Délmagyarország, 1987. november (77. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-09 / 264. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK 77. évfolyam, 264. szám 1987. november 9., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA ¡MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint Rizslámpa E szik-e,vagy isszák a rizslámpát, sokáig azt sem tudtam. Véletlenül láttam meg az egyik ki­rakatban a rizspapírból készült világítóalkal­matosságot, s rögvest belé is szerettem. Minek is ta. gadjam, egyszerű szépségé és egzotikussága mellett olcsó ára is vonzott. Négyszáznyolcvanért a bolond­nak is megéri, ha csak néhány évet szolgál a lakás­ban, már nem fizetek rá. Mások is így gondolkodhat­tak, mert mire másnap visszamentem a boltba, már hűlt helye volt. Eltelt vagy jó fél ev, mire a napok­ban ismét összeakadtunk. De most ezernégyszázki­lencven forintért kellette magát. Egy papírgömbért igencsak vaskos összeg. Ez csak tévedés lehet! Nyil­ván elírták az árát, s ezer nélkül értendő az összeg. Nem lett igazam. A múltkorit Tajvanból hozták, ez pedig Bécsből származik, azért ilyen drága — vilá­gosított fel az eladó. A lámpa egyébként szakasztott mása a múltkorinak. Még jó, hogy nem volt a közel­ben egy vérnyomásmérő, amikor csendben kioldalog­tam az üzletből.­Sehogy sem fért a fejembe, ha egyszer Tajvan, ban harmadannyi, miért vesszük meg ugyanazt más­hol, vaskos haszonnal megrakva. Piacra járó ember lévén, hamar eszembe jutott, én kétszer-háromszor is végigjárom a vasárnapi vásárt, mire kipuhatolom, hol, mennyiért adják a krumplit, a tojást, az almát. Csak ezután választok, hogy melyiket, azt talán mon­danj is felesleges. Ügy látszik, a mi külkereskedőink életükben sem jártak piacon, hogy ezt a pofonegy­szerű szisztémát nem ismerik. Élénken emlékszem még az év eleji vécépapír­hiányos hónapokra is. Naponta magyarázták akkor a bizonyítványt. Idehaza nem vagyunk képesek annyit gyártani, amennyit elhasználunk. A külföldi behoza­tallal pedig gondok vannak. Akadozott az ellátás, s végül oda jutottunk, hogy központilag osztották el, hová, hány tekercs jusson. Tréfálkoztunk is akkor eleget. Milyen jó nekünk, hogy még a hátsó felünk­rőt is gondoskodik a hivatal. A sok magyarázkodás helyeit milyen 'egyszerű lett volna, amikor látják, hogy fogynak a gurigák, felültetni valakit az első repülőre, s kiadni neki, papír nélkül haza se jöjjön! Egyszerű? — nevet k, az egyik szakember ismerő­söm. Ahhoz, hogy ő repülhessen, először jelezni kell „felfelé",, hogy fogytán van valami. Utána odafönn kivizsgálják, szükség van-e egyáltalán rá, jól ítélik-e meg idelénn. Mire vége a vizsgálatnak, beletelik egy hónap. Aztán olt is tovább adják, vizsgálja meg egy másik hivatal, hátha tévedett a kereskedő, meg az első hivatal. Mire tényleg megállapítják, hogy .elfo­gyott a papír, addigra egy árva lapulevél nem sok, annyi nem marad. Odafönn, a fővárosban persze, mindvégig volt papír, akadt banán, narancs, Colinos fogkrém is. Honnan is tudták volna, hogy máshol elfogyott? Alighanem mi mindent fordítva csinálunk. Olt vásárolunk, ahol drágán adják, s ott szeretnénk el­adni, ahol alig kapunk a portékánkért valamit. Né­zem a kirakatokat. Figyelem idehaza, és böngészem külföldön. Nehezen értem, hogy ami máshol drága, az nálunk olcsó, s ami máshol olcsó, azt mi alig tudjuk itthon megfizetni. Megint fejre álltunk. Ma­gamban áldom a sorsot, hogy nem leltem külkeres­kedő ... Nehezen tudom eldönteni, vajon mi alapján vá­sárol, vagy ad el némelyikük. Azért utazik-e Tajvan­ra, mert ott még eddig nem járt, vagy azért, mert megszimatolta, hogy olcsón tud beszerezni valamit? Nem elképzelhetetlen, hogy némelyikük turistává vedlik át olykor. Gyanítom, ha végül azzal fizettet­ték volna meg a rizslámpa árának különbözetét, aki ezt a baklövést elkövette, életében nem vállalkozott volna többet arra, hogy mások nevében vásároljon, se Tajvanban, se Bécsben. De még csak meg sem kérdezte tőle senki, miért ezt választotta. Igaz, hasz­na sincs belőle, ha igazán jó üzletet köt. Ha nekünk érdektelen, neki miért legyen fontos? Másként ala­kulna minden egycsapásra, ha nem