Délmagyarország, 1987. december (77. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-19 / 299. szám

Szombat, 1987. december 19. II DM) "igazin ® •¡5 k.y.'j A Kisteleki Alapítvány első évtizede December 22-én lesz tíz esztendeje, hogy dr. Szántó Lászlóné Kisteleki Anikó (1900—1984) aláírta az édesapjának, Kisteleki Edének (1861-1931) emlékére létesített alapítvány közjegyző elótt hitelesített okiratát. AZ ELŐZMÉNYEK 1975 márciusában kaptam először levelet Szántó Lászlónétól. Kezébe került Szeged irodalmi emlékhelyei című könyvem, s benne örömmel, meglepetéssel olvasta a megemlékezést, amelyet édesapjáról, „a mármár alig ismert nevű költőröl" a Maros u. 39/A számú hajdani lakóházán ma is látható domborműves emléktábla kapcsán írtam. Különösen jólesett neki, mert személyes emlékeit is idézte, hogy közöltem könyvemben édesapjának A Maros utcában című kedves versét, amelyben ennek az öreg, falusias fölsövárosi utcának hangulatát örökítette meg. Szántónét meghatotta, hogy Szeged nem feledkezett el apjáról, és hálából alapítványt ajánlott föl. Javaslatomra az akkor még semmi más támogatást nem élvező helyismereti kutatásokat kívánta vele istápolni. Mint a Szeged történele akkori sorozatszerkesztője, a monográfia céljait véltem e tanácsommal szolgálni. Úgy gondplom, bár Kisteleki Ede nem tudós volt, hanem újságíró és költő, tollával ő is a Várost szolgálta, s publicisztikai működése nem esik messze Szeged mai krónikásainak tevékenységétől. Az újságíró akarvaakaratlan mindig kicsit történetíró is: a jövendő számára ró föl adalékokat. Egy céhbe tartozik tehát a historikusokkal. KI VOLT KISTELEKI EDE? A Kisteleken született Reichlinger Ede a szegcdi kegyes oskolában szerezte meg a tollforgatás tudományát, és miután Pesten jogot, majd bölcsészetet hallgatott, s tanári vizsgát tett, 1890-ben visszatért ide, s előbb rövid ideig a Szegedi Híradónak, 1891. április 1-től a Szegedi Naplónak lett munkatársa. Ettól kezdve Tömörkény és Móra lapjánál dolgozott. Hamarosan a lap főmunkatársa, majd a felelős szerkesztők állandó helyettese lett. E minőségében 1910ben és 1911-ben két ízben is ő szerkesztette egy ideig a lapot. Ezekben az években — Móra Ferenc és Juhász Gyula föllépéséig — ö volt Szegeden „a költő". A Dugonics Társaság 1894-ben választotta tagjai közé. A Szegedi Naplótól vonult nyugdíjba 1920-ban. Ekkor — a fehérterror antiszemitizmusának nyomása miatt is — Budapestre költözött, s ott élt haláláig. AZ ALAPÍTVÁNY Lánya, özvegy Szántó Lászlóné, miután híres orvosférjének emlékére működésének színhelyén, Pécsett alapítványt tett, most egy évtizede édesapjának emlékére 250000 Ft-ot bízott Szeged városára, közelebbről a Somogyi-könyvtárra, hogy ennek kamataiból az alapító okiratban név szerint fölsorolt bírálóbizottság, kuratórium jutalmazza az erre érdemes helyismereti kutatókat. A bizottság tagja dr. Juhász Antal kandidátus, megyei múzeumigazgató-helyettes; dr. Kristó Gyula egyetemi tanár, bölcsészetkari dékán, a történettudomány doktora; Oltvai Ferenc ny. megyei levéltár-igazgató; dr. Ruszoly József egyetemi tanár, az állam- és jogtudomány doktora; Tóth Béla, a Somogyi-könyvtár igazgatója, József Attila-díjas író; valamint a városi tanács művelődési osztályának képviselője és e sorok írója, a bizottság elnöke. A bizottság döntéseit titkos szavazással hozza. DÍJAK, JUTALMAK A Kisteleki Alapítvány díjait első ízben 1981. május 14-én, a névadó halálának 50. évfordulóján osztottuk ki, s azóta még háromszor. Az első