Délmagyarország, 1987. szeptember (77. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-28 / 228. szám

Csütörtök, 1987. szeptember 17. 5 Régészeti konferencia Régészeti konferencia nyílik ma, hétfőn délelőtt fél tízkor Szolnokon DélkeletEurópa neolitikuma és közelkeleti kapcsolatai címmel. A nemzetközi tanácskozást Láng István akadémikus, az MTA főtitkára nyitja meg. Az eszmecserét érdekes és értékes tárlatok egészítik ki. Ma délután 6-kor Köpeczi Béla művelődési miniszter mond megnyitó beszédet „A Tisza-vidék késői neolitikuma" című kiállításon, a Szolnoki Galériában Holnaptól, keddtől Lacza Márta és Dékány Ágoston grafikusművészek — jórészt a múlt emlékeit idéző — munkáit lehet megtekinteni a szolnoki Technika Házában. A megnyitó déli 1 órakor lesz, Bökönyi Sándor akadémikus, az MTA Régészeti Intézetének igazgatója ajánlja az érdeklődők figyelmébe a grafikákat. A Szolnok és Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága által közösen rendezett nemzetközi konferencia — egy kirándulónap végeztével — Szegedre költözik. Csütörtökön és pénteken itt folytatódik a tudományos eszmecsere. A konferenciát Öpusztaszeren fejezik be. Mint Trogmayer Ottó, a Móra Ferenc Múzeum igazgatója elmondta, hazánkban 1955 óta nem volt ilyen nagyszabású és tartalmasnak ígérkező nemzetközi régészeti tanácskozás. Könyvújdonságok A szovjet kultúra napjai rendezvénysorozat részeként a közeli napokban, hetekben több könyvkiállítás nyílik a fővárosban és vidéken. Az ünnepi alkalomra a hazai könyvkiadók számos újdonságot jelentettek meg, illetve adnak közre hamarosan. A nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója jegyében október 2án mintegy 1500 kötetből nyílik reprezentatív könyvbemutató a Munkásmozgalmi Múzeumban. A magyar könyvmúhelyek közül a Kossuth kiadó több mint tíz kötettel készül az évfordulóra. A Források című sorozatban már megjelent Lenin: A szovjet hatalom soron lévő feladatai című írása. Vetélkedünk Fehcr asztal mellett — József Attiláról Mi magyarok rendkívüli módon rajongunk az évfordulókért. Bőszen kerestük Petőfit, újraértelmeztük a százesztendős Adyt, Bartókot hallgattunk minden hullámhosszon, megkíséreltük föltámasztani Berzsenyi szép szellemét, vagy Kassák-rajzokat illesztgettünk a Mester avangard versfolyamai fölé. Mi magyarok a versengést is nagyon kedveljük. Nemzetközi összehasonlításban is élen állunk az egy főre jutó totóveszteségben, jók vagyunk az önostorozásban, de az önpusztitásban is. Alkohol, kávé, cigaretta, válás, öngyilkosság, neurózis — mindegyik dobogós helyezést ígérő sportág még interkontinentális megméretésen is. Versenyeznek az olykor csak adminisztrációs szinten létező brigádok, Magyarországon versenyzünk a szép magyar beszédért, versenyben állnak a kirakatok, a papírgyűjtők, a hon szebb keblű leányai, az újévkor születő csecsemők és az önnön centenáriumukat megélő aggastyánok. S ha e két szenvedélyünk összetalálkozik, akkor jön létre az irodalmi vetélkedő. Mikor irta, kinek ajánlotta, ki volt az első, melyik kötetében jelent meg, honnan zárták ki, kik vették be maguk közé, ki zenésítette meg, kik írtak róla könyvet, mely filmekben idézték szellemét? Valahogy ekként sorjáznak a kérdések, s a csapatok visszakérdeznek, hogy hány pontért, és a zsűri ismétel. Az eredmény alakulását két kislány vezeti egy táblánál, s lelkesen maszatolnak, ha ez itt a kérés. Nem lenne szabad így beszélni ezekről a vetélkedőkről, mert az indíték, a szándék alapvetően jó: játékos formában megismertetni a kultúra egy-egy szeletével azokat, akik nem hivatásszerű formálói a kultúrának. Szóval jó a szándék, de a megvalósítás oly sok kudarcot termelt már, hogy szinte gyanús az a