Délmagyarország, 1987. október (77. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-26 / 252. szám

lfétfő, 1987.. október 26. 3 Bokraink közt... ... már az ösz barangol —, ahogy a költő irja. Ezt érezzük a Széchenyi téren végigsétálva is. A padokon még szívesen i.rsörőg az ember, miközben a levelek neszeznek körülöttünk. Ennek pedig legjobban a gyerekek örülnek, akik csokorba szedik színes díszeit az ősznek. Fotóriporterünk, Schmidt Andrea ezeket a pillanatokat örökítette meg. Mi lesz vele? Olvasóink az elmúlt héten forróra tárcsáztak némely telefont, mert a Károlyi utcai ékszerbolt üvegajtajára kikerült egy tábla, mely szerint ott „a javítás megszűnt". Már tudniillik az ékszerjavítás. Ez mindenekelőtt azért érdekes, mert az üzlet fő profilja (az ékszerkészités mellett) a javítás. A bolt tehát „profilvesztést" szenvedett, ami önmagában még nem lenne baj, csakhogy az embereknek nem tetszik a dolog. Érthető: gyors, pontos és precíz munkát végeztek az itt dolgozók, s nemcsak időnként, hanem minden esetben. m Most azonban úgy látszik, ennek végé. mégpedig üzletestül. Az előzményeket, s az eddigi fejleményeket Szellő Bálintné üzletvezető mondja el: — Azzal kezdődött, még április táján, hogy nem engedték személyzetünk számát növelni. — Kik nem engedték? — A Főváros) Öra- és Ékszeripari Vállalat. — És miért nem engedték? — Hát ezért, ami most van ... Bizonyára már akEgy üzlet kálváriája kor elhatározták az üzlet bezárását, bár nekünk sejtelmünk sem volt, hogy erre megy ki a dolog. Mindegy. Új embert tehát nem vehettünk föl, maradt tehát a mínuszns létszám. Ment az üzlet, ment így is, • egészen addig, amíg meg nem kezdődtek a nvári szabadságolások ... Ekkor azonban kiderült, hogy egyszerre csak egy, azaz egy ember tudna bennmaradni a boltban. Ezt értelemszerűen nem vállalhattuk, mert mégis ékszerüzletről van szó ... — Végül is hogyan oldották riieg a gondot? — Nem mi oldottuk meg, hanem a központ: három hétre be kellett csuknunk a boltot. — Még ekkor sem sejtették, miről lehet szó? — Föl sem merült bennünk, hogy bezárhatják az üzletet. Sőt, augusztusban — immár másodszor — kértem a pestiektől egy ember fölvételének engedélyezését, levélben. Választ nem kaptam. Uj könyv - telefonálóknak Csütörtöktől kapható A Szegedi Postaigazgatóság jóvoltából szerkesztőségünkbe eljutott egy példány az új Csongrád megyei telefonkönyvből — rnég hivatalos árusításának kezdete, október 29. előtt. Futtában lapozhattuk át persze, efféle könyveket nem elvas végig az ember, értéke amúgyis majd használata közben derül ki. De a felületes ismerkedés is igazolta: az új adatgyűjtemény a megjelenését megelőző, felfokozott várakozásnak meg tud felelni. (S fellélegezhetnek végre a 09, a tudakozó munkatársai!) Frissességére jellemző, hogy már az október 30-án változó újszegedi előfizetői hívószámok is megtalálhatók benne. (Ha valaki hibára lelne, ne okolja kizárólag a szerkesztőket! Gondoljon előbb rá, hogy az adatváltozásokat az előfizetőnek kell bejelentenie! Ahogy a tudni: valók közt olvasható: „a megjelent adat mindaddig a bejelentett módon szerepel a telefonkönyv minden további kiadásában, amíg az előfizető annak módosítását vagy törlését írásban nem kéri!) A telefonkönyvet Szegeden, Hódmezővásárhelyen, Makón, Szentesen és Csongrádon a postahivatalokban és a hírlappavilonokban is, a megye toDoi helységében a helyi hivatalokban, Bács-Kiskun és Békés megyében a főpostákon árulják csütörtöktől — nyolcvan