Délmagyarország, 1987. október (77. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-23 / 250. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMAGYARORSZAG 77. évfolyam, 250. szám 19S7. október 23., péntek A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint A világexport egynegyede Tovább tart-e paprikánk karrierje? A fűszerpaprika, ha nem is őshonos Magyarországon, az évszázadok alatt a világ szemében speciális magyar növénnyé vált. Nem véletlenül: a világhírnév a kiváló minőségnek köszönhető. Volt időszak a század elején, mikor a fűszerpaprikát fogyasztó negyven ország felében magyar őrleményt használtak. Kétségtelen, hogy a hazai fűszernövény rangját még ina is őrzi, bár a korábbi dicsőség kissé már vesztett a fényéből. Am még így is tekintélyt parancsoló a mpstanában évente exportra ¡küldött nyolc-tízezer tonnányi mennyiség, ami körülbelül a világforgalomnak a 25—28 százaléka. Persze, e tetszetős szám is viszonylagos. Mert bizony volt, amikor ennél többet adtunk el külföldön. De akadt idő, amikor kevesebbet; a néhány évvel ezelőtti háromtonnás export jelentette az ágazat mélypontját. Az akkori bajokon — a szakemberek véleménye szerint — már túl vagyunk. Csakhogy egy csatagyőzelem nem egyenlő a háború teljes megnyerésével — aminek kivívása ezen a mezőgazdasági területen igencsak időszerű lenne. Annak a hosszúra nyúlt belháborúnak kellene már véget vetni, ami az agrártermelés számos mezsgyéjén ismételten felborzolja a kedélyeket, ami egyszer túltermeléshez vezet, máskor jelentős hiányokat okoz. Nem ds oly rég volt például burgonyaháború, az idén nyáron pedig a málna-ütközet keltette a legnagyobb hullámokat a kistermelők körében. A termelők, kereskedők, feldolgozók között ismételten kialakuló viszályoknak vannak persze sajátos jegyei, de ugyanígy vannak általános okai és tanulságai is. Ma már az is jól látszik, hogy a füszerpaprikafronton olyan tényezők indították el a lavinát, amelyek más kistermelői területeken is megfigyelhetők. A nyolcvanas évek elején fűszerpaprikából az egyik esztendőben az értékesíthető mennyiségnél lényegesen több termett. A fölösleget — félig feldolgozott állapotban — raktárba tették. Csakhogy a pirospaprika nem birja a hosszú tárolást, minőségromlás nélkül. Ezt a gyengébb állagú őrleményt a következő évben az új terméshez keverték, s így próbálták azzal együtt értékesíteni. Ám, a kevésbé jó minőségű áru már nem volt annyira kelendő, az ára is leesett. Az üzemek így elestek a tervezett nyereségtől, s félvén, hogy a kedvezőtlen piaci helyzet nem változik, a megszokottnál sokkal kevesebb kistermelővel kötöttek termelési szerződést. Ezt látván, a háztáji gazdák aggódni kezdtek; bizonytalan is volt, hogy ki kap majd jogot az azelőtt jól jövedelmező termesztésre. Ezek a változások elegendőek voltak ahhoz, hogy a túltermelésből feszültséget hozó hiány váljék. Nemcsak a háziasszonyoknak okozott ez gondot, a termelök és termeltetők közötti üzleti és baráti viszony is elmérgesedett. A bizalmatlanság pedig a kistermelés legfőbb ellensége. A kistermelöket ért boszszúságok legfőbb forrása általában a szervezetlenségre, a koordinálatlanságra vezethető vissza. Arra, hogy a legtöbb esetben egyáltalán nincs összehangolva a termelés az értékesítéssel, mindig csak utólag lehet regisztrálni, hogy az adott évben miből mennyi termett. Le kell szögezni: egy pillanatig se higgye senki, hogy a tervutasításos rendszert kívánja bárki vissza, nem az kell, hogy fentről mondják meg, hogy ebben a községben ekkora földön ezt meg ezt kell elvetni. Ez az út már bebizonyította magáról járhatatlanságát. Az volna á kívánatos, ha a termelő maga dönthetné el, hogy mivel akar foglalkozni. Hogy