Délmagyarország, 1987. december (77. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-21 / 300. szám

Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA 77. évfolyam, 300. szám 1987. december 21., hétfő Minősítsünk! O

lvasom a Népszavában, hogy az egyik fővárosi iskolában kísérletként bevezetik a tanárok minősítését. Hogy egyértelmű legyen az ügy, az értékelést maguk az iskola tanulói végzik el. Olvasom továbbá azt is, hogy az illetékes főhatóság képviselője — midőn beszámolt a fölső szerv eme szándekáról — még színjátékra is hajlandó volt. Eljátszotta, hogyan reagál e hírre a szigorú nevelő, a gyereknyúzó, a liberális gondolkozású, és a többi, jól ismert tanártípus. A mímes bemutatónak a gyerekek is tanúi lehettek. így erősen fölhangolt eszmecsere zajlott a későbbiekben. Az esetről beszámoló pedagógus nem tartózkodik a kísérlet és a bejelentő személy minősítésétől, végül cikkét azzal fejezi be, hogy nem írhat többet, hiszen másnap nyolc órája lesz — ideje fölkészülni. Ez a nyolc óra ma már bűvös erejű. Nemrég még a szakszervezetek és a baloldali mozgalmak egyik programját, az emberhez méltó munkaidő-beos'ztást jelképezte. Ma is — sajnos. Időközben történt néhány dolog, de nem lehet írásunk tárgya arról is szólni, ami nem közvetlen okozója a föntebb leírt helyzetnek. De ha már e nyolcasnál időzünk, szeretném többszörösen aláhúzni — mivel tapasztalataim szerint ez nem köztudott — hogy egy iskolai tanórára egy óra tiszta felkészülési idő jut. Azaz, jutna, ha egészségesen működne az oktatásügynek nevezett mechanizmus. Ezzel szemben senki sem gondolhatja komolyan, hogy — nyolc tanóra esetén — napi tizenhatot kénytelen és tud dolgozni a tanár itt és most, folyamatosan. Mégis rákényszerül, hogy órákat vállaljon, helyettesítsen, szakkört vezessen, korrepetálást tartson, foglalkozzon az esti tagozatosokkal, és mellesleg végezze a mindennapit.: dolgozatot javítson, jelentést irjon, óratervet készítsen, ünnepséget szervezzen, vetélkedőre készítsen föl gyerekeket. Az egész ország ugyanezt a kerékpárt tekeri — gondolja, gondolom, most az olvasó. Éppen erről van szó: tekerjük, tapossuk a pedált, még azt is észrevesszük, hogy hatalmas nyolcas van a kerékben, mégsem teszünk semmit. Olyannak tűnik ez, mint egy végtelennek tűnő, befejezhetetlen folyamat. Fájdalommal állapítom meg, hogy itt is fölfedezhető a bűvös nyolcas, mármint a fektetett, a végtelen jele. Persze a végtelent kicsi véges szakaszok tagolják. Ezeknek aztán nevet is adunk, hogy értsünk a szóból. Az egyik ilyen kis szakaszt oktatásügynek mondjuk, a másikat például egészségügynek. Az egyikről túlhajszolt pedagógus, a másikról a hálapénz jut eszünkbe, pedig messze nem erről van szó. Sokkal inkább egy olyan problémahalmazról, melyről vészes következetlenség lenne úgy beszélni, ahogy azt a Népszava cikkében megidézett felelős személy tette. Az oktatásügy ugyanis nem azonos a tanár—diák viszonnyal, s nem is oldható meg azzal, hogy a gyerekekre bízzuk a pedagógusok minősítését. Az egészségügy sem egyenlő az orvosetikával, s nagy tévedés lenne azt hinnünk, hogy az etikai fegyelem megszilárdulását a fejnyaki daganatok számának ugrásszerű csökkenése követi. Egy szó mint száz: a minősítés semmit sem ér feltételek nélkül. Ha a tanár nem készülhet föl sportszerűen a nagy iskolai váltófutásra, akkor a gyerek ne álljon ott stopperral a kezében a célszalagnál! Ha a pedagógus nem kap védelmet a társadalomtól, akkor ne vessük még oda koncként azoknak, akik szakmailag nem eléggé képzettek az ítélet kimondására! A felsőoktatásban nagyon sok helyen bevett, mármár hagyományos eljárás az oktatók hallgatói véleményezése. Ez teljesen rendjén való: a felnőtt korú hallgató meg tudja ítélni, hogy fölkészült-e, jó előadó-e a tanára. De, ha visszalépünk a köz szintjére, inkább látjuk meg a görcsöket, mint