Délmagyarország, 1987. november (77. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-12 / 267. szám

GMUUIUIK, 1987. november 12. 5 FOTÓSSIKER. Gyenes Kálmán, Q Sze- pév'el. Ez a fotó jelenleg több ország gedi Fotó Klub tagja a Zeiss-Praktika — köztük Japán, Argentína, Anglia és nemzetközi fotópályázaton, Lipcsében, Franciaország — kiállításain is szereli!. díjat nyert a „Búcsúban" című ké- pel. Á Beverly Hills-i zsaru . Színes, szinkronizált amerikai film. Irta: Dániel Pctrie jr. Fényképezte: Bruce Surtees. Zene: Harold Faltermeyer. Kendezte: Martin Brest. Főbb szereplők: F.ddie Murphy, Judge Reinhold, John Ashton, Lisa Eilbachcr. Szeretnék egyszer szinkronizálási versenyt rendezni. Jól megszervezném az egészet: a film-magyarítókat fölmérném nyelvi lelemény, stiluskészség, ötlet- és kifejezésgazdagság dolgában, kitalálnék mondjuk egy olyan gyakorlatot, hogy fordítsuk le tízféleképpen szlengben mondjuk azi a kifejezést, hogy mi a fenét akarsz te itt. Mi a francot, mi a rossebet, mi ,.a jóistent, satöbbi, a választék, gondolom, elég bőséges. Aki hibázna, büntetésből egymás után húszszor meg kéne nézze A Beverley Hills-i zsaru című jelés alkotás vonatkozó részletét, ahol úgy hat percen belül, ha jól számoltam tizenkétszer hangzik el súrú egymásutánban, hogy a „túró". Hogy a túróban, mi a túróért, mi a túrót, és így tovább. Hogy a rejtélyes fordító mily érthetetlen averziótól indíttatva ragaszkodott vajon e kifejezéshez oly riasztóan makacs monotóniával: fogalmam sincs. Ám, hogy képzeletbeli magyarítótanfolyamunk megbüntetettjei úgy szenvednének szóbari forgó részlet megtekintésekor, mint Krisztus a keUj film resztfán, az biztos. Merthogy mi, nézők is így voltunk vele. A dolog annál furcsább, mert A Beverley Hills-i zsaru magyar nyelvezete egyébként hemzseg a néger rendőrfőhősnek szóban forgó magyarítók által nyilván aranyos vagányságoknak tartott, afféle „hú, de lezser, hú de jópoía"-trágárságaitól, ama bizonyos lóalkatrésztől a nemi aktus változékony kifejezésmódjaiig. Vagyis: lám-lám, máskülönben volna ám itt fordítói lelemény. Csak bírjuk elviselni. (Nehéz.) Ami a jeles művet illeti? Hát istenkém. Kalifornia gyönyörű lehet, az amerikai rendőrlélek váltig római jel lemeket megszégyenítően klassz, mi több, frankó, sőt — de a jelzőket nyomdafesték-kímélet érdekében inkább nem fokozom. Az Axel Foley nevezetű egyén riemcsak Nagy Vagány Fekete Zsaru, hanem több mint gyanús, bár meggyilkolt haverjáért nemes egyszerűség gel bosszút álló Nagy Barát is. Akit érdekel a motiváció magyarán az, hogy mondjuk honnan a túróból is ismerték egymást korábban, vagy hogy egyáltalán mi a túróért izgatja ennyire a megölt egyén személye a főhőst, no meg, hogy mi a túrónak van ennyi közhelyfigura és közhely-humorizálgatás egy ál akciófilmben — javallom kérdezze meg a szinkronizáló(ka)t. Hátha ők tudják Túróval, vagy anélkül. Domonkos László Mélyebi) emberi hozzáállással - a jót látni a gyerekben Szakemberképzés A mezőgazdasági nagyüzemekben mind többet tesznek a szakember-ellátottság javítására. A termelőszövetkezetekben — okulva a korábbi tapasztalatokból — ötszáz helyen szervezték meg a szakmunkástanulók gyakorlati oktatását, kiindulva abból: a végzősök közül szép számmal megmaradnak az üzem kötelékében, nem másutt keresik a boldogulást. Javulóban van a szakmai színvonal a tekintetben is az üzemekben, hogy az értékes gépeken dolgozóknak immár döntő többsége szakmunkás végzettséggel rendelkezik, mind kevesebb az olyan dolgozó, akire betanított munkásként bízzák nagy értékű termelőberendezések járatását. Szakmunkástanuló sikere Tulajdonképpen szenzációként kellett volna tálalnunk