Délmagyarország, 1987. szeptember (77. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-07 / 210. szám

Hétfő, 1987. szeptember 7., Szombat reggel fél hét. A teherportánál szokatlan csend fogad, összesen két te­herkocsi vár sorára. Pár perc, és a mérlegelés után irány a hűtőház, le lehet pa­kolni a rakományt, a gyö­nyörű fehérpaprikát. Havasi Antalné, az ügyeletes „nyers­árus" évődik a sofőrrel. — Máskor ha pár percet várniuk kell, nagy a hang­juk, most meg rég kész a mázsálás, s nyugodtan ácso­rognak. — A gyér forgalomnak egyszerű a magyarázata, máskor szombaton nincs át­vétel. Ez kivételes nap, kommunista műszakot tar­tunk. hát bent vannak ók is. A Szegvári Puskin Tsz­fcen hétvégén is szedik a paprikát, nekik jól jött ez a plüsz lehetőség. Egyébként alig lendült be a szezon, hétköznap is ütemesen jön a feldolgoznivaló, nincs tor­lódás. Vasárnap kistermelők is megfordulnak itt, eddig uborkát hoztak, most akik leszerződtek, • hozhatják a fehérpaprikát, s nemsokára a paradicsompaprikát is. Évekkel ezelőtt a hatalmas tömegű, lének való paradi­csomoskonténer hegyekben várt sorsára, s a gyár egész területén kígyózott a kocsi­sor. Myst a bordányi, móra­halmi, rúzsai lévonal állja egy-egy termelőkörzet ost­romát. Későn kezdett érni a paradicsom, a múlt héten volt először nagyobb nyo­más. De lent ez nem látszik, a teli tartálykocsikból any­nyit fogadnak, amennyit fel tudnak dolgozni. A kintiek a feldolgozást az ütemezéshez igazítják. Az ép bogyójú. csemegeparadicsom sokkal kisebb tétel, szinte elvész a hatalmas területen fekvő gyár udvarán. Amint belépek a feldolgo­zó üzemrészbe, előttem mo­noton egykedvűséggel, ötli­teres üvegek „menetelnek" a szállítószalagon, bennük egy kisebb rész uborka, s a töb­bi érett paradicsom, sava­nyúságlével kiegészítve. Nem ismerős termék az élel­miszerüzletből, szovjet ex­portra készül, az ottani íz­lés szerint. Virágh Miklósné, miközben beszél, a keze au­tomatikusan rakja a fedő­ket, s még azt is észreveszi, ha egy üveg szája csempe. Hopp, ki a többi közül, itt még menthető a tartalma, csak vissza kell vinni a töltőgéphez. — A nyugdíjig pár évem van hátra. Nehéz a szalag mellett jól keresni. Az öt­ezer forint évekkel ezelőtt is megvolt, csakhogy akkor jó­val többet ért. Most, hogy azt a szintet elérjem, géem­káznom kell. Az éjszaka is bent voltam, ötliteres sűrí­tett paradicsomot gyártot­tunk, 30 bálát, több mint 4 ezer üveget feladtam. No, olyankor külön anyagmozga­tó nincs, „békával" (kézi emelővel) nekem kellett a bálákat is odahúznom. Fá­rasztó. Valamikor büntetés járt volna érte, ha pihenő nélkül ennyit dolgozunk. Most már ez a bevett szo­kás. Változnak az idők. Az állandó, monoton munkától majdnem sikerült megsza­badulnom. az energetikus óra leolvasót keresett. Gon­doltam, ebben a korban megfoghatom a dolog köny­nyebbik végét. A főnököm nem egyezett bele, hogy el­menjek innen. Különben megértem, ugyan kit találna ide helyettem. Nem vonzó a szalagmunka, a fiatalok sem szívesen vállalják. Nem messze tőlünk a sű­rítőgömb mellett a főmérnö­köt pillantom meg. Körös­körül sűrített paradicsom­mal és nyugati exportra ké­szített szilvalekvárral teli hordók sorakoznak. Nem beszélgetünk, minden figyel­mére szükség van, hogy néz­ne ki, ha pont nála „koz­málna le" az értékes anyag. A Hűtőtároló GT tizenegy szövetkezettel közös, ezer tonna tárolóterű létesít­mény. Itt épp exportra vá­logatják, rakodják a fehér­paprika javát. A tervek sze­rint idén 400 vagonnyi zöld­séget, gyümölcsöt értékesíte­nek innen. Emellett a gyár­ban feldolgozott nyersanyag is kisebb veszteséggel várja itt ki. hogy a termelőüzem­ben rá kerüljön a sor. A