Délmagyarország, 1987. október (77. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-01 / 231. szám

Csütörtök, 1987. október 1. 5 Szegedi Odüsszeusz Vinkler Lászlótól, aki ma lenne 75 éves Rengeteg még az adósság. Sok a törlesztenivaló. Hisz olyan hatalmas életművel állunk szemben, mint a Vinkler Lászlóé. Azon kevesek közé tartozott, aki önmaga szabta meg azt a mércét, mellyel pályájához és műveihez közelíteni lehet és érdemes. Pontosan fogalmazott Alémet h Lajos professzor, amikor 1982-es emlékkiállítása kapcsán a katalóguselőszóban azt írta: „Szegedről az egész világot tekintette át — és nemcsak saját korát, hanem az egész emberiségét." Ez a totalitásigény vólt személyiségének legjellemzőbb vonása. De hát mi is a személyiség tulajdonképpen? Nem csupán a gének közvetítette tehetség, hanem a mikro- és makrokörnyezet megannyi hatása, a személyes sors sikerei és kudarcai, a lehetőségek és gátak váltakozása, az emberi kapcsolatok alakulása mind-mind befolyásolják az ember jellemének fejlődését, személyiségének alakulását. A szabadkai jómódú polgárcsalád hamarosan felfigyelt kézügyességére, aki már kisgyerekként papirmassé tehenet rajzolt egy rajztanárnál. Tízévesen került Szegedre, ahol Dorogi Imre lett tanítómestere, majd az egyetem lektorátusán tevékenykedő volt kolozsvári festő, Lápossy-Her gedűs Géza fogadta tanítványává. Eljárt Nyilassy Sándor festőiskolájának növendékeivel Tápéra, igy még a Képzőművészeti Főiskola megkezdése előtt különböző művészeti hatások érték. A klasszikus hagyományok mellett az akadémizmus és a nagybányai természet festés. Munkácsnak' három kiemelkedő tanítványa volt: Tornyai János a népi Vonalat képviselve teljesítette kj művészetét. Rippl-Rónai József a polgári humanizmus szellemében dolgozott, Karlovszky Bertalan pedig — akinek Vinkler tanítványa volt a főiskolán — a hivatalos körök kimagasló portréfestője volt. Am Vinklernek szük volt a tematika, s nem elégedett meg a stílus akadémizmusával sem Glatz Oszkár osztályán oldódott benne a feszültség. Jelntösen hatott rá Iványi-Grünivald Bélának egy mondata, amikor, mint főiskolás, egy portréjával elnyerve a Balló-díjat, igy szólt hozzá: „Én valamikor nagyon fontosnak tartottam, hogy ki milyen irányzatot képvisel. Ma úgy vagyok vele, hogy az irányzat mindegy, csak jó képeket csináljak." Vinkler korosztálya számára meghatározó élmények voltak a világégések. A „két világháborútól érintett nemzedék" — a kortárs Bencza László szerint — nem is tudott egységes generációvá, művésznemzedékké válni. Gondoljuk csali el, mennyire más világban tájékozódott Vinkler főiskolás társai közül mondjuk Tóth Menyhért, Iván Szilárd, Szabó Vladimír, László Gyula vagy Amerigo Tot. A római ösztöndíjas év, majd a Szegeden freskókat készítő Aba-Novák Vilmos döntően befolyásolták a pályakezdő Vinkler tájékozódását. Érdekes módon mégsem képzőművész jelentette számára a leginkább meghatározó, emberileg és művészileg új horizontokat nyitó tájékozódást, hanem az egyetem klasszika-filológus professzora, Herényi Károly. Eletének olyan szerencsés időpontjában találkozott az európai kitekintésű, nemzetközileg elismert tudóssal, amikor már szintetizálnia kellett szerteágazó tanulmányait, leszűrni külföldi útjainak tapasztalatait — egyszóval rendezni