Délmagyarország, 1987. november (77. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-05 / 261. szám

Csütörtök, 1987. november 5. 5 Zenei Naptár A Budapesti Vonósok ¡szereplése SZAKMUNKÁSTANULÓK VETÉLKEDŐJE. A 600. számú és a 624. számú szakmunkásképző tanulói számára november 7. tiszteletére szellemivetélkedő-sorozatot írtak ki az intézmények kulturális felelősei. A Nagy Október című könyv és a Szovjetunió idei évfolyamának cikksorozata szolgáltatta az alapot a versenyhez. Először egy tizenkét oldalas rejtvényfüzetet kellett kitölteni, ez háromhetes könyvtári munkát igényelt. A 624. számú 11 ötfős csapattal, a 600. számú intézet 35 csapattal indult, végül 12 csapat vívta tegnap délután a döntőt. A nagyszabású vetélkedősorozat szellemi atyja Rozmann Sándor, szervezője Szőke Katalin volt. Képünkön a jó hangulatú döntő egyik csapata, a „Matrjuska" nevű látható. (A felvételt Nagy László készítette.) A szegedi kamarazenekari napok Tisza Szállóban rendezett nyitókoncertjén az 1977. óta működő Budapesti Vonósok (művészeti vezető: Botvay Károly) léptek fel. Emlékezetem szerint városunkban még nem szerepeltek, bemutatkozásuk tehát most történt meg. A javarészt fiatalokból álló társulat intelligens, kulturált, s ízléses stílusban muzsikál, A kamarazenélés igényelte fegyelem és összpontosító figyelem sem hiányzik játékukból. A zenei folyamatok len/dületes, primer irányítása is biztosítva van a koncertmester részéről. Tónusúk lekerekített, telten zengő, s a szólamtömbök is egységesek. Mégis hiányérzet lappang bennem. Egy profi muzsikusoktól elvárható jó színvonal a starthoz való lendületet, v. mégjobban a szárnyaláshoz való lehetőséget biztosítja. Ám, ha e feltételek birtokában mégsem születnek meg az előbbiek, azaz nem formázod ik ki az együttes egyénisége, stílusuk személyes varázsa, zenei mondanivalójuk, gondolataik megkülönböztethető egyedisége, akkor valójában nem gyakorol jóval nagyobb hatást a hallgatóra. mint egy műgonddal megfestett szép, üres szemgödrü maszk. Műsorukat egy Haydnkortárs, azaz Gassmann cmoll divertimentójával indították. Szándékuk nyilvánvalóan tisztelendő, mert egy névtelen szerzőt is mernek megismertetésre méltónak ítélni. Ám a kompozíció annak ellenére, hogy kellemes, egy a sok olyan klasszikus mű közül, amilyen tucatjával születhetett a XVIII. században. Több nyomot nem hagy berínem sem a mű, sem az interpretáció, mint a tóba lódított kavics okozta hullámgyürük a sima víztükrön. Mozart Esz-dúr szimfóniája (K. 16.) a korai szimfóniák közül is az első, ám a zsenialitás csalhatatlan jegyeivel, mely esztétikus, stílusos előadásban hangzott el. Habár a lassú tétel szimultán triola-duola (páratlan. s páros) lüktetése nem volt megnyugtatóan szinkronban. összjátékuk egységén itt esett némi folt. Mendelssohn c-moll vonósszimfóniájának előadása volt a legvonzóbb. A klaszszikus ideák, romantikus lelkületben. Szépséges, tiszta, megkapó muzsika. Mintha e mű megszólaltatásában érezték volna legjobbnak magukat az előadók. Színés karakterválasztékuk s virtuozitásuk az Allegro vivace tételben különösen imponáló volt, de a Scherzóban nem kevésbé. Üj bemutatóként Bozay Attila Improvizációk III., op. 30/c. című művét hallottuk. A darab semmivel sem több mint amit a cím ígér. Egyszeri hallásra