Délmagyarország, 1987. november (77. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-23 / 276. szám

Hétfő, 1987. november 23. 3 Bankklub alakult Az elmúlt héten tartotta alakuló ülését Szegeden a bankklub. Ezzel az elnevezéssel az alapítók a szervezet szabad, kötetlen lehetőségeire, a belső, abszolút mellérendeltségi viszonyra kívánnak utalni. A bankklubnak tagja Csongrád megye összes pénzügyi szervezete: a Magyar Nemzeti Bank Csongrád Megyei Igazgatósága, az Országos Kereskedelmi és Hitelbank szegedi, makói és szentesi egysége, a Budapest Bank szegedi fiókja, az Állami Biztosító és a Hungária Biztosító megyei igazgatóságai, a Takarékszövetkezetek Titkársága és az Országos Takarékpénztár Csongrád Megyei Igazgatósága. Az első ülés résztvevői alapelvként rögzítették, hogy összejövetelekre negyedévenként került sor majd, előre rögzített program szerint. A majd megvitatandó témák kiválasztásánál minél inkább az aktualitásra kell törekedni. A bankklub tagjai váltakozó helyeken fognak találkozni. Az ülések előkészítésére háromtagú titkárság alakult. A kővetkező évben a házigazda szerepére az Állami Biztosító vállalkozott. Háromhavonként más-más városban dolgozó egységük szervezi meg a találkozót. A vitákban minden résztvevő egyenrangú félként vesz részt, az új szervezet határozatokat nem hoz. l!)88-ban az elképzelt témák között szerepel: az informatika és az információ áramoltatása a bankszakmában ; az érvényben levő hitelpolitikai irányelvek megyei hatásainak vizsgálata; a lizing- és a váltórorgalom üzletpolitikai tapasztalatainak megtárgyalása (természetesen a bankári diszkréció megsértése nélkül), a tevékenységi körök várható bővülése kórüli tennivalók megtárgyalása. A Csongrád megyei bankklubba meghívják majd a megyében újabb egységeket létesitő pénzintézeteket is. Ilyenfajta szervezet az országban az elsők között alakult meg Csongrád megyében. B. I. Szegedi képzőművészek Turkuban Szeged finnországi testvérvárosában, Turkuban a történelmi belváros egyik felújítás alatt levő műemlékegyüttese lesz a város kulturális központja. Egy ilyen átalakított szép műemléképület termeiben rendeztek kiállítást két szegedi képzőművész alkotásaiból. Fritz Mihály szobrászművész rajzait és érmeit, Zoltánfy István festőművész pedig olajképeit mutatta be a finn közönségnek. A nyolcvanas évek elején már rendeztek Turkuban egy kiállítást szegedi művészek alkotásaiból, a mostani azonban mélyebb és alaposabb bepillantást engedett a szegedi alkotóműhelyekbe. A finn televízió interjút készített a kiállító alkotókkal, a helyi lapok értően méltatták munkásságukat. A szegedi művészek megismerkedtek a méltán világhírű finn építészettel, környezet- és tárgykultúrával. A „sötétcím"-szolgálat A Démász szegedi üzemigazgatóságának északi kirendeltségé felügyelete alá lobb mint 40 ezer lakás tartozik. Epp a napokban leplek túl a bűvös négyessel kezdődő ot számjegyes határt. ök felügyelik a Nagykörúton kívüli, a Kossuth Lajos .sugarúitól északra lévő területet, hozzájuk tartozik több lakótelep, a Tisza— Maros szöge, Tápé és Algyő. A kisfeszültségű vezeték hossza 173, a köxépfeszültségué T4 7 k ílo rfió ter. Azt a társaságot, amelyre a hibabejelentések gyors elhárítását bízták, egymás közt csak, „sotétcínV'-szolgálatként emlegetik. Ide a legjobb szerelöket osztják be, mert igazán szükséges a tapasztalat a változatos hibák