Délmagyarország, 1987. december (77. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-17 / 297. szám

2 Csütörtök. 1987. december 17. V\ Mjt= Sszlal öt személyre Amerikai, színes, szinkronizált. Rendezte: Róbert Licbcrman. Irta: I)avid Seltzer. Operatőr: Zsigmond Vilmos. Zene: Miles Goodman, John Morris. Főbb szereplők: Jon Voight, Richárd Crcnna. MarieChristine Barrault és Millie Perkins. A legtöbb műalkotásnak van címzettje. Ez a kétórás amerikai produkció az érzelmességet kedvelőket célozza meg. Az érzel mességet pedig úgy lehet kedvelni, hogy magunk is csatlakozunk a filmbéli hősök szomorúságához, szenvedéséhez, s ha az elpuhult filmsztár képtelen könnyeket eregetni a szeméből, akkor mi helyette is legördítünk egykét cseppet. Bevallom, engem hiába célzott meg ez az opusz. Igaz, fegyvertárából nem hiányzott néhány nagyon fontos eszköz, mégis hatástalan maradt. Érdekes az alaptörténet: a férj elhagyja családját, majd felesége halála után ráébred arra, hogy milyen súlyos felelősséggel tartozik gyermekeinek és önmagának. De tanmeséhez hasonlatos a megoldás: a figurák akként élnek a vásznon, mintha egy neveléslélektani oktatófilm szereplői lennének. Zsigmond Vilmos szép képsorokat készített, de az igazi tehetség éppen a film tartalma miatt szorult a profi munka háta mögé. Az embernek az volt az érzése, hogy itt minden azért van, hogy könnyeket csaljanak ki a szemünkből. Ezért van a hosszadalmas „beetetés" — szelíd poénok, kedves dumák —, ezért a baleset valóban jól megcsinált képsora, és ezért a luxus pikareszk összes többi jelenete. Történt, hogy a férj a nyári szünet tartamára befizeti gyermekeit egy milliomosoknak való hajóra, hogy Róma, Kairó, Tunisz és Genova érintésével újra összemelegedjenek. A legkisebbik fiú alvás- és olvasászavarokban szenved, azaz rémeket lát és diszlexiás. A lány gyanakodva, és féltékenyen ellenőrzi édesapja kicsapongásainak még a szándékait is. A nagyfiú — egyörökbe fogadott ázsiai — túlérzékeny kamasz, aki ráadásul még meg is szökik. A stábnak két órája van, hogy pedagógiai alaphelyzeteket sorakoztassanak egymás után. Mint tudjuk, enynyi „hasznos anyag" előállításához hosszú hetek kellenek. Ez idő alatt a főhős is egészen lebarnul, már-már rézbőrűként szomorong a luxushajó fehér korlátjának dőlve. Mert ez egy szuperprodukció. A hajón minden van, mi szemnek, szájnak és a test egyéb részeinek ingere, a pincérnek keresztneve, a francia lánynak meg nagy szíve van. És hol másutt közölné a gyászhírt az apa gyermekeivel, mint az egyiptomiak földjén, a Szfipx lábainál? Végül a tragikus fordulat is életvezetési kanyarrá szelídül: a háttérben szüntelenül jelen lévő második férj, a mostoha belátja, hogy az apának kell összetartania a kis csapatot, és a diszlexiáról is ki.derül, hogy igenis gyógyítható. Mindezekért a pedagógiai alapkérdésekben járatlan, szentimentális nézőknek jó szívvel ajánlhatom, ezt a színes, magyarul beszélő, amerikai családi kört. Dlusztus Imre Deszkiek a nemzetiségi kultúráért Az 1973 óta működő deszki Bánát Néptáncegyüttes ebben az évben nagyon komoly sikereket ért el. Az országos délszláv nemzetiségi táncfesztiválon 23 együttes közül egyedül ők nyertek arany minősítést. Sikeresen szerepelt az