Délmagyarország, 1987. december (77. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-19 / 299. szám

Szombat, 1987. december 19. © magazin [ [DM A tudomány figyelmeztet KLASSZIKUS KINCSÜNK A Nemzeti Múzeum Ha nosztalgikus hangulatban vagyunk, sokszor mondogatjuk, hogy bezzeg régen még az időjárás is más volt. A tél „igazi" tél volt, kemény hideggek méteres hótakaróval, amely a kellő időben megérkező tavasz leheletére olvadt el, s a szépen kizöldülő természet a rekkenő meleg nyáron, a kellemes őszben bőven nyújtotta termését az embernek. Szóval miden évszak „rendes" volt, most meg mintha megbomlóban lenne ez a rend, és más kedvezőtlen jelenségekkel együtt ez is arra figyelmeztet, hogy az ember beavatkozása megzavarja a természet harmóniáját. Az éghajlat alakulása és a légkör összetétele között szoros kapcsolat van. Hosszú ideig tartó fejlődés eredményeként jött létre földünk állandó összetételű légköre, amely különbözik minden más bolygó és hold gázburkától, mivel fenntartásában az élővilág meghatározó szerepet játszik. A légköri összetevők tápanyagot és kémiai energiát szolgáltatnak az élővilágnak, másrészt szabályozzák a napból jövő rövidhullámú, és a föld felszíne által kibocsátott hosszúhullámú napsugárzás-átvitelt. Ily módon meghatározzák a föld felszínének és a légkör egyes rétegeinek energiamérlegét, azaz végső soron így befolyásolja a légkör összetétele az éghajlatot. Ebben a természet által kialakított rendbe azonban az ember egyre inkább beleavatkozik. Tevékenysége során mind több anyagot bocsát ki, amelyek ma már nagy léptékben is módosítják a levegő összetételét. Ha a Mars bolygón hozzánk hasonló értelmes lények élnének, akkor műszereikkel már ők is érzékelnék a föld légkörének változásait, elsősorban a szén-dioxid szint emelkedését. Antarktiszi jégmintákba zárt levegőbuborékok analízise útján kimutatható, hogy az ipari forradalom kezdete óta a légköri széndioxid koncentrációja folyamatosan emelkedik. A múlt század vége óta a szén-dioxid mennyisége 23 százalékkal növekedett. A tudósok kezdetben úgy gondolták, hogy a szén-dioxid szint emelkedését teljes egészében a szilárd tüzelőanyagok elégetése okozza, de a legújabb vizsgálatok igazolják, hogy az elmúlt kétszáz évben a légkör CO2 mennyiségének növekedéséhez jelentős mértékben hozzájárultak a trópusi erdőirtások is. A jövőben azonban elsősorban az energiatermelés miatti növekedéssel kell számolnunk. Mennyiségét tekintve a széndioxid után a metán a legfontosabb nyomgáz. Ez a gáz természetes módon mocsaras területeken, illetve az állatok beleiben keletkezik, és innen JÖVŐNK ÉGHAJLATA — ÉGHAJLATUNK JÖVŐJE kerül a levegőbe. Koncentrációja a XVIII. század elejéig lényegében állandó volt, majd egyre erősödő ütemben emelkedni kezdett. A kutatók egyetértenek abban, hogy a metán légköri szintjének emelkedése a mezőgazdasági és ipari termelés növekedésével, pontosabban a rizstermesztés, állattenyésztés, valamint az olaj- és gázkitermelés intenzívebbé válásával magyarázható. Az utóbbi évtizedben derült ki, hogy a dinitrogén-oxid légköri szintje is emelkedik. Valószínűnek látszik, hogy a szilárd tüzelőanyagok eltüzelése is kibocsátással jár. Az említett légköri gázok molekulái átengedik a napból érkező