Délmagyarország, 1987. október (77. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-23 / 250. szám

Péntek, 1987. október 23. 5 Tegnap, csütörtökön ki­helyezett akadémiai ülést tartott Kecskeméten a Sze­gedi Akadémiai Bizottság Berend T. Ivánnak, a Ma­gyar Tudományos Akadémia elnökének a dél-alföldi ré­gióban tett látogatása alkal­mából. A kecskeméti városi tanács épületében rendezett eszmecserén Grasszelly Gyu­la akadémikus, a SZAB el­nöke köszöntötte a jelenle­vőket, köztük Romány Pált, az MSZMP KB tagját, a Bács-Kiskun megyei pártbi­zottság első titkárát és Po­linszky Károly akadémikust, az MTA elnöksége tagját. A SZAB elnöke rövid be­vezetőjében emlékeztetett arra, hogy két éve, 1985 ősze óta dolgozik a jelenle­gi összetételben a regionális bizottság elnöksége. Azóta is hangsúlyozott alapelv, hogy a SZAB nem áll fölötte a régió egyetlen kutatóhelyé­nek sem, de a hálózat össze­kötő ereje kívánt lenni. A másik alapelv az, hogy a nevében szegedi bizottság regionális szervezet legyen. Grasszelly Gyula véleménye szerint a továbblépés útja az lenne, ha az Akadémia szorosabb kapcsolatot építe­ne ki a felsőoktatási intéz­ményekben működő és egyéb kutatóhelyekkel. Annál is inkább, mert a kiművelt emberfők sokasága jellemzi e régiót, 2 ezer 800-an dol­goznak kutatói státusban, közülük 650 rendelkezik tu­dományos minősítéssel, és 16 akadémikus tevékenyke­dik: itt (közülük 15 Csong­rád megyében). Hodossy Sándor, a Bács­Kiskun megyei* pártbizottság titkára, aki a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, a megyei tudományos életéről tartott tájékoztatót. Elmond­ta, hogy Bács-Kiskunban 20 kutatóhelyen 400 kutató-fej­lesztő munkát végző szakem­bert foglalkoztatnak. A ku­tatók — az országos ará­nyokhoz illeszkedve — első­sorban a megyeszékhelyen dolgoznak, Baján a szakem­berek egyötöde tevékenyke­dik. A műszaki újítások, ta­lálmányok, szabadalmak te­kintetében az országos kö­zépmezőnybe tartozik ez a megye. A kutatók fele oktat is, de csak ötöde rendelke­zik nyelvvizsgával. A me­gyére elsősorban a mezőgazi­dasági kutatás a jellemző: a gyümölcstermesztés, a sző­lészet-borászat és a zöldség­termesztés a kiemelkedő te­rület. Berend T. Iván a kutatás jelenéről és az Akankémia jövőjéről szólt összefoglaló­an. Az MTA 1985-ös köz­gyűlésén az alapkutatások veszélyeztetettségét kell re­gisztrálni. Létrejött ugyan az Országos Tudományos és Kutatási Alap, de ebből a Kecskeméten pályázóknak csak negyede aktív akadémiai doktorok 4 részesülhetett, s a másodiki ezer, a nyugállományba vo­kiírásban csupán a jelent- nultak 3 ezer forint emelést kezőknek tizede számíthat kaptak. További küzdelmet pozitív elbírálásra. Egyértel- kell folytatni a fiatal kuta­műen kevésnek bizonyult tók és a kandidátusok anya­tehát az OTKA 4 milliárdja, gi elismeréséért, hiszen rö­de ez mégis a finanszírozá- videsen vészhelyzet követ­kezhet be. A tudomány élet­fáján nehezen pótolható hiány keletkezhet. Az Akadémián felhalmo­zódó tudás és tapasztalat el­ismerését bizonyítja, hogy idén május és augusztus kö­zött az MTA 5 fontos, párt­ás kormánydokkimentumot véleményezett. Ilyen jellegű munkát és a kormányzati tevékenységet segítő tanács­adói szolgálatot a további­akban is készséggel vállal si rendszer új, hasznos ele­mét jelentette. A szegény­ség éveiben egyre erőtelje­sebb nyomás nehezedik az intézményekre, hogy