együttes októberbefi a Szerbiai KözT társaság fesztiválján Topolyán. Több adásban közvetítette a belgrádi televízió és rádió az együttesről készített felvételeket. A néptáncegyüttes fő feladata a nemzetiségi kultúra és az anyanyelv ápolása. Ennek érdekében bejárták hazánk nemzetiséglakta településeit. Különböző fesztiválokon és bemutatókon vettek részt, ahol a hazánkban élő délszláv nemzetiségek táncait mutatták be. A hazai szereplések mellett fontosak a külföldi kapcsolatok is, elsősorban az anyaországgal, Jugoszláviával. Az MDDSZ javaslatára 1982-ben a Bánát Néptáncegyüttes képviselte hazánkat a jugoszláviai Levacki Saboron. A Rékovác környékén megrendezett népzenei és néptáncfesztiválon nagy sikerrel szerepeitek a deszkiek. Baráti kapcsolat Népzenénkről Ma, csütörtökön fél 6-kor a Körösi Társaság és a TIT délután ben tudományos ülés lesz a Csorna Szegedi Akadémiai Bizotth iv- ság dísztermében, melyen a e magyar népzene török kapszerveinek közös rendezésé- Csolatairól lesz szó. Rádiótelex BEFEJEZŐDÖTT AZ RKP-KONFERENCIA Bukarestben szerdán befejeződött a Román Kommunista Párt országos értekezlete. A küldöttek egyhangúlag elfogadták Nicolae Ceausescu beszámolóját. Záróbeszédében Nicolae Ceausescu összegezte a tanácskozás munkáját. Egyebek közt bejelentette, hogy Romániában jövőre 1 millió szarvasmarhát vágnak le belső piaci fogyasztásra, ami 300 ezerrel több, mint idén volt. Az állami és szövetkezeti szektorban összesen 7,5 millió disznót, a magánszektorban mintegy 5 milliót, öszszesen tehát 12,5 milliót vágnak le belső fogyasztásra. Az állami szektor fejenként 15 kilogramm szárnyast szállít a belső piacra, s ezenkívül 8 millió juh jut belső fogyasztásra. Az RKP főtitkára beszédében ismételten felszólította a dolgozókat, hogy teljesítsék odaadóan feladataikat. „NÉMI GYANAKVÁS" A Fehér Ház szóvivője szerdán elutasította a szovjet javaslatot, hogy ENSZ haditengerészeti erőket vezényeljenek az Öbölbe. Indoklása szerint Washington „némi gyanakvással" fogad minden olyan indítványt, amely esetleg növelheti a Szovjetunió és csökkentheti az Egyesült Államok befolyását. George Shultz amerikai külügyminiszter szerdán londoni sajtóértekezletén megerősítette azt az értesülést, miszerint a Szovjetunió azt javasolja, hogy ENSZ-lobogó alatt hajózó haditengerészeti alakulatok segítségével szerezzenek érvényt annak a biztonsági tanácsi határozatnak, amely elrendeli a (Washington által szorgalmazott) fegyverszállítási tilalmat Iránnal szemben. ÖSSZECSAPÁSOK Izraeli katonák kedden négy arab tüntetőt öltek meg az 1967-ben megszállt arab területeken — a Gáza-övezetben és a Jordán-folyó nyugati partján. Palesztin források szerint a kilenc napja kezdődött heves összecsapások eddig 15 halálos áldozatot szedtek a Gáza-övezet és Ciszjordánia arab lakossága közül. A csatározások moslani hullámát az váltotta ki, hogy izraeli katonák kilenc nappal ezelőtt erőszakos cselekményektől kisért, nagyszabású razziákat tartottak egy izraeli üzletember meggyilkolása után. alakult ki a helyiek és a vendégek között. Ez a barátság azóta is tart, hisz az együttműködésnek fontos szerepe van, hogy megismerjék hazánkat, kultúránkat, hagyományainkat, népszokásainkat. A Szerb Szocialista