Délmagyarország, 1987. október (77. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-27 / 253. szám

Szerda, 1987. október 28. 5 Múzeumi tudományos ülé Szegeden Kutatók az új eredményeikről A Csongrád Megyei Múzeumi Igazgatóság évente a múzeumi és műemléki hónapban tudományos ülésszakot rendez, amelyen a kutatók beszámolnak új eredményeikről. Az idén — szervezési újításként — a különböző múzeumi osztályok külön-külön tartották meg konferenciáikat, s a legsikeresebb, legértékesebbnek tartott beszámolókat, előadásokat „nevezték" az „összmúzeumi" ülésszakra. Ezt tegnap, hétfőn tartották meg a Móra Ferenc Múzeumban. Horváth Ferenc és Kürti Róla régészeti témájú előadásokkal; Szuromi Pál művészeti témával (Fischer Ernő és a szecesszió); Juhász Antal a Szeged környéki népi építészet sajátosságait elemző dolgozattal; Szűcs Judit is néprajzi témával; Rózsa Gábor Fridrich János, a műpártoló fotográfus alakjával; Marosvári Attila Berkeszi István első háborús naplójának feldolgozásával szerepelt A vezetőképzés új tormája Üj vezetési rendszer bevezetését készítik elő a Szövosz továbbképzési és oktatási központjában. Az úgynevezett blokkrendszerü képzési, illetve oktatási forma lényege, hogy előzetes felméréssel kapnak képet a vezetők felkészültségérül, majd a velük szemben támasztott követelmények ismeretében szervezik meg, egyénekre szólóan az oktatást. Az intézet által kialakított tananyagban 36, ügynevezett blokk van, ezek a gazdálkodás, a szakmai munka, a szervezés, az ügyvitel területeit ölelik föl. A jelentkezőknek nincs szüksége a teljes tananyag elsajátítására, hiszen a témák jó részében jártasak, ám vannak ismereteikben hiányosságok is; az intézmény szakemberei ezek pótlására összpontosítanak. Családvédelmi hét kezdődött Elgyötört hátország Családvédelmi hét kezdődött tegnap, hétfőn Szegeden. A tanácskozássorozaton pedagógusok, szociológusok, pszichiáterek, pszichológusok, egészségnevelési szakemberek_ foglalkoznak a mai magyar családokat érintő problémákkal, a családsegítő központok, illetve családvédelmi tanácsadók munkájának eddigi tapasztalataival, az iskola és a család kapcsolatával, a gyermeknevelés mai gondjaival. Az első napon. Szél Éva főiskolai tanár -megnyitóját kővetően, Telkes József pszichiáter tartott előadást, Család: hátország, elgyötörten címmel. Ezt követően Varga István főiskolai docens a családi és iskolai nevelés hatásáról beszélt. A tanácskozás délután az Egészségnevelési Szövetseg délkelet-magyarországi csoportjának vezetőségi ülésével folytatódott, majd a résztvevők csoportfoglalkozáson iismerkedtek az egészséges személyiség megalapozásának módjaival a családban. A foglalkozást Elekes Attila főiskolai docens'Hl-BfttX**''"'0*''''" V«* Reménytelen vállalkozás lenne csak felsorakoztatni is mindazokat a tucatszámra létező, lélekgyötrö terheket, amelyek a mai magyar családok együttesét és tagjait külön-külön is nyomasztják. Azért is lehetetlen minderről rövid terjedelemben szólni, mert a problémák sorozata egymással hihetetlen bonyolult kapcsolatban áll, és legtöbbször a gondok láncreakciója nyomán születnek meg a családokat sújtó drámai helyzetek. Boncolgatják egyébként is a családnyomorító hatásokat á hozzáértő szakemberek. Nem beszélve arról, hogy majd mindnyájan a saját bőrünkön érezzük u számtalanszor hallott, leirt közhelyet: vál. ságban a család. A lényeget kifejezőbben fogalmazta ezt Telkes József pszichiáter, aki előadásának címéül választotta: A család elgyötört hátország, s ilyen állapotában nem adhatja az embernek az életben maradáshoz kellő, biztos fogódzót. Ördög; kör: hiszen az óhajtott családi harmóniát