Délmagyarország, 1987. november (77. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-30 / 282. szám

Szombat, 1987. november 28. 113 fl „Szegedi Fiatalok" estje Az Irodalmi kávéház ma esti rendezvénye a két vi­lágháború közötti magyar szellemi élet egyik legjelen­tősebb mozgalmának tevé­kenységét idézi föl. A Du­da 1/ György vezetésével lét­rejött csoportosulás — a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma — falukutatás­sal , a parasztság körében végzett ismeretterjesztéssel kezdte munkásságát, majd a Szeged környéki tanyavi­lágban szerzett élmények, a város haladó irodalmi es művészeti hagyományai, az egyetem tudományos műhe­lyei és nem utolsósorban a helyi munkásmozgalom te­vékenysége különféle irodal­mi, művészeti, tudományos és politikai vállalkozásokra késztették a mozgalom tag­jait: Daróti Dezsőt, Berezeli Anzelm Károlyt, Duday Györgyöt, Gáspár Zoltánt, Hont Ferencet. Kárász Judi­tot. Ortutay Gyulát. Radnó­ti Miklóst. Toinai Gábort. Tomori Violát, Reitzer Bé­lát. Erdei Ferencet és máso­kat. A verseskötetek, nép­rajzi gyűjtemények. iroda­lom- és színháztörténeti ta­nulmányok mellett olyan je­lentős kezdeményezések fű­ződnek a művészeti kollé­gium nevéhez, mint a Sze­gedi Szabadtéri Játékok megteremtése, s ezen belül az első Dóm téri Tragédia­előadás létrehozása, A Szín­pad és a Magyarságtudo­mány című folyóirat alapí­tása, a Független Szinpad­mozgalom megszervezése. A mozgalom szegedi ihle­tésű volt, de ugyanakkor európai látókörű is, hagyo­mányápolás és korszerűség egyaránt jellemezte; egyete­misták, fiatal írók és művé­szek voltak a tagjai, akik egy válságos történelmi helyzetben kötelező tanul­manyi és hivatali elfoglalt­ságuk mellett a nemzet, a társadalom sorskérdéseinek megoldásán fáradoztak; tu­dósok, írók. művészek tar­toztak körébe, akik ugyan­akkor a lehetőségeket ügye­sen kihasználó, mindenek­előtt saját erejükre, tehetsé­gükre támaszkodó szerve­zők, igazi vállalkozó szelle­mek is voltak. A ma esti rendezvényen, a Royal Szálló termében e mozgalom sokoldalú mun­kásságé t, vá 1 lal kozása inak mai aktualitását, hasznosít­ható tanulságait idézi fel Baróti Dezső professzor és Tolnai Gábor akadémikus. Beszélgetőpartnerük és az est házigazdája Csaplár Fe­renc irodalomtörténész. Do­bos Kati színművésznő Rad­nóti Miklós és Sik Sándor verseiből ad elő. Ki a hátrányos helyzetű? A tudományegyetemek bölcsészettudományi karai­nak felvételeket előkészítő bizottságát Szombaton a KISZ Csongrád megyei po­litikai képzési központjában megtartott ülésükön értékel­lék a mozgalom helyzetét, kijelölték a továbbfejleszté­sével kapcsolatos időszerű feladatokat. A budapesti, debreceni, pécsi és a szegedi egyetemek képviselői számos problémát vetettek fel. A FEB jelenleg csak nagy erőfeszítéssel já­rulhat hozzá, hogy a tár­sadalmi mobilitás ne romol­ják még tovább. Újra kell gondolni a hátrányos hely­zet fogalmát és a munkás­paraszt származású tanulók mellett be kellene vonni más, anyagi és kulturális tekintetben ugyancsak tá­mogatást. igénylő, nehéz szo­ciális körülmények között élő társadalmi rétegek, cso­portok gyermekeit is. Hegyi András, a bölcsész FEB országos elnöke tájé­koztatta a résztvevőket a közeljövőben megalakuló regionális hatáskörű, más felsőoktatási intézményeket ¡és ágazatokat is egyesítő FEB-SZET Koordinációs Ta­nács előtt álló tennivalókról. Cikkünk visszhangja Ismét a kábeltelevízióról