Délmagyarország, 1987. december (77. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-15 / 295. szám

Kedd, 1987. december 15. 3 Kicsi, de hasznos Somogyi Károlynő felvétele Az alsóvárosi Kis bolt, néhány napja nyílt meg, híre máris messzire jutott. Valamikor régen sarki kocsma volt itt, a Tompái kapunál, ám aki sörért térne most be, sok min. dent találna itt helyette. Televíziótól fisó-kapáig, festéktől villanykörtéig és mosógépig, kapható itt minden, ami a házban vagy a kertben szükséges. Nagy hiányt pótol itt a Bordányi „Előre" Szakszövetkezet vas-műszaki boltja, ebben a városrészben nincs hasonló, s a vevők Hattyas- és Ságvári telepről. Szentmihályielekről, Gyálarétről, és természetesen Alsóvárosról keresik fői A (>0 négyzetméteres üzlet hamarosan bővül majd egy udvari eladótérrel, tihol a vasárut és zártszerelvényeket is tárolhatják. Felvételünk nz új boltban készült Vizsgálat építkezéseken Az Építésügyi Minőségellenőrző Intézet és 7 ellenőrző állomásának szakemberei összegezték a novemberben tartott célvizsgálatok tapasztalatait. Egy hónapon át azt vizsgálták a 10 millió forintosnál „drágább" beruházásokon, összesen 70 építkezésen, hogy milyen a munkahelyi rend és a technológiai fegyelem. Az építkezések téli átállításának idején ugyanis különösen fontos az anyagok és szerkezetek szállítási, tárolási és beépítési előírásainak teljesítése, mert a hanyagság, fegyelmezetlenség a hidegben még nagyobb kárral jár, mint nyáron. A 70 építkezés közül 37 helyen találtak kisebb-nagyobb hibákat, s összességében azt állapították meg, hogy a korábbihoz viszonyítva javult az építkezések rendje és fegyelme. A tárgyilagos megítéléshez azonban az is hozzátartozik, hogy a lakossági felvásárlások miatt a nagy építkezések most a szokásosnál kevesebb anyagot tárolnak, s ezt könnyebb is rendben tartani. A vizsgálatok során talált hibák között különösen gyakori volt, hogy előbb készítettek válaszfalakat, mint tetőszigetelést. Néhány jó tanács A karácsonyi és az újévi ünnepek közeledtével órez.hetöen erősödik a forgalom a postahivatalokban. Ezekben a napokban a levél-, a levelezőlap- és a képeslapforgalom a szokásos menynyiségnek csaknem háromszoiosára nőtt, eléri a napi 4—5 milliót. Ezen belül 500 ezer küldeményt adnak fel külkvküe, s majdnem ugyanennyi az onnan érkező levelek száma is. A postahivatalokban kezelt csomagok száma naponta megközelíti a 60 ezret, ami ugyancsak háromszorosa a sz.oká- , sos mennyisegnek. A karácsony előtti két hétben n külföldre feladott, illetve az onnan érkező csomagok száma megkétszereződik, eléri a napi kétezret. A posta igyekszik zavartalanná tenni áz ünnepi küldemények továbbítását: sűríti a levélgyűjtő és -kézbesítő járatok számát. A fővárosban például a karácsony előtti heten naponta 40 kocsival több viszi házhoz a csomagokat, mint egyébként, s a szokásosnál tobb gépkocsival szállítják a küldeményeket a pályaudvarokra, illetve onnan a feldolgozó hivatalokba. A postahivatalok aranyvasárnapon, december 20-án rendkívüli pénz.társzolgálatot szerveznek, amely a belkereskedelem igényeihez alkalmazkodik. December 24-én — a munkaszünet ellenére — házhoz viszik a leveleket és a csomagokat, csak a pénzküldeményeket nem kézbesitik. A postahivatalokban a vasárnapi nyitva tartás érvényes. December 25-én és 26-án, valamint január l-jén ugyancsak a munkaszüneti napok rendje szerint fogadják az ügyfeleket a postahivatalokban, de az expressz- és a gyorsan romló küldeményeket tartalmazó csomagokat azonban akkor is házhoz viszik. A táviratokat és az cxpressz.leveleket természetesen az ünnep valamenynyi napján megkapják a címzettek. Ezzel kapcsolatban érdemes figyelembevenni, hogy az üdvözlő táviratot nem szükséges közvetlenül karácsony vagy szilveszter előtt feladni, hanem a kívánt időpont előtt már két héttel — „H" jelzéssel, és a közvetítés napjának megjelölésével — lehet kérni az ünnepi kézbesítést. Ebben az esetben 50 százalékos szódijkedvezménjft kap a feladó. (A