újra és újra megzavaró gondok nyomán válik védelmet nem nyújtó hátországgá, újratermelve a társadalmi problémák zömét, amelyek aztán ismét vissza-, avagy rárakódnak a családra. S ez így folytatódik tovább és tovább. Pedig hát az ember érzelmi lény, bensőséges kapcsolatokra vágyik, olyan — hadd legyünk szentimentálisak — fészekre, ahová a „kinti világ" harcaitól elfáradva megtérhet, és feltöltődhet újabb energiával. S ha hibásan „működik" e védelemre hivatott intézmény, a személyiség sorvad el. így vagy ügy letér a normálisnak nevezhető emberi élet útjáról. A rosszul működő családok okán is nő a halandóság, szaporodik uz önkezű halált választók száma, gyarapszik a neurózissal bajlódók tábora, és sokasodnak a kábító élvezeteket keresők. S a biztos háttér hiánya miatt csinál maga magának közösséget, szimbolikus családot a csövesnek bélyegzett fiatalság, akik aztán igazi családi minta nélkül felnőlvén, család- és értéktagadók lesznek. Meggyötört ez a hátország, sok-sok oki miatt, dó talán méginkább a szereposztás torzulása miatt. A klasszikus mondás szerint: a nőnek az a dolga, hogy tartsa a ház három sarkát. De mi lett a nőből?- A statisztikai adatok szerint a gyerekével napi 40 percet foglalkozó „anya", háztartási robotgép és munkavállaló. Szorongó, neurotikus személyiség, aki szerepeinek egyikében sem képes elfogadhatót alakítani. S ott, ahol a legfőbb érzelmi bázis meginog, vagy akárcsak bizonytalan, hamarosan remeg az egész építmény. Ez még mindig csak egyik ok a hátországot gyöngítők közül. Rakódik erre még számtalan, és a helyzet egyre riasztóbb. A társadalom akkor kényszerül intézményeket létrehozni valaminek védelmében, ha már nagy a baj. '.Mostanság nálunk sorra jszületnek-szerveződnek a '.családsegítő hálózatok. Kérdés, mit és mennyit tehetnek a családi krízis helyzetének feloldásáért, hogyan segíthetnek kívülállóként a válságokkal küszködő családokon akkor, ha e kis közösség feszültségeit, konfliktusait önmaga képtelen megoldani? Egy jól működő családsegítő hálózat sokat tehetne. Ha. „ uJ.wup e. irfüépnényeink, lennének, amelyek a családot testi-lelki-erkülcsi-sjiociális egységként látnák, és ennek megfelelően próbálnának segítséget nyújtani. Pillanatnyilag ez az ideális, szolgáltatás nálunk még nem létezik!, jóllehet, e vészhelyzetben lassan nélkülözhetetlen. Eme ideális hálózat mihamarabbi kiépítését segíti a szegedi tanácskozássorozat, a családvédelmi hét. Kalocsai Katalin Bajtársi találkozó A Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége hétfőn, a Belügyminisztérium Művelődési Házában találkozót rendezett a koreai háború magyar orvos és egészségügyi dolgozó résztvevői, valamint az 1956-os ellenforradalom leveréséért küzdött harcosok számára. ^ A találkozón Tömpe István, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének alelnöke köszöntötte az internacionalista veteránokat, s azokat, akik a nehéz napokban fogtak itthon fegyvert a szocializmus ügyének védelmében. Nemzeti egység és stabilizáció A

z ember, amikor megszületik, az életét kapja megoldandó feladatul a sorstól. Valószínűleg így van ez a nemzetet alkotó nemzedékek esetében is. Ha a múltba nézünk, azt tapasztaljuk, hogy (ritka kivétellel) sem egyénnek, sem közösségnek nem szokott könnyű feladatot adni a sors. A jó kedv, a bőség, a víg esztendő elérése kemény munkát követel az embertől, amit, ha nem vállal, csak kesereghet vélt balsorsa fölött. Embert próbáló feladatokat kell megoldania a mai magyar nemzedékeknek is. Az ingatag gazdasági egyensúlyból szilárdat kell teremtenie. Egy egész népgazdaság szerkezetének átalakítása vár rá — és a cselekvés most