Délmagyarország, 1987. november (77. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-18 / 272. szám

3 Szombat, 1987. november 21. Magukon segítenek A napközi otthonos, me­leg. A 92 éves Pali bácsi rangidősen jár-kel a '„lá­nyok" között, akik a nagy­asztal körül beszélgetnek, újságot olvasnak. Kézimun­káznak is néhányan, és szí­vesen csinálnának más ap­róbb, könnyű munkát, de most nincs. Pedig a szaty­mazi ember idős korában se szívesen ül tétlenül, s ta­valy a gyufásdoboz-kószi­téssel keresett kis közös pénz is jól jött például a csorvási kiránduláshoz. A hosszú téli napokra különö­sen szívesen vennének va­lami elfoglaltságot — s va­lószínűleg nem elsősorban a helyi tanácstól kaphatnának segítséget, hanem szegedi üzemektől. (Ha jól utána­gondolnak 1 a lehetőségek­nek, ugye tud valamelyik cég hasznos aprómunkát adni?!) Gondoskodni A tanácsiak, a házi szo­ciális gondozók figyelme, törődése most a tanyán élő öregek felé kell sokszoro­zódjék. A téli hónapokban ellátni őket komoly feladat. Nagyon, de nagyon kellene hozzá legalább egy gépko­csi — például egy Barkas —, hogy naponta időben megkaphassák az ebédjüket, a falu 400 adagos konyhájá­ról, a boltból kért élelmet és napi cikkeket akkor is, ha az utakat már befedi a hó. Az a Barkas még a ta­nyai boltok áruválasztékát is bővithetné, az alapellátás javítását is szolgálhatná. Hogy a 3 ezer 500 szatyma­zinak számító lakos tanyá­kon élö 60 (!) százalékának több juthasson. Mint a köz­ségben élőknek. Ott adottak és jók a lehetőségek a mi­nél teljesebb alapellátáshoz. A Szatymaz és Vidéke Afész még a friss húst is biztosít­ja naponta hentesüzletében. A többi bolt áruválasztéka is megfelelőnek mond haló, de lehetne és akarnak is rajta javítani. Például az­zal, hogy megoldják: egy­szerre érkezzék az üzletbe a kenyér és a péksütemény. S azzal, hogy a napiokban a falu közepén új vegyibolt, gazdabolt nyílik széles áru­választékkal. Biztosan nem kis örömére majd a Szaty­maz környéki "mintegy 800 kiskerttulajdonosnak is. Akiknek étellel, itallal ellá­, tásáról tavasztól őszig a hétvégeken szintén gondos­kodni kell. A gondoskodásban persze mindig, mindenkor legelsők a helybeliek érdekei. Most például az, hogy megoldják a jószágnevelő gazdák szá­mára a terménydarálást. A Móra Tsz bezárta darálóját. Más lehetőség után járnak a tanácsiak, mert nagyon pontosan tudják, hogy en­nek a „szolgáltatásnak" len­nie kell, ez a gazdálkodó falusi ember számára alap­szükséglet. S nem mindegy, hány kilométerre és hogyan kell szállítani oda-vissza a terményt. A Homokgyöngye Termelőszövetkezet őröl ez­után a szatymazi gazdáknak is a megállapodás szerint, ha odaviszik a terményüket a körülbelül három kilomé­terre levő darálóba. A szál­lításban meg — legalább a saját tagjainak — segíthet­ne jármüvei a Móra Tsz. Remélik, fog . . . Hiszen ed­dig is igyekezett „beszállni" a falu fejlesztésébe, most például éppen a gázvezetés­ben számíthatnak rá. boltok előtti autóparkoló, s a napokban elkészült torna­terem munkálataival szerez­ték. A hét és fél milliós beruházású tornateremre a településfejlesztési hozzá­járulás forintjai mellett fél­millió