Délmagyarország, 1987. december (77. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-14 / 294. szám

I let fő, 19É7. december 14. A háború már régen elkezdődött. Vagy ez nem is .háború? Csupán egy tény: egyetlen ország sem működhet piaci viszonyok nélkül, ahol a termékért, szolgáltatásért. ellenérték jár. Nem tagadom, ez sokkal békésebben hangzik. Én mégis katonákat látok a képzeletbeli lövészárok két oldalán. Olyan harci játékot, amelyen igencsak elcsodálkozna Nagy Lajos királyunk lovagi tornához szokott udvartartása. Mert ezt nem kopjákkal. buzogányokkal, kardokkal, hanem papitokkal vívják. Csekkel, fizetési bizonylattal, felszólítással, kérelemmel, nyugtával. Ügy, adott hónap harmadika kornyékén népesülnek be a harcterek, s míg Számlaország egyik fele csekket tóit, számokat ir. kombinál és ájuldozik (..Te jó ég, hát már ennyi?!), a másik tollal hegyez és ráérősen dobol cgv irathalmazon, amelyre ezt nyomtatták: fizetési felszólítás. Mielőtt, bárki rámtámadna túlzásaimért, elárulom: viccnek szántam. De most az sem báj, ha a nevetés elmarad ... ..Munkaidőben csak két hivatal van tele. A kocsma meg a posta. Az. egyikben elköltik azt, ami a másikban csekkbefizetés után megmaradt" — hallom mindent. tudó barátom összegezését. aki épp a nagypostáról lohol az előbbi tervet teljesíteni. Én pedig az OTPbe igyekszem, ahol épp arra, vagyok kíváncsi —, mennyire bírja még a cég a hiteiért fordulók kérelmét teljesíteni, s mennyire képes behajtani követeléseit? — Hadd kezdjem egy szúmmat: 1986. december ,14». én 10 milliárd (UH millió forintnyi összeg volt kint hitélként, s ez az idén tovább nőtt — kézdi beszélgetésünket Bérci Sándor, a megyei igazgatóséig hitelosztál,varvak vezetője — Egyik legkedveltebb hitelfajtánk a személyi kölcsön, de sokan fordulnak hozzánk áruvásárlási, mezőgazdasági termelési kölcsönért is. Napjainkban mind többen igénylik a magán- és tarsa.svallalkozók hitelét, amely régebben kisipari, kiskereskedői kölcsön néven vált ismertté. Ezek legfontosabb rövid-, illetve középlejáratú hiteleink. A hosszabb idő alatt visszafizetendő kölcsönök túlnyomó részét a lakás építésére, illetve vásárlására biztosított hitelek teszik ki. Tavaly például 10 milliárd .'100 millió forint volt ez. Miközben megpróbálom magamban jegyezgetni a különböző hitelfajták előnyeit, hátrányait, kamatait, előadom érdeklődésem fő okát: „. .. és ezeket vissza is fizetik?" — Kénytelenek. Nyolc éve már, hogy egy törvényerejű rendelet alapján közvetlgn kényszertiz.etést alkalmazhatunk * ..feledékeny" adósainkkal szemben Ennek útja: először egy felszólitólevelet postázunk, aztán kérjük munkahelyén a bérletiltást. amely már az illetmény 33 százalékát is elérheti. Ha ez sem segit. elrendelhetjük a bírósági végrehajtást az adós ingó- és ingatlan vagyonára. Mondhatok összegeket is. Tavaly körülbelül 40 millió forintot tett ki a kényszerbeszedés alá eső összeg, s ennek 10 százalékát csak végrehajtás után kaphattuk meg. Hitelforgalmunkhoz viszonyítva ez nem nagy összeg. De tény: évről évre nő. 19H4 óta majdnem megkétszereződött. — Ezek szerint egyre kevésbé megbízható adós a szegedi nép? — Inkább úgy mondanám: egyre jobban eladósodott, mind kevésbé képes teljesíteni kötelezettségeit. Ez legjobban ifjúságunkra vonatkozik. Türelmetlenebbek önmagúkkal. türelmetlenebbek lehetőségeikkel szemben. Aki példáiul lakáshoz jut. szeretné azonnal úgy berendezni. mint egv középkorú család teheti több évtizedes munka után. Minden lehetséges hitelt felvesz a gvors siker