ez már maiunk régóta így van? Kétségtelenül igaz. Csakhogy a mai rendszerben arra szinte semmi garancia nincs, hogy az egész évi munka megtérül. S elsősorban nem az időjárás kiszámíthatatlansága veszélyezteti az eredményt. Hiányzott a közös kockázatvállalás. A fejlett iparral és mezőgazdasággal rendelkező országokban a termelő minden esetben kap választ arra a kérdésre: az idén mit neveljek, hogy ne fizessek rá, sőt, hogy a tervezett nyereséget elérjem. A számitógép-hálózat megmondja például, hogy körülbelül hány tonna paradicsomot igényel a kül- és belpiac, meg azt, hogy a termelő érdeklődéséig mennyi áru előállítására vállalkoztak már mások. A piac szabályozásának ez persze csak az egyik eszköze. A másik igen fontos, a zöldség- és gyümölcstőzsde, ahol valódi értékének megfelelően cserél gazdát a portéka. Egyelőre Magyarországon az ilyenfajta szervezettség még utópia. Sajnos. Hathatós változást ígérő javaslatokból már bőven volt. de valójában a zöldség-gyümölcs termelésben és forgalmazásban alig változott valami. Főképpen a kertben hajladozók kiszolgáltatottsága nem csökkent, a bizonytalanság, a bizalmatlanság még mindig fel-felbukkan. A fűszerpaprikának gondjai a három évvel ezelőtt bevezetett magasabb árakkal mérséklődtek. Javult a kistermelők és az integráló nagyüzemek kapcsolata, a szerződéseket többnyire betartják. Azért csöndesedett el a harci zaj. mert egyik fél sem csalódik most már túlzottan a másikban, kialakult a megnyugtató összhang. De mi lesz az almásokkal, burgonyásokkal, málnásokkal? Horváth L. István Lecsószezon a konzervgyárakban A konzervgyárak körzetében befejezéséhez közeledik a paradicsom, a zöldpaprika. és a fűszerpaprika betakarítása. a tartósítóipari üzemek megkezdték a gyökérzöldségek felvásárlását. Az elmúlt hetek szokottnál melegebb időjárása kedvezett a paradicsom és a paprika érésének. A koraőszi időben nem volt fagy. így a tervezettnél mintegy 10 százalékkal több paradicsomot — hozzávetőleg 360 ezer tonnát — dolgoznak fel az üzemek. A legtöbbet a Debreceni Tartósítóipari Kombinát helyi és hatvani gyárában; a két üzemben együttvéve csaknem 120 ezer tonna paradicsomból készítenek sűrítményt. Kecskeméten, Nagykőrösön és Békéscsabán összesen 35-40 ezer tonna termést fogadnak. A minőséggel általában elégedettek a gyárak, az idei bogyókból kiváló minőségű sűrítményt állithatnak elő. A termelök sem jártak rosszul az idén: az átlagosnál jobb minőségű, egészséges, piros paradicsomért mintegy 20 százalékkal magasabb árat fizettek. A zöldpaprikát nem csípte meg a korai dér, így várható, hogy a tervezettnél ötödével több árut vásárolnak fel a gyárak a még néhány napig tartó betakarítási szezonban. A feldolgozott, mintegy 45-46 ezer tonna paprikának a felét a lecsógyártáshoz használják, kisebb hányadából salátát készítenek. Mintegy 14-15 ezer tonna paprika felhasználásával Zakuszka készül: a kicsumázott paprikába kockára vágott sárgarépát, petrezselymet, paszternákot, és egyéb anyagokat töltenek, s paradicsomszószba rakják el. Az áru szinté teljes egészében szovjet exportra kerül. Szintén a végéhez közeledik a fűszerpaprika betakarítása a kalocsai és a szegedi feldolgozó üzemek körzetében, a termésnek több mint 90 százalékát mar leszedték. Idén 76-77 ezer tonna paprikát dolgoznak fel. A szegedi körzetben több mezőgazdasági nagyüzem vállalkozott az idén a termény elösziritására, Kalocsa környékén pedig a szárított paprika őrlését is részben a gazdaságok vállalták. A paprikafeldolgozók a szerződött mennyiséget maradéktalanul felvásárolták, és a későbben szedett — szerződésen kívüli — termés átvételére is készek. Megérkeztek az első nagyobb sárgarépa-szállítmányok is a