már nem halasztható. Termelő munkája során egy új kapcsolattartási gyakorlatba kell beilleszkednie termelőnek és kereskedőnek; bármerre néz a világban, könnyű égtájat nem talál. Nem egyszerűen az irányítási rendszernek, hanem az egész gazdaság működésének meg kell újulnia, ha még oly nehezek is ennek' a terhei. Nem tűi sok ez? Bizony, nem kevés. Jó program, megalapozott terv nélkül talán meg sem lenne valósítható. Érezték ezt a népnek felelősséggel tartozó politikai testűletek is. Ez a felelősség szülte meg a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának állásfoglalását a társadalmi, gazdasági kibontakozásról a nyáron, ez a felelősség állította az Országgyűlés képviselőit a kormány munkaprogramja mellé a kora őszön. A párt elkötelezte magát a felelős parlamenti kormányzat és az önigazgatás, a gazdálkodói termelő vállalkozás és a helyi autonómia mellett. Ezzel a haladó politikai törekvések legjobb magyar hagyományait újította fel. A kormány elnöke az Országgyűlés ülésszaka idején találkozott a hazai és a külföldi sajtó képviselőivel. Bevezető nyilatkozatában azt mondta: a program két tartópillére a szocialista demokrácia és a nemzeti egység. Ha többet nem mondott volna, s ha az előzmenyeket nem vennénk figyelembe, akkor is világos lenne: mind a stabilizáció, mind a kibontakozás „népfrontos" program. Két értelemben is. A jelenlegi, törékeny egyensúlyt szilárddá változtatni, majd erre alapozva, néhány év múlva kibontakozni — az egesz nemzet érdeke. De abban az értelemben is, hogy az egész folyamatot csgk a pemzet összefogásával lehet megvalósítani. Társadalmi igazságosságra kell törekedni, de az ehhez szükséges alapok csak úgy teremtödnek meg, ha nem azt méricskéljük, ki dolgozik többet, hanem ha mindannyian eredményesebben dolgozunk; ha nem terheink felemlegetésével licitálunk egymásra, hanem a közteher ránk eső részének viselésében versengünk. A nemzeti egység sohasem befejezett, a körülmények hatására bomlani is képes. Ilyenkor világos célok és" eszközök felmutatásával, a szövetséget újjá kell kovácsolni. A szocialista demokrácia nemcsak terveink megvalósításának, hanem a nemzeti egység erősítésének is egyik, mással nem pótolható eszköze. A közös cselekvéshez közakarat kell, ennek a kialakításához pedig nyílt és tiszta beszéd, közérthető szó kell. Ez teremtheti meg azt az állampolgári beavatottságot, amire munkahelyen és lakóterületen egyaránt szükség van, ami nélkül nem lehet okosan gondolkodni, s az eddiginél eredményesebben dolgozni. Munkavállaló; magatartásunkkal sem leheltünk, lehetünk mindig elégedettek, s most ennek a magatartásnak ráadásul egy felelős állampolgári tudattal és fegyelemmel is ötvöződnie kell. Valami olyan gondolkodásmóddal, ami — kicsit szokatlanul és talán furcsán — így fogalmazódott meg egy tanácskozás íelszólalásában: „Én egy uzmilliomodnyi részvényese vagyok ennek a Magyar Népköztársaság nevü vállalkozásnak!" A szó hétköznapi értelmében természetesen a haza nem egy vállalkozás. Emelkedettebb értelemben azonban igen, s nem árt, ha az állampolgárok részvényesi érdeklődéssel, érzékenységgel és munkával vigyáznak közös vállalkozásukra. Ehhez a szocialista demokrácia sem nélkülözheti a folyamatos párbeszédet. Nem azért, hogy az emberek kibeszélhessék magukat, hanem hogy beleszólhassanak legsajátabb ügyeikbe. Az ország és népe előtt nehéz év, kemény esztendők, de nem megoldhatatlan feladatok állnak. Ezért most nagyobb szükség van arra, mint bármikor, hogy a cselekvéshez közmegegyezést teremtsünk és szocialista nemzeti egységben növeljük erőfeszítéseinket, megvalósítsuk azt a reformpolitikát, amitől joggal várható a kibontakozás. Reformról lévén szó, manapság gyakran idézzük Széchenyit. Nos, szerinte: „Nemzetünknek mindig az volt az egyik legnagyobb hibája, hogy vagy nem bízott magában, vagy elbízta magát." E

