Délmagyarország, 1987. október (77. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-24 / 251. szám

12 Szombat, 1987. október 24. Új gépsor a gumigyárban Idén januárban helyezték üzembe az új, nagyteljesítményű {ómlögyártó gépsort a Taurus szegedi gyárában, amelyen a hagyományosan gyártott 30 mpteres tömlők helyett 200 métereseket is előállíthatnak. Az első ilyen szállítmány norvég exportra készült. Ezekben a napokban 30 méteres tömlők készülnek szovjet megrendelésre, ezeket — az új gépsoron — a régebben maximálisan 6 colos méretű helyett nagypbb átmérőjű, 12 colosra gyárthatják. Felvételeinken a tömlőgyártó vonal, és vezérlőberendezése látható. Somogyi Károlymé felvételei Ez is környezetvédelem Fogy a termőföld A termőföld újabban olyan szokásokat vesz föl, hogy egyrészt romlik, másrészt pedig mind kevesebb van belőle. A minőségi romlás általában megállítható, még vissza is fordítható. A mennyiségi kevesbedéssel már más a helyzet: amit egyszer beépítettek, ott fő többé nem terem. Szamosközi István, a megyei földhivatal ingatlan-nyilvántartási és földhasználati osztályának vezetője azt mondja, Csongrád megyében évente öt-hatszáz hektárral kevesebb a termőföld. De ez imég ideális helyzet, teszi hozzá, megemlítve, hogy például a hetvenes években évente hét-nyolcszáz, sót akár ezer hektárnyi termőföld ment veszendőbe. Veszendőbe ment? — horkannak mast föl okos emberek, az elmúlt évek óriási erőfeszítéseire: a nagyarányú lakásépítésekre, útépítésekre, kőolaj- és földgázlelőhely-kutatásokra gondolva. A föntebb megidézett okos embereknek kifejezetten kár volt fölhorkanniuk, mert a veszendőbe menés szempont kérdése. Aki most ott lakik, ahol néhány éve még lucernás zöldellt, kukoricás zörgött, azt mondja, korántsem ment veszendőbe a föld, a lehető legjobban lett föl- és kihasználva. A mezőgazdaság szempontjai szerint azonban igenis veszendőbe ment. Az újabb fölhorkanások elkerülése érdekében igyekszem mielőbb leírni, hogy a mezőgazdaság szempontjai nem öncélúak, hanem az országlakók tápanyaggal, azaz élelemmel való minél jobb ellátását szolgálják. Manapság vannak már koponyák. mélyek sejteni kezdik, hogy hazánk csak /belátható időn kívül" lesz a vas és acél országa, következésképpen a mezőgazdaság bármely hasznot hozó ágazatának elhanyagolása megengedhetetlen, fejlesztése elkerülhetetlen. Gazdálkodni pedig csak termőföldön lehet, s a termőföldet védeni kell. Mitől, kitől és hogyan? Szamosközi István több példát sorol föl e kérdésekre válaszolva. Piti ügynek tűnik, de összességében viszonylag nagy mennyiséget teszi ki például az a dülöútmennyiség, ami nincs kihasználva azon egyszerű okok miatt, mert nem közlekedik rajta á kutya sem. Ezeket — értelemszerűen — jó, ha beszántják, s máris megművelhetők. Hasonló a helyzet az elhagyott majorságok, tanyaromok esetében is. Nem beszélve a kőolajkutakról, melyek a fúrás ideje alatt nagy területet igényelnek ugyan, de ha a kút működni kezd, e terület pár száz négyzetméterre szorítható vissza. És így tovább. Túlzásokba azonban kár lenne esnünk. Annyira azért nem kell növelni a termőterületet, mint például Hódmezővásárhely környékén tették, ahol az összes létező erdősávot, facsoportot kiirtották, hogy minél nagyobb területet be lehessen vetni. A terület most már megvan, de el is viszi róla a földet a szél, még kötött talajon is. (Épp az idén kezdik újratelepíteni az erdőiket.) Szintén célszerűtlen a természetvédelmi területek müvelés alá vonása, így például az ősgyepek feltörése, mert ez egyrészt barbárság, másrészt az országos környezet- és