Délmagyarország, 1987. november (77. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-11 / 266. szám

Szerda, )987. november 11. 3 A hétvégén és hétfőtől Yáltozásoka Mikszáth Kálmán utcában és környékén A húsvét óta lezárt s időközben átépített Mikszáth Kálmán utca elkészült annyira, hogy új funkcióját betölthesse, azaz behajthassanak a tömegközlekedési járművek és gyalogosutca is lehessen. Ehhez a csütörtökről péntekre virradó éjjeltől vasárnap éjszakáig meg kell építeni a trolik felső vezetékét. Ezért csütörtökön éjjel a Lenin körút Attila és Mikszáth Kálmán utcai kereszteződésében kikapcsolják a forgalomirányító lámpákat, s megszüntetik a kétirányúsítást a Nagv Jenő utcában — azaz visszaállítják ott#az eredeti rendet. Ugyancsak pénteken hajnaltól a ké.t körút közti utcákban is fokozott figyelemmel kell járművel közlekedni. Ugyanis: a Bolyai utca egyirányú lesz a Tolbuhin sugárúttól a Mérey utcáig, a Püspök utca pedig kétirányú a Mérey utca és a Kossuth Lajos sugárút közti szakaszon. (E két változásnak egyrészt a parkolófelületek növelése, másrészt az Anna-kúti kereszteződés tehermentesítése a célja.) Egyirányú lesz a Mérey utca is: a Török utcától a Lenin körútig, a nagykörúti kereszteződésében pedig balra nagy ívben is lehet majd kanyarodni. (Ezek az irányváltozások már a hétfőn reggel életbe lépő új forgalmi rend részei!) A felsővezeték-építés három napja alatt a tömegközlekedési járművek a Marx tér felől jövet a Nagykörút, Gutenberg utca, Lenin' körút útvonalon, a Széchenyi tér felől pedig a Károlyi utca, Lenin körút, Hajnóczy utca, Marx tér útvonalon járnak. (A Gutenberg utcában, illetve a Hajnóczy utcában lesz m?gállójuk!) Ezen a terelőúton haladnak a Volán-buszokon Most következő informáeióink címe nem egészen pontos, talán helyesebb lett volna, ha azt írjuk: részben a régi, részben egy egészen új forgalmi renddel találkoznak azok, akik hétfőn reggel a Belvárosban, a Bartók tér környékén járnak. De, mert a hétfői rendet egy átmeneti, péntektől vasárnapig tartó állapot előzi meg, maradjunk mégis a „változásoknál" ... kívül az 5-ös és 7~es trolik helyett közlekedő SZKV-buszok is. A 9-es trolik a hét végén csak a Lugas utca és a múzeum között közlekednek, a vonal makkosházi ágát a 6-os és 8-as trolik sűrítésével pótolják. (A munkába menők péntektől vasárnapig tehát ne feledjék: útjuk talán hosszabb ideig tart!) Hétfőtől, november 16-án hajnaltól aztán a végleges rend lép életbe. Azaz: az 5/A jelzésű trolik nem kerülik körbe a Bartók teret, hanem a Gutenberg utcából a Jósika utcán, a Bartók tér nyugati oldalán át mennek a Mikszáth Kálmán utcába — s ott lesz megállójuk. A Széchenyi tér felől jövő valamennyi troli- és autóbusz a Centrum Áruháznál kialakított nagyobb megállót használja, s nem áll meg a Bartók téren, csak a Marx téren. (Visszafelé a Bartók téri zöldségesüzletnél megmarad a megálló!) Szintén hétfőtől a trolik gyorsabb haladása érdekében a nagyposta melletti megálló lesz a troliké, a Széchenyi tér déli oldalánál levő pedig a buszoké! (Az átszállásnál erre figyeljenek, kérik a forgalomszervezők!) Mintás szörmebundák A szőrmebundák színes mintázására új eljárást fejlesztettek ki a t Budapesti Műszaki Egyetem szerves kémiai technológiai tanszékének kutatói, együttműködve a Pannónia Szőrmekikészítö, Konfekció és Kereskedelmi Vállalat szakembereivel. Vegyszeres kezeléssel megváltoztatták a szőrmékben levő fehérjék szerkezetét, s ennek eredményeként a bőr maradandóan megköti a színező festéket. Az eljárást hazánkban és több külföldi országban szabadalmaztatták. Belezgetünk Mustráljuk a tetszetős, nikkelezett lábú székeket. Ezerötszáz darabja. Még ennek ellenére is szépek. A csővázat