a liberalizálódás esélyeit. Vegyünk például egy tanácsi dolgozót. Az a munkája, hogy szociális segélyt utaljon ki mindazoknak, akik erre rászorulnak. A feladat azon tevékenységek közé tartozik, amelyekre a maguk természetességével illik a nemes jelző. A dolgozó mégsem lehet minden esetben azonus önmaga leckéjével, hiszen cselekvései szabályozók présében szoronganak. Hiába lehet elvileg jogosult egy elhagyott, idős nénike a maga arcpirítóan kevés nyugdíjával, ha a fia — mondjuk Kazincbarcikán — háromszintes házban lakik, s havi ötvenezret kasszíroz. Az írás arról szól, hogy „környezettanulmányt" kell végezni a segély kiutalása előtt. És az utasítás betűje szerint, a környezetbe beletartozik ez az egész vérrel áztatott hon. A

tanácsi dolgozó elutasítja tehát a nénit, aki ezek után „nem leié honját e hazában". S ha lehetősége lenne minősíteni, valószínűleg a legrosszabbakat mondaná a tanács képviselőjéről. Elképzelem, hogy létrehoznák a tanácsiak véleményezésének rendszerét. Kialakítanák a szankciók fokozatait is. melyek értelmében előbb csak a tanács bejáratánál függesztenék ki a leminősített alkalmazott arcképét. majd munkahelyi fegyelmit kapna, végül elbocsátanák. És hasonlóképp a műszakilag lerongyolódott buszok állandó késésben lévő sofőrjeit, a leváló talpú cipőt árusító eladót, és a rossz hírekről beszámoló újságírót is leminösitenénk. De ugye, nem ezt akarjuk? Dlusztus Imre Vasárnapi primörszüret megyénkben Hazánk kedvező éghajlatú megyéjében, Csongrádban vasárnap az évszakhoz képest igen enyhe és napfényes volt az idő, amit kihasználtak a zöldségtermelő gazdaságok. A termálvízzel fűtött üvegházakban szedték, válogatták, hétfő hajnali szállításra készítették elő a primőröket. Szentes és Szeged körzetében csupán vasárnap mintegy száz mázsa paradicsomot, harminc mázsa uborkát, valamint százezer darab tölteni való és hegyes, erős zöldpaprikát szüreteltek. A kedvezőre fordult időjárást a szántóföldeken is kihasználták. Mivel az átfagyott talajok „kiengedtek", mintegy 6záz nagy teljesítményű traktor dolgozott, folytatták az abbamaradt mélyszántást. Még legalább 15 ezer hektáron kell megforgatni a talajt, hogy a tavaszi vetésű növényeknek jó magágyat készíthessenek. Progressz-33 Befejezte egy hónapos küldetését a Progressz—33 automatikus vezérlésű teherűrhajó. A teherűrhajó a hét végén eltávolodott a Mir űrállomástól. A földi irányító központból bekapcsolták a hajtóműveket és visszatérő pályára vezérelték az űrhajót. Hfet követően a Progressz—33 belépett a Föld atmoszférájának sűrű rétegeibe, ahol megsemmisült. Utak, jelzések, ötletek A viszonylag „jól eresztett" 1985-ös esztendőt soványabbak követték: a három éve még 76 milliós útfenntartási keret 86-ban 42 millióra, 1987-ben 46 millió forintra „ment össze". Számításba véve az időközbeni árváltozásokat is, a csökkenés drasztikusnak nevezhető. Hatása pedig ma még talán fel sem mérhető! Ebben az 'évben sem futotta mindenre, jövőre is rangsort kell állítani — azzal a hátsó tudattal, hogy a meglévő szinvonalat legalább a tömegközlekedési úthálózaton, a város forgalmasabb útjain, s esetleg egy-két gyűjtőúton meg kell tartani! Ami az üzemeltetést illeti: a jelzőtáblák és -lámpák, a burkolati jelek tovább nem csökkenthető költségeit másutt kell ellensúlyozni — például a sárga fényű nátriumlámpák energiacsökkentő hatásával. (Ebben a „mire mennyit költhetünk" sakkozásban 1988-ban kényszerűen hátrébb sorolódnak a kohósalakos utak, pedig e 22—23 kilométeres hálózat felfagyás elleni védelme, felületi lezárása — hosszabb távban gondolkodva — indokolt lenne.) Nem a legköltségesebb, de hatásosságát tekintve eredményes módszerrel próbálják jövőre rendbetenni a Lenin körúti forgalmat, amely — különösen a déli ágon — kezdi elérni a kritikus zsúfoltságot. Ehhez legfőképp az Április 4. úti és a Petőfi