pénzt termeljenek. Ez olykor ins­piráló erő, de sokszor elte­reli a figyelmet az akadé­miai feladatok megvalósítá­sáról. Az MTA költségveté­sét is sújtották a központi elvonások: 70 millióról kel­lett váratlanul lemondani. Jövőre — mondta az Aka­démia elnöke — 20 százalék az Akadémia, körüli lesz a reálisan várha- Fontos feladat a tudo­tó inflációs ráta. Kérdáses, mány önigazgatását is fej­hogy ezeket a terheket el- ieSzteni — hangsúlyozta vé­bírja-e a kutatás. gQ, Berend T. Iván —, hi­A kormányzati szervek szen ez az a terület, amit ígéretet tettek arra, hogy államigazgatási szabályozók­1990-ig „visszapótolják" az , , , , . . . elvonásokat, és kiegyenlítik kal nem lehet ™ltani­az infláció okozta vesztesé- * geket. Ez az intézkedés meg- A SZAB kihelyezett ülése felel a kormány munkaprog- után, késő délután, a József ramjának, amely a tudó- Attila Tudományegyetemen mányt és az oktatást prefe-. folytatódott Berend T. Iván rált területként tünteti fel. programja. A szegedi felső­Ez a preferencia a mai vi- oktatási intézmények veze­szonyok között azt jelenti, tőivel folytatott beszélgeté­hogy az élet egyéb terüle- sen a tudományos kutatás tein jelentkező terhek itt és a felsőoktatás időszerű várhatóan nem hatnak majd. kérdéseiről volt szó. Csá­Időszerű voll a vezető ér­telmiség anyagi megbecsülé­sének rendezése. Az Akadé­mia tagjainak fizetése 40 százalékkal emelkedett, az kány Bélának, a JATE rek­torának köszöntője után kötetlen eszmecsere alakult ki a témában. Dlusztus Imre Létszámgondok a rendőrségnél ? Hallja az ember, hogy rendőrtiszthelyettes-képző iskola nyilt Szegeden, hogy munkába álltak a rendőr­tiszti főiskola végzett hall­gatói. Ugyanakkor azt is gyakran hallja, hogy egyre emelkedik a bűncselekmé­nyek száma. Fölmerülhet hát — többek közt — a kérdés: a több feladat kíván-e szám­beli növekedést, a több is­kolázott ember hoz-e mi­nőségi javulást a munká­ban? A kérdések megvála­szolásában Lajkó Ferenc őrnagy, a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság sze­mélyzeti osztályának veze­tője volt segítségünkre. — Hadd kezdjem azzal: remélem, érezhető az a tö­rekvésünk, hogy rendőre­ink szolgálatként fogják fel munkájukat, s nagyfokú hi­vatástudattal lássák el fel­adatukat — mondta Lajkó Ferenc. — Mi azt szeret­nénk, ha a tisztességes em­berek biztonságban érez­nék magukat, s tudnák, hogy mellettük állunk, a rossz úton járók viszont azt éreznék, hogy van mitől félniük. Ügy gondolom, ne­héz gazdasági körülmények között, amikor amúgy is sok minden nyugtalanítja az em­bereket, jó, ha a becsületes emberek úgy érzik, legalább a- közrend megnyugtató. — Mennyiségben és minő­ségben egyaránt nagyobb te­hát a feladat. Hogyan tud­nak ennek megfelelni? — Az utóbbi években a személyi állomány összetéte­le, fölkészültsége, iskolá­zottsága jelentősen megvál­tozott, mondhatnám: generá­cióváltás volt. Az iskolázott­ságról annyit: dolgozóink hét százaléka egyetemi, to­Változó idők, változó munkastílus vábbi harminc százalék szakmai fölsőfokú, azaz rendőrtiszti főiskolai vég­zettségű. — ök nyilván vezető­posztokon dolgoznak. — Igen, és azt is tud­juk, hogy a rendőrt általá­ban nem az ő ténykedésük alapján ítélik meg az em­berek. Éppen ezért arra tö­rekszünk, hogy a közrend­őreink munkája is javul­jon. — Úgy tudom, épp ez az a munkaterület viszont, ahol létszámgondokkal küzdenek. — A