forintot érő társadal­mi munkát „költöttek". S nemcsak az iskola, a gye­rekek szolgálatára: máris szervezik, hogy az új tor­nateremben a falu felnőtt­lakossága is testedzési, szó­rakozási lehetőséget kapjon. A szórakoztatás, a kultu­rálódás érdekében a kultúr­háziak is próbálnak többet tenni mostanság. Elsősor­ban a fiatalokat akarják vonzani, megnyerni. Az idő­sebbekben — képletesen szólva — a Kamenszky Bé­la-féle barackmagokkal el­ültetett, nemesített gazdaér­deklődést, tudásvágyat, igényt szeretnék ébresztget­ni, s a helyi hagyományok ápolását. Mindehhez a p>énz mellett sok leleményre van szükség, ötletre, ajánlkozás­ra, vállalkozó szellemre. Olyasmire például, hogy a takarékszövetkezet részköz­gyűlése előtt elhangozhas­sék egy közérdekű ismeret­terjesztő előadás... Figyelni Az ismeretterjesztésre, a naprakész helyi információ­szerzésre az igény a község vezetőinél a legerőteljesebb. Tudják, hogy csak széles körű tájékozottságra épül­het a lakosságról való gon­doskodás, ami a legfonto­sabb számukra. Ezzel lehet igazán egy falu nepesseget megtartani, a települést fej­leszteni. Ha még a csalá­dokra. az egyes emberekre is figyelünk. Szatymazon teszik is ezt a tanácsiak. Családsegítő figyelmük látó­sugarában éppúgy benne van a tanyán apjával élő rokkant fiatalember, mint a problémás falusi nagycsa­lád. A pedagógusok több­sége jó partner ehhez a családsegítéshez, a törődés­hez. Igaz, velük is törődnek ezen a településen. Egészen olyan „apróságig", hogy a Szegedről ide tanítani já­rók igényeihez igazodva egyezkedtek a buszmenet­renden, s reggelente 7 óra 20 perckor viszi a Marx térről a „pedagógusjárat" a Szatymazon oktatókat... A közlekedésre az itteni­eknek egyébként nemigen lehet panasza, vonatok, bu­szok szolgálják az igénye­ket, jól. Végső soron persze ez is a jó alapellátottsághoz tartozik, de mégis csak az lenne az igazi, ha ezekre a járművekre kisebb 'bevásár­lások, javíttatások, szolgál­tatások intézésére nem kel­lene felülniük. Hanem azok helyben lennének megoldha­tók. A szolgáltatások bizto­sítására szüntelen erőfeszí­téseket tesznek. Az itt le­telepedő kisiparosok nem­csak adóalap-kedvezményt kapnak a tanácstól, de em­beri törődést is. Míg számos környékbeli településen nincs, itt van például férfi­és női szabó, fodrász, ci­pész, órás, tv-szerelő is. A fodrász, a cif)ész, a kozme­tikus számára most már sa­ját szolgáltatóháza is lesz a falunak, mert a tanács ,650 ezer forintért megveszi a Sándorfalvi Ruházati Szö­vetkezet számára gazdasá­gosan már nem üzemeltet­hető épületet, s bérbe adja a kisiparosoknak. Hogy se­gítsék például az olyan mesterembert, aki a cipőja­vítás mellett készséggel yar­rugatja meg a szakadozó is­kolatáskákat is . . . Mert a helybéli szolgálta­tás, alapellátás biztosítása a lakosság szolgálata. Ami sohasem tartozott a látvá­nyos eredményeket villogta­tó községfejlesztési rubri­kákba. Ha viszont hiány­zik belőle valami, bizony, szóvá teszik. Szatymazon is. Ahol most — úgy tűnik — az eddig sok erőfeszítéssel megteremtett biztonságos alapokon, a településfejlesz­tés újabb szakaszában a fi­nomítások ideje következik, ami a