Sándor sugárúti kereszteződés szabályozatlansága járul hozzá. A Lenin körúton haladó járművek száma indokolja, hogy átértékeljék az elsőbbségi „A pénzügyek még nem teljesen tisztázottak, de nagy valószínűséggel ugyanannyi jut 1988-ban is a városi utak karbantartására, mint az idén. Am, hogy a forgalmi adó miatt ez az összeg igazából mennyit ér majd, s hogy a kivitelező vállalatok a bérek bruttósításából mennyit hárítanak át a megrendelőkre, s ennek milyen hatása lesz a munkadijakra, azt most még ne kérdezze." Enyhén szólva bizonytalan helyzetben faggatóztunk tehát arról, milyen reményekkel készítik elő jövő évi tervüket a város úthálózatának gazdái. Beszélgetöpartrereink, a tanács közlekedési csoportjának, illetve a városgondnokságnak a munkatársai, mindazonáltal pontosan kidolgozták, mi az, ami elodázhatatlan feladat, s mi, ami akkor kerül sorra, ha „majd futja ..." szabályokat — a Hősök kapujánál jelzőlámpa telepítésével, a konzervatóriumnál a villamos szabad útját biztosító fedező jelzővel. A Lenin körútnak van még egy kritikus szakasza: a Takaréktár utcai torkolattól a Juhász Gyula utcáig, ahol naponta 15 ezer jármű halad át. Sokszor lehetetlen feladat elé állítják a vezetőket a — térbelileg — eltolt kereszteződések, ezért a járműoszlopok fonódását ugyancsak lampa telepítésével kívánják biztonságosabbá tenni. A Kiskörút egyébként amiatt is hangsúlyt kap a jövő évi programban, mert a rakpart elöntésekor jórészt oda és az Oskola utcára, Dózsa utcára, Tanácsköztársaság útjára terelődik a forgalom. Kisebb beavatkozásokkal — buszsáv a Komócsin Zoltán téren, az átmenő forgalom korlátozása a Kálvin téren — s a nátriumlámpás program folytatásával talán sikerül veszélytelenebbé tenni a város egyik legforgalmasabb útját. (Az energiatakarékos közvilágítási tervbe a Széchenyi tér és az alsó rakpart fer még bele jövőre.) Talán csak a szakmabeliek tudják, hogy a város közigazgatási területén csaknem harminc „kishíd" van. Ezek fenntartásában is lesz módszerváltozás: olyan kivitelezőkre bízzák a javításokat, akikre a következő években is számitanak. Azaz: a viszs/ateressel ösztönzik őket alaposabb munkára. A városi utak meglehetősen vegyes forgalmának tehermentesítésére folytatódik a kerékpárúi-építési program: Doí'ozsma közigazgatási határáig szeretnének eljutni 1988-ban, hogy a következő évben már a Sziksós-tóra is veszélytelenül kerekezhessünk ki. Arra a kérdésre, hogy miért kell így szakaszolni a távolságokat, az a válasz: ma már H00 ezer— egymillió forint körüli áron lehet még kerékpárúiból is megépíteni egy kilométert! VILÁG PROLETÁRJÁI, EGYESÜLJETEK! Az előre nem tervezhető kisebb javítgatásokra változatlanul a lakóterületi alapból teremtenek fedezetet — hallottuk a közlekedési csoport vezetőjétől, Dankó Jánostól. S azt is tőle tudjuk, hogy két, egyelőre nem „forintosítható" feladat is foglalkoztatja az utak felelőseit. A mült hónapban utasszámlálás volt Szegeden, ennek adatait a tömegközlekedési vállalatokkal közösen dolgozzák fel. A másik feladat még képlékenyebb, a koncepció megfogalmazását és a program kidolgozását időzítik csak 1988-ra. A Klauzál tér sorsáról van szó: a teret elözönlő autóáradatról, illetve esetleges funkcióváltásról tépelődnek. Több változatban szeretnék kimunkálni majd az elképzelést, amit aztán a nyilvánosság elé visznek. Előzetesen erről csak annyit: jó volna megszabadítani a város — építészetileg — egyik legszebb terét a járműforgalomtól. De cserébe olyan funkcióknak kell megteremteni a feltételeit, hogy a „veszteséget" közmegegyezéssel könyvelhessük el. E sorok írójának Krakkó virágpiaca vagy az Adria-parti üdülőhelyek teraszos kávézói Jutottak eszébe ... Szívesen közvetítünk további ötleteket. Ügy hallottuk, a HungarHotels is áldozna ilyen célra ,., Pátfy Katalin Schmidt Andrea felvitelei A KÖRTÖLTÉSEN KÍVÜL 1