érdekében, aztán pedig „Hitel, adósság, törlesztés, levonás, átutalás, letiltás" — kavarognak bennem az egykor pénzügyi, ma már oly hétköznapi fogalmak, amikor belépek a városgazdálkodási vállalat kapuján. Számlaország háborújánál maradva most egy helyi kapitányhoz készülök. Reményeim szerint Széli Józsefné, a vállalat főkönyvelője egyik legfájóbb számlaháborúnkról beszél majd — á távfűtés „hiteleiről" Nem is kell csalódnom. Néhány perc alatt megtudom— havonta 26-27 ezer számla készül ez ügyben a városgazdálkodásnál, és a befolyt összeg fűtési szezonban,eléri a 15-16 milíió forintot. Pontosabban: elérheti, ha mindenki fizet.. De erről mar régóta szó, sincs — 1 9R2-bcn még csak 1 millió forint volt a lakosság adóssága, ma már eléri a 6,2 milliót is. Szeptember 30-án épp ennyi volt kint' lévőségünk. — Mivel indokolják ezt az adósok? — Hogv mivel? — mosolyodik el a l'ökönyvelőnő. — Semmivel. Kiszólnak az ajtón — „A Demasztól jött?" — aztán, mikor megtudja, hogy „csak" a fütósdíj kellene, ki sem nyitja az ajtót. Ja kérem, a Villany kikapcsolható, de a radiátor nem . . . — Akkor megoldás sincs? —- A fővárosban kidolgoztak egy rendszert, s szerintem ez lehet a járható út. Létrehoztak egy díjbeszedési vállalatot, amelv egyszerre kéri az összes számla elleneitekét. lg.v nem lehet érdekel Is egi alapon (kikapcsolható. nem kapcsolható') fizetni. ugyanis megtagadás esetén a villanyáram megvonásával büntetik az adóst. — Elég furcsa ötlet. — Nincs jobb. Nézze. a fizetést megtagadók száma fnlyaipatosari rui. letiltásokkal, végrehajtással a hiányzó összeg töredékét tudjuk csak megszerezni. Mit kezdjünk olyannal például, akinek még munkahelye sincs, nemhogy lefoglalható ingósága. vagyona? Számlaország egyik hadserege tehát már dolgozik az új stratégián. Ennyire veszélyes támadás várható talán? A kérdésre — hol mérhető a veszély igazán'' — ilyen választ kaptam: „Nézz szét az IKV-nál. Kérdezd meg. mi újság lakbérfizetésügyben." A jó tanács arra való, hogy megfogadják. Ezért is kopogtattam Bulik Istvánné, a házkezelési osztály vezetője ajtaján. — ítélje meg a helyzetet számok alapján — hallottam beszélgetésünk elején. — A belvárosi Körzetben az egy százalékot sem éri el az elmaradt fizetések aránya. Móra város, Alsóváros esetében ez a szám már több mint 3 és fél százalék. Tarjánból, Felsővárosból az előirt pénz közel 2,9 százaléka nem érkezett be, míg negyedik körzetünkben (ide Rókus, Északi városrész és Makkosház tartozik) az elmaradás 4 százalékos. Ez a legnagyobb összeg is: 2 millió 350 ezer forint Általános tapasztalatunk az, hogy. a magasabb komfortfokozatú lakásban élők, s általában a fiatalok között nehezebb hozzájutni a lakbérhez. — Gondolom, ezt az áraknak köszönhetjük. Hiszen a lakbér ilyen lakások esetében nőtt leginkább, míg a legvékonyabb pénztárca épp az ifjúság zsebében lapul. . . — Nincs ilyen közvetlen összefüggés. Érdekes módon a nyolcvanas évek első felében, amikor a lakbér meg alacsonyabb volt, legalább akkora hátralékkal számolhattunk. mint. ma. (Csak zárójelben jegyezzük itt m?g: most 5.9 millió forint hiányzik a kasszából, miközben a tervezett árbevétel 270 millió forint.) Ha pedig már szoba jött a pénztárca — a nyugdíjasok jó része sokkal szerényebb anyagi körülmények között él. mint mondjuk a fiatal házasok, s nagy többségük mégis pontosan fizet. Mi egyébként sem a szociális megoszlást vizsgáljuk. Feladatunk a lakbérek beszedése. S hogv ez mennyire könnyű manapság? Csak egy szám: az elmúlt időszakban 11 ezer 656 