néhány hivatal, hanem a piac döntené el, mit kell behozni, mennyi­ért. De amíg íróasztal mellől, fiskálisészjárással okoskodjak ki, mire van éppen szükségünk, s mire nincs most, aligha jutunk előrébb. Lehet, hogy életé­ben sem látott közelről számítógépet az, aki ráüti a pecsétet, hogy ezt a típust válasszuk, s ennyiért ad­juk. így lesz egy tizenötezer forintos videomagnóból hetvenezres itthon. S zegedi szövetkezet elnöke dühöngött a múlt­kor. Meséli, hogy az idelátogató külföldi vevő sehogyan sem értette, miért nem állhatnak szóba vele ott, ahol a terméket gyártják. Mert hiva­tal van erre is! Annak kell, hogy minden lépcsőfo­kát végigmásszá, ha nálunk szeretne vásárolni. Ott pedig nem a szövetkezet volt az első. A nagyvállalat drágább portékája, ki tudja, miért, nekik becsesebb volt. Ha azt is megveszi, viheti, amit akar, mondták neki. Addig ment u huzavona, míg odébb állt a ke­reskedő egy országgal. Mindnyájan hoppon marad­tunk. Hiába az igyekezet, aki monopolhelyzetben ér­zi magát, nemcsak másoknak okoz kárt, de saját ma­gának is, mert megteheti. Butaságaink tárháza — úgy látszik — még soká­ig kimeríthetetlen marad. Lehet, hogy mégiscsak kellett az a rizslámpa? Egy idő után hátha jó lesz arra, hogy világosságot gyújtson néhány sötétebb koponyában. Ilafai Gábor Megemlékezések november 7. alkalmából Kádár János hazaindult Moszkvából A Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa a nagy októberi szocialista forra­dalom 70. évfordulója alkalmából kitün­tetéseket adományozott párt-, társadalmi és tömegszervezeti tisztségviselőknek, ak­tivistáknak, eredményes munkájuk elis­meréseként. A kitüntetettek egy csoportjának Tra­utmann Rezső, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának helyettes elnöke szombaton az Országház kupolacsarnokában rende­zett ünnepségen nyújtotta át a magas ki­tüntetéseket. Az ünnepségen jelen volt Grósz Károly, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Minisztertanács el­nöke, Lukács János, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának titkára és Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára. A nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója tiszteletére szombaton a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa koszorúzási ünnepséget tartott Budapesten, a Felvonulási téren, a Len.in-emlékmünél. e • Ünnepségek, kitüntetések A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a nagy októ­beri szocialista forradalom 70. évfordulója alkalmából, eredményes munkásságuk és közéleti tevékenységük elis­meréseként kitüntetéseket adományozott. Április Negyedike Érdem­érmet kapott Ginczinger Ist­ván a szegedi Szinkron Ve­gyesipari Szövetkezet laka­tos szakmunkása. A Munka Érdemrend arany fokozatában részesült: lleeskó János, a Hódmező­vásárhelyi Dózsa György Al­talános Iskola igazgatója, a Pedagógusok Szakszervezete városi bizottsága elnöke; Kereszty Béla, Csongrád megyei főügyész. A Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést kapta: Borszéki László. a Hódmezővásárhelyi Mező­gazdasági Gépgyártó Válla­lat irodavezető főmérnöke; Gráf Imre, a szegedi Cent­rum Áruház áruforgalmi ve­zetője; Katona András, a Csongrád Megyei Ipari és Háziipari Szövetkezetek jogi irodája osztályvezetője, jog­tanácsos; Kontor Lajos, a Szentesi Vez.etéknélküli Táv­közlési Felögvelőség vezető­je; Szabó Károly, a Tisza Volán tehergépkocsl-vezető­je; Tomatás Ferenc, a Dél­alföldi Erdő- és Fafeldolgo­zó Gazdaság csoportvezető­je; Vörös Mihály, a Hódme­zővásárhelyi Városi Könyv­tár nyugalmazott igazgatója. A Munka Érdemrend bronz fokozatát vette át: Bednárik Antal, a Dél-ma­gyarországi Áramszolgáltató Vállalat művezetője; Boldog István, a MAV Szegedi Von­tatási Főnökség dízellakato­sa; Piri Mária, a Szegedi Or­vostudományi Egyetem Ideg­Elme Klinikája intézet­vezető főnévére; Rácz Sán­dorné, a Makói Maros Ci­pőkészítő Ipari Szövetkezet tűző művezetője; Szép Ernő, a Tisza Bútoripari Vállalat gépmunkása; Tóth Béla, a Hódmezővásárhelyi Mező­gazdasági Gépgyártó Válla­lat esztergályosa. November 7-e tiszteletére az ünnep napján kitünteté­seket adtak át a megyei