postának ez a szolgáltatása egyébként bármikor igénybe vehető, nemcsak az év végi ünnepek alkalmával.) A posta igyekszik, hogy az ünnepi küldemények hiánytalanul és pontosan megérkezzenek a címzettekhez, ám kéri az ügyfelek segítségét is. A mostani csúcsforgalomban a szokásosnál is nagyobb figyelmet kell fordítani a címzésre és a megfelelő csomagolásra. Nagyon fontos, hogy azok, akik külföldre adnak fel levelet, az irányítószámnak fenntartott négy téglalap közül az elsőbe csak egy ,,X"-et írjanak, s külön tüntessék fel a külföldi irányítószámot. A totózók figyelmébe ajanlja a posta, hogy az 52. heti szelvényeket 23-án, azaz szerdán a levélszekrény ürítéséig lehet a postaládába dobni, illetve a hivatal zárásáig lehet feladni. A jövő évi 1. heti totószelvényeket december 31-én, csütörtökön a hivatal nyitva tartásáig vagy a levélszekrény ürítésének időpontjáig lehet postára adni. (MTI) Cikkünk visszhangja Még egyszer az egymillióról Két szövetkezet — a Szegedi Elektromos és a Híradástechnikai Kisszövetkezet — perlekedéséről írtunk néhány hete. Akkor szóvá tettük, hogy az ölre ment szövetkezetek mára már tálán tobb energiát, jdöt pocsékoltak el igazuk keresésére, mint a per tárgyát jelentő egymillió forintos követelés. Erre az. írásra levélben reagált Kevevári József, a szegedi ipari szövetkezetek párttitkára: „Mélységesen egyetértek Karai Gábornak a Délmagyarország 1937. november 25-i számában megjelent Egymillió — tanulságokkal! cimü cikkének záró gondolataival! Valóban, miközben a szövetkezetek bokszmecscset vívnak, amely profiöklozoket megszégyenítő mollon immár harmadik esztendeje tart, olyan energiák vesznek kárba, amelyek hasznos célokat is szolgálhatnának. Természetesen az. ügy minden szereplője tud 'magyarázatot adni a mai helyzetre. Elfogadhatót azonban szerintem egyik sem A vagyonmegosztást rendező közgyűlési határozat egy formailag es tartalmilag egypránt hibás Kiszov-javaslatra épült, s a legszomorúbb talán az, hogy a vita rendezése ilyen hosszú idő alatt sem sikerült az érintett szövetkezeteknek, az. államigazgatási szerveknek, az eljáró bíróságoknak és a pénzügyi hatóságoknak, de a közvetíteni próbáló pártszerveknek sem. Végezetül helyre kell igazitanom Misik Rezsőnek, az. elektromos szövetkezet elnökének Pászti Bélával kapcsolatos k i j ele n tésé t Pászti Béla nem „járta ki" a részleg kiválását, s ónálló kisszövetkezetté alakulását. O ebben az időben az anyaszövetkezet elnöki tisztségéből távozott. Először a Szelkánál dolgozott, mint gazdasági igazgatóhelyettes, majd 1985 novemberétől a városi tanács felkérésérc államigazgatási meg bi zuluként. a Széria Kisszövetkezetnél folyó rendleremtesben vett reszt. Csak 1986 március 12-töl — a tagság kérésére — lett a Híradástechnikai Kisszövetkezet elnöke." Eddig a levél. S ha az írás kiigazításával egyet is értünk, aligha hisszük, hogy célravezető lenne az ügyet tovább gombolyítani. Hiszen tudomásunk szerint a pereskedés a mai napig sem zárult le. A vélt, vagy valós sérelmek, sebek ismételt felszaggatása helyett ideje lenne véget vetni a torzsalkodásnak. Ezt kellene igazán- akarnia mindkét szövetkezelnek — függetlenül attól, hogy kinek-kinek merre vezettek az útjai luluitlt előbbre? M

i tagadás, egyre többen aggódnak. Az. életkörülmények nehezedése, az anyagi gyarapodás megtorpanása, a rosszabbodás esélye szüli a bizonytalanság érzését, az. aggodalmat, némelyekben, még a félelmet is. A szorongás erősíti a kapaszkodást a már megszerzett javakba — akinek van, illetve fokozza a reménytelenség érzését azoknál, akiknek nincs mibe kapaszkodni. Sokszorozzák a bizonytalanság érzését a gyakori változások (szabályozók, árak, termelési-megélhetési feltételek terén egyaránt), szeretnénk nekik gátat vetni hosszabb távon. Csakhogy most még szinte beláthatatlan (főleg az egyén számára) a hosszabb táv — ezért hát rövidebb távokra tervezgetünk, csak biztonságosabbnak vélt előnyökért hajtunk: materializálódott előnyökért és értékekért. Amik