Délmagyarország, 1987. november (77. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-28 / 281. szám

t. \S VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! l(¡¿yj 77. évfolyam, 281. szám 1987. november 28., szombat A ¡MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 2.20 forint 11 tudományos és műszaki fejlődés legfőbb erőforrása az emberi alkotóerő Ülést tartott a megyei pártbizottság /tó MSZMP Csongrád Megyei Bizottsága tegnap, pén­tekén Szegeden, a megyei pártbizottság oktatási igazgaln­ságanak előadótermében, Horváth Károlyné megyei titkár elnökletével, kibővített ülést tartott, amelyen a testület tagjain kívül részt vettek a városi, a városi jogú és a megyei irányítású nagyközségi pártbizottságok első titká­rai. titkárai, a megyei pártbizottság vezető munkatársai. Jelen volt a tanácskozáson Apró Antal, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja. A megyei párttestület meghallgatta Szabó Sándor, a megyei pártbizottság első titkara szóbeli előterjesztésében az MSZMP Központi Bizottsága 1987. november U-i ülé­séről szóló tájékoztatót. Az elhangzottakkal kapcsolatban kérdést tett fel Barna Sándor és Koczkás Ferenc. A kérdé­sekre Szabó Sándor válaszolt. A pártbizottság a tájékoz­tatót támogatolag, egyhangúlag tudomásul vette. A megyei pártbizottság ezután, Bartha László megyei titkár előterjesztésében, megtárgyalta „A megyében folyó tudományos kutatások eredményeinek hasznosításáról, a műszaki fejlesztés helyzetéről, javaslat a további felada­tokra az MSZMP KB 1988. december 28-i határozata a láp­ján" cimű jelentést. E napirendi pont tárgyalásán részt vettek a tudományos kutatásban és a műszaki fejlesztés­ben érdekelt intézmények és szervek vezetői. Jelen volt és felszólalt Miiller István, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökhelyettese. Az előterjesztés és a szó­beli kiegészítés megállapí­totta, hogy a megyében a műszaki fejlődés a népgaz­dasági ágak között, söt egyes termelő ágazatokon belül is differenciált. Az innováció folyamata a mezőgazdaság­ban volt a leggyorsabb, bár üteme az utóbbi években mérséklődött. Az ipar tech­nikai és szervezési színvo­nalában jelentős, az utóbbi években növekvő az elmara­dás a legfejlettebb orszá­gokhoz képest. Eltérő az egyes ágazatok műszaki fej­lesztésének helyzete és mű­szaki színvonala. A megye gazdasága egyes területein ugyanakkor a be­fejezett rekonstrukció ma­gas technikai színvonalat eredményezett (Szegedi Sza­lámigyár és Húskombinát), mig vannak lemaradó terü­letek is (Szegedi Ruhagyár, Hódiköt stb.l. A kutatás-fej­lesztési ráfordítások aránya az árbevételhez képest igen nagy szóródást mutat. (A Metripond, a Hódgép eseté­ben 6—8 százalék közötti, de vannak olyan egységek, ahol ilyen ráfordítást nem is esz­közölnek j A termelési szerkezet és a termékszerkezet-váltás fo­lyamata lassú. Magas a gyártmányok átlagos életko­ra Ez az exportlehetősége­inket is kedvezőtlenül befo­lyásolja. A rubelelszámolá­sú exportban az új termé­kek aránya 5.5 százalék, nem rubelrelációban pedig az exporttermékek köre alig módosult, mindössze néhány tizedszázalékkal változott a nyolcvanas évek közepén. A vállalatok többségeben a jelentőségénél kisebb helyet foglal el a kutató-fejlesztő tevékenység. Az. iparban foglalkoztatott mérnökök döntően szervező-végrehajtó tevékenységet végeznek. Megyénk gazdaságában is gondot jelent, hogy az ötlet­től a nagyüzemi gyártásig, értékesítésig gyakran indo­kolatlanul hosszú idő telik el. Az újítómozgalom stag­nál, az ösztönzés e téren sem elég hatékony. Munkakultú­ránk átlagos színvonala ala­csonyabb a gazdaságilag fej­lettebb országokénál. Az or­szágos átlagnál rosszabb a megye ellátottsága ' műszaki felsőfokú végzettségű szak­emberekből, ugyanakkor több helyen nem a végzett­ségnek megfelelő munka­körben foglalkoztatják a szakembereket. Különösen kevés a függetlenített gyár­tás- és gyártmányfejlesztő. A kutatók-fejlesztők, mű­szakiak erkölcsi-anyagi megbecsülése nincs arány­ban az e területen folyó munka jelentőségével. így nem vonzó a műszaki pá­lya, a képzésben, kutatás­ban egyaránt kontraszelek­ció érvényesül. A jelzett problémák elle­nére megyénkben az elmúlt években több területen fi­gyelmet érdemlő előrehala­dás történik. A tudományos kutatás színvonala összes­ségében megfelel a gazdasá­gi és műszaki feltételek által biztosított lehetőségeknek. Kutatóhelyeinken kialakul­tak olyan iskolák, amelyek egy-egy szűkebb kutatási te­rületen nemcsak hazánkban, hanem nemzetközileg is is­mertek (matematikában, biológiában, kémiában, fizi­kában, földtudományokban, történelemtudományokban). A vállalatok., valamint a megyei kutatóhelyek kapcso­lata az utóbbi években foko­zatosan javult. Ez elsősor­ban az élelmiszer-gazdaság­ban. valamint a felsőfokú oktatási intézmények és az iparvállalatok között jellem­ző. Az együttműködés ered­ményei — megyén kívüli ku­tatóintézetek bevonásával is — már jól érzékelhető a Taurusban, a Kontaktéban, a Hódgépnél. a Metripond­nál, a Szegedi Ruhagyárban, a Volánnal, a Pankotai Ál­lami Gazdaságban, a Doma­széki Szőlőfürt Szakszövet­kezetben. a Szegedi Szalá­migyár és Húskombinátban. A vállalatok szerepe nőtt az alkalmazott kutatások fi­nanszírozásában. Több nagyvállalat jelentős önálló műszaki-fejlesztő szervezet­tel is rendelkezik (Hódgép, Metripond, Délép. Tisza Vo­lán, Pankotai Állami Gaz­daság stb.). Számos gazdál­kodó szervezetnek vannak saját szabadalmai. Sajátos jelenség, hogy a kisiparban is nő a műszaki kutatással foglalkozók száma (orvos­technikai eszközök kifej­lesztése). A vállalatok egy­más közti kapcsolata erősö­dött a kutatás-fejlesztésben. A termékszerkezet-váltás­ban — a vitathatatlan gon­dok ellenére — néhány gaz­dálkodó szervezetben világ­viszonylatban is élenjáró termékek előállítására van példa (speciális műszaki gu­mitömlők, mérőműszerek, vírusmentes növényi szapo­rítóanyagok. vetőmagvak, egyes élelmiszerek, speciális szénhidrogén-származé­kok). Az alap- és alkalma­zott kutatás egymásra épült­ségének fokozásával több társulás is alakult (Biotech­nika Rt., Makóklón. Merik­lón. Fűszerpaprika Társulás, Szeged-Dél-alföldi Innová­ciós Park) a gazdálkodó szervek részvételével. A gazdasági-társadalmi kibontakozás legalapvetőbb feltétele — a megyei fel­adattervben foglaltak végre­hajtása folyamatában — a műszaki fejlesztésre alapo­zott szerkezetváltás meg­gyorsítása. A szelektív gaz­dasági fejlesztés a gazdasá­gossági, a piaci és a műsza­ki követelmények egyidejű érvényesítésével valósuljon meg. Cél a távlatilag nem fejleszthető területek foko­zatos visszaszorítása, a progresszív ágazatok ará­nyának növelése. Az orszá­gos irányzattal egyezően az átlagost meghaladó gazda­sági növekedés indokolt a mérőműszergyártásban. a járműiparban, a mezőgazda­sági gépgyártásban és a vegyiparban. Üj ipari alága­zatok kialakítása mellett (növényvédőszer-gyártás, gyógyszergyártás stb.) lé­nyeges követelmény a ter­melő infrastruktúra üteme­sebb fejlesztése is. Fontos megyei gazdasági érdek a biotechnológia térhódításá­nak meggyorsítása, a kap­csolódó ipari tevékenység meghonosítása. Adottsága­ink jobb kiaknázását a ku­tatás-műszaki fejlesztés is segítse elő. A térségi munkamegosz­tásban rejlő előnyök ki­használásáért a szomszédos megyékkel célszerű elmélyí­teni a kutatás-műszaki fej­lesztés terén az- együttmű­ködést. Rövidíteni kell az utat o kutatási eredmények gyakorlati bevezetésében. Ezt segítse elő az, hogy az innovációs lánc minden ele­mét illetően hosszú távú, kölcsönös érdekeltség alakul­jon ki, amelyre építve új szervezeti formákat is cél­szerű létrehozni. Váljon ha­tékonyabbá a megyei felső­fokú oktatási intézmények, valamint a tudományos ku­tatóhelyek együttműködése. Célszerű jobban felhasznál­ni a