Délmagyarország, 1987. november (77. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-16 / 270. szám

Ilctfő, 1987. november 16. S Híd az autópályán Elkészült a leendő Mö-ás autópálya körgyűrű első hídja, amely a Kecskemétre vezető 50-es utat ívelj át Budapest határában. A terhelési próbák is megtörténtek, ám a 60 méter hosszú, 12 méter széles hídon egyelőre csak az építők járművei közlekedhetnek; ez számottevően megkönnyíti munkájukat, ugyanis ezentúl nem kell gépeikkel átjárniuk —• a forgalmat is akadályozva — az 50-es úton, folyamatosan dolgozhatnak. A készülő MO-ás autópályán még 12 közúti híd épül. A munkák megfelelő ütemben haladnak: az !M5-ös autópálya és a Dunaharaszti közötti 7 kilométer hosszú szakaszon a gépek eddig 200 ezer köbméter földet mozgattak meg, s dolgoznak a budai oldalon, Nagytétény terségében. Amennyiben az időjárás kedvez, s nagyobb fagyok nem lesznek, karácsonyig folytatódik az útépítés. A téli pihenő föltehetően február végén érhet véget, ekkor újból felvonulnak a gépek, s tavasszal már az aszfaltozás is megkezdődik. Szakmunkástanulók versenye Szombaton befejeződött Debrecenben, a Baromfifeldolgozó Vállalatnál az élelmiszeripari szakmunkástanulók idei versenye. Békéscsaba és Kecskemét után harmadízben került sor a találkozóra; a versenyen tizenhárom baromfi-feldolgozó vállalat több mint negyven fiatal szakmunkása vett részt. Az elméleti feladatok után hét gyakorlati munkaműveletet kellett elvégezni. Az egyéni verseny győztese Pataki Zoltánná (Szentes), második Farkasné Nagy Teréz (Hernád, Március 15. Tsz), harmadik Simon Erika (Kecskemét). A csapatversenyt a kecskemétiek nyerték. — Mit szállíthatunk? — kapnan Körbe a fuvarosok a Tüzép-telep bejáratánál. — Mit tudnak szállítani? — Jó pénzért mindent! — Jó téglát is? — Ha megfizeti, megoldjuk... Mennyi kellene? — Hát. . .! Egy vikendházra való, cseréppel — bátorodom neki. Látva határozatlanságom, az egyik gyanút fog: — Mit handabandázik, szaglászgat itt? Van téglajegye, vagy nincs? Tűnjön a ... Jobbnak látom odébb állni. A telepen lehangoló látvány fogad. Az ürességet a kod sem tudja eltakarni. Itt-ott árválkodik csak egykét rakás tégla. Cserépből csak néhány hever az út mellett, valaki ott felejthette. De ezzel legföljebb csak egy kutyaólat lehetne betakarni. — Sokan azt hiszik, jól járnak, ha most gyorsan beszereznek mindent. Tévhit, hogy az idén vásárolt építési anyag számláját, majd be lehet nyújtani jövőre, ha kész a ház — mondja Héti Csabává, a városi tanács osztályvezetője. — Adó-visszatérítés ugyanis csak azoknak jár, akik január elseje után vásárolnak. Az emberek azért számolnak. Mi éri meg jobban? Most vásárolni olcsóbban, vagy jövőre drágábban, és élni a visszatérítéssel? Nem titok az áremelés, hiszen hivatalosan is megjelent a közelmúltban, hogy a cserép 67 százalékkal, a tégla 31-gyei, a cement 31,1 százalékkal kerül többe jövőre. Ezt még ..megfejelik" 25 százalékos forgalmi adóval is. Visszaigényelni pedig csak akkor lehet, ha lakást épít vagy bővit a vásárló. Ezek után nem csoda, hogy a cserép, a tégla szinte egyik napról a másikra hiánycikk lett. Hiszen ki lesz bolond január elseje után feketén vásárolni, attól, aki nem tud számlát adni? * — Csak érvényes építési engedelyre adunk ki téglát, cserepet! — fogad Kókai József, a Tüzép területi igazgatója. — Tehát a csalás kizárva! — Azért nem egészen. Aki fel akar vásárolni, más csatornákon is beszerezheti az árut. A gyártók, úgy tudom, semmiféle papirt nem kérnek. Aki odamegy, kiszolgálják. Akad más megoldás is. Hiszen csak egyetlen építési engedély kell, s arra bárhol lehet vásárolni, hiszen bevonni nem lehet. Aki Szegeden már vett téglát, egyetlen engedéllyel körbe járhatja a megyét, s még néhány házra valót összeszedhet, ha ügyes. — Miért nem úgy bánnak ezzel a papírral is, mint patikus a recepttel? Ha rábélyegeznék, kinek, miből, mennyit adtak ki, máshol nem manipulálhatnának vele! — Ügy igyekszünk védekezni, hogy elsősorban az anyagbiztosítási szerződéssel rendelkezőket szolgáljuk ki! A sorolásnál ők az elsők. Akinek érvényes szerződése van, annak garantáljuk, hogy még az idén megkapja az építőanyagot! — Amikor ilyen nagy az elővásárlási láz, előfordulhatnak ügyeskedők. Kár is lenne tagadni, sokan visszaélnek a helyzettel. A fuvarosokkal egyszerűen nem lehet mit kezdeni. A vásárlók többsége rájuk van utalva. Hiába a szigorítás, ők ki tudják játszani. A rakodás évek óta szabadáras forma, abba mindent el lehet bújtatni, még a csúszópénzt is. Nincs az a bíróság, amelyik rájuk tudná húzni a vizes lepedőt. * A sorban állók is tudják, mitől döglik a légy: — Nézze uram! — mondja egy negyvenes úr. — Aki az idén nem építkezik, az hülye, aki nekifog, az meg belehülyül. Hetekig ki kell ide járni, hogy Valamit kapjon az ember. Aki tudja a módját és pénze is van, annak gyorsabban megy. Egy jó neppernél mindig van egy-két építési engedély, néhány téglajegy, amire kiszolgálják. A szívességnek persze ára van . .. A legnagyobb gond, a cserép beszerzése. Többen panaszkodnak, hiába tudják, hogy Békéscsabáról elindult az áru, az legtöbbször útközben .elvész". A válasz? Az idén Szegedre csak felét szállították a tavalyi cserépmennyiségnek. S ez igaz is. Csakhogy — Ez a cserépügy kész „mese" — mondja a telefonba Janovics Mihály, a gyár kereskedelmi osztályvezetője. — Kényszerszerződést kell kötnünk a Tüzéppel. Az árunk 90 százaléka az övék. Mi ennek már becsülettel eleget tettünk az idén. Innen minden szállítmány elindul! Elképzelhetetlennek tartom, hogy útközben elvesszen. Csakhát mi sem tudunk eleget gyartani. A tavalyi 60 millió darab helyett csak 51 millió az idei termelésünk. — A gyárból kik vihetnek cserepet? — Csak a dolgozóinknak adunk, ha van építési engedélyük! — Sokan kopogtatnak? — Külön ügyintézőt vettünk fel az érdeklődő levelek megválaszolására. A Szegedi Téglagyárban még ennél is „szőrös szívűbbek" — Saját dolgozóinknak sem tudunk téglát adni! — mondja Fejes Ernő igazgató. — A termelésünk tízszeresét is el tudnánk most adni. Húsz-huszonötezer darab Uniform blokktéglát gyártunk naponta, folyamatos műszakban. Ml csak azokat szolgáljuk ki, akik hozzák az utalványt a Tüzéptől. Mi a véleményük a Csongrád Megyei Kereskedelmi Felügyelőség szakembereinek? — A kereskedelem mégcsak bírná a rohamot, de az ipar nem készülhet fel arra, hogy egyik napról a másikra ennyire megugrik a kereslet — mondja Bánáti Antal felügyelőség vezető. — Visszaélésről érkezett-e bejelentés? — Októberben mi magunk vizsgáltuk meg, milyen a forgalom. Hiányhelyzetben nehéz versenyről beszélni. Az ellenőrök a megye több téglagyárában találkoztak áruvisszatartással. Két esetben bírságot is kénytelenek voltunk kiszabni. A többlettermelésnek nemcsak a szűkösnek bizonyult kapacitás a gátja. A tégla, a cserép ma még jelentős állami dotációval kel el. Ha növelni akarják a termelést, elő kell teremteni a támogalásravalót is. Erre a döntés azonban csak későn született. Ez is növelte a hiányt. Befejezetlen építkezések anyag után kutató gazdái és építkezni talán nem is akaró felvásárlók rohamozzák mostanában a tüzépeket. Nem mindig azoknak jut áru, ,akik tisztességesek s tetőt szeretnének a fejük fölé. Legfeljebb csak az lehet vigasztaló, hogy a helyzet átmeneti Vagy ez sem mentség? — Azt mondják, egy téglája mindenkinek van, a börtön falába beépítve. Néhány csalónak, „cseréptörő" játékosnak ki is utalnám! — fakad ki az egyik sorban álló. — A hiány ugyanis nem ment fel senkit a tisztesség alól. Rafai Gábor Egyezség vagy ítélet? Vita az árkiegészítésről A konfliktus lényege meglehetősen egyszerű. Azon vitatkozik a Dél-alföldi Pincegazdaság és a Kisteleki Űj Élet Tsz, hogy meg kell-e osztaniuk a közösen telepített szőlő után a kedvezőtlen termőhelyi adottságok miatt járó állami támogatást. A pénzt a téesz számlájára utalják át. A pincegazdaság azt mondja, meg kell osztani; a téesz azt erősíti, nem kell megosztani. Első látásra úgy gondoltam, itt a hazai gazdaság egyik modell értékű konfliktusa látható: két sovány malac visítva igyekszik ellökdösni egymást a mind jobban elapadó állami csecs közeléből. Mint már annyiszor, a valóság ezúttal is összetettebbnek bizonyult. Hogy az olvasó értse az előzményeket, vissza kell tekinteni a hetvenes évek elejéig, amikor is a homoki téeszeknek nem volt elég pénzük, hogy nagy területen telepítsenek szőlőt, a pincegazdaságnak viszont volt. Így zajlottak le az úgynevezett kooperációs telepítések, amikor a költségek 49 százalékát a pincegazdaság, 51 százalékát az adott téesz viselte. Nyolc gazdasággal kötöttek ilyen szerződést, amelynek a feltételei közé tartozott, hogy a megtermelt szőlőt csak a Dél-alföldi Pincegazdaságnak lehet átadni. Az évek során többféle minősítést hallottam erről a szerződéstípusról: amikor sok szőlő termett, akkor a hosszú távra tervezett és biztonságos értékesítés alapvető eszközeként emlegették, amikor azonban kevés szőlő termett, és BácsKiskun megyében többet adtak volna érte, akkor nemes egyszerűséggel csak rablószerződésnek titulálták a termelők. A mostani vta a következőképpen fest, a Kisteleki Üj Élet Tsz oldaláról, Gömöri Árpád elnök szavaival: fi •< r>..vi'iozi is ,.ss»ii — Idér) októberben megjelent nálunk a pincegazdaság kooperációs osztályvezetője és közgazdasági igazgatója. Közölték, hogy mint kooperációs partner, igényt tartanak a saját vagyoni betétjükből 2 millió forintra, továbbá a kedvezőtlen termőhelyi adottság miatti állami árkiegészítésből 800 ezer forintra. Egy hét múlva személyesen is beszéltünk az igazgatóval és a helyettesével. Akkor fölmerült, hogy a 2 millió forint vagyoni betét visszautalását elhalaszthatnánk a 90-es évekre, a kért 800 ezer forintból pedig 1987-ben megelégszenek 200 ezer forint átutalásával. Ha a szövetkezetünk ebbe nem egyezik bele, akkor a kooperációs szerződést visszamenőlegesen, 1987. január elsejétől felbontottnak tekintik. — Miért nem