mostanra kétféleképpen is középpontba kerültek, s meghatározóvá váltak. Mért társadalmunk irányító ideológiája egyelőre gazdasági mutatókban méri a haladást, az anyagi értékteremtöt méltányolja; s mert az egyes emberek is anyagi értékekben mérnek (már az emberi értékeket is). Fokozódó érzékelési és értékelési torzulások közepette hajtunk, harcolunk az anyagi előrejutásért. De vajon kik tudnak a recesszió közepette is előbbre jutni, hétköznapian szólva. fölemelkedni? Közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy azokat tekinti az emberek többsége felemelkedöknek, akik anyagilag jutnak előbbre. Becslések szerint népességünknek 60-80 százaléka véli úgv — s ez a tábor még egyre gyarapszik —. hogy társadalmi státusban emelkedni anyagi előnyök révén lehet. Merthogy az anyagi előnyök átválthatók más társadalmi előnyökre; illetve nem létük hátrányokat okoz. E vélekedési mármár azt erősítgeti, hogy „pénzért minden megvásárolható", sőt átörökíthető. Ilyen „egyszerű" lenne mostanság mifelénk a társadalmi mobilitás determináltsága? Ha a mobilitást csak anyagi felemelkedésnek fogjuk fel egy-egy generáció számára, s nem vesszük tekintetbe, hogy ebbe a fogalomkörbe beletartozik még sok más is, lehet így „egyszerűsíteni". Csakhogy félrevezetjük vele magunkat. Mert nem lehet, nem szabad a szülőkhöz viszonyított helyváltoztatás esélyét, a relatív elmozdulást, vagyis a mobilitást csak anyagi oldalról közelíteni, s ügyet sem vetni olyan fontos csatornáira, mint á munkamegosztás vagy a kulturális szféra. Mert az anyagiak (lakás, fogyasztás) az előnyök és hátrányok átörökitéséne'- "tem iv^zi 4f»riiletei — íoaf^iíohb rövid távon. Az örökölt anyagi tőkénél jobban kcllcne kamatoznia a kulturális tőkének az életben való boldogulásban hoszszabb távon. Ha például sikerülne eloszlatni olyan alapvető felreértéseket, hogy a tudás nem érték, nem értékteremtő, illetve hogy a kulturális előnyök megjelenési formája a diploma (akkor is, ha tudásérték fedezete nincs). Sokkal jobban kellene figyelni arra, hogy mennyi és milyen szerepe van a kedvező vagy kedvezőtlen helyzetek átörökítésében — a társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődésében — olyan tényezőknek, mint a kulturális „fogyasztás", az értékek, az életmód, az ismeretek gyarapítása, a képességek kibontakoztatása. Mert ezek jelentősen befolyásolják mostani és felnövekvő generációk helyváltoztatási esélyeit, azaz a társadalmi mobilitást. Ami körül, bizony, nincs minden rendben. Hozzáértő szakemberek manapság népességünknek mintegy 80 százalékát tekintik mobilnak, s úgy vélik körülbelül 42 százalék került jobb helyzetbe, 38 százalék pedig rosszabba. S a rosszabb helyzetbe kerülök felénél lesüllyedés tapasztalható. Figyelmeztető jegyeit sorakoztatják fel ennek a süllyedő tendenciának a szakcikkekben. Erőteljesebben hangsúlyozva, hogy az áldozatok elsősorban a presztizsvesztök (melyik szakma nem panaszkodik erre manapság?!), h bizonyos életkorúak, úgymint a 30 év alattiak és a 60-70 év felettiek. Sorvadozik a szakmai műveltség (s még inkább az általános), a szakmai értékteremtés és a presztízs. Az egyenlőtlenségek újratermelődése — a középkorúak túlterhelése mellett — a legfiatalabbak, s a legöregebbek kárára következik be (akik még, illetve már rossz helyzetbe kerültek). Anyagi-egzisztenciális vonatkozásban erősödik a generációs függés. Ugyanakkor minden generáció anyagi életkörülményeire a nehezedés kezd jellemzővé válni. Ami indukálja az elbizonytalanodást a rövid távú előnyök megszerzését, az újabb értéktorzulásokat: az anyagiak hajszolását. Amire — nem tagadható!— itt és most bizonyos fokig rá vagyunk kényszerítve. Am nem szabad jelentőségét olyan mértékig eltúlozni, hogy a felemelkedést, a nivót csak az anyagi előnyök jelentsék! V