forintért. (A szomszéd megyék nemrégiben megjelent telefonkönyvei is kaphatói:: Szegeden a nagypostán, illetve írásban megrendelhetők a 6701 Szeged, Megyei Postahivatal címen.) — Előző kérelmére kapott? — Arra sem . .. Szeptemberben viszont megjelent nálunk a/, osztályvezetőm, s közölte, hogy a jövő év első félévében a boltot bezárják és eladják. — Kinek adják el? . — Ezt nem mondták. Következésképpen azt sem tudjuk, mi lesz belőle. Lehet, hegy lángossütö. — Lehet... — Mindenesetre Igyekeztünk munkahely után nézni, mert á bezárás ténye elég bizonyosnak tűnt... Ráadásul egyik aranyműves kolléganőnket eladóvá minősítették át, amíg végleg be nem zár a bolt. Ezért nincs tehát ékszerjavitás. Kollégánk időközben talált magának egy új munkahelyet — ezt helyesen tette —, mire Pestről közölték: most már egészen biztos, hogy bezár az üzlet. .. — Hát ez érdekes . .. — Az. Sak vevőnk volt, oki húsz éve ide járt, mindig pontos, precíz munkát tapasztalt, és most nem tudja mire vélni a dolgot. És egyébként is ... Nézze, én harminchárom éve dolgozom itt, negyvennyolc éves vagyok... Mihez kezdjek, és mihez kezdjenek a kollégáim? Azt mondják: kezdjem újra, de lehet-e egy életet újrakezdeni? Farkas Csaba Riport helyett Tünetek — telelőn Mit csinál hétvégén a falusi ember? Mondjuk l!ll!7, október 24—25-én egy Szeged környéki községben? Paprikát szed, szüretel, zöldséget vermel, kukoricát tör, almát-birsalmát szed és rak el télire, fát vág és telepít, trágyát szór, ás vagy szántat, gazdasági udvart rendez és „téliesit" a ház körül, jószágot gondoz, alomról, tüzelőről gondoskodik, épülő házaknál szorgoskodik, a nagyobbik fakanállal kavarja a hűsös-zsiros hétvégi ételeket... Ki-ki tette az éppen soros dolgát, férfi és nő, öreg és fiatal egyaránt, „nagy munkában" volt, amerre csak néztünk. Pihenő, lazító, a szombat-vasárnapot regenerálódásra szánó falusiakkal most nemigen találkozhattunk. Mibe kerül a több S más hétvégeken sem a pihengetés a jellemző rájuk. Hanem az, hogy arra nem fordítanak gondot. A pihenésre nem érnek rá. Hogy miért, arra többféle válasz és magyarázat lehetséges, de röviden úgy summázható, hogy: azért pihen kevesebbet, a falusi ember, mint a városi, mert a kistelepülésen még mindig nehezebb az élet, mint egy-egy városban. Az életfeltételek különbözőségeit az egészségügyi mutatók is dokumentálják: a falusiak egészségi állapota rosszabb. mint a városiaké. Különösen igaz ez a férfiakra. Pedig a közhiedelem szerint falun ugye több jut egy-egy emberre a lakótérből, a zöldövezetből, a jó levegőből (s tán' még az erkölcsből is). • Csakhogy: mennyiért jut ez a több? Mibe kerül ez manapság? Sok olyasmibe, ami egészségügyi szempontból káros vagy az lehet. Például soksok munkába. A kistelepülésen élők többféle gazdaságára rámegy tavasztól télig napi 16 óra munka. A mezőgazdasági munkabérek alacsonyabbak az ipariaknál. Korlátozottak a helyi munkavállalási lehetőségek, ingázni kell. „Bérk ¡egészítő" tevékenység a háztáji, a kerti termelés, a jószágtartás. Ami az önellátó gazdálkodás alapja, s jó arra is. hogy megóvja valamelyest a vidéki embert az ellátási hiányosságok kellemetlenségeitől. Hiszen például sokfelé jár még hetente csak egyszer a friss húst, felváD fszítőm ű vésze ti kiállítás Az Ásolthalmi Petőfi Sándor Művelődési Ház díszítőművészeti szakkörének munkáiból nyílik kiállítás holnap, kedden délután 5 órakor. Nászlor Józsefné, a népművészeti egyesület titkára ajánlja a