legutóbbi időkig ez valóban így volt. A máshol problémát jelentő elhelyez­kedési gondok azonban szá­ból nem is kell vizsgáz­nia. — Elég hosszú tehát az előrejutás útja. S aki vál­lalja, cssrébe mit kaphat? — Ha a fizetésünkre gon­dol, tömören annyit: nem olyan jó, mint azt az embe­rek gondolják, de nem olyan rossz, mint egyes rendőreink mondják. Például egy kö­zépiskolát végzett, járőrnek jelentkező fiatal alapfizeté­se hatezer forint. Ehhez jön a rendfokozati bér, ami pél­dául egy őrmesternél ezer­háromszáz forint. Évente egyszer teljesítményelisme­rés is jár, ami gyakorlati­lag tizenharmadik havi fi­zetés. Évente tehát 105-110 ezer forint a keresetük, ami munkra pozitív hatast jelen- tisztességesnek nevezhető. A tettek: egyre többen akar- gond nem iu van> hanem a nak ugyanis nálunk dolgoz- nagyságrendek között. A ta­ni. Köztük sok a középisko­lát végzett, így választási le­hetőségünk is nagyobb. — Ezek szerint, minden területen cél az iskolázottság javítása. — Mi úgy gondoljuk, hogy a rendőrviccek mögött meg­levő társadalmi értékítélet ellen gumibottal nem lehet küzdeni, csak oktatással. Mi például a középiskolai vég­zettséggel nem rendelkezők részére hároméves kihelye­zett szakközépiskolát indí­tottunk. A 600-as szakmun­kásképző tanárai kijárnak nulás, a többlettudás elis­mertsége nálunk is ellent­mondásos, akár a civil élet­ben. — A fizetés tehát jónak látszik, a munkával persze kötöttségek is járnak. — Ez változó. Egy nyo­mozó például bármikor moz­gósítható, egy körzeti meg­bízott viszont saját maga osztja be a munkaidejét, amiben annyi .a megkötés, hogy harminc százalékban az éjszakai órákra kell esnie. Bizonyos kötöttségek mind a belföldi, mind a külföldi Találkozás a Drüaszokkal Orpheusz. Kalliopé múzsá- lett többé neki, és sohasem neteit úgy, hogy mi is ott nak és Oiagrosz folyamis- talált vigasztalást bánatára, állunk Piéria fái között, s tennek, mások szerint ma­gának Apollónnak volt a fia. Felesége, Eurüdiké a fo­lyó partján játszadozott társ­nőivel, a Drüaszokkal, a fák istennőivel, amikor meglepte Arisztaiosz, Apollón fia, a pásztoristen, a méhek ked­velője. Megijedt és futott előle Eurüdiké, és futtában nem látta a mérges kígyót a magas fú között, s az meg­marta őt. A marás halálát Éneke, lantjának bús dália- fölöttünk a sötéten villogó ma örök időkig lebeg Hel- vihar, és együtt lehetünk a lasz fölött. Drüaszokkal a Strymon A görög regék talán leg- partján. A Vándor színesen szebbikét dolgozta föl és ál- is egységes, a görög táj fű­lította ki az Ifjúsági Ház szerillatú levegőjét idézi. A galériájában Bakacsi Lajos Lakoma vörös ködbe borult festőművész. Nehéz, de ne- vigalma bakkhoszi. Az Alom mes feladatra vállalkozott, lebegő, valósága, az Alkony még akkor is, ha műveltsé- terrakotta színei, vagy a günk szánté minden ága a Búcsú, fájdalmát megfogal­görog kultúra termékeny mazva, a múlt, a görög kul­törzséből nőtt ki. Persze a túra tengerbe süllyedt, meg­^T^ történhetett, sejtelmes való­siratóének töltötte be a he gyek völgyeit és a Hebrosz folyó partját. Orpheusz lant­ja zengő hangjával keresett azzal is, hogy jó másfél év­tizede a főiskolán egyik mesterét úgy hívták: Vink­ler László; vagy: valahol vigasztalást. Perszephoné, az mindannyiunkban él Orphe­alvilág királynéja, hallván a keserves harmóniát, meg­enyhült kemény szive, s visszaengedte Eurüdikét a