évtized díjazottjai és jutalmazottjai a következők voltak: 1981 12000 Ft dlj Dr. Habermann Gusztáv: Az 1843—44. évi országgyűlés szegedi vonatkozásai (Rengey Ferdinánd működése) 7000—7000 FI jutalom T. Knotik Márta: A szegedi fényképészet és öltözködéskultúra 1859—1879 Dr. Kanyó Ferenc: Szeged története a német megszállástól a fölszabadulásig (1944. márc. 19,—okt. lO.j 4000—4000 Ft jutalom Dr. Buzási Gábor: Szeged községválasztmánya 1851—1860 Dr. Sípos József: A szegedi építőipari munkásság gazdasági, politikai mozgalmai és dél-alföldi kapcsolatai a világgazdasági válság kezdetén A Szeged története részére megvásárolt művek: Bakonyi Tibor: Egy darabka Párizs Szegeden (a szecesszió) Dr. Giday Kálmán: Vedres István és kora Dr. Csongor Győző: Antialkoholista mozgalmak Szegeden a századfordulón Dr. Polner Zoltán: Ifjú Horváth István színháza 1983 7000—7000 Ft jutalom Dr. Giday Kálmán: Reizner János Burkus Andrásné: Szeged munkásművelődési törekvései a Horthy-korszakban 4000—4000 Ft jutalom Dr. Habermann Gusztáv: Czlmer Károly élete és munkássága Dr. Szelesi Zoltán: A szegedi műgyűjtés története Saliga Lászlóné Trám Irén Nők a szegedi egyetemen című dolgozatát a József Attila Tudományegyetem megvásárolta könyvtára részére. 1985 12 000 Ft dij Dr. Gráfik Imre: Szegedi hajóforgalom a reformkori hajóhídnapló alapján 7000—7000 Ft jutalom T. Knotik Márta: A szegedi fényképészet 1879—1896 Dr. Habermann Gusztáv: Aigner Károly gyógyszerész élete és a harmadik gyógyszertár története 4000 Ft jutalom Dr. Giday Kálmán: A szegedi sajtó története 1849—1944 3000 Ff jutalom Dr. Agócsi János: Kocsma a Szabadság téren 1987 7000 Ft jutalom Dr. Habermann Gusztáv: A szegedi fősóhivatal és személyzete 4000—4000 Ft jutalom Dr. Giday Kálmán: A Dugonics Társaság története 1892—1948 Dr. Agócsi János: A szegedi szállítás és közlekedés története TAPASZTALATOK A pályamunkák jelzik, hogy a jutalmazott dolgozatok valóban a Szeged története munkálatait szolgálták; a legváltozatosabb tárgykörökben mintegy „előtanulmányok" voltak a történeti monográfia köteteinek egy-egy fejezetéhez. (A díjazott és jutalmazott pályamunkák a Somogyi-könyvtár állományába kerültek, s ott a kutatók hozzájuk férhetnek.) Ám az eddigi pályázatok azt is mutatják, hogy nem minden alkalommal tudta a bizottság a 12 000 Ft-os pályadíjat kiosztani. A névsor pedig arra figyelmeztet, hogy a pályázók száma és köre egyre szűkül. Az alapítóval egyetértve az volt a tervünk, hogy főként fiatal kutatók ösztönzésére használjuk a Kisteleki Alapítványban rejló lehetőséget. Ezt a célt legnagyobb sajnálatunkra kevéssé értük el. Kutatva ennek okait, a bírálóbizottság az idei döntésekor úgy ítélte meg, hogy egyrészt a pénzromlás csökkentette a díjak és jutalmak vonzóerejét, másrészt az azóta megszaporodott különféle egyéb (múzeumi, honismereti, akadémiai stb.) pályázatok szétforgácsolják az erőket, megosztják a lehetséges pályázók körét. FÖLHÍVÁS MECÉNÁSOKHOZ A bizottság az alapítvány rendeltetésének megőrzésére úgy határozott, hogy egyrészt fölhívja azokat a lokálpatrióta szegedieket, akik tehetik, s akik valamiféle alapítványra már maguk is gondoltak (van néhány ilyen szándékról hírünk, tudomásunk,) csatlakozzanak a Szegedet leginkább szolgáló Kisteleki Alapítványhoz, szaporítsák meg alaptőkéjét, hogy jobban ellen tudjon állni a pénzromlásnak, s kamatai, bár az OTP betétfajtái közt ma is a legnagyobbak, időről időre olyan összegek kiosztására adjanak lehetőséget, amelyek: kellően