Délmagyarország, 1987. december (77. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-16 / 296. szám

V S/orda, 1987. december 10. 3 Most nehezebb... Tobb termék ára az utóbbi betekben egyre emelkedik. Indokolatlanul, megmagyarázhatatlanul. A kormányszervek elveszítették az árak ellenőrzése feletti uralmukat, Megindult az inflációs spirál. .. Ágoston György, a SZOT tagja, a JATE professzora a Szakszervezetek Országos Tanácsának legutóbbi ülésén — napirendtől függetlenül a fenti gondolatokat vetette fel. — Hogyan fogadták ezt a korántsem örömteli észrevételét? — Ügv érzem, kedvezően. Azt javasoltam, hogy a SZOT forduljon memorandummal a kormányhoz, melyben hatékony intézkedést várunk, nevezetesen január 1 - jé ig fagyasszák be az árakat. A plénum úgy döntött. figyelmezteti a kormányt a cseppet sem kedvező folyamatokra. Az ülésről kiadott hivatalos közleményben az indítványom szerepelt. — Sem a közvélemény, sem Ágoston György nem tud arról, miként reagált a kormány. Professzor úr, az elmúlt több éves SZOT-tagsága alatt mi bosszantotta, irritálta leginkább? — Pár évvel ezelőtt szóvá tettem a SZOT munkastílusát. Azt nehezményeznem, hogy az. ülések napirendje miért nem igazodik az élethez. I »egyen lehetősége a SZOT-tagnak véleményt nyilvánítani a körülötte zaj-, ló eseményekről, jelenségekről. A plénum pedig foglaljon állást. Csak igy kerülhet a szakszervezet azsurba a//étel tel. Az sém féltóctt nekem, hőgv a SZOT-tagok szetepo lényegében arra korlátozódott, hogy az elnökség határozati javaslatait jóváhagyja. Talán az som lenne szentségtörés, h-a az. elnökség a plénumtól kapna feladatokat. Abban természetesen nem hihetek, hogy az egykori hozzászólásom indított el változásokat, de az biztos, az elnökség nyi-< tottabbá, a tagság kritikusabbá Vált. — Köztudomású, a JATE elég sok borsot tört a szakszervezeti rezetök orra alá. Elég, ha csak az információikra gondolunk. — Igen, a mi területünkön sokszor a bírálat a domináns. Ennek lobbek köz.ütt az. is oka, hogy a tagsághoz. nem jut elég információ. Ez természetesen nem rajtunk múlik. legutóbb a tagdíjak kapcsán forrósodott fel a levegő. Nagyon kevés idő maradt a tervezet véleményezésére. Sőt, az sem derült ki, menynyiben változik a tagsági díj. Ha korábban nem adtunk információt, ezt most kell pótolnunk. Persze, ez már nem sokat változtat a szakszervezet-el lenes hangulaton. A SZOT-nak a jövőben talán nem árt a módszerein sem változtatni. — Mi a véleménye a transzmissziós — altételi — .Szíjról? —• Évtizedeken át a tömegszervezeteknek csupán a hajtószi j szerep jutott. Ez nem más, mint elfogadni a döntéseket és gondoskodni a végrehajtásukról. Lényeges dolgokba nem volt beleszólásuk. A regi beidegződések pedig most nehezen épülnek le. Valószínű, kell még várnunk addig, mig a szakszervezet képes lesz alternatív programokat letenni az asztalra. Az rnár kevés, hogy hozzászólunk, a már elkészült kormányhatározatokhoz. — Mi a véleménye az értelmiség és a szakszervezetek kapcsolatáról? — A SZOT-nak korábban kellett volna felügyelnie a kvalifikált munka leértékelődésére. Az értelmiségi politikánk nincs rendben. A felsőoktatást a pedagógusok szakszervezetének is határozottabban kellett volna képviselnie. A tízszázalékos