Délmagyarország, 1987. november (77. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-30 / 282. szám

Ha egyszer felmérést készítenénk arról, hogy az új, lakótelepi lakásba költözök, mennyi mindent cserélnek ki a készen kapott felszerelési tárgyak és más mozdítható tartozékok közül, azt hiszem, érdekes eredményt olvashatnánk. Persze az azonnali átalakítást késlelteti a kiürült családi pénztárca. Meg lehetne kérdezni azt is, kinek tetszik a konyha (kényszer)bútora. Nem kell különösebb jóstehetség ahhoz, hogy leírhassuk: a válaszok között szinte elképzelhetetlen a „nagyon tetszik" formula. Az igényeket még sem közel itö, már elkészülte pillanatában cserére éreyt produktum gyártása — nemzetgazdasági méretekben — a pazarlással egyenlő. A legnagyobb hazai konyhabútorgyártó a csongrádi székhelyű Tisza Bútoripari gyobb építőipari megrendeVállalat. Az újonnan készü- löket, hogy elmondhassák a gyalásokat irnak Iában .annak a ajánlata győz, legalacsonyabb terenkénti árat arra szorítja az ki. S áltacégnck az amelyik, a négyzctméirta le. Ez építőket. A Tisza Bútoripari Vállalat egyik konyhabútora ajánlott, elemes lő (egyre kevesebb) lakótelepi lakásokba is az ő termékeik kerülnek. Az el-' múlt héten a, TBV központjába hívták meg a legnabútorokkal kapcsolati« gondokat, minőségi kifogásokat, újabb elvárásokat. A partnerek megismerkedhettek a gyár technológiájával is. Régi ruhák fára — Kínáltak-e valami teljesen újat? — kérdeztem Batka László, termelési és értékesítési főosztályvezetőtől. — Felajánlottuk az építőiparnak, hogy válasszanak az új konyhákba valamenynyi elemes bútorcsaládunkból, hiszen ezek minden lakásba bevihetők. A bemutatón egyetlen gardróbszekrényünk volt csak az olyan újdonságaink közül, amikkel még sehol másutt nem szerepeltünk. A gyáriak nem voltak, teljesen elegedettek az építőiparosoktól kapott információkkal. A már használatban levő bútorokkal kapcsolatos! kifogásokból azért gyűlt össze a meglevő típushibáknak a töredéke, mert nem azok használják ezeket a termékeket, akik a gyártól megvásárolták. Az elemes bútorok tetszettek. Csakhogy . . . Beszerzésükről tulajdonképpen nem az építőipari vállalatok döntenek. A mai általános gyakorlat szerint az egyes lakásépítésekre * versenytárhogy osztályos csempét, a legolcsóbb tapétát, fazon, konyhabútort tervezzenek az új .otthonokba. A kővetkező napra a TBV „laboratóriumi" bútorainak használói voltak hivatalosak Csongrádra. A velük tartott megbeszélésen már röpködtek a vélemények. A philaxiások az áremelések mértékét kifogásolták, a pécsi gyógyszertári központtól a sokat használt, nehéz anyagokkal töltött fiókok görgős megoldását kérték, a Békés megyei gyógyszertári központban a eentigrammus mérleg jobb elhelyezését várnák, a közegészségügyi intézetből a sokat nyitott ajtók sarokvasának a pozdnr ¡alapba ültetett deszkadarabba való rögzítését javasoltak. A gyáriak jegyzeteltek és a gyors reagálást ígérték. Hogy a következő hónapokban az átadott lakásokban nem a legigénytelenebb és egyforma konyhabútorral találkoznak majd a lakók? Ezt nem ígérhetjük. Ahhoz, hogy az. igények, és a meglevő, jó minőségre képes gyártási kapacitás találkozhasson, a közvetítő szervezet korszerűsítésére is elengedhetetlen szükség lenne. Jelenleg a tervezők, beruházók, kivitelezők; és a használókkal nem azonos megrendelők érdekszövevényében nehezen képzelhető el az új lakótelepi konyhák berendezésében gyors változás. Pedig a szebb, praktikusabb konyhabútor néhány ezer forinttal kerül többe, mint szürke társa. A cseréért ix-dig már tiz.ézres nagyságban kell leszámolni az igényesebb lakók forintjait. B. I. El nem hangzott szavak T