népességmegtartást emberközpontúan célozza. Szabó Magdolna Összefogni A soron levő „nagyberu­házás" ugyanis a gázveze­tés, amiben segíti a helyie­ket a Zöldért Etüd-üzeme és a Finn—Magyar Barátság Tsz is; de nagyon sok tár­sadalmi munkára is szük­ség lesz. Amitől egyébként nem félnek a szatymaziak, van benne gyakorlatuk. A közelmúltban megépített több mint 3 kilométernyi szilárd burkolatú út, a 3 .ezer 200 méternyi járda, a Tej és egészség A tejtermékek minőségé­ről és egészségügyi vonat­kozásairól tudományos ta­nácskozást rendeztek ked­den a Magyar Tudományos Akadémia székházában. A részvevő 300 orvo6, élelmi­szer-technológus és dieteti­kus a tejtermeléssel, a tej­termékek gyártásával va­lamint a tej egészségtani hatásával összefüggő tudo­mányos kérdéseket vitatta meg. A rendezvényt Szent­agothai János akadémikus nyitotta meg. » Papócsi László, mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszterhelyettes tartott be­vezető előadást a tejterme­lésről, a tejtermékek gyár­tásáról valamint fogyasztá­sáról. A tanácskozáson négy szakelőadás hangzott el a tej élelmezés-egészségügyi és táplálkozásbiológiai vonat­kozásairól, a korszerű tej­termékek gyártá(sáról, Va­lamint a tejtermékekben előforduló idegen vegyi anyagokról. Zsemlemorzsa A szakmában elismert, nem csupán életkora miatt tekintélyes kolléga­nőnk tartott évekkel ezelőtt kiselő­adást arról, miként tud spórolni egy okos háziasszony. Nála jóval fiatalabb hallga­tósága kissé meglepetten állapította meg, hogy a jól kereső, a gasztronómiával hi­vatásszerűen foglalkozó és otthon készí­tett remekeiről is híres kolléganőnk mi­lyen fontosnak tartja: egy csepp, egy fa­lat étel se vesszen kárba. Recepteket is hallottunk tőle: miként lesz hamis fran­ciasaláta a húslevesben főtt zöldségből, hortobágyi palacsinta a harmadik tálalás után is a lábas alján mardt pörköltből, kocsonya a túlméretezett levesből, pogácsa a megunt krumplipüréből. Magam is hálás vagyok neki, tanácsa­it megfogadva, sok gyors vacsorát tálal­tam már családomnak, s egyre ritkábban kényszerülök a maradék ételek kidobásá­ra. Nem a szükség visz rá. A józan eszem rákényszerít, hogy a konyhában is taka­rékosabb legyek. Nem vagyok egyedül. G. meséli, hogy a múlt vasárnap dél­után vagy másfél óráig darált. Régebben a száraz kiflit, kalácsot, a zsemlét ugyan­úgy kidobták a szemétbe, mint a kétna­pos veknivéget. Nem volt érdemes baj­lódniuk az összegyűjtéssel, itt a városban nincs olyan ismerősük, aki disznót hizlal­na, s boldogan megetetné a jószággal a száraz kenyeret. De ahogy romlott a bolt­ban vett, zacskós zsemlemorzsa minősége, s ahogy fölszaladt az ára, rájöttek: ennél ők különbet tudnak otthon csinálni. G. darált hát vasárnap délután, értelmesehb tevékenységhez amúgy is fáradt volt már. Egész délelőtt dolgozott, ügyeletet vállalt, némi plusz pénzért. A morzsa megtöltött egy nagy üveget, s még ha a darálással elfogyasztott áramot le is számolják, nyertek a művelettel vagy harminc fo­rintot. K. nem azért; vett mélyhűtőládát, mert a spórólt pénzének keresett helyet. (Hitel, re vette, még mikor lehetett.) Azért szán­ta el magát, mert rájött: három kiló