ösztönzik á fiatal kutatókat pályázatra. Sőt az hatna igazán pezsdítően a pályázók kedvére, ha legalább a díjazottakat azzal tudnánk kecsegtetni, hogy munkájukat nyomtatásban kiadjuk. Erre a mostani alapítványi összeg nem ad lehetőséget, de ha nemes jótevők ezt meggyarapítanák, erre is mód nyílhatnék, s helyismereti kiadványokkal gazdagíthatnánk a szegedi szellemi életet. AZ 1990. ÉVI PÁLYÁZAT A nagyobb ösztönzés végett a bizottság máris fölemelte az idén meghirdetett pályázat díjának és jutalmainak összegét. S hogy ezt a kamatok győzzék, meg is hosszabbította a pályázat beadási határidejét. Eddig Kisteleki Ede halálának napján (május. 14.) osztottuk a díjakat, ezentúl — ez illőbb is — születésnapján (nov. 26.) fogjuk, legközelebb tehát 1990-ben. Ehhez a pályamunkákat 1990. május 31-ig kell a Somogyikönyvtárba (Szeged, 441. Pf. 6701) eljuttatni. Mint eddig, most is csak kiadatlan, a pályázat céljára, első példányban készült, legalább 4, legföljebb 10 ív (egy ív 22 gépelt lap, 26 sorral, soronként 60 betűhellyel) terjedelmű kéziratot várunk. A mű tárgyát nem szabjuk meg: egyetlen követelmény, hogy Szegeddel foglalkozzék. De a tárgy megválasztását, fontosságát, új tárgykörök földolgozását, új források föltárását, új szempontok érvényesítését kellően értékeljük. A bizottság egy dijat (15 000 Ft), két — egyenként 8000 Ft-os — és szintén két — egyenként 5000 Ft-os — jutalmat ad ki. A pályázat jeligés: a dolgozat a szerző nevét nem tartalmazhatja. Nevét és címét zárt borítékban mellékelje. Nem vehet részt a pályázaton, aki pályaművének tárgykörében korábban már közleményt jelentetett meg, hiszen ez a titkosság követelményének érvényesítését lehetetlenné teszi. A Kisteleki Alapítvány kuratóriuma bízik, hogy az új föltételekkel, különösen ha az alapítvány alaptőkéjét sikerül megbővíteni, az első évtizedben is jól szolgált célt, Szeged múltjának jobb megismerését a jövőben is szavatolhatja. PÉTER LÁSZLÓ Olaj helyett termálvíz Termálfürdő Kiskunmajsán Léketkapott gazdasági életünkben meglepően tartja magát az idegenforgalom. Az idegen forog, mintha ügyet sem vetne az ágazat krónikus kórságaira. Ennek egyik oka nyilvánvalóan a reklám, amire sosem sajnálják a pénzt. Annál meglepőbb az olyan idegenforgalmi érdekességű tájék, ahol nagy energiát sorakoztatnak fel, ritka gyors ütemben valósítanak meg kifogástalanul működő komplexumokat — csak a reklámmal bánnak oly szemérmesen, mintha az önreklámozás vádjától tartanának. Nemrég módomban állt megismerni a Tiszakécske—Kerekdomb és Kiskunmajsa eredményeit és közéjjövőbeli terveit. A látottakhoz elöljáróban egy momentum. Az olajkutatás meddőnek bizonyult errefelé. Ámde az itteniek nem nyugszanak bele semmiféle meddő ügybe. Országosan elsőkként javasolták: hasznosítsák ezeket a kutakat! Jelentkezett is egy NSZK-beli tőkés, százmillió márkával. Bizonyára folyt. köv. Mert itt csak a természeti forrásokért kell mélyre menni; a kollektív akarat a felszínen van. Tiszakécskét tizenkét kilométer hosszan karolja át a Tisza-kanyar. Ez a változatos, erdős-nádas, aranyhomok-buckás, idilli táj ma már üdülőközpont. Van itt gyógyvízstrand és fedett uszoda, sportliget, gyógykezelés és szauna, vendéglők, büfék, mindenféle szolgáltatás, ami egy fürdőhelytől elvárható. Mi volt itt nemrég? Ókécske és Újkécske, két aprócska falu, még a Magyarország útikönyvben sincs nyomuk. Aztán elhatároztak valamit, és nekiveselkedtek. Kétvállra fektették még a nagyhatalmú Postát is. önerőből kiépítették a