lapunkban immár negyedszerre térünk vissza „a 25 forintos vitára". Televíziós és rádiós műsorjelek továbbí­tása kábelen — szolgáltatási dijért: ez a vita témája, me­lyet november 18-án, 21-én és 27-én más-más megközelí­tésből részleteztek cikkeink szerzői: Tanács István újság­író, Zscmbery István, a Szelka, és Strohner Ferenc, a Gel­ka képviseletében. Az egyelőre 9 ezer 200 családot, de a fejlesztési program megvalósítása esetén további városré­szek lakóit is érintő kérdésben most elöször Csorna Lajos, a: Északi Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet elnöke fcjti ki — a szövetkezeti tagság szavazataira alapozott — nézetét. Hasonló szavazást azonban az OTP-lakások tu­lajdonosai körében csak jóval hosszabb idő alatt lehetne megszervezni — ezért kér szót ma a vitában Szondi Ildi­kó. az egyik Gyöngyvirág utcai OTP-lakóközösség közös képviselője. Csorna Lajos levelében a következőket olvastuk: „Szövetkezetünk novem­ber 17. és 21. között titkos szavazást bonyolított le a kábeltelevíziós rendszer, il­letve az antennarendszer üzemeltetése tárgyában. A szövetkézét 2 ezer 670. mái­lakással rendelkező tágjá­ból 2 ezer 43H-an vettek részt a szavazásban. Mind­össze 209-én értettek egyet a Szelka 25 forintos kar­bantartási. felújítási áta­lánydíjával, azaz a szava­zásban részt vevők 11 szá­zaléka. A szövetkezeti ta­gok közül l()0!)-en titkos szavazással ügy döntöttek, hogy támogatják, a városi televíziót, lakásonként 5-7 forint havi térítési díjjal. E szavazatok 41 százalékos aránya nem éri el a szövet­kezeti törvény 22. paragra­fus (2) bekezdésében meg­fogalmazott mértéket — a több mint 50 százalékot: 1765 szövetkezeti tag (72 százalék) döntött ügy, hogy nem járul hozzá a 25 forin-t tos átalánydíjas szerződés­hez, és további tárgyalások­ra jogosítja fel a szövetke­zet igazgatóságát. (Ez egy­ben kötelező is a szövetke­zet igazgatóságára nézve, tekintettel arra, hogy a ta­gok több mint 50 százaléka szavazott így.) A szavazás eredményéből azt a következtetést lehet levonni, hogy megfelelő elő­készítés után — már jól működő, üzemelő rendszer ^esetén — a tagok donlö többsége a városi televízió fenntartásához hozzájárult volna. Megjegyzem, hogy eredményes meggyőzésre jelen esetben azért nem ke­rülhetett sor, mert a jelen-­leg működő ideiglenes rend­szer sokkal rosszabb mino­segben sugározza az. adáso­kat. mint az. eddig üzemelő nagy közösségi rendszerek, é>s ilyen szolgáltatásért nem lehet semmilyen dijat kér­ni, követelni. Javasoljuk az. illetékes szerveknek. hogy a végle­ges antennarendszer elké­szítése előtt. az. 1987. évi 1!). számú törvényerejű rende­let alapján, Versenytárgya­lás formájában, valamennyi érdekelt fel bevonásával, az antennarendszer üzemelte­tését és karbantartását, ja­vítását annak a vállalkozó­nak adják, aki a legkedve­zőbb feltételek mellett, a legolcsóbban elvégzi az ez­zel kapcsolatos feladatokat. A döntés meghozatálakor vegyék azt is figyelembe, hogy több száz, talán több ezer az olyan érintett ál­lampolgár, aki meglévő ké­szülékén nem tudja venni sem ma, sem a jövőben a városi televízió, a műhol­dak adásait — anyagi hely­zete miatt; gondolok itt fő­ként a nyugdíjasokra." Szondi Ildikó és az áltá­la képviseltek véleménye szerint „nem vagyunk ká­beltelevízió-ellenesek. A karbantartási szerződés kényszerével szemben van­nak kifogásaink." Hiányol­ják hogy a tárgyalásokon nem biztosították