gyors és sikeres elhárításához. A sötétcímesek négyen vannak ezen a kirendeltségen. Közülük két szakemberrel — Nagy Mihállyal és Pakai Istvánnal — beszélgettem. Ki hinné, hogy a gyorsjavítóknak ma a legtöbb gondot egy Szeged nagyságú városban a fák okozzak! A közterületeken senki sem kurtítja a vezetékek között is burjánzó ágakat. A démászosoknak a hibát megelőző nyesésre nincs brigádjuk. Az előbb sorolt kilométerekre összesen 17 szerelőjük van. — Úgy hallottam, vizsgáznak is a gyorsjavító szolgálatra beosztott szerelök... — Igen. Helyi ismeretekből. Például tudnunk keli, hogy egy-egy trafóállomáshoz melyik utca melyik háza tartozik. Isnternünk kell a vágási biztosíték pontos helyét is: A szolgálati gépkocsijuk természetesen urh-adóyevővel van felszerelve. Ezen keresztül kapják meg a szerelök a műszakkezdéskor felvett címek mellé a munkájuk végzése közben beérkezett újabb hibabejelentéseket. Az aulóben polcokon szétszortírozva utazik a kellő mennyiségű, a gyorsjavítást segítő pótalkatrészkészlet. — Ha egy panelházból érkezik a bejelentés, hogy sötétbe borult a lépcsőház valamennyi lakása, már az érkezéskor tudják, hogy hol keressék a hibát? — Ez az egyszerűbb eset. A panelházakban három hibahely van: a vágási szekrény. az automata és a mérő. Persze, hogy ezekhez be tudjunk jutni, a kaou nem lehet zárva. Mostanában sok a gondunk a lépcsőházi bejáratokra szerelt elektromos zárakkal. — Az este érkező bejelentésekre hány óráig reménykedhet a panaszos, hogy még aznap megérkezhet a segítség? — Ami kilencig belefér a munkánkba, azt megjavítjuk. Hacsak nincs rendkívüli időjárás, aki fél nyolcig hívott bennünket, ahhoz mindenképpen odaérünk. — Naponta találkoznak emberekkel, megváltoztunk-e az elmúlt években, mi, fogyasztók? — Igen. Sokkal türelmetlenebbek lettek a bejelentök, mint mondjuk a 70-es években voltak. S fegyelmezetlenebb az áram fogyasztó honpolgárok egy része. Ez ulóbbi megjegyzést már az újságíró tette hozzá az előbbi párbeszédhez. Asztalos István kirendeltségvezetőtől tudom, hogy az utóbbi időben igencsak megszaporodtak a számla kifizetésének elmulasztása (Diait i áramkikapcsolások. A kényszerzárás a fogyasztók egv szazaiékánál fordul elö havonta. Ez az északi kirendeltségen egy hónapban mi-ntegy 200 esetet jelent. Vannak visszatérő „kuncsaftok" ezen a területen. Már előre tudják a szerelők néhány lakásról, hogy oda feltétlenül menni kell. Kiállítanak olyan munkalapokat is, amelyekre már eleve ráírják, hogy oda egyedül menni nem ajánlott. Ezek a kényszerzárások is a sötétcím-szolgálatra várnak. S persze később a visszakapcsolás is. Az 50 forintos kiszállási díj nem fedezi a fegyelmezetienkedök okozta többletkiadásokat. Olyan vendéglátósokról is hallottam a Démásznál, akik csak azért sem fizettek a pénzbeszedőnek, •, inkább rendszeresen kiprovokálták, hogy az ügyelet jelenjen meg náluk - a pénzért. Azután már szó nélkül kiegyenlítették a számlát. Mindenesetre furcsa kedvtelés az ilyen. A kellemetlen feladatok elvégzése ellenére sem sötét színű a sötélcím-szolgálat munkájának megítélése a lakosság körében. Kovács János üzemigazgatótól olyan levél fénymásolatát kaptam meg a minap, amelyben egy ház, lakói köszönetüket fejezik ki azért, mert olyan munkát is elvégeztek az ügyeletesek, ami korántsem lett volna a feladatuk. I. B. Enyhíteni a lakó kiszólgállatotteanát! Egy-egy újonnan