Délmagyarország, 1987. december (77. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-16 / 296. szám

113 Szerda, 1987. december 16. Verdi: Requiem Egy gyönyörű élet: szenvedésből, cselekvésből, feloldásokból gyúrva, a hű sáfáré, aki megsokszorozta a talentumokat, aki teljesítette, amire született, és nem maradt adósa sorsának. Meri úgy tűnik, Giuseppe Verdi két hegycsúcsremeke, a Requiem és a Falstafj emberöltő hosszúságú késztetésből született. Fiatalon elszenvedett, soha ki nem hevert gyásját csak három évtized múltán tudta egyenértékű zenévé írni, s aztán majd' húsz esztendő telt el, míg a bölcsesség, szeretet, humor teljességével a Falstaffban életművének mozarti summázatot adhatott. A Requiem biztosan ott ért, lappangott, teljesedett a teremtő lélekben, másként nehezen képzelhető el az a gyorsaság, amellyel a „Libera me" tétel készült Rossini halálhírére, majd az egész grandiózus építmény a Manzoni-gyász katalizátorhatására. Íme, a legvégletesebb dramaturgia: emberként, filozófusként ós művészként szembenézni életlel és halállal. Méltó kihívás az egyik legnagyobb operaköltőnek. A mű megszólal tatása is az egyik legnagyobb kihívás az előadók számára. A szegedi együttes vállalkozását a nagy próbatételek iránti kötelező tisztelettel szemléltük, hallgattuk. A darab indítása — a lefelé hajló a-moll hangzat a csellóban — puha csendből született volt: egy ígéretes előadás mottója. Az énekkar, a debütáló Vaszy Viktor Kórus a „sotto vocékban" egységes színnel, jó ritmussal jelentkezett, s mindvégig (a „quantus tremor", „rex tremendae" és a „hbera me'' során is) azt tanúsította, hogy eddigj munkája folyamán sok gondot fordítottak a szöveg helyes artikulálására és a karakteres ritmusformálásra. (A karigazgató Molnár László.) A kór us tuttija fényes és telt, a forte hangzás „átjön", és például a „Dics irae" tétel (Michelangelót, Boscht, vagy Luca Signorellit idéző) látomásában a karmester teljes értékű partnerének bizonyult. A végletes értékek koz.t azonban (a közepes hangerőknél) némi értékcsökkenés tapasztalható, itt kitűnik, hogy a tenor nem teljesen homogén hangzású, és az alt színe több magvasságot kívánna. A 8 szólamú „Sanctus" fuga pedig annyira megosztja az erőket, hogy a belépések egyenértékű súlya nem alakulhat ki. Mindenesetre a hangverseny jelentős pillanatai közül sok írható a kórus számlájára, létezése orom, útját rokonszenvvel és sok-sok várakozással kísérjük. Hogy helyénvaló-e a latin szövegeket — konvertibilis módon — olaszos kiejtéssel énekelni, vitatható. Tény, hogy az évszázadokig fennálló és óriási területet magába foglaló római birodalomban sokféle nyelvjárás létezett, s a lassan évezredes magyar gyakorlat egy bizonyos megoldással vált „magyaros latinná". A szólókvartett operai négyese már sarkosabb reakcióra késztet. Misura Zsuzsa és Szonda Eva egyenként remek orgánuma nem igazán illik össze, nemcsuk hangszínük alapvető különbözősége, hanem olykor kisebb felfogásbeli eltérések miatt is. Ilyen volt például a „Recordare" tétel, ahol az indítások eltérő karaktere csak később egyenlítődött ki. Az is igaz, hogy másutt nagy művészi elszánással egveztették a követendő vonalakat, s így az „Agnus Dei" kopulá/.ott kettőse, ha színben nem is teljesen, de I Sjfpgásban tökéletesen, .