Délmagyarország, 1987. november (77. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-30 / 282. szám

Ha egyszer felmérést ké­szítenénk arról, hogy az új, lakótelepi lakásba költözök, mennyi mindent cserélnek ki a készen kapott felszere­lési tárgyak és más mozdít­ható tartozékok közül, azt hiszem, érdekes eredményt olvashatnánk. Persze az azonnali átalakítást késlel­teti a kiürült családi pénz­tárca. Meg lehetne kérdezni azt is, kinek tetszik a kony­ha (kényszer)bútora. Nem kell különösebb jóstehetség ahhoz, hogy leírhassuk: a válaszok között szinte el­képzelhetetlen a „nagyon tetszik" formula. Az igé­nyeket még sem közel itö, már elkészülte pillanatában cserére éreyt produktum gyártása — nemzetgazdasá­gi méretekben — a pazar­lással egyenlő. A legnagyobb hazai kony­habútorgyártó a csongrádi székhelyű Tisza Bútoripari gyobb építőipari megrende­Vállalat. Az újonnan készü- löket, hogy elmondhassák a gyalásokat irnak Iában .annak a ajánlata győz, legalacsonyabb terenkénti árat arra szorítja az ki. S álta­cégnck az amelyik, a négyzctmé­irta le. Ez építőket. A Tisza Bútoripari Vállalat egyik konyhabútora ajánlott, elemes lő (egyre kevesebb) lakóte­lepi lakásokba is az ő ter­mékeik kerülnek. Az el-' múlt héten a, TBV központ­jába hívták meg a legna­bútorokkal kapcsolati« gon­dokat, minőségi kifogásokat, újabb elvárásokat. A part­nerek megismerkedhettek a gyár technológiájával is. Régi ruhák fára — Kínáltak-e valami tel­jesen újat? — kérdeztem Batka László, termelési és értékesítési főosztályveze­tőtől. — Felajánlottuk az épí­tőiparnak, hogy válasszanak az új konyhákba valameny­nyi elemes bútorcsaládunk­ból, hiszen ezek minden la­kásba bevihetők. A bemu­tatón egyetlen gardróbszek­rényünk volt csak az olyan újdonságaink közül, amik­kel még sehol másutt nem szerepeltünk. A gyáriak nem voltak, teljesen elegedettek az épí­tőiparosoktól kapott infor­mációkkal. A már haszná­latban levő bútorokkal kap­csolatos! kifogásokból azért gyűlt össze a meglevő tí­pushibáknak a töredéke, mert nem azok használják ezeket a termékeket, akik a gyártól megvásárolták. Az elemes bútorok tetszettek. Csakhogy . . . Beszerzésük­ről tulajdonképpen nem az építőipari vállalatok dönte­nek. A mai általános gya­korlat szerint az egyes la­kásépítésekre * versenytár­hogy osztályos csempét, a legolcsóbb tapétát, fazon, konyhabútort tervezzenek az új .otthonokba. A kővetkező napra a TBV „laboratóriumi" búto­rainak használói voltak hi­vatalosak Csongrádra. A velük tartott megbeszélésen már röpködtek a vélemé­nyek. A philaxiások az ár­emelések mértékét kifogá­solták, a pécsi gyógyszer­tári központtól a sokat hasz­nált, nehéz anyagokkal töl­tött fiókok görgős megoldá­sát kérték, a Békés megyei gyógyszertári központban a eentigrammus mérleg jobb elhelyezését várnák, a köz­egészségügyi intézetből a sokat nyitott ajtók sarokva­sának a pozdnr ¡alapba ülte­tett deszkadarabba való rög­zítését javasoltak. A gyári­ak jegyzeteltek és a gyors reagálást ígérték. Hogy a következő hóna­pokban az átadott lakások­ban nem a legigénytelenebb és egyforma konyhabútorral találkoznak majd a lakók? Ezt nem ígérhetjük. Ahhoz, hogy az. igények, és a meg­levő, jó minőségre képes gyártási kapacitás találkoz­hasson, a közvetítő szerve­zet korszerűsítésére is el­engedhetetlen szükség len­ne. Jelenleg a tervezők, be­ruházók, kivitelezők; és a használókkal nem azonos megrendelők érdekszöve­vényében nehezen képzel­hető el az új lakótelepi konyhák berendezésében gyors változás. Pedig a szebb, praktikusabb kony­habútor néhány ezer forint­tal kerül többe, mint szür­ke társa. A cseréért ix-dig már tiz.