nyolc csavar fogná össze. Ebből három a helyén, a többinek hűlt helye. Ellopták? A fenébe, nem sok kell, hogy szétessen az egész tákolmány A többi ülőkét is megvizsgáljuk. A helyzet majdnem ugyanaz; nyolcból négy, nyolcból három . . . Mit csináljunk? Legomboljuk a négyszer ezerötszázat. Csavarok ugyan nincsenek, majd talán egy maszek csinál. Ha már polgártársaink ilyen szépen kibánlak velünk! Miközben dühöngünk, mellettünk matat egy férfi Mit ad az ég, csavaroz. Ráérősen, magabiztosan. A fémszegecskék egymás után tűnnek el a zsebében. Hál 'stennek nem a mienket lopja. Senkinek nem jut eszébe; hogy tolvajt kiáltson. Tényleg nem a mienket lopja? * Megbíztak, vegyek egy kézifúrót. Olcsót, jót1 rt hatodik üzlet után a Nagyáruházban kötöttem ki. Itt egy narancssárga jószág meg is tetszett. Fúró is, takaros is — gondoltam jó lesz. Nem értvén ugyan az ilyesféle masinákhoz, és a velük, vagy a nélkülük végezhető müveletekhez, azért feltűnt, hogy valami hibádzik rajta. Megyek a pénztárhoz, és kérdezem, megkaphatnám-e a fúró hajtókarját. A pénztáros hölgy meglepődik a hozzáértésemen, és ő is szemügyre veszi a szerszámot. Indulatát nem tudja fékezni. — De hiszen ezt teljesen kibelezték! Micsoda emberek vannak! Száradjon le a kezük! Baktatok a nyolcadik üzletbe, aztán feladom ... » A történtek után magam sem értem! miért szúr szemet az ülés, csengő, pumpa nélküli vadonatúj bicikli, a lámpafejet nélkülöző lámpa, és a hátsó kerekétől megfosztott motorkerékpár. Belezgetünk szépen, csendben. Hogy •>-' senki észre nem veszi! Csak utólag ... B. E. Lesz két új buszsáv is: a Lenin körútról balra, a Mikszáth Kálmán utcába, és a Károlyi utcából egyenesen a Bartók tér felé hétfőtől csak a tömegköziekei dési járművek haladhatnak! A busszal járók figyelmébe ajánljuk, hogy a hét hónappal ezelőtt összekötött tápéi és szőregi járatokat ismét „elvágják" — a városrészek lakóinak kérésére. A járatok — mivel a Bartók tér megszűnik, mint alközpont — a Marx térről indulnak hétfőtől: a vasbolt előtti megállóból a 60, 60Y, 74, 76 és 7^-es jelzésű, a Kálmán András utcából (a rókusi templom oldalától) a 70, 78, 73, 73Y ós 72-ei jelzésű buszok. Mi lesz a teherautókkal? A Mikszáth Kálmán utcának a Lenin körút és a Török utca közti szakaszára nem, csak a Török utca— Marx tér közti szakaszára hajthatnak be áruszállítók. A tiltást ellensúlyozza, hogy a Tábor és a Török utcai torkolatnál táblával jelzett rakodóhelyeket vehetik .igénybe. A Mikszáth Kálmán utcát határoló lakótömbökben garázsok is vannak, illetve a belső udvarokban az IKV engedélyével gépkocsikat is tároltak eddig. Az érintetteket természetesen ezután sem fosztják meg ettől a lehetőségtől: az IKV nyilvántartásában szereplők postán kapják meg a behajtási engedélyüket a Mikszáth Kálmán utcába — de persze azt csak a legrövidebb útra vehetik igénybe! Végül még egy információ: kerékpárosoknak, gyalogosoknak. A Mikszáth Kálmán utca áruház felőli oldalán két szakaszon nem készült el a járda, mert — házépítések miatt — tavaszszal úgyis lezárják a járdát. A Bartók térnek a butiksor felőli oldalán erre tekintettel nem alakítják ki most még a kerékpárutat. E befejező rhunkák azonban a tömegközlekedést már nem zavarják, tehát hétfőtől: vizsgázik az új forgalmi rend. Amelyről az előzőekben összegyűjtött — s készséggel elismerjük: tömény — íelvilágosításhalmaz talán nem volt minden apró részletre kiterjedő. Ezért kérjük olvasóinkat: ne vezessenek járművet a megszokás alapján a két körút, és a Tolbuhin meg a Kossuth Lajos sugárút között! Gombhoz a kabátot? K