dolgait. Az 1940—43-as esztendőkben Vinkler műtermében csütörtökönként összegyűlt egy baráti társaság, a polgári humanizmus legjelentősebb szegedi képviselői, közöttük Sik Sándor, Bálint Sándor, Szent-Györgyi Albert, Rusznyák István. Ebben a hatalmas kohézióban, a hatalmas műveltségű emberek társaságában az akkori, politikailag zavaros és torz helyzetben is világosan ismerték fel a legfontosabb teendőket, s léptek föl a maguk módján a fasizmus ellen, az emberi értékek védelmében. Ez a kohó edzette és alakította Vinkler emberi-erkölcsi magatartását éppúgy, mint művészi tájékozódását. Amíg tanulmányai elvezették a reneszánszhoz, melynek csodálatos alkotásait római útjai során eredetiben csodálhatta, addig Kerényi hatására még visszább lépett az időben, s fölfedezte egy életre a görög mitológiát, melynek alakjai, történetei hol búvópatakként, hol feltörő bő forrásként végigkísérték egész pályáját. A magyar művészet történetének legtöbb alakja határozott tematikával és jellemző kifejezésmóddal irta be nevét a históriás könyvbe. Kevés az olyan alkotó, aki nem egy szűk tematika bűvöletében éit, s kifejezésmódját, stílusát nem ngyfajta jellemző hitelesítette. Vinkler azon kevesek közé tartozott, akik nem témákat festettek valamilyen stílusban, hanem olyan művész volt, aki az élet, a társadalmi mozgások, a politika, a személyes sors megannyi élményét önmagán átszűrve, személyiségének mérlegén megméretve a mondandóhoz leginkább alkalmas módon fejezte ki. Ezért nehéz az ő életmüvét skatulyákba gyömöszölni, ezért igényel sokkal nagyobb erőfeszítést feltörni művészetének burkait. A háború élménye számára egyet jelent a „minden egész eltörött" víziójával, s ezt más festői eszközökkel igyekezett kifejezni, mint a születés szimbólumát, a mütörténeti élmények parafrázisait, az anyag öntörvényű mozgásait kutató, s ezáltal rend és káosz problémáit feszegető gondolatait. Személyisége köré kristályosította művészetét, nyitott volt múltra, jelenre és jövőre, nyitott a mikro- és makrovilágra, másokra, de önnön belső lényegére is. Ezek a dimenziók jelölik ki helyét a magyar képzőművészet 20. századi történetében. Azt a helyet, amelyet bizonyítanunk kötelesség. Rengeteg még az adósság. Sok a törlesztenivaló. Vipkler László hét éve nincs közöttünk. Ma lenne 75 éves. Tan dl Lajos Á tápai búcsú tíz éve A magyar falvak életében mindig is nagy esemény volt a búcsú. Az ünnep tartalma, jelentése azonban az utóbbi években alaposan megváltozott. A vallásos jelleg elhalványult, a vendégjárás, a sütés-főzés motívuma felerősödött. Azokban a falvakban, amelyek , nem rendelkeznek folklorisztikus hagyományokkal, a búcsúk az „olcsó" szórakozások jegyében zajlanak. A vásári árusok ilyen alkalmakkor a giccs egész arzenálját vonultatják föl: a „fröccsöntött" műanyag játékoktól a kacér szövegekkel ellátott női fehérnemükön keresztül az aranyozott szentképekig. A mutatványosok is kitesznek magukért: kora reggeltől sötétedésig eszeveszett tempóban forognak a hinták, versenyt üvölt a kemény rock és a „Halvány őszi rózsa . ." A Szeged környéki falvakban megrendezett búcsúk is körülbelül ilyenek voltak, mindaddig, amíg a népmüvelök fel nem tették a kérdéseket: ván-e dolga a közművelődés szakembereinek ott, ahol ennyi ember spontán összegyűlik? Lehet-e