Délmagyarország, 1987. október (77. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-13 / 241. szám

6 Csütörtök, 1987. október 15. Rádiófigyelő Már válaszolok is: egy bizonyos Balogh nevű fiatalkorú. aki mellékesen táborozó és általános iskolai tanuló. A kérdés, higgyék el, annak ellenére sem teljesen fölösleges, hogy mindez világosan kiderült az elhangzottakból: igaz, egyáltalán nem abban az értelemben, ahogyan Mocsár Gábor egyik emlékezetes, erősen hasonló című szatírája (Ki rágta fejbe Hudák elvtársat?) tükrözött bizonyos mai társadalmi összefüggéseket. Nem. a szóban forgó kérdés a múlt heti rádióújság 29. oldalán volt olvasható. Nem is akármilyen környezetben, nem ís akármilyen műsor (és kezdeményezés) kapcsán. A Budapesti Művészeti Hetek alkalmából vasárnap délután a Petőfi adó tűzte műsorára Megyesi Gusztáv Hátorságpróba című hangjátékát. A stáblista után ez áll: „Gyerekek! Ha elkerülte figyelmeteket a Százszorszép Színház felhívása, még mindig jelentkezhettek kritikusnak. Ha van kedvetek, • hallgassátok meg ezt a hangjátékot, válaszoljatok a kérdésekre, és mi azonnal elküldjük nektek a többi rádiójáték feladatlapját és a játékszabályokat. Kérdések:. Balogh verte fejbe Endre bácsit? Mi volt abban a Zsuzsa néninek szóló levélben. amit Balogh felbontott?" Hát nem gyönyörű? Ki verte fejbe Endre bácsit? Arra gondoltam. még mindig jelentkezhetek hát kritikusnak. így szinte eufórikus sietséggel rohantam a rádiókészülék mellé. Ennek már jó néhány órája. Azóta egyfolytában azon töröm a fejem, hogyan lehet egy gyerek attól kritikus, ha tudja (vagy nem), hogy Balogh verte fejbe a bátorságpróbának nevezett éjszakai riadó alkalmából az Endre bácsi nevű tanerőt, mivel az ifjút részint korábbi csínytevései miatt megpofozták, tehát bosszút, áll, részint a gaz felnőttek mindenféle magánéleti suskus miatt közvetlenül-közvetve. erre még föl is biztatták. Balogh tehát, vélhetnénk, egyfelől áldozat, másfelől viszont, miként kiderül, érző szívű, szolidáris gyerek, hiszen ama bizonyos Zsuzsa néninek. aki táborparancsnok és férje által elhagyott terhes anya egyszemélyben, megsemmisíti a csapodár hitvestől érkező levelét — amelyről mellékesen minden épelméjű hallgató nagyon jól tudhatja, mit tartalmazott, tekintve, hogy Balogh szépen tagoltan fölolvassa a hangjátékban. Mindazonáltal a Százszorszép Színház kérdései következtében végletes nyugtalanságba taszíttatván, a fejbe vert Endre bácsi kapcsán egyre azon gondolkodom : vajon a szerző, az Elet és Irodalom kitűnő tévékritikusa (mellékesen a tálán legtehetségesebb 30—40 közötti újságíró-riporter) — nos, ő miként vélekedhet a művéhez kapcsolt kérdésekről? Mert a Bátorságpróba, ha befejezése számomra motiválatlannak tűnt is, meglehetős valóságismeretről és jó dramaturgiai kész ségről tanúskodó alkotás lévén, aligha szorul efféle „kezdeményezésekre". Am ha már mindenáron teljesen nyilvánvaló válaszokat akarunk megtudni szegény gyerekektől, vajon mely elmés oktatási szakembernek járhatta meg agytekervényeit a gondolat, hogy kritikusnak jelentkezhetnek az ifjoncok, ha holtbiztosak abban, hogy Balogh verte fejbe Endre bácsit? (Aki meg hezitál, menjen magántaxisnak vagy adóellenőrnek és kész, nem igaz?) Persze a pláne az (lenne), ha nem is Balogh verte (volna) fejbe Endre bácsit. Csakhogy akkor, gyanítom, baj lenne a kritikus-utánpótlással. Ettől pedig tudvalevően isten óvjon bennün ket. Mindenesetre pályatársaimmal együtt kisdobos-, illetve úttörő becsületsza vamra