Délmagyarország, 1987. december (77. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-17 / 297. szám

2 Csütörtök. 1987. december 17. V\ Mjt= Sszlal öt személyre Amerikai, színes, szinkronizált. Rendezte: Róbert Licbcrman. Irta: I)avid Seltzer. Opera­tőr: Zsigmond Vilmos. Zene: Miles Goodman, John Morris. Főbb sze­replők: Jon Voight, Ri­chárd Crcnna. Marie­Christine Barrault és Millie Perkins. A legtöbb műalkotásnak van címzettje. Ez a kétórás amerikai produkció az ér­zelmességet kedvelőket cé­lozza meg. Az érzel mességet pedig úgy lehet kedvelni, hogy magunk is csatlako­zunk a filmbéli hősök szo­morúságához, szenvedéséhez, s ha az elpuhult filmsztár képtelen könnyeket eregetni a szeméből, akkor mi he­lyette is legördítünk egy­két cseppet. Bevallom, engem hiába célzott meg ez az opusz. Igaz, fegyvertárából nem hiányzott néhány nagyon fontos eszköz, mégis hatás­talan maradt. Érdekes az alaptörténet: a férj elhagyja családját, majd felesége ha­lála után ráébred arra, hogy milyen súlyos felelősséggel tartozik gyermekeinek és önmagának. De tanmeséhez hasonlatos a megoldás: a fi­gurák akként élnek a vász­non, mintha egy neveléslé­lektani oktatófilm szereplői lennének. Zsigmond Vilmos szép képsorokat készített, de az igazi tehetség éppen a film tartalma miatt szorult a profi munka háta mögé. Az embernek az volt az ér­zése, hogy itt minden azért van, hogy könnyeket csalja­nak ki a szemünkből. Ezért van a hosszadalmas „beete­tés" — szelíd poénok, ked­ves dumák —, ezért a bal­eset valóban jól megcsi­nált képsora, és ezért a lu­xus pikareszk összes többi jelenete. Történt, hogy a férj a nyári szünet tartamára befi­zeti gyermekeit egy millio­mosoknak való hajóra, hogy Róma, Kairó, Tunisz és Ge­nova érintésével újra össze­melegedjenek. A legkiseb­bik fiú alvás- és olvasásza­varokban szenved, azaz ré­meket lát és diszlexiás. A lány gyanakodva, és féltéke­nyen ellenőrzi édesapja ki­csapongásainak még a szán­dékait is. A nagyfiú — egy­örökbe fogadott ázsiai — túlérzékeny kamasz, aki rá­adásul még meg is szökik. A stábnak két órája van, hogy pedagógiai alaphely­zeteket sorakoztassanak egy­más után. Mint tudjuk, eny­nyi „hasznos anyag" előállí­tásához hosszú hetek kelle­nek. Ez idő alatt a főhős is egészen lebarnul, már-már rézbőrűként szomorong a lu­xushajó fehér korlátjának dőlve. Mert ez egy szuper­produkció. A hajón minden van, mi szemnek, szájnak és a test egyéb részeinek inge­re, a pincérnek keresztneve, a francia lánynak meg nagy szíve van. És hol másutt kö­zölné a gyászhírt az apa gyermekeivel, mint az egyiptomiak földjén, a Szfipx lábainál? Végül a tragikus fordulat is életvezetési kanyarrá sze­lídül: a háttérben szüntele­nül jelen lévő második férj, a mostoha belátja, hogy az apának kell összetartania a kis csapatot, és a diszlexiá­ról is ki.derül, hogy igenis gyógyítható. Mindezekért a pedagógiai alapkérdésekben járatlan, szentimentális né­zőknek jó szívvel ajánlha­tom, ezt a színes, magyarul beszélő, amerikai családi kört. Dlusztus Imre Deszkiek a nemzetiségi kultúráért Az 1973 óta működő desz­ki Bánát Néptáncegyüttes ebben az évben nagyon ko­moly sikereket ért el. Az országos délszláv nemzetisé­gi táncfesztiválon 23 együt­tes közül egyedül ők nyer­tek arany minősítést. Sike­resen szerepelt az együttes