KISZ-bizottság újszegedi po­litikai képzési központjában. Ifjúságért Érdemérmet vett át Csölle Tibor. KISZ Ér­demérem kitüntetést kapott Németh Sándorné, Rózsa János és Torma Tibor. Ut­törővezetői Érdemérem ki­tüntetésben részesült Dági Imréné, Süli Józsefné, Ta­kács Péterné. Kiváló Ifjúsá­gi Vezető érem kitüntetést kapott Bedő Katalin. Habi­náné Tuza Klára, Pigniczki János, Szentirmai László, Tarcsay Tamás, Wábits Győ­ző és Varga Ferenc. Kiváló Uttörővezető kitüntetést ka­pott Bakos Balázsné, Balla Vince. Bezdán Sándorné, Bi­tóné Ocskó Julianna, Csaná­losi Béláné, Deák Tiborné, Fórizs Sándorné, Hajdú Im­réné, Hasznos Pálné, Heim Géza, Molnár Sándorné, Olajos Csongorné, Szili An­talné. Tihanyi Béla és Töl­cséry Erzsébet. Aranykoszorús KlSZ-jel­vény kitüntetést vett át Hár­mán Andrea. A KISZ KII Kiváló Dolgozó kitüntető jelvényét kapta Baloghné Suhajda Ilona és Dudás Dá­vidné. KISZ KB Dicsérő Ok­levelet vehetett át Bálint F.ríka. Aranyi Sándor, Föld­vári Erika, Kovács Eva és Mészáros Gyöngyi. Az úttö­rőszövetség Kiváló Ifjúve­zetö kitüntetését kapta Bagi Mária. A felsoroltak mellett többeket jutalomban része­sített magas színvonalú munkájuk elismeréseként a KISZ Csongrád Megyei Bi­zottsága. * Városunk általános isko­láiban is jutalmakat vehet­tek át az úttörőszövetségben kiváló munkát végző peda­gógusok. A MÜSZ Országos Tanácsa Dicsérő Oklevelét kapta Farkas Aranka, Far­kas Eleonóra, Fehér Gábor­né. Láng Imréné, Pesti Sán­dorné, Radek Arpádné, Ro­jik Lajos, Sándor Béláné, Tivadar Tiborné, Tóth Bélá­né, Tölgyessy Arpádné és Varga Ágnes. (Folytatás a 2. oldalon.) Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának a ve­zetésével szombaton haza­indult az a magyar part- és állami küldöttség, amely részt vett a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója alkalmából ren­dezett moszkvai ünnepsege­ken. A delegációnak tagja volt Németh Károly, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke, a párt Po­litikai Bizottságának tagja. Szűrös Matyas, a KB titká­ra, valamint a delegációhoz Moszkvában csatlakozott Rajnai Sándor, Magyaror­szág szovjetunióbeli nagykö­vete, a KB tagja. Marjai Józsei az USA-ba utazott Marjai József, a Minisz­tertanács elnökhelyettese szombaton az Egyesült Álla­mokba utazott, ahol részt vesz a Magyar Gazdasági Napok megnyitóján. A kor­mány elnökhelyettese tár­gyalásokat folytat az ameri­kai kormány képviselőivel, a gazdasági és pénzügyi élet, valamint a Nemzetközi Va­lutaalap és a Világbank ve­zetőivel. Koszorúzás a szegedi Lenin-szobornal A pártbizottságok nevében Koncz János, az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságá­nak titkára és Schmidt József, a szegedi városi pártbizottság titkára koszorúzott Az ünnep napján ország­szerte folytatódott az a ren­dezvénysorozat, amelynek keretében a nagy októberi szocialista forradalomra emlékeztek városainkban, az üzemekben és intézmények­iben. Szegeden a Rákóczi téri Lenin-szobornál koszo­rúzási ünnepséget rendezett a Csongrád megyei és a Szeged Városi Pártbizottság, a megyei és a városi tanács, valamint a Hazafias Nép­front Csongrád Megyei és Szeged Városi Bizottsága. A megemlékezés a magyar és a szovjet himnusszal kezdődött, majd elhelyezték a szobor talapzatánál a megemlékezés virágait a megyei és szegedi városi pártbizottság, a Csongrád megyei és Szeged Megyei Városi Tanács képviselői, a társadalmi es tömegszerve­zetek, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének, a fegyveres erőknek és tes­tületeknek és az ideiglenesen hazánkban állomásozó szov­jet katonai alakulatoknak delegátusai. Városunk dolgozóinak és tanulóinak nevében a szegedi ká­belgyár, a Démász sze­gedi üzemigazgatósága, a József Attila Termelőszövet­kezet pártszervezetének kül­döttei és az Újszegedi Szö­vőipari Vállalat, a Szegedi Állami Gazdaság, valamint a Tápéi Altalános Iskola MSZBT-tagcsoportjainak képviselői koszorúztak. Vi­rágot helyeztek el Lenin szobránál a Szovjet—Ma­gyar Kultúra Egyesület kül­döttei is. A koszorúzást követően felhangzottak az Internacio­nálé hangjai, majd díszszá­zad vonult el a Lenin-szobor előtt.

Next

/
Thumbnails
Contents