béremelésünk elolvadt, akár a hó. Bár nem adtuk fel a további küzdelmet. A SZOT történetében egyébként először alakult értelmiségi bizottság, mely kiemelten foglalkozik többek köz/itt a pedagógusok, a felsőoktatásban dolgozók helyzeté-vei. Munkájával kapcsolatban egyelőre csak reménykedhetünk. — Ügy tudom, ön a koalíciós időkben is szakszervezeti vezető volt. Miként látja a két korszak közötti különbséget? — A Pedagógusok Szakszervezete Hajdú Megyei Bizottságának titkára voltam 1945—49-ig. Abban az időben számos párt létezett. Kommunistaként, meg' kellett vívni a harcot a más nézetet vallókkal szemben, mégpedig meggyőzéssel. Most mintha nehezebb volna a helyzet, hiszen több évtized alatt sok hibát követtünk el. Bízom abban, hogy a nézetek összeütközhetnek, tisztázódhatnak. Csak a helyes, a jó alternatívák közötti választás lehetősége képes segíteni. Nem félek a jövőtől, olyan korszak következik, amikor az önállóan gondolkodó emberek ütköztetik nézeteiket becsületes vitában. Most nehezebb a 'szocializmus iránt reményt ébreszteni. mint régen, de talán mégsem reménytelen. — Optimizmusa ellenére biztosan kudarcélményei is akadnak. — Tehetetlenül kellett néznem például azt, hogy megszűnik az 50 százalékos vasúti kedvezmény annak ellenére, hogy ezt az ügyet is szóvá tettem a miniszterelnök jelenlétében. Sokáig a SZOT-beli szerepem is tisztázatlan volt. Azért vagyok tag. hogy az előre elkészített határozatokat megszavazzam? Egyszer aztán eldöntöttem, hogy kilógok a sorból, napirend ide, vagy oda, közérdekű, aktuális kérdésekben szót emelek. Ez mind gyakrabban előfordul velem Szerencsere már nem csak velem. Bodzsár Erzsébet Szűk ösvényeken Most induló. Jövőkóstolgató című sorozatunk annyiban hasonlít hagyományos Gazdasági körképünkhöz, hogy igyekeztünk benne a szegedi gazdaság egészét és a vállalati gazdálkodás minden fontosabb területét átfogni. Az élelmiszeripart ezúttal azért nem vizsgáljuk, mert nemrégiben fejeződött be ennek az ágazatnak az egészét áttekintő sorozatunk. A következő hat összeállításban nem a tények játsszák majd a főszerepet, inkább az elképzelésekre, az előzetes számolgatásokra voltunk kíváncsiak. ígv természetesen a szubjektív véleményeknek is több szerep jut. Köztudomású, hogy 1988. január elseje korszakhatár lesz a magyar gazdaságban. A búcsúzó régebbi formátum utolsó heteiben az újjal szembeni bizakodást és a nem kevés számú kételyt szeretnénk anyagainkban legalább részben bemutatni. Kilincselés nélkül! — Lényegesen gyengébb pozícióból rajtolhatunk január elsején ... — kezdi Tóth László, a Szegedi Háziipari Szóvetkezet elnöke. — Hogyan tudják ezt ellensúlyozni? — Gyökeres termékszerkezet-váltással próbálkozunk! — Csak nevében marad háziipari a szövetkezet? ' — Lehet. Ha nem sikerül megélni abból, hogy szőnyeget készítünk, ruhát hímzünk, miért lenne szentségtörés az, hogy futball-labdát gyártunk? — Ez jól hoz a „konyhára"? — Lényegesen nagyobb a nyereségtartalma, mint bármelyik másik termékünknek:. Azért megtartjuk! a hagyományos „lábainkat" is. estik korszerűsítjük. Szinte teljesen kicseréljük a varrodai termékeinket, a kötöttáruinkat Gyorsan kell váltani. mert csak a divatos darabok: uahatók el. Megtartjuk a rongyszönyegeinket is. A januári