természetvédelmi hivatal úgyis megakadályozza; volt már erre precedens, dicstelen cégek esetében. Szeptembertől, az új földtörvény életbe lépése óta, a müvelés alól kivont« termőföldért több térítést kérnek, mint azelőtt; a földterületek újbóli termőre fogásáért, „magyarán" . rekultivációjáért pedig pénz igényelhető a földvédelmi alapból. Mindez így leírva igen hatásosnak tűnhet; ezzel együtt a helyzet változatlan, termőföldből évről évre kevesebb van. F. Cs. Tájékozódni és tájékoztatni Kínaiak Győrben Pénteken megérkezett Győrbe azoknak a kínai szakmunkásoknak az első csoportja, akik három éven keresztül a Rábánál dolgoznak, és közben szakmai továbbképzést is kapnak. Az 50 tagú első csoportot folyamatosan követik a többiek, december végén már 300 kínai szakmunkás tevékenykedik a Rába-gyárban. A Rába és kínai partnere közötti együttműködés célja, hogy a kínai forgácsoló- és autószerelő szakmunkások Győrött a munkavégzés, és a továbbképzés során elsajátítsák a vállalat technológiáját, szakmai tapasztalatokat szerezzenek. Országos tanácskozás Az agrártermelésről Pénteken a Kertészeti Egyetemen a mezőgazdasági, az élelmiszeripari és az erdészeti fejlesztés helyzetéről és a fejlesztés tennivalóiról tartottak országos értekezletet az irányító szervek és a vállalatok, gazdaságok képviselői. A tanácskozáson ott volt Szabó István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a TOT elnöke, lierecz Frigyes, a kormány elnökhelyettese, és Kovács Imre, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetőhelyettese. Vóncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter előadásában kiemelA

jövő évtől kezdve sok tekintetben új feltételek között kell gazdálkodniuk a vállalatoknak és szövetkezeteknek, szigorúbb takarékoskodásra kényszerül sok költségvetési intézmény. Egyénre és kollektívára egyaránt fokozott terheket ró az ország gazdasági stabilizálásának kényszere. E terhekkel megbirkózni, a feladatokkal megküzdeni csak úgy lehet, ha a pártszervezetek messzemenően közreműködnek a cselekvés helyi programjának kimunkálásában, s képesek felsorakoztatni a kollektíva egészét az együttes gondolkodásra és munkára. A kibontakozásnak, az előrelépésnek alapvető feltétele a tennjakarás, a cselekvési készség. Sok jel mutatja, hogy ez a feltétele meg is van, vagy viszonylag hamar megteremthető. Ám azzal a megnyilvánulási módjával aligha érhetjük el, ami helyenként még ma is érzékelhető — nevezetesen, az olyanféle igénnyel, hogy „mondják meg, mit kell csinálni a kibontakozásért, és mi megcsináljuk". Ezt az igényt ugyanis nincsen aki teljesítse — a helyi kollektíva, a helyi vezetés helyett nem munkálhatják, ki a konkrét teendőket sem a központi, sem a megyei vagy városi szervek. Éppen ezért, a Központi Bizottság július 2-i állásfoglalását vagy a kormány munkaprogramját sem lehet a pártszervezeteknek a szó hagyományos értelmében „végrehajtaniuk". De lehetetlen nem törekedniük a bennük megjelölt alapvető célok elérésére — aki nem ezt teszi, azt nem valamely felsőbb pártszerv fogja felelősségre vonni a határozat teljesítésének elmulasztásáért, hanem maga az élet, a gazdaság könyörtelen törvényszerűségei szabják majd ki érte a büntetést. Ezt elkerülni, a fejlődés igényeivel lépési tartani csak úgy tudhat bármely pártszervezet, ha alaposan tájékozódik a gazdálkodás feltételeiről, a piac követelményeiről. A tájékozottság most valóban alapvető érdekké válik — a tájékozatlanság, a felületes ismeretek luxusát egyszerűen nem engedheti meg magának egyetlen olyan kommunista kollektíva sem, amely