éfítfséges volt, és (a szokottnál haladósabb tempó ellenére — vagy éppen azért) az este egyik csúcspontját jelentette. Nagyra értékeltem, hogy igen takarékosan éltek a csúszások (portamentók) ma már porosodó hagyományával, és ezzel is jelezték, hogy ez a remekmű az operai szféra hatókörében van ugyan, de mégis alapvetően más. Kováts Kolos avatott művelője a műfajnak, s ha olykor az együttesekben fáradtabbnak is tűnt, a szólók mindig felvillanyozták, és így a „Confutatis" ária elegáns szépségével, a „Hostias" indításával mindenkit meggyőzhetett illetékességé-" ről. Soskó András hangja akkor sem illene ebbe az együttesbe, ha történetesen nem küszködik súlyos indiszpozícióval. Ami a zenekart illeti, messze túlnyomórészt ápolt, Verdit értő, a stílusban otthonos megoldásokat kaptunk. Az, hogy a hangszeres együttes olykor takarta a kórus pianóit, nem a színpadon Jevők felelőssége. Egyszer tán lesz egy olyan hangvető mennyezet, amely biztosítja, hogy a színpad mélye felé elhelyezkedő közreműködők hangereje ne csökkenjen a mostani rohamos mértékben. Oly sokszor hangoztatják Verdi Requiemjének operás vonásait, hogy akadhat interpretátor, aki a kétségtelen egyezések mellett a darab másságát is meg akarja mutatni. Ügy tűnik, az est karmestere, Oberjrank Géza erre vállalkozott, amikor a végleteket kerülni igyekezett, ró középutat keresett a szakrális esemény és oporaprodukció közt. Az épekszólamokkal együttélö operai szakember minduntalan kitűnt a vokális részek formálásánál, gondja volt finom tagolásokra, szép átmenetekre (pl- a „Lacrimosá"-hoz vezető úton). Amikor pedig a megszokottól eltérő megoldásokat diktált — amilyen a már említett Agnus Dei. vagy az utolsó Andante Requiemje, ahol megteremtette a nyitó-záró keret egységét — rendre meggyőzött igazságáról. Mcszlcnyi László lelyzet ti Biztonsági intézkedések Véradásban elsők Tegnap, kedden a városi Vöröskereszt vezetőségi ülésén a Véradásról, illetve a véradók AlDS-vírusvizsgálatáról tájékoztatta az egybegyűlteket Alpári Lajosné, megyei véradásszervezö és Illés Margit adjunktus, a szegedi véradóállomás munkatarsa. A vöröskeresztes szervezet eleddig még sohasem teljesített célja, hogy minden egészséges ember évente égyszer 400 milliliter vért adjon. Noha ez. a terv még ez. idáig csak vágyálom maradt, Csongrád megye azzal büszkélkedhet, hogy élenjár a véradásban. Példának okáért, addig, amíg a székesfőváros összlakosságának 5,4 százaléka véradó, szűkebb hazánkban ez a számarány 8,4 százalék. Csak Szegeden az idei évben 16 ezer 10 fő 624 liter vért adott. Az új donorok száma 2 és fél ezerrel nőtt. Az egyidejűleg mindkét vénából — két-három órán át tartó — úgynevezett plazmaferezises véradásra 130an vállalkoztak ebben az évben. A jövőre nézve, sajnos, nem lehetnek optimisták a véradásxzervezök. Már ebben az évben is éreztette hatását a munkaidőalap védelmében hozott szigorítás okán a véradási kedv viszszaesése. A jövőben az üzemek, vállalatok még inkább félteni fogják a munkaidőt, többek között a véradásól, amelvre 4 órát kellene vöröskeresztes munkatársaiknak biztosítaniuk. A felelem másik oka, hogy egyre többen és egyre több túlmunkát vállalnak. A kevés megmaradt szabadidőt pedig a véradók nem biztos, hogv e nemes emberi cselekedettel kívánják eltölteni. A jovö várható nehézségei még a véradómozgalmat is hátrányosan érintik. Vigaszt, avagy reményt nyújt, hogy a honvédségre, az egészségügyi dolgozókra, az. orvostanhallgatókra, és az egészségügyi főiskola diákjaira eddig is és ezután is bízvást számíthatnak. Vérből egyre több kellene. Ha mást most nem is említünk példakent, csak az évről évre növekvő szívmü« tétek számát, avagy a sokasodó súlyos baleseteket. Anélkül, hogy a vállalatok vezetőinek tanácsokat osztogatnánk, mégis hadd mondjuk, írjuk: mérlegre kellene tenni, mennyi hasznot „hajt" ama bizonyos négy