lbizakodottságra nincs okunk, kishitűségre nincs jogunk. Előttünk nemzetünk sorsa áll. Az, hogy mily magasra tudjuk emelni, azon múlik, hogy erőnk szerint a legjobbat tesszük-e. Ez a legjobb most, a mindenkitől elvárt eredményesebb munka. A gondolkodás, ami átfogja a folyamatokat, a facsemetétől a bútorig, a báránytól a pulóverig, s ezeket a folyamatokat a legésszerűbb medrekbe terelni. Az erő és az akarat, ami nem lankad idő előtt. S a két pillér, a szocialista demokrácia és a nemzeti egység erősítése. Rájuk feszíthetjük ki a hidat, ami a stabilizációból a kibontakozásba vezet. Juhász Róbert, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának osztályvezetője Lyuk a gödrön Márton Józseftől (Szűes utca 13.) kaptuk tegnap reggel a telefont, hogy az Agyagos utca—Gáz utca tájékán, a kenyérgyár mögötti játszótéren egy, valószínűleg víztározónak épített, fedett építmény oldalában jókora nyílás tátong, amely — tekintettel a kisgyermekek természetes kíváncsiságára — könnyen életveszélyessé válhat. Nagy László felvétele igazolja, hogy a veszély valódi. Nem ártana tenni ellene valamit, annál is inkább, mert olvasónk tegnap délutáni tájékoztatása szerint, immár újabb téglák hiányoznak a falból, bővítve a veszélyes nyílást Enyhül az építőanyag-hiány Az építőanyag-ipar az első félévben 2,5, a harmadik negyedévben pedig már 3,3 százalékkal termelt többet, mint a múlt év azonos időszakában. Az építőanyagok jövő évi áremelkedésének hírére júliustól fokozódó kereslet és felvásárlás késztette az üzemek dolgozóit a többlettermelésre. így az év első kilenc hónapjában az alapvető építési anyagokból jelentősen túlteljesítették előirányzatukat. Ebben a háromnegyed évben például falazóanyagokból 6,8 százalékkel termeltek többet, mint múlt év első kilenc hónapjában. Ezen belül téglából mintegy 60 millió darab a többlet, a keresett gázbeton falaz.óelemekből pedig 18 százalékkal növelték a termelést. Tetőfedő anyagokból 20, vasbeton födémgerend.ákból 11 százalékkal többet termeltek az egy évvel korábbinál. A nagy keresletet azonban még így sem tudták kielégíteni falazóanyagokból, égetett tetőcserépből, vasbeton födémszerkezetekből, ajtókból és ablakokból. Szeptemberben a tüzépvállalatoknál értékesített építőanyagok mennyisége 23 százalékkal haladta meg az egy évvel ezelőttit, s így a készlet is jelentősen, több mint 40 százalékkal csökkent. A hiány további enyhítéséről a kormány is intézkedett. Biztosította a többlettermeléshez szükséges energiát, a 200 millió forintot megközelítő ártámogatást, a szombat-vasárnapi műszakokkal járó többletbér fedezetét, továbbá szorgalmazta újabb építőanyagtételek beszerzését a szocialista országokból. Így az NDK mintegy 350 ezer négyzetméter azbesztcement tetöfedöpala és 36 ezer darab ajtó, Jugoszlávia 2 millió tetőcserép, 150-200 ezer négyzetméter burkolólap és 5 ezer tonna mészhidrát, Csehszlovákia pedig tetemes tételben egészségügyi porcelánáru szállításával nyújt segítséget a gondok enyhítéséhez. A tégla- és cserépiparban a szombat-vasárnapi pótműszakon túl azzal is növelik a termelést, hogy a hagyományos gyárak nem fejezték be a nyerstéglagyártási idényt október 15ig, hanem folytatták a munkát, s csak a fagyok beálltával állnak le. Azzal számolnak, hogy a termelésnövelésével és a készletek leépítésével megközelítően 200 millió téglával és mintegy 9 millió égetett tetőcseréppel értékesítenek többet az idén, mint tavaly.