érdemi befolyást kíván gyakorolni környezetére, az adott egység egész sorsára. Politikai súlya, valós szerepe ma nem kis mértékben függ ettől. A pártmunka hagyományos formái — a gazdasági vezetők úgynevezett beszámoltatása, a különféle elemzések, vizsgálódások, a vezetői megbeszéléseken való részvétel és így tovább — épp úgy e cél szolgálatába állíthatók, mint ahogy meg lehet keresni, ki lehet alakítani hozzá a mai körülményekhez megfelelő, újfajta eszközöket, módszereket is. Am a személyes erőfeszítéseket egyik sem teszi feleslegessé. A sokféle információs csatorna hasznosítása, persze, időt igényel, és sok pártmunkásnak ma éppen ebből van a legkevesebb. Mégis kell rá módot találni, mert enélkül a politikai munka, a termelést segítő tevékenység megreked az általánosságok szintjén, kimerül közismert igazságok hangoztatásában. Nem elég azonban, ha csak a titkár, a vezetőség tagjai vannak a szükséges ismeretek, információk birtokában. A párttagság részéről egyre erősödő igény az érdemi részvétel a döntések előkészítésében, meghozatalában. Ennek az igénynek a kielégítésében azonban csupán az egyik oldal a fórumok megteremtése, az eldöntésre váró kérdések napirendre tűzése, a párttagok véleményének kikérése. Megfelelő tájéko zottság nélkül aligha születnek a dolog lényegét érintő, tartalmas észrevételek. A pártáiét belső demokratizmusának ebben a tekintetben is szerves része a nyilvánosság, a nyitottság. És ahol a vezetőség nem gondoskodik az információk továbbításáról, közkinccsé tételéről, ott nem sokat tettek a pártdemokrácia valóságos fejlesztéséért. A mai feltételek között egy-egy válla, latnál, intézménynél a vezetők és beosztottak érdekei mind erösebb szálakkal kapcsolódnak össze. Az objektív érdekeltség tehát nem készteti a vezetőket titkolódzásra a dolgozók előtt a munkahely életének lényegi kérdéseiben. Ám közrejátszhatnak szubjektív tényezők is: abban persze már egyetlen gazdasági, intézményi vezető sem érdekelt, hogy esetleges mulasztásaira, melléfogásaira is fény derüljön a kollektíva előtt. A tények vagy a tervezett lépések elhallgatására késztethet a kényelmesség, a konfliktusok elodázásának reménye is. A nyíltság adott esetben politikai bátorságot igényel A pártszervezet vezetésének szükség esetén vállalnia kell a kellemetlen tényekről szóló nyílt tájékoztatást, az ebből adódó esetleges feszültségeket is. Hiszen a párttagok csak akkor vállathatják a kiállást a népszerűtlen intézkedések mellett, ha pontos információt kaptak ezek okairól, elkerülhetetlenségéről, a messzebbi jövőben várható előnyös hatásaikról. A jelek szerint ma kiváltképp a vállalati központok és a gyáregységek között akadozik az információk áramlása Ez utóbbi helyeken olykor csak sejtik, mif terveznek a központban, s az intézkedések nem egyszer kész helyzet elé állítják az itteni kollektívákat. A felelősség ennek elkerülésében természetesen elsősorban a koordinációs joggal felruházott központi pártszervé, de az üzemegységek pártszervezeteinek is joguk és kötelességük igényein» az idejében történő, érdemi informálást. Az ismeretek megszerzésében támaszkodhatnak a vállalati tanács és a szakszervezeti vezető testületek helyi tagjaira is, akik helyzetüknél, tisztségüknél fogva, többnyire hamarabb tudomást szereznek az elhatározásokról. M