Szegedi Akadémiai Bi­zottság állal nyújtott lehe­tőségeket. A megyei, a területi, az üzemi és intézményi párt­szervek és -szervezetek se­gítsék és folyamatosan el­lenőrizzék a kutatás-műszaki fejlesztésre, a szerkezetvál­tásra vonatkozó központi és megyei célkitűzések megva­lósítását, a helyi adottságok kihasználását. A vállalatok vezetői rendszeresen minő­sítsék a műszaki fejlesztési tevékenységet, a termelés­és termékszerkezetet és a technikai, a piaci, valamint (Folytatás a 2. oldalon.) Az Elnöki Tanács ülése December 16-ára összehívták az Országgyűlés téli ülésszakát A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pén­teken ülést tartott. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, az Elnöki Tanács tagja tájékoztatta a testületet az I. Bald­vin király és a belga kormány meghívá­sára 1987. november 15. és 17. között Bel­giumban tett hivatalos látogatásáról. Németh Károly, az Elnöki Tanács el­nöke tájékoztatást adott a Brazil Szövet­ségi Köztársaságban, az Uruguayi Keleti Köztársaságban és az Argentin Köztársa­ságban tett hivatal«» látogatásáról. Az Elnöki Tanács a tájékoztatót egyet­értéssel vette tudomásul, és megállapítot­ta, hogy a látogatás jól szolgálja hazánk és a vendéglátó országok jó viszonyának, kapcsolatainak és együttműködésének ügyét. Áz Elnöki Tanács az Alkotmány 22. paragrafusának (2) bekezdése alapján az Országgyűlés téli ülésszakát december 16­án (szerdán) 10 órára összehívta. A Mi­nisztertanács indítványozza, hogy az Or­szággyűlés tűzze napirendjére: az 1988 évi állami költségvetésről; a jogalkotásról; az 1960 előtt kibocsátott jogszabályok rendezéséről szóló törvényjavaslatokat; továbbá az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének beszámolóját az állam egyház­politikájáról és a hivatal munkájáról. Törvényerejű rendeletet hozott az El­nöki Tanács a külföldre utazásról és az útlevelekről. Az Elnöki Tanács a költségvetést finan­szírozó forrásösszetétel javításának és a forgalomban levő pénzmennyiség szabá­lyozásának új eszközeként törvényerejű rendeletet hozott a kincstárjegy beveze­téséről. A jogszabály 1988. január elsején lép hatályba. Az Elnöki Tanács — az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságá­nak állásfoglalását is figyelembe véve, s a Minisztertanács előterjesztését elfogad­va — módosította a tanácsokról szóló 1971. évi I. törvény egyes rendelkezéseit, és határozott a kétszintű igazgatás beve­zetéséről. Az új igazgatási forma beveze­tésére a megyékben folyamatosan kerül sor. a feltételektől függően, a Miniszter­tanács kijelölése alapján, A törvényerejű rendelet 1988. január elsején lép hatály­ba. A továbbiakban az Elnöki Tanács bí­rákat mentett fel és választott meg. Évzárás előtt az építőipar Elkészül a 60 ezer lakás Bár még van idő szilvesz­terig, az építők is lassan összegzik egesz éves terme­lésüket, tevékenységüket. Ez a feladat az év hátralevő időszakában már párhuza­mosan halad a napi teen­dőkkel és tart egészen 1988­ig. amikor ez az ágazat is megváltozott, feltételek kö­zepette kezdi újra a munkát. Hogy nehezebb vagy köny­nyebb lesz-e jövőre építeni, azt nehéz lenne megjósolni. Az. azonban bizonyos, ihogy azok a vállalatok, amelyek eddig is eredményesen gaz­dálkodtak, nem kerülnek rosszabb helyzetbe. Hogy mi várható az egész ágazatban, azt nagyban be­folyásolja az idei évzárás is. Az előzetes adatokból az látszik, hogy egyes te­rületeken túl is teljesitik az előzetes terveket a vállala­tok, máshol viszont lema­radnak a korábbi elképzelé­sektől. A kivitélező építőipar épí­tesi-szerelési termelése vár­hatóan megegyezik a terv­vel, ami a tavalyi teljesít­ményhez. képest 3 százalékos növekedést irányzott elő. iHogy a munkák érteke mennyivel nagyobb, mjnt korábban volt, azt jól ér­zékelteti az az adat, hogy a vállalatok pénzügyi ered­ménye már félévkor is ma­gasabb volt az egész évre tervezettnél, és az idei év végére előreláthatóan eléri a 17 milliárd forintot. Érdekesen alakul a kis­és nagyszervezetek munka­megosztása. A számokból az, látszik, hogy folytatódik az a tendencia, amelynek során a szövetkezetek, a különböző munkaközössegek folyamatosan növelik ter­melésüket. a vállalatok vi­szont az iden 2 százalékkal termelnek kevesebbet, mint tavaly. Ebben szerepet ját szik a munkaerő sajátos mozgása is. Az, irány ma is ugyanaz, mint tavaly volt: a szakmunkások az állami vállalatoktól a kisebb, moz­gékonyabb, egyre többet vállalkozó szervezetek felé tartanak. Az új létesítmények ará­nya magasabb, mint ameny­nyit a tárca előzetesen várt. Ez a felújítások, karbantar­tósok rovására valósult meg, és azt a beruházói maga­tartást példázza, hogy még az idén — viszonylag ked­vezőbb feltételek között — igyekeztek úgy elkölteni a pénzüket, hogy nagyobb ér­tékű épületekbe fektették. Ennek következtében 1,5—2 százalékkal több új létesít­mény kés/.ül az idén, a fenntartósokra viszont He­vesben 30. Ves/.orém me­gyében pedig több mint 50 százalékkal kevesebbet for­dítottak a vártnál. A legtöbben a lakásáladá­sok statisztikáját böngészik. Ebből az látható, hogy szep­tember végéig az. idei szer­ződésekben vállalt új ottho­noknak a kétharmadát át­adták. A teljesítés tehát ütemesnek mondható, leg­alábbis ütemesebbnek a ko­rábbi évekénél. A 21 663 szerződés várhatóan mind teljesítéssel zárul, és ha eh­hez hozzávesszük, hogy a imagánépítkezések is nagy lendületet vettek az idén — a jövő évi anyagáremelke­dés hírére —, akkor várha­tóan elkészül az országos lakásépítési terv alsó értéke, a 60 ezer üj otthon. Az eddig meglehetősen szép palettán van azonban egy teher folt: az exportteljesí­tések. Most már látszik, hogy minden igyekezet el­lenere sem erik el az idei 88,5 millió dolláros tervet. Kárpáli Ferenc hazaérkezett Bukarestből Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter, aki katonai küldöttség élén részt vett u Varsói Szerző­dés tagállamai honvédelmi miniszteri bizottságának bu­karesti ülésén, pénteken hazaérkezett Budapestre. (MTI) körülbelül 10 millióval ke­vesebbet sikerül csak expor­"talni az építőknek. Szépíti viszont az. arányt az épitö­anyagipar, amelynek termé­kei egyre sikeresebben ve­szik fel a versenyt a nyu­gati piacokon. Nemcsak azok, amelyek vegyes vál­lalati formában kész.ülnek, külföldi technológia alapján, hanem olyan, eddig fantázi­átlannak tetsző termékek is, mint a homok, a szalagpar­ketta. Márpedig ezek eladá­sával sikeresen kísérleteznek a vasiak, a kecskemétiek. A magasépítő ágazat 'ha­gyományosan „nehéz hely­zet"-ben van Az iden sem könnyebb a dolguk, a pénz­ügyi hiány tobb is, mint tavaly volt, 1.3 milliárd fo­rint. Ezt az összeget viszont kevesebben „hozták össze", ami jelzi, hogy a gyengén gazdálkodók vagy csődbe mentek már, vagy pedig fel­tornászták magukat az. ala­csony hatékonyság szintjéről egy biztosabb megelhetest nyújtóra. Ezt látszik igazolni az is, hogy a fizikai dolgozók tel­jesítménye tobb mint 5 szá­zalékkal növekszik az ága­zatban, az átlagbérek és átlagkeresetek emelkedése ^viszont ennél jóval több, 7—8 százalék is lesz. A jövőre való felkészülés látszik abból, hogy az épí­tőipari vállalatok a tervezett 2.7 milliárd forintnál jóval többet, 3,1 milliárdot fordít­hattak saját beruházásaikra. Ebből a pénzből a legtöb­ben a gépparkjukat újítot­ták fel. Az építőanyag-gyártók már nincsenek ilyen szerencsés helyzetben, mert például a tégla- és cserépipar alacsony juvedelmezősege, folytonos eladósodása láttán a bankok nem adnak ipénzt új beru­házásaikhoz. Nem látják pénzük megtérülésének ga­ranciáját. Ez pedig nemcsak a falazóanyagok termelésé­nek emelhet gátat, hanem tovább gyűrűzve az építési, kivitelezési folyamatba, vég­ső soron az egész ágazat jövő évi tervét, ered menyeit csorbíthatja. Kz. K.

Next

/
Thumbnails
Contents