felszólítást küldtünk ki. A jövőben egyébként gépi számlázással intézzük a lakbéreket, s ahol számitógép dolgozik, sokkal szigorúbb elszámoltatási rendszert lehet bevezetni. Űj stratégia (városgazdálkodás) és modern technika (IKV). Nem lehet hát panasz, — Számlaország katonái egyre felkészültebbek. Mi pedig fizetünk, mert ez a kötelességünk. Fizetünk, s közben számolgatunk. Egy átlag mai magyar család (két szülő és két gyerek) havi bevétele 12 ezer forint körül mozog. OTP-s lakás esetén másfél ezer forint megy törlesztésre, téli hónapokban közel ezer forintot visz el a meleg, míg közös költségekre, a lakás rezsijére, az alapvető kényszerkiadásokra (például közlekedés, üzemi étkezés, napközi) újabb két és fél ezret számolhat a család pénztárosa. Egyéb OTP-töi lesztés, — mondjuk bútor, házthrtási gép, televízió — legyen másfél ezer. összeadjam? Inkább csak fizessünk. Mert Sz.ámlaország szabályai szigorúak . . . Bátyi Zoltán A ködös, zúzmarás nádas bokrétái gyönyörű csenddé dermedtek. Künt az országúton még lármáztak a varjak, egy nyúl tetemen civakodva, hangoskodva. A tavak közt gyengül a köd, fátyolos fényben bolyongva hallgatom a havas világ furcsa csendjét, amely annál igazibb, minél beljebb jutok a nádfalak közt. Egy lilik száll a jégpáncélos tavak fölött, nem látom, óe hangja odahull mellém. Magosán repült a vadlúd fehérlő köd felett, s most még nagyobb a körülölelő némaság . . . nyár forrosága — december zúzmarája csak egymásutániságukban jelent káprázatot, így a csönd is mélyebb az idő kútjánál a lilik, lilik szavak ürességével . . . A telelők felől ezüstsirályok kvartyogása jelzi, körútja végén jár a halör, zsilipeknél kidobált haldögökön lakmároznak, huzakodnak a tengeri sirályok. Decemberi Feliér-tó A nádasban 30—40 nadisarmány, 25—30 függőcinege csapattal bujkál. Bogáncsfolton stiglincek szótlanul bontogatják a pihés magvakat. Az I. és II. to jegén récék pihennek, közlük három bütykös ásólúd mereng. Surrogó csörgöréce csapat mögött vándorsólyom zuhan, másodpercek múlva tárt szárnnyal ül a vadasz zsákmányán, piroslik a hó . . . tepett tollfelhőt sodor a ködös szél. Barkóscinegék betlehemi ruhában ijedten csilingelnek a sűrűben• ki-ki kandikálnak a telelök felé. Pedig ott mozdulatlanul álldogál félszáz szürkegém. A zsilipek kis vizét mereven figvelik, közben talán a nyár langyos, zöldhináros, halpenz.es, vizein merengnek . . . Szürke, zúzmarás szobrok a párás-z.ubogók jegén! Furcsa, de mar évek o la félszáznyian nekivágnak a bizonytalan, éhezést jelentő itteni telelésnek. furcsa ősmadarak... Miért? ...de most nincs felelet, riadt, rekedt trombitálással rebbenek szét. Egy hatalmas rétisas kovályog a telelők felett, könnyedén köröz, behúzza szárnyai'. és .. . már emeli is a nagy pontyit ki a lékből. Nyugodt. Repül, repül míg eltakarja a köd, amelyben egyedül lehet zsákmányával. .. én pedig elindultam a halász.tunvák kékes füstjei fele, ahol barátságos kézszorítás után vár a/. írógép, forró tea, s mögöttem marad a fehér zúzmarás decemberi Fehér-tó, ahol ilyentájt még az ember sem jár . . . csak a madár. . t Csizmazia György Embernek való varázslatok Apropót mostanában igazán nem kell keresgélni, témának bővében vagyunk, időnek — következésképpen — híjával az interjúhoz. A karmester az Operaházban Parsifalt és Háryt próbált a héten, aztán ott volt a zeneakadémiai koncert a szegedi szimfonikusokkal, itthon az orvosegyetem ünnepségei, a rendes színházi előadások. Most pedig. ma. hétfőn este fél 8-kor debütál a Vaszy Viktor