Marék Kotanski látogatásakor, sok értékes kiállítás gazdagította a fesztivál programját, nemzetközi színháztalálkozó volt egyetemisták szervezésében. Szóval van ötlet. Es pénz? — Folyamatosan pályázunk mindepfelé. Jelenleg tíz helyre adhatunk be kérelmet. Idén másfél millió forintot hoztunk össze ezzel a módszerrel. Jövőre segíteni szeretnénk a vállalatoknak, intézményeknek, hogy valamivel kisebb legyen az adóalapjuk. — És mire fordítják jövőre az „összepályázott" vagyont? — Hasonló programjaink lesznek, mint az idén. Több nagy terv megvalósításán dolgozunk, ezek közül az egyik a művészeti és pszichológiai napok megújítására vonatkozik. Jövőre rendezzük az ötödiket, egyben az utolsót, de ezt már a változtatás szellemében. Szent István halálának 950. évfordulóján Magyarságkép és nemzettudat címmel rendezzük meg a sorozatunkat. Dlusztus Imre „Hogy érzi magét, Elvtárs?" (2) — Ha jól emlékszem, tegnap ott fejeztük he. hogy milyen eleven taggyűlések voltak valamikor. S hogy némelyik éjfélig cl eltartott. De hiszen mindenki az értekezletekre panaszkodik?... — Én is. Semmit sem fájlalok jobban, mint mikor elpocsékoljuk egymás idejét. Az idő szigorúan kimért kategória. Mindenkinek minden perce meg van számlálva. De mi azért könnyen elpocsékolunk fél napokat, mert azt gondoljuk: dolgozunk. Lehetek százéves, akkor sem felejtem el a „csúcsot": a szakszervezetek pártirányítása ... — ez volt a téma. Hány helyen „vitattam" meg? A saját alapszervezetemben; egy másikban, ahol instruktorféle megbízatással vettem részt; az agitációs és propagandabizottságban; a városi pártvébében; a városi pártbizottság ülésén; a megyei pártbizottság ülésén — s visszafelé meghallgattam néhány ezekről szóló információt. — Ez már a „hivataloddal" jár együtt, nemde? • — Jórészt igen. De akkor is ereje van a példának. Mert nem egyedülálló. És én nem értekezletekről, hanem taggyűlésekről szóltam. A bánatom az] hogy azok is olyan értekezlet-félék lettek. — Jeles munkakörben dolgozó elvtársam, barátom Valenciában járt, s egy egész estén, át mesélte, hogyan dolgozik ott egy kommunista szervezet. Embertől emberig megy a beszélgetés, a vita, a győz-kődés. Hol egy kiskocsmában, hol egy családnál jönnek össze, s mindenki hozza a „napirendet". Máskor közös kirándulásra mennek a kommunisták, s akad szónok is. Nincsenek dossziényi előterjesztések, jelentések, úgynevezett „anyagok" — melyek a mi közéletünkben már önálló életet élnek, de van vita, párbeszéd, személyre szóló meggyőzés és agitáció! Dehogyis gondolom, hogy mi is politizálhatnánk így. „Zsebből", amikor egy ország sorsa és minden gondja van a párt váltón? De meggyőződésem, hogy gyakran csak egymásnak dolgozunk, meg a kövér irattárnak. S a „hivatalban" levő elvtársakra ez különösen áll. — Kanyarodj csak vissza az alapszervezethez! Hogy gondolod tulajdonképpen? — Ügy, hogy egy-egy alapszervezet valóságos politikai műhely. Ott tudjuk legjobban, mjj munkál a környezetünkben; mi iránt eleven az érdeklődés; mire kíváncsiak az emberek; mit hallottak és mit mondanak .. . Ott tudjuk meg legelőbb, hogy goromba a művezető; elszaladt a ló az igazgatóval; még messze az év vége, de már nincs pénz az intézmény fűtésszámlájának kifizetésére; Kovács sokszorosításban terjeszti az egvik emigráns lap cikkeit; Fekete az év minden vasárnapján dolgozott; Keller gyakrabban néz a pohár fenekére, és a szomszédoknál alszanak a gyerekei; Szentesi hat hónapja nem fizeti a tagdíjat; Piriké egyetlen elismerő szó nélkül három éve szervezi a segélyezést, miközben maga szorulna leginkább segélyre; tele van a raktár eladatlan cikkel, de azért még nyomjuk; az elnök paprikája mind első osztályú; amíg ötezret a zsebébe nem tettek, a profesz-, szor meg sem vizsgálta a beteget... — vagyis ott zajlik az élet. Következésképpen, itt lehetne legelevenebb a pártmunka is, a közfigyelem is. De legtöbbször hagyjuk: hadd forogjon! Hát még ha a „magánszférába" tartozik az ügy! És mennyi mindent a magánszférába utaltunk. Nem kárhoztatom, hogy megfelelő a tisztelet ez iránt. Valamikor pártcsoportgyűléseken vitattuk, hogy feleségül veheti-e Bodor elvtárs a volt főjegyző sógornőjét. Mast azért is röstellkedve szólunk, ha Peregi protekciózik, vagy Supkla eliszsza a család kenyerét. Lehetséges, hogy ezért kell gyakran pirulni? Manapság nyíltan beszélünk értékzavarokról, pedig igenis van értékrendünk! — Csak nem valami kommunista erkölcsi kódexet akarsz