igérem: jövőre körülnézünk a táborok környékén. Hátha profitálhatunk valamit a bátorságpró bákon. Domonkos László Színjáték és opera Október 6-án tanulságos beszélgetést hallhattunk arról, hogy az aradi vértanúk mikor és miért „mentek ki" a történeti 'köztudatból. (Csak megjegyezzük, hogy a mai tudatunkban sem lehetnek egészen a megfelelő helyen, ha tömegkommunikációs monopol helyzetben leledző televíziónk aznap délután, a „nyugdíjas sávban" ismetelte jobb sorsra érdemes, mert félreértéseket, bal hiedelmeket tisztázó, nagy ismeretterjesztő értékű műsorát Batthyány Lajosról .. . Aztán hosszú csend, s mindössze az a be' szélgetés a Stúdió '87-ben, mire föntebb, s a következőkben utalunk.) A történészek érezhetően aktuális mondanivalókat pedzettek, mikor is sajátságos reflexeinket elemezték, koronként változó viszonyainkat történelmi személyiségekhez. Mely viszonyok alakulásában állandó és meghatározó — egyetlen elem. Nevezetesen: ha a felelősség dolga kerül szóba, gondos, árnyalt, tényekre tekintő, korviszonyokra figyelő mérlegelés helyett hajlamosak vagyunk — a könnyebb ellenállás felé mozdulva — bűnbakot keresni. A munkás, részletező, szigorúan pozitivista tényfeltárás helyett sommás ítéleteket fogalmazni. Ahelyett, hogy megkeresnénk, hogy a történtek menetében ki, mikor és miért volt felelős, sőt- azt is, hogy miféle felelőtlenségekre a korabeli konstellációkban miféle személyes késztetések adódhattak, s ezzel egyúttal olyan magyarázatokhoz jutnánk, amelyek tudatában lenne mitől óvakodnunk a mában és a holnapban — szóval ahelyett, hogy tényleg tanulnánk a múltunkból, aktuálpolitikai érdekeknek engedve rendre hagyjuk félrevezetni önmagunkat. Az áldatlan Kossuth kontra Görgey „per", s mind, ami mögötte koronként meghúzódott, valóban jó példázat a bennünket gyakran kísértő struccpolitikáról, gondolkodási igénytelenségről, vagy éppen fondorlatos ideológiai, politikai. agitációs ügyeskedésekről. S bármi anakronizmusnak tetszik, a Kossuth—Görgeyszembeállitásnak, és — következésképpen — az ezt indukáló magatartásnak most is, 1987-ben is tanúi vagyunk. S bár gyakorta amolyan hajánál fogva előrángatott, puszta ürügy, hogy e két történelmi név szerepel a vitákban, és mindenki tudja,. vagy legalább sejti, rég nem róluk szól. aki velük példálózik — mégiscsak furcsa, hogy a sokat emlegetett köztudatban még mindig nincs, amit pedig a történettudomány már tisztázott. Nyilvánvaló, hogy rendkívüli adósságai vannak e téren az ismeretterjesztés és a propaganda minden fórumának. S hogy ezt a fajta adósságot (is) mielőbb muszáj törleszteni, abban bizonyosak lehetünk. Nem •kell másra gondolni, csak arra az elképesztő zűrzavarra és bizonytalanságra, amibe akkor kerülünk, ha a mai állapotaink és a felelősség összefüggéseit keressük — vagy nem keressük. Értékzavaros viszonyaink dacára is úgy látszik, 'kevéssé ingoványos talajon mozog az ember, ha mondja: foglalkozzunk inkább a művészetekkel. Hogy ez csak látszat, arról a hely hiánya tiltja itt a regét; mégis tán •kisebb a tévedés esélye, ha azt mondjuk: Verdi Rigolettójának hazai tévés adaptációjához sok hasonlót kívánunk tévénknek és magunknak. Mert szükségünk lenne a hasonló remekművek ilyenfajta, művészileg korrekt, mindenkinek hozzáférhető, és mindenki által élvezhető feldolgozásaira. A Zenés Tv Színház eddig is sokat tett az úgynevezett komoly zene népszerűsítése érdekében, főként kortárs szerzők találhatták meg benne egyik fontos fórumukat. Am az operairodalom remekeinek folyamatos tévés adaptálása legalább olyan indokolt lenne, mint mondjuk a klasszikus magyar dráma reprezentatív televíziós sorozatának elkészítése. Legföként azért,, mert a jelek szerint tömegesen veszítjük el esélyünket arra, hogy operában, színházban láthassuk az emberiség eddig felhalmozott értékeiből akár a számunkra leginkább nélkülözhetetleneket is. Nem valószínű, hogy ilyen körülmények között a nemzeti televízió könnyedén lemondhat egyfajta kulturális misszióról. Vagy ha igen. Belegondolni is rossz. Ezért is néztük megkülönböztetett figyelemmel a Rigolettót, s láttuk Hgrváth Adám gondos, magabiztosan szakszerű, rokonszenvesen Verdi-hű, a tévés művészetközvetités. minden előnyét kihasználó rendezését; hallgattuk — mint a nyáron Szegeden — csodálattal Szűcs Márta gyönyörű Gilda-hangját; élveztük Miller Lajos szinészettelhanggal megkapóan drámaivá dúsított, erős hatású Rigolettóját; s B. Nagy Jánost tenorja iránti elfogultsággal hallgattuk hercegként, s Begányi Ferencet, aki alighanem eszményi Sparafucile. A válogatott stábban föltűnt, hogy Pár~ tay Lilla, aki az elmúlt napokban fergeteges sikerrel táncolt Szegeden, koreográfusként jegyzi a tévés Rigolettót; nos, a Sik Igor „vezényelte" c.peratőrök pompás, mozgalmas táncképeket közvetíthettek a hercegi udvarból. A nyári, szegedi szabadtéri élményhez társította a tévés bemutatót nemcsak Szűcs Márta személye; még egv alkotó, a jelmezterv vező, Wieber Marianne volt ugyanaz — és mégis menynyire más. A Verdi-hű rendezés a tévében korhű, gyönyörűen kidolgozott kosztümöket igényelt és kapott. Sulyok Erzsébet Színikritikusok díjai Csirkefej a legjobb Hétfőn a Fészek Művészklubban átadták a színikritikusok díjait, a Vigh Tamás Kossuth-díjas szobrászművész mintázta plaketteket. Ezeket a díjakat a szakemberek szavazással ítélték oda az 1986—87-es színházi évad kiemelkedő teljesítményeiért. A legjobb új magyar dráma címet Spíró György Csirkefej cimű műve nyerte el, amelyet Zsámbgfci Gábor állított színpadra a Katona József Színházban. Ö kapta meg — ezért a munkájáért — a legjobb rendezésért járó díjat. A legjobb női alakítás diját Udvaros Dorottyának ítélték a Catullus, illetve a Három lány kékben cimű előadásokban nyújtott teljesítményéért. A legjobb férfialakításnak a szavazatok alapján Blaskó Péter, a Galilei élete és Tordy Géza, Az ügynök halála egy-egy szerepében nyújtott teljesítménye bizonyult. A legjobb női mellékszereplő Csomós Mari, a legjobb férfi mellékszereplő Varga Zoltán lett, mindketten a Csirkefej-beli alakításaikért. A legjobb •díszletért járó díjat Antal Csaba kaptá a Catullus, az Örökösök és A kinkastély című előadásokhoz tervezett színpadkepeiért, a legjobb jelmezekért járó díjat pedig Szakács Györgyi vehette át a Három lány kékben, és a Galilei élete című előadásokhoz készített öltözékekért. A színikritikusok különdíjat is odaítéltek, ezt Jordán Tamás kapta a Radnóti Miklós Színpadon előadott Amit szivedbe rejtesz cimű produkciójáért. A dijakat Koltai Tamás, a Magyar Színházművészeti Szövetség kritikusi tagozatának elnöke adta át. (MTI) Arany János örökségével (is) szembenézve Október 17-én, szombaton William Shakespeare tálán legismertebb müvét, a Hamletet mutatja be Bodolay Géza rendezésében a Szegedi Nemzeti Színház. A nagyszínházi premier előtt a rendező azzal kezdi mondókáját: a remekműveknek óriási előnye — hogy önmagukért beszélnek .. — ... eszerint nem nagyon van előzetesen mit mondania? — Ketsegtelenül jobban