sem szervező erő, sem kompozíciós feszültség nem érződött belőle, sem a mondanivaló karakteres volta. A szerző szólisztikus közreműködésével csupán a preparált zongora kínálta érdekes színhatások egymásutánján merenghettünk. Bercnyi Bogáta Magyar—csehszlovák megállapodás Csehszlovákiából többek között bútort, méterárut, cipőt, férfikonfekciót és háztartási kisgépeket hozunk be, hazánk cserébe konzervet, műbőr divatárut, kozmetikai cikkeket szállít. A közvetlen áruházi kapcsolatok bővítésére is számítani lehet. Jövőre tübb mint 80 nemzeti bemutatót tartanak mindkét országban. 1987-hez képest jövőre mintegy 15 százalékkal növekszik a forgalom. t) új fii™ Vezeklés Színes, szinkronizált, kétrészes szovjet film. Irta: Nana Dzsanyelidze, Rezo Kvcszelava és Tengiz Abuladze. Fényképezte: Mihail Agranovics. Zene: Nana Dzsalenyidze. Rendezte: Tengiz Abuladze. Főbb szereplők: Avtangyil Maharadze, Zejnab Bocvadze, Merab Ninidze, íja Ninidze, Kelyevan Abuladze. Vannak egészen különleges, nagy ünnepek. A Vezeklés bemutatása is az. Ez a sugárzó szépségű alkotás, amelyről csak a megrendült csodálat hangján lehet írni, azt hiszem, korszakos jelentőségű is: kivételes, nagy pillanata nemcsak az évszár zad művészetének, vagyis a mozgóképi kultúrának, hanem legújabb kori történelmünknek, a politika történéseiből a művészetre viszszaható eseményeknek is. A cannes-i bemutató óriási sikere után már az egész világ számára nyilvánvalóvá lett, hogy olyan, a morális megújulás igazi lázában égő filmművészet nagy alkotásáról van szó Tengiz Abuladze remekművének esetében, amely a Gorbacsor-korszak reményeinek egyszerre legművészibb, legizgalmasabb és leglátványosabb kulturális vetülete. Hogy a Vezeklés kapcsán még ennél a szenzációs ténynél is sokkal többről van szó, most, a vetítés után lehet látni igazán. Mert lélegzetelállító szabadságvágy, a tévében látott Abuladze-sorozat filmjei után különösen döbbenetes eredetiségü formanyelvi, stiláris, szerkezeti tökély — no meg olyan elsodró erejű, vasakaratú morális szenvedély uralkodik itt fölöttünk, aminek hihetetlenül felkavaró, gyakran a legszebb értelemben sokkoló, nagyszerű hatása alól nagyon nehéz, szinte lehetetlen megszabadulni. Mélységesen mély, tiszta tragikum. Óriási ötletgazdagság. Félelmetes atmoszférateremtö képesség. Könynyed, tökéletesen találó funkcionalitással rendelkező humor. Mértani pontosságú, nagyszabású építkezés. Történelmi mementó. Leszámolás. A totalitás a maga művészi megjelenésében. Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írott levelének mondata, hogy „bűn volt a világon azelőtt is, hogy a törvény adatott, de a bűn, ha nincs törvény, nem számit bűnnek". Vagyis: a „törvénytelenségeknek" nevezett esztelen büntobzódás számonkérése a Legfőbb Törvény: az emberi erkölcs, méltóság és a szabadsághoz való jog szent nevében. És Ady. majd Németh László híres, szintúgy számonkéro mondata, hogy „hiszen még a Templomot sem építettük föl". A tisztesség, a tiszta erkölcs, az érvényesülő tehetséggel azonos jóság, az ember földi életéhez méltó létezés templomát. Ez, vagyis a fentiek: mind-mind a Vezeklés. És még ezeknél is nagyon sokkal több. Variam Aravidze, akinek figurájában oly könnyű felismerni Sztálint, Hitlert, Mussolinit éppúgy, mint a rettegett titkosrendőrfőnök Berija cvikkerét, a Duce majomkodását, a Führer bajszát, és a tömöttbajszú grúz cserzővargafi atyáskodó gesztusait — egy zseniális mű főszereplőjének Szintúgy zseniális alakításában —, egyetemleges jelkép és egyben konkrét huszadik századi modell. Áldozatai, a szibériai táborok és Auschwitz páriái, a Krisztusként megfeszített művészet és a nyomorultak százezrei, akik a Vezeklésben eltűnt szeretteiknek a messzi táborokból .