rövidhullámú sugárzást, és meghatározott sávban elnyelik a föld felszíne által kibocsátott hosszúhullámú sugárzást. Koncentrációjuk növekedése hozzájárul az úgynevezett üvegházhatás létrejöttéhez, amely hőmérséklet-változás létrejöttéhez, amely hőmérséklet-változással jár. Megbomlott tehát az egyensúly, a légkör öszszetételének jelenkori változásai következtében csökkent hatásfokkal működik már a sugárzás természetes szabályozórendszere. Az emberi tevékenység végső soron éghajlatváltozást okozhat, a számitások szerint száz év múlva a széndioxid koncentráció növekedése az éghajlat háromfokos melegedését eredményezi, az említett többi gáz további kétfokos melegedést idézhet elő. A legnagyobb problémát várhatóan a szén-dioxid szennyeződés növekedése okozza, de igen lényegesnek tűnik a freon-12 és az ózon hatása is. A troposzférában, vagyis a földi légkör legalsó, az időjárást alapjában meghatározó rétegében levő talajközeli ózon szintje a levegő nitrogénoxid, szén-monoxid és szénhidrogén tartalmának emelkedése hatására károsan növekszik, különösen az északi félgömbön. A freon-részecskék (amelyek főként az aerosolos sprékből, és a hűtőgépekből kerülnek a levegőbe) elbontják a magaslégköri ózont, a tudósok feltételezik, hogy az Antarktisz fölött nemrég fölfedezett ózonlyukat a freonok okozzák. Vagyis rést ütnek az élővilágot a káros sugárzástól védő sztratoszférikus ózonpajzson, s ugyanakkor a hosszúhullámú hőkisugárzást elnyelve hozzájárulnak az éghajlat melegedéséhez is. Hogy ez mennyire az ember „bűne", azt beláthatjuk, ha tudjuk, hogy a freonok a légkörben természetes körülmények között nem léteztek. Amint a közelmúltban megtartott meteorológiai tudományos napok előadói is hangsúlyozták: a várható éghajlatváltozások súlyos követelményeket okozhatnak. Eltolódnak az éghajlati zónák, például hazánk mezőgazdaságát is szárazság sújtaná, a melegedés hatására elolvadna a sarkköri hó és jég, ami a tengerszint változásával járna. Az említett tanácskozás egyik hozzászólója szerint az évszakok eltolódása már megkezdődött. Amennyiben a légkört szennyező nyomanyagok kibocsátása a mostani mértékben nő, az előrejelzések szerint a tavasz lerövidül, májusra szűkül. A nyár hosszabb, melegebb és aszályos lesz. A szelíd ősz októbertől decemberig tart, az enyhe tél pedig januártól áprilisig, hó helyett esővel. A legtöbb csapadék tavasszal várható, árvízveszélyt is okozva. Mindez akkor következik be, ha a környezetszennyezés nem csökken, ám a szakemberek nem túl bizakodóak e tekintetben. Megoldhatatlan feladat például belátható időn belül a széntüzelést környezetkímélő energiatermelésre átváltani, hogy csökkenjen a levegő szén-dioxid tartalma. Még a gépkocsik kipufogógázát sem sikerült megtisztítani. Es egyegy ország önmagában nem is tud eredményt elérni, hiszen a légkört nem lehet határokkal lezárni, a szennyeződés mindenhová eljut, és évekig a levegőben marad. (A dinitrogén-oxid például száz évig megmarad.) Vagyis ha ma megszűnne a föld légkörének minden szenynyezése, akkor is évekig tartana, amíg a javulást észlelni lehetne. A legaggasztóbb kijelentést Mészáros Ernő akadémikustól hallottam: „Nem tudjuk, hol a határ, amelyen átlépve már visszafordíthatatlanná válnak a természet