októberbefi a Szerbiai KözT társaság fesztiválján Topo­lyán. Több adásban közve­títette a belgrádi televízió és rádió az együttesről ké­szített felvételeket. A néptáncegyüttes fő fel­adata a nemzetiségi kultúra és az anyanyelv ápolása. Ennek érdekében bejárták hazánk nemzetiséglakta te­lepüléseit. Különböző feszti­válokon és bemutatókon vettek részt, ahol a hazánk­ban élő délszláv nemzetisé­gek táncait mutatták be. A hazai szereplések mellett fontosak a külföldi kapcso­latok is, elsősorban az anya­országgal, Jugoszláviával. Az MDDSZ javaslatára 1982-ben a Bánát Néptánc­együttes képviselte hazán­kat a jugoszláviai Levacki Saboron. A Rékovác kör­nyékén megrendezett népze­nei és néptáncfesztiválon nagy sikerrel szerepeitek a deszkiek. Baráti kapcsolat Népzenénkről Ma, csütörtökön fél 6-kor a Körösi Társaság és a TIT délután ben tudományos ülés lesz a Csorna Szegedi Akadémiai Bizott­h iv- ság dísztermében, melyen a e magyar népzene török kap­szerveinek közös rendezésé- Csolatairól lesz szó. Rádiótelex BEFEJEZŐDÖTT AZ RKP-KONFERENCIA Bukarestben szerdán befe­jeződött a Román Kommu­nista Párt országos értekez­lete. A küldöttek egyhangú­lag elfogadták Nicolae Ceau­sescu beszámolóját. Záróbe­szédében Nicolae Ceau­sescu összegezte a tanácsko­zás munkáját. Egyebek közt bejelentette, hogy Romániá­ban jövőre 1 millió szarvas­marhát vágnak le belső pia­ci fogyasztásra, ami 300 ezerrel több, mint idén volt. Az állami és szövetkezeti szektorban összesen 7,5 mil­lió disznót, a magánszektor­ban mintegy 5 milliót, ösz­szesen tehát 12,5 milliót vág­nak le belső fogyasztásra. Az állami szektor fejenként 15 kilogramm szárnyast szál­lít a belső piacra, s ezenkí­vül 8 millió juh jut belső fo­gyasztásra. Az RKP főtitká­ra beszédében ismételten felszólította a dolgozókat, hogy teljesítsék odaadóan feladataikat. „NÉMI GYANAKVÁS" A Fehér Ház szóvivője szerdán elutasította a szovjet javaslatot, hogy ENSZ hadi­tengerészeti erőket vezényel­jenek az Öbölbe. Indoklása szerint Washington „némi gyanakvással" fogad minden olyan indítványt, amely eset­leg növelheti a Szovjetunió és csökkentheti az Egyesült Államok befolyását. George Shultz amerikai külügymi­niszter szerdán londoni saj­tóértekezletén megerősítette azt az értesülést, miszerint a Szovjetunió azt javasolja, hogy ENSZ-lobogó alatt ha­józó haditengerészeti alaku­latok segítségével szerezze­nek érvényt annak a bizton­sági tanácsi határozatnak, amely elrendeli a (Wa­shington által szorgalmazott) fegyverszállítási tilalmat Iránnal szemben. ÖSSZECSAPÁSOK Izraeli katonák kedden négy arab tüntetőt öltek meg az 1967-ben megszállt arab területeken — a Gáza-öve­zetben és a Jordán-folyó nyugati partján. Palesztin források szerint a kilenc napja kezdődött heves össze­csapások eddig 15 halálos ál­dozatot szedtek a Gáza-öve­zet és Ciszjordánia arab la­kossága közül. A csatározá­sok moslani hullámát az váltotta ki, hogy izraeli ka­tonák kilenc nappal ezelőtt erőszakos cselekményektől kisért, nagyszabású razziá­kat tartottak egy izraeli üz­letember meggyilkolása után. alakult ki a helyiek és a vendégek között. Ez a ba­rátság azóta is tart, hisz az együttműködésnek fontos szerepe van, hogy megis­merjék hazánkat, kultúrán­kat, hagyományainkat, nép­szokásainkat. A Szerb Szocialista