ávol álljon tőlem, hogy kéretlenül reklámot csináljak a szegedi városi televíziónak, nyilvánvaló azonban, hogy már az eddigi adások is jelentősen felpezsdítették a város politikai légkörét. Egyre nagyobb azoknak a száma, akik hétfő esténként izgatottan ülnek le a képernyő elé, és kíváncsian várják, hogy ezúttal mit mondanak az illetékesek például a lakásmanipulációk ügyéről. Mint ismeretes, nemrégiben riport jelent meg a Magyar Nemzet hasábjain, amelyben a megyei n<jpi ellenőrzési bizottság vizsgálati eredményei alapján arról írt kollégám, hogy a városi tanács által kiutalható, a lakáshoz jutást megkönnyítő állami támogatást, illetve kedvezményes kölcsönt olyanok is megkapták, akiknek összkomfortos lakásuk, nyugati kocsijuk, magántevékenységből származó magas jövedelmük volt — miközben sok, valóban rászorulót elutasítottak. Igazán csak dicsérni lehet az illetékeseket, amiért vállalták a nyilvános közszereplést, és a városi tévében magyarázni próbálták a történteket. Igaz, az első félórás beszélgetésből nem derült ki, hogy valójában cáfolni igyekeznek-e a Magyar Nemzet cikkét, vagy pedig nyíltan feltárni a lakosság felháborodását kiváltó ügy részleteit. A tanács lakáshivatalának vezetője például elmondta, hogy a mi társadalmunkban még a hatóságok előtt is állnak megoldhatatlan feladatok: nem tudják az emberek jövedelmét, vagyonát pontosan felmérni. Nem képesek például kideríteni, hogy valakinek van kocsija vagy nincs. Valószínű persze, hogy ez csak a lakáshivatalnak jelent leküzdhetetlen akadályt, hiszen, ha találnak a hatóságok egy autót a tilosban parkolni, könnyűszerrel kiderítik, ki a gazdája. Persze, az más eset: ott nem 200 ezer forint állami ajándékról, hanem 200 forint büntetésről van szó. A lakásügyi társadalmi bizottság elnöke először az általa képviselt testület feladatát ismertette. Eszerint e 25 tagú bizottság feladata, hogy tükrözze a közvélemény értékítéletét, biztosítsa a lakásgazdálkodás társadalmi kontrollját. Ezután kifejtette, hogy véleménye szerint ellentmondásos a támogatási rendszernek az az alapelve, hogy a rászorulókat kell támogatni. Van ugyanis olyan lakásigénylő, akinek semmije sincs: sem a szülei, sem u munkahelye nem tudják segíteni. Az ilyennek hiába is adná a tanács a 200-300 ezer forintos támogatást, abból sem tudná a lakásgondját megoldani. Ha jól értettem, a közvéleményt képviselő bizottság elnöke szerint van olyan igénylő, aki oly reménytelenül rászoruló, hogy a tanács; támogatások ügyében már nem is érdemes őt rászorulónak tekinteni, és az állami pénzt inkább olyanoknak kell juttatni, akik tudnak vele mit kezdeni, például hobbiszobát, garázst, szárítóhelyiséget építenek belőle. A rászorultság fogalmához a megyei neb elnökhelyettese próbált kitartóan visszatérni. Bár óvatosan, arra igyekezett rámutatni, hogy a helyi tanácsok meglehetősen önállóan szabályozhatják, kit tekintenek rászorulónak, ö például nem tekinti egészséges dolognak, ha a tanácsi szabályozás a vagyonosabbakat támogatja a valóban rászorulók rovására. Amint elmondta, Szegeden például a támogatásban részesültek több mint 40 százalékának már előzőleg is volt összkomfortos lakása. Voltaképpen megértem óvatos fogalmazását, hiszen az is elhangzott az adásban, hogy a nepi ellenörök három hétig vizsgálták a kérdéskört, utóbb azonban különböző fórumok hét-nyolc hónapig vitáztak arról, hogyan kell értelmezni a felszínre került tényeket. lakótelepen lakó szomszédaim, ismerőseim körében azóta is téma a múlt hétfői stúdióbeszélgetés. Azt mondják, ők nem nagyon értik az egészet, mert túl kevés konkrétum