Délmagyarország, 1987. november (77. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-26 / 279. szám

i.suuH'tok. 1987. november 26. A káros szenvedélyek ellen! Diákcentrum Újszegeden Az elmúlt években egyre nagyobb méreteket öltött az ifjúság körében is a dohányzás, az alkoholfogyasztás és a kábítószerek élvezete. Orvosok vallják, sokkal nehezebb a szenvedélyek rabságába került embert kigyógyítani a bajból, mint megelőzni a problémát. Ezért is került előtérbe egyre jobban az a korosztály, akiket még arról kell meggyőzni, hogy no szokjanak rá a dohányzásra, az alkohol- és kábítószer-fogyasztásra. Erre a feladatra vállalkozik ezen a hét végén az újszegedi November 7. Művelődési Ház, a Csongrád Megyei Művelődési Központtal. a Dél-Tisza Menti Áfésszel, a szegefii drogambulanciával és az egészségvédő sportegyesülettel karöltve. A „Remény napjai" címet viselő hét végi diákcentrum során elsősorban az egészséges életmódot szeretnék népszerűsíteni népművelők. tanárok, sportemberek. Holnap, péntek délután 5 órakor indiai teaházra invitálják először a diákokat, majd 6 órától az Egészségvédő SE jógabemutalójával folytatódik az első napi program. Este 8 órakor a Calcutta együttes „egzotikus" hangvételű muzsikáját hallhatják az érdeklődök, majd belekóstolhatnak a reformkonyha csemegéibe is. Másnap, szombaton dél. előtt 10 órától ugyancsak az újszegedi művelődési ház ad otthfinl az egész napos programnak. Először Métadivatbemutatóval várják a fiatalokat, majd szituációs diszkójátékban vehetnek részt a vállalkozók, amelyet Pleskonics András vezet. Fél 1-től vetítik az Ügynök bosszúja című drogellenes vidcófilmet. Kora délután 2 órakor a szegedi drogambulancia munkatársai lesznek a ház vendégei azon a fórumon, ahol többek között az alkohol-és drogfogyasztásról tehetnek fel kérdéseket a fiatalok. Végül, délután fél 4-től az Ellene vagyok című színes, lengyel játékfilmet vetítik, amely bemutatja a lengyelországi Monar-rendszert. A programhoz kiállítás is kapcsolódik. Az e témakörben meghirdetett gyermekrajzpályázat alkotásait láthatják a látogatók. Lesz könyvárusítás és szeszmentes büfé is. A diákcentrum két napja idejére a művelődési ház területéről száműzik a dohányzást. Nem elég csak beszélni a káros szenvedélyek elleni küzdelemről, legjobb azt a helyszínen ki is próbálni. Lézeres gyártórendszer Az Ipari Technológiai Intézetben üzembe helyezték a hazánkban legnagyobb teljesítményű technológiai lézeres gyártórendszert, amely a fémek hegesztésére, vágására és felületkezelésére alkalmas. A berendezés egyes elemei több országból származnak, az OMFB anyagi támogatásával mindenhonnét a nemzetközileg legtöbbre értékelt részegységeket vásárolta meg a Technológiai Intézet. A gyártórendszer legfontosabb elemét, az infravörös tartományban működő nagy energiasűrűségű lézerforrást az Egyesült Államokból, a megmunkálandó alkatrészeket továbbító transzfersort az NSZK-ból, a hűtőrendszert Svédországból, a számítógépet az NSZK-ból és az Egyesült Államokból szerezték be. A gyártórendszer üzembe helyezése elősegíti a műszaki fejlesztés egyik legfontosabb tennivalójának, az anyagtudomány és anyagtechnológia kutatási eredményeinek ipari bevezetését. A berendezés az Ipari Technológiai Intézetben mintarendszerként működik, amelynek célja az, hogy a hazai iparban elősegítse a legkorszerűbb lézeres gyártórendszerek meghonosítását és elterjesztését. Vang-vu, a kung-fu hőse 1 Uj film Színes kínai film. frla: Ma Hszu-ta. Csia Csi cs Vang Vu-ceng. Fényképezte: Nin Hah és Luo Jungesen. Rendezle: Jü Lianesi. Főbb szereplök: Vang Hsziao-esong, Csaó Cangesun, Ke Csün-.jan. Nagy néha, habókosabb pillanataimban eszembe jut, hogy egyszer az életben tán Kínába is el kéne jutni. Nem mondom. Ausztráliába, a cáendes-óceáni szigetekre vagy pláne Amerikába jobban vágyom, nem is beszélve az Adria iránti permanens szerelem sóvárgásáról — no de azért az a sajátságos távol-keletiség sem lehet akármi. Nagyon, igaza volt Bálint Györgynek, villant át rajtam, hogy Kína még nagy dolgokat tartogat az emberiségnek, és sokkal tobb embernek, kéne úgy tenni, mint Kosztolányi novellahőse, aki egy óvatlan pillanatban elkezdett kínaiul tanulni. Viszont Kosztolányi hőse nem járt sajtóvetítésekre. Így aztán nem részelhetett Vang-vuból sem. (A kungfuról nem is beszélve.) Holott, ha látja, talán felülvizsgálja vágyakozását, miként én is tettem. Rá kellett jöjjek ugyanis, hogy bizonyos összefüggésben — minden Kína. Kína az egész világ. Vagy legalábbis egy igen nagy része. Mert szóban forgó műalkotás, az ijesztő látszat dacára, nem holmi divathóbort által felszínre dobott, Bruce Lee-s, karatés videócsemege, vagy efféle. Nem: ez kérem, komoly történelmi-politikai mű. Amelyben ugyan rengetegszer sittyen surran, zizzen, dobben, zöttyen, sulytyan a kard, a husáng, a nuncsaku nevezetű, leginkább összefűzött biciklipumpára emlékeztető borzadály, no meg még néhány egyéb harci szerszám — viszont mindezenkőzben az 1898-as, állítólag (miként legvégül közöltetik velünk) százhárom napon át tartó kínai reformmozgalom állítódik elénk. Bizony. Ami a korhűséget illeti, van ugyan császár, kivégzés és ceremóhiaözön bőven, de ez még hagyján: ugyanígy van — szó szerint — minisztériumi főosztályvezető, létszámcsökkentés, reformfolyamat, társadalmi erő, néptömeg, továbbá — ez utóbbiakban ugyan nem vagyok egészen biztos, de az előzőekből következően miért is ne — ideológiai kérdés, kétfrontos harc és elhajló ellenség is. Te jó istbn. Mi hát a teendő ilyenkor? Akinek pillanatnyi kétsége is volna Vang-vu politikai •hovatartozása felől, természetesen azonnal megnyugtatandó. Még akkor is, ha> a rengeteg sittyenéssel-surranással küzdő reformmozgalom végül el is bukik, mind több kimeredő ferde szemmel és paradicsomlével, orron -szájon át ömöltelve. Amit cselekedni lehet: némi tanácsadás mindenképpen. Tehát: reformisták feltétlenül nézzék meg a filmet. Azután: ne csak okuljanak belőle, de próbálják rendkívül fontos módszertani bázisnak is tekinteni. Továbbá: a látványos kung-fu harcművészet állítólag elsar játíthaló. Kína az egesz világ. Vagy majdnem az. Domonkos László Francia nyelvkönyvbemutató A francia nyelvvel ismerkedőknek, illetve a nyelvtudásukat frissíteni szándékozóknak, Entrée Libre címmel, új nyelvkönyvet jelentetett meg a Könyvértékesítő és Könyvtárellátó Vállalat. A Lingva könyvek sorozatban napvilágot látott, kétkötetes kiadványt szerdán a vállalat Váci úti székházában mutatták be a sajtó képviselőinek. Drucker Tibor igazgató elmondta, hogy a kötet a CLE International, Paris kiadónál készült nyelvkönyv magyar változata, amelynek licencét a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat vásárolta meg, s a vállalkozás részese a tankönyvkiadó is. A kötethez két, a kiejtést segítő hangkazetta is tartozik, ezek árusítását azonban már korábban — a tv-ben vetített, hasonló című francia nyelvsorozat adásaihoz kapcsolódva — megkezdték. Az Entrée Libre 12 leckéből áll, főként a beszédkészség fejlesztésére épít, rajzai, fotói számos nyelvi információt tartalmaznak. A képregényszerű epizódokban egy francia fiatalember életével ismerkedhetnek meg a nyelvtanulók. A tanulást a gyakorlókönyvben közölt leckékkel, illetve francia—magyar szójegyzékkel segítik. Az igazgató szólt arról, hogy n L'ngva könyvek sorozatot 1985-ben. a német nyelvvel indították, s azóta a Hueber-céglő! .már megvásárolták a Thcmen sorozat 111., a nyelvet már jól ismerőknek készült kiadványát is. Az angol nyelvet tanulóknak jelentették meg a Strategies sorozatot, amelynek II. kötetét az idén adták közre. Az Entrée Libre 15 ezer példányban látott napvilágot. Hol vagytok ti, szanitécek? N

agyapa mesélt. Nemcsak a Szeged kertvárosában vele egy lakásban lakó, legénnyé cseperedett unokájának, lányának, vejének, han.em az odatévedt vendégeknek is. A határszéli tanyán leélt évtizedek személyes élmények képsoraiként peregtek. A legkedvesebbről, a minden értékek legnagyobbikáról, a földről csokorra való történet kerekedett ki. Aztán egy hirtelen váltás: az első háború. A parasztfiú a homokbuckák zárt világából nekivágott a nagyvilágnak. No, nem idegenvezető skandálta neki s sorstársainak az évezeredes olasz kultúra látni s csodálni való remekeit. A lövészárkokban erre nem volt alkalom és idő. A Piave túlpartjáról az „ellenség" nézett farkasszemet. Egy moccanás, s a válasz pergőtűz. Aztán, ha a „haza úgy kívánta": roham. Társak, ismerősök sorra fogyatkoztak egy-egy visszavonulás után. De a szatinécek nem ismerték a félelmet, a becsület úgy kívánta, hogy a haldokló az övéi között köszönjön el a földi léttől. Golyózáporban is húzták, vonszolták a magatehetetlent. Hisz ez természetes, magyar ember nem hagyhatta oda bajtársát. A becsület kívánta így. . . Sokat mesélt erről! Nagyapa 91 évet élt, rakoncátlankodott a szíve, de egészen idáig jol bírta magát. Aztán hirtelen mindennek vége, pár hete eltemették. Nem is sejthette, szerettei mily nehezen tudják kiszabadítani a halála utáni közöny, gépies világunk fulószalagrendszerének apró (?) hibája miatti fogságából, hogy tisztességgel vehessenek tőle búcsút. Neki már mindegy, de az unoka nem feledj azokat a dermesztő órákat, amikor a tatát kereste: hol lehet, él-e, hal-e? Hétfőn levelet találtak a postaládában. A tanyáról írt a tata testvére és felesége, érdeklődtek, mi van az öreggel, meggyógyult-e már? Ugyanis náluk lett rosszul csütörtökön — fiánál vendégeskedett pár hétig, s hozzájuk is betért egy-két napra —, kihívták a mentőt, azok pedig Szegedre hozták. E sorok után Eta nénivel szinte megperdült a világ. Rossz sejtés fogta el, mit csináljon, hol kéresse édesapját? Délután volt, gondolta, hazavárja a fiát, az jobban eligazodik a városban. Az az egy-két óra az örökkévalóságnak tűnt, de megjött a fiú. S már fordult is ki a kapun. Szíve a torkában vert. A mentősök készségesek voltak, de akárhogy kutattak, nem lelték az öreg nevét. Az nem lehet, hisz a levél nem hagyott kétséget, mentő hozta be. Egy CB-hívás a rúzsai mentőállomásra, hátha ők voltak. Igen, a tanya az ő körzetük, valóban, csütörtökön volt onnan egy betegük. Nagyon rosszul volt a bácsi, a városban az első, útjukba eső kórházba vitték, nem volt idő, hogy keressék, melyik ügyeletes épp akkor. A portás megálljt parancsolt: nincs látogatás. Az unoka nem tágított, előadta a történetet. Odabent egy nővér végre elvállalta, megnézi a nyilvántartást. Bement egy szobába, s egy óráig ki sem jött. A kiszűrődött hangfoszlányokhói ítélve, egy másik nő is bent volt, beszélgettek De akkor miért nem jön ki? Aztán bement egy orvos is; s amikor egy kis idő múlva sebtében távoznj akart, látta, a fiatalember még mindig ott téblábol az ajtó előtt.. Megkérdezte, mit. akar, 6 is meghallgatta az esetet, s visszament. Pár perc múlva zavartan kérdezte: kije volt magának, akit keres. Gyanús Volt a múlt időben feltett kérdés, s valóban, ném alaptalanul. A tata már csütörtökön meghalt. Többet nem tud mondani, ö sem érti az egészet, keresse meg az akkori ügyeletes doktornőt. Másnap bent lesz. Kedden Eta néni volt a „soros" a „nyomozásban". Rátalált a doktornőre. Az elmondta, hogy mire beért a mentő, már élet és halál közt lebegett az infarktusos beteg. Azért olyan kevés a nyoma a nyilvántartásban, nem volt rá szükség, hogy ágyat keressenek neki. A bonctanon megtalálja, menjen oda a kezébe nyomott halotti papírral. A felzaklatott asszony reszketve, tisztelettudó hangon, szinte könyörögve kérdezte: de akkor miért nem szóltak? Ha nem jön a levél, akkor honnan tudhatták volna meg, készüljenek a temetésre. A nővér odahozta a tata apró kis tárgyait, igazolványát, pénztárcáját. Még a pénzt is meg kellett volna számolnia. A könnyeitől nem látta, hogy mit ír alá, dehogy számolt ó, csak adják, ami a hozzátartozónak jár. Nemcsak a tárgyakat, emberi szavakat is. Hát igeV látták ők az igazolványból, nem otthonról hozták a bácsit, meg is találták a lakcímet, de hogyan küldjenek a halott nevére táviratot, hisz azt úgysem veheti át. Azt meg honnan tudják, nem egyedül él a lakásban? A bonctanon, amint átvették a halotti papírt, igen elcsodálkoztak: csak most jött?! De baj van, a papíron csak a név szerepel, minden más rubrika üres. így nem lehet kiadni a halottat, menjen viszsza, s töltesse ki. Visszament, s kitöltötték. A formaságok szépen kisimultak. H

átborzongató történet. Teli kérdőjelekkel. Ha nem jelentkezik „ónként" a család, ki veszi át az elhunyt ingóságait, mi lesz a jegyzőkönyvvel? Ki „sétálgat" a rosszul kitöltött halotti papírral? Mikor tűnik fel valakinek, hogy egy ember, aki már nem él, még mindig nincs eltemetve? Ha nem szólnak senkinek, ki temette volna el? Olyan biztos, s általános nálunk: egy kitencvenegy éves ember csak egyedül élhet? Hogyan'.' Ki adott neki enni, k| fűtött rá? Ha nem a család, akkor biztos egy szomszéd, vagy ismerős sem nyitja rá az ajtót? Nem lehet egy táviratot kiküldeni, hátha kiveszi valaki a postaládából, ha épp nincs otthon senki. Nem lehet úgy címezni, hogy kiírják az igazolványban levő nevet, s utána: hozzátartozója? Ennyit ér az ember?! Békeidőben. Nyugodjék békében. Tóth Szeles István Tanács Dózsefre emlékezve Kilencven évvel ezelőtt, november 29-én Szegeden született. Mint a korabeli munkásfiúk, korán munkába állt. Előbb fűrészüzemben, májd téglagyárban dolgozott. Fiatalságának legszebb éveiből hármat vett el az első világháború. 1934től közel egy évtizeden át kubikosként kereste kenyerét, s az ország különböző részein végzett munkát. A földmunkások közösségében vált szervezett munkássá, kapcsolódott be a munkásmozgalomba. 1934-ben lett tagja a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségének. Sokrétű, aktív tevékenységet folytatott, következetesen, meg nem alkuvó módon képviselte osztályos társai érdekeit. 1940től 1946-ig vezetőségi tagként tevékenykedett, s a felszabadulás előtt szervezője volt a kubikosság osztályharcos megmozdulásainak, munka- és életkörülményei javítását célzó mozgalmaknak. 1944 októberében Szegeden tartózkodott, s rögtön a város felszabadulását követően jelentkezett a polgárőrségbe. Ugyancsak 1944-ben az SZDP-ból átjelentkezve az MKP tagja lett. 1945 tavaszán a földreformot megelőző munkákban vett részt, majd áprilistól a földművelési miniszter hat társával együtt a szegedi Földbirtokrendező Tanács tagjává nevezte ki. A földmunkásságot képviselve részese volt a földreform megvalósításának, a kiosztott .földek megvédésének. A tanács, miként a korabeli sajtó ezt hírül adta, a földigénylő bizottságok munkáját irányította, ellenőrizte, gondoskodva a rendelet irányelveinek érvényre juttatásáról. Később a szervezet átalakulása után is tagja a Csongrád Megyei Földbirtokrendező Tanács szegedi tárgyalótanácsának. Főhadnagyi rendfokozatban történt nyugdíjba vonulásáig a Belügyminisztérium kötelékében dolgozott. Lankadatlan aktivitással végezte társadalmi munkáját, vett részt a falujáró-mozgalomban. majd pártcsoportvezetőként és népnevelőként tevékenykedett. 1956-ban, idős kora ellenére is részt vett a munkáshatalom védelmében, a karhatalomnál teljesített szolgálatot. Párttagságát 1940-től ismerték el, s mozgalmi tevékenységéért, a közrend és közbiztonság érdekében végzett áldozatos, példaadó munkájáért több kitüntetésben részesült. Tulajdonosa volt a Közbiztonsági Szolgálati Érem bronz fokozatának, a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékéremnek, a Haza Szolgálatáért Érdeméremnek, a Szocialista Hazáért Érdemrendnek és a Felszabadulási Jubileumi Emlékéremnek. Elkötelezett életpályája, a társadalomért végzett önzetlen munkája 1977 júliusában örökre megszakadt. Születésének évfordulóján életútjára emlékeznek küzdőtársai és elvtársai. Tanács József születésének 90. évfordulója alkalmából 1987. november 27-én (pénteken) délután fél 3 órakor az MSZMP Szeged Városi Bizottsága és a Szeged Megyei Városi Tanács koszorúzást rendez az Alsóvárosi temetőben levő sírjánál. Reneszánsz hétvége A fenti cím egy kultúrtörténeti jellegű, monstre rendezvénysorozat része: az Ifjúsági Házban ezen a hétvégén teljes egészében a reneszánsz leorát és művészetét veszik nagyító alá azok a változatos programok, amelyek szombaton délután kettőkor Molnár Zsuzsának, a Szegedi Nemzeti Színház jelmeztervezőjének munkáiból összeállított kiállítással, a Caravaggio című angol, továbbá a reneszánsz művészetét bemutató különféle videofilmek vetítésével kezdődik. November 29-én, vasárnap többek között Mandel Róbert régizene-koncertjét rendezik meg, Shekaspeare színházáról tart előadást Sándor János, a színház főrendezője, a teátrum táncosai korabeli táncokból tartanak bemutatót (délután fél 5-től), s ez utóbbi időpontban Leonardo művé' szetéröl Szabó András beszél az érdeklődőknek. Este 6-tól pedig Gálffi László színművész és Csányi Tamás Janus Pannonius epigrammáiból, valamint a Carmina Buranából összeállított műsora zárja a reneszánsz hétvége rendezvénysorozatát.