Köz­társaság kulturális miniszté­riuma támogatja az együtt­működést: 1984-ben az együttesnek nyolc pár komp­lett szerbiai népviseletet adott. Ez nagyban elősegíti a munkát, hisz a jól begya­korolt táncokat szép és tel­jes öltözékben adhatják elő. A népviseletek értéke pá­ronként 500 dollár. Legutóbb 1987. december 4-étől 6-áig tartózkodtak ha­zánkban a rékováeiak. A jugoszlávok kulturális mű­sort adtak a deszkieknek, a házigazdák pedig megismer­tették őket Szeged kulturá­lis és történelmi nevezetes­ségeivel. A szerb kulturá­lis minisztérium ez alkalom­mal Gyorgyev Milivoj desz­ki pedagógusnak, a Bánát Néptáncegyüttes művészeti vezetőjének kulturális és nevelői munkájáért Arany Jelvényt adományozott. Ezt a kitüntetést minden évben három, Jugoszlávia határa­in túl dolgozó délszláv nem­zetiségű közművelődési dol­gozó kaphatja, aki a dél­szláv kultúra és anyanyelv ápolásában kiemelkedő ered­ményeket ért el. Kulisszanyitogató Melyik napon a legnehezebb? Juhász Ferenc régi, nagy verse óta, (Babonák napja, csütörtök) tudjuk, a har­madik napon a legnehe­zebb, a harmadikon. Ám ez a költői fogalmazásmód azonnal drasztikus hidegsé­gű köznapi valósággá vál­tozik vissza — ha a Tiszatáj 1987-es esztendejére, no meg ha Szeged legpatinásabb fo­lyóiratának következő évére gondolunk: hogy a mai Ti­szatáj szerkesztőgárdájának meiyik napon a legnehezebb, alighanem olyaténképpen megválaszolható, hogy — teljesen mindegy ... — ... vagy mondjuk a szerdáin. Ekkor vannak ugyanis a szerkesztőségi ér­tekezletek ... De tényleg, a többi napon sem könnyű — mondja Kaposi Márton fő­szerkesztő. — A folyóirattal tavaly nyáron történtek kö­vetkeztében kialakult hely­zet miatt energiáink java része inkább a folyamatos megjelenéshez szükséges anyagmennyiség elérésére, mintsem az egyes írások közötti szelektálásra kény­telen irányulni. — Hadd csökkentsem ki­csit az elkeseredettségét: a Bálint Sándor-emlékszám jó volt... — Alapvető dilemmánk, hogyan egyeztessük össze a színvonal-követelményeket a profilírozódás kérdéseivel. A régi „vonalat" egyértelműen nem lehet követni, hiszen többnyire nem publikálnak nálunk azok, akikre a Tisza­táj korábbi szerzőgárdája épült. A tavaly kijelölt lap­funkció, a társadalompoliti­kai terület az Örökség rovat mellett az, ahol eredménye­ket értünk el. Jobb nevű szerzők is e téren mozgósít­hatók leginkább. — No de a Tiszatáj hagyo­mányvilága, elsődleges pro­filja egyaránt megkívánná, hogy mindenekeptt mégis­csak irodalmi, kulturális orgánum legyen, nem? — Ehhez egyebek mellett szükség volna arra, hogy legyen olyan folyóirat Csong­rád megyében is, amely a társadalompolitikai-helytör­téneti jellegű témákat, ilyen tárgyú írásokat, tanulmá­nyokat felvállalja. Mivel az e célra tervbe vett Szegedi Szemléből végül is semmi sem lett, kénytelenek va­gyunk ezzel a területtel is „profi szinten" foglalkozni. — A jelenlegi helyzet, amikor szerzőkben nem ki­fejezetten bővelkednek, mi­lyen — akárcsak majdan jobban körvonalazható — elképzelés kialakítására készteti Önöket? — Sok feladatot kellene összehangolnunk. Legyen a Tiszatáj helyi illetőségű, de ne provinciális... Az Örök­ség- és a Hazai tükör-rovat­ban helyi szerzőkkel erősí­teni a „tájjelleget", de úgy. hogy innen se vesszenek ki az országos szempontok. Érezni lehessen, hogy a Ti­sza Magyarországon folyik keresztül. .. — A Tisza, tudjuk, közép­európai, Kárpát-medencei folyó is... Mi lesz a lap idestova másfél évtizede vonzóan kialakított, és a majdan megírandó histó­riában egészen biztosan rend­kívüli jelentőségűnek, leg­fontosabbnak minősíthető koncepciójával, amely leg­elsőként alkalmazta a nagy­szerű illyési ötágú síp-elkép­zelést: a határokon túli ma­gyar irodalomnak és tágabb értelemben egész Közép­Európa népi ihletettségü irodalmának, kultúrájának tükröztetését? Ilia Mihály, Annus József, Vörös László Tiszatájának eszmeisége ugyan természetszerűen amúgy sem megy veszen­dőbe, de vajon önök saját lehetőségeiken belül meny­nyire érzik kötelességüknek a kontinuitást? — Mindenképpen arra tö­rekszünk, hogy ne szoruljon ki mindez a lapból, A Hid­és a Kelet-európai tükör rovatokban változatlan he­lyet kívánnánk biztosítani a környező szocialista or­szágok elsősorban magyar, de persze más nyelvű irodal­mának, sőt a nyugati ma­gyar irodalomnak is. Kon­centrikus körökben építkez­ve, Szegedtől a Kárpát­medencéig, sőt tovább ... — Igen ám, de a környező országok szerzőivel sem le­het jobb a helyzet, mint a magyarországiakkal... — Ez igaz, bár történtek szervezett lépések • ez ügy­ben. Legutóbb Pozsonyban és Prágában jártunk, talán a szlovákok részéről van némi igény ... Próbálkoz­tunk Jugoszláviával is, de egyelőre szerény sikerrel. — Erdély? —•- Néhány szerző onnan is jelentkezett, főleg a fiata­labb generációból. — Ügy vélem, elsősorban a szerzőgárda alakulásának lehet a függvénye nemcsak az olajozottabb és nívós működés, de az igazi pro­filtisztítás és -tisztulás is. Mert igy egyelőre az a fura helyzet állt elő, hogy egy­szerre túl soknak is tűnik, amit Jelvállaltak és megva­lósítani próbálnak, meg túl kevés még az a maradék is. ami a régi Tiszatáj folytatni való koncepciójából volna. A jövőben alighanem a szerzőkön fordul meg min­den. Mit vár, mit remél? — Az elkövetkezendő egy­két évben aligha szárhítunk lényeges javulásra. Jelenleg abban a stádiumban va­gyunk, hogy biztosítjuk a rendszeres megjelenést. A többi... ? — A többi néma csend, Hamlettel szólván? — Hátha mégsem. Domonkos László Még egyszer a Requiemröl A nagyszínházban hétfőn megtartott filharmóniai kon­certről szerdai lapszámunk­ban jelent meg Meszlényi László kritikája. A hang­verseny az évad exponált koncertje volt, hiszen a ze­neirodalom kimagasló alko­tását, Verdi remekművét adta elő a Szegedi Szimfoni­kus Zenekar, a megalakulá­sa óta most először szerep­lő Vaszy Viktor Kórus, s a vendég, Kováts Kolos mel­lett szegedi szólisták, Misu­ra Zsuzsa, Szonda Éva és Soskó András. Ezért is kü­lönösen bosszantó, hogy terjedelmi problémák miatt az éjszakai szerkesztő kény­szerült húzni a kritikából a nyomdában; sajnos, bal kéz­zel, hiszen éppen abból a bekezdésből húzott sorokat, amely sorok nélkül csorbult az írás szakmai hitele. Ol­vasóink és a szerző elnézé­sét kérve alább közöljük a kimaradt részt, illetve — az érthetőség kedvéért — az azt megelőző mondatot is: „Soskó András hangja akkor sem illene ebbe az együttesbe, ha történetesen nem küszködik súlyos in­diszpozícióval. Baritonális színe, kevés fejrezonanciája nem biztosítja azt a fényt, mely egy karcsú olasz te­nornak a szólókban és együt­tesekben kijelöli a pontos helyét. Pedig számos jeléi adta zenészerényeinek (pél­dául a veszedelmes a cap­pella helyeken: a „Quid sum miser"-ben, „Pie Jesu Domine"-ben), ám az első ,,bé"-nél bekövetkezett bal­szerencse a továbbiakban súlyosan befolyásolta pro­dukcióját. Így aztán az együttesek komoly kárt szenvedtek egy nem teljes értékű összetevő jelenlété­vel." Mozgókép Innovációs Társulás Neves és pályájukon most induló filmrendezők — já­tékfilmesek és dokumenta­risták — fogtak össze, hogy létrehozzák a Társulás Stú­dió utódját, a Mozgókép In­novációs Társulást. Kísérleti műhelyként szol­gál az új művészeti csopor­tosulás a film és a videó új kifejezési módjainak és formáinak megvalósításához, illetőleg ezek elméleti ku­tatásához. A Társulás 1988­as tervében számos közéleti ihletésű, az emberi sorsokat feltáró-elemzö filmdoku­mentum, videóportré és úgynevezett videóanalízis el­készítése szerepel. Így pél­dául a kollektíva videódo­kumen tum-sorozatban dol­gozza fel az 1980-as évek gazdasági folyamatainak ha­tását egyes emberi sorsok­ra. Műsoros est Zsombón, a József Attila Művelődési Házban holnap, pénteken este 8 órakor Koós János, Dékány Sarolta és Angyal János szereplésével műsoros estet rendeznek. Közreműködik Liliom Ká­roly és a Kocsis-duó. Magyar sikerfilmek Sorozat indul holnap, pén­teken a Szabadság moziban: december 31-ig napi két elő­adásban már klasszikusnak számító, vagy a közelmúlt­ban nagy sikert aratott ma­gyar filmeket vetítenek. Így a Keleti Márton-rendezte Mágnás Miskát, a Hattyú­dalt, a Bob herceget; Bacsó Péter Tanú című, az 50-es évekről szóló filmjét; a Csár­dáskirálynőt, amelyet Szine­tár Miklós rendezett; Kovács András Károlyi Mihály-so­rozatának első filmjét, A Vö­rös grófnőt; a nagy sikerű rajzjátékfilmet, Ternovszky Béla Macskafogóját. Csortos, Kabos Gyula, Gózon Gyula, Jávor Pál látható a Hyppo­lit a lakájban, Latinovits Zoltán, Pécsi Sándor, Vár­konyi Zoltán, Somogyvári Rudolf, Kálmán György, Szabó Tünde a Sellő a pe­csétgyűrűn című Mihályfi Imre-filmben Ferrari Vio­letta, Makláry Zoltán, Kiss Manyf Kazal László, Zen­the Ferenc pedig a „2x2 né­ha 5"-ben. Karácsonyi koncert Ma, csütörtökön este fél 8-kor rendezi meg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főis­kola hagyományos karácso­nyi koncertjét. Meghívott vendégművésze Valentyin Fejgin, a Moszkvai Csaj­kovszkij Konzervatórium professzora, a Szovjetunió Érdemes Művésze. A kiváló csellóművész neve már inem ismeretlen Szeged közön­sége előtt, hiszen két évvel ezelőtt is az ő emlékezetes játékában gyönyörködhetett az akkori ünnepi est hallga­tósága. A világ sok más koncertpódiumán is jól is­mert művész most Haydn C-dúr csellóversenyét szólal­tatja meg. A műsorban sze­repel még Purcell d-moll szvitje — melynek zárótéte­le ihlette Britten közismert zenekari variációsorozatát — és Vivaldi Magnificatja. Az utóbbi igen ritkán hangzik el hangversenyeinken, bár Walter Kolneder híres Vi­valdi könyvében az abszo­lút remekművek között em­líti. A Koncerten közreműkö­dik a Weiner Kamarazene­kar, a Zeneművészeti Főis­kola Szegedi Tagozatának vegyes kara, vezényel We­ninger Richárd. Karigazga­tó Berényi Bogáta, szólót énekelnek a főiskola ígéretes növendégei: Frankó Tünde, Bálint Zsuzsanna és Farkas Lilla.

Next

/
Thumbnails
Contents