Délmagyarország, 1987. október (77. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-28 / 254. szám

Szerda, 1987. október 28. 5 Legalább.. B A nézőtér szokatlanul csendes volt. Ki-ki magában, a szeretete hőfoka és vérmérséklete szerint tudomásul vette: gyásza van a sz.egedi filmmúzeummozgalomnak. Néma gyász volt. mert a mozgalom éltető-mozgató szervezőjét, Gruber Lászlót egyetlen szóval el nem búcsúztatta senki a vetítés kezdete előtt. Legutóbb még úgy köszönt el: a viszontlátásra a következő vetítésen. De aztán ő nem jöhetett.. . Az élet persze megy tovább. Elsötétült a nézőtér. Peregni kezdett a film. Csak legalább ne Stan és Pant vetítették . volna! ... P. K. Pszíchodráma A Bartók Művelődési Központ sorozatában ma, szerdán délután fél 5-kor tartja Hartai Ernő pszichiáter a következő foglalkozást. A pszichodráma-csoportba új résztvevőket is várnak, olyanokat, akik érdeklődnek az emberek közötti kapcsolatok iránt. Zenei naptár I Az isten áldotta tehetség mágikus varázsa tette felejthetetlenné a hétfő esti, nemzeti színházban tartott — a Szovjet kultúra napjai Magyarországon című rendezvénysorozatba- is beillesztett — filharmóniai koncertet. A szegedi szimfonikusok előtt egy fiatal karmester állt, neve számunkra eddig ismeretlen volt. Azonban érdemes lesz megjegyezni, mert Vlagyimir Ponykinnek minden adottsága megvan ahhoz, hogy a nemzetközi zenei élet nagyjai közé emelkedjék. Nem lehetett véletlen a londoni nemzetközi karmesterversenyen elért első helyezése sem. Műsorán szovjet szerzők szerepeltek, Csajkovszkij és Sosztakovics, akik immár halhatatlanok, s a ma élő, 1934-ben született, pódiumainkon szinte ismeretlen Alfréd Snitke. Az ő halhatatlansága még a jövő titka, egy mű alapján nem szabad pálcát törni a komponista egész munkássága fölött. A szegedi koncerten bemutatott zongoraverseny ugyanis kiforratlannak és érdektelennek tűnt. Igaz, még fiatalkori mü, 1960-btan komponálta Snitke (vajon miért éppen ezt kellett bemutatni?). A korszerű zeneszerzői eszköztárból is gazdálkodó versenyműben eklektikusán keveredik a modernkedés, a hagyományos stílus a tonális zene elemeivel. Nincs meggyőző profilja, nincsen kikristályosodott mondanivalója. Minden tisztelet és elismerés Körmendi Klára zongoraművésznőnek, aki gondos, ápolt előadásban próbálta tetszetőssé sminkelni a jelentéktelen zenei szöveget. Hogy mégis voltak szép pillanatok, azt neki, és a kitűnően alkalmazkodó, fantáziagazdag karmesternek s a zenekarnak is köszönhetjük. Csajkovszkij Romeo és Juha nyitányfantáziájának — az első műsorszám — és a koncertet záró Sosztakovics V. szimfóniájának ((Op. 47.) előadása azo,nban maradandó, kivételes élményt nyújtott. A Csajkovszkij-mű indításakor, már az első ütemek alatt nyilvánvalóvá vált, hogy nem mindennapi muzsikus a karmester. Mintegy varázsütésre. egyszerre feszültséggel, fluidummal töltődött fel a tér. Ponykinnak fantasztikus szín- és hangulatteremtő képessége van. A szellem és a lélek emelkedett harmóniája a rugója minden élményt adó, naSzentendre templomáért Társadalmi összefogással restaurálják . Szentendre egyetlen középkori emlékét, a várdombi katolikus plébániatemplomot. A XIV. században emelt épületet, amely a török időket is átvészelte, 1710-ben barokk stílusban építették újjá. Mai formáját az 1954-től 1957-ig tartó műemléki helyreállítás során kapta. A mostani felújításához. a tanácsnak nem volt pénze. összesen 10 millió forintra van szükség; a legsürgősebb munkák elvégzéséhez, az új tetőz.ethez. és homlokzattatarozáshoz 3 millió forint kell. A Dunaparti város lakói azonban megmozdultak, élükön a tavaly alakult Petőfi Kultu-. ráiis és Hagyományőrző Egyesülettel, valamint £ helybeli ferences gimnázium tanáraival és diákjaival, s vállalták, hogy a szükséges anyagiak előteremtéséhez hozzájárulnak. Az idén nyáron hat het végén rendezték meg — nép'dal-, népzene- és néptánccsoportok fellépésével — a szentendrei búcsút, amelynek teljes bevételét, összesen 300 ezer forintot a városi tanács templomfelújítási számlájára utaltak át. Ehhez járult még a műemléki felügyelőség anyagi támogatása. Ezzel együtt most csaknem 1 millió forintja van a tanácsnak, amelyet rézlemezek, faanyagok és egyéb építési anyagok vásárlásába fektettek be. Gdanski fotósok kiállítása Tegnap este nyitotta meg tatási épületében a gdanski Wahl Rezső, a .megyei párt- fényképész-szövetkezet öt bizottság osztályvezető- munkatársának fotókiállihelyettese az orvostudomá- tását. Az anyag három napig nyi egyetem Dóm téri ok- tekinthető meg. Olasz képzőművészköltő Szegeden Caetano Colonna olasz képzőművész és költő mutatkozik be ma, szerdán este 7 órakor, az úgynevezett 8.15-ös tárlaton, az egyetem Ady téri épületének második emeletén. A megnyitón részt vevők videofilmet láthatnak az egyetem 8.15-ös csoportjával együtt az NSZK-beli Diskurs '87 fesztiválon szerepelt olasz FIAT Teatro amatör együttes előadásáról, majd a 8.15-ös csoport tagjai mutatják be CI'IKIOUO Colonna irodalmi' miircit. s beszélgil uek is a műrésszel. Az eyyuttes a megnyitóval egy időben toborzót is tart készülő Bartok-elöadásához: elsősorban nyelveket ismerő fiatalok jelentkezhetnek. gyon kifejező, lényegre törő, ökonomikus és esztétikus mozdulatának, amelyek előbűvölik-bájolják a hangokat a zenekarból. Mindkét mű előadásában motívumnyi, hangnyi részletre lebontva tökéletesen tisztázott, mit akar Ponykin kifejezni. Előadásmódja egyszerre lobogó, érzelmes, szenvedélyes, gesztusgazdag és ugyanakkor higgadt, letisztult, mélyértelmű, lélekhangú is. Az ö keze alatt a ritmus is eleven, rendkívül kifejező életet él. Milyen lélegzetelállítóan tüneményes volt például a Sosztakovics-szimfónia Scherzo tételének táncos szökdelése, s a hangszerszólók szabad párbeszéde. Ezernyi ötlet, szellem, tündéri, incselkedő nüansz fűszerezte! Muzsikusait hagyja szabadon játszani! Sőt, számit egyéni előadói képességükre is, s csak akkor avatkozik hangsúlyozottan a zene folyamatába, amikor szükséges. Ez a remek kontaktusteremtö képesség szárnyakat adott a zenekarnak. Eltűnt az esetenként közönyös, szolgálatot, munkavégzést teljesítő attitűd. Alkotótársakká váltak. A közönség igen értóén reagált a hallottakra. Emlékeim szerint talán csak Carlo Zecchinél volt ilyen szűnni nem akaró, zenekari ráadást kikövetelő vastaps a szegedi színházban. Berényi Bogáta Uraimék, a zsibpiacon A

téma az adó, a kamatok, az „előrehozott vásárlások", Ki törődik mostanában a kultúrával? (Más kérdés, hogy abban is ott a kultúra, meg a kulturálatlanság, ahogy beszélünk, mellébeszélünk, ítélünk a föntiekröl!) Azért hébe-hóba — ahogy manapság illik mondani: perifériálisan, marginálisan — szóba kerül; a lakodalmas rock például a kulturális választék igényének hangoztatására indította a minap barátomat. Gazdasági-társadalmi változásokon edzett logikája — legalábbis elgondolkodtató. Miért ne élhetne a 3 + 2, meg az ő társaik? Az a lakodalmas rocknak, elkeresztelt, primitív „műfaj", amelyet ggv vajdasági együttes indított hódító útjára, s amely pestisként terjed széles e hazában. Kérdés, miként lehet megvédeni eme „kulturális" szörnyszüleményt — a kultúra demokratizmusának szellemében? Jelentem, barátom a feladványt, ripszropsz, megoldotta. Mert hogy — mióta az eszét tudja — föláll a szőr a hátán mindenféle adminisztratív korlátozástól, aktuális és anakronisztikus tiltástól. S éppen mert az ember és a kultúra autonómiájának híve, a szabadság zászlósa, voksol: legyen a kulturális piacon heterogén kínálat. Legyen minden, ami „megterem", és ki-jki a maga meghatározott értékei, igényei, szükségletei szerint, szabadon választhasson. A kultúrsznobéria berzenkedjen, szörnyülködjön, ha tetszik, de igenis, élhessen — a másfajta. Tetszetős, nemde? Nemrégiben az a megtiszteltetés ért, hogy nyilvános vitába keveredhettem az ország talán legnépszerűbb, nagy tekintélyű ismeretterjesztő tudósával. Hamar kiderült ugyan fölénye, mert neki volt igaza, s az ilyenformán csak látszatvitára véletlenül, meg a magam gondolkodásának lassúsága miatt kerülhetett sor. Kezdetben tudniillik nem tudtam követni azt a széles nyilvánosság előtt hangoztatott, agitatív kijelentését, miszerint, ha a nálunk jóval fejlettebb országokban (amelyekhez mi folyton fölzárkózni szeretnénk) tömegek tudnak leszokni a dohányzásról, mi, magyarok, miért nem tudnánk leszokni. Az övénél jóval szerényebb-szűkebb nyilvánosság előtt mindezt tudatlan-vakmerőn, arcpirító demagógiának igyekeztem minősíteni, mondván, minimum illetlenség a körülményeink égbe kiáltó eltéréseit figyelmen kívül hagyni, azt, hogy az ottani és jtteni tömegek: életminősége nagyjából két ellentétes pólus; s pusztán valamiféle „szemléletbeli" rosszaságra, akarathiányra egyszerűsíteni az okok garmadáját, amiért dohányzunk (iszunk, narkózunk, válunk, öngyilkosok leszünk, nem szülünk gyerekeket). A professzor nem szívta vissza érvelését, mégis meggyőzött. Persze, dolgozni kell, hogy a rossz dolgok, a „nemkívánatos jelenségek" valódi okait megismerjük és megszüntessük— mondta.. Ám addig is, igenis harcolni kell, mondani kell, győzködni kell az embereket, hogy akaratukat vessék latba a körülmények hatalma ellen. Addig is . . . Tiszteletre méltó, választható elszánás, készséggel elismerem. Legyen, érveljen akár Amerika példájával, ki tudja, mi hat manapság az emberekre... Am ne érveljen nyugati példákkal mégsem, aki a szűkebben vett kultúra ügyeit liatolgatja. Fönt emlegetett barátom a nyitott kulturális piac ideáját ugyan hasonló „csúsztatással" csempészte ide, Közép-Európába Nyugatról, mint Czeizel doktor (mert hisz róla volt szó) az ő dohányarianalógiáját. Am lehet-e ugyanúgy menteni emezt? Nem éppen dohányzásellenesek a jelenlegi körülményeink, ellenkezőleg. Mit teszünk? Nagy kérdés, ám legalabb — addig is — mondjuk: ne dohányozz! De nincsenek nyitott, szabad piaci viszonyaink, a kulíúrában sem! Mit tegyünk? Mondjuk, hogy itt van, kérem, a „magas" művészet, plusz a „Sógorock" (meg némi egyéb, ami még elfogadható „szabadidős műfajnak", a kulturális üzlet termékérek) — tessék választani? Tegyünk úgy, mintha tényleg valódi piac működne? Amerika ugyan messze van, de azért világosan lehet látni — legalább két dolgot: 1. Az ottani igazán heterogén, s mint ilyen, gazdagon változatos kulturális kínálat elég szépen harmonizál egyéb javak kínálatával, vagyis a kultúra egy magasan fejlett gazdasági-társadalmi-intézményi struktúrának — része. 2. Ebben a konstrukcióban a káros hatású szubkultúrák léte korántsem oly fenyegető; ha másért nem, mert az úgynevezett középosztály oly erős és tömeges; és ennek kultúrája, az ottani tömegkultúra, virágzó üzletág terméke, ami — üzlet ide, vagy oda — sokkal közelebb áll a „magas", autonóm kultúrához,, meg az ottani hagyományhoz, mintsem első pillantásra gondolnánk. V

agyis, ha valódi kulturális piacot akarunk, egyszer, majd, akkor először is tisztán kéne látni: olyan létszakaszban, amikor a gazdaság ereje kimerült, és önmagától képtelen változni, akkor a kultúra változást segítő szerepe bizony megnő. Ha létező, szabályozó, gyakorlatot alakító elvként nem ez tudatosul, hanem — mondjuk — még a kultúra emberei is valamely tetszetős importcikkel kívánják letakarni gondolkodási és cselekvési restségüket, s szabadpiacot kiáltanak — alighanem csak zsibvásár lesz. A szabadon választó tömeg meg dönthet: lim, vagy lom. A zsibárus kétségtelenül meggazdagszik. És mi mégis rongyokban járunk. Sulyok Erzsébet Az elmúlt hónapokban számos ember és intézmény érdeklődésének előterébe került Szeged egvik igen régi kútjának sorsa. Tegnapi adásában éppen a szegedi körzeti tévéstúdió foglalkozott a kérdéssel. Pontosabban azzal, hogy a városszépítő egyesület véleményeket kér szegediektől: hová is lehetne legméltóbban elhelyezni ezt a kutat? örömteli ez a hír. Hiszen az információ mögött a részletek azt is elárulják, hogy a kút .ma már teljes egészében meglelhető. Ez a kút többek szerint Annakútként ismert. A szakemberek szerint a fúrómesterről elnevezve Zsigmondykút. Am a konkrét tárgyi megjelenítés — a kút építményének készítője — alapján nevezhetnénk Durrenne-kútnak is. Mégis a szegediek legtöbbjének Annakút maradt. A kút keletkezésével kapcsolatosan irt Apró Ferenc, Polner Zoltán, Bátyai Jenö. A korabeli sajtó (Szegedi Napló) 1868. augusztus 31-én közölt róla cikket, majd 1888. november 13-án ugyanott Kovács János helytörténeti kutató foglalkozik vele részletesen. Ezért magam ennek részleteibe nem bocsátkozom. Annyi bizonyos, hogy 1888ban Szegeden mint artézi kút lehet az első, de mint fúrott kút már nem. Az első fúrott kút 1876-ban az akkori Királyi ítélőtábla (ma az Egyetem központi epülete) elölt lehetett, melynek felső míves szoborépítménye is volt. Erről tanúskodik az 1876-os onszáKúthistória „\v / vei » :/ 1 9 t\ m k i. fcw • MiSK • 7 íüfp*; 7.V > „Artézi kút a Tisza Lajos Körúton, Szegeden." (Az Ősztrák —Magyar Monarchia, írásban és képben, Magyarország II., 497. 1.) gos kiállításról készült képek ez is néhány cikket a helyegyike, valamint az árvízről történettel foglalkozók tollákeszült felvételek egyike, búi. Ennyit az első kérdésamely alapján a Dugonics löl. ter azonosítható. Hogy ezzel A Móra Ferenc Múzeum később mi történt, az me- helytörténeti fényképgyüjtegint csupa talány. Megérne ménye több olyan felvételt őriz, amely a kútról készült. Ezek egyike egy képeslap 1915-ből. A másak egy 1920-as évek közepéről ill. második feléről származik .Ez utóbbi viszont már az újszeged! Vigadó mögött ábrázolja, szép fás, parkosított környezetben. Miért került ide? Nos egy 1950es évek elejéig itt álló „Bauhaus" stílusú épület miatt. Szerencsére ez is eltűnt e hangulatos térről. Ma ennek helyén az Anna-kútnál egy eredetileg nem kúthoz készített köztéri szobor áll, alsó építményén kifolyóval ellátva. Az eredeti meglelt. Polner Zoltán írja (Cs. M. H 1980. aug. 29.) „Találtam egy kutat". Nos annyi bizonyos A benőtt, bozótos — egykor gondosan ápolt — ligetben fel kellett fedezni, ki kellett fejteni a növények „öleléséből". A városgondnokság helyreállíttatta az öntöttvas szobrot. A kút kávája, medencéje a húszas évek óta mozdulatlan. Ilyenkor óhatatlanul felvetődik egy kérdés. Hol legyen ismét méltó helye? Anélkül, hogy bárki véleményét befolyásolni akarnám álláspontom — szigorúan városlakói — .miért ne lenne jó helye ott, ahol eredetileg felállították. Mert ott van már egy másik?! Talán nem ez lenne az első szegedi szobor, amely több ízben változtatna helyet. A maival ellentétben a régi tér díszeként kiemelkedne s nem ehi.-..iu' a gépjárművek és a járókelők forgatagában. Tóth István