áltoztatni a mostani helyzeten és megítélésen azonban csak akkor tudunk, ha a helyváltoztatás esélyét, a mobilitást nem akadályozzák a meglevő anomáliák. Ha úgy tudjuk változtatni. rendezni anyagi viszonyainkat, hogy megfelelően alapoztassék meg mindenki számára az előbbre iutás lehetősége, megnyitva az elmozduláshoz szükséges minden csatornát. Szabó Magdolna H porcelánfejű játékbaba és a többiek A régiségkereskedő „Rólam, uram, fölösleges írni . . . Ide nem hoznak az emberek, jó dolgokat. A jó dolgokat Pestre viszik, ott adják el, tíz-tizenötezerért — mondja Molnár Miklós, a József Attila sugárúti régiségkereskedés tulajdonosa. — Itt csak kicsi pénzek vannak. Le kell szorítani az árakat, kérem, csak. úgy talál vevőre az ember. És a vevő nagyon fontos... A vevő fontusabb, mint az ár. Azt mondja, ez reklám? Nem reklám ez, jó uram. Hiába árulok én valamit magas áron, ha csak fogja a port nekem az üzletben. Inkább eladom áron alul. És garanciát vállalok, mindenért! Megtetszik magának, mondjuk, ez az angyalfejes kályha. Hazaviszi, begyújt, és kiderül, hogy füstöl, kormoz. Visszahozza, és én, igen, én visszaveszem. Van ilyen is, uram, én ilyen vagyok. Azt kérdezi, megéri? Hát ezt. bizony meg nem tudom magának mondani Csak áprilistól vagyok az üzletben teljes állásban, azelőtt a ruhagyárban dolgoztam. Még nincs ki az első évem, nem tudom. Nem olyan forgalmas ám ez a hely, mint amilyennek látszik. Aáá ... Egyáltalán nem forgalmas. Sok az autó, azért látszik csak forgalmasnak. És ahol sokj az autó, ott kevés a gyalogos, vagyis a vásárló, így van ez, uram, megfigyelte már? Ez nem Belváros, kérem, hanem sugárút. De nekem jó ez a hely. A Belvárosba nem megyek, nincsen nekem arra pénzem jól vagyok itt, ahol vagyok. Az üzleti forgalom? Az bizony kicsi. Ilyenkor, télen, mindig is kicsi. A nyár, az más. Az szezon. De nehogy arra gondoljon ám, hogy olyankor elindulnak az emberek, direkt régiséget venni. Ilyen nincs. Kószál a nép, megy errecirra, uszodába, nagymamához, fagyit enni, egyik ide, másik oda, harmadik amoda. Aztán észreveszik a cégtáblát. becsei lengenek hozzám, nézelődnele, kérdezgetnek, s végül vesznek ezt vagy amazt. Azt kérdezi, hogy mit vesznek? Hogy mi a sláger? A porcelánfejű játékbaba a sláger, ezt mindenki tudja. Miért épp az? Mert csak. Régen a vasaló volt a sláger a rézmozsár, a rézki. lincs . . . Most a porcelánfejű játékbaba. Ráébredtek az emberek, hogy már csak ez hiányzik az. életükből. Nem is tudok belőle beszerezni eleget. Bezzeg, a Tézmozsárkorszakban! Halomban álltak a boltban a bubák. Akkor a rézmozsár kellett, és csak a rézmozsár Most baba kell a mozsár mellé. A piacon is kiáltoznak a házalók: babát veszek! Igen, uram, elszaporodtak a házalók, a baba egyre kevesebb, Persze, el lehet adni azért mást is . . . Néha. Hogy mi mindent? Népi ruhát, fém fogast, és „Soten" órát; pecsenyéstálat, gramofontölcsért, csendéleteket. Egérfogót, vázát, csillárt, képkeretet. Erika írógépet a háború előttről. Nálam minden háború előtti; háború utáni dolgokkal eleve nem foglalkozom. Az újabb dolgoki nem érdekelnek, spanyolviaszt, fából vaskarikát nálam ne keressenek. Nem árulok zsákba macskát, perpetuum mobilét. Hasznos alkatrészeket viszont igen. Ez például, amint látja, egy régi óra ütőszerkezete. Hogy megveszi-e valaha is valaki. Hajjaj, de még mennyire! Persze, nem rögtön . . . De megveszi. És hát, ugye, én is veszek, nem ám mindig csak eladok. Általában házhoz megyek: Lopott holmi hozzám tehát nem kerülhet, a kuncsaft sem jár úgy, hogy idecipel nekem egy fél szekrényt, megnézem, és azt mondom, vigye vissza, nem kell. Ez a legbiztosabb, a helyszíni szemle. Kérdezi, kik járnak ide hozzám? Mindenki, uram, mindenféle népek. A múltkor volt valami tudóskongresszus Szegeden. Beállt elém három állami kocsi, kiszállt belőle hat öltönyös, elöl a professzor, a többiek azt sem tudták, hogy nyissák ki neki az ajtót... Jár ide. kérem, mindenki, a kíváncsiskodótól az atyaistenig. Végre, megjött Péter bácsi, kerüljön beljebb! Ez az úr az újságtól van, azt kérdezi, van-e gond, megírja. Nincs gond! Látja, uram, ö is azt mondja, nincs semmi gond." . Lejegyezte: Farkas Csaba