látogatók figyelmébe a kiállított tárgyakat, amelyek november 5-ig, naponta 10töl 18 óráig tekinthetők meg az ásotthalmi művelődési házban. Az eszem megáll... ... mint virágtartó betonvályú az út közepén. Például a Sárosi utcai autószerviz előtt. Nem nagy örömére az arra járóknak — örökké zsúfolt, rendezetlen terepü parkolóban kéhyszeríti őket (sokakat vadonatúj, ott átvett autóval!) megfordulás! manőverre —, de ott van. Odatették. Nyilván azért, hogy érvényt szerezzenek vele a szervizhez vezető út elején kitett zsákutcatáblának. Ami jelzi, hogy az út egyszercsak nincs tovább az oda behajtók számára. Azazhogy van, de eltorlaszolják a betonteknők. Amik ha nem lennének ott, egyszerűen továbbgurulhatnának a kocsik, mondjuk a Vág utcába, s koccanásveszélyes forgolódási manőver nélkül hagynák el a szervizi utat. Vannak olyanok, akik így gondolják. Valószínűleg részük lehet benne, hogy időnként elvontatják az utat elzáró betonelemeket. És szabadon jönnek-mennek a Sárosi é? a Vág utca felé, az ottlakókkal együtt. De csak addig, míg nem jönnek azok, kik a zsákutcát akarják, s vissza nem teszik a virágtartókat az utat elzárandó. Jó ideje megy már ez a csiki-csuki. Hetekig így van, aztán amúgy ... Valakik szabályai, szeszélyei, óhajai szerint változik ott a „rend". Akadna valaki, aki meg tudná magyarázni, hogy miért? Kik, miért, hogyan, milyen alapon és illetékességgel variálják a szervizúti „rendet"? A csiki-csuki játék közben nem tudnák egyszer pár percre egy tárgyalószoba ajtaját magukra csukni, hogy megbeszéljék, békésen — és főleg ésszerűen, az arrafelé közlekedőknek kedvezően — rendezzék végre a „vitás ügyet"?! Sz. M. gátiakat szállító autó... — S ha jár, se mindig jó úton: a kisközségi infrastruktúra gyengeségeihez, a kereskedelmi, szolgáltatási hiányosságok mellett „hozzátartozik" meg sok rossz út, Járda nélküli utcák pora-sara, felgyülemlő szennyvíz. S egy sereg más kényelmetlenség — a gázfűtés helyetti kályhakormolástól a vezetékes víz hiányáig — amiből jócskán kijut a falusi embernek. Petiig a társadalmi juttatásuk már eleve kevesebb. A mindennapi életterük is szűkebb, ha például nem a légköbmétereket, hanem a művelődési lehetőségeket nézzük ... Hojtás „és örömforrások" Mindent összevetve: sokba kerül a falusi élet mostanság (is). A fentebb emlegetett objektív tényezők erősen igénybe veszik a községekben élőket, jelentős terheket rónak rájuk. És továbbiakat rónak ők magukra mindenféle szubjektív tényezők — s emberi környezeti ártalmak — által sugallva. A mérhetetlen hajtást (rossz) például: a hajszát az anyagiakért. Az állandó túlterheléssel, feszítettséggel, fizikai kimerüléssel járó mind több munkavállalást. A már-már lélekölő robotnak nevezhető — személy iségtorzí tó, egyén t, családot, közösséget értékrendeket romboló — szakadatlan munkálkodást. Amihez nem társulnak a pihentető cselekvések. Mert a rengeteg munkával megszerzett anyagi gyarapodásnak csak keveseknél van regenerálódást szolgáló, életkönyv.yitö, életszépítö szerepe. „Lélekemelő" meg még kevesebbeknél: nem jellemző, hogy a műveltség gyarapítását szolgálnák vidéken a Hifi tornyok, a videómagnók ... A túlzó munka kompenzációi közé nem a pihenés, a testi-lelki megújulásra törekvés sorolódik mostanság, hanem a pillanatnyi feszültségoldás S mivel? Primer „öröm forrásokkal": ivással, eressel, dohányzással. Hiszen a „jobb étcl"-hez jutás lehetősége falun inkább adott; a problémáival megbirkózni nem tudó