felépült házban a legsűrűbben megforduló vendég a javításokat végző szerelő. Vizvezetékesek jönnek, asztalosok mennek, villanyszerelők, burkolók adják egymásnak a kilincset, a hibák pedig legtöbbször krónikusan visszatérnek. Hogy mi az oka az áldatlan állapotnak? Első megközelítésben egyszerű válasz: az építőipari vállalatok nem megfelelő munkája! ök azonban sok esetben másra mutogatnak, s az alapanyagokat, szerelvényeket szállító cégekre igyekeznek hárítani a felelősséget. A valódi ok azonban ennél sokkal összetettebb. Visszanyúlik azokra az időkre, amikor még a tömeges lakásépítés programja elkezdődött. Akkor ugyanis nem a minőség, hanem a mennyiség volt a döntő. Közben azonban változtak az idők- A lakásárak ugrásszerűen megnőttek, s egyre kevesebb „ingyen" lakást építtetett a társadalom. Míg a tíz évvel ezelőttihez képest megduplázódott a jövedelem, addig a lakásárak legalább megnégyszereződtek. Aligha csoda, hogy a vásárlók sokkal igényesebbek lettek, az apróbb hibákat is nehezen viselik el, hiszen jogosan érzik, hogy a lakásárak napjainkra elérték az elviselhetöség felső határát, S ezért adni is illik valamit. — Elképzelhetetlen lett volna régen, hogy valaki azzal a panasszal jöjjön, hangáthallás van a szomszéd lakásból! — mondja Laluska Pál, az OTP megyei fiókjának vezető jogtanácsosa. — Ma már ilyenre is akad példa. A hibák miatt indított perek száma tíz évvel ezelőtt csak 7-8 volt évente, ma már eléri az ötvenet is. Az emelkedő árakkal fordított arányban romlott a lakások minősége. A vásárló tehát enyhén szólva kiszolgáltatott. Ezen az állapoton kíván változtatni az a közelmúltban hozott minisztertanácsi rendelet, amelyik háromévre kötelezővé teszi a lakásjótállást. Ezután a lakó nem az OTP-vel, hanem közvetlenül az építővel állhat majd szemben, tőle kell, hogv követelje a hibák orvoslását. Ez jobb helyzetet teremt majd a vásárlónak, mivel saját ügyét minden bizonynyal jobban szem előtt tartja majd, mintha azt a beruházó képviselné. A technikai lebonyolítás is viszonylag egyszerűnek tűnik. Az átadáskor minden beköltöző kap egy jótállási jegyet, amelynek birtokában javíttathatja a hibákat. — De csak a január elseje után szerződött lakásokra vonatkozik az új rendelet, így a hatását csak egy-két év múlva érezhetik majd a vásárlók — mondja Kerekes Sándor, a megyei igazgatóság osztályvezető főmérnöke. Sajnos a legutóbbi időkig, a rendelet megjelenéséig a lakók nem igazán érvényesíthették jogaikat. Érthető volt a panasz, hogy minden tarlós fogyasztási cikkre — televízióra, hűtőgépre, de még egy karórára is — kötelező jótállást kell vállalnia a gyártónak. A sokkal nagyobb értéket képviselő lakásokra azonban nem. Közben szinte gyakorlattá vált, hogy egy-egy lakás átvételekor 8—15 ezer forintos értékcsökkentést is megállapítottak. — Valamelyest azért a rendelet nélkül is változott a helyzet az elmúlt években. Azelőtt a tervteljesités miatt szinte mindent átvettünk, most már csak a jó otthonokat vesszük át, de lakva mindig újabb és újabb hibák jelentkeznek. — Mire terjed ki az új, hároméves jótállás? — Szinte mindenre — mondja a legnagyobb építővállalat, a Délép műszaki igazgatója, Csala János. — Mennyire teremt ez új helyzetet a vállalatnál? — Mindenképpen törekednünk kell jobb minőségű lakások építésére. Az elmúlt évek hibái miatt mostanában felhalmozódtak a garanciális perek. Az idei „csúcs" 6(1 millió forint körül alakul! — Ügy tűnik, nem lesz könnyű. Hiszen a vállalat saját szavatossági főüzemet is iélre hozott évekkel ezelőtt. Mintha előrevetítenék, hogy nem képesek megfelelő minőséget produkálni! — Annak idején úgy tünt, szükség van erre! Ma már egyre többen támadják. A sorsát illetően még nem született döntés, de várhaló, hogy változtatunk ezen a felálláson. Hogy miért? Eddig aki épített, annak az volt az érdeke, hogy minél többet elszámoljon, ennek a minőség látta kárát. Az építőknek a teljesítmény számított, a kijavítás ára a szavatossági főüzemet terhelte, nekik okozott, mínuszt. Arrá törekszünk, hogy a jövőben az javítsa ki a hibát, aki elkövette. így nem lesz „érdekük" rosszul, de gyorsan dolgozni. — Ha mégsem sikerül, mit tehet a lakó? — Kérheti a hiba kijavítását, a vételár leszállítását, vagy a cserét. — Minden beépített szerelvényért az építőkön verik majd el a port. Visszafelé hogyan tudnak majd elszámolni a szállítókkal? — Ha valóban miattunk következik be hiba, azt kénytelenek leszünk kijavítani. Mi pedig tovább hárítjuk a kádat, a bojlert, a radiátort szállító cégre, ha a hiba az ő termékükben volt. Nem lesz egyszerű ... Szeréncsére a jövőben nem a lakónak kell bizonyítania, hogy a készülék miért hibás. Az építő nyilatkozik, elfogadja-e a kifogást, vagy sem. De neki kell indokolnia a döntést. Tizenöt napon belül a kivitelezőnek ki kell szállnia a helyszínre, és nyilatkoznia, elismeri-e a követelést. Ha időben nem javítják ki a hibát, a lakó maga is megcsináltathatja, s jelentkezhet a számlával. A hároméves jótállás bevezetése különösen időszerű most, amikor januártól a lakásépítés is a „szabadáras" kategóriába sorol át. Hogy ez mit jelent? Mindenki sejti, az árakat nem lefelé, hanem felfelé fogják tornászni. A megemelt árhoz azonban joggal várnánk el a jobb minőséget, hiba esetén pedig a gyorsabb, szakszerűbb javítást. Ha az építőipari vállalatok tartósan a piacon akarnak maradni, előbb-utóbb nem lesz más választásuk. Sem rendelettel, sem anélkül. Kafai Gábor Dioptriák, cégek» mellébeszélések Szemüveget kapni (venni) nem éppen ünnep. Eléggé nagy perverzitás, hogy sokan még örülni is kénytelenek. ha nem hetek-havak múltán jutnak szemüveghez. A Kelemen László' utcában két éve működő szép és modern Ofotértszaküzletben az az általános gyakorlat, hogy a „felirt" szemüvegre nem kell túl sokáig várni, sót: néhány napon belül már vihetik is a rászorulók. Még szemészorvoshoz sem szükséges föltétlenül elmenniük: számítógép elé ültetik az embert, a gép leméri a szem törőközegeit; a fénytörési rendellenességet hibátlanul kimutatja, s dioptriaértékkel jelzi, hogy ilyen meg ilyen erősségűre van szüksége a páciensnek. A szemüvegkeretet kényelmesen, ülve választhatja ki a vevő, a kiszolgálás udvarias, sőt, üzleten belüli büfé is csökkenti a várakozás unalmát. 1. A Magyar Optikai Művektől megvásárolt lencséket szakszerűen berendezett, az üzlethelyiségből nyiló műhelyben csiszolják. foglalják keretbe, illetve tárolják. Ez eddig nagyon rendben lenne, csakhogy az optikai müvek a „magas mínuszos" dioptriaértékű lencséket hiánycikként tartja nyilván és kezeli. Pragai Andrasné üzletvezető azt mondja: a MOM egyáltalán nem tori magát, hogy kielégítse a leneseigenyeket. Ez pedig annyit jelent: épp a nagyon megromlott látású, majdnem vak emberek kényszerülnek hosszú hónapokig várni, amíg megfelelő szemüveghez jutnak. Hogy miért nem gyárt az optikai művek elegendő mennyiségű lencsét? Prágai Andrásnénak vannak sejtései az okról (ezek szerintem igen helytállóak), de azt mondja: nyilatkozni erről nem jogosult, kérdezzem meg a gyártó céget. 