ora gyermekkorunk talán első nagy csalódása volt, amikor az iskolában azt tanultuk, hogy mi ásványi nyersanyagokban, energiahordozókban szegény ország vagyunk. Mégis úgy éltünk itt, Európa tenyerén, hogy a gyermeki értelem is hamar felfogta, mást hallunk az iskolapadban, és másként viselkednek. a felnőttek kinn az életben. Mert ha mi ennyire szegények vagyunk, akkor miért ég sokszor nappal is százszámra az utcán a világítás, miért élünk sokszor télen is nyitott ablakoknál, ho. gyan kerül hét elején a rengeteg kenyér a kukákba? A két dolgot sokáig nem sikerült csomóra kötni az agyunkban. Álságos évtizedek voltak ezek. Mert hogyan is képzelhettük volna azt komolyan, hoev tenyérnyi kis országunk vas- és acélnagyhatalommá kapaszkodik fel, hogy jut mindenre elég energiánk, még a pazarlásra is. Álságos évek voltak, márcsak azért is, mert sokáig rosszul soroltuk be magunkat, hiszen igazából nem szegény, hanem sokkal inkább a kínálkozó lehetőségekkel kevéssé- élő nemzet voltunk. Amikor aztán az ország gazdasági gondjai kezdtek sűrűsödni, már látszott, a reform nem odázható el. Ekkor kezdtünk neki ezt a régi, elavult elképzelésünket is újjáformálni. Megfésültük alaposan terveinket, csakhogy ekkorra már milliárdokat költöttünk az előző elgondolásainkra. Ha most mindent egy csapásra megváltoztatunk, lehet, hogy „ablakon dobjuk ki" a pénzünket? Vagy kidobtuk azt már jóval hamarabb? Hiszen ma már nem „titok", hagy az energiabányászat, a kohászat, az alapanyaggyártás sokáig apasztotta közös zsebünket anélkül, hogy komolyabb eredményeket fel tudott volna mutatni — a veszteségek tömkelegén kívül. Az elmúlt néhány évben aztán elkezdtük szép lassan a gombhoz igazítani a kabátot. A gazdasági stabilizációs programban már a tennivalók sűrűjében az is helyet kapott, hogy az energiaiparra szánt forintokat csoportosítsuk át oda, ahol nagyobb hasznot, magasabb hozadékot remélhetünk. Olyan területekre, amelyektől a feljebb kapaszkodást várhatjuk, azaz. a húzóágazatokba. De melyek is ezek? Mikroelektronika, biotechnológia, gépgyártás, műszeripar — soroljuk, szinte már ösztönösen. Nekem inkább egyik közgazdászunk szellemes megfogalmazása tetszik: azok az iparágak, amelyek valóban hasznot hoznak az orsiághak, azaz, vastagon nyereségesek. A feldolgozó ipar primátusa ha mára egyértelmű is lett, a valóságban nem egykönnyen valósítható meg. Régi beidegződések fékezik az átállást. Hiszen óhatatlan, hogy néhány ezer ember megélhetési forrásán, munkahelyén ne kelljen változtatni. Hogy ez mennyire nehéz lecke, azt többek, között az ózdi, mecseki, s egyéb munkahelyeken lezajlott huzavonák is bizonyítják. Hiszen mit kezdjünk azokkal, akiknek eddig a bányászat adott kenyeret, s most, amikor másfelé terelgetnénk őket, egyből megjelenik náluk a szakmához való ragaszkodás téves elképzelése. Meg kell pedig értetnünk velük — akár a jó szándékú kényszer erejével is —, hogy tovább így nem dolgozhatnak, nem apaszthatják ezután közös zsebünket, mert már nincs mit apasztani. Milyen házi feladatot kapott a szerkezetátalakítás programjában az energiatermelés? Ennek a szektornak a súlyát mindenképp csökkentenünk kell, s csak annyit szabad meghagynunk belőle, amennyire óhatatlanul szükségünk van ahhoz, hogy a feldolgozó ipart fejleszteni működtetni tudjuk. És számolnunk kell: egyre jobban, egyre többet. Kalkulálni, mit éri meg nekünk megtermelni, s mit gazdaságosabb inkább másoktól megvenni. Alapelv kell, hogy legyen, csak olyan fejlesztésekbe szabad belevágni, aminek gazdaságossága garantált. Üjra kell gondolnunk energiatermelésünk egész rendszerét. A modern és gazdaságosan üzemelő atomerőművek mellett átállítani hőerőműveinket olcsóbb, de jobb minőségű szénfajtákra. A szénhidrogén-bányászatban is új utakat kell keresnünk, hiszen készleteink jtt is kimerülőben vannak. A geológiai