nemessel, értékessel, igazi népművészettel helyettesíteni az értéktelent, a talmit? Szeged környékén a népművészeti jellegű program megrendezésére szinte kínálta magát Tápé, ez az ősi halászfalu, amely a nagyvaros közvetlen közelében — a csodával hatáSzrnt Mihály napján emberemlékezet óta búcsút rendeznek Tápén: kürmenette', kirakodóvásárral, mutatványosokkal és forgókkal. Több ezer ember seregük ilyenkor a faluba, a csaladok vendégeket fogadnak, sütnek-főznek, s a kíváncsi nagyvárosiak is megjelennek „egy kis népéletct szagolni". rns módon — őrizte meg népszokásait, dalait, táncait. Az élső tápai búcsú előkészítő munkái mar 1976ban megkezdődtek. A fő koncepció az volt,. hogy elsősorban a Tápén meglévő gazdag nép hagyományokra kell építkezni, ezért a központi program: az lírszág legjobb hagyományőrző népi együtteseinek találkozója és gálaestje lett: A falu főutcáján keresztülhaladó, színpompás imcnettánc. a népi együttesek bemutatói, valamint a látványos gála állandó programja lett a tápai búcsúnak. A program másik alappillére: a tárgyalkotó népművészet bemutatása a vásártéren. harmadik programtípus: a vásártér színvonalas, szórakoztató rendezvényekkel való ellátása — a felnőttek és a gyerekek szórakoztatása. Az első tápai búcsút 1977. október 2-án, vasárnap rendezték meg. A vásártéren a Fiatal Művészek Stúdiója Tájház Mátán A lfajdúturiszt Idegenforgalmi Hivatal megvásárolt és tájházzá alakitolt egy régi parasztházat a hortobágyi, mátal pusztán. A tájházban több száz, eredeti bútor, háztartási és gazdálkodási tárgy eleveníti fül a régi alföldi élet hangulatát í i w Napló szerelmeimnek Színes magyar film. irta: Mészáros Márta és Pataki Éva. Fényképezte: Janesó Nyika. Zene: Döine Zsolt. Rendezte: Mészáros Márta. Főbb szereplők: Czinkóczi Zsuzsa (Csere Ágnes), Jan Nowicki (Végvári Tamás), Irina Szaporowska (Ronyccz Mária). Jó hamm éve kezdtem el először sejteni, hogy soha, senkit, sem Jehet, sőt egyáltalán nem is szabad végérvényes minőség-kategóriákba szorítani. A véglegesnek hitt, „kikristályositottnak" gondolt minősítések pedig pláne nem egyebek több mint gyanús skatulyázásoknál, ha műalkotásokról van szó. Olyan szellemi produktumokról, melyek esetében egyszerűen abszurdum lezártnak tekinteni bárki teljesitménybi/jonyitványát — mig csak az illető él és dolgozik ebben az árnyékvilágban. Mészáros Márta az 1984-es játékfilmszemlén úgy. nyerte el a fődíjat Napló gyermekeimnek című filmjével, hogy emlékszem, az akkori ban még újnak számító filmföigazgató. Kőhalmi Ferenc különleges hangsúllyal hívta föl többünk figyelmét a rendezőnőre, és müvére. Hogy csodálkoztam, mi több, idegenkedéssel elegy kelletlenséggel fogadtam (feltehetően jócskán többedmagammal) a dolgot, egyféle szempontból tulajdonképpen érthető: Mészáros Márta korábbi, „feministának" kikiáltott, nagyjából olyasfélének is nevezhető, mindenesetre tűl1 irizált, érzelgös-didaktikus, mindenféle lelki csipkékkel jócskán fölcicomázott müvei, az Anna és az előző filmek szinte kizárták, hogy egy bizonyos. történelmi-társadalmi középpontú világkép és eszmerendszer keretei közé illeszthető alkotás az ő nevével összekapcsoljunk. így és ekkor jött a Napló gyermekeimnek. a gyermeki kiszolgá ltat< ittsá g fel kavaró erejű, kitűnő rajza a Rákosi-idők