frankfurti vásáron mutatkoz.unk be a legújabb mintáinkkal. — Ilyen simán menne? — Azért nem egészen. Az űj szabályozók miatt 7 millióról 1,5 millió forintra zsugorodik a szövetkezet nyeresége. A működőképességhez viszont legalább 4, 4 és fél millió kellene. — Megoldás? — Egyelőre elég bizonytalan. A labdagyártást fejlesztjük tovább. Sikerült nemzetközileg is elfogadott minőséget <produkálnunk. Most továbblépünk. — Mi a legfontosabb az elképzelésben? — A levegő! Mármint a fociban. Jövőre szeleppel együtt szerelnénk gyártani ezt a terméket. ötmilliós plusz árbevételre számítunk így. Nem tartható fenn tovább egyetlen elavult termék sem. Ha valami veszteséges, ezután nem lesz hol kilincselni, hogy segítsenek. Az. „ajándék" pénzek korszaka végleg lejár.. // Többtényezős" kábel A szerkezetváltás szó hallatán több beszélgetőpartnerem fölszisszent. Ugyanis szerintük ez a kifejezés túlságosan divatba jött, mint a hatékonyság, vagy a belső tartalék. Inkább a szerényebb, vállalathoz illő kategóriát, a gyártmány és gyártásfejlesz.tést vallják a maguk feladatának. A célgépben a technológia, abban a termék. Ezzel lehet ugyan játszani, de beruházás nélkül aligha képzelhető el tartalmi szerkezetváltás. A kábelgyár példáján ezt így érz.ékelhetjük: a töltött erű kábel más szerkezettel, érvastagsággal már lehet körzetkábel, s megint égy kis változtatással védő tényezős. Ezek mind beleférnek a gépsor tudásába, s vevő is akad rá bőven. A felhasználók igényeit jól ismerik, s tudják, a műszeripari szalagkábel teljesen űj, és jelentős piaci lehetőséget ígér. A gépsort nem sikerült még beszerezni, ugyanis devizáért kapható. S hogy tényleg hozzájussanak, nemcsak rajtuk műlik. Tendencia A Kőolajkutató Vállalat — így annak szegedi üzeme is — űj költségfigyelési rendszerben dolgozik. Ennek hatásai már 1987 végén is érződtek. Így a vállalati, üzemi gazdálkodás sokkul érzékenyebb az elpergő forintokra. A Kőolajkutató vállalkozik a különböző Megsarkantyúzva Évek óta mondogatjuk, csak egyetlen lehetséges utat kinál nekünk a világ: gazdasági szerkezetünk gyökeres átalakításával kikapaszkodni a hullámvölgyből. Az elhatározáson tűi azonban nem sokra jutottunk eddig. Talán a kényszer sem volt olyan erős, hogy igazán megsarkantyúzzon bennünket. Elgondolkodtató felmérést végeztek a Pénzügyminisztérium szakemberei. Az eredmény, 18 Csongrád megyei vállalatnál azonnali termékszerkezetváltásra lenne szükség ahhoz, hogy jövőre ne kerüljenek a gazdaság sülylyesztőjébe. S vajon hányan vannak azok, akik ha nem lépnek, könnyen a perifériára sodródhatnak? Nyilván sokkal többen. Mégis némi bizakodásra ad okot az, hogy az idén megszaporodtak az ötletek a szegedi vállalatoknál. Akadnak olyanok is, akik igyekeznek teljesen „átszabni" a megszokott ruhatárat. A nagyobb haszon reményében a kereskedő termeltet, a termelő pedig „kalmárkodik". Akadnak hajmeresztő elgondolások is, de ezt aligha lehet felróni a vállalatoknak, hiszen próbálkozás nélkül nincs siker. Mégse bízzuk el magunkat! Hiszen jóval lehetőségeink alatt sikerült csuk megújítani gazdaságunkat. Igaz, ebben a pénzhiány mellett sok-sok ellentmondás is ludas. A vállalatuk aligha értik meg azt a „kincstári" észjárást, amely egyik oldalról egyre jobban sürgeti