Köztársaság kulturális minisztériuma támogatja az együttműködést: 1984-ben az együttesnek nyolc pár komplett szerbiai népviseletet adott. Ez nagyban elősegíti a munkát, hisz a jól begyakorolt táncokat szép és teljes öltözékben adhatják elő. A népviseletek értéke páronként 500 dollár. Legutóbb 1987. december 4-étől 6-áig tartózkodtak hazánkban a rékováeiak. A jugoszlávok kulturális műsort adtak a deszkieknek, a házigazdák pedig megismertették őket Szeged kulturális és történelmi nevezetességeivel. A szerb kulturális minisztérium ez alkalommal Gyorgyev Milivoj deszki pedagógusnak, a Bánát Néptáncegyüttes művészeti vezetőjének kulturális és nevelői munkájáért Arany Jelvényt adományozott. Ezt a kitüntetést minden évben három, Jugoszlávia határain túl dolgozó délszláv nemzetiségű közművelődési dolgozó kaphatja, aki a délszláv kultúra és anyanyelv ápolásában kiemelkedő eredményeket ért el. Kulisszanyitogató Melyik napon a legnehezebb? Juhász Ferenc régi, nagy verse óta, (Babonák napja, csütörtök) tudjuk, a harmadik napon a legnehezebb, a harmadikon. Ám ez a költői fogalmazásmód azonnal drasztikus hidegségű köznapi valósággá változik vissza — ha a Tiszatáj 1987-es esztendejére, no meg ha Szeged legpatinásabb folyóiratának következő évére gondolunk: hogy a mai Tiszatáj szerkesztőgárdájának meiyik napon a legnehezebb, alighanem olyaténképpen megválaszolható, hogy — teljesen mindegy ... — ... vagy mondjuk a szerdáin. Ekkor vannak ugyanis a szerkesztőségi értekezletek ... De tényleg, a többi napon sem könnyű — mondja Kaposi Márton főszerkesztő. — A folyóirattal tavaly nyáron történtek következtében kialakult helyzet miatt energiáink java része inkább a folyamatos megjelenéshez szükséges anyagmennyiség elérésére, mintsem az egyes írások közötti szelektálásra kénytelen irányulni. — Hadd csökkentsem kicsit az elkeseredettségét: a Bálint Sándor-emlékszám jó volt... — Alapvető dilemmánk, hogyan egyeztessük össze a színvonal-követelményeket a profilírozódás kérdéseivel. A régi „vonalat" egyértelműen nem lehet követni, hiszen többnyire nem publikálnak nálunk azok, akikre a Tiszatáj korábbi szerzőgárdája épült. A tavaly kijelölt lapfunkció, a társadalompolitikai terület az Örökség rovat mellett az, ahol eredményeket értünk el. Jobb nevű szerzők is e téren mozgósíthatók leginkább. — No de a Tiszatáj hagyományvilága, elsődleges profilja egyaránt megkívánná, hogy mindenekeptt mégiscsak irodalmi, kulturális orgánum legyen, nem? — Ehhez egyebek mellett szükség volna arra, hogy legyen olyan folyóirat Csongrád megyében is, amely a társadalompolitikai-helytörténeti jellegű témákat, ilyen tárgyú írásokat, tanulmányokat felvállalja. Mivel az e célra tervbe vett Szegedi Szemléből végül is semmi sem lett, kénytelenek vagyunk ezzel a területtel is „profi szinten" foglalkozni. — A jelenlegi helyzet, amikor szerzőkben nem kifejezetten bővelkednek, milyen — akárcsak majdan jobban körvonalazható — elképzelés kialakítására készteti Önöket? — Sok feladatot kellene összehangolnunk. Legyen a Tiszatáj helyi illetőségű, de ne provinciális... Az Örökség- és a Hazai tükör-rovatban helyi szerzőkkel erősíteni a „tájjelleget", de úgy. hogy innen se vesszenek ki az országos