hús­ból ugyanannyi ideig tart pörköltet főz­ni. mint ha egy alkalomra, hármuknak szánná, fél kilóból. Fölrakja a nagy kuk­tában főzni, s ha kész (jut eszembe, így gázt is kevesebbet „fogyaszt", noha áta­lányt fizet érte), szétszortírozza műanyag dobozokba. Tavaly kérte névnapjára a fedeles alkalmatosságokat, de már bánja. Időközben rájött ugyanis, hogy a készen kapható családi fagylalt műanyag dobozai legalább annyira megfelelnek a célnak. Elmossa, s gyűjti azóta a sajt- és vaj­krémek tartóit is. Igaz, ezek helykihasz­nálása — kerekek lévén — nem a leg­szerencsésebb a mélyhűtőben. Mégis, mi­lyen jó elővenni egyet-egyet, ha télen ep­ret, málnát kíván meg a gyerek. A fa­gyasztott nyári gyümölcs fele annyiba kerül, mint a télen vett mirelit. Zs.-t a villanybojler késztette rá, hogy meghonosítsa, amit még évekkel ezelőtt osztrák vendégeitől hallott. Elkéék is pe­dagógusok, mint ők, közepes keresetűek, pár schilling nem számítana, s mégis, sa­játos fürdési szisztémát vezettek be. salzburgi otthonukba. Kétéves kislányuk után megfürdik a mama, a fiúcska vizé­ben meg a családfő. Zs. akkor meglenö­dött a dolgon, de ma már azt mondja: ugyan, ne finnyáskodjunk, a mi gyereke­ink sem annyira koszosak, hogy a fürdő­vizüktől irtózni kéne!... Habfürdőt rit­kábban vesz, s már nem akarja a víztar­tályt nagyobbra cserélni. E sténként, villanyoltás után, jólesik pár percre ablakot nyitni, friss le­vegőt engedni a szobába. Könyö­kölök a párkányon, nézem szemben a szalagházat. Mögötte deréktól fölfelé lát­szanak a tízemeletesek, s bár sosem szá­moltam meg, úgy saccolok, ezernél több lakás ablaka néz rám. A „szemek" tíz óra után jórészt becsukódnak, egyre-másra hunynak ki a fények, tizenegy órára már csak egy-két ablak mögött látni világos­ságot. Velem éppen szemben egy nö tesz. vesz a konyhában. Fiatal vagy öreg. ilven messziről nem tudom eldönteni, de ide­oda mozgó alakja azt sejteti: főz. Talán épp mélyhűtésre szánt pörköltet oszt do­bozokba. Becsukom az ablakot, teszem, amit a többiek: sietek gyorsan elaludni. De a zsemlemorzsa nem hagy békén. Nekem is meg kéne próbálnom, ha tényleg annyival finomabb, mint a bolti . . . Tompa már az agyam, de még eszembe jut, hogy azt ígértem: holnap megírom azt a vezércik­ket végre az életszínvonal-politikáról, s ezzel összefüggésben az átlagember, köz­érzetének, életmódjának változásairól ... Hogy is akartam kezdeni?... Nem jut már eszembe semmi ... csak ... a zsem­lemorzsa ... Pálfy Katalin Több újdonság Migérl-kiáliíiás Szegeden Tegnap, kedden az Ifjú­sági Házban megnyílt a Migért '87 elnevezésű kiál­lítás — a Műszer és Iroda­gép-értékesítő Vállalat né­hány év elteltével ismét be­mutatja Szegeden az általa forgaLmazott termékeket. Mint Tompa Sándor vezér­igazgató elmondta, országos kőrútjuk egyik állomásaként — Pécs, Kecskemét, Bábol­na és Győr után — érkez­tek városunkba. Legnagyobb műszer-és irodagép-értékesí­tő vállalatunk 6 milliárd forint értékben több mint 15 ezer termékkel kereske­dik évente, s a jövőben me­gyénk iparcikkeket forgal­mazó vállalataival is szeret­nének kereskedelmi kapcso­latot létesíteni. A Migért nagykereskedelmi