Kórus. Rendkívüli feladattal. Verdi ,.legszebb operája" lesz a filharmóniai hangverseny műsorán: a Requiem. A szólókat Misura Zsuzsa, Szonda Eva, Soskó András és Kováts Kolos énekli; vezényel Oberfrank Géza, az űj kórus vetetöje. Mégis lehet beszélgetni, egy ebédszünet az aldozat. * — Sok latolgatás és vita utan vált bizonyossá, hogy lehetséges az értekmentés és -teremtés: a városi tanács a fenntartója a régi „zenebarátokat", a színháziakat és új embereket is magába fogadott Vaszy-kórusnak. A hivatal erről mindössze par napja tudott dönteni. De az énekkarral közben dolgoztak. Hogyan? — Intenziven. Bizakodva, hittel. Nem nagy szavak ezek, hanem tények, hiszen . . . lehet másként dolgozni? Remélem, hogy minőségi változást is jelentett az ntszervezödés. pontosabban máris biztos vagyok benne, a Requiem-prúbák alapján. — Beszélhetnénk a közelmúltról is? Mire gondolt, amikor az operatársulat veMa este: Yérdi: Requiem Irodalmi kávéház Erdély 1918—1919-ben Idén nyáron jelent meg és szinte a szó szoros értelmében pillanatok alatt elfogyott a boltokból a szegedi József Attila Tudományegyetem bölcsészkarán dolgozó történész, Raffay Ernt Erdély PJ18—1919-ben című könyve. Ez a rendkívüli felkészültséggel, nagyfokú tudós tisztességgel és meglehetős felelősségérzettel megírott, roppant érdekes munka azt a legújabbkori magyar történelemben olyannyira tragikus időszakot vizsgálja — 1!)1H októberétől, a Károlyi-forradalom kitörésétől az 1919 március eleji, a Tanácsköztársaság kikiáltását .megelőző hetekig — amikor az ezeréves történelmi Magyarország felbomlása megkezdődött, majd nyilvánvalóvá vált az országba be'nyomuló idegen imperialista csapatok területfoglalásaival. Bemutatja az Erdély megszerzésére irányuló, rég- szándékukat megvalósítani akaró román irredenta propaganda történetét, taglalja a megszállás körülményeit, az ellenállás különböző formáit, a tárgyalások menetét, az 1919-ben meg. tartott erdélyi általános sztrájkot, egészen a Károlyi Mihály által március elején megfogalmazott fegyveres honvédelmi koncepció kialakulásáig. Ezeknek az önmagukban is roppant izgalmas történelmi kérdéseknek kapcsán ma, hétfőn este 6 órai kezdettel az irodalmi kávéház estjén a Royalban Raffav Ernő minden bizonvnyal azokról az Erdéllyel kapcsolatban fölvetődött, •másféle kérdésekről is beszél majd a házigazda Domonkos László újságíróval, amelyekről — jelenlegi és a közelebbi múltat érintő helyzetre egyaránt utalva — joggal állapíthatta meg a magyar kormány ez év elején tett nyilatkozata, hogv alakulásuk „nagyon jelentós belpolitikai tényező" is. zetöjeként átvette a miniszterhelyettestől a nívódíjat? — A holnapi munkára, az elkövetkező időre, arra, hogy könnyebb lesz. — A kitüntetéstől? A prémiumtól? — Attól, hogy hivatalos elismerést kapott az egész társulat, vagyis a közönség és a szakma mellett az elöljáróság is észrevette, megerősítette, jutalmazta azt a műhelymunkát, amit végv> operafesztivál dijait egy-egy produkcióért „upiuk. .-x nívódíj viszont négyéves közös erőfeszítésünk eredményességét igá; zolta. Maga is tudja, és talán sokan a városban, hogy egyáltalán nem telt gond nélkül az elmúlt nég/ tv, sokat vitáztunk, hiszen sokat dolgoztunk. — Köretelt és követelt, újszerű feladatokat diktált, mindenkitől azt varia, anynyit tegyen, amennyit csak bír, és higgyen és bízzon a sikerben. Szinte megszállottan. ugy mint ön... — Lehetetlenség. Az igaz, hogy még nagyon fiatal voltam, amikor észrevettem: igazán jelentékeny produkció, valódi érték akkor