napvilágra, egy kikötéssel: míg föl nem érnek, nem nézhet egymásra a két sze­relmes. Az alvilág engesz­telhetetlen urával történt alkut Orpheusz megszegte, így örökre elvesztette ked­vesét. Üj szerelem nem kel­usz és Eurüdiké szomorú. ságképét vetíti elénk. És hogy szól hozzánk? Ügy, mint Orpheusz és Eu­rüdiké története. Mert mi, a huszadik század negyedik szép története is. A kiállított negyedében is a találkozás, huszonnégy alkotás sajátos a várakozás, a' csalatkozás. színvilágát, misztikus, lírai az örömök és a búcsú állan­megfogalmázását, finom ko- dd és örökké visszatérő kör­loritját, jelzésszerű figurá- forgásában élünk, it, főszereplőit látva, szinte féltem: ha túl sokáig nézem egyiket-másikat, még eltű­nik, mint az álom. Bakacsi Lajos képei elénk varázsolják a történet jele­Cz. J. hozzánk, s heti egy nap az utazásban is vannak. Ugyan­oktatásé. A pozitív tapasz­talatok alapján idén újabb osztály kezdte meg a tanu­lást, úgyhogy, ha minden jól megy, két év múlva . mint­egy ötven új, éíeffségtzett dolgozók" kőzött? is a szolgálati körzetét egy rendőr szabadidejében is csak parancsnoki engedély­lyel hagyhatja el. — Milyen a nők aránya a emberünk lesz, akik mun­kában versenyre tudják késztetni az elkényelmese­dett körzeti megbízotti ál­lományt. — S milyen a lehetősége az előrejutásra annak, aki eleve középiskolai veazeu­séggel jelentkezik önök­höz? — A határőrségnél tizen­két hónap katonaidőt kell letöltenie, s ezután kerülhet BM-állományba. Bizonyos próbaidő után tiszthelyettesi iskolára mehet, ez tíz hó­nap, majd visszakerül szol­gálatba. Ha van kedve az illetőnek továbbtanulni, egy­két év múlva zászlósképző iskolába mehet — ez egy év —, s azt elvégezve már irá­nyítófeladatot is kaphat Üjabb két-három év után lehetséges a rendőrtiszti fő­iskola elvégzése, ami nap­pali tagozaton három, le­velezőn négy év. Ezenkívül jó a kapcsolatunk a JATE­val is, a jogi karra bejut­hatnak főiskolát végzett em­bereink, ráadásul, aki rend­őrtisztire járt, néhány tárgy­— Nem éri el a tíz szá­zalékot, ők is főleg az igaz­gatásrendészet területén dol­goznak. Ez a leterheltség nem családos nőknek való, ennek ellenére a jelentke­zők egy részét — köztük sok diplomást — el kell külde­nünk, helyhiány miatt. — Apropó, helyhiány. Ál­landó létszámmal dolgoz­nak? — Általában igen. Csupán az utóbbi három évben volt lehetőségünk a megyében egy—másfél százalékos ál­lománygyarapításra. Figye­lembe véve persze, hogy a bűncselekmények száma az országban az 1980-as 127 ezerről 1986-ra 186 ezerre emelkedett, ez a létszámgya­rapodás igencsak szüksé­ges. — A munka tehát önök­nél is nehezzdik. — Az a célunk, hogy na­gyobb feladatunkat érzéke­nyebb politikai körülmények között is az emberek több­ségének megelégedésére tud­juk teljesíteni. B. T. Huszonnyolc ország 33 városába A hét végén, október 25­én lép életbe a Malév téli menetrendje — ebből az al­kalomból sajtótájékoztatót tartottak csütörtkön az Átri­um Hyatt Szállóban a légi­társaság vezetői. Az új menetrend szerint 1988. március 26-áig 28 or­szág 33 városába közleked­nek a Malév gépei. A leg­forgalmasabb téli időszak­ban hetente 122 Malév-járat indul a Ferihegyi repülőtér­ről. Üjdonság, hogy a prágai járatot a lipcseivel, a szófia­it pedig £ bukarestivel ösz­szevontan indítják heti 3—3 alkalommal. Mivel — átépí­tés, felújítás miatt — a jö­vő év elején bezárják