a lépésváltást, a másik oldalon viszont a lehetőségek gyeplőjét egyre szorosabban fogja. Ha egyetlen szempont a költségvetési hiány gyors lefaragása, s ebből következik az összes többi tennivaló, akkor . . . könnyen zsákutcába tévedhetünk. Kisebb elvonásra, s jóval nagyobb mozgástérre áhítoznak a vállalatok. Hiszen műszaki fejlesztésre, termékszerkezet- váltásra rávaló nélkül aligha lehet gondolni. Egyfajta meggyorsult termékváltás mégis megfigyelhető, de ezt sokszor az árak versenye gerjeszti. Csalóka előrelépés ... Ha eltűnik két gomb egy bútorról, és megtoldják egy új díszléccel, attól az még nem lesz jobb konstrukció, csak drágább. Az emelkedő alapanyagköltségeket viszont bravúrosan tovább lehet hárítani a fogyasztóra. Olyanok a játékszabályok, hogy aki egy kicsit sem svihák, könynyen lemarad. A lassúság oka nem mindig a pénzhiány. Szinte általános, hogy nem kapnak a vállalatok, szövetkezetek megfelelő piaci információt. A külkereskedelmet is újra kellene „szabni", hogy előrébb léphessünk. Azt kell gyártanunk, amire vevő is akad, hiszen hiába korszerű egy termék, ha a világpiacon eladhatatlannak bizonyul. Változnak a szabályok. Szigorúbbak lesznek a legtöbb helyen. Igaz, szűk ösvényeken is előre lehet jutni, csak nehezebb. Biztató viszont, hogy az élesedő piaci helyzet nemcsak a versenyt erősíti, de újfajta gondolkodásmódot is belophat jövőre' a gazdal-L kodók fejébe. Magánvélemények munkákra. A kutatófúrásoknál az OKGT-nek. a feltárónál a megrendelőnek, vagyis a termelővállalatnak tesz árajánlatot. Most már nem csupán a minél nagyobb méterteljesítmény a feladat, hanem: „Tartsd be a pénzügyi kereteket, és végezd el a feladatot!" Czeglédy Sándor, a Vidin Kereskedelmi Vállalat gazdasági igazgatója: — A gazdaság űj fordulatát kétségtelenül jobban elő lehetett volna készíteni. De mégis azt mondom: ez a megoldás eredményesebb lehet, mint egy előre alaposan megfontolt, többszörösen körüljárt elhatározás. Többször próbáltunk már nagy előkészítés utón fordulatot elérni a gazdaságban. Ezek a kísérjetek rendre kűtbaestek. A most kipróbálandó módszer talán hatásosabb lesz a fő cél elérésének irányában. Kétségeim az emberi oldalon vannak. Fogják-e bírni ezt a plusz Üveg és kerámia exporlra Kapolyi László ipari miniszter "az üveg- és kerámiaipar helyzetéről tartott sajtótájékoztatót A miniszter elmondta, hogy az ágazat (¡8 millió dollár értékű, a tavalyinál 13 Százalékkal több terméket exportált konvertibilis elszámolású piacokra. Az exportnak több mint a felét az üvegipar, harmadát peerg a finomkerámia* ipar teljesítette. Hagyományosan jól do'gozó és nemzetközileg ta elismert exportőre uz ágazatnak a Herendi Porcelángyár. amely termékeinek 70 százalékát értékesíti külföldön. Sikerült a kivitelt növelni u Komhányi Építési Kerámiagyár burkolólapjaiból és az Alföldi Porcelángyár korszerű szuniteráruiból is Milyen szerkezetet? Milyen termelési szerkezetre volna szükségünk? Olyanra, metyben a gyártott termékek többsége jól eladható, a befektetésekhez mérten tisztességes hasznot hoz, és nem Igényel támogatást, még ex: portértékesítés esetén sem. Olyanra, amely fedezetet nyújt a termelés korszerűsítésére. folyamatos megújítására, az államháztartás igényeit kielégítő