megfogalmazni? — Nem, mert erre nincs is szükség. Mindenki pontosan és jól tudja, hogy a mi erkölcsünk mit tartalmaz. Attól, hogy ezt kőtáblára vésnénk, nem változna semmi. De ha ezt jobban megkövetelnénk egymástól, és erősebben sugároznánk a környezetünkre!... Pontosan tudjuk mi, hogy ki a korrupt, ki a protekcionista, ki a kiskirály — de nem merjük mondani, amíg ki nem borul a pohár! Mert nem tudjuk bizonyítani, mert alulmaradunk a véleményünkkel, mert... Így eshet aztán meg, hogy magas kitüntetéssel és érdemei elismerésével boldogan adunk túl egyeseken — csak menjenek már; csak ne halmozzák a szégyent! Miért nincs nekünk erre idejében orvosságunk? — A te dolgod, hogy prédikálj? Mint Jónásé? — Persze, dolgom is, hivatásom is. De most nem azért mondom. Most azért mondom, mert kérdezik: „Hogy érzi magát, Elvtárs?" Könyv az adózásról A kistermelők adózásáról jelent meg könyv a Mezőgazdasági Könyvkiadó gondozásában. A kötet tartalmazza az adózás alapfogalmait, a kistermelőkre vonatkozó adóügyi rendeleteket; a forgalmi, a jövedelem- és a vállalkozási adóval kapcsolatos tudnivalókat. A könyv közli a jogszabályok végrehajtási utasításait, és az adó kiszámítása i megkönnyítő példákat is tartalmaz. A kötet, amely 30 ezer példányban jelent meg, az újságárusoknál és a könyvesboltokban kapható. Az egri vár kőtárában Háromszáz esztendeje szabadult fel a török uralom alól Eger városa. Ekkor sikerült bevennie Caraffa generálisnak Eger várát, amelyet 1596 óta a török tartott megszállva. A képen a nagy múltú egri vár kőtára látható. Gazdasági meg társadalmi kérdósekről bőven lehet vitatkozni, egyelőre senki sem tudja az igazán igazat. Erkölcsiekben azonban csakcsak tisztában vagyunk egymással! És én nem attól tartok elsősorban, hogy nem lesz mit enni és mit fölvenni ebben az országban. Kicsit szerényebbek leszünk, még mindig elviselhető színvonalon, amíg helyre nem hozzuk a gazdaságot. De esetleg abban a kaparásban az erkölcs ]azuj tovább. Mert kezdünk olyan dolgokba is belemenni, amelyeknek konzekvenciái éppen az erkölcsi építkezés esélyeit rongálják. Az oktatásét, a nevelését, a művelődését .. . Nem vicc, hogy sörözni, ácsorogni, trécselni, magánügyeket intézni még mindig lehet munkaidőalatt, de vért adni — azt nem? Nem arcpirító, hogy semmire nincsen nyomdai kapacitás. de utcalányok meséire, focibotrányokra, perifériás ízléstelenségekre igen? S attól tartok, ilyen helyzetekben kiszárad a prédikáló gége is. — Csitt, te! Nem dogmatikus kissé ez a szöveg? — Már hogy volna az! • — Gondolati pluarizmus, piaci viszonyok, a másként gondolkodókkal való párbeszéd elve . . .? — Hát ez az, ez a 'ködösítés! Nem lehet ebbe a zsakba varrni mindent. Sokan azt hiszik: most már akkor minden szabadjára van engedve; vagy minden szabadjára engedhető. Ezeket a fogalmakat komolyan és tisztességesen kell értelmezni. Attól, hogy gondolatok élhetnek egymás mellett — ezekből még válogatni kell! A kultúra sem árusítható ki. Máris túl nagy piaca van a „kulturális hulladéknak". És a párbeszéd sem ráhagyást jelent. Számos elvtársam szerint egyszerűbb és tisztább viszonyt teremtenének a jól elhelyezett tilalomfák. Azokból is kell néhány, hogy a nyilvánvaló szellemi ártalmaknak űtját álljuk — de a tisztességgel megvívott szellemi csaták] eredménye a maradandó. — Es ki tehet ilyen félreértések ellen? — Legtöbbet a párt, a párttagság. Csak újabban a gazdaság mindenhatósága telepedett a gondolkodásra. Nincs is most ennél fonto sabb, de e közben eléggé elhanyagoltuk az. ideológiát. Ezeken a mostani beszélgetéseken igen kritikusan és önkritikusan fogalmaz a párttagság saját tevékenységéről is. Felemásan végrehajtott határozatokat, hézagos informáltságot, bizonytalankodásokat ró fel. Olyasfajta eszmecserét, mint ez a mostani, nemcsak tízévenként venne szívesen. Rugalmasabb munkastílust, fiatalosabb vezetést, gyorsabb reagálóképességet emlegetnek az elvtársak — hiszen ugyanazt várjuk el az egész társadalomtól. — Végül vegyük csak elő még egyszer az alapkérdést: Hogy érzed magad. Elvtárs? — Változatlanul jól. Hogy a gazdasági birkózás mit hoz, arra még nem lehet felelni. Megindultak biztató folyamatok. Politikai elhatározottságban, akaratban előbbre tartunk, még ha sok is erre a panasz. A politikai intézményrendszer korszerűsítésének folyamata megindult. Ezzel a beszélgetéssorozattal. azt hiszem, a párt ismét egészséges ösztönzéseket kap és adhat a társadalomnak. Sz. Simon István