hatalombítorlóinak kegyetlen szorításában. Egy önéletrajzi ihletésű, magos művészi értékű mozidarab, amely a személyes história mélységét és magasságát egyaránt példázta és fölmutatta. A folytatás az idei filmszemle záródarabja volt, májusban Cannes-ból már dijat hozott haza. A Napló szerelmeimnek azonban nemcsak folytatás. Megkockáztatom: egyszerre kiteljesedés és beteljesülés is. A személyes élményeket a közelmúlt történelmének láttatásával úgy nemesiti nagy művészetté, hogy — hallhatatlan információgazdagsággal, rendkívüli formai biztonságról tanúskodó, nagyvonalú vágástechnikával, erőteljes drámaisággal a már megszokottnak nevezhető, kitűnő színész vezetéssel — egyúttal dokumentariz.mus és „nagyjátékfilmes" fikció tökéletes harmóniáját is megteremti. A régi híradófelvételek és a film szereplőinek jelenlétét jelző fekete-fehér kockák montirozása annyira pontos, hogy néha az. ember már a rendezőnőt megjelenítő Juli, azaz Czinkóczi Zsuzsa kortársának hiszi Révai Józsefet, vagy Geró Ernőt és megfordítva. Czinkóczi egyébként, ha lehet, még jobb, mint az előző Naplóban volt — hol egy érett nő szépségét, hol egy lázongó kamaszlány kismackósan esetlen báját mutatja, mesteri váltásokkal. Figurájának sorsában (figyelemre méltó forgatókönyvírói bravúr!) elképesztően zökkenőmentes fordulatokban, igen nagy intenzitással ágyazódik be a jól elkülöníthető részletekre bontott közelmúlt: a tobzódó önkény 1950—1953 közötti évei, a Sztálin halálát közvetlenül követő időszak, a „kötélhúzások kora"', majd a XX. kongresszus ideje, a forrongó nyár — egészen 1956 őszéig. Sztálint látjuk, meg persze Rákosit. Révai avatja a mai Dózsa György úton nem éppen hosszú ideig állott óriási Sztálin -szobrot. Nagy Imre ko rmá nyp rogra m ját is mc r te ti 1953. júniusában a Parlamentben. A Titóval való szovjet kibékülés képei. Rajkék temetése 1956. október •3-án. És mindezenközben: egv fiatal lélek, egy romlatlan lány filmrendezőnek tanul a félelmetes szuggesztivitással megjelenített ötvenes évekbeli Moszkvában, s vívja a maga kis csatáit környezetével. Bőrtönökből, sztálini koncentrációs táborokból szabadult foglyok, viták családban és a Petőfi Korben. (Látszólag) óriási, szinte eszeveszett kavargás. Valójában: igazi. pontos, tiszta és drámai történelemóra. a vásznon, egy ragyogó alkotás jóvoltából. Melynek befejező jelenetében 1956 októberének legutolsó napjaiban Juli kétségbeesetten rázza a moszkvai magyar nagykövetség kapujának rácsait: „haza akarok menni .. Hazaérkezett. Domonkos László Zsírszegény tejtermékek A fogyasztók igényeihez alkalmazkodva újabb zsírszegény termékeket hoz forgalomba a tejipar. A Magyar Tejgazdasági Kísérleti Intézet és a GyőrSopron Megyei Tejipari Vállalat együttműködésével a befejezéséhez közeledik az üzemi kísérletsorozat a fél százalék zsírtartalmú féltartós tej előállítására. A termek a magas zsírtartalmú tejnél mintegy 80 százalékkal kevesebb energiát, ám kétharmadával több fehérjét • tartalmaz. Az újfajta féltartós tej szavatossági ideje várhatóan tíz napnál hoszszabb lesz. Az ömlesztett sajtok választékát növeli a Budapesti Tejipari Vállalat azzal a sovány sajttal, amelynek energiatartalma az eddiginek a fele lesz. A vállalat budafoki üzemében egy-másfél hónap múlva látnak hozzá a 9-10 százalék