egyeztek bele? — Mert a szövetkezetünkre hátrán^s volna ez a megoldás. A kooperációs szerződés szerint az ágazati nyereség vagy veszteség is megoszlik az együttműködő felek között. A korábbi években, amíg szép nyereség volt a szőlőn, addig a pincegazdaság mindig megkapta ebből a részét. Az utóbbi években, a fagykárok miatt, állandóan veszteséges a szőlőtermelés. Idén a veszteséget kellene elosztani, ez alól viszont már szeretnének kibújni. — És az állami támogatás? — A személyes beszélgetes után jó két héttel kaptunk egy levelet, amelyben már nem esik szó szerződésbontásról, vagyoni betétről, viszont 4 évre visszamenőleg követelik az állami támogatás rájuk eső részét. A levél záradékában szerepel, hogy ha nem teljesítjük a követelésüket, percinek. Az a döntésünk, hogv nem bontjuk föl a szerződést, érdekeinket bírósági úton érvényesítjük. — Mire alapozzák ezt? — A kedvezőtlen termőhelyi adottság jogosít fel az árkiegészítésre. A kooperációs szerződésben szó sem volt arról, hogy ezt meg kell osztani. Semmilyen, általunk ismert jogszabály nem utal arra, hogy a támogatásra a kooperációs partner is igényt tarthatna. A támogatásra az jogosult, aki a terméket a kedvezőtlen adottságú területen előállítja. 1987-ben 13 milliós árbevételünk esett ki, a szőlő fagykára miatt, nem kívánjuk átadni még az állami támogatást is. — Az állami árkiegészítés bem a földre, hanem 'a "termék árbevétele után jár — mondja Dudás László, a Dél-alföldi Pincegazdaság igazgatója. — Mi nem azt kérjük, hogy adják ide a dotációt, hanem hogy szerepeltessék a szőlőültetvény bevételei között. Nem akarunk kibújni a veszteség térítése alól sem. 1985-ben átutaltunk 1 millió 938 ezer forintot, 1986 után elismertünk 2 millió 54 ezer forint veszteséget, amelynek egy részét később fizetjük ki. 1987-ben körülbelül 2,5 millió forint jut ránk az Üj Élet Tsz szőlőtermesztési veszteségéből. Mi csak azt akarjuk, hogy ezeket az összegeket a téesz csökkentse az árkiegészítés arányos részével: 1985-re 335 ezer, 1986-ra 449 ezer forinttal. — Ezen az alapon a többi élelmiszeripari vállalat is elkérhetné a homoki téeszektől az árkiegészítést. — Mi azért kérjük, mert 49 százalékkal beszálltunk az ültetvénytelepítés költségeibe. A Kisteleki Üj Élet Tsz a legkellemetlenebb kooperációs partnerünk: köteles volna nekünk minden adatot megadni, ami összefügg a szőlőültetvény mérlegével, de még azt sem tudjuk, mennyi árkiegészítést vesznek fel utána. P"edig mi zokszó nélkül fizettük a veszteséget, nem firtattuk hogy jogos-e, amekkora általános költséget terheltek az ágazatra. Vannak az inkorrektségnek határai, ami után már elveszti a türelmét az ember. Kellő jóindulattal meg tudtunk volna egyezni. Ha a bíróság dönt, valamelyik fél kidob 130 ezer forint eljárási illetéket az ablakon. De hát a levelünkre sem válaszoltak. A megegyezéshez, persze, kölcsönös bizalom kellene, aminek ma nyoma sincs a két cég viszonyában A pincegazdaság igazgatója ugyan a korrektséget hangsúlyozza, voltaképpen azonban ő sem engedhet meg magának különösebb financiális nagylelkűséget. Nagyjából 30 millió forintos nyereséget várnak, ebből 10et mindjárt elvisz a kooperációs ültetvények vesztesége, nincs miért csodálkozni, ha futnak a pénzük után. A Kisteleki Üj Élet Tsz-nél két. éve volt egyedi rendezés, 7 