szempontok. Érezni lehessen, hogy a Tisza Magyarországon folyik keresztül. .. — A Tisza, tudjuk, középeurópai, Kárpát-medencei folyó is... Mi lesz a lap idestova másfél évtizede vonzóan kialakított, és a majdan megírandó históriában egészen biztosan rendkívüli jelentőségűnek, legfontosabbnak minősíthető koncepciójával, amely legelsőként alkalmazta a nagyszerű illyési ötágú síp-elképzelést: a határokon túli magyar irodalomnak és tágabb értelemben egész KözépEurópa népi ihletettségü irodalmának, kultúrájának tükröztetését? Ilia Mihály, Annus József, Vörös László Tiszatájának eszmeisége ugyan természetszerűen amúgy sem megy veszendőbe, de vajon önök saját lehetőségeiken belül menynyire érzik kötelességüknek a kontinuitást? — Mindenképpen arra törekszünk, hogy ne szoruljon ki mindez a lapból, A Hidés a Kelet-európai tükör rovatokban változatlan helyet kívánnánk biztosítani a környező szocialista országok elsősorban magyar, de persze más nyelvű irodalmának, sőt a nyugati magyar irodalomnak is. Koncentrikus körökben építkezve, Szegedtől a Kárpátmedencéig, sőt tovább ... — Igen ám, de a környező országok szerzőivel sem lehet jobb a helyzet, mint a magyarországiakkal... — Ez igaz, bár történtek szervezett lépések • ez ügyben. Legutóbb Pozsonyban és Prágában jártunk, talán a szlovákok részéről van némi igény ... Próbálkoztunk Jugoszláviával is, de egyelőre szerény sikerrel. — Erdély? —•- Néhány szerző onnan is jelentkezett, főleg a fiatalabb generációból. — Ügy vélem, elsősorban a szerzőgárda alakulásának lehet a függvénye nemcsak az olajozottabb és nívós működés, de az igazi profiltisztítás és -tisztulás is. Mert igy egyelőre az a fura helyzet állt elő, hogy egyszerre túl soknak is tűnik, amit Jelvállaltak és megvalósítani próbálnak, meg túl kevés még az a maradék is. ami a régi Tiszatáj folytatni való koncepciójából volna. A jövőben alighanem a szerzőkön fordul meg minden. Mit vár, mit remél? — Az elkövetkezendő egykét évben aligha szárhítunk lényeges javulásra. Jelenleg abban a stádiumban vagyunk, hogy biztosítjuk a rendszeres megjelenést. A többi... ? — A többi néma csend, Hamlettel szólván? — Hátha mégsem. Domonkos László Még egyszer a Requiemröl A nagyszínházban hétfőn megtartott filharmóniai koncertről szerdai lapszámunkban jelent meg Meszlényi László kritikája. A hangverseny az évad exponált koncertje volt, hiszen a zeneirodalom kimagasló alkotását, Verdi remekművét adta elő a Szegedi Szimfonikus Zenekar, a megalakulása óta most először szereplő Vaszy Viktor Kórus, s a vendég, Kováts Kolos mellett szegedi szólisták, Misura Zsuzsa, Szonda Éva és Soskó András. Ezért is különösen bosszantó, hogy terjedelmi problémák miatt az éjszakai szerkesztő kényszerült húzni a kritikából a nyomdában; sajnos, bal kézzel, hiszen éppen abból a bekezdésből húzott sorokat, amely sorok nélkül csorbult az írás szakmai hitele. Olvasóink és a szerző elnézését kérve alább közöljük a kimaradt részt, illetve — az érthetőség kedvéért — az azt megelőző mondatot is: „Soskó András hangja akkor sem illene ebbe az együttesbe, ha történetesen nem küszködik súlyos indiszpozícióval. Baritonális színe, kevés fejrezonanciája nem biztosítja azt a fényt, mely egy karcsú olasz tenornak a