a hírt, amelyet a közelmúltban juttattunk olvasóink tudomására: a Sátoraljaújhelyen középiskolások számára rendezett országos édes anyanyelvi versenyen Kiss Atlila, a szegedi 600. számú szakmunkásképző tanulója az elsők között végzett. Az az „Édes anyanyelvünk érem", amit a verseny első hét helyezettjének nyújtottak át, most olyan különös helyre került, mint egy ipari szakmunkásképző. Kiss Attila harmadikos telefon- és hálózatszerelő. Határozott fellépésű, zengő orgánumú fiatalember. Mit kérdezhetnék tőle először? Talán azt, hogy kiket olvas. — Oscar Wilde, Kirkegaard, Heltai, Kosztolányi, Karinthy, Galsai, Hegel, a költők közül Orbán Ottó, Tóth Árpád — sorolja, ahogy eszebe jut. — átlóst kaptam tőle vissza a Jeszenyin-kötetet — teszi hozzá Ötvös Sándor, Attila tanára. — Nem tartanak különcnek, deviánsnak a diáktársaid? — kérdezem a fiút. — Vannak, akik lebunkóznak, nyalónak, pedálgépnek mondanak, de az értelmesebbje örült a sikeremnek. A sátoraljaújhelyi versenyen 124 középiskolás igyekezett megbirkózni a feladatokkal. Az írásbelin mondat- és szóelemzés, stilisztikai „feladvány", nyelvhelyességi és nyelvhasználati probléma megoldása volt terítéken. Ezt követően szabadon választott témában kellett három percig folyamatosan beszélni. Attila ötvenötödik volt a sorban, de az egyetlen, aki papír, jegyzetek nélkül beszélt a televíziónak az életünkre gyakorolt hatásáról. — Már ötévesen tudtam olvasni — mondja Attila. Az utcán a falakra firkált betűkre mindig rákérdeztem, így állt össze bennem ez a képesség. Másodikos voltam, amikor elolvastam Az egri csillagokat. A zene és a képzőművészet is érdekel, tíz éve harmonikázok. — Elsőben meghívott az első koncertjére — veszi át a szót a tanár úr. — Szerteágazó az érdeklődése. Szépen zenél, jártas a művészeti irányzatokban és a filozófiai irodalmat is igyekszik megismerni. At- . ti lát a barátomnak tekintem immár, hiszen húszéves tanári pályámon a legérzékenyebb, legtehetségesebb gyerekekkel életre szóló kapcsolatot alakítottam és alakítok ki ma is. — Milyen gyakran fedezhet föl ilyen tehetséget? — Általában kétévente. Attila tehetségét, teljesítményét az intézet vezetői is méltányolták. Arra buzdítják, hogy a szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után érettségizzen le. Attilának az érettségin túl egyelőre homályló a jövőről alkotott kép. — Meg szeretném szerezni a kábelszerelő minősítést, azután az érettségit, később pedig irodalommal szeretnék valamilyen módon foglalkozni. Hogy miként? Ezt egyelőre nem tudom. Dlusztus Imre Azt mondják, az ügyészi munka egyik legsokoldalúbb felkészültséget igénylő területe a fiatalkorúakkal foglalkozó ügyészeké. S valami különös elhivatottságot jelez, ha valaki hosszú távon, magas színvonalon, elkötelezett lelkiismeretességgel végzi ezt a munkát. Erre példa Tóth Péter, a megyei főügyészség ügyészé, aki huszonöt éve vesz részt fiatalkorúak tárgyalásain. Ez alkalomból beszélgettünk vele. — Véletlenül lettem ügyész 1955-ben, ahogy a jogi karra is véletlenül mentem korábban. Az ügyészség nem sokkal előbb alakult, lelkesítő dolog volt egy fiatal szervezetnél dolgozni. Aztán 1962-ben fiatalkorúak ügyésze is szinte véletlenül lettem, bár mondhatnám: nem kapkodtak a többiek ezért a területért — meséli Tóth Péter bevezetőül. — Ezek szerint nem túl népszerű feladat fiatalok ügyeivel foglalkozni? — Itt nincsenek igazán látványos, nagy ügyek. A munka viszont nehezebb, nemcsak azért, mert több jogszabályt kell ismerni-, hanem mert a bűnüldözésen kivül a bűnmegelőző tevékenységben' és az utógondozásban is részt kell venni. — Beszélne erről bővebben.' — Felügyeljük a törvényességet, a