óra alatt a véradó, és mennyi veszteséget, kiesést okoz munkából való távolmaradása a gazdaságnak. Ha netán adott vérével egy másik ember életbén maradását segíti elő, nem kétséges, hatalmas értéket ad a társadalomnak. Ennyi lehet a kérés, a javaslat a gazdasági vezetés felé, a véradásszervező e/ti kívánná. A maguk elé kitűzött terv pedig az, hogy a jövőben az. eddiginél lényegesen intenzívebb szervezéssel kell a véradásra mozgósítaniuk. A társadalom feladata pedig: a véradók erkölcsi megbecsülése a szónak nem ünnepi aktusokra időzített értelmében. Az AIDS rohamos terjedése, a nyomában járó rettegés, s a tény, hogy vér vagyunk útján is terjed, biztonsági intézkedések meghozatalára kényszeritette világszerte a véradó állomásokat. Nálunk 1986. június l-jétől végzik az úgynevezett HIV-virusvizsgálatokat. A szegedi véradóban — ahol kizárólag csak a véradásra jelentkezők vérét, ellenőrzik — mostanáig 38 ezer HlV-vizsgálatot végeztek, amelyek közű) egyetlen egy sem volt pozitív. A nagyobb biztonság érdekében a véradókkal egy önkizáró nyilatkozatot is kitöltetnek. A kérdőíven szereplő kérdésekre adott válaszokból kiderül, hogy az illető az AIDS-riz.ikócsoporthoz tartozik-e. Ha igen, akkor vérét ugyan leveszik, elvégzik a HIV-vizsgálatot, de akár pozitív, akár negatív eredményt kapnak, a vért továbbadásra nem használják fel, legfeljebb kísérleti célokra. K. K. Nincs egy esztendeje, hogy cikksorozatban foglalkoztunk a szegedi diákétkeztetéssel arra lévén kíváncsiak, hogy az óvodától az egyetemig m:t, mennyit, milyen körülmények között eszik ifjúságunk. Elszomorító és aggodalomra joggal okot adó bajokat találtunk a diákmenzák házatóján. Egy év óta a helyzet mit sem javult. Bizonyítandó a Csongrád Megyei Köjál élelmezésés táplálkozásegészségügyi osztályának mostani vizsgálata a bölcsődei, óvodai és általános iskolai élelmezés helyzetéi felmérendő. A tapasztalatokról tegnap, szerdán számólt be a Fogyasztók Megyei Tanácsának Kovács Zsuzsanna osztályve/btö főorvos. Táplálkozás-élettani szempontból csak a bölcsödékben megfelelő az étkeztetés. Az 1-3 éves korú gyermekek magas állati fehérje és kalcium szükségletét az étrend kielégíti. Főzeléket, gyümölcsöt, zöldségfélét is megfelelő mennyiségben kapnak a gyerekek. A bölcsődékben az ételkészítéshez zsírt nem használnak, vajjal, margarinnal, olajjal főznek. Az ételek íze jó, az étrend változatos. Az óvodák és általános iskolák étrendvizsgálafának tapasztalatai már korántsem ilyen megnyugtatóak. Az óvodások étrendje sem ménnyiségileg, sem minőségileg nem felel meg az élettani követelményeknek. TízFogyasztck tanácsa a gyermekétkeztetésről óraira általában csak folyadékot és péksüteményt kapnak a gyerekek. Margarin, vaj már nem jut rá, mint ahogyan felvágott, sajt * is csak két hét alatt legfeljebb három alkalommal. Kevés a főzelék, a zöldség, gyümölcs ebéd után soha sincs. Egyre többször kerül a tányérokra tészta, s az utóbbi időben mind gyakrabban szerepel — pénteken — egytál étel. Az uzsonna általában zsírósvagy lekvároskenyér. Néhány községi óvodában — Zákányszéken, Zsambón, Rúzsán, Sándorfalván, Asotthalmon és Domaszéken — még a szegedinél is rosszabb a helyzet, mert ezeken a helyeken az óvodások számára vendéglökben készül az étel, s ugyanazt fogyasztják, amit a felnőttek, azzal a különbséggel, hogy a felnőtt adag felét, esetenként harmadát kapják. A szegedi napköziotthonos központi főzőkonyha az óvodások ró általános iskolások számára azonos étrendet főz. Eltérés csak a mennyiségben van, a minőséggel kapcsolatos problémák rendre ugyanazok, mint az óvodai étkeztetésben: kevés főzelék, zöldség, gyümölcshiány, vajas kenyér helyett zsíros, lekváros. Az általános iskolások közétkeztetése egy fokkal még az óvodainál is rosszabb. Annak okán, hogy az étkezés körülményei is drámaiak. Az ebédeltetés a legtöbb iskolában 4-8 turnusban történik. Így a legkorábban sorra kerülők már fél 12-kor ebédelnek, míg az utolsó csoport 2, esetleg fél 3-kor ülhet csak asztalhoz. A szerencsésebbek — akik a két véglet között jutnak meleg falathoz — sem ehetnek nyugodtan, hiszen pár perc alatt kell elfogyasztaniuk az ebédet, hogy mihamarabb sorra kerülhessen a következő csoport. Azok a gyerekek, akik az iskolai menzára nem jutnak be, az éttermi közétkeztetést „élvezik", amelyre tömören jellemző, hogy egyhangú, az életkori sajátosságoknak nem felel meg. a zsírbevitel napi átlaga meghaladja a kívánatos mennyiséget, ugyanakkor a felhasznált növényi zsiradék kevés. A gyermekétkeztetés súlyos gondjainak egyik legfőbb oka évek óta ugyanaz. Nevezetesen, hogy növekvő nyersanyagárak mellett változatlan a tápanyagnorma. Ha ez az összeg nem emelkedik, akkor jövőre már tragikus jelzővel illethetjük a gyermekétkeztetés helyzetét, amely a fentiekben vázoltnál a mindennapokban még rosszabb képet fest. K. K. Magyar gazdasági kalendárium Most, hogy az 1980-as évek vége felé elsődlegessé vált gondolkodásunkban is a gazdaság szerepe, mindennapjaink - blhmdósulfc-.'szókapcsolata let,t a „gazdasági helyzet", érdekes visszapillantani egy majd' másfél századdal ezelőtti gazdasági gondolkodást tükröző naptárra. Ez a visszatekintés a békebeli tanulságok révén kellemes és hasznos is lehet. Az ,,1840-dik szökő évre" jelent meg Budán az első Mezei naptár, gazdasági kalendárium. Kacskovics Lajos szerkesztésében. Borítójának belső oldalán a „Tudnivalók" között olvasható, hogy „Ezen kalendáriumot a' h.|oni) gazdasági egyesület a' nep' használatául szánván, hogy hazánkfiai minél könnyebben megszerezhessék, 's a' benne közzétett gazdasági 's egyéb hasznos ismeretek annál inkább terjedjenek, árát csak két ezüst garasban állapitá meg; reméllvén, miszerint jövő években a' közönség' részvételének növekedtével ezen magában már eléggé csekély ár még csekélyebbé fog válhatni." A tényleges naptárrész az egyes hónapok csillagászati adatait is tartalmazza, így ,,A' hold' íényváltozatai"-t, a Nap keltét és nyugtát, valamint „Időjövendölési jegyzetek"-et. Ezek az időjárási előrejelzések összehasonlító adatokat tartalmaznak. A szerkesztő ugyanis közli a „pesti (nemzeti) magyar Kalendárium" és a „budai (magyar- és erdélyországi) Kalendárium" jóslatait. Ezeket ütközteti, idézi, majd a saMi a teendő? A felsőoktatásban? Regionális munkaértekezletet tartottak az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságán tegnap, kedden délelőtt — Csongrád és Bács-Kiskun megye felsőoktatási intézményeinek pártvezetői. Az eszmecserén — Koncz Jánosnak, a megyei pártbizottság titkárának elnökletével — azokról a feladatokról tárgyaltak, amelyeket a felsőoktatás közeli és távolabbi jövője érdekében a következő két évben kell végrehajtani. A munkaértekezleten részt vett és a felsőoktatás helyzetéről, valamint a teendőkről tájékoztatott Imre Miklós, az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának helyettes vezetője is, aki az értekezlet után ugyanebben a témában megbeszéléseket folytatott Szabó Sándorral, a megyei pártbizottság első titkárával. ját, bölcsen ironikus, óvatos prognózisát adja. A januári időjárás előrejelzése helyett ezt olvashatjuk: ,,E/,«n gazdasági Kalendúri-onV szerzője illyes hamis jóslatokkal nem akarván a' gazda közönséget ámítani, egyedül arra kéri a' hívőket: kísérjék figyelemmel az időjárást, 's győződjenek meg a' felül, hogy egy kalendáriom-szerző sem tudhatja a' jövendőt." A későbbiekben elhagyja a pesti és a budai naptár előrejelzéseit, általános időjárási jellemzőket (ma úgy mondanánk, a sokéves átlag alapján várható általánosságokat) említ csak, ezeket sem felelősségvállalással; ehelyett az adott hónapra jellemző természeti jelenségeket (délibáb, szivárvány, északi feny) nevez meg, ezek magyarázatát a „Természettudományi naptár" fejezetben bővebben leírja. Egy fejezet az „Arany szabályok, háztartást kezdők' számára" címet viseli; s természetesen gazdasági, mezőgazdasági ismereteket is közöl egy hosszabb rovatban. Az 1842-dik „közönséges" évre szóló kalendáriumban is hasonlóan szerkesztették meg a tényleges naptárrészt. Az arany igazságok és jó tanácsok a takarékosságról, az igazságosságról, az indulatról, mint rossz tanácsadóról szólnak. Idézzünk ez utóbbiból: „Ne hagyjátok magatokat elragadtatni az indulattol. hanem vegyetek rajta erőt, gondoljátok meg minden lépésiek' lehető következéseit, vagyis az okosság' tanácsit kövessétek; képzeljétek: milly átalányos háború támadna abból ha kiki magának lenne bírája." Máig sem vesztett érvényességéből ez az óvó jó tanács. Ahogy az sem. amelyik napjainkra angol megfelelője nyomán „Az idő pénz!" kifejezésre egyszerűsödött. Ezt a figyelmeztetést igy fogalmazza meg: „Az idő még az aranynál is drágább kincs; mert az elköltött aranyat, ha időd' okosan tudod használni, újonnan megszerezheted: ellenben a' hasztalan elmulasztóit idő soha soha viszsza nem jő többé." Igaz ez az állítás akkor is, ha az aranyat forinttal helyettesítjük. Természetesen nem csak erkölcsi igazságokat és tanulságokat tartalmaz a „mezei naptár", hiszen gazdasági • ismeretterjesztés az elsődleges célja. A példányok árát is azért szabták meg 2 garas ezüst pénzben, hogy ,,a' gazdasági 's egyéb szükséges és hasznos ismeretek olly sorsú földmivelök között is terjedjenek, kik nem képesek magoknak drágább könyveket megszerezni." Az 1843-dik évre kiadott naptár szerkezeteben ismét változás történt. Az arany igazságok helyére az adott „hónapba eső nevezetesb vásárok" felsorolása került. A korábbi években csak a „Közönséges Vásárok Magyarországban" című fejezet tájékoztatott a vásárokról. Ez a rovat megmaradt az 1843-as naptárban is, de néhány jelentősebbre a naptárrészben külön is felhívják a figyelmet. Az igy kiszorult arany igazságok önálló fejezete^. rovatot kaptak „Erkölcsi tanácsok" címmel. Nincs abban semmi különös, hogy a Magyar Gazdasági Egyesület kalendáriuma az elvont gondolatok elé helyezi a napi. gazdasági gyakorlatot, mégis, a naptár egykori tulajdonosától versikében megfogalmazott kritikát érdemelt ki. Jóllehet Somogyi Csizmazia Sándor (1772 — 1860) maga is éveket töltött gazdasági pályán, uradalmi tisztviselő volt, nem ért egyet azzal, hogy a „hasznos" miatt háttérbe kerüljön a „jobb", a nemesebb gondolat. A szerkesztő merkantilista alapokon nyugvó újítása nem nyerte meg tetszését, s versében enyhe gúnnyal a naptárakról alkotott véleményét is megfogalmazta. „Arany igazságok hát már eltűntenek, /'s helyükbe kijelölt vásárok űltenek! / Csak így hágy föl minden a' jobbnak gondolttal, / 's él a már régenten hasznoshoz csatoktól./A' kalendáriom csak kalendárium —/Naptár, vagy mi neve, csak ne urbárium Liv.ven megvétele. Otson hu vehettjuk, / Megvesszük, 's esküszünk hogy csak őt szerettjuk." N. E. > f