elvonásokra, és európai .szintű keresetekre. A statisztikai adatok szerint kevés az űj termék, lassú a vallás. A megyei vállalatok termelesének közel fele 10 évnél idősebb gyártmány, s ami még szembetűnőbb: a dollárelszúmoiásű piacokra szállított gyártmányok több mint egynegyedét már 1945 előtt is termeltek a megye iparúban, a 3 éves, vagy ionnál fiatalabb termékek részesedése az .exportból mindössze hét százalék. A nemzetközi statisztikai adatok azt jelzik, hogy az iparfejlődés számos országban a miénktől eltérő utat követett: a szerkezetátalakítást nem csupán üzemen belüli termékösszetétel-váltásként értelmezték, hanem radikálisan felszámoltak egy sereg, technikailag elmaradó gyártási területet, és növelték a kutatásigényes. kvalifikált munkaerőt, magas műszaki színvonalat igénylő, progresszív gyártási ágak súlyát. Nálunk nem sikerült a tűkét és a munkaerőt megfelelő nagyságrendben átirányítani a fejlődésben nemzetközileg élenjáró területekre. A piaci viszonyok ezt nem tudták kikényszeríteni, az állami irányítás viszont eddig nem vállalta fel ezt a kényelmetlen feladatot. Sőt u költségvetési juttatásokkal, az ex porttámogatások kai a piacaitól bukásra ítélt vállalatoknak is mentöövet nyújtott. Az exporttámogatások kialakult rendszerével végül olyan utcába leptünk, amiből nagyon nehéz lesz kijutni. Gazdaságtalan, szubvencionált exporttal értünk el jelentős nagyságrendű dollárbevételt, amelyet most sem abbahagyni, sem mással kiváltani nem tudunk egykönnyen. Vállalati kezdemé"ve-"wű tőkeátcsoportosításra sem sok példát láttunk nálunk az a természetes, hogy a vállalatok fejlesztést lehetőségeiket saját prufilon belül használják fel. Ha következetesen végig akarjuk járni a szerkezeti megújulás útját, csökkenteni kellene a hagyományos iparok részesedését a progresszív ágazatok javára. Klonkai László, a KSH Csongrád megyei Igazgatóságának igazgatója leterheltséget a vállalatok dolgozói? Csak szaporodnak a tennivalóink. Létrehozták az adóhatóságot és utána kiderült, hogy a vállalat lesz a kis adóhivatal. Ehhez persze létszám kell, de embereket nem tudunk felvenni. Egy feladatra a bért megint csak ki kell gazdálkodnunk. A közpónti intézkedések igazi eredményeket csak akkor hozhatnak, ha végre a gazdaság alapjaival kapcsolatban sikerül tiszta vizet önteni a pohárba. Nagyon fontos lenne, hogy a (felesleges bürokráciától gyorsan meg tudjunk szabadulni. Harminc éve mondogatjuk. hogy a bürokrácia ellen küzdünk. Most megint van egy alkalom a cselekvésre is. * Takács Miklós, a Pannónia szegedi gyárának igazgatója: — Ma sokan mondják, hogy a pártnak ki kellené vonulnia a gazdaságból. Szerintem még inkább jelen kellene lennie, de más magatartással, mint eddig. Nem a szervezési, technikai és operatív kérdésekkel kellene foglalkoznia, hanem a stratégiával. Erre ntár vannak jó példák. De a legtöbb vállalati pár talapszervezet még a mindennapi ügyekbe akar beleszólni. A kibontakozási program nem jelenti azt, hogy a műhelyt kell átszervezni. ¡Sokkal 'inkább ,az elvi. problémákat kell rendbe tenni. De nem általában például az ösztönzési rendszer reformját kellene napirenden tartani, hanem mondjuk „csak" a termelésirányítókét. Bőlc István Dányi László Rafai Gábor Tóth Szeles István >