Délmagyarország, 1987. december (77. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-14 / 294. szám

Hctfö, 198"/. december 14. 3 Ágyúcső Ülök a buszon ós olvasok. Hogy mit olvasok? Egy olyan -könyvet, melynek cselekménye a második világháború vége felé. a nyilasuralom alatt játszódik. Deportáltak, munkaszolgálatosok mindennapjait mutatja be. szerepel lapjain továbbá puskatus, szögesdrót, barakktábor, .ilyesmi. Szexről még cspk véletlenül sem esik benne szó. Persze, egyazon szövegnek két, vagy akán több olvasata is lehetséges. Valamelyik megálló után mellém sodródik egy egészen, mondhatni rendkívül ártatlan tekintetű lány, fölém hajol és beleolvas a kötetbe. Igazán kár, hogy nemsokára le kell szállnom. Elsüllyesztem a könyvet, folállok... Teee, megmondanád, mi a címe annak a könyvnek, és hogy ki írta? — A lányok már ketten vannak. A másik még légiesebb. Megmondom a szerzőt, címet, elsodor a tömeg, leszállok .. . Közben még hallom: — Ezt megveszszük! Juj, de izgi, azt a, de szexi! Állok, mint egy szélütött, a járdán: vajon mi sz.exiset találhattak ezek ebben? Csak nem ... Csak nem azt a tankcsapdába esett tankot a 256. oldalon, amelynek ágyúcsöve harcra készen mered ki a gödörből ? . .. Ügy érkeztem meg, ahová indultam, mint akit súlyos gondok gyötörnek. Már megint összezavarták a világképemet. Farkas Csaba Műholdas televízióadás Az Euelsat I. F. 1 műholdról sugárzott televízióadásokat is nézhetik már Székesfehérvárott, a nagyközösségi antennahálózatra kapcsolt több mint 25 ezer otthonban. A Székesfehérvári Ingatlankezelő Vállalat — a Magyar Posta engedélyével — megvásárolta és felszereltette a Budapesti Telekábel Kisszövetkezet műholdas adás-vevő berendezését. Elsőként a Sky Channel programját a 12-es csatornán foghatták már a héten a televíziótulajdonosok. Ügy tervezik, hogy az idén még ket újabb műholdas adásvételi lehetőségét teremtik meg a városban. Előreláthatóan karácsonykor már nézhetik az angol Supcr Channelt és a francia tv 5-öt is a székesfehérváriak. Egy hír nyomában Szép színház—jó színház? Ha elfogadjuk, hogy a téma az utcán hever, a hírt se keressük sokkal messzebb. Széchenyi téri padok fölött, vendéglői civakodásokban, baráti, „én aztán tudom" játékokban dobaljuk egymáshoz a vélt és valós városi újdonságokat. Ezeket nemes egyszerűséggel pletykáknak is nevezhetnénk. Legutóbb — gondolom az egyik sor végén állóként — arról tájékozódhattam a mindenhol fellelhető Jólértesülttöl, hogy „lassan összedől a hosszú évekig újitgatolt szegedi színház, recseg, ropog és beázik, talán már az előadások is elmaradnák*. '**" '»»»4 Hivatkozhattam én kitüntetett építőkre, pompázó színekre, fotóalbumokba kívánkozó homlokzatra — naivságom egy kézlegyintéssel elintéződött. Csoda hát, ha találkozót kértem színházi illetékesektől? Tollforgatóként inkább így mondanám: csak kötelesség. Mint ahogy szavaikat is igyekszem, kommentár nélkül, hűen visszaadni. * „A Szegedi Nemzeti Színház felújítása után. 1986. október 4-tól üzemel. Ez idő alatt valóban nem kevés gond merült fel, de egy előadást sem kellett elhalasztani műszaki okok miatt." (Györkéi Sándor, a szinliáz gazdasági igazgatója.) „Az elmúlt egy év alatt nem kerültek el bennünket a bajok. Ezek nemesik működésűnket nehezítik, de bizony a nézőket is zavarják. Kezdem a szellözöberendezéssel. Hangja miatt épp az előadások alatt nem tudjuk üzemeltelni, s hogy ez mit jelen-t melegebb hónapokban, aligha kell magyaráznom Bevallom, eddig semmilyen megoldásra nem jutottunk. Levelezések, tervezői magyarázkodások ugyan már történtek ez ügyben. A másik fö gondunk, hangrendszerünk egy kicsi, de annál lényegesebb pontja — a vezérlőpult. Ezen megy át minden hangvonal. Nem is volt baj, amíg az ideiglenes berendezés üzemelt. Idén viszont megérkezett a véglegesnek szánt pult, ami közel négyszeres áron már olyan zajokat, torzításokat produkál, amelyek használatát erősen korlátozzák. Az alapzajt sajnos közönségünk is észleli. A korlátozást csupán annyiban, hogy nem tudjuk biztosítani a megfelelő hanghatást. Mondjam, milyen gond ez annál a társulatnál, amely bemutatta a Hair-t és a Jézus Krisztus szupersztárra készül? »V "^tW' Hogy mit tettünk ez ügyben? Többször is reklamáltunk -már a kivitelezőnél, igazságügyi szakértőt is bevontunk az ügybe, aki minden kifogásolt pontban mellénk állt. De megoldást csak a jövő nyári garanciális munkáktól várhatunk. Addig pedig mi javítgatjuk, fejlesztgetjük a hangrendszert. Ugyanez vonatkozik a zenekari süllyesztő-emelő szerkezetre. Működtetése közben olyan feszültségek keletkeznek, amelyek szinte az egész színházat megrázzák. A magyarázat egyszerű: megcsavarodtuk a vezetősínek. A megoldás, úgy tűnik, már sokkal nehézkesebb. Hiszen a gyártó cég először elismerve hibáját, küldött egy részletes javítási tervezetet, majd az igéi t időpontra meg sem jelent, nemhogy befejezte volna munkáját. Csak abban bizhatunk, hogy a jövő nyárnál tovább már nem késnek. Ami pedig a beázási illeti — ez is tagadhatatlan tény. Oka a rossz tetőszerkezeti illesztés. Következménye pedig: a tető egy részének faszerkezete teljesen átvizesedett, víz került á csillárházbu, az épület hátsó traktusának két oldalába. A hibát kijavították, s most „száradunk". Bízva abban, hogy többször nem kell mestereket hívni a tetőhöz, s az épület geiendái sem károsodtak tartósan." (Kocsis József, a színház műszaki vezetője.) „Hadd zárjam azzal ezt a felsorolást, hogy mi mindent megleszünk a zavartalan üzemelés érdekében, és 19(18 nyarán valamennyi hibát ki kell javítani a kivitelezőknek." (Györkéi Sándor.) * Bevallom, jó negyedórája azon gondolkodom. milyen ügyes, főleg tanulságos befejezés illenék a cikk végére. Intelmek? Netán panaszokból levont, mélyen Szántó általánosítások? Biztatás, vagy izgatás? Aztán csak ennyire képes kezemben a toll: kommentár pedig nincs! De, ha jól emlékszem, ezt is ígértem . . B. Z. Luca, Luca, tégla... Ha valaki kihagy néhány ével, számítson rá, fejére nő — nem dől, csak nő! — saját bolondsága. Halmoznom muszáj az élvezeteket, annyi ház késik mostanában, öszszeszámlálni se tudnám. Majdnem-majdnem összeomlott legnagyobb Luca széke vállalatunk, végképp erőre kapott a kisipar, de egymástól tanulják el a halasztások kifogásait. Azt hiszem, ezt mondhatnánk a legteljesebb együtthangzásnak, más néven akár integrálásnak is. Kezdem inkább avval, ami legközelebb áll hozzánk. Ház épül a szomszédunkban. Az alku. ha jól elmékszem, úgy szólt, hogy május végéig tető alá kerül, föl is tették rá a tetőt már novemberben ! Nézegettük, gyönyörködtünk benne, szép háznak lászott. Megyünk haza egyszer. Szent Luca, most segíts! Ellopták a tetőt? Leszedték még a fáját is. Mi történt. szomszéd? Megedzette szegényt már az egy esztendő, nem robbant föl most se. csak legyintett. Az történt, hogy elfelejtettek beton koszorút rakni a falra, és amikor rárakták a borzalmasan nehéz cserepeket, elkezdett szétnyílni a fal. Igaz egy baleset már volt a tetővel, akik a léceket fölkalapálták, elfelejtették hozzámérni a cseréphez, pedig minden cserép ott volt már tavasz óta. Bizony mondom, ha valamibe beleesik a féreg, benne is marad! Üjrakalapálták a léceket. fölrakták, a cserepet, aztán mindenestől le kellett bontaniuk. Hajszálra úgy történt, ahogy a nagyüzem is teszi néha. Szó nélkül nem mehef el az ember ilyen nagy eset mellett, mondom tehát az újratetejezöknek, leginkább csak azért, hogy szóljak hozzájuk: emberek, ügy csinálják most már, hogy erőszakkal se kelljen még egyszer szétszedni! Csípőre teszi a horogra legtetején a kezét az egyik ács, és visszaszól: — Aztán, magának, mondjuk, mi köze van