millió forintos, vissza nem térítendő támogatást, illetve hitelelengedést kaptak, de azzal a szigorú fel. tétellel, hogy most azután csakugyan nyereségesen kell gazdálkodniuk. Ha a pincegazdaság el nem perli az ái kiegészítést, akkor is legfeljebb 100 ezer forint nyereséget tudnak ikirhutatni. Haelperli, ismét veszteségesek lesznek, ami a korábbi rendezés miatt a mostani vezetőség bukását is jelentheti. Ha ez a csapda nem állna előttük, talán ki tudnák várni, míg újra jó termést ad a szőlő, esetleg fölmondva a kooperációs szerződést, önállóan jobban el tudnák adni más cégeknek: Így azonban csak egy lehetőségük marad: megpróbálnak némi nyereséget kipréselni a 87-es mérlegből — akárhány millióba kerüljön is ez a jövőben. Ez a vita arra figyelmeztet : egyre kevesebben vannak a magyar népgazdaságban, akik hitelezni tudnak még a jövőnek, s egyre többen, akik már ma fölfalják a holnapi ebédet is. Tanács István Magyar—bolgár tárgyalások Jegyzőkönyv aláírásával szombaton Szófiában befejeződtek a magyar—bolgár gazdasági tárgyalások. A magyar—bolgár gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság XXII. ülésszakának eredményeit tartalmazó jegyzőkönyvet Berecz Frigyes és Andrej Lukanov, a bizottság társelnökei látták el kézjegyükkel. A moist véget ért ülésszakon áttekintették a két ország kormányfőinek legutóbbi találkozóin kijelölt feladatok, valamint a bizottság előző ülésein hozott határozatok megvalósításának helyzetét. Intézkedéseket hagytak jóvá a kétoldalú gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés mechanizmusának korszerűsítésére, továbbá véleménycserét folytattak az 1991—95. évekre szóló tervegyeztetés előkészítéséről. Gyógyszerek és a közlekedés Sok gépjárművezető akkor is volánhoz ül, ha az idegrendszerére ható gyógyszert — altatót, nyugtatót —vett be- pedig a közlekedési balesetek 10—15 százalékáért az ilyen jellegű gyógyszerek a „felelősek". Ezt állapították meg felmérésükben az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács munkatársai. Munkájuk során azt vizsgálták: a gyógyszerek miként befolyásolják a közlekedésben részt vevőket, s a különböző hatású nyugtatóknak, altatóknak és más készítményeknek van-e szerepük a balesetek keletkezésében. A gyógyszerek egy része rontja a látásélességet, csökkenti a reflexidőt, a megfigyelőképességet, ezért az ilyen gyógyszert szedőknek ideiglenesen kerülniük kell a járművezetést. Az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács felméréséből kitűnik, 'hogy a gépkocsivezetők többsége nem fogadja meg az orvosok tanácsát, a gyógyszerekhez mellékelt figyelmeztető tájékoztatókat pedig — különösen a terjedelmesebbeket — nem olvassák el, vagy ha igen, akkor sem Veszik figyelembe az útmutatásokat. Mintegy kétszáz gépkocsivezető halálos balesetének okait elemezve kimutatták: •háromnegyed részük valamilyen gyógyszert szedett, s csaknem 34 százalékuk alkoholt is fogyasztott a baleset előtt. Egy másik felmérésben tehergépkocsi vezetőket vizsgáltak meg, s több mint 50 százalékuknál olyan gyógyszerek maradványait mutatták ki, amelyek hatással lehettek a vezetésre. A sofőrök többsége este, lefekvés előtt vett be altatót, vagy nyugtatót, s ezek hatása nem múlt el reggelig. Néhányan pedig közvetlenül az indulás előtt szedtek ilyen jellegű gyógyszereket. >