születik, ha a vezető, az irányitó a többség bizalmát élvezi, és a csapat tudja, mit akar. Egyugyanaz a céljuk, hiszi! hogy az jó cél, azt is látják, hogv miként lehet elérni. Együtt akarják bizonyítani ténykedésük értelmét. Ilyen légkörben már „csak" koncepciózusság, tehetség, legyelem, kitartás kérdése az eiedmény. Csakhogy: egy cljes társulattól lehetetlen seg huzamosabb ideig elvárni, hogy mindezt tegye — ha késik az erőfeszítés eredmenye, és annak elismerése. Ha az ember egyre azt látja, hiába teljesített többet, hiába nyújt jobbat, csak annyi jár érte, mint azelőtt; vagy éppen annyi se; nem becsülik. nem méltányolják, nem ve-:zik észre; akkor belefárad, elfásul, föladja. Azért örültem talán jobban a nívódíjnak, mert a törekvéseim igazolódtak a társulat előtt. Es ezért gondoltam, hogy könnyebb lesz ezután. — Ugy érti, ezentúl már nem becsületszóra kell elhinnie mindenkinek, akivel dolgozik, hogy . . . — Hogy tudom mit akarok, és együtt képesek is vagyunk megcsinálni. A mi világunkban bizony szüksége van akár a legtehetségesebb embernek is arra, hogy megmutatkozzon, objektiválódjon a munkájának az eiedménye, kamatozzon ami* befektetett. Ha szeretünk iá kertészkedni, nem 1' art pour !' art; a gyümölcs boldogít Odaállni a muzsikusok elé, es bizalmat kérni — leltet és kell. De mennyivel könynyebb, jobb és főleg gyümölcsözőbb, ha nem a bizonygatásrn megy a sok idő. Ha a respektus eleve adott, és a produkcióra figyelhetünk, nem egymás „kitanulásárn". — Én is tudnék sorolni — hogy is mondjam... alkalmakat, amikor megrendülhetett volna ez a „kell egi csapat"-hite. Gondolom ön még többet. Mi segit a válsághelyzetekben? — Először is van indulótőkém. Lehet, naivan, de mégis megrendíthetetlenül biztos vagyok abban, hogy a tartósan tisztességes. szakszerű. értékteremtést célzó, ügyet szolgáló munkának előbb-utóbb — muszáj eredményt hozni. Azért emlegetem a naivitást, mert a miénk nem az a kor. amikor egykönnyen el lehet hinni valakiről, hogy ügyet képvisel, szándékai tiszták, Iritu eleven. Túl sok kudarcot, rosszat, becstelent mutat ma az életünk, s a megmaradt küzdőképesek lassan csodabogaraknak látszanak a cinikus, hi leve;/lett tömegben Túl sok ember rohan egyre sebesebben, csak tudná miért... Az.t hiszi. az. a boldogság, ha kétszáz, forinttal olcsóbban vett hűtőszekrényt . . . — ... ma, mert holnap már... emberünk ügyes • olt, sikerélménye van. De hal hol a boldogság mostarr'an? — Ifjonti, romantikus tlkt pzeléseim persze módo'-ultak, idővel kényszerültem ráébredni, senkitől el nem várhatom, hogy — csak úgy, bizalomból — az igényeim szerinti minőségi munkához való helyzetbe hozzon. A pályám során egy kivétel akadt, Felsenstein. Mellette olyan csapatban voltam, ahol a művészi értékre lehetett és kellett összpontosítani, s megszólalt a zene, kimondatott a kimondhatatlan, varázslat született, embernek való. Ez a boldogság, mostanában is és mindig. Azóta is ezt keresem, mint kék madarat. Egyedül persze nem találhatom, ezért kell egy csapat. Maximalista nem vagyok; ha csak egyetlen felvonás „jön ál", ha a zene varázslata egyszer-egyszer hallhatóvá válik, ha csak egy órácskára vagyunk igazán együtt, elmélyedve a muzsikában — az már igen nagy dolog. — Szegedi évei alatt találkozott mar a kék maaaraval? — Igen. * Minthogy az ilyenfajta találkozások nem maganügyek, mert hiszen ránk, a többiek>«• i:. Iiutnuk. talán egészségesen önző, de személy szzrf.t u karmesternek i< szóiét a kívánság: adassani-c nir.t! gyakrabban. Sulyok Erzsébet «