inden információ alapja — kell-e mondani? — mindig maga a konkrét tény. De pusztán a tények, adatok felsorakoztatása még nem tájékoztatás. Megérteni és állást foglalni az okok és összefüggések ismeretében, a várhaló következményekre és hatásokra vonatkozó becslések alapján lehet. A párttagokat, a dolgozókat ilyen tájékoztatás illeti meg, közreműködésük a közös gondolkodásban és cselekvésben csak így várható el. Hiszen okosan dönteni, hatékonyan tevékenykedni csak tájékozottan, felkészülten lehet. Gycncs László te: az agrárágazatok szerepe nem csökkent az ország gazdasági életében, az élelmiszer-termelésnek a gazdasági stabilizációban változatlanul nagy jelentősége van. A továbbiakban az alkalmazkodóképességet kell sokoldalúan fejleszteni, ez hozhat megoldást az agrártermelés jelenleg fellelhető gondjaira. A jövő esztendő a minőségfejlesztés éve lesz, minden területen törekedni kell arra, hogy jobb minőségű és piacképesebb árut adjanak a termelők. (A témára később visszatérünk lapunkban.) Lapozgatás a Csongrád megyei statisztikai évkönyvben (10.) Negyei böngésző Legvégül vessünk néhány pillantást hazánk többi megyéjére, illetve az ezekhez való viszonyunkra. Csongrád megyénél népesebb megyék: Pest (985 ezer 400),' Borsod (784 ezer 500), Szabolcs (576 ezer 800), Bács-Kiskun (555 ezer 600), Hajdú-Bihar (550 ezer). Közel azonos népességű, de Csongrád megye mögött áll Baranya (432 ezer 40Ö), Békés (418 ezer 500), Féjér (425,ezer 600), Győr-Sopron (427 ezer 100), Szolnok (431 ezer 800). A népességre legkisebbek pedig: Vas megye (278 ezer 200, Tolna (264 ezer 600) és Nógrád (231 ezer 200). Erős vonzások A népesség abszolút száma nagyjából történelmileg adott, a vonzás azonban nem azonos a megyék között. Csongrád megye lakossága — mint már előbb is említettük — mérsékelten növekszik, de nem a természetes szaporodás által, hanem a bevándorlás okán. A megyei Statisztikai évkönyv (1986) kimutatja, hogy hazánkban mindössze három megye (Pest, Baranya és Csongrád), valamint a főváros „profitál" a vándorlási különbözetből — a többire a vándorlási fogyás jellemző. A számok nagysága szerint megyénk vonzása Pest megye után a legnagyobb. Pest megye: 2195; Csongrád megye: 1739; Baranya megye: 1484. (Budapestét is említsük meg: 28 501.) | Ez a tendencia kissé önmagában való, mert Csongrád megye nem áll élen a gazdasági vonzatok fejlődésében. Beruházások tekintetében előzi az egy lakosra jutó beruházási értékben 7 megye; a tanácsi beruházások tekintetében pedig tíz! A foglalkoztatottak átlagbére, átlagkeresete szempontjából sem a legelegánsabbak a számai. A havi átlagbér például az anyagi ágazatokban magasabb 9 megyében, a havi átlagkereset a szocialista szektorban előnyösebb tíz megyében, Fentiekkel szoros összefüggésben van a bolti kiskereskedelem és a vendéglátás egy lakosra jutó eladási forgalma, Érdekes módon ennek számai -nem kvadrálnak pontosan az előbbiekkel. A fogyasztásbaji (talán a nagyobb idegenforgalom miatt?) megyénk megelőzi az egy lakosra jutó eladási forgalom alapján Bács-Kiskun és Győf-Sopron megye után minden más megyenket; a vendéglátásában azonban az egy lakosra jutó eladási forgalom csak a tizenegyedik. Lakásépítésben az ezer lakosra jutó épített lakásokkal Csongrád megye elég szerény pozíciót foglal el — megelőzi 12 megye. A száz lakosra jutó la kost) k számával viszont „brillírozik" — előtte jár Bács-Kiskunt kivéve minden megyének. (Bács-Kiskun 250. Csongrád 254, ... Győr-Sopron 292. Szabolcs-Szatmár 296). De megelőzi megyénk a többit az egészségügy és az oktatásügy számos mutatójában is. S mindezt nem büszkéi kedésst'l, csupán a viszonyszámok szolid és hűvös egymásmellettiségévyl említjük, a statisztika „közömbös" adatainak olvasatában. Azoknak viszont szíves figyelmébe ajánljuk, akiknek a szomszéd rétje mindig zöldebb ... (Vége.)