kábelhálózatot. így, lett crossbar Tiszakécskén. Hogy éppen ez hiányzott? Éppen ez. Mert ha telefon nincs, idegenforgalom sincsen. És lőn mindkettő: a májustól szeptemberig nyitva tartó termálfürdőt és kapcsolt részeit a két hektárt meghaladó parkos környezetben ma már nemzetközi üdülőközönség keresi fel évről évre. Az sem mindennapos, hogy a fürdő egyaránt hasznára váljon az őslakosságnak és a vendégeknek. Itt csak egy sávnyi zöldterület választja el a falusias jellegét megőrzött, családi házban élő őslakókat a gyógyulnivágyóktól és a turistáktól. És ez jelképnek is megfelelő: nincs köztük érdekellentét. Ezt úgy érték el, hogy bármi felmerül, először józanul mérlegelik, majd meghirdetik, megvitatják, megszavazzák — az illetékesek és illetékesekkel. Itt mindenki, aki idevalósi — illetékes (lehet, hogy másutt is, de itt akként is kezelik). Nem véletlenül van posztján huszonegy éve a tanácselnök. És az is beletartozik a képbe, hogy minden utcában működik tanácsi összekötő; szó szerint működik, és összeköt. Még a lakosság- és fürdővendégek kényelmét szolgáló úttörővasút gazdái, a gyerekek is lokálpatrióták. Ha valamire kevés a támogatás, újmódon próbálkoznak. Ha fentről nincs segítség, önerejükhöz fordulnak. A tehót — példátlanul — arra szavazták meg, hogy a buszüzemeltető vállalat félmilliós deficitjének felét átvállalták — ha a jármű oda és akkor viszi-hozza a dolgozókat és fürdővendégeket, ahová, amikor kell. így lett. Ezen a vidéken önerőből létesítenek utat, yizvezetéket, iskolát. Mínder»kivel szövetkeznek, aki közhasznú tevékenységre vállalkozik. Mindenki kap engedélytWra, amire kér. Nem íróasztalnál dől el az ilyesmi: ha bebizonyítja, hogy közmegelégedésre ténykedik, keressen, amennyit tisztességes úton megkereshet. Ingyentelket adtak egy maszek péknek, használja, amig kifogástalanul szolgáltat. A pék nyugati mintájú pékséget létesített, üvegfal mögött süti a finom pékárut. Ha a gyorsan fejlődő idegenforgalom gátlástalan pénzhajhászokat vonz ide, megrendszabályozzák, vagy elmehet. Szétosztották a kipusztult szőlőket. Új tulajdonosaik megművelték. Ma megér kétezer forintot négyszögölük. Ugorjunk át a közeli Kiskunmajsára. Az itteni Johatán Mgtsz gyenge adottságú, de csak a föld aranykorona-értékét tekintve. Tettekben annál erősebb. Szemléltetésül néhány dátum. 1978—82-ben szénhidrátot kutattak, termálforrást találtak. 1980ban megalakult a Termál Bizottság. Kidolgozták a termálprogramot. 1983-ban feltört a 74 fokos termálvíz. 1984-ben átadták a felnőtt- és gyerekmedencét, valamint a fogadóépületet, '85-ben az összkomfortos motelt és az úszómedencét. '86-ban a téliesített fedettuszodát három új medencével, kibővítették a motelt, elkészült a kemping és az étterem. Hazánkban szokatlan módon egyiket sem Mikuláskor, mindegyiket nyáron adták át. íme, a létesítő-üzemeltető Jonatán Mgtsz ajánlata ma. Hatvanszemélyes motel, mellette étterem és halásztanya, horgászó-csónakázótó, lovasiskola tíz hátaslóval, sokféle programmal, sárkányrepülés, télen szánkózás, önerőből mintegy százmilliót teremtettek elő, és égyes ágazataik máris nyereségesek. A jövő év közepétől helyben kapják a gyógykezelést is az ittlakók és a vendégek. Egybehangzó jelszavuk: a gyógyidegenforgalom akkor nevezhető sikeresnek, ha sokan mondják, hogy itt gyógyultak meg. A harmonikus összképet vizuálisan is kiegészíti a sok hófehér falu, tájba illő, puritán épület: a fürdő, a motel, a halásztanya nem hivalkodó, de kielégít minden igényt. PÉRELI GABRIELLA