áron szál­lítaná a megyei partnernek a termékeket, így a viszont­eladás révén nem érné ká­rosodás a vásárlót. A ko­rábbi 5,1 százalékos árrés helyett egyébként most 4 és fél százalékos árréssel dol­goznak. Nagy forgalom — kis ha­szon, ez a jelszavunk — je­gyezte meg a vezérigazgató, s hozzátette: a standard­termékek ára a jövőben sem fog változni. A vállalat 60 százalékban hazai, 25 szá­zalékban szocialista és 15 százalékban tőkés importból származó termékekkel ke­reskedik. Az idei év újdon­ságai mindenképpen a ja­oán távmásolók, a Parabola Isz által gyártott parabola­antennák és a négygyújtős elektronikus pénztárgépek. Az utóbbiakat jelenleg az Itv békéscsabai területi üze­me gyártja, s alkalmazásuk révén az új adórendszer megkövetelte alapár, hozzá­adottérték-adó, forgalmi adó és a végösszeg egyszerre je­lenik majd meg a számlán, illetve csekken. Persze — a konvertibilis valuta megta­karítása ellenére — a japán gépek „rohamának" való­színűleg itt sem tud majd ellenállni a hazai ipar és kereskedelem. A kiállítást — melyen csehszlovák és szovjet kül­kereskedelmi vállalatok is részt vesznek — ¡ma és hol­nap 10—17, pénteken 10—15 óra kőzött tekinthetik meg az érdeklődők. D. A. L. Falugyűlés Röszkén Az áldozatkész véradásért elismerő oklevelekét és jel­vényeket adtak át az ön­kéntes véradóknak Roszkén a falugyűlés kezdetén. A ta­nácselnök Magyari László a Kiváló Véradó kitüntetés arany fokozatát adta át Lenko Antalnak, Ördög Szil­veszternek, Sáfár Józsefnek, Somogyi József nének, Tari Zoltánnénak és Tóth Ist­vánnénak. Ezüst fokozatú el ismerést László László, Marki Szilveszter, Szász Gé­za és Tari Zoltán vehetett át, a bronz, fokozatot pedig Márki László és Molnár Pálné kapta. Ezután a községpolitikai célkitűzések teljesiú.serül, a tel ep ü lésfej 1 esz tés i hozzá ja ­rulás felhasználásáról be­szélt a község tanácsának elnöke. Az idén felújították az általános iskola napközi otthonos konyháját és köz­ponti fűtést szereltek az is­kola valamennyi tantermé­be. A tájékoztató után néhá­nyan szót kértek. Felvetet­ték. hogy az óvoda szűkös, nem megfelelőek a körül­mények. Más az utcán lé­vő fák védelmében beszélt. Arról volt szó. hogy a csa­tornaépítés miatt az útban lévő fákat ki kell vágni. Ezeket sokan sajnálják, nem akarják azokat kiszedni, de igy akadályozzák az építést. A tanácselnök azt vála­szolta az óv<KJáró! panaszol­takra, hogy nem érdemes már a régi óvodát toldoz­gatni, nem érdemes felújí­tani. A most működő óvo­dához épitenek egy új szár­nyat. A tervek szerint a kö­vetkező év őszére fejezik be a bővítést. A község ivó vízszükségle­tét jelenleg két kút bizto­sítja, de ezek már elöreged­tek és emiatt új kutat kell fúrni. Ehhez nem kapnak anyagi támogatást, így kö­zös összefogással, a lakos­ság segítségével kell ezt a munkát elvégezni. Furcsállottam, hogy senki sem kérdezett a gázvezetés­röl, noha az elnök elmond­ta, hogy a környező közsé­gek összefogásával lehető­ség kínálkozik arra. hogy a határ menti községben is használhassak a korszerű futóenergiat. A. S. A műholdas adásokat Schmidt is lehet majd Andrea felvétele velük fogni

Next

/
Thumbnails
Contents