érdekkép­viseletet az OTP-lakások tulajdonosainak. „Közgyűlés határozata nélkül mi nem fizethetünk; Mi van akkor, ha a közgyűlés nem szavaz­za meg a szakemberek által is irreálisnak tartott magas árat? Nekünk, közös képvi­selőknek kiellene meggyőz­nünk a lakástulajdonosokat, de bennünket-sem győzött meg senki. Egyszerűen elénk tettek egy kényszerszerző­dé.st." A vita egy másik, sarka­latos pontjához is hozzászól Szondi Ildikó: „Az is kifi-l zette már az antennarend­szert a lakása árában az OTP-nek. akit ,nem fize­tés' esetén rákapcsolással fenyegetnek. Joga van a jelsz< >lgá 1 tatáshoz, nem foszthatják; meg tőle!" A/. adások jelenlegi minőségé­ről írottakat nem idéznénk — ennek javulását ígérte a kivitelező —. ám a közös képviselő egy gondolatát megfontolásra javasoljuk: „Rendezzenek egy bemuta­tót: ilyen voltJ — ilven lesz a rendszer. S még valami: ellenőrizhessék pénzük fel­használását azok, akik. fi­zetnek 1" , talpraesett, nyitott, Megvallom őszintén: nem érdeklődtem volna Szente­sen, a Horváth Mihály Gim­náziumban az irodalmi—drá­mai osztály működéséről, ha nem hallom egyszerre több ismerősömtől e képzési for­ma megszűnésének hírét. Hogy felre ne értsenek, azonnal közlöm; szó sincs a megszüntetésről, sőt a film­es videoismeretek fakultatív tantárgy beindulásával to­vább gazdagodott az iskola kínálata. A pályaválasztási hetek alatt, ezekben a napokban kapták meg a megye isko­láiban — valamint a tágabb régió intézményeiben — az i r < >d a 1 m i—d rá mai os z tá I y ba történő fölvételi tájékoztató­ját. Ha nem a megszűnés hí­re, hát ez lett írásom apro­pója. Ez a speciális osztály 1978 óta szolgálja az irodalom, az anyanyelv, a színház, a film, a televízió és a videózás iránt érdeklődő fiatalok fel­készítését a továbbtanulásra, illetve a különböző gyakor­lati pályairányokra. Hogy pontosan tudósíthassak, az iskola tájékoztatóját idézem: „Az első-második osztályban orientációs diákkörökön is­mertetjük meg tanítványain­kat a diákszínjátszással, ka­maraénekléssel; a filmezés és videózás alapjaival. Har­madikban— negyedikben pe­dig — a kötelezően választ­ható tantárgyak sorában — a színházi ismereteket, a magyar nyelv és irodalmat, a beszédtechnikát, illetve a film- és videoismeretek fa­kultatív tárgyát tanítjuk fel­emelt óraszámban. Ez az osztály elsősorban abban nyújt segítséget, hogy sok­oldalú, talpraesett, a közön­ség előtt bátran fellépő, közéleti fogékonyságé, a tár­sadalmi, politikai és művé­szeti kérdésekre nyitott, kreatív fiatalok kerüljenek ki az iskolából.'• Perjésné Dózsa Erzsébetet minden képzettsége arra predesztinálja, hogy ezen a tagozaton oktasson. Magyar­rajz szakos tanár, aki a ta­nárképző után elvégezte a képzőművészeti főiskolát, majd a színművészetit a rendezői szakon. — Varkonyi Zoltán javas­latára és segítségével indult ez az osztály — meséli. —. A/, vott az elképzelése, hogy ez lesz a színészelőkép/ő iskola. Halálával a koncep­ció is megszűnt, azaz más lett a cél. Ma már kimon­dottan nem színészeket aka­runk képezni, hanem érzé­Énekes-utánpótlás Aki észrevette a szerény hirdetést a zeneművészeti főiskola bejárata mellett, melyen az operaszakos hall­gatók bemutatkozására invi­tálták az érdeklődőket, an­nak szombaton délután ki­vételes élményben lehetett része. Szerencsésnek mond­ható az a vidéki operatársu­lat, melynek székhelyén ilyen tehetséges müvésznö­vendékek bontogatják