személy, akiben vágyó bizsergés terem egy-egy vetélkedő meghirdetésekor. Mert a vetélkedések is ebből a talajból nőnek ki: vontatottak, mint a nagygyűlések, szervezetlenek, mint az építőtáborok és unalmasak, akár a kedd esti tévésorozatok. Értékük általában egy: a vetélkedő dolgozók könyveket vesznek a kezükbe, tanulnak, olvasnak, kikapcsolódnak, tehát hasznosan töltik az idejüket. Ez az, amiben minden zsűrielnök egyetért. Nagyszabású vetélkedő zajlott szombaton is. A Juhász Gyula Művelődési Központban délelőtt tiztől déli egy óráig öt megye — Baranya, Bács-Kiskun, Békés, Csongrád és Szabolcs — „válogatottjai" versenyeztek abban, hogy ki tud többet József Attiláról. A szakszervezet országos irodalmi versenyének regionális döntőjén — egy pont különbséggel — Békés nyert Csongrád előtt. S hogy miért volt e hírhez a föntebbi hosszú bevezető? Mert minden ítéletünk korábbi ismereteinkhez igazodik, és ezt a vetélkedőt is ilyen alapon lehet bírálni. Nem tetszett a verseny hoszszúsága, de tetszett a kérdések változatossága. Jobb lett volna, ha egyértelműbbek a feladatok, viszont jó volt, hogy József Attila kortársaira is jutott illő figyelem. És külön dicséretes a résztvevők túlnyomó többségének alapos tudása. Távolabbról nézve egyéb kérdesék is fölvetődnek: jóe, ha valamely nagy szerző halálának évfordulójáról is úgy emlékezünk meg, mint születéséről? (Mert itt az alkalom József Attila halálának ötvenedik évfordulója volt.) És kérdés az is, hogy pusztán életrajzi adatokból fölépíthető-e egy életmű? Fontos tudni az anya nevét, de jó tudni azt, mi a metafora. Nem baj, ha tudjuk az egyes kötetek megjelenési évét, de nem árt megkülönböztetni az allegóriát a szimbólumtól. És az is hasznos, ha tudjuk, hogy ez a sok csuda mire jó. Nem szőrözés, ez, mert a körülmények igényük a továbblépést: hazánkban változatlanul a legmagasabb az egy négyzetkilométerre jutó költök száma. D. I. Kardos kórus Cegléden Messzire kellett utaznia szombaton Szegedről a Bar- nep is lehetne, amelyiken tók-kórusnak, hogy rokonait megtalálja. Cegléden vette valamennyi tanítvány . pódiföl a pedagógusok énekkara Kardos Pál nevét. Mi ebben umra állhatna a maga kóa rokonság? Az, hogy a karmester — nálam hozzáértőbbek rusával. Mai pénztelensészerint, korának legnagyobb karmestere — Cegléden szü- günkben erre gondolni perlelett, de tudományos működése, pedagógussága, népmüve- sze hiú ábránd, és az is bizlóscge és magas fokú művészete Szegeden teljesedett ki, tos, hogy több napra nyúla Juhász Gyula Tanárképző Főiskola docenseként eltöltött na az ünneplés akkor is, tizenegy esztendő alatt, és itt alakította-alapitotta meg a ha minden énekkar rövidke Bartók-kórust. Szülővárosának jussa, hogy először nevez- műsorral szerepelne csak. zen el kórust róla, Szegednek kötelessége lenne, hogy Kardos Pál kövesse. Vérátömlesztésnek is ják az időt, ez az énekkar művészetének ugyanis az a legnagyobb titka, hogy spórái szétszóródtak az országban, és minmondhatr.ánk a találkozót, azonban nem. Idestova ti- doniitt termékeny talajra tahiszen a szegedi kórus ma zenöt éve már, hogy Rozga- láltak. Munkásságát a köveis őrzi keze vonását, lúktei- nyi Éva vezeti, de éppen a tők munkásságával együtt tését, tudományosan is meg- tanítvány a garancia rá, értékelhetjük igazán, alapozott módszereit talán hogy az örökség ma i's legjobban követi. Szellemi ugyanolyan elevenen él, örökségét vitte el tehát a mint Kardos idejében. Nagy szülővárosba, és méltókőp- várakozás kísérte színre lépen tündökölt is vele. Szeretnénk megismételni előbbi gondolatunkat. Ebben a városban lett igazán pésüket, áhítattal hallgattak na8y- akk?r is,' ha Ieg" nagyobb csalódások is ebben érték, és ha Ceglédnekl