rendjét megbontó jelenségek, folyamatok." Csak bízhatunk abban, hogy az emberiség nem jut el idáig, hogy a nemzetek összefognak az élővilág védelmére, a környezetszennyezés rneggátlására. Például olyan szerződésekre van szükség, mint a szulfátegyezmény, amely a kénkibocsátás csökkentésére kötelezi a tagországokat, így hazánkat is. Nagy szükség lenne a freonokra is kiterjeszteni a tiltást, és minden lehetséges egyéb módon is hozzájárulni ahhoz, hogy kedvezően változzon a föld légköre, s vele együtt jövőnk éghajlata. IMRE ERZSÉBET Ef ... Másfél évszázada kezdték építeni a Magyar Nemzeti Múzeumot, amely páratlan európai rangú alkotás, stílushűség, alkotói nagyszerűség, arányosság és monumentalitás dolgában messze kiemelkedik a klasszicista építészet alkotásai közül. Pollack Mihálynak ez az egyetlen műve is elegendő lenne a halhatatlansághoz. Volt kitől ihletést kapnia. Tudott dolog, hogy a megvalósító fáradozása csak akkor ér fel az idea nagyságához, ha kellőképpen megértik a kezdeményező szándékát. Ez esetben tökéletes az összhang az alapító Széchényi Ferenc és a reformkori megvalósítók között. 1802-ben, tehát 185 évvel ezelőtt született meg a nemzet múzeuma, a nagycenki gróf szokatlan bőkezűségéből. Az építést 1837-ben, 150 évvel ezelőtt kezdték, és 10 évvel később, 1847-ben fejezték be. Ezek a látható, mérhető dátumok. De másmilyenek is vannak. A kínaiak például nem a születéstől, hanem a fogamzástól keltezik az egyéni életidőt. Hasonló számítás illik a Nemzeti Múzeum alapítására is. Még javában tartott a XVIII. század, fénykorát élte a jozefinizmus, és még senki sem tudhatta, hogy benne van az idők méhében a franciák nagy forradalma, amikor a fiatal Sopron megyei mágnás tervszerű gyűjtésre határozta el magát. Széchényi Ferenc 1754-ben született, és még 30 éves sem volt, amikor letisztultán számot vetett a haza, a nemzet iránti kötelezettségeivel. Kezdetben csak a nemzeti könyvtár terve foglalkoztatta* de rövidesen a múzeum megalapításának szándékával teljesedett ki elhatározása. Európában először Széchényi Ferenc gondolta ki a Nemzeti Múzeum eszméjét. Míg a British Museumot csak 1821-ben kezdték építeni, s Londonban még azt sem tudták, hogy hol fog emelkedni a világ legnagyobb múzeuma, Pesten 1805-ben már helyhez szabottan, pontos költségvetéssel készen állt Hild József terve. (Ha ezt valósítják meg, akkor ma valahol a Kossuth Lajos utca és a Szép utca sarkán lenne a nemzeti múzeum.) Európa második rokonintézménye a berlini Altes Museum lett; 1830-ban készült el. Oly sok nagytekintélyű főváros előtt — Bécset is beleértve — harmadiknak a pesti múzeum épült meg. Az 1780-as évektől érlelődő szándék 1802 márciusában fogalmazódott az uralkodóhoz írott kérelemmé. Széchényi Ferenc ekként írt 1. Ferenc császárhoz: „Ifjúságomtól kezdve fáradhatatlan gonddal, nagy áldozattal szereztem meg azt a gyűjteményt, amely részint közvetlenül, részint közvetve Magyarországra és a társországokra vonatkozik, s amely a következő tárgyakból áll: a) nyomtatott könyvekből, b) kéziratokból, c) érmekből és régi pénzekből, d) rézmetszetekből, 0 földabroszokból, g) s a magyar térképeken kívül még vagy ötezer darabot kitevő mappagyűjteményből." A felsorolás igen szerény — nem szól arról, hogy