Délmagyarország, 1987. október (77. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-24 / 251. szám

f y wmiwttwiiíw^ fi ' M8WMW*) ' rwrwwfy*. Nagy László Göngyöleg 12 Szombat, 1987. október 24. Erdélyi Attila rajza GYÖRKÉ ZOLTÁN: Megtört a varázs Elsodort a szél tőlem mindörökre. Mint ahogy elszáll beoltott tűz füstje. összezáródott mögötted a távol. Szivárvány néz rám az ég homlokáról. Nincs űr utánad; beforrt hiányod. Mint folyó hátán hajó-vágta árok. • Kifakult emlék lettél mára csupán. Átfutó árnyék létem tarka Ja Ián. Ami volt — álom. Sohase láttalak. Nem őrizlek, mint múltat a várfalak. Kiszellőztetem magamat utánad. Megtört a varázs — vissza már nem várlak! DMI magazin Pali úr mellett látható Juhász Gyula és Szóráth Pál feje. A gyermekképű, merengő költőtől föltűnően elüt a tőle mindössze fél évvel idősebb, de már bajuszt viselő, daliás, férfias, a világba öntudattal tekintő szőregi legény. 1894 őszén három nagy létszámú első osztály is indult a kegyesrendi gimnáziumban. Szóráth Pált az l/A osztályba irták be. Már itt osztálytársa lett a későbbi ellenforradalmi főispán, Aigner Károly, Dettre Pál (Dettre János bátyja) és Szivessy Tibor, utóbb jeles építész. Egy év múlva már csak két osztály lett: ekkor került hozzájuk Domokos Elek (Domokos Lászlónak tragikus fiatalon elhunyt, színésznek készülő öccse; Piek (utóbb Petrl) Lajos, Balázs Béla barátja, szobrász/Juhász Gyula első megmintázója. Ekkor lett osztálytársuk magántanulóként báró Gerliczy Félix. Ha hetenként egyszer-kétszer görög- vagy latinórára bejött Deszkről, hintaja ott várakozott a körúton, az iskola előtt... A harmadikban lett osztálytársuk Csányi Mátyás; a későbbi színházi karmester (a Délmagyarország egykori munkatársának, Csányi Piroskának apja) és Sztricha Kálmán, utóbb dorozsmai plébános és a község történetirója. Ötödiktől kezdve már egyetlen, mindig hatvan körüli létszámú osztály volt. Innentől járt együtt Eisner Manóval, Juhász Gyula szűkebb baráti körének tagjával, a későbbi hires ügyvéddel, kommunisták védőjével, valamint Szalay Jánossal, aki 1919-ben mint a Kommunisták Magyarországi Pártja szegedi szervezetének első elnöke irta be nevét a város történetébe. Juhász Gyula csak a hetedik gimnáziumban, 1900 őszén lett osztálytársuk, amikor váci kispapságának kudarca után, egy évet veszítve, visszatért a gimnáziumba. Az utolsó két osztályt járta tehát vele Szóráth Pál. Ő sem tűnt ki túlságosan a tudományokban. Eleinte csupa jója volt, néhány jelessel, utóbb az elégségesek szaporodtak meg bizonyítványában, sőt a nyolcadik végén magyarból elégtelent kapott. Jeleskedett viszont rajzban, testnevelésben, vallástanban, magatartásban. Mi késztette arra, hogy a katonai pályát válassza? — erre csak ö tudott volna felelni. Édesapja, a hatvanholdas Szóráth István Szörcgnck tekintélyes gazdája volt: már 1894ben a községi képviselő testület választott tagja, 1911 és 1914 közt a falu bírája. Meglehet, az ő ambíciója volt délceg fiát taníttatni, tisztet nevelni belőle. SZÁZADOS ÚR Szóráth Pál 1906-ban elvégezte a Ludovika Akadémiát. Mint ifjú tüzér hadnagy Fiúméban kezdte szolgálatát. De már előbb, 1904-ben eljegyezte a neves szegedi famíliának, a Zsójér családnak sarját, Zsótér Ilonát, a kétszáz holdas földbirtokos és városatya, Zsótér Ferenc leányát, Zsótér Andor unokáját. A Kálvária u. 9. számú lányosházban főpapok, főtisztek, városi urak és százötven fős vendégsereg jelenlétében volt az ünnepélyes kézfogó. Csakhogy a nagy fölhajtást nem követte esküvő: Szóráth István nem volt hajlandó fiának kifizetni a kauciót, 40 000 korona óvadékot, amelyet minden tisztnek le kellett tennie biztosítékul, hogy házastársát cs. és kir. tiszthez méltó színvonalon képes eltartani. A józan parasztgazda azt mondta nagyra törő fiának: „ha szereted, hagyd ott a tiszti pályát, menj állami hivatalba, vedd cl." Szóráth Pál másként döntött. Hosszú, csaknem évtizedes jegyesség után visszakérte a gyűrűt. A világháború kitörésekor Sopronban szolgált a 7. tüzérezredben. Itt szeretett bele a fiatal zongoratanárnőbe, Lacsai Gizellába. 