Délmagyarország, 1987. október (77. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-26 / 252. szám

77. évfolyam, 252. szám 1987. okíóbcr 26., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LÁPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint Ködlámpát Moszkvából A

meteorológia napokon át tartás, sűrű ködót jelentett Moszkvából. Nem tudtak fölszállni a repülőgépek, az utasok veszteglésre kényszerültek, a légi forgalom lelassult, majdhogynem meg is szűnt. Itt nálunk Magyarországon, tartósan szép ösz van, s a Szovjetunióból hazatértek szájából eléggé ellentmondásos dolgokat hallani. Egyesek szerint, könnyen lehet., hogy most érkezett el valójában először az a történelmi időszak, amikor tényleg tanulni kéne a Szovjetunió tapasztalataiból. Mások viszont úgy vélekednek, hogy mondjuk Minszkben vagy Lvovban nyoma sincs semmiféle glasznosztynak és peresztrojkának, minden ugyanolyan, mint öt—hat-— tíz évvel ezelőtt, amikor ők utoljára ott jártak. (Az idegen számára eleve korlátozott bepillantási lehetőségekről, időhiányról, netán még nyelvi nehézségekről most ne is szóljunk.) Megint mások szerint, mindenesetre nagyon is keserves árat kellett fizetni mindenféle mechanikus tapasztalat másolásért, szóval, csak hátrább azokkal a glasznosztyos agyarakkal, felebarátaim! Ennél az érvelésnél egy minutocskára azért már érdemes megállani. Mert a sandító hátsó szándék pozicióféltő, konformista indítékának gyanúja ez esetben legalább annyira erős lehet, mint az a fura egybeesés, hogy most ezeket éppen azok hangoztatják, akik. És épen akkor, amikor. A napokban Szép könyvek: a Szovjetunióból címmel kiállítás nyílt a Somogyi Könyvtárban. A peresztrojka könyvei, villant át rajtam hirtelen, a címeket pásztázva a tárlókban. Azzal a természetes izgalommal kezdhettem volna szemlélgetni őket, ami u jelentős históriai változások dokumentatív szellemi lenyomatainak kijár. Csakhogy, rövidcsen rá kellett jönnöm, hogy itt, és most, bizony nem a tényleg egyre izgalmasabb szovjet kultúra, néni a peresztrojka könyveinek gyűjteménye az igazán érdekes. Még csak a sok-sok kulturális újdonság sem, amelynek kísértete jelen volt a könyvtár kiállításán. Nem Ribakov szenzációregénye, Az Arbat gyermekei. Nem a bizsergető öröm, hogv kiadják végre Paszlernak klasszikus remekét, a Doktor Zsivágót. Nem az ¡1 tény, hogy olyan nagy tudós, mint S/.aharov, beszélhet és mozoghat, nem az a hir, hogy lassacskán megnyílnak a levéltárak, és, hogy Tengiz Abuladze a Vezekléssel éppen grúz földről ad hírt arról, hogy végre a történelemben Sztálin is oda kerül, ahová való. Nem: végső soron nem a korszakos jelentőségű gyorsítás és az. átalakítás gyakran igen látványosan illusztrált fogalmainak alkotói aspektusai számíthatnak mifelénk igazán. Nézegetem a könyvtári kiállítás közönségét, próbáltam elképzelni, az országban hol, melyik város, melyik intézményében, miként nézegethetnék a mai magyar társadalom alakításáért fontos emberek ezeket a könyveket. Lanyhán érdeklődő, netán kissé összehúzott szemű pillantások, úgy vélem, legalább olyan arányban konstatálhatok, mint az udvariaskötelezően tisztelgő, üres áhítat „szépek, szépek" nyomvonalai. Utóbbiak feltehetően évtizedeken át megszokottá vált hivatalos reakciók arra, ami a világ leghatalmasabb, legelső stb. szocialista országának „jár". Holott sem üresen kongó szólamok, sem tompa aggyal visszhangzott közhelyek nem jár(ná)nak senkinek — értelmetlen (vagy tán nem is olyan értelmetlen) gyanakvás viszont még kevésbé az olyasféle értelmes, az embert felszabadulásában segítő tetteknek. amelyeknek híre — ködlámpák egymást követő fénynyalábjaként — manapság Moszkvából elég gyakran érkezik. Mintha Magyarországon — tartósan szép ősz ide vagy oda — túl sok lene a cinizmus, egyfajta rosszízű „szabadosság" által kitenyésztett, már-már a züllesztés erkölcstelen léhaságára emlékeztető legyintgetés. „Ugyan ." Ha sok szempontból érthető, megmagyarázható is ez, elképzelhetetlennek tartom, hogy nálunk „Gorbacsovot akarjuk" jelszóval legyen tüntetés —, s a demonstráció még csak r.e is az illető nevének és nemzetiségének, pusztán az általa képviselt. neve révén fémjelzett eszmeiségnek szóljon ... Suba alatt, no persze, az egészen más. Könnyen lehetséges pedig, hogy nem is kéne igazából egyébre törekedni, mint amit cgv idén 75 éves, első számú hazai vezető hosszú évekkel ezelőtt úgy fogalmazott meg. hogy a krumplileves legyen végre krumplileves. Vagyis az, ami. A

meteorológia, talán ugyan kissé túlzott optimizmussal nemrégiben arról tudósított, hogy fölosztott a köd Moszkvában. A dolog nem ilyen egyszerű, de kincstári-é az optimizmus, vagy sem: biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb arról fognak szólni a jelentések, hogy végérvényesen fölosztott a tartós, sűrű köd. Merthogy a ködlámpák már erőteljesen dolgoznak, láthatjuk. És hogy ide mi s mennyi importálható belőlük, aligha csak a közgazdasági gondolkodás döntheti el- Mert köd tartósan szép őszben is lehet ám. És ha az illetékesek egykor netán a légi forgalom újbóli megindításáról döntenek majd, mint legutóbb a kód távoztával Moszkvában, nem szabad, hogy kiderüljön: időközben szárnyalásképtelen lett a hajtómű, az utasok veszteglésre kényszerülnek, a légi forgalom majdhogynem meg is szűnik, kódlámpákról meg nem tud senki semmit. Domonkos László A Csongrád Megyei Munkaügyi Szolgáltató Irodába szombaton délelőtt betévedt állást keresők 2698 szegedi munkahely között válogathattak. Sok ez, vagy kevés? Negyedévvel korábban mindössze 1478 állást kínáltak. A majdnem kétszeresére emelkedett munkahelykínálat oka, hogy október l-jétől, kísérleti jelleggel bevezették Csongrád megyében a folyamatosan kötelező munkaigény-bejelentést. Látszólag túlkínálat van munkahelyekből. Valójában azonban amit a vállalatok kínálnak, az legtöbbször nem felel meg a munkát keresők (olykor irreális) elvárásainak, vagy fordítva. Többségében olyanok kérnek segítséget a számítógépes nyilvántartótól, akiknek szakképzettségük nincs, s így nehéz őket elhelyezni. Tizenkilencen jöttek el szombat délelőtt állást keresni a szolgáltató irodába. Kilencen középiskolai végzettséggel, szakmunkás-bizonyítvánnyal, vagy diplomával a zsebükben. A többiek? Ketten még az. általános iskolát sem végezték el. — Hat-hétezret szeretnék keresni. Nem baj, ha nehéz fizikai munkával — mondja a Rúzsáról jött férfi. Hét évig a pincegazdaságnál dolgozott, most több mint négy éve magángazda. — Eladom a jószágokat, januártól már kisebb rizikóval, kevesebb munkával is megkeresek annyit, mint otthon. Az. ötéves megszakítást sem akarom kivárni... Közben a számitógépen fut a program: a vízmüvek kuNálunk a munka.. — Adminisztratív állást keresek, olyat, aliol ncmesak gépelni kell, hanem emberekkel is foglalkozni. Egy a lényeg, ne legyen unalmas! — mondja a negyvenes anyuka, a kisfia kezét szorongatva. — És a