kábítására, „kioldódására" kéznél van a saját termésű bor és pálinka. A leépítő, felemésztő, pusztító narkotikumoknak, a testre és lélekre életveszélyesen káros „örömforrások"-nak sajnos egyre többen nem tudnak ellenállni. Az akaraterővel, a lélekeróvel, a lelki egészséggel is baj van, szaporodnak a gondok; s vele egyenes arányban az öngyilkossági kísérletek ... S a lesiben-lélekben erösebbea károsodon falusi lakosságra gyengébb szintű egészségügyi hálózat ügyel, mint a városiakra. Kevesebb orvos jut nekik, szakrendelés helyben (kivéve mára már a fogászatot) alig-alig van, sokszor a gyógyszerért is utazni kell. Nem megnyugtató a hétvégi orvosi ügyelet (például a tisztántúli aprófalvakban, de még akkora településen se, mint Sándorfalva); egyre tobb gondot és szükségletet vet fel az idősek ellátása, a szociális gondozás ... A lazítást, a regenerálódás igényét alig-alig ismerő kistelepülési élcltcmpó, -szemlélet kóros-karos tüneteivel és következményeivel persze nem egyedül az egészségügynek kellene birkóznia. Mert a kórok egy részé — éppen az előbbiekben szálára szedett jelenségek miatt — nem elsősorban egészségügyi orvoslást igényel, nem „orvosi eset", hanem társadalmi betegségtünet. Éppen ezért „tüneti kezeléssel" nehezen lenne gyógyítható. r Elet a betegségek ellen Mert nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy az élet minőségét, (életkörülményeket, életszemléletet, életvitelt) kellene valamelyest megváltoztatni — egészségesebbé tenni. Könnyebbe, kevésbé anyagias szemléletűvé és munkacentrikussá, primer „örömforrásokat" mellőzön élménydúsabbá, emberségesebbe formálni. A terápiába, receptre — aminek beváltására készült az egészség megőrzés társadal m i programja is — igenis fel kell írni mindent (az elhallgatás a társadalmi betegségek esetében minden másnál veszélyesebb lehet). s nem szabad hagynunk, hogy a gyógyítást halogassuk! Kinek-kinek — társadalmi, vezetői, szervezeti ós egyéni szinten egyaránt — hozzá kell adnia ehhez a programhoz a maga gyógyítani, gyógyulni vágyó erejét, akaratát, cselekedetét. Akár mindjárt azzal kezdve, hogy a kübekházi háztájin gazdálkodó ipari munkás létére a jövő hét végén a demizsonemelgctéssel „könynvitetl" ház körüli munkaidőt rövidebbre fogja, a mérsékelten cupákos ünnepi ebed után aktivan (nem cigarettafüstben iszogatva, beszélgetőssel) pihen egy keveset (netán úgy. hogy végre kialudja magát, vagy olvasson. vagy foglalkozzon a családjával). Abból talán meg példaadó hétvégi riport is lehetne ... Szabó Magdolna Méhészeknek flz őszi tennivalókról A minden méhész által ismert méhparazita súlyos károkat okoz. ha idejében nem védekezünk ellene. Az atkagyérítés időszakában különösen nagy jelentőségű az őszi kezelés. A kezelés eredményességét befolyásolja a felhasznált védekezőszer minősége, a méhész gondossága és a használati utasítások betartása. Az atkagyérítést a fiasításns keret eltávolításával kezdjük. Ezeket a lépeket hideg helyen tároljuk, és csak tavasszal tesszük vissza a családokhoz, amikor már a bennük Jévő atkák biztosan elpusztultak. A kifejlett méheket Varrescens-csikkal füstöljük le 3 naponként, az időjárástól függően, legalább háromszor. Figyeljünk arra, hogy a Varrescens-csikot a szavatossági időn belül és a használati utasításban feltüntetett módon használjuk fel. Ha a kezelések során probléma merülne fel, értesíteni kell az illetékes méhegészségügyj felelőst és körzeti állatorvost. I'rigli Mária megyei szakállatorvos