ézres nagyságban kell leszámolni az igénye­sebb lakók forintjait. B. I. El nem hangzott szavak T ávol álljon tőlem, hogy kéretlenül reklámot csináljak a szegedi városi televíziónak, nyil­vánvaló azonban, hogy már az eddigi adások is jelentősen felpezsdítették a város politikai légkö­rét. Egyre nagyobb azoknak a száma, akik hétfő es­ténként izgatottan ülnek le a képernyő elé, és kíván­csian várják, hogy ezúttal mit mondanak az illeté­kesek például a lakásmanipulációk ügyéről. Mint ismeretes, nemrégiben riport jelent meg a Magyar Nemzet hasábjain, amelyben a megyei n<jpi ellenőrzési bizottság vizsgálati eredményei alapján arról írt kollégám, hogy a városi tanács által kiutal­ható, a lakáshoz jutást megkönnyítő állami támoga­tást, illetve kedvezményes kölcsönt olyanok is meg­kapták, akiknek összkomfortos lakásuk, nyugati ko­csijuk, magántevékenységből származó magas jöve­delmük volt — miközben sok, valóban rászorulót el­utasítottak. Igazán csak dicsérni lehet az illetékese­ket, amiért vállalták a nyilvános közszereplést, és a városi tévében magyarázni próbálták a történteket. Igaz, az első félórás beszélgetésből nem derült ki, hogy valójában cáfolni igyekeznek-e a Magyar Nem­zet cikkét, vagy pedig nyíltan feltárni a lakosság fel­háborodását kiváltó ügy részleteit. A tanács lakáshivatalának vezetője például el­mondta, hogy a mi társadalmunkban még a hatósá­gok előtt is állnak megoldhatatlan feladatok: nem tudják az emberek jövedelmét, vagyonát pontosan felmérni. Nem képesek például kideríteni, hogy vala­kinek van kocsija vagy nincs. Valószínű persze, hogy ez csak a lakáshivatalnak jelent leküzdhetetlen aka­dályt, hiszen, ha találnak a hatóságok egy autót a tilosban parkolni, könnyűszerrel kiderítik, ki a gaz­dája. Persze, az más eset: ott nem 200 ezer forint állami ajándékról, hanem 200 forint büntetésről van szó. A lakásügyi társadalmi bizottság elnöke először az általa képviselt testület feladatát ismertette. Esze­rint e 25 tagú bizottság feladata, hogy tükrözze a közvélemény értékítéletét, biztosítsa a lakásgazdál­kodás társadalmi kontrollját. Ezután kifejtette, hogy véleménye szerint ellentmondásos a támogatási rend­szernek az az alapelve, hogy a rászorulókat kell tá­mogatni. Van ugyanis olyan lakásigénylő, akinek semmije sincs: sem a szülei, sem u munkahelye nem tudják segíteni. Az ilyennek hiába is adná a tanács a 200-300 ezer forintos támogatást, abból sem tudná a lakásgondját megoldani. Ha jól értettem, a közvé­leményt képviselő bizottság elnöke szerint van olyan igénylő, aki oly reménytelenül rászoruló, hogy a ta­nács; támogatások ügyében már nem is érdemes őt rászorulónak tekinteni, és az állami pénzt inkább olyanoknak kell juttatni, akik tudnak vele mit kez­deni, például hobbiszobát, garázst, szárítóhelyiséget építenek belőle. A rászorultság fogalmához a megyei neb elnök­helyettese próbált kitartóan visszatérni. Bár óvatosan, arra igyekezett rámutatni, hogy a helyi tanácsok meglehetősen önállóan szabályozhatják, kit tekinte­nek rászorulónak, ö például nem tekinti egészséges dolognak, ha a tanácsi szabályozás a vagyonosabba­kat támogatja a valóban rászorulók rovására. Amint elmondta, Szegeden például a támogatásban részesül­tek több mint 40 százalékának már előzőleg is volt összkomfortos lakása. Voltaképpen megértem óvatos fogalmazását, hiszen az is elhangzott az adásban, hogy a nepi ellenörök három hétig vizsgálták a kér­déskört, utóbb azonban különböző fórumok hét-nyolc hónapig vitáztak arról, hogyan kell értelmezni a fel­színre került tényeket. lakótelepen lakó szomszédaim, ismerőseim köré­ben azóta is téma a múlt hétfői stúdióbeszélgetés. Azt mondják, ők nem nagyon értik az egészet, mert túl kevés konkrétum