szeretem, ha az előadás beszél. A rendezőnek kutyakötelessége alázattal közeledni a műhöz. Utálom, ha mindenárán „életmű" létrehozásán erőlködik a rendező. Az a dolga, hogy az adott darab kapcsán valami érvényeset mondjon a világról. — A Hamlet viszont olyan szerző müve, akiről maga Petőfi írta. hogy egymagában fele a teremtésnek .. . — Petőfinek ebben is igaza, volt. A Hamletben minden benne van. Reneszánsz tragédia, ám az. hogy a középkori dán királyi udvarban játszódik, már a megíráskor sem nagyon érdekelhette Shakespeare-t. A Globe Színház közönségéhez akart szólni, korabeli utalások tömegével. Az összes saját színházi baját beleírta a darabba, hátterben Wittenberggel, az Essex-összeesküvéssel, a későbbi király: Jakab dániai kapcsolataival ... — A magyar fordítás nyelvünk máig egyik legnagyobb művészének köszönhető. Akkora mester mint Arany János jóvoltából a Hamlet lényegében ..magyar darabbá" is vált: nemcsak szállóigéivel, például. hogy valami bűzlik Dániaban. meg hogy a többi néma csend — de egész gondolatvilágával, szellemiségével is. Ezzel az örökséggel hogyan kíván szembenézni a szegedi előadás? — Az első idézet ugyan nincs benne így Arany szövegében, de a fordítás valóban klasszikus alkotás: a magyar irodalom alapműve. Arany Jánosnak biztosan eszébe jutott az akkor még csak néhány éve halott legjobb barát, kettejük közös vándorszínész múltja; a reformkor és 48—49 egész szellemi öröksége a Hamletbe (is) belénemesedett. AnéLkül, hogy „újromantikus" akarnék lenni, hiszem, hogy egy magyarországi előadasnak szembe kell néznie az Arany János-i örökséggel is. Ha pedig megkérdeznék 'tőlem, „hagyományos" vagy „nem hagyományos" módon állítjuk színpadra a Hamletet, csodálkoznék, mint az ilyen kérdések hallatán mindig. Mert ugyan mihez képest hagyományos a hagyományos és mihez képest nem? A ruhák például a reneszánsz kort idézik. A díszletnek a jellegzetes shakespeare-j „film-technikához". a gyors színváltozásokhoz kell alkalmazkodnia, nem igazán célszerű a „realista" diszJet. Forgószínpad, sok „jelzés" — ez sem hagyományos, ugyanakkor éppen a hagyományokra épitó: lépcsőn, lejtök, falak köröskörül. Körülbelül a felére húzott a textus, s természetesen meghatározó a főszereplő, Kőszegi Akos alikata, teljesitmenye, szerepfelfogása. A látvány, a zene a fentiekkel páros u 1 v a fel tehetően f e 1 is merhetövé, ha tetszik, „egyénivé" teszi a produkciót, de sokkal „elszántabb" történet ez. semhogy a dekorativitas, vagy az erőlködő újdonságot akarás tudná érdekessé tenni. Azt kell „megértve megértetni", mi miért történik, milyen irányba rohan ... A szegedi Hamlet főbb szerepeiben Poloniust Mentes József, Opheliát Janisch Éva, Horatiót Németh Gábor, Gerörúdot Dobos Kati. Claudiust vendegként Papp János alakítja, a díszleteket, es a jelmezeket Mira János tervezte. D. L. Á lélek igazsága Naponta ütközünk. Konfliktushelyzeteink, megoldhatatlannak tűnő problémáink miatt, sokszor úgy érezzük, összecsapnak a hullámok a fejünk felett. Sok mindenre megtanítanak bennünket az iskolában, különböző továbbképzéseken. Egyet azonban szinte sehol sem tanitanak meg nekünk. Nevezetesen : hogy, hogyan bánjunk önmagunkkal. Hogy osszuk be energiánkat, hogyan gazdálkodjunk érzelmi tartalékainkkal, hogvan használjuk lelki képességeinket, kelléktárunkból mit. mikor vegyünk elő, hogy bizonyos helyzetek urai lehessünk. Pedig bármilyen hihetetlen, mindezek tanulhatók. Mint minden egyéb, ezt is gyakorlás útján sajátíthatók, el. A gyakorláshoz