jussa van először kórust elnevezni róla, Szegednek kötelessége lenne folytatni. Szeged érezhette legjobban, ha vezénylésre emelte föl két karját, láthatatlan erő kerítette hatalmába nemcsak a kórust, de a közönséget is. Lenyűgöző egyéniség? akkor is érvényesült, ha maga semmi mást nem akatt. csak a tőle telhető a dalok szerzőinek akaratát. Mindig alázattal, de hihetetlen energiával. Cegléden ez az alázat és ez az energia egyaránt jelen volt. Talá n ci z a tartás is, amely minden dallamot nádszálként tudott hajlítani, de a gerincet nem. Horváth Dezső A ceglédi ősz ünnepségeit, és szeretettel fogadták a háromévenként tartják, az műsort. Fönnállása óta beidei legjelentősebb kulturá- járta már szinte az egész vilis eseménye a kórusavató lágot az énekkar, sikert sihangverseny volt. Elsőként kerre halmozva. Idén újra a pedagógusokból szervező- énekelt Arezzóban, hajdadö énekkar állt a színház ni' sikere színhelyén, és színpadára. Meghallgatta vegyes kari kategóriában eléletútjának szépen és színe- só díjat, kamarakórusként a sen előadott történetét, át- harmadikat nyerte, és rávette a Kardos Pál Pedagó- adásképpen a város nagydíját gus Énekkar p.év viselésére is megkapta. Ottani műsorától jogosító oklevelet, és vi- ból szemelgetett a kórusrágcsokorral köszöntötte a névadó ünnepségen js. A vá- . . . karmester édesanyját és fe- ros közönsége és a Kardos ?8Ji°,b°an._ eTÍ®!]yre..^Al' leségét. Ott volt törekvéseit kórus Kardos Pál művészeegyenes ágon folytató két téböl kapott ízelítőt. Hálágyermeke is. Elhangzott a val és köszönettel nyuetázfogadalom: úgy dolgozunk, ta. Mivel megint itt voltak hogy méltók legyünk nevé- a hajdani szegedi tanítvánek viselésére. Maga a kó- nyokj is, az egész ország íus 1972-ben alakult Béres adózott fia emlékének. EnKároly vezetésével, most nél jobban csak akkor fogHolló Gyula a karvezetöje. lalhatnánk össze az örökséGyönyörü dalaikat vastaps- get, ha egyszer olyan ünsal köszönte meg a zsúfolt színház közönsége. A zenei általános iskola enekkara következett, annak a gondolatnak a jegyében, hogy Kardos Pál hajdani tevékenységének teljes keresztmetszetét adhassa a músor. Garas Kálmánné vezetésével énekelt a népes kar, szépen, kidolgözottan, eleven példázatát adva, hogy a kisiskolások is képesek megfelelő képzéssel nagyszerű müvek előadására. A gimnazisták követték őket. Soltész Nagy Lászlóné vezényelt, az idei tarhosi énekünnep műsorából mutattak be részleteket. Szép csokruk után is dörgött a taps, jelezve, hogy ennek a városnak igen magas az énekkari kultúrája, és befogadókban sincsen hiány. Utolsónak maradtak a szegediek. Vérükben, génjeikben hordozzák Kardos Pál művészetét. A kórusnak talán most is nagyobbik fele alapító tagja az énekkarnak, és a régesrégi hagyományt követve, most is ide sereglettek az ország távoli vidékeiről is az egykori tanítványok. Az ókor nagy uralkodói ^és a mai népművelők — sajnos — egyformán működésüktől számítHadarászsuli A Magyar Madártani szet ismertetése, elméleti és Egyesület újszegedi helyi gyakorlati foglalkozások kecsoportja október elsejétől retében. A szakkört kéthe1—8. osztályos tanulók ré- tenként egyszer, egy órában szére biológiai tárgyú szak- tartják, a< hétvégeken kiránkört indít „Madaraszsuli" dulásokat rendeznek. Az érnéven a Bartók Béla Mű- deklődő tanulók jeientkezévelödési Központban. Té- sét F?rkas Erzsébet csoport, , ... vezető címere (6722 Szeged, maja: madarak, novenyek, Gutenberg utca 28.) váregyéb állatok és a termé- ják. Levéltári kalauz A kár — és környéke A napokban föltörték a kocsimat. Éjjel, az utcán. Elvittek belőle egy rádiómagnót. Jó, mondhatják, ez teljes egészében magánügy. Mindenkivel előfordulhat — sajnos —, minek