konzervgyárakba ahol egyelőre a terményt csak tárolják, feldolgozása a téli hónapokban lesz esedékes. Sárgarépából 20-22 ezer tonnát, gyökérből háromezer tonnát fogadnak. Ülést tartott a Minisztertanács A Minisztertanács csütörtöki üléséről a Tájékoztatási Hivatal elnöke, a kormány szóvivője a következő tájékoztatást adta: A Minisztertanács jóváhagyólag tudomásul vette Grósz Károlynak, a kormány elnökének beszámolóját a Német Szövetségi Köztársaságban tett hivatalos látogatásáról. Megállapította, hogy a tárgyalások, a kölcsönös előnyök alapján történő együttműködés bővítését célzó megállapodások, egyaránt szolgálják a Magyar Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság népeinek javát. A Minisztertanács tájékoztatót hallgatott meg a KGST Moszkvában megtartott 43. (rendkívüli) ülésszakáról. A kormány a tájékoztatót tudomásul vette, és úgy foglalt állást, hogy az érintett magyar szerveknek a továbbiakban is aktív szerepet kell vállalniuk a sokoldalú együttműködési rendszer és a KGST tevékenységének korszerűsítésében, az ülésszakon elfogadott határozatok végrehajtásában. A Minisztertanács megvitatta a közúti közlekedésről szóló törvényjavaslat tervezetét, és úgy döntött, hogy azt az Országgyűlés elé terjeszti. A kormány az új adórendszerrel összefüggésben tárgyalt egyes társadalombiztosítási rendelkezések módosításáról. Erre vonatkozóan javaslatot tesz az Elnöki Tanácsnak a társadalombiztosításról szóló törvény módosítására, illetve rendeletet alkotott. A Minisztertanács ugyancsak az Elnöki Tanács elé terjeszti a kötvényről szóló jogszabályok tervezetét és a kincstárjegy bevezetéséről szóló előterjesztést. A Minisztertanács megvitatta a kétszintű bankrendszer működésének tapasztalatait, és kijelölte a további feladatokat. A kormány jóváhagyólag tudomásul vette a kormányszóvivői intézmény egyéves működéséről szóló tájékoztatót. (A kormányszóvivő tájékoztatóját lapunk 2. oldalán ismertetjük.) Ellenőrzési akadémia A korszerűsödő pénzügyi rendszerről Háromnapos ellenőrzési akadémia kezdődött tegnap Szegeden, a technika házában. A hagyományos — immár ötödik alkalommal megrendezett — tanácskozás többek között a pénzügyi rendszer korszerűsítésével kapcsolatos folyamatokról, az általános forgalmi adó és a személyi jövedelemadó bevezetésével kapcsolatos változásokról, a vállalati jövedelemszabályozás sajátosságairól és az ezekhez kapcsolódó pénzügyi feladatokról tájékoztatta a szakembereket. A délelőtti nyitóelőadásra szinte zsúfolásig megtelt az előadóterem. Elsőként Sütő Dezső, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal elnöke tájékoztatta az érdeklődőket a pénzügyi rendszer korszerűsítéséről és az ehhez kapcsolódó ellenőrzési feladatokról. A pénzügyi szakemberek fontos szövetségesei a vezetésnek a kibontakozási program végrehajtásában — kezdte előadását. Az új adórendszer bevezetése és a pénzügyi rendszer változása gazdaságtörténeti jelentőségű folyamat. De csak akkor érheti el célját, ha egy jól felkészült apparátusra lehet bízni a megvalósítását. Az adóztatás eddig nem biztosította a verseny- és szektorsemlegességet, mert a vállalatok, szövetkezetek, kisvállalkozások különböző bánásmódban részesültek. Az új adózási rend bevezetésének. egyik sarkpontja, hogy egységesen kezel minden gazdálkodót és adóalanyt. Így képes „meghámozni" a gazdaságot, tiszta, átlátható viszonyokat teremteni. Sokan kritizálták, hogy a megnövelt adóapparátus működési költsége túl sok lesz. Hogy mi a sok ési mi a kevés, azt a feladatok döntik el — mondta az előadó, majd azt is hozzátette, hogy 100 forint adó beszedése mindössze 10 fillérbe kerül majd. A kivetéses adóval szemben, jövőre életbe lép az