tanácsok, a rendőrség szabálysértésekkel kapcsolatos munkáját, a gyámügy, a gyermekvédelmi felelősök tevékenységét, szoros a kapcsolatunk a gyermek- és ifjúságvédelmi intézetekkel, a nevelőotthonokkal, A veszélyeztetett, vagy hátrányos helyzetű gyerekeknek próbálunk nemcsak jogi, hanem pedagógiai jellegű segítséget is adni. Emiatt is vallom, hogy fiatalkorúakkal foglalkozó ügyészeknek, bíróknak valamilyen pedagógiai végzettséggel is kellene rendelkezni. — Ha ellátogatnak egy nevelőotthonba, mit vizsgálnak, hogy tudnak segíteni a gyerekeknek? — Nézzük a ruházatukat, a felszerelésüket, hogy hányan vannak szökésben stb. Ha sok a szökés, vizsgáljuk, hogy humánusabb bánásmóddal csökkenthető-e ez a szám, elbeszélgetünk a gyerekekkel is. — Például miről? — Szokott-e verekedni a tanár, s ha rossz voltál, mivel büntetnek. Verni ugyanis nem szabad a gyerekeket. Más kérdés, hogy sokszor nem bánják a gyerekek a verést sem, ha igazságosnak érzik, s ha utána megtalálja a tanár a feloldás módját. Előfordul, hogy azt mondja nekem a gyerek: X. tanár bácsi megpofozott. de ne írja fel, ügyész bácsi, mert rendes. — Bizonyos megszállottság kell ahhoz, hogy valaki jól csinálja ezt a munkát, nem? — Én nem megszállottságnak mondanám. Elhivatottság, talán egy picivel több, mint más területeken. Mélyebb emberi hozzáállás kell, hogy egy fiatal, fejlődőképes emberben a jót is lássuk és erre alapozzunk. Más ügyészi területeken ez nem ennyire jellemző. — ön mit szeret ebben a tevékenységben? — Nem a jogi oldalát, hanem a mélyebb tartalmat, az emberi hátteret. Miért került egy gyerek bíróság elé, miért lett állami gondozott, mit tudok én ebben segíteni, hogy tudok jóindulatot adni még egy súlyos bűncselekményt elkövetőnek is. — 1962 óta nyilván sokat változott a fiatalkorúak bűnözése is. Hogyan? — Jelentősen növekedett az esetek száma és azok Beszélgetés a fiatalkorúak ügyészével súlya is. Annak idején egy gyerek egy bűncselekményt követett el, most a csoportos, sorozatos cselekmények jellemzőek. A súly persze amiatt is növekszik, hogy az élet is megváltozott: akkor nyulat és galambot loptak, most videót. Meg a kerékpár volt jellemző, most az autófeltörés. Kiemelkedő az agresszivitás erősödése. Ami változatlan, hogy a városi gyerekek sokkal nagyobb arányban kerülnek a bíróság elé és állami gondozásba, mint a falun élők. Átlagot nézve, az elkövetők iskolai végzettsége is magasabb, ami meglepő. Azt gondoltuk, az iskolázottság javulásával csökken a bűnözés. — Mi a magyarázata a „tévedésnek"? — Az élet más területein is tapasztalható romlás az egyik magyarázat. De van még, ami szerintem igen fontos. Deklarálták a „bukásmentes" iskolát, s ezért rengeteg gyereket kegyelemből átengednek. Ezek a diákok aztán elmennek a szakmunkásképzőbe, és húsz százalékuk egy éven belül lemorzsolódik, ök sokszor nem tudnak elhelyezkedni, kudarcukat amúgy is szégyellik, s kialakul a deviáns magatartás. Az iskolának — úgy gondo'om —, amúgy sem csak a tudás átadásában van jelentősége, hanem abban, hogy fegyelmet, fegyelmezett naplrehdét ad a gyerekeknek. S akik nem végzik el az iskolát, vagy ,bukás mentesítve" végzik el, ezt a fegyelemre nevelést nem, vagy csonkán kapják meg. — Milyen okát látja még a fiatalkori bűnözés terjedésének? — Rengeteg a csonka család, ahol ' általában az anyák nevelik a gyereket. A pedagógusok döntő többsége is nő, így a — többségükben fiú — leendő bűnözök csak női szerepet látnak maguk körül. Nincs saját nemükre sem magatartási, sem erkölcsi példa. S a nő fnellett a férfi nem azért lenne fontos, mert jobban tud ordítani, vagy nagyobb pofont tud adni, hanem mert személyisége példaadó