szár­nyaikat. Ilyen körülmények között nem lehet probléma az utánpótlás. Furcsa módon a szép számú közönség kö­zött egyetlen színházi szak­embert sem lehetett felfe­dezni . . . A bemutatkozó növendé­kek közül kimagaslott Fran­kó Tünde fellépése. Nem­csak meglepően érett drá­mai szopránja, de alapos szövegtudása és biztos sze­repformáló készsége is kivé­teles tehetséget sejtet. Az Othellóból az Ave Mariát és a Fűz.fadalt adta elő, mqjd a Don Carlosból való jelenet Erzsébetjeként bizo­nyítottá, hogy tökéletesen megállja helyét Sinkó György Fülöp királya mel­lett. Ertler Andrea szintén nagy ígéretnek látszik. Ha­talmas hangerejének és hangterjedelmének köszön­hetően a fiatal koloratúr szoprán tökéletes illúziót keltett. Szél Bernadett Amá­lia áriájával (Álarcosbál) és a Don Carlos jelenetben el­sősorban csodálatos árnya­lásokra képes előadásmód­jával. és leheletfinom pia­nóival lepte meg a közönsé­get. Farkas Lilla telt, dús altja mellett komikai kész­ségére is fel kellett figyel­ni a Falstáff-jelenet előadá­sakor. Bálint Zsuzsa Oszkár népszerű áriáját (Álarcos­bál) ügyesen tolmácsolta, bár az ő légzéstechnikája még tökéletesítésre szorul. Figyelemre méltó volt Busa Tamás Jágóként és Altorjay Tamás mint Falstáff. Feke­te Imre tenorista vendégként szerepelt. A szólistákat Ma­ros György kísérte zongorán. A szereplők Sinkó György és Berdái Valéria tánitvá­,nyai. Gresó Erzsébet keny. kreatív gyerekeket ta­nítani, hogy a művelődési házakban, amatör csoportok élén, a felsőoktatási intéz­ményekben irodalmat, művé­szetet értő fiatalok tevé­kenykedjenek. — Tehát nem garantalják, hogy színészt faragnak a gyerekből, de a színészi já­tékhoz mindenképpen érteni fog — Igen, jó közönséget képzünk, amely érti a/.t, amit lát. A többségük ta­nár lesz, vagy népművelő, ezért bízhatunk abban, hogy tovább építik ezt az. utat. A második emeleten ren­dezkedtek be a filmesek: ki­sebb mozinak is beillő ve­títőterem, gépház, monito­rok a „rendezéshez", szám­talan lámpa, vágóasztal, ós néhány, számomra megne­vezhetetlen tárgy. — A cél igen egyszerűen hangz.ik: filmhez értő és a filmet szerető embereket akarunk nevelni — foglalja össze a képzési célt. Katai József, aki a legfrissebb fa­kultatív tárgy tervezője és kivitelezője egy személyben A film- és videoismereteket külön tantárgyként hazánk­ban másutt nem oktatják. Méregetem a lámpákat, igyekszem megbecsülni az. értéküket, s valami afféle fogalmazódik meg bennem, hogy lám, ahol egy város­nak egy gimnáziuma van,ott több pénz jut a tanításhoz. — A lámpáknak, és a leg­több berendezésnek külön története van. A vásárláshoz nincs pénzünk, ezért néha egészen képtelen módon ju­tottunk ezekhez. Mégsem dőlt meg egyre tömörebb meggyőződésem, összegzem magamban: a sze­gényház és az. oktatásügy pénztárcáját nem nagy mű­vészet összetéveszteni .. . No de legyünk tárgyszerűbbek! — Milyen szaktárgi/akkal ismerkednek meg a gyere­kek? — Tantárgy a filmeszté­tika, a szemiotika, a filmké­szítés technikájának alapja. — Filmforgató stábok is alakulnak? — Igen. Kellő képzettség­gel, áltálában a harmadik évtől a benyújtott és elfoga­dott forgatókönyv alapján többnyire háromfős stábok alakulnak. A srácok aztán egymás közt elosztják a fel­adatokat. majd az. elkészült filmet közösen bíráljuk meg. Ez azt jelenti, hogy mind a videokamera használatát, mind a rendezést, montíro­zást elsajátíthatják. — Az iskola mit nyer