hangzott ef. Ismertetni lehetne például, hogy pontosan milyen megállapításokat tar­talmazott a népi ellenőrök jelentése. Az osztályveze­tő azt mondta a vitában, hogy a lakáshivatal részé­ről nem lehet szó manipulációról, ilyesmit legfeljebb az állampolgárok követhettek el. Sokan várnak egy bizonyos szót, amely a njúltkori adásban el sem hangzott. Ez a szó: felelősség. Ki lehet a felelő^ a történtekért? Talán az ál­lampolgárok? Vajon kik ők, akik egyes megítélések szerint félrevezették a lakáshivatal munkatársait? Ki az a lakáshivatali tisztviselő, aki — talán jóhiszemű­en? — nem ellenőrizte a benvújtott adatok valódi­ságát'' Sokakat érdekelne: milyen az elbírálás rend­je? Minden kérelmező ügve a társadalmi bizottság elé kerül-e, vagy csak azoké, akiket a lakáshivatal nem utasít el kaoásból? L esz-e következménye az ügynek? Visszafizette­tik-e azzal, aki jogtalanul vett fel pénzt? Lesz-e felelősségre vonás? — ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tesznek föl ismerőseim, ha egy­egy fárasztó nap, az életszínvonal csökkenéséről, az árak emelkedéséről szóló újabb hírek után összeta­lálkozunk az ABC-ben. Nem tudok mit felelni, hi­szen nekem is csak annyi információm van. amennyit a városi tévé adásából szereztem. Biztatok minden­kit: ma estére folytatást ígértek. Nézzék figyelmesen, és várják, hátha ma elhangzanak uz eddig el nem hangzott szavak. Tanács István ló bútor pedig van... Panelkonyha 77. évfolyam, 282. szám 1987. november 30., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Utazásról, útlevélről Schmtdt Andrea felvétele Régi korok ruhái keltek életre a hét végén az Ifjúsági Házban, azon a kiállításon, amely Ék Erzsébetnek, a Sze­gedi Nemzeti Színház jelmeztervezőjének alkotásaiból nyílt. A reneszánszkori viseletek rajzai mellett néhány darabot „élőben" is láthatnak a kiállításlátogatók. Má­tyás király juhásza. I'inokkió. a Szarvaskirály, a Koldus és Királyfi, a Vérnász szereplői „vendégeskedtek" a kamaratárlaton. A jövő év január elsejétől mert ha érvényes útlevéllel lép hatályba az Elnöki Ta- rendelkeznek, nem kell uta­nács által pénteken megal- zási szándékuk esetén min­kotott új törvényerejű ren- den alkalommal külön ké­delet a külföldre utazásról relmet benyújtaniuk, és az útlevélről. Lényeges rendelkezés, A tvr. leszögezi: minden hogy külföldre utazni csak magyar állampolgár joga, az ahhoz szükséges anyagi hogy külföldre utazzon. Ez feltételek megléte esetén a jog csak kivételesen — lehet. A tvr. a vám és penz­így: az állam biztonsága, a ügyőrséget jogosítja fel az közrend és mások jogainak anyagi feltételek meglété­indokolt védelme érdekében nek ellenőrzésére; így ennek — korlátozható. Külföldre vizsgálata elkülönül az át­utazni a hatóság által kiál- levél kiadásától, litott útlevéllel lehet, amely Az új jogszabály értelmé­a „Magyar Népköztársaság" ben nem adható útlevél an­felirattal és az állam címe- nak: aki ellen olyan bűn­revei ellátott közokirat. Az cselekmény miatt van folya­útlevél egyébként a Magyar maiban büntetőeljárás. Népköztársaság tulajdona, amelyre a törvény háromévi Kiállításától számított leg- szabadságvesztésnél súlyo­feljebb öt évig érvényes, az sabb büntetést rendel; akit érvényességi ideje azonban végrehajtható szabadság­meghosszabbítható. Az útle- vesztésre ítéltek, vagy a vél — az érvényességi ide- szigorított őrizetet rendelték jén belül — a világ összes el, és azt még nem töltötte országába többszöri utazás- le; nkí bűncselekmény elkö­rn jogosít. Az állampolgárok vetése miatt körözés alatt részére lényeges könnyítést áll, vagy ellene elfogató­jelent ez a szabályozás, parancsot bocsátottak ki.

Next

/
Thumbnails
Contents