Délmagyarország, 1987. szeptember (77. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-10 / 213. szám

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPART SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA JF VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ^ DEIMAGYARORSZAG 77. évfolyam, 213. szám 1987. szeptember 10., csütörtök Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 1.80 forint Konzervgyári gazdálkodás A szegedi élelmiszeripari nagyvállalatok közül 1986­ban talán a legjobb évet a konzervgyár zárta. Amel­lett, hogy jó nyereségszin­vonalat tudtak elérni, a Kiváló Vállalat kitüntető címet is sikerült elnyerni­ük. Rósa László igazgatót elsősorban az idei év eddigi tapasztalatairól és a jövő évj vállalati kilátásokról kérdeztem. — Mit hozritt 1987? — Némileg változtak a külgazdasági szabályozók, de ez alapvetően nem za­varja gazdálkodásunkat. A kedvezőtlen nyár sem vi­seli meg a vállalatot. Ügy tűnik nyolc hónap eltelte után, hogy a tavaly elért 7 százalékos árbevétel-ará­nyos nyereségünket meg tudjuk ismételni. Az értéke­sítési lehetőségeink belföl­dön néhány százalékkal, a nem rubelelszámolású pia­cokéin mintegy 20-25 száza­lékkal nőttek. — Mostanában inkább a nyugati eladások visszaszo­rulásáról hallani a vállala­toknál ... — Az idei év gazdasági szabályozóival még jó piac nékünk a nyugati. Az állam támogatja az értékesítést. — S mi lesz január else­jj után? — Nem tudjuk. S várjuk, hogy végre tudja meg már valaki. Minden alternatívát, amit különböző informá­ciókból megtudhattunk, megpróbáltunk végigkövet­ni a vállalat gazdálkodásán. A feltett kérdéseinkre szórt válaszokat kaptunk. Takti­kát és stratégiát ebből fel­építeni nem lehet. Minél hamarabb kellene határo­zott állásfoglalás, hogy ter­vezni lehessen a következő év tevékenységét. — Mit vár az adórend­szer alapvető megváltozta­tásától, általánosságban? — Azt hiszem, hogy nem­csak az én elvárásom, hogy a változások előre tel­jesen be nem látható kö­vetkezményeit a későbbiek­ben a közvélemény reagá­lásának figyelembevételével korrigálni lehessen. Nem kódexet szeretnénk Játni a következő 5-6 évre, hanem olyan intézkedéssorozatot, amelyhez hozzá lehet tenni a tapasztalatainkat. S min­denekelőtt jó lenne érzékel­ni a törvényhozók nyitott gondolkodását. — Piacképes termékek­kel lehet biztató jövő, ahogy az új szabályozás keretei kezdenek kibontakozni. Mi­lyen a kereslet a Szegedi Konzervgyár termékei iránt? — Egyértelmű, hogy a jó termékek keresése az élet­ben maradni akaró gazdál­kodók részéről felgyorsult. Remélem, hogy a mi kör­zetünkben / lesz növényi nyersanyag, amit érdemes lesz feldolgozni. Továbbra is alapvetőnek képzelem el a szocialista országokkal való együttműködést. Amit a, magyar mezőgazdaság és az élelmiszeripar előállít a jelenlegi tömegben, arra csakis a szocialista orszá­gokban lesz fizetőképes ke­reslet Valószínű a követ­kező időszakban ebben a szférában is kiegyenlítőd­nek az értekviszonyok, és nem a szabályozott ár lesz a kereskedelem meghatáro­zója. — A KGST-tagországok gazdálkodásán belül is lát­szik a változtatásra való törekvés. Egyre több ország­ban akarnak az önellátásra berendezkedni élelmisze­rekből. — Ennek a következmé­nyével a konzervgyárnak is számolnia kell. A zöldbor­só és a paradicsom nagy­ságrendje várhatóan csök­ken nálunk is. A húskon­zervekből is mást kíván majd a piac. A változások bekövetkezésének üteme ma még pontosan nem látszik. A szocialista országok is egyre inkább közlik, hogy mit kérnek. Ehhez a listá­hoz kell igazítani majd a termeltetésünket. Több gyü­mölcsre lesz szükség — ter­mészetesen az alma kivéte­lével. Valószínűleg főzelé­kekből is többet gyártunk majd, nőhet