az­zal, hogy itt filmes képzés folyik? — Van sulivideo a húsz­perces nagyszünetben, álta­lában hetente. Ilyenkor az iskola életéről szóló riportok, illetve műalkotások szerepel­nek a programon. Az igazgatói irodában ha­misítatlan CB-ciripelés 'fo­gad. — Tudja, a . harmincezer szentesinek kilencszáz tele­fonja van csák, igy a CB-vel tartjuk a kapcsolatot — magyarázta Korom Mihály igazgatóhelyettes. Néhány percre eltűnődünk azon, ho­gyan kaphatott lábra az irodalmi—drámai képzés megszűnését hirelö informá­ció, majd az. órarendi beosz­tást ábrázoló táblát mustrál­va előtérbe kerülnek a té­nyek : — Ma már sokféle beosz­tást kell készítenie az isko­lai órarendi összeállítójának. Nálunk van angol és francia tagozat, elsőben indul a fi­zika és biológia fakultáció, ehhez jönnek a speciális képzések. Ahol a biológia vagy a fizika magas óraszá­mol kap, ott még egy „ke­meny nyelv" is van, tehát felemelt óraszámban tanít­juk.az angolt, vagy a néme­tet. Ügy gondoljuk ugyanis, hogy rövidesen fel kell ér­tékelődnie végre a tudásnak, s akkor a nyelvismeret tá­lán nem lesz. hátrány. — A diákoknak hogyan lehet elmagyarázni azt, hogy a tudás a társadalmi ítélettől függetlenül is érték? — Azt mondjuk, hogy a tudás tartós leértékelését nem lehet a végtelenségig csinálni. S ebben a remé­nyünk is kifejeződik: hátha rangja lesz az értelmiségi szakmáknak. — Nem okoz nevelési gon­dot, hogy a speciális osztá­lyokban különös érzékeny­ségű gyerekek gyűlnek ösz­sze? — Természetes dolog, hogy ezek a fiatalok külső­ben, belsőben eltérnek az át­lagostól. Másként kell velük foglalkozni, es ezt csodálatos hangulatú órákkal hálálják meg. Ügy gondolom, hogy az egész, magyar oktatásügy ér­tékes része az itteni irodal­mi—drámai osztály. D. I. Búcsú a statikustól Csonka Pál, akinek halál­híre a magyar mérnöktár­sadalomban osztatlan és mély részvétet keltett, a iműszaki tudományok dok­tora, Kossuth- és állami díjas tudós, a Budapesti Műszaki Egyetem nyugal­mazott tanszékvezető egye­temi tanára életének 91. évében, 1987. november 26­án hunyt. el. A statika nagy tudósa, Csonka Pál, Csonka János­nak, a neves feltalálónak, a hazai motor- és autógyártás úttörőjének fia, a 'Szeged Alsóvárosában volt Tsonka Vir.ce jeles kovácsmester unokája Budapesten szüle­tett 1896. július 8-án. A kiválóan képzett' és nagy energiájú mérnökem­ber előbb építésvezetőként dolgozott, majd a Magyar Magas- és Mélyépítő Rt. igazgatójává nevezték ki, 1925-ben. Városrendezőnek indult, és már 1921-ben nagy feltűnést keltett a Margit­sziget tervpályázatára kiirt munkájával, amellyel maga mögött hagyta tanárait és olyan neves építésztársait, mint Arkay Aladár, Foerk Ernő (a szegedi dóm terve­zője), Komor Marcell és má­sokat. Hasonló sikereket ért el Székesfehérvár és Szom­bathely rendezésére kiirt pályázatokon. Az. első sike­rek után mégis a statikával jegyezte el magát. A mű­egyetem alkalmazott szi­lárdságtani laboratóriumába 1927-ben került, és tanszék­vezető egyetemi tanárrá 1939-ben nevezték ki. A mű­egyetemen harminc évig tanított. Előadásaiban min­dig ragyogó és tiszta stílusra törekedett mind szakmailag, mind nyelvészetileg. Olyan tanítómestere volt a mér­nökhallgatóknak, akit az. építészek nemzedékei ma is emlegetnek. Gazdag és széles körű tudományos munkásságára a biztos tudás, a tiszta la­gika és a hibátlan áttekint­hetőség a jellemző. Bátyai Jenő

Next

/
Thumbnails
Contents