1916-ban lánya született tőle; nevére vette, taníttatta. A Budapesten élő, édesapjának emlékét máig tisztelő Szóráth Gizella mindkét szülőjének őrzi nevét. Szóráth Pál is járt Isonzónál: a háború vegén, 1918-ban részt vett a doberdói harcokban. Szőregre 1918. november 20-án bevonultak a szerb királyi csapatok. Az összeomlás után tehát Szóráth Pál nem jöhetett haza. Debreceni barátjánál húzta meg magát. A megszállók, megtudva, hogy Szóráth István fia katonatiszt, talán azt hitték, rejtegeti. Vallatóra fogták, bántalmazták, télvíz idején bezárták házának hideg pincéjébe. Ott halt meg 1920. március 3-án a pincében; orvos' már nem tudott segíteni rajta. Szőreg 1921. augusztus 21-én szabadult föl a megszállás alól. Szóráth Pál azután térhetett haza szülőfalujába, de apját már nem láthatta. Most jön a meglepő fordulat: Szóráth Pál százados 1926-ban — 44 éves korában — nyugdíjazását kérte. KETTÉTÖRT PÁLYA Miért? Lánya, dr. Alaksza Helmutné szerint erről nem szeretett beszélni. Valamelyik fölöttese gyanús váltóügyletbe akarta bevonni, de Szóráth Pál nem állt kötélnek. Amire Zsótér Ilonka kedvéért nem volt hajlandó, becsületének védelmére megtette: föláldozta karrierjét, lemondott tiszti előrehaladásáról. Rákoscsabán vett egy öreg villát, s ott élt agglegényként ezermesterkedő passzióival, kutyáival, macskáival, csak bejárónőt tűrt meg maga mellett, aki főzött neki és háziállatainak. 1930. február 16-án hazalátogatott Szőregre, hogy barátjának, Tasnády Szeőcs Samunak feleségét köszöntse névnapján. Julianna napja volt, amikor a névnapozó vendégek közt megismerte az aznap éppen 40. születésnapját ünneplő, tehát már szintén nem fiatal tanitónőt, Hencz Katót (1890—1955). Havibúcsúkor, augusztus 5-én feleségül is vette. Hazaköltözött Szőregre. Másfél évre rá született egyetlen gyermeküket, lányukat Szóráth Pál — első szerelmének emlékére — Ilonkának kereszteltette. AZ EZERMESTER Szóráth Páltól a fölszabadulás után megvonták nyugdiját. Feleségének kis nyugdiján kívül abból élt, amit a falu óráinak megjavításáért hoztak neki ügyfelei. Egy időben a vasútállomáson éjjeliőrként vagonokat őrzött. Hatalmas szakállat növesztett, és lódén malaclopója mögé rejtette öltönyének kopottságát. A gyerekek féltek tőle. 1954-ben a Szegfű utcában szomszédja lettem. Nem emlékszem, hogy a köszönésen kívül szót váltottam volna vele. Anyósom, aki szögrőlvégröl rokona, valahanyadfokú unokatestvére volt, nemcsak magázta, hanem „százados úrnak" szólította. Ahogy mindenki a faluban. De ennél is jellemzőbb, hogy elemi iskolai osztálytársa, a hajdani szerb nagygazda, Miletin Veljkó rendszeresen igy üdvözölte: — Szervusz, Pali úr! S Pali úr zárkózottan, magányosan, utóbb özvegyen is, megőrizte méltóságát nyomorúságában is. Mindenhez értett, holott nem tanulta. 76 éves korában sem reszketett a keze, amikor az órák belsejében matatott. Éjszakákon át nagyitóval esztergályozott finom alkatrészeket, szépen festett, rajzolt, politúrozott, kidobott bőrből cipőt csinált... 1942-ben a Magyar Feltalálók Országos Szövetségétől oklevelet és 2000 pengő jutalmat kapott „autógumifújtató" találmányáért. Szóráth Pál alakja különcsége ellenére is nagyon jellemző. A nem átlagos tehetségű parasztfiúból lett úr sajátos típusa. Szőreg legjellemzőbb családneve, mint írtam, a Szóráth. A Szóráth család legjellemzőbb példánya pedig ő volt, Pali úr, Szóráth Pál. PÉTER LÁSZLÓ A

szőregi Szóráthok ősi fészke egy évszázadnál is régebb óta a dombon volt. A mai Makai út, a Szív utca, a Szerb utca meg a Tolbuhin tér határolta falurészben — a parókián, a bolton, a Vidács bognár meg a Szabó koporsós házán kívül — mindegyikben a nagy család valamelyik ága lakott. AZ ŐSI PORTA A század elején még nem utcánként számozták a házakat, hanem egytől végig: 19Ö7-ben Szegedi országút 526. volt annak a háznak a száma, amelyben Szóráth Pál (1882—1958) született, e jellegzetes és kiterjedt szőregi famíliának legérdekesebb és legkülönösebb tagja. 1926-ban már Szőrcgen is utcánként számozódtak a házak; ekkor Szegedi országút 69. volt a száma. Az öreg ház ma is megvan: most Makai út 24. a cime. Talán még Szóráth Pál apja, Szóráth István (1849—1920) is itt született, s amikor 1868-ban, alig 19 évesen megnősült, ide hozta feleségét, a szintén törzsökös és jellegzetes szőregi családból való, 18. évén még alatta levő Szeles Annát (1850—1926). Házasságukból öt gyermek született. Szóráth Jáhos (1870—1916) megnősült ugyan, de gyermektelenül halt el. Szóráth Piros (1875—1907) vénlány maradt: hamvai szüleiével együtt nyugszanak a szőregi temetőben. A mesebeli harmadik fiú volt a parasztsorból kiemelkedő Szóráth Pál. Ismét lány következett: Szóráth Vilma (1886—1940), a későbbi Magyar Józsefné. Leszármazottai élnek, csakúgy, mint az utolsó fiúéi, Szóráth Fercncéi (1891-1951). NEVES OSZTÁLYTÁRSAK A Juhász Gyula Emlékkönyvben látható a kegyes oskolában, a piaristák gimnáziumában 1902-ben érettségizettek csoportképe. Én kaptam harmincvalahány éve Szóráth Páltól, s adtam a múzeum irodalmi gyűjteményének. Rajta ugyanis, fölülről a második sorban, középütt, egymás