Puskin Tsz teherautójával itt már másodszorra találko­zom, itt rakják le a papri­kájukat. A másik üzemrészbe be sem kell lépnem, már látom is, mit dolgoznak. A folya­matos sterilezőből az udva­ron egy hosszú szalagon ket­tes sorban haladnak a lite­res, lecsóval teli üvegek egy nagy csarnokba, ahol bálák­ba szedik. A csomagolóban is zajlik az élet. Az elmúlt hetek, hónapok termését címkézik, szállításra kész egységcso­magokba rakják. Egy elkerí­tett sarokban működik a „presszó". Messzi tájakról, vagyis más munkaterületek­ről is idejárnak a beszerzők. Kezükben 4—6 befőttes üveg. Felelősségteljes fel­adat, megjegyezni, melyik a cukor nélküli, melyik a 2 kanál cukorral édesített. Közben a kávét főző dolgozó kedélyesen zsörtölődik, Alig győzi az újabb főze­teket felkészíteni, ott az újabb megrendelő. Már reg­gel hatkor, amint betette a lábát, méltatlankodott az el­ső vendég: micsoda dolog az, hogy még nincs kész a kávé. A szeptember mindig erős hónap, százhúszmillió forint a termelési terv. A borsó­szezon után, a következő nyersanyagdömping a papri­ka és a paradicsom. Ennek a második nagy nekifutás­nak az elején tartanak most. A hétvégi munkára is szük­ség van, ezért tették erre az időpontra a kommunista szombatot. Ha időlegesen kevesebb a növényi nyers­anyag, löncsöt, roládot, tubu­sos húskrémeket is gyárta­nak. Amennyi ember össze­jön, annyi vonal indul. Most közel négyszázan voltak a gyárban és a vidéki telepe­ken. Aki nem ért rá, 19-én. a második turnusban talál majd a mostanihoz hasonló feladatokat. A hétköznapi munkához képest csak any­nyi a különbség, hogy az irodaházban egy lelket sem találni. A „fehérgalléroso­kat" fehér köpenyben látni az üzem minden pontján, amint üveget raknak, nyers­anyagot válogatnak, vagy épp csomagolnak. A dolgos hétvégéknek ez­zel még nincs vége, most szombaton, a karácsony és újév közti időből előre tel­jesítenek egy napot. Aztán októberben két időpontban jöhet a második kommunista műszak. v Tóth Sieles István A Kőolajkutató Vállalat szegedi üzemének dolgozói péntekről szombatra virra­dóra a Tisza Szállóban ün­nepelték az idei, 37. ma­gyar bányásznapot. Most is, mint a folyamatos munka­rendben dolgozó vállalatok összejövetelein általában csonka volt a csapat. A kö­ezel ezerfős kollektívából sokan ebben az időszakban is dolgoztak. Aztán voltak, az ünneplők között olyanok, akik a koccintásból vonták ki magukat, mert az ügye­leteseknek is tilalmas a hangulatalapozó. Mások a töltögetésnél vigyáztak igen­csak, mert közben számoltak a reggeli munkábaállással. Hiába voltak talán az idén utolsó — forró napok péntek és szombat, a köztük lévő éjszakán már minden •ébn.en lévőt emlékeztetett múlandóságára a nyár. Reg­gel hét körül a nyolcadik emeleti ügyeleti szoba abla­kából jól látszott a város fölött lebegő őszies pára­dunna. A zsinagóga körvo­nalain alig tompított, de az alsóvárosi templom tornya már beleveszett, majdnem egészen. A szegedi ügyeletes geo­lógus, Harmath Jánosné ép­pen a szolnoki központtal konzultál telefonon. A szo­bában levő ügyeletes kollé­gák jól hallják a visszajövő hangot is, hiszen a telefont hangosítják. így a megbe­szélés eredményét később nem kell elismételni. A tech­nika időt takarít meg. A szolnoki kolléga arról érdek­lődik Anikótól, hogyha ö a rúzsai kút geológiai problé­máival lesz elfoglalva, ki készíti el otthon az ebédet. Kesz a szegedi ügyeletes 1/álasTri is: hát így, bá­nyásznap körül csak meg­engedheti magának — a férjével együtt —, hogy étteremben ebédeljen. * A hangosított telefonon keresztül megy az egyezte­tés az algyői ügyelettel is. Döntenek arról, hogy a bentiek kéréséből most a hét végén- