Délmagyarország, 1987. december (77. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-14 / 294. szám

Hctfö, 198"/. december 14. 3 Ágyúcső Ülök a buszon ós olva­sok. Hogy mit olvasok? Egy olyan -könyvet, melynek cselekménye a második vi­lágháború vége felé. a nyi­lasuralom alatt játszódik. Deportáltak, munkaszol­gálatosok mindennapjait mutatja be. szerepel lap­jain továbbá puskatus, szögesdrót, barakktábor, .ilyesmi. Szexről még cspk véletlenül sem esik benne szó. Persze, egyazon szöveg­nek két, vagy akán több olvasata is lehetséges. Va­lamelyik megálló után mel­lém sodródik egy egészen, mondhatni rendkívül ár­tatlan tekintetű lány, fö­lém hajol és beleolvas a kötetbe. Igazán kár, hogy nemsokára le kell száll­nom. Elsüllyesztem a köny­vet, folállok... Teee, megmondanád, mi a címe annak a könyvnek, és hogy ki írta? — A lá­nyok már ketten vannak. A másik még légiesebb. Megmondom a szerzőt, címet, elsodor a tömeg, leszállok .. . Közben még hallom: — Ezt megvesz­szük! Juj, de izgi, azt a, de szexi! Állok, mint egy szélütött, a járdán: vajon mi sz.exi­set találhattak ezek ebben? Csak nem ... Csak nem azt a tankcsapdába esett tan­kot a 256. oldalon, amely­nek ágyúcsöve harcra ké­szen mered ki a gödör­ből ? . .. Ügy érkeztem meg, aho­vá indultam, mint akit súlyos gondok gyötörnek. Már megint összezavarták a világképemet. Farkas Csaba Műholdas televízióadás Az Euelsat I. F. 1 műhold­ról sugárzott televízióadáso­kat is nézhetik már Székes­fehérvárott, a nagyközösségi antennahálózatra kapcsolt több mint 25 ezer otthon­ban. A Székesfehérvári In­gatlankezelő Vállalat — a Magyar Posta engedélyével — megvásárolta és felszerel­tette a Budapesti Telekábel Kisszövetkezet műholdas adás-vevő berendezését. El­sőként a Sky Channel prog­ramját a 12-es csatornán foghatták már a héten a televíziótulajdonosok. Ügy tervezik, hogy az idén még ket újabb műholdas adás­vételi lehetőségét teremtik meg a városban. Előrelátha­tóan karácsonykor már néz­hetik az angol Supcr Chan­nelt és a francia tv 5-öt is a székesfehérváriak. Egy hír nyomában Szép színház—jó színház? Ha elfogadjuk, hogy a té­ma az utcán hever, a hírt se keressük sokkal messzebb. Széchenyi téri padok fölött, vendéglői civakodásokban, baráti, „én aztán tudom" já­tékokban dobaljuk egymás­hoz a vélt és valós városi új­donságokat. Ezeket nemes egyszerűséggel pletykáknak is nevezhetnénk. Legutóbb — gondolom az egyik sor vé­gén állóként — arról tájéko­zódhattam a mindenhol fel­lelhető Jólértesülttöl, hogy „lassan összedől a hosszú évekig újitgatolt szegedi színház, recseg, ropog és be­ázik, talán már az előadások is elmaradnák*. '**" '»»»4 Hivatkozhattam én kitün­tetett építőkre, pompázó szí­nekre, fotóalbumokba kíván­kozó homlokzatra — naivsá­gom egy kézlegyintéssel el­intéződött. Csoda hát, ha ta­lálkozót kértem színházi il­letékesektől? Tollforgató­ként inkább így mondanám: csak kötelesség. Mint ahogy szavaikat is igyekszem, kom­mentár nélkül, hűen vissza­adni. * „A Szegedi Nemzeti Szín­ház felújítása után. 1986. ok­tóber 4-tól üzemel. Ez idő alatt valóban nem kevés gond merült fel, de egy elő­adást sem kellett elhalaszta­ni műszaki okok miatt." (Györkéi Sándor, a szinliáz gazdasági igazgatója.) „Az elmúlt egy év alatt nem kerültek el bennünket a bajok. Ezek nemesik műkö­désűnket nehezítik, de bi­zony a nézőket is zavarják. Kezdem a szellözöberende­zéssel. Hangja miatt épp az előadások alatt nem tudjuk üzemeltelni, s hogy ez mit jelen-t melegebb hónapok­ban, aligha kell magyaráz­nom Bevallom, eddig sem­milyen megoldásra nem ju­tottunk. Levelezések, terve­zői magyarázkodások ugyan már történtek ez ügyben. A másik fö gondunk, hangrendszerünk egy kicsi, de annál lényegesebb pontja — a vezérlőpult. Ezen megy át minden hangvonal. Nem is volt baj, amíg az ideigle­nes berendezés üzemelt. Idén viszont megérkezett a véglegesnek szánt pult, ami közel négyszeres áron már olyan zajokat, torzításokat produkál, amelyek használa­tát erősen korlátozzák. Az alapzajt sajnos közönségünk is észleli. A korlátozást csupán annyiban, hogy nem tudjuk biztosítani a megfe­lelő hanghatást. Mondjam, milyen gond ez annál a tár­sulatnál, amely bemutatta a Hair-t és a Jézus Krisztus szupersztárra készül? »V "^tW' ­Hogy mit tettünk ez ügy­ben? Többször is reklamál­tunk -már a kivitelezőnél, igazságügyi szakértőt is be­vontunk az ügybe, aki min­den kifogásolt pontban mel­lénk állt. De megoldást csak a jövő nyári garanciális munkáktól várhatunk. Ad­dig pedig mi javítgatjuk, fejlesztgetjük a hangrend­szert. Ugyanez vonatkozik a ze­nekari süllyesztő-emelő szer­kezetre. Működtetése köz­ben olyan feszültségek ke­letkeznek, amelyek szinte az egész színházat megrázzák. A magyarázat egyszerű: megcsavarodtuk a vezetősí­nek. A megoldás, úgy tűnik, már sokkal nehézkesebb. Hi­szen a gyártó cég először el­ismerve hibáját, küldött egy részletes javítási tervezetet, majd az igéi t időpontra meg sem jelent, nemhogy befe­jezte volna munkáját. Csak abban bizhatunk, hogy a jö­vő nyárnál tovább már nem késnek. Ami pedig a beázási illeti — ez is tagadhatatlan tény. Oka a rossz tetőszerkezeti il­lesztés. Következménye pe­dig: a tető egy részének fa­szerkezete teljesen átvizese­dett, víz került á csillárház­bu, az épület hátsó traktusá­nak két oldalába. A hibát kijavították, s most „szára­dunk". Bízva abban, hogy többször nem kell mestere­ket hívni a tetőhöz, s az épület geiendái sem káro­sodtak tartósan." (Kocsis Jó­zsef, a színház műszaki ve­zetője.) „Hadd zárjam azzal ezt a felsorolást, hogy mi mindent megleszünk a zavartalan üzemelés érdekében, és 19(18 nyarán valamennyi hibát ki kell javítani a kivitelezők­nek." (Györkéi Sándor.) * Bevallom, jó negyedórája azon gondolkodom. milyen ügyes, főleg tanulságos befe­jezés illenék a cikk végére. Intelmek? Netán panaszok­ból levont, mélyen Szántó ál­talánosítások? Biztatás, vagy izgatás? Aztán csak ennyire képes kezemben a toll: kom­mentár pedig nincs! De, ha jól emlékszem, ezt is ígértem . . B. Z. Luca, Luca, tégla... Ha valaki kihagy néhány ével, számítson rá, fejére nő — nem dől, csak nő! — sa­ját bolondsága. Halmoznom muszáj az élvezeteket, annyi ház késik mostanában, ösz­szeszámlálni se tudnám. Majdnem-majdnem összeom­lott legnagyobb Luca széke vállalatunk, végképp erőre kapott a kisipar, de egymás­tól tanulják el a halasztá­sok kifogásait. Azt hiszem, ezt mondhatnánk a legtelje­sebb együtthangzásnak, más néven akár integrálásnak is. Kezdem inkább avval, ami legközelebb áll hozzánk. Ház épül a szomszédunkban. Az alku. ha jól elmékszem, úgy szólt, hogy május végé­ig tető alá kerül, föl is tet­ték rá a tetőt már novem­berben ! Nézegettük, gyö­nyörködtünk benne, szép háznak lászott. Megyünk haza egyszer. Szent Luca, most segíts! Ellopták a te­tőt? Leszedték még a fáját is. Mi történt. szomszéd? Megedzette szegényt már az egy esztendő, nem robbant föl most se. csak legyintett. Az történt, hogy elfelejtet­tek beton koszorút rakni a falra, és amikor rárakták a borzalmasan nehéz cserepe­ket, elkezdett szétnyílni a fal. Igaz egy baleset már volt a tetővel, akik a léceket fölkalapálták, elfelejtették hozzámérni a cseréphez, pe­dig minden cserép ott volt már tavasz óta. Bizony mondom, ha valamibe bele­esik a féreg, benne is ma­rad! Üjrakalapálták a léce­ket. fölrakták, a cserepet, aztán mindenestől le kellett bontaniuk. Hajszálra úgy történt, ahogy a nagyüzem is teszi néha. Szó nélkül nem mehef el az ember ilyen nagy eset mellett, mondom tehát az újrateteje­zöknek, leginkább csak azért, hogy szóljak hozzá­juk: emberek, ügy csinálják most már, hogy erőszakkal se kelljen még egyszer szét­szedni! Csípőre teszi a ho­rogra legtetején a kezét az egyik ács, és visszaszól: — Aztán, magának, mondjuk, mi köze van hoz­zá? Szerencsém van, hogy ezt mondta, mert ez még elbír­ja a nyomdafestéket. Ezer mást is mondhatott volna ugyanilyen tartással, és én ugyanilyen farbarúgött ku­tyamódra ódaloghattam vol­na el. Valóban, mi közöm van hozzá? Hogy mennyivel kerül többe ugyanaz a tető kétszer fölrakva, miért az n fejem fáj érte? Gondol­junk inkább arra, a Luca széke is megismételhető, ha •lső nekifutásra nem síké­ül. Jövőre! Ha fölújitanak egy hazat, kétszer biztosan elámulunk ajta. Egyszer azért, mert végre — van ügy, hogy tíz •V is rámegy — készen van és szép, másodszor azért, mert alig vonulnak el a föl­vatók, valahol máris meg­indul a vakolat. Es, a fene A Gólem Évtizedek óta sulykolták belénk, hogy ha orszá­gunk túlságosan nem is fejlett, de gondjai napról napra fogynak. Mostanára ez o sulykolás megszűnt. Az emberek viszont már önsulykolóvá váltak. Minden külső tudat­formáló hatástól függetlenül, Gólem-módra élni kez­dett, önállósult bennük a gondok fogyásának kény­szerképzete. „Kifelé" persze siránkoznak, mert si­ránkozni divat, de „beleié" azt mondják magukban: nem eszik a kását forrón, illetve, ej, ráérünk arra még! Ez utóbbi mondatrész mintha valahonnan isme­rős lenne. Egzotikus országok, mindenféle szigetek, félszi­getek, vagy mi a szószok előznek meg minket gazda­sági téren, s a káprázatoson, műveletlen, ám ennek tudatában nem levő nagyközönség még mindig ott tart, hogy azok a fejletlenek. — Hogyan? — fintorog a művelt magyar. — Fejlődik Kína, Törökország? Nevetséges. Hogy Finnország igen fejlett? A nevét sem hallani, hát miért lenne fejlett. Elhagy minket Malaysia? Olyan ország nincs is. A hajdan Gólem-képző illetékesek nemigen tud­nak mit kezdeni e jelenséggel; a Gólem életre kelt, arra megy, amerre jónak látja, azt teszi, amit a ked­ve tart. Az emberek pedig állnak es várnak. Tapsra, Godol-ra, csodára, mindenféle ilyesmikre. F. Cs. A tőlem telhető csöndes szóval mondom csak, hogy egyszemélyes Luca-dijat alapítottam néhány évvel ezelőtt. Ahogy a Luca széke nehezen készül, annak szántam minden évben a dijat, aki a tőle már nem is telhető lassúsággal épit. Beleszóltak a körül­mények, első alkalommal adhattam ki a dijamat, az­tán jó sokáig nem. Ne tessék most arra gondolni, hogy illetékesek megsértődtek volna, és leragasztot­ták a számat, netán megfogták a kezemet, mert ilyenről szó sincsen. A saját körülményeim szóltak bele. Ilyen díjat csak pihent ésszel szabad kiadni. ette volna ,meg, nem ám ott, ahol a földről is fölérnék, be kell állványozniuk, még egyszer. Persze, hogy leved­lik, évekig áztatta az eső. Ha a pogány Luca meg a Szent Luca egyszerre szülei­be még egyszer, akkor se maradna rajta a vakolat. Nekik nem szólok semmit, nem akarom, hogy az előző mondatot szaftosabbra for­dítsák. Valamikor pedig tud­tunk mi vakolatot is fölrak­ni! Ennyire eltanultuk vol­na ezt is a közülettől? A Fekete-háztól például? A második Luca-dijat tehát a Fekete-háznak ítélem oda. Belefoglalom azonban azt is, amit a mellette eljárók mondanak: megint fagy, és amit mostanában raktak föl, ha kienged, megint leesik. Nem baj, jövőre is lesz díj! A harmadikat még min­dig a panelházaknak adom. Azoknak, amelyikek fölte­hetően az idők végezetéig beáznak, és nemcsak akkor, amikor esik, de utána akár két hétig is, meg azoknak, amelyeket a penész veri ki belülről, mint a ragya, és azokniik is, amelyeket ké­sőbb tömögetnek a falra­mászók. Mert kitalálták ugye, a leggyorsabb mód­szert, amely szerint csak be kell húzni a gumihevedert a vágányba, de a szél és az eső nem szokta tisztelni a leggyorsabb munkát, és a munkaidejéből is kitelik, hogy átmenjen rajta. Hogy mennyivel kerül többe a pótmegoldás, azt mérlegelni nem ennek a díjnak a köte­lessége. Gyanítom, ha ez­után csak aranykezű embe­rek dolgoznak is a vállalat­nál, és kitűnő munkával, ha­talmas hórukkal netán ki is taszítják a céget a kátyú­ból, úgy, hogy később se csúszik vissza, a beázás, a ragyaverés és a pótfugázás borzalmas summát emészt föl, és sokáig nem marad munka nélkül, aki imába akarja foglalni szent nevü­ket. Külön jutalomban, meleg kézfogásban részesíteném azt az akárkit, aki papiros nél­kül meg tudná mondani, mi­óta épül városunk legna­gyobb, legelegánsabb Luca­háza, mert én nem tudom. Az, amelyik a Nagyáruház oldalában áll. A világ ösz­szes rontó-Lucája ha itt ve­rődött volna össze, akkor is szükség lett volna állami vállalat önzetlen segítségére. Amikor épitötanulók lepték el a falakat, és rakták tég­lára a téglát, akkor nagy­szerűen haladtak. Nyilván, az osztályzatuk is múlott rajta, de amikor magukra maradtak a törzsépitök, hó­napok is elteltek egyetlen centi változtatás nélkül. Par­don, megint