l'izctcs? — Most négyezernégyet keresek. Három-négyszázért nem érdemes mozdulni. Ügy gondoltam, ötezer felett. Kattog a számitógép, futnak a képernyőn az adatok, végül kiderül, valamit elfelejtettek betáplálni, felesel a masina: „Hibás értékhalár!". Vajon, mire gondolt a gép? bikost keres hat és fél ezerért, betanított munkásként hatezerig lehetne keresni a gyufagyárban, a kazánfütés hiába fizet jól, szóba se jöhet, mert vizsga kellene hozzá. Egy korrózióvédő viszont megér tízezret is a Neokorrnak. Rakodót, kocsikísérőt is sokan keresnek 4500-tól hétezerig. Végül emellett voksolt a férfi. A nyolc általánost sem végzett fiatalasszony rövid idő alatt négy helyen is megfordult, a szaporodó munkakönyvi bejegyzések nem a legjobb ajánlólevelek, most szinte sehol sem állnak szóba vele: — Hát tehetek én róla? Hol a pénz volt a kevés, hol meg a munka volt sok. Próbálkozik az, ember... Átmenetileg közhasznú munkára irányítják. A " Városgazdálkodási Vállalathoz, ahol eddig negyven helyre kilenc jelentkező akadt. — Az elmúlt hónapokban tovább folytatódott az a tendencia, hogv a munkát keresők nagyobb része segéd- és betanított helyeket keres, míg a vállalatok inkább szakmunkásokat szeretnének felvenni — mondja Renkó Ferenc, a városi tanács munkaügyi osztályának csoportvezetője. — A jó szakmunkásokat viszont kezdik jobban megbecsülni, így kevésbé mozognak. A munkakeresők 38 százaléka szellemi, döntően adminisztratív állásra pályázik. Ebből viszont minimális a kínálat. — És az átképzés? — Nem nagyon élnek vele a vállalatok, ma még nincsenek rákényszerítve. Átképzésről szinte nem is beszélhetünk. Inkább kiképzésről. A létszámleépítésben sem jeleskednek a szegedi vállalatok. Az év elejétől meglevő lehetőséggel, az elhelyezkedési támogatással ;<1dig egyettlen vállalat sem élt a városban. Ehhez ugyanis legalább 10 alkalmazottal kellene „utcára tenni", egyszerre. — Mostanában megélénkült a kereslet a segédmunkások iránt is. Akad építőipari vállalat, amelyik csak kubikosból negyvenet tudna most fogadni. A kötelező bejelentésen túl az is növeli az ilyen munkahelyek számát, hogy az idén még nem érdemes leépíteni. Januártól, az új szabályozók megjelenésével a bértömeg-gazdálkodás általánossá válásával, nem mindegy, hogy melyik vállalat milyen pozícióból indul. Most szaporítják a létszámot, hogv jövőre legyen kit elküldeni — mondja Vladiszavlyev András, a munkaügyi szolgáltató iroda vezetője. — Felnőtt-szakképzési tanfolyamokat indítunk jövőre hiányszakmákban. Ezzel nemcsak a vállalatokon segítünk, hanem csökkenteni akarjuk azt a réteget, amely képzetlenségénél fogva, nehéz. helyzetbe kerül majd. Előbb-utóbb megélénkül az átképzés is. Ma még szinte minden szakmában el lehet helyezkedni, de jövőre, ha gazdaságtalan tevékenységek szűnnek meg, már nem biztos, hogy így lesz. — Tudja uram, évtizedeken át benne élt az emberekben, amit régen meghirdettünk: Nálunk a munka dicsőség és becsület dolga! — mondja egy idősebb űr a sorban állók között. — Ideje, hogy megélhetés, boldogulás dolga legyen. Kinekkinek hasznossága, erőfeszítése szerint, Italai Gábor János vitéz megérkezett Azaz: új, Lenin körúti épületében tegnap kezdhette meg a szezont a Szegedi Bábszínház. A premieren a János vitéz című bábdarab ment, amelyet 40 évvel ezelőtt mutatott be először az akkor alakult együttes. Nagy László felvételei a próbák idején készültek, 5. oldalunkon pedig olvasnivalót kínálunk az új színházról. «