hangzott ef. Ismertetni lehetne például, hogy pontosan milyen megállapításokat tartalmazott a népi ellenőrök jelentése. Az osztályvezető azt mondta a vitában, hogy a lakáshivatal részéről nem lehet szó manipulációról, ilyesmit legfeljebb az állampolgárok követhettek el. Sokan várnak egy bizonyos szót, amely a njúltkori adásban el sem hangzott. Ez a szó: felelősség. Ki lehet a felelő^ a történtekért? Talán az állampolgárok? Vajon kik ők, akik egyes megítélések szerint félrevezették a lakáshivatal munkatársait? Ki az a lakáshivatali tisztviselő, aki — talán jóhiszeműen? — nem ellenőrizte a benvújtott adatok valódiságát'' Sokakat érdekelne: milyen az elbírálás rendje? Minden kérelmező ügve a társadalmi bizottság elé kerül-e, vagy csak azoké, akiket a lakáshivatal nem utasít el kaoásból? L

esz-e következménye az ügynek? Visszafizettetik-e azzal, aki jogtalanul vett fel pénzt? Lesz-e felelősségre vonás? — ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tesznek föl ismerőseim, ha egyegy fárasztó nap, az életszínvonal csökkenéséről, az árak emelkedéséről szóló újabb hírek után összetalálkozunk az ABC-ben. Nem tudok mit felelni, hiszen nekem is csak annyi információm van. amennyit a városi tévé adásából szereztem. Biztatok mindenkit: ma estére folytatást ígértek. Nézzék figyelmesen, és várják, hátha ma elhangzanak uz eddig el nem hangzott szavak. Tanács István ló bútor pedig van... Panelkonyha 77. évfolyam, 282. szám 1987. november 30., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Utazásról, útlevélről Schmtdt Andrea felvétele Régi korok ruhái keltek életre a hét végén az Ifjúsági Házban, azon a kiállításon, amely Ék Erzsébetnek, a Szegedi Nemzeti Színház jelmeztervezőjének alkotásaiból nyílt. A reneszánszkori viseletek rajzai mellett néhány darabot „élőben" is láthatnak a kiállításlátogatók. Mátyás király juhásza. I'inokkió. a Szarvaskirály, a Koldus és Királyfi, a Vérnász szereplői „vendégeskedtek" a kamaratárlaton. A jövő év január elsejétől mert ha érvényes útlevéllel lép hatályba az Elnöki Ta- rendelkeznek, nem kell utanács által pénteken megal- zási szándékuk esetén minkotott új törvényerejű ren- den alkalommal külön kédelet a külföldre utazásról relmet benyújtaniuk, és az útlevélről. Lényeges rendelkezés, A tvr. leszögezi: minden hogy külföldre utazni csak magyar állampolgár joga, az ahhoz szükséges anyagi hogy külföldre utazzon. Ez feltételek megléte esetén a jog csak kivételesen — lehet. A tvr. a vám és penzígy: az állam biztonsága, a ügyőrséget jogosítja fel az közrend és mások jogainak anyagi feltételek meglétéindokolt védelme érdekében nek ellenőrzésére; így ennek — korlátozható. Külföldre vizsgálata elkülönül az átutazni a hatóság által kiál- levél kiadásától, litott útlevéllel lehet, amely Az új jogszabály értelméa „Magyar Népköztársaság" ben nem adható útlevél anfelirattal és az állam címe- nak: aki ellen olyan bűnrevei ellátott közokirat. Az cselekmény miatt van folyaútlevél egyébként a Magyar maiban büntetőeljárás. Népköztársaság tulajdona, amelyre a törvény háromévi Kiállításától számított leg- szabadságvesztésnél súlyofeljebb öt évig érvényes, az sabb büntetést rendel; akit érvényességi ideje azonban végrehajtható szabadságmeghosszabbítható. Az útle- vesztésre ítéltek, vagy a vél — az érvényességi ide- szigorított őrizetet rendelték jén belül — a világ összes el, és azt még nem töltötte országába többszöri utazás- le; nkí bűncselekmény elkörn jogosít. Az állampolgárok vetése miatt körözés alatt részére lényeges könnyítést áll, vagy ellene elfogatójelent ez a szabályozás, parancsot bocsátottak ki.