félrebeszélek! Alighogy fölrakták a függő­folyosó vaskorlátait, azonnal jöttek mások hegesztöpisz­tollyai; és minden emeleten kiemelték belőlük a teher­fölvonó helyét. Nem hiszem, hogy az iskola legelső osz­tályában is tanítanának ek­kora célszerütlenséget! Ar­ról most gusztustalan lenne beszélni, hogy megérkezett egy rakomány akármi, az­tán sorba jöttek a csomag­száltitós kisautók, és kisebb adagokra porciózva elhord­ták. Jó, ha a népi ellenőrök munkáját is beépítjük egy ekkora épületbe, ha már a bérelszámolóké benne van. A vasárnap, mindenki tud­ja, vastagabban fizet, ezért vasárnaponként éri meg leg­jobban lazsálni egy sürgős építkezésen. Régóta el is le­het bújni benne, a macska nem találná meg ennyi la­kás ennyi szobájában az ege­ret. Kellő tisztelettel aján­lom föl tehát magánalapít­ványom pénztelen díját a sok hivatalos kitüntetés mel­lé. Legnagyobb fájdalommal a negyediket adom oda. Saj­nos, összevont díj lehet csak, az újszegedi víztorony is el akart süllyedni annak idején, a sportuszoda is süllyedésből lett sportcsar­nok. Talán mondanom se kell, hová szánom a mos­tanit. Nagy dugót kaptunk a dugóalapozással, igen ne­héz elviselnünk. Azért fáj ennyire, mert benne járhat­tam nemrég. Ha helikopter­rel érkeztünk volna — mert egy igazán új klinika már azt is megérdemelne —, talán lelkesedve távozhat­tunk volna, annyi ész, érte­lem, lelemény és ízlés van beleépítve, ilyet még nem láttam. Annak a négyszáz­tíz ágynak a majdnem­majdnem hetenként cserélő­dő rengeteg emberét sajná­lom, akik egy évvel később jöhetnek ide meggyógyulni. Nincs az a földuzzasztott adminisztráció, amelyik ilyen késedelmek árát ki tudná számítani, mert se pénz­zel, se számmal nem fejez­hető ki. Tisztességtelen is annyi észt, értelmet, lele­ményt, ízlést és gyógyító­szándékot kényszerpihenőre ítélni alapvető gond, az ala­pozás miatt. Úgy enyhíthe­tek csak szavaim súlyán, ne­hogy azok is lefelé nyom­ják, ha minden korábbi süllyedést is ide számitoki Igaz, hírlik már, nem süly­lyed tovább. De jó lenne, ha legalább karácsonykor, akár az éj­féli mise idején, felállván akármelyik Luca házra, meg­láthatnánk végre az igazi boszorkányt. A legújabb me­chanizmus küszöbére álla­nunk is elég lenne érte, ha legalább küszöbe lenne már. Horváth Dezső Rekonstrukció Növekszik a lakosság tej­fogyasztása; az igények ki­elégítésére a mezőgazdasági nagyüzemek tehenészeti te­lepein az eddigi legnagyobb szabású rekonstrukciós prog­ram megvalósításán dol­goznak, részben állami tá­mogatással. A MÉM adatai szerint csaknem száz létesít­mény teljes felújítása, mű­szaki átalakítása és teljesít­ményének fokozása van fo­lyamatban. Az idén, az év elején kezdődött munkálatok egy része áthúzódik 1988-ra. Nem azért, mintha az épít­kezések és a műszaki szere­lés túlságosan megkésett volna; a határidőket a lé­tesítmények többségénél sikerült tartani, ám számos helyen olyan • nagyszabású korszerűsítésre kerül sor, hogy jóformán csak az épü­letek tartóvázai maradnak helyükön, a belső tereket csaknem teljesen át kell for­málni. Minde-z huzamosabb időt vesz igénybe.

Next

/
Thumbnails
Contents