önadózás, amely a bizalomra épít. Tűrhetetlen, hogy az adózási morál é.s fegyelem. Magyarországon a mélyponton van. Igaz, nálunk nincsenek hagyományai az adófizetésnek, de tudomásul kell venni, hogy az adóztatás nem „népellenes" cselekedet és nem büntetés! — emelte ki Sütő Dezső. Az, hogy az Országgyűlés elfogadta az adótörvényt, még nem jelenti azt, hogy minden állampolgár egyet is ért vele. A megértést ezután kell megszereznünk. Éppen ezért, az újonnan felállított hivatal nem hatalmaskodni akar, hanem partneri viszonyba szerelne kerülni az állampolgárokkal. Jogos igény az is, hogy a jövőben az adófizetők jobban figyelemmel szeretnék kísérni, mi lesz a befizetett forintjaikkal. Ez a tanácsoktól is más magatartást követel majd meg. Nem szabad se túl-, .se lebecsülni az új adórendszert. Sok félelem és illúzió él ma még ezzel kapcsolatban. Egy gazdaságot se rendbe, se tönkre nem tesz az adórendszer változása. Ez csala eszköz, hogy céljainkat megvalósíthassuk. A pénzügyi ellenőrzések tapasztalatairól szólva, az előadó elmondta, hogy a gazdálkodási rend és fegyelem, sajnos, nem javult. Az elszámolási trükkök továbbra is élnek a vállalatoknál. Ha a külső revízió feltárja a hibákat, elkezdődik az egymásra mutogatás, a mosakodás. Előadása végén szólt arról is, hogy a vállalatok hogyan készültek fel a januárban életbe lépő új adórendszerre. Egy tájékozódó vizsgálat eredménye azt mutatja, hogy az eredményesen gardálkodó vállalatok szinte minden információt időben be tudtak szerezni, míg a rosszak alig tudnak valamit. A jövőben erősíteni kell a pénzügyi ellenőrzést, mert a szigorodó gazdasági környezet és a növekvő vállalati önállóság eredője, hogy sokan igyekeznek kijátszani a szabályokat. Gazdálkodási fegyelem nélkül pedig aligha tudunk előrelépni — fejezte be előadását Sütő Dezső. Délután Lukács József, a Pénzügy-minisztérium főosztályvezetője tartott tájékoztatót az általános forgalmi adórendszer bevezetéséről. Megállapította, hogy nemzetközileg is elismert, jój kezelhető ndósziszlémát sikerült megalkotnunk. A gazdaság által felvetett problémák indokolták, hogy „bonyolultabbá" tegyük a forgalmi adót. A most érvényben levő, egyfázisú adórendszer hibája, hogy a termelést is adóval terheli, a befizetéseket halmozza,« s így eltorzítja az árakat. A cél az volt, hogy a termelésből a fogyasztásra vigyék át a terheket. Sokszor azonban nehéz eldönteni, mikor beszél hetü nk fogyasztásról és mikor termelésről. Amíg sok fix áras termék jellemezte a magyar gazdaságot és kereskedelmet, megfelelően funkcionált az adórendszer. A szabadár térhódításával azonban jelentkeztek a problémák; hiszen sok esetben a vállalatok hasznából a költségvetés egyáltalán nem részesült. A versenysemlegességet sem volt képes biztosítani a régi adórendszer, mint ahogy abból sem érzékeltetett semmit, hogy a gazdaságban milyen folyamatok zajlanak. Az új adórendszer előnye, hogy az értékesítés minden pontján adózni kell, s így a termék útját jól nyomon lehet követni. Tisztánlátást, áttekintést hozhat a gazdasági folyamatokban, hiszen ez a hozzáadott érték típusú adó világosan megmutatja, hol, mennyit növekedett a termék értéke, vagy menynyi veszteség keletkezett. Ma 42 országban alkalmazzák sikerrel ezt a szisztémát. Ha az indításnál nálunk is sikerül a számlakapcsolatokban megfelelő fegyelme't kialakítani, akkor nvr.den bizonnyal sikeres lesz a bevezetése. A ma létező, közel 10 ezer forgalmi adót fizető gazdálkodóval szemben jövőre 250 ezerre beesülik majd a forgalmiadó-alanyok számát. Ez sok többletmunkát is jelent majd a vállalatoknak. Nekik elsősorban a számlázásban és az ellenőrzésben jelent többletfeladatokat az új adórendszer B. G. > l