hozzá? Szerencsém van, hogy ezt mondta, mert ez még elbírja a nyomdafestéket. Ezer mást is mondhatott volna ugyanilyen tartással, és én ugyanilyen farbarúgött kutyamódra ódaloghattam volna el. Valóban, mi közöm van hozzá? Hogy mennyivel kerül többe ugyanaz a tető kétszer fölrakva, miért az n fejem fáj érte? Gondoljunk inkább arra, a Luca széke is megismételhető, ha •lső nekifutásra nem síkéül. Jövőre! Ha fölújitanak egy hazat, kétszer biztosan elámulunk ajta. Egyszer azért, mert végre — van ügy, hogy tíz •V is rámegy — készen van és szép, másodszor azért, mert alig vonulnak el a fölvatók, valahol máris megindul a vakolat. Es, a fene A Gólem Évtizedek óta sulykolták belénk, hogy ha országunk túlságosan nem is fejlett, de gondjai napról napra fogynak. Mostanára ez o sulykolás megszűnt. Az emberek viszont már önsulykolóvá váltak. Minden külső tudatformáló hatástól függetlenül, Gólem-módra élni kezdett, önállósult bennük a gondok fogyásának kényszerképzete. „Kifelé" persze siránkoznak, mert siránkozni divat, de „beleié" azt mondják magukban: nem eszik a kását forrón, illetve, ej, ráérünk arra még! Ez utóbbi mondatrész mintha valahonnan ismerős lenne. Egzotikus országok, mindenféle szigetek, félszigetek, vagy mi a szószok előznek meg minket gazdasági téren, s a káprázatoson, műveletlen, ám ennek tudatában nem levő nagyközönség még mindig ott tart, hogy azok a fejletlenek. — Hogyan? — fintorog a művelt magyar. — Fejlődik Kína, Törökország? Nevetséges. Hogy Finnország igen fejlett? A nevét sem hallani, hát miért lenne fejlett. Elhagy minket Malaysia? Olyan ország nincs is. A hajdan Gólem-képző illetékesek nemigen tudnak mit kezdeni e jelenséggel; a Gólem életre kelt, arra megy, amerre jónak látja, azt teszi, amit a kedve tart. Az emberek pedig állnak es várnak. Tapsra, Godol-ra, csodára, mindenféle ilyesmikre. F. Cs. A tőlem telhető csöndes szóval mondom csak, hogy egyszemélyes Luca-dijat alapítottam néhány évvel ezelőtt. Ahogy a Luca széke nehezen készül, annak szántam minden évben a dijat, aki a tőle már nem is telhető lassúsággal épit. Beleszóltak a körülmények, első alkalommal adhattam ki a dijamat, aztán jó sokáig nem. Ne tessék most arra gondolni, hogy illetékesek megsértődtek volna, és leragasztották a számat, netán megfogták a kezemet, mert ilyenről szó sincsen. A saját körülményeim szóltak bele. Ilyen díjat csak pihent ésszel szabad kiadni. ette volna ,meg, nem ám ott, ahol a földről is fölérnék, be kell állványozniuk, még egyszer. Persze, hogy levedlik, évekig áztatta az eső. Ha a pogány Luca meg a Szent Luca egyszerre szüleibe még egyszer, akkor se maradna rajta a vakolat. Nekik nem szólok semmit, nem akarom, hogy az előző mondatot szaftosabbra fordítsák. Valamikor pedig tudtunk mi vakolatot is fölrakni! Ennyire eltanultuk volna ezt is a közülettől? A Fekete-háztól például? A második Luca-dijat tehát a Fekete-háznak ítélem oda. Belefoglalom azonban azt is, amit a mellette eljárók mondanak: megint fagy, és amit mostanában raktak föl, ha kienged, megint leesik. Nem baj, jövőre is lesz díj! A harmadikat még mindig a panelházaknak adom. Azoknak, amelyikek föltehetően az idők végezetéig beáznak, és nemcsak akkor, amikor esik, de utána akár két hétig is, meg azoknak, amelyeket a penész veri ki belülről, mint a ragya, és azokniik is, amelyeket később tömögetnek a falramászók. Mert kitalálták ugye, a leggyorsabb módszert, amely szerint csak be kell húzni a gumihevedert a vágányba, de a szél és az eső nem szokta tisztelni a leggyorsabb munkát, és a munkaidejéből is kitelik, hogy átmenjen rajta. Hogy mennyivel kerül többe a pótmegoldás, azt mérlegelni nem ennek a díjnak a kötelessége. Gyanítom, ha ezután csak aranykezű emberek dolgoznak is a vállalatnál, és kitűnő munkával, hatalmas hórukkal netán ki is taszítják a céget a kátyúból, úgy, hogy később se csúszik vissza, a beázás, a ragyaverés és a pótfugázás borzalmas summát emészt föl, és sokáig nem marad munka nélkül, aki imába akarja foglalni szent nevüket. Külön jutalomban, meleg kézfogásban részesíteném azt az akárkit, aki papiros nélkül meg tudná mondani, mióta épül városunk legnagyobb, legelegánsabb Lucaháza, mert én nem tudom. Az, amelyik a Nagyáruház oldalában áll. A világ öszszes rontó-Lucája ha itt verődött volna össze, akkor is szükség lett volna állami vállalat önzetlen segítségére. Amikor épitötanulók lepték el a falakat, és rakták téglára a téglát, akkor nagyszerűen haladtak. Nyilván, az osztályzatuk is múlott rajta, de amikor magukra maradtak a törzsépitök, hónapok is elteltek egyetlen centi változtatás nélkül. Pardon, megint félrebeszélek! Alighogy fölrakták a függőfolyosó vaskorlátait, azonnal jöttek mások hegesztöpisztollyai; és minden emeleten kiemelték belőlük a teherfölvonó helyét. Nem hiszem, hogy az iskola legelső osztályában is tanítanának ekkora célszerütlenséget! Arról most gusztustalan lenne beszélni, hogy megérkezett egy rakomány akármi, aztán sorba jöttek a csomagszáltitós kisautók, és kisebb adagokra porciózva elhordták. Jó, ha a népi ellenőrök munkáját is beépítjük egy ekkora épületbe, ha már a bérelszámolóké benne van. A vasárnap, mindenki tudja, vastagabban fizet, ezért vasárnaponként éri meg legjobban lazsálni egy sürgős építkezésen. Régóta el is lehet bújni benne, a macska nem találná meg ennyi lakás ennyi szobájában az egeret. Kellő tisztelettel ajánlom föl tehát magánalapítványom pénztelen díját a sok hivatalos kitüntetés mellé. Legnagyobb fájdalommal a negyediket adom oda. Sajnos, összevont díj lehet csak, az újszegedi víztorony is el akart süllyedni annak idején, a sportuszoda is süllyedésből lett sportcsarnok. Talán mondanom se kell, hová szánom a mostanit. Nagy dugót kaptunk a dugóalapozással, igen nehéz elviselnünk. Azért fáj ennyire, mert benne járhattam nemrég. Ha helikopterrel érkeztünk volna — mert egy igazán új klinika már azt is megérdemelne —, talán lelkesedve távozhattunk volna, annyi ész, értelem, lelemény és ízlés van beleépítve, ilyet még nem láttam. Annak a négyszáztíz ágynak a majdnemmajdnem hetenként cserélődő rengeteg emberét sajnálom, akik egy évvel később jöhetnek ide meggyógyulni. Nincs az a földuzzasztott adminisztráció, amelyik ilyen késedelmek árát ki tudná számítani, mert se pénzzel, se számmal nem fejezhető ki. Tisztességtelen is annyi észt, értelmet, leleményt, ízlést és gyógyítószándékot kényszerpihenőre ítélni alapvető gond, az alapozás miatt. Úgy enyhíthetek csak szavaim súlyán, nehogy azok is lefelé nyomják, ha minden korábbi süllyedést is ide számitoki Igaz, hírlik már, nem sülylyed tovább. De jó lenne, ha legalább karácsonykor, akár az éjféli mise idején, felállván akármelyik Luca házra, megláthatnánk végre az igazi boszorkányt. A legújabb mechanizmus küszöbére állanunk is elég lenne érte, ha legalább küszöbe lenne már. Horváth Dezső Rekonstrukció Növekszik a lakosság tejfogyasztása; az igények kielégítésére a mezőgazdasági nagyüzemek tehenészeti telepein az eddigi legnagyobb szabású rekonstrukciós program megvalósításán dolgoznak, részben állami támogatással. A MÉM adatai szerint csaknem száz létesítmény teljes felújítása, műszaki átalakítása és teljesítményének fokozása van folyamatban. Az idén, az év elején kezdődött munkálatok egy része áthúzódik 1988-ra. Nem azért, mintha az építkezések és a műszaki szerelés túlságosan megkésett volna; a határidőket a létesítmények többségénél sikerült tartani, ám számos helyen olyan • nagyszabású korszerűsítésre kerül sor, hogy jóformán csak az épületek tartóvázai maradnak helyükön, a belső tereket csaknem teljesen át kell formálni. Minde-z huzamosabb időt vesz igénybe.