lehet, illetve kellene, hogy legyen (hogy a kevés férfi pedagógus némelyikét is délután pincérként, taxisofőrként, vagy éppen bogárirtó kisiparosként látja viszont a gyerek, az már más kérdés, s nem a tanár hibája, hogy ez esetben nem lehet klasszikus érte•lemben vett „példa" . . .). — Milyen a lányok aránya a fiatalkorú bűnelkövetők között? — pályám kezdetén is 1518 százalék volt, s most is így*van. Hogy nem nőtt az arányuk, arra nekem van egy saját magyarázatom: a lányok még rossz családban is több szeretetet kapnak, mini a fiúk. — Melyek a mai fiatalkori bűnözés fő irányai? — A fiúknál, főként a szakmunkástanulóknál (illetve az imént emiitett módon kimaradtaknál) a technika, az autó, motor, videomagnó iránti intenzív vágyakozás jellemző. A szakmai ismeretek azonban nem párosulnak erkölccsel, ezért lopják el az említett dolgokat. A lányoknál a divattal öszszefüggő lopások jellemzőek. Ilyenkor gyakran fölvethető a szülő felelőssége, aki nem kérdi, honnan az új magnó, az új ruha. A felelősség kérdése persze más esetekben is fölvethető. Volt, hogy egy alkoholista anya jól tanuló gyereke kezelte az osztálypénztárt. Egyszer az anya megtalálta a pénzt, s elitta. A nagyszülők kifizették, de az eset újból megismétlődött, s éppen ekkor volt elszámoltatás az iskolában. A gyerek kabátot lopott, hogy ismét kiegészítse a pénzt. Ilyenkor ki a felelős? — Mik azok a tényezők, amik a bűnözési statisztikát negatívan befolyásolják? — Sok ilyen van. De elsősorban a család igazi szerepének elvesztése. Nem szeretnek otthon lenni a gyerekek, nincs kötődés a szülőkhöz. Zsebpénzt ad az apa, s úgy gondolja, ezzel a nevelés felelősségét elhárította magáról. Együtt nézik órákon át a tévét, s ez még nem lenne baj, de aztán nincs öt perc, hogy megbeszéljék, értékeljék a látottakat. Amikor a „Párizs, egy amerikai szemével" című film ment, a következő napokban 38 gyereket fogtak meg a határon, akik Párizsba akartak menni... — Szavait nem érzem túl biztatónak az elkövetkező időre sem. — A makro- és mikrokörnyezetban egyaránt nagy változásoknak kellene beállni, ám ennek a gazdaság helyzete nem kedvez. Persze, a jelenlegi keretekben is lehetne javítani. Az új családjogi törvény egy jobb keret, de törvénnyel nem lesznek sikeresebbek a házasságók. Változtatni, finomítani kellene a büntetési nemeken, fajtákon is. Az 1970-ben nálunk felelősségre vont 222 fiatalkorú közül — 15 éven belül — 48 százalékuk került szembe ismét a törvénnyel, s többségében azok, akik súlyos büntetést kaptak. — Tehát: egyrészt oda. benn „továbbképezték" őket másrészt a törvény szigora sem mindig megoldás ... — Pontosan. Nemrég Aszódon voltam, s megkérdeztem egy szökésért különzárkában levő fiatalt, min gondolkodik. Azt mondja: azon, hogy szökjek meg legközelebb. Nem azt mondom, hogy Üjházi-tyúkhúslevessel kellene várni, de kell lenni jobb megoldásnak is. A javító és a börtön amúgy is sokaknál a bűn iskolája. Ügyhogy nagyobb szaktudással, a statisztikai szemléletet félretéve kell foglalkozni a fiatalokkal. Balogh Tamás Az iskolatanácsokról Az iskolatanácsok működésének tapasztalatairól, további feladatairól tárgyalt szerdai ülésén a Hazafias Népfront országos elnökségének pedagógiai bizottsága. A testület elé terjesztett írásos beszámoló szerint 1987. május 15-ig — nem egészen egy év alatt — 247 iskolatanács alakult az ország alap- és középfokú oktatási intézményeiben. Zelenka Jánosné, a bizottság titkára elmondta, hogy a társadalom, a lakosság igényeit, javaslatait közvetítő, az iskolák nevelési-oktatási feladataihoz anyagi segítséget is nyújtó szervezet megalakítását a legtöbb helyen kétkedés, bizonytalanság fogadta.