traktálom hát vele az olvasót. Igaz. De el kell mondanom, másért is. Vasárnap réggel, ahogyan jövök be a szerkesztőségbe, azt látom, hogy a szomszédos vadászbolt vastag üveg reklámtábláinak egyikg darabokban a földön hever. Munkahelyemen egyik kolléganőm azzal fogad, hogy éjjel lépcsőházukban tartóikból minden dísznövényt gondosan kitéptek. A tévében pedig a minap azt láttam, hogy Dobó István egri szobrának kézben tartott kardját elhajlítottik. Első látásra a két dolog aligha függhet össze. A kocsifeltörés indítéka nyilván az érdek volt, a másik háromé — föltehetően — a gőzös vandalizmus. De hitem sjerirn n kettő mégis együvé tartozik. Mert ha elviszik egy autóból a rádió-magnót, amit valaki tíz éve szeretett volna megszerezni, s végre, alig egy hónapja lehetősége nyílt rá; amivel emberek dolgoztak, hogy szépen helyére illesszék, hogy esztétikus ¿r legyen, akkor már nemcsak az anyagiakról van szőj hanem más munkájának semmibevételéről. Mások munkájának, jó érzésének, igényességének, tisztességének nullifikálásáról (lásd reklámtábla, dísznövények és Dobó-szobor). Számomra ez utóbbi — mások egyre gyakoribb semmibevéte'e — tűnik veszélyesebbnek. Egy, a saját értékeit egyre kevesebbre becsülő gyakorlat elszomorító, mindennapi jelének. Mert óha'.atlanul felvetődik á kérdés: hogyan hozhat létre értékel az. aki az értéket egyszerűen semmibe veszi, nem tartja becsben? Sí, I. Hogy hányszor szervezték át Magyarországon a megyerendszert? Történészek a megmondhatói — elképesztően sokszor. Most kézbesítettek egy könyvet; a címe: Csongrád megye levéltára 1723—1950. Alcíme: Segédletek 11. A Csongrád Megyei Levéltár kiadványai sorozatban jelent meg (sorozatszerkesztő: Blazovich László, a levéltár igazgatója), s a kutatók számára ad nélkülözhetetlen eligazítást abban a rendkívül értékes és hatalmas iratanyagban, amelyet a szentesi fióklevéltárban őriznek. A kötpt (szerkesztője Barta László) bevezető tanulmánya fölvázolja, miként változott, hányszor alakult újjá, melyik hazai földet jelentette az idők során — Csongrád megye. Hogy az ősi, Csongrád központú, államalapításkorabeli vármegye miként pusztult el a tatárjárás során, hogyan lett királyiból nemesi vármegye (Szeged központtal) a középkorban, majd bomlott fel ismét, amint török kézre került Szeged. 1723. október 6-án alkotta meg a nemesi közgyűlés az új megyeszervezetet, Csongrád területe igencsak megváltozott a középkorihoz képest. A történet innentől kezdve bonyolódik csak igazán, az ide-oda csatolásokat, a meg-, át-, újjászervezéseket laikus elme alig tudja követni, s legföljebb elképzelni, mily viszontagságos sorsa lehetett — a megyével, intézményeivel és ügyintéző lakóival együtt — az iratokat őrző levéltáraknak. Melyek anyagaiból azután az utókori búvárkodók rekonstruálták a történteket. A mindenkori „segédletek" segítségével. Ez a mostani, a legújabb előírásoknak megfelelő, rengeteg munka és számos szakmai vita után megszületett levéltári kalauz majd' két és fél évszázad iratanyagának feldolgozásához szolgál. Csongrád vármegye ma már lezárt levéltárában 840,79 folyóméternyi iratot őriznek ... Segédlet nélkül elvesznének benne a kutatók. S. E. Hazánkba érkezett Johannes Rau Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese és a Magyarországi Református Egyház meghívására vasárnap Budapestre érkezett Johannes Rau, az NSZK Észak-RajnaVesztfália tartományának miniszterelnöke, a Német Szociáldemokrata Párt elnökhelyettese. Ütjára elkíséri felesége is. Az NSZK-beli politikust a Ferihegyi repülőtérén Marjai József ós Knvách Attila püspök, a református zsinat lelkészi alelnöke fogudta. Jelen volt Hant Alfréd Steger, az NSZK budapesti nagykövete. (MTI)