kutatások pedig eddig nem hoztak igazán biztató eredményt. Sorolhatnánk még bőven a tennivalókat... Aligha lehet kétséges, nemcsak ezen a területen kell igazítanunk, hanem egész gazdaságunkban fordulatot kell elérnünk. Számtalan példa igazolja, hogy sok nemzet tudott felkapaszkodni a világpiac ingatag létráján, olyanok is, amelyeket a környezetük már régen „leírt". De ehhez jól kellett megválasztaniuk, hogy hová koncentrálják erőiket, mibe ne fektessenek energiát. Elég csak a néhány évtizede még elmaradottnak, szegénynek ismert távolkeleti országokra gondolnunk. Ott többek között azzal sikerült gyökeres fordulatot elérni, hogy jól tapogatták ki, gazdaságukat a feldolgozó ipar területén érdemes izmosítani, mert ilyen termékeket vár tőlük a világ. A mezőgazdaság, a bányászat és az energiatermelés együttes részesedése sem haladja meg ezekben az országokban a beruházásokra szánt összeg 5 százalékát. Ugyanezt az utat, persze, nem lehet nekünk is változatlanul végigjárnunk, de az adatok így is megszívlelésre érdemesek. Sokat reméltünk az energiatakarékosságra való buzdítástól is, éveken át. A helyes elgondolás mellett azonban mára már az is kiderült, hogy a takarékosságra való ösztönzés hagyományos formái a jövőben nem lesznek elegendőek. A hírtelen megnőtt lakossági energiaigényeket ugyanis nem lehet egyszerű takarékossági szlogenekkel „leszerelni". Ehhez olyan berendezések — energiatakarékos mosógépek, gépkocsik, fűtési rendszerek, izzók — kellenének, amilyeneket mi ma még alig gyártunk vagy hozunk be az országba. Ezt pedig nálunk valóban jóval gazdagabb országok sem engedik meg maguknak, mert nem'tehetik. S

űrűsödnek a tennivalók. Ha.-azt is figyelembe vesszük, hogy az előzetes számítások szeri fit'"jövőre 2-300 hazai vállalat kerülhet veszteséges pozícióba, még nehezebbnek tűnik a feladat. Hiszen a pénzügyi rendszer átalakítása nyomán keletkező változások aligha teszik kétségessé, jó néhány energiatermelő és nehézipari üzem is benne foglaltatik majd ebben a kategóriában. Ha hibásan értelmezett humánum miatt megintcsak. nem merünk hozzányúlni ezekhez a munkahelyekhez, akkor hatalmas hibát követhetünk el. Mindenkinek csak ártunk vele. még az ott dolgozóknak is. De ha sikerül rábírni embereket arnn, hogy adják fel a nehéz, de kevéssé értelmes és hasznos tevékenységüket olyan munkáért, ami nemcsak az országnak, de előbb-utóbb nekik is többet hoz, akkor félig már sikerült nyernünk. Lehet, hogy a mi fiainknak néhány év múlva nem kell majd eltöprengeniük azon az iskolapadban, hogy egy energiaban szegénynek kikiáltott ország hogyan lehet a valóságban nagyon is gazdag? Rafai Gábor Hajtómű' szerelés A Jászberényi Aprítógépgyár gyártmányai egyre keresettebbek a külföldi piacokon. Az itt készülő berendezéseket, pótalkatrészeket — amelyekből az idén mintegy 760 millió forint értékben gyártanak — elsősorban az építő-, az clelmiszer-. a vegyiparban és a bányászatban alkalmazzák. A termékeik nagy részét Franciaországba, az NSZK-ba, az NDK-ba és a Szovjetunióba szállítják Nemzetközi tanácskozás A nyomda- és papíripar műszaki fejlesztéséről rendeznek tanácskozást november 12—13—14-én Budapesten, az MTESZ székházában — jelentették be a szervezők a kedden megtartott sajtótájékoztatón. A szakmai rendezvényen 20 ország 450 szakembere vitatja meg a legújabb tudományos kutatási eredményeket, s azok gyakorlati bevezetésének lehetőségeit. A tanácskozást összehívó Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület képviselői elmondták: három munkacsoportban 63 hazai és külföldi előadás hangzik el. A magyar szakemberek ismertetik a nyomda- és papíriparban végrehajtott rekonstrukciók eredményét, s a fejlesztési célkitűzéseket.