szólókban és együttesekben kijelöli a pontos helyét. Pedig számos jeléi adta zenészerényeinek (például a veszedelmes a cappella helyeken: a „Quid sum miser"-ben, „Pie Jesu Domine"-ben), ám az első ,,bé"-nél bekövetkezett balszerencse a továbbiakban súlyosan befolyásolta produkcióját. Így aztán az együttesek komoly kárt szenvedtek egy nem teljes értékű összetevő jelenlétével." Mozgókép Innovációs Társulás Neves és pályájukon most induló filmrendezők — játékfilmesek és dokumentaristák — fogtak össze, hogy létrehozzák a Társulás Stúdió utódját, a Mozgókép Innovációs Társulást. Kísérleti műhelyként szolgál az új művészeti csoportosulás a film és a videó új kifejezési módjainak és formáinak megvalósításához, illetőleg ezek elméleti kutatásához. A Társulás 1988as tervében számos közéleti ihletésű, az emberi sorsokat feltáró-elemzö filmdokumentum, videóportré és úgynevezett videóanalízis elkészítése szerepel. Így például a kollektíva videódokumen tum-sorozatban dolgozza fel az 1980-as évek gazdasági folyamatainak hatását egyes emberi sorsokra. Műsoros est Zsombón, a József Attila Művelődési Házban holnap, pénteken este 8 órakor Koós János, Dékány Sarolta és Angyal János szereplésével műsoros estet rendeznek. Közreműködik Liliom Károly és a Kocsis-duó. Magyar sikerfilmek Sorozat indul holnap, pénteken a Szabadság moziban: december 31-ig napi két előadásban már klasszikusnak számító, vagy a közelmúltban nagy sikert aratott magyar filmeket vetítenek. Így a Keleti Márton-rendezte Mágnás Miskát, a Hattyúdalt, a Bob herceget; Bacsó Péter Tanú című, az 50-es évekről szóló filmjét; a Csárdáskirálynőt, amelyet Szinetár Miklós rendezett; Kovács András Károlyi Mihály-sorozatának első filmjét, A Vörös grófnőt; a nagy sikerű rajzjátékfilmet, Ternovszky Béla Macskafogóját. Csortos, Kabos Gyula, Gózon Gyula, Jávor Pál látható a Hyppolit a lakájban, Latinovits Zoltán, Pécsi Sándor, Várkonyi Zoltán, Somogyvári Rudolf, Kálmán György, Szabó Tünde a Sellő a pecsétgyűrűn című Mihályfi Imre-filmben Ferrari Violetta, Makláry Zoltán, Kiss Manyf Kazal László, Zenthe Ferenc pedig a „2x2 néha 5"-ben. Karácsonyi koncert Ma, csütörtökön este fél 8-kor rendezi meg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hagyományos karácsonyi koncertjét. Meghívott vendégművésze Valentyin Fejgin, a Moszkvai Csajkovszkij Konzervatórium professzora, a Szovjetunió Érdemes Művésze. A kiváló csellóművész neve már inem ismeretlen Szeged közönsége előtt, hiszen két évvel ezelőtt is az ő emlékezetes játékában gyönyörködhetett az akkori ünnepi est hallgatósága. A világ sok más koncertpódiumán is jól ismert művész most Haydn C-dúr csellóversenyét szólaltatja meg. A műsorban szerepel még Purcell d-moll szvitje — melynek zárótétele ihlette Britten közismert zenekari variációsorozatát — és Vivaldi Magnificatja. Az utóbbi igen ritkán hangzik el hangversenyeinken, bár Walter Kolneder híres Vivaldi könyvében az abszolút remekművek között említi. A Koncerten közreműködik a Weiner Kamarazenekar, a Zeneművészeti Főiskola Szegedi Tagozatának vegyes kara, vezényel Weninger Richárd. Karigazgató Berényi Bogáta, szólót énekelnek a főiskola ígéretes növendégei: Frankó Tünde, Bálint Zsuzsanna és Farkas Lilla.