a paprika- és uborkakészitmények iránti kereslet is. A kicsi, egy ki­ló alatti psomagolás meg­határozóvá válik, és a tő­kés piac minőségét várják majd el tőlünk a szocialis­ta országokban is. — Mik a tőkés piaci ki* látások? — A kemény valutával fizető országokban is van lehetőség még több kon­zervgyári termék elhelyezé­sére. Ehhez elsősorban az ottani igényeket alaposan szondázni kell, és még jobb minőségre kell törekedni a kiszállított termékeknél. Ehhez előzetes tapasztala­tokat már gyűjthettünk a közelmúltban a svédekkel kötött, mintegy 7-800 ezer dollár értékű megállapodá­sokon keresztül. Az északi állam számára gyártott ter­mékek eddig a hazai tartó­sítóiparban ismeretlenek voltak. — Mit sikerült eladni? — Főzeléket és savanyú­ságot. Hasonló igény példá­ul a finneknél is jelentke­zik. A recepturát a meg­rendelő adja. Ahhoz, hogy nagyobb teret nyerhessünk ezekben az országokban, ké­sedelem nélkül a fejlett technikát kellene beszerezni és alkalmazni. Ehhez csak egy megdöbbentő példa: ti­zenöt ev alatt nem tudtuk növelnj paradicsomexpor­tunkat. Ugyanebben az idő­szakban Törökország ebből a cikkből ötszázszorosára, Olaszország, Spanyolország Portugália háromszázszoro­sára növelte eladását, a magyar gépipari vállalatok képtelenek voltak olyan berendezéssel ellátni a ha­zai tartósítóipart, hogy ezt a változást követni tudja. A mi sürítőinkben három-öt­ször annyi ideig van benn a nyers paradicsom, mint a legfejlettebb berendezések­ben. — Lehet, hogy a pénz­szűke akadályozta a műsza­ki fejlesztést? — Anyagi források van­nak és voltak. Persze, egy­szerre mindent nem lehet átalakítani. Lassan lépeget­ni kell minden területen, és akkor nem keletkezhet technológiai szakadék. Saj­nos, nálunk a paradicsom­gyártásban még a legkisebb a lemaradás. A zöldborsó­nál, zöldbabnál, gyümöl­csöknél nagyságrenddel na­gyobb. — Nem kockázatos most egy nagyobb fejlesztésbe fogni, amikor esetleg jövő­re tartósítóiparnak nyújtott szubvenciók radikálisan csökkennek? — Támogatást a világon minden országban kap a konzervgyártás. Ezt vala­milyen húzóágazat eredmé­nyéből finanszírozzák. Gon­dolja csak meg, az élelmi­szeriparnak a rendkívüli események idejére való tar­talékolásra is gondolnia kell. Ez nem a műszeripar, hogy extra nyereséget vár­junk tőle. Állami döntés kérdése, hogy a másutt megtermelt nyeresegből mennyi jut a tartósítóipar életben maradására. Ezért érthető, hogy rettegve les­sük, látszanak már idehaza is egy húzóágazat körvona­lai. Bőle István Megbeszélés a magyar—japán együttműködésről A magyar—japán gazda­sági klub meghívására szerdán hazánkba érkezett Szaitó Eisiro, a Japán Gaz­dasági Szervezetek Szövet­ségének (KEIDANREN) el­nöke és magas rangú japán gazdasági vezetőkből és pénzemberekből álló kísé­rete. A japán gyáripar és a bankélet vezetőit tömö­rítő befolyásos szervezet elnökét és kíséretét fogadta Grósz Károly, a Miniszter­tanács elnöke. A szívélyes légkörű megbeszélésen átte­kintették a magyar—japán gazdasági és pénzügyi együttműködés időszerű kérdéseit, a kapcsolatok to­vábbi bővítésének lehetősé­geit. Kádár János találkozója James Stewarttal Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtit­kára szerdán délelőtt dolgozószobájában fogadta Írország Kommunista Pártjának küldöttségét, amely James Stewart főtitkár vezetésével az MSZMP Központi Bizottságának meghívására tartózkodik hazánkban. A szívélyes, elvtársi légkörű megbeszélésen tájékoz­tató hangzott el a két ország helyzetéről, a pártok tevé­kenységéről és legfontosabb feladatairól. Véleményt cse­réltek a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom helyzetével összefüggő, időszerű kérdésekről. Rámutattak, hogy a nemzetközi