érkező életjeleit — vasúti sínekre kirakott farönkök tömegein — keresgélik kétségbeesetten, a filmtörténet legmegragadóbb jeleneteinek egyikében. Az a szerkezeti keret, amelybe Abuladze filmjét helyezi: olyan, mint egy hármas sugárzású glória: kerete, az „első kör", a Variamról élnevezett utcában játszódó nyitó- és zárókép, utóbbi a templomot kereső öregasszony fenséges zárómondatával: „Ugyan mit ér az út, ha nem a templomhoz vezet?" Igen: mit ér a közösségi lét, az ember hivatása ezen a Földön, ha nem a Templomhoz — a Tisztasághoz, az Erkölcshöz — vezet, őrjöngő tömeggyilkosok, notórius hazudozók, efnbertelen rendőrállamok szorításából, is? Az első, kopár és hétköznapi sik ez, ahol a templomok édességekből készülnek, kicsiben — majszolásra. A „második kör" már a tett mezeje: ezen a síkon a világméretű gonosztevőt, a zsarnokol holtában sem nyugodni hagyó, vagyis Varlamot sírjából örökre kiásni akaró Ketyevan Baratyeli történetének, Tizaz kísérleteinek és bírósági tárgyalásának, egyben a bűnöket elkenni akaró diktátorutódok világának könyörtelen analízise. Utóbbiak reprezentánsa, azaz Variam fia mellett az unoka, a mindenköri unokák tragikus sorsát is fölmutatva. És végezetül a legbelső kör, maga a megidézett iszonyat, a terror őrjöngése, a rémuralom, pengeéles metszetben. És ebben a hármas sugárzásban eey egész nép iszonyú gyötrelmének, kollektív tudatalattijának fölszak ításából előbomló, katartikus vizióözön. Amelynek jelképrendszere kristálytiszta, amelyben a katonák öltözete középkori (lásd: inkvizíció), miközben Variam harmincas évekbeli autón jár, a, vallató vőlegényöltönyben, zongora mellett parádézik, az igazságistennőt, a bekötött szemű Justitiát vezetgetvén; stilizáció és vaskos, szinte naturális realizmus, játékosság és szívszorító, áradó drámaiság és tragikum. Könnyen lehet, ilyen filmet az életben csak egyszer készíthet el egy ember. De mi, nézők — talán még több ilyet is láthatunk, ha kegyes lesz hozzánk a sors. A farönkökre írt üzenetek pedig, lám, célba értek. A legelső, a legnagyobb mindenesetre itt van. Ezért most az ünnep. Tengiz Abuladze örökre kiásta sírjából Varlamot, az utódok, láthattuk, gyónni ugyan még Variamhoz, „magához a Sátánhoz" járnak, a zsarnok unokája, vagyis a jövendő, most az egyszer ugyan még meghal, de már lát és cselekedni- készül. Hátha mégiscsak megépül az a Templom is. Domonkos László Tegnap, szerdán délelőtt a Szeged városi pártbizottság székházában a nagy októberi szocialista forradalom tiszteletére rendezett ünnepségen régi és szép hagyományt folytatva, a Szocialista Hazáért Érdemrenddel kitüntetett veteránok találkoztak. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után a Makkosházi Altalános Iskola 2022. számú Ortutay Gyuláról elnevezett úttörőcsapat tagjai a 70 évvel ezelőtti Oroszországban történt októberi eseményeDebrecenbe kéne menni... Az elmúlt hónap végén Debrecenben rendezte meg a TIT, a KLTE és az MSZMP megyei oktatási igazgatósága a II. finnugor tudományos konferenciát. Ez az összejövetel egyik állomása annak az útnak, mely az 1990-ben ugyanitt megrendezendő VII. nemzetközi finnugor kongresszushoz vezet. Az előadások az uralisztika tágabb értelmezése alapján — nyelvészet, őstörténet, néprajz, zene, művelődéstörténet, összehasonlító irodalomkutatás — tematikuson szerveződtek. Az őshaza elhelyezése szempontjából szenzációs az a régészeti eredmény, amely megkérdőjelezi az eddigi finnugor szállásterület finnugor mivoltát igazoló leletanyagot. Az alapnyelvi kutatásokat segítheti az elkészült Uráli etimológiai szótár. Szóba került az alapnyelvi kutatások (uráli és más) egyeztetésének megölVeteránok köszöntése ket idézték föl prózával, tánccal, dallal. A műsort követően Oláh Miklós, a városi pártbizottság titkára köszöntötte az ünnepségen megjelent idős kommunistákat. Beszédében megemlékezett 1917 világtörténelmi jelentőségéről. Arról a forradalomról, amely a szebbet, jobbat, a társadalmi haladást szolgálta, és eszméivel szolgálja ma is. Ezután a magyar és nemzetközi munkásmozgalom mai felelősségéről szólt. Arról a harcról, amely sem korábban, sem most nem könnyű és konfliktusmentes. Amikor a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetettjeinek megköszönte az elmúlt évtizedekben végzett munkájukat, erőt. egészséget kívánva kérte őket, hogy erejükhöz mérten a társadalmi-gazdasági kibontakozás jelenlegi időszakában tapasztalataikkal továbbra is segítsék a nagy feladatok előtt álló pártot. A délelőtti ünnepség az Internacionálé hangjaival és az azt kövejő baráti beszélgetéssel zárult. dása is. A néprajz és a mitológia ismertetésekor kitértek a nehézségekre is: nem, vagy nehezen értjük az ázsiai nemzetségi társadalom hitéletének fogalmait, ornamentikájának jelképeit. Jelentős eredményeket hozott az obi-ugor népek kultúrájának kutatása: ab életmód, a műfajelmélet, a zene és a stilisztika területén. Az utolsó témakörben a tudományág átfogó kérdései szerepeltek. Félő, hogy a latin és cirill betűs írásbeliség miatt kettészakadhat a tudományos szakirodalom. Szükség lenne egy magyar nyelvű tudománytörténeti összefoglalásra. Hiányzanak a kor szintjének megfelelő szintézisek. Szó esett az öszszehasonlító történettudomány segédtudományként történő bekapcsolásáról is. A finnugor nyelvészet távol áll a közérdeklődéstől. A finnugor nyelvű népekről már valamivel többet tudunk. Ha a tömegkommunikációs eszközök nagyobb lehetőséget biztosítanának, akkor még inkább kiegészülne a rokon nyelvű népekről való ismeretünk. Árpás Károly Irma, te édes Alexander Breffort — Marguerite Monnot: Irma, te édes című zenés komédiájának bemutatója ma, csütörtökön este 7-kor lesz a Kisszínházban. A címszereplő: Markovits Bori, Nesztor: Kovács Zsolt. A többi szerepben láthatjuk: Flórián Antalt, Kaszás Gézát, Varga Károlyt, Ragó Ivánt, Tarján Pétert, Herczeg Zsoltot, Jachinek Rudolfot, Szántó Lajost, Albert Gábort, Kalapos Józsefet. Közreműködik a színház zenekara és a balettegyüttes tagjai (a koreográfiát Ábrahám Anikó és Horváth Károly készítette). Varga Mátyás tervezte a díszletet, Ek Erzsébet a jelmezeket. Rendező: Korcsmáros György.