Délmagyarország, 1987. november (77. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-27 / 280. szám

Szombat, 1987. november 28. 3 Kétszer arattak Csengelén A változás, a megújulás hétköznapjai A munkakultúra és környéke A gyenge homokon gazdálkodó Csengelei Aranyhomok Tsz-ben' olyan már előfordult, hogy a mostoha időjárás miatt két évben egyszer arattak, de hogy egy évben kétszer, az még — eddig — nem. A múlt év ősze nem kedvezett az árpa vetésének, ezért tavasszal a rövid tenyészidejű Favorit fajtát vetették. A nyáron rendesen beért, a kombájn le is aratta. Mivel megdőlt a szára, s a kalásza hajlamos a kipergésre, az átlaSomogyl Károlyné felvételei gosnál több szem maradt a tarlón. Szépen kikelt, s a hosszú, napfényes ősz időt adott, hogy beérjen. Már vagy két hete indulhatott volaa a kombájn, ha közben nem jönnek az esős napok. Miután felszáradt egy kicsit, semmj akadálya a novemberi aratásnak. A mostani, 30 hektárnál nagyobb területen eshetett volna meg ez a szokatlan eset, ha 120 hektárnyi zöldet korábban le nem legeltetnek. Újra a kábeltelevízióról Először november 18-án értesülhettek olvasóink e hasábokon arról, hogy vita alakult ki a kábeltelevíziós hálózat szolgáltatási díja körül. Havonta és lakásonként 25 forintról van szó — ez idő szerint 9200 szegedi családot érintően. Tanács Istvánnak a vita alapokait ismertető jegyzetére november 21-én Zsembery István, a Szelka igazgatója küldött észrevételt. Levelét a/./.ul Sz eltökélt szándékkal közöltük, hogy a vita többi résztvevőjének is rendelkezésére bocsátjuk lapunk nyilvánosságát. Időközben — november 23-án este a városi televízió is foglalkozott adásában az üggyel, s abban már úgy foglaltak állást az érintettek, hogy nem lehet addig szolgáltatási díj fizetésére kötelezni az érintett három városrész lakóit, amíg a szakmai viták le nem zárulnak, s a beígért szolgáltatások jó minősége nem garantált. E fejlemény a vitatott kérdések egy részét már lezárta, illetve a döntést elhalasztotta, mégis úgy érezzük : a beruházásban így vagy úgy érintetteket nem foszthatjuk meg a nyilvános véleménymondás lehetőségétől. Most tehát helyt adunk Strohner Ferencnek, a Gelka szegedi antennaüzeme igazgatójának aláírásával érkezett levélnek. „Zsembery István, a Szelka igazgatója több téves, sőt, valótlan — az olvasók megtévesztésére alkalmas — megállapítást tesz a Gelkával szemben. Téves a cikkírónak az a megállapítása, hogy az URH-rádióvétel jelenleg tervezési hiányosságok miatt nem tudja kimeríteni a környező rádióvételi lehetőségeket (Például Szabadka 3). Ez a megállapítása a kellő tájékozottság hiányára utal. Tudott dolog az, hogy a kábeltelevízió antennáit a postaigazgatóság épületének tetejére telepített, úgynevezett mikrohullámú toronyra fogjuk szerelni. Megrendelőnk a tornyot, mint munkaterületet — rajta kívülálló okok miatt — a mai napig sem tudta rendelkezésünkre bocsátani, ezért a kábeltelevízió jelenleg is ideiglenes antennákkal működik. Ez^ okozza az egyes adóállomások gyengébb képminőségét, és néhány URHvétel hiányát. Valótlan a cikknek az az állítása, hogy a Gelka lakásonként 35 forintért vállalta volna a karbantartást, és ez a stúdió támogatásának költségeit még nem is .tartalmazta. A karbantartásra, üzemeltetésre három alkalommal is tettünk ajánlatot. Először 1986. nyarán, amikor is 12 forint karbantartási díjat kértünk, majd 1986 októberében, az IKVval közös üzemeltetésben széles skálán, az adott szolgáltatások szerint 6-14 forint között jelöltük meg a lakásonkénti díjat. 1987 március végén az új, a teljes körű üzemeltetési igényeknek megfelelően, mi is 25 forint üzemeltetési díjat kértünk lakásonként havonta. Ebből a stúdió költségeire 5 forintot ajánlottunk fel. Ez az ajánlatunka Szel káéval azonos összegre szólt, de feltétlenül kedvezőbb volt a Szelkáénál, mert nem kértünk a feladat ellátásához „felkészülési" költséget. Mi fel voltunk és fel vagyunk készülve az üzemeltetés feladatainak ellátására, anélkül, hogy erre további -r- a rendszer kivitelezési munkadíjköltségeivel azonos, sőt, ennél tobb — felkészülési hozzájárulást kérnénk. Vállalatunk megfelelő műszaki, anyagellátási és valutáris bázissal rendelkezik a feladat ellátásához. Ügy gondolom, jelenlegi gazdasági helyzetünkben ez sem lehet közömbös az üzemeltető kiválasztásánál. A 25 forint üzemeltetési díj közölt százalékos megosztása légből kapott, több tétel többször is szerepel a megosztás részletezésében. Miért e lázas sietség a díjszedés ügyében? Fizetésre felszólítás, iekapcsolással való fenyegetőzés a szerződéstervezetekben — nem teljes értékű szolgáltatás esetén? Megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy 25 forintos üzemeltetési díj fizetésére szóló felszólítást küldenek ki több mint kétezer olyan, a kábelrendszerről ellátott, IKV-kezelésű lakás központi antenna-használójának, akiknek épületére vonatkozóan jelenleg is érvényes karbantartási szerződése van vállalatunknak, és az eddig szedett díj többszörösét kérik tőlük. A városi televízió hétfőn este sugárzott műsorában elhangzottak után bízom abban, hogy az üzemeltetés céljainak és a lakosság érdekeinek megfelelőbb álláspont fog kialakulni." A nemzetközi piacon általában azok az Ikarus buszok érnek előbb „célba", amelyekben több és korszerűbb tudást halmoztak fel. Az évente gyártott 13 ezer autóbusz nagy része külföldön, főleg szocialista és fejlődő országokban talál gazdára. De készítenek mánkis sorozatban városi autóbuszokat görög, kanadai, angol és svéd megrendelésekre, Scania-alvázzal, és egyes típusokat részben Volvo-alkatrészekkel. Egyik-másik fajta összeszerelésénél is jelen -vannak a szegedi leányvállalatnál gyártott alkatrészek, ajtók, válaszfalak, kerékdobok, az úgynevezett elpárologtató szerkezetek, tükrök stb. Vajon nőtt-e az ezekben megtestesülő tudás, szakismeret? >— Igen, elsősorban a technológia korszerűsítésével, műszaki fejlesztésével — mondja Telihay László igazgató. — A haladás motorja azonban üzemünkben is az alkotó ember. Mindenekelőtt a felsőfokú végzettségűek, műszakiak, a technikusok, a szakmunkások legjobbjai, akikkel együtt a betanított munkások egy része is igyekszik lépést tartani a szükséges szakismeret elsajátításában. — A munkakultúra szüntelen gyarapítása a műszaki, haladás, a változás, a megújulás hajtóereje — teszi hozzá ördögh László, a munkaügyi osztály vezetője. A közelmúltban -rendezett vállalati vitafórumon, ahol megtárgyalták a leányvállalat helyzetét, az igazgató elmondta: az év első 9 hónapjában az előző esztendő azonos időszakához mérten 21 százalékkal nagyobb árbevételt értek el. A jelenlevők elé tartott tükörben azonban nemcsak az eredmények, hanem a fogyatékosságok is láthatók voltuk. Az is, hogy még nem vált általánossá az igényesebb, a színvonalasabb munka szükségességének felismerése és gyakorlata. Lássuk a tegnapot és a holnapot összekötő, az igényekhez igazodó megújulási folyamat tényeit. Ugyanis nem aZon dói el az Ikarus autóbuszok versenyképessége, hogy a vállalati vezetők mit mondanak, mit vetnek papírra például a helyj kibontakozási programban, hanem azon, hogy mit tesz, vagy mit tehet a gyári közösség. Mi jellemzi ma a szegedi gyárban azt a tudást, szakmai ismeretszintet. ami ebben az összetett szóban jut kifejezésre: munkakultúra. Mindenekelőtt feltételezi a megalapozott, az elmélyült szakmai műveltséget. Akiknél ez hiányzik, azokat támogatják, hogy megszerezhessék • az elméleti, gyakorlati jártasságot. Az élet még nem mindenkit kényszerít arra, hogy szakmát, vagy második szakmát tanuljon. Mások viszont készek a tanulásra, hogy többet adhassanak. Jó példa erre a szerkesztők közössége, amely részt vesz az újfajta alkotórészek konstrukcióinak kialakításában. Korábban a leányvállalat a Budapestről kapott rajzok alapján gyártotta az alkatrészeket. Vagy azoké, akik például az alumíniumból készült elpárologtató, vagyis szellőzőberendezést gyártják. A svájci származású hegesztőgéppel már nem lehet a betanított munkás szakismeretével dolgozni. De magasabb szintű munkakultúrát igényelnek az elektronikus, a pneumatikus, a hidraulikus berendezések is. Kell az átképzés, a továbbképzés. A jövőben ehhez kérik a szakmunkásképző intézet közreműködését is. S igyekeznek jobban visszaadni a tudás becsületét. Az átlagjövedelemhez mérten ma még „leértékelt" a tudás. Nem kedvez a megújulás folyamatának, ha a műszakiak tevékenységének értékítélete és gyakorlata továbbra is a mai állapotokat konzerválja. öt évvel ezelőtt, amikor munkába állították az első számítógépet, azzal csak részfeladatokat oldottak meg. Holnap egy többet tudó berendezéssel oz egész gazdálkodást átfogó, számítógépes hálózatot hoznak létre. Ez nem ígérkezik olcsó lépésnek, hiszen a gép ára 1,7 millió forint. Ennél lényegesen többe kerül majd az ehhez kapcsolódó termelésszervezés korszerűsítése jegyében épülő készletezőraktár létesítése. A szegedi gyárban az etmúlt években többnyire csak a nagy sorozatokról, a tömeggyártásról szóltak szívesen. Ezzel a készletezőraktárral, amelyben 600 konténer helyezhető el, könnyíteni szeretnének a kis sorozat gyártása okozta gondokon. Itt ötnapos készletUj gépeken korszerűbb termékek A textilipari korszerűsítések keretében műszaki fejlesztéssel egybekötött termékszerkezet-átalakítást hajtott és hajt végre a Habselyem Kötöttárugyár. Az idén nagy teliesítményű, modern körkötőgépeket és számítógép-vezérlésű hímzögépet állítottak munkába. A berendezések beváltak, még az idén továbbiak vásárlását tervezik, amelyekkel további minőségi és mennyiségi javulást érnek el. A műszaki fejlesztés hatásaként, az idén 30 százalékkal növelik tőkés exportjukat. A képen: Hégner Mihályné modern, fotocellás körkötőgéppel dolgozik. mennyiségből elégítik ki a szereiováualatok igényét. Hasonlóan a számítógéptől várnak segítséget az optimális anyagkihasználás megvalósításahoz. Azt mondjak, hogy a lemezméretet, amelyből az anyagot szabják, s a minőséget, a gazdaságosságot, osszetartozonak tartják. Nem kell majd a jövőben ötféle méretből szabni, elég lesz háromféle táblát rendelni, és, nem a készletező vállalattól, hanem olcsóbban, a .gyártól. Eddig 400fajta csavart használtak, ezt 300-ra akarják csökkenteni. Ezt az ötletet is aDbol a kötetnyi javaslatból merítették, amelyet az osztályok adnak a helyi kibontakozási program megvalósításához. Mindazok, akik gyarapítják szakmai ismereteiket, alkalmasabbá' válnak az igényesebb feladat ellátására, és maguk is igényesebbek lesznek. Például a feltételek biztosításában. Ezért kérték a vitafórumon, hogy szerezzen be a vállalat NCvezérlésű forgácsoló-, maróés célgépeket. A jelek szerint a munkakultúra gyarapodásával együtt jár a mértéktartás, a társakkal való együttműködés készsége is» a szocialista brigádokban, a vgm-ekben. Az összefogás eredménye, hogy míg a korábbi években átlagosan 80 újítási javaslat született a vállalatnál, az idén már bejegyezték a naplóba a százhatvanadikat is. Az összefogás jegyében jött létre a célgépszerkesztő csoport, amelynek idei terméke a kivágó- és pere. mezőgép, a koordináta-fúróberendezés. Az újító emberek gazdasági és politikai felelősségérzete tartotta a gyáron belül egy újfajta alkatrész porLakkozásának munkáját. Voltak, akik életképes kezdeményezésnek vélték, ha ezt is a kezét nyújtó kisvállalkozóra bízzák (aki főállásban a vállalat dolgozója, s házi műhelyében végzi az egyes alkatrészek horganyozását). Azok véleménye győzött, akik azt mondták: szégyen, felelőtlen gazdálkodás lenne, ha nem mi készítenénk a porlakkozást. Ez a szemlélet szülte azt is, hogy a leányvállalatnál növelték a gyártott alkatrészek értékét azzal, hogy készre festik a termékeket, és nemcsak alapozzák, az ajtókba beszerelik az üveget stb. Mindezek újabb feladatokat adnak a munkaközösségnek, a műszakiaknak, kik várják, hogy visszakapja becsületét a tudás. Nem lehet ugyanis vigasz a ve"zetés számára, ha a műszakiak a vállalat „háztájijában", a vgm-ekben végzett fizikai munkával jutnak elfogadható jövedelemhez, míg egyik-másik pályakezdő, betanított munkás egy hónap alatt több mint 10 ezer fo. rintot keres. Az előrejelzések szerint a vgm-ek számára a költségekből kifizetett, ráadásul különadóval is megtoldott vállalkozói díj számvetésre készteti a vállalatvezetést, de a jövedelemadó a kis közösségekben résztvevőket is. Éppen úgy, mint az a tény, hogy 1988ban az induló árat itt 89 százalékra kell leértékelni, miközben egyes alapanyagárak máris számottevően emelkednek. Ha mindehhez hozzáveszsziik az exporttámogatás csökkenését, megszűnését, szembetűnő, mennyire szükség lesz a gyarapodó munkakultúrára, amely feltételezi a szakmai sikerek, nehézségek, esetleges kudarcok emberhez méltó elviselését is. Így válhat majd a tegnapot és a holnapot összekötő megújulási folyamat hídjának tartós pillérévé, a kibontakozási folyamat emberi hatjóerejévé. Nagy Pál