terepre van .szükségünk, s ha megfelelő terepen tudjuk a cselekvést gyakorolni, rutinra teszünk szert. így van ez a sportban, művészetben, de a Diákmozgalmak, politikai képzés Tegnap délután megtartotta soros ülését a KISZ Szeged Városi Bizottsága. Előszór a város középiskoláiban folyó mozgalmi munka tapasztalatait és feladatait vitatták meg a testület tagjai. A bizottság mellett működő középiskolai rétegtanács tizennyolc tánintézet és két kollégium alapszervezeti munkáját irányítja és segíti. Taglétszámuk négy és fél ezer, amely egyharmada a középfokú tanintézetekben tanuló diákoknak. Meghatározó dokumentumok segítik a politikai munkát. A mozgalmi munkát külső tényezők befolyásolhatják, így a diákok túlterheltsége, az időnként föllépő passzivitás és az őket segítők hiánya. A bizottság és a rétegtanács célja eddig és ezen túl is, hogy a politikai képzés színvonalát; emeljék, ez a szükséges ismeretanyag bővítése, a véleménynyilvánítás fórumainak teremtése, vitakörök szervezése, valamint a vezetőképzés biztosítása. A diákmozgalmak fontos ei >me. hogy alakuljon miné, több tanórán kívüli tevé renységi kör, amely kiegészítője és bázisa lehet az ifjúsági szövetség munkájának. Második napirendi pontként a fiatalok politikai képzésénei további lehetőségeiről b<-szeltek. Különösen fontos ez akkor, amikor a tanult és az átélt szocializmus kettősségének hatása egyre erőteljesebben jelentkezik. Amikor felértékelődött a helyi önállóság, a helyi politika szerepe, amely minőségileg is új politizálást kíván. A felsoroltak szükségessé teszik a szervezetek belső tartalmi munkájának megújítását, melyben fontos elem kell. hogy legyen a politikai képzés rendszerének módosítása, újrafogalmazása. A politikai képzés célja, hogy a KlSZ-alapszervezetek tagjait és vezetőit képessé tegyek arra, hogy a helyi sajátosságokhoz igazodó programot, cselekvési teret adjanak közösségük számára Cz. J. mindennapi életben is. Ha ki tudjuk magunkat próbálni, s megfelelő konroll is van cselekedeteink minősítéséhez. akkor többnyire kiderül, hogy milyen erényeink és gyengéink vannak. A XX. század rohanásában erre nem mindig van lehetőség, gy sok minden bennünk reked. Ezt érezte meg zseniálisan Moreno ez a sok mindenben járatos polihisztor, aki egyszerre volt színész, költő, orvos, egyszóval, gondolkodó elme és a lélek rejtelmeiben is járatos tudós. A pszichod rámát, mint módszert. töle származtatjuk. Finnek lenyege; a lélek igazságába a cselekvés révén kell behatolni A csoportos foglalkozásókon, mintegy megjeleníthetők a valós élet konfliktushelyzetei. A dramatikus játék, vagyis a spontán cselekvés közben egyrészt oldódhatnak a feszültségek, másrészt, a csoport kon/trollként működve — megoldási javaslataival segíthet az egyénnek. A gyakorlatok közben kicsit „kívülről", egy idő után kicsit „felülről" is képes lesz átlátni saját helyzetét a résztvevő Személy. A csoport tagjai természetesen a szakembertől is kaphatnak közvetlen segítséget, de a cél az, hogy megtanulják: a kívülről várt segítseg helyére az önmaguk sikeres döntéseit, ítéleteit állítsák. Moreno módszeréit többek között Svájcban és Svédországban régóta sikeresen alkalmazzák. Hazánkban is kezd elterjedni. Szegeden novemberben indulnak majd csoportos foglalkozások a Bartók Béla Művelődési Központban. Ebből láthatnak előzetes bemutatót az éideklődók szerdán 17 órától a SZAB epületében a SzentCyorgvi Albert Kör következő összejövetelen. A bemutatót Hartai Ernő szakorvos tartja.