a drezdai repülőteret, oda csak lece^priber 31-éig közleked­_ek a járatok. A legtöbb Malév-járat egyébként to­vábbra is az NDK-ba in­dul. Az útvonalak száma va­lamelyest csökken, most a bejrúti és a tripoli járatok ideiglenesen nem közleked­nek, s egyelőre Szalonikibe sem mennek Malév-gépek. A gyér forgalom miatt szüne­telteti a Malév a szerdai szó­fiai és a csütörtöki isztambu­li járatát. A spanyol Ibéria, az olasz Alitalia és a belga Sabena légitársaságokkal meglevő közös üzemeltetési szerződés alapján továbbra is Malév­gépek járnak a Budapest— Madrid, a Budapest—Róma, illetve Budapest—'Milánó, valamint a Budapest—Brüsz­szel útvonalon. Közös üze­meltetésű a párizsi járat is, de ezen az útvonalon felvált­va közlekednek a Malév és az Air Francé gépei. A téli menetrendi idény­ben az eddiginél több légi­társaság indít Budapestre járatokat. Ezentúl az algériai és a dél-jemeni légitársasá­gok gépei is leszállnak heti egy-egy alkalommal a buda­pesti repülőtéren, így 21 kül­földi légitársaság gépei köz­lekednek rendszeresen Feri­hegyre. A Malév új menet­rendfüzete a korábbinál át­tekinthetőbben tájékoztat­ja az utasokat a tudniva­lókról. Vincze András fejfájára Hosszú éveken át gyötörte a test árulá­sa, de éltette, biztatta a szellem tréning­je. A csont áruló kötőanyaga kiparancsol­ta kezéből az ecsetet, a pasztellkrétát, a karcolótűt, a linóvésőt, az írótollat, de ugyanakkor — paradox módon, Kőműves Kelemenné hamvainak módjára — erősí­tette a hitet. Hitet az élet folytonosságá­ban, a művészet küldetésében, az emberi szellem és munka legyőzhetetlenségében. Most azonban suhintott a kasza,, mely egyik legismertebb grafikáján az életet jelentő szerszám és fegyver a parasztem­ber kezében. Vincze András meghalt. Tf/.-»zőművészeti és írói-újságírói mun­kásságának gyökerei Baiára nyúlnak visz­sza, ahol Nagy István bűvkörében fogott Ke .eoe ecsetei, s Kudnay Gyula elismerő biztatása segített a döntésben: az egykori hivatalnok, regényíró és novellista élet­hivatásul mégis és végérvényesen a kép­zőművészetet választotta. Baja és környé­ke, az ottani emberek alakították, formál­ták pályakezdésének témáit, motívumvi­lágát. Csak innen érthető, micsoda ha­talmas volt az az út, mely a látvány megragadó bájától, a bajai életképektől a filozofikus-jelképes, expresszíx-szürrealis­ia taiomásokig iveit. Le ennek a Kitelje­sedésnek színtere mar Szeged, ahol 1954­től haláláig élt. Talán éppen a nagyobb léptékű város, a lüktető tudományos-mű­vészeti élet, a felgyorsult idő gazdagítot­ta gondolkodását, feszítette indulatait, fo­kozta kísérletező kedvét. Az élet minden rezdülésére érzékeny volt — elég csak) végignézni kaleidoszkópszerű, montázs szerkesztésű intellektuális látomásait, naplóként is felfogható, vibráló, felkavaró grafikai lapjait. Mée aktív képzőművészként fogalmazta meg hitvallását: „A szüntelen változásban a megsemmisülés után újra az élet ára­dása következik, s ebben az ember élete, az élet folytonossága a megrendítő és örömteli tény... Az életben való hit nem egyszerű dolog. Annak van igazi hite, aki kétkedve, mintegy a végtelen szakadék partján ácsorogva nem a mélység felé nyúl, hanem egy hangszerért." Vincze András — született 1914-ben Fe­leden, meghalt 1987-ben Szegeden — ránk hagyta „a hangszert". Ma búcsúztatják a református temető ravatalozójából. 4

Next

/
Thumbnails
Contents