a gyűjtemény többek között 13 ezer kötet könyvritkaságot, ezerkétszáz kéziratunikumot, 2700 nagyértékű antik pénzt, és az egész európai történelmet átfogó éremkollekciót tartalmaz. A nemzetnek felajánlott adomány értéke folyó áron meghaladta a 160 ezer forintot. Összehasonlításul: ugyanekkor épült fel a Széchényiek ma is látható kétemeletes soproni palotája, 40 ezer forintért. Az alapítólevelet 1802 november 25-én állították ki. E naptól jegyezzük hivatalosan a Magyar Nemzeti Múzeum történetét. József nádor felelt mind a gyűjtemény sorsáért, mind a leendő múzeumépület megalkotásáért. Feladatát a kifogástalan gondviselő hozzáértésével, felelősségtudatával látta el. Egy évvel az alapítás után már meg is nyílt a múzeum a pálosok pesti kolostorában. Közben gyarapodott a gyűjtemény, mert a jobb érzésű fő- és köznemesek körében becsületbeli dolog lett az ügy pártolása. Szépen bontakoztak a fejlemények, de a napóleoni háborúk fenekestől felforgatták a habsburg birodalom viszonyait. Jellemző a nagy pánikra, hogy a Nemzeti Múzeum színe-javát először Temesvárra, majd nagyváradra menekítették a franciák elől. Ez a magyarázata, hogy évtizedekre el kellett napolni az építkezést. Hanem a szívós József nádor, mint leleményes gazda, kézben tartotta az ügyet. A Garassalkovich herceg által adományozott belvárosi telket eladta házhelynek 94 670 forintokért, s a befolyt összegből kárpótolta Batthyány Antal esztergomi érseket, aki átengedte a városfalon kívüli majorságát a nagy építkezés céljaira. * Hozzá is fogtak 1837 június 22-én Pollack Mihály monumentális tervének kivitelezéséhez, mígnem a következő évi árvízi katasztrófa megint fájdalmas halasztást okozott, hiszen jószerével az egész várost újjá kellett építeni. Keserves idők voltak azok: aranyat ért a deszka, gyémántot a mesterkéz, holott réz garast is alig láttak a tönkrejutott pestiek. De mire kibontakoztak a jeges árvíz pusztítása után a modern nagyváros körvonalai, a Nemzeti Múzeum épülete is elkészült. 1845. március 19én, a nádor nevenapján már ünnepséget tartottak az épületben, 1846 augusztusában itt rendezhette meg Kossuth a harmadik országos iparmű-kiállítást, a következő évben pedig végleg befejeződött a Habsburg birodalom akkori legnagyobb építkezése. S hogy mi minden történt azóta a nyolc korinthoszi oszlopóriás körül, arról futtában mégsem szólhatunk. Mellőzve a vakmerő felületességet, bízvást mondhatjuk, akkora kincsesház Európa legszebb klasszicista palotája, hogy életünk egész hosszán ismerkedhetünk vele. GERENCSÉR MIKLÓS GD Huszonkét éve őrzök egy kockás papírdarabkát. Rajta ákombákomokkal: Szeretlek. Azóta sem tudom, ki volt az ifjú Rómeó, bár tízévesen ez egyáltalán nem is érdekelt. Azaz mégis. Sokáig találgattam, ki csempészte a suliban a padomra a névtelein levélkét. Megszületett életem első nagy titka. Nevetséges apróság? Az. De hogy mi zajlott le a lélekben! Természetesen házasság köttetett, gyerekek születtek, nagymamaként horgolgattam a kandalló mellett. Ez vár rám? Ennyi az élet? A gyermekész tiltakozott. Olyannyira, hogy otthon kijelentettem, rá se tudok nézni a srácokra. A levelet persze dugdostam és talán az írójának nyomára is akadtam. Nem szólt, sejtés, ráérzés maradt. Örökre. No, és az elpirulás, a heves szívverés, miközben szervuszolunk az utcán... S Minden évben — 1984 óta — egyetlenegyszer, karácsony táján kapok egy levelet B. S.