kommunista mozgalomban tapasztalha­tó változások kedvezően befolyásolják a mozgalom egé­szének erősödését. A magyar—ír pártkapcsolatolc alaku­lását áttekintve, megelégedéssel állapították meg, hogy azok rendszeresek és eredményesen fejlödnek. A találkozón részt vett Joseph Bowers, az IKP főtit­kárhelyettese, Eoin O'Murchu országos elnökhelyettes és Antoin O'Muircheartaigh, a KB tagja, valamint Gecse Attila, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes ve­zetője. (MTI) Á lengyel nagykövet látogatása Tadeusz Czechowicz, a Lengyel Népköztársaság bu­dapesti rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövete teg­nap megyénkbe látogatott. Szegeden, a megyei pártbi­zottságon Szabó Sándor, az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságának első titkára feladta, s megbeszélést folytatott vele Csongrád me­gye és a lengyelországi Lódz város közötti testvérkap­csolatok fejlesztéséről. A lengyel nagykövet prog­ramja során Szegeden, a városi tanács épületében ta­lálkozott a megyénkben tar­tózkodó lódzi tanácsi dele­gáció tagjaival. Az esemé­nyen jelen volt Papdi Jó­zsef, a megyei és Papp Gyula, a szegedi városi ta­nács elnöke. Tadeusz Czechowicz ez­után Szabó Sándor kíséreté­ben a Sándorfalvi Magyar— Lengyel Barátság Tsz-t ke­reste fel, ahol Keresztúri István elnök és Tóth György párttitkár fogadta őket. A tsz elnöke tájékoztatta a vendégeket a mintegy 400 dolgozót foglalkoztató nagy­üzem termelőmunkájáról, a gazdálkodás alakulásáról. A párttitkár a tsz-ben folyó politikai munka kérdéseit és feladatait ismertette. A nagykövet a tudományos eredmények alkalmazására, a termelés korszerűsítésére, a tsz termelési profiljának alakulására, a párttagok po­litikai tájékozottságára és tájékoztatására vonatkozó­an tett fel kérdéseket, ame­lyekre választ kaoott a szö­vetkezet vezetőitől. Élénk eszmecsere alakult ki a hazánkban végbemenő gaz­dasági reformfolyamat ke­retében tervezett intézkedé­sek várható hatásáról, a Si-hmidt Andrea felvétele A lengyel nagykövet (baloldalt). Szabó Sándor és a (sz elnökének társaságában megtekinti a szövetkezet takar­mánykeverő üzemét tsz gazdálkodásának beni feltételeiről. jovo­rát és a tömegcikkeket gyártó üzemben folyó mun­A lengyel nagykövet a ... . dé]utáni órák vendéglátók kalauzolásával Kat- maJfl a delutam oraK" megtekintette a tsz takar- ban visszautazott Budapest­mánykeverö üzemét, rakta- re. OBRiililötlség a Szovjetunióban Szerdán hazaérkezett a Szovjetunióból az Országos Béketanács küldöttsége, amely Bárd András elnökhelyet­tes vezetésével részt vett a nagy októberi szocialista for­radalom 70. évfordulója kapcsán, „A szocializmus és a béke" címen Uljanovszkban és Volgográdban megrende­zett nemzetközi konferencián A szovjet békevédelmi bi­zottság kezdeményezésére megtartott ötnapos tanácskozá­son a szocialista és a szocialista orientációjú országok bé­kemozgalmi küldöttségei vettek részt. Korszerűbb termékek A Habselyem Kötöttáru­gyár, amely a hazai kötő­ipar legnagyobb vállalata, műszaki fejlesztéssel össze­kapcsolt termékszerkezet­átalakítást hajt végre. To­vábbra is női és Lányka fehérneműt, valamint sza­badidő- és sportruházati cikkeket gyárt, de az igé­nyeknek megfelelően kor­szerűbb alapanyagból, a leg­divatosabb mintázatokkal és fazonokban készíti ezeket és kínálatában egyre na­gyobb részarányt képvisel a munkaigényesebb, így érté­kesebb sfxirt- és szabadidő ruházati cikkek kore. Az összesen 300 millió forintos beruházás részeként új festő-ki készitöüzemet lé­tesítettek. Korábban a vál­lalat kötő-, konfekcionáló­és kikészítő részlegei nem voltak összhangban, * nem tudtak elegendő keimet fes­teni és kikészíteni.

Next

/
Thumbnails
Contents