zsírtartalmú paprikás, köményes és fokhagymás ízű sajtok gyártásához. ütötte fel sátrát, a vásárlóközönséget irodalmi színpadi bemutatók, folk-roek együttesek szórakoztatták. Az első rendezvény egyértelműen sikeresnek mondható. A következő évek — a fejlődés és a hagyományok kialakulásának évei. 1979ben egységes, összefogottá vált a rendezvény propagandaanyaga, megszületett a Tápai Búcsú emiémája, bőr, bronz, sőt ezüst kiadásban is elkészült. Sikerült kiharcolni, hogy a népImüvészek elkülönítetten árusítsanak. 1980-ban a népművészeti vásáron a szakemberekből álló zsűri télte oda a „legszebb tárgy" és a „legszebb portéka'.' diját. A siker ellenére ekkor már fekete fellegek gyülekeztek a rendezvény fölött: amikor a költségvetési egyenleget elkészítették, kitűnt, hogy megdöbbentő mértékű a ráfizetés. Bebizonyosodott, ha kylsö szervek nem lümogatják jelentős összeggel a rendezvényt, azt csak igen szerény „kivitelben" lehet a jövőben létrehozni. 1981-ben. 1982-ben és 1983-ban a népművelök. a Bartók Béla Művelődési Központ munkatársai. az egyre szűkösebb anyagi lehetőségek ellenére rengeteg munkával és energiával megpróbálják a hagyományoknak megfelelően magas színvonalon megrendezni a búcsút. Az 1984-es búcsú kiemelkedik a sorból. Ebben az évben ünnepelte a Tápéi Népi Együttes fennállásának 50. évfordulóját. A hagyományőrző népi együttesek találkozóját k i bővítették; meghívták a régi Bokreta1 mozgalom néhány képviselőjét is. Sorrendben a tizedik tápai búcsút 1986. október 5-én, vasárnap rendez* tek meg; a művelődési ház zsúfoltsága már-már katasztrofális volt. A vendégcsoportok nem ludták egymás produkcióit megnézni. Azt gondolhatnánk, biztató, hogy az érdeklődés ilyen nagy, hiszen akkor ennek a rendezvénynek még nagy jövője van. Sajnos nem lehetünk optimisták. A tápai búcsú az utóbbi évek jelentős bevételei ellenéle ráfizetéses. Rengetegbe kelül a technikai feltételek biztosítása (színpadok állítása, hangositóberendezések felszerelése, sátrak állítása, stb ) a csoportok étkeztetése, a hivatásos és amatőr fellépök tiszteletdijának terítése. A maroknyi kis szervezőcsapat sokszor erején felüli munkát végez, hiszen itt félelmetes tömeg mozgatásáról, ezerféle igény kielégítéséről van szó. Az eltelt tíz év — nagy idő. Ezalatt a tápai búcsú hagyománnyá vált és bebizonyította életképességét. Legnagyobb erenye talán, hogy a hagyományőrző népi együttesek találkozóját, fórumát teremtette meg. Ezeket a találkozásokat, a pezsgest a mozgalom sem nélkülözheti. Több helyi intézmény, vállalat összefogására lenne szükség ahhoz, hogy az anyagi feltételeket meg lehessen teremteni. A tiaéves, de tizenegyedik tápai búcsút 1987. október 4-én, vasárnap rended k meg. Délután 2 órakor kezdődik a látványos menettánc, délután 3 órakor hagyományos gála. A műsorban a hosszúhetényi, a kalocsai, a nagymányoki, az ócsényi, a romonyai, a váraljai. a zengövárkonyi és a tápéi énekesek-táncosok lépnek fel. a műsort most is ifj. Lele József vezeti. Délután 6 órakor kórushangverseny lesz a tápéi templomban, este 8 órakor pedig lézer videódiszkó a művelődési házban. A bűcsútéren az Izisz és a ítiiverside Együttes, divatbemutató, bohóemüsor es sportbemutató „szórakoztat ja a ,.nagvérdemüt" Czenéné Vasg Mária rwift-r-fiflMnmín'iWiTi m ^ I