-töl. B. S. biztosan nincs, ha címére írnék, visszajönne a küldemény, a címzett ismeretlen. Magyarul, B. S.? meg akarja őrizni inkognitóját. Egyébként méltányolandó* Ki tudja, miért jut eszünkbe AQV és Kíváncsija? A költő levelet kapott a Debreczeni Hírlap szerkesztőségében. Kíváncsi az iránt érdeklődik, miért vagyok olyan szomorú, miért olyan keserű A. E. költészete? A választ a Szerkesztői üzenetekben adja meg. „Verseim a Lélekszikrák szerelmet nem mondják mennyországnak, nem keresnek baráti levelet, mert tudják, hogy úgysem találnak." B. S. leveleiben egész évi gondolatai összegződnek. Csak a karácsony közelségében, a szeretet reményében lehet az ember ennyire őszinte, kegyetlenül objektív magával szemben. „Meghalt bennem az ember, ami maradt, az egy vegetáció, egy fejetlen intelligencia" — írja. Ember? Ezúttal nyomjuk el magunkban a pátoszt. Eszembe jut a fodrászom. Schwajda György A szent család-ját közvetítette tévé. Te jó ég, hogy élünk! Se szív, se lélek, se szeretet, se könyörületesség nincs bennünk. Meghalhatunk, megőrülhetünk egymás mellett, nem tűnik fel. Karácsony estéjén kellene az ilyen műsorokat sugározni. így mondott ítéletet a fodrász. Minden gyenge azzal akarja erősségét bizonyítani, hogy a végső lépés megtételének elmulasztására teóriát talál ki. Cselekvés helyett — imígyen gondolkodik B. S. Célok, értelmes célok kellenének. Megalázás, szenvedés nélkül. Hogyan vértezzük fel magunkat a tragédiák ellen? Nem tudom, de talán a cselekvés segít. Meg az is, ha a környezetünk nem ír le bennünket, nem hagynak magunkra. Igaz, lehetnek gyilkos „fegyvereink". Félhetünk, megsemmisülhetünk a lekezelestől, a sajnálkozástól, a támadástól. De hol vannak az emberi gesztusaink? Hova tűnt belőlünk az együttérzés, a megértés, a becsület? Ne tovább, mert még moralistának tűnünk! B. S. írja, a gondolatainkat meg kellene osztani valakivel. Ezer okunk lehet, hogy ne bízzunk senkiben. Mégis, lényegünkhöz tartozik a kitárulkozás, a fedetlen arc, a szellemi higiéné. Bezárul az ember, ha rest lesz a gondolatcserére, a gondolkodásra. És miért volna rendhagyó, ha valaki igényli a társalgást? Kedves B. S., ne örüljön annak, hogy Ön deviáns. Nem az, a fentieket szinte valamennyien elmondhatjuk magunkról. Különösen akkor, ha egy kis önvizsgálatot tartunk, fenyőközeiben, gyertyafénynél vagy anélkül. Ha létezne szerkesztői üzenet, ilyesmi állna benne: Tartson meg bennünket jóindulatában. ED . Egyenképeslap, a színes oldalán égő gyertyák. Ha megfordítom, gyöngybetűkkel csak ennyi: Szeretettel üdvözli Péter bácsi és Tamás. Kik küldhették? Hogy kerül egymás mellé a két név? Mégcsak külön-külön valahogy! Péter bácsi? Jó tíz éve megelégelte az életet. Kicsinek hívott, piócákat rakott a nyakára és folyton etetni akart a szomszédjogán. Egy másik Péter bácsi? Fehér bottal jár, imádja Beethovent, borzasztóan megviselte az édesanyja halála, talán igazi otthonra sohase talál. Ő írhatott? Tamás? Hét éve nem láttam, osztálytársam volt. Mindig az ő bringáját nyüstöltem. Nincs több Tamás! De a lélekszikrákat őrizzük, amig élünk. BODZSÁR ERZSÉBET 0