2. Fölhívtam tehát az optikai müveket, ott Kiss György osztályvezetőt. Megkerdeztem tőle, elkopzelhető-e, hogy vállalata számára a szemüveg nem üzlet, s ezért helyette a jövedelmezőbb (például fototecnikai) ágazatokat fejlesztik? — Kiss György szerint amire szerződnek, azt ök mindig le is gyártják. Kapacitásuk azonban hagyományosan szűk, az alapanyag és a szerszámok pedig tűkés importból származnak. Ezért egyrészt igen drágák, másrészt gyakran késve érkeznek. Egyébként pedig — mondta — újabban már-már szállóigévé kezd válni, hogy a MOM „nem szállítja" le a megrendelt lencséket, s ez így nem igaz. Kérjem meg '— javasolta — a szegedi üzlet vezetőjét: adjon konkrét dátumokat, adatokat régen megrendelt, de nem szállított lenesekről. Konkrétumok nélkül semmit sem tud mondani s lépni. 3. Fölhívtam tehát Prágai Andrásnét, s kértem: adja meg néhány hosszú ideje „várakozó" megrendelos dátumát, hogy Kiss György tudjon mit lepni. A válasz: nagyon nagy munka lenne most csak úgy előkeresni a kartotékokat. En igazán nem akarom őt zavarni s hátráltatni — mondtam —, de igy nem tud kellő mértékben haladni az ügy. ö ezt elhiszi — válaszolta —, de nem szeretné, ha üzlete és a MOM közt megromlana a viszony. Továbbá kérte: tudósítsam majd őt, hogy mit intéztem a dologban. Ezt meg is ígértem, s közben eszembe jutott: tényleg, nagyon nagy munkával lehet összeszedni néhány adatot, és hát ami igaz, az igaz, a MOM-mal nem lehet viccelni. 4. Közben valaki elárulta nekem, hogy a kérdéses lencséket nem is Pesten, hanem az optikai müvek mátészalkai gyárában állítják elö. Fölhívta hát Mátészalkát. Szovati Tibor üzemvezető meghallgatta mondókámat, majd azt felelte: csak a „magas mínuszos" dioptriaértekü lenesekből van hiány. Közöltem: ezt eddig is tudtam, s talán megfigyelte, hogy epp ezek ügyeben beszélek vele. E lencsék gyártásához — igy az üzemvezető — különleges, tőkés importból származó gépek kellenének, melyeket az optikai művek gyárai és üzemei jelenleg sajnálattal nélkülöznek. A gépek egyébként már meg vannak rendelve, sőt, ki is választották a legszükségesebbeket, csak hát éppen pénz nincs rájuk. Talán a jövő év júniusáig be tudják azokat hozni, ez azonban kétszer sem biztos. 5. Birtokomban volt még egy telefonszám, az optikai müvek ¿zemüveglencseuzeméé. Gondoltam, folhivom azt is, hisz ennél kompeten^ebb helyet lencseügyben föltárcsázni nem lehet. Szabó István üzemvezető legelőször is arra volt kíváncsi, ki adta meg a címet és a számot. Kisvártatva a tárgyra tért, s közölte: feketén-fehéren bizonyítani tudja, hogy két hétnél régebbi megrendelés nála egyáltalán nincs, ö a határidőt effektive betartja, és nagyon csodálkozik, hogy a szegedi üzlet olyan termékek dolgában is nála reklamál, amiket nem ő gyárt. Kérdésemre — vajon hol állítják elő-a szemüveglencséket, ha nem a szemüveglencse-üzletben? —, azt válaszolta: nonszensz, hogy telefonon kérnek tőle interjút. Ezt én is beláttam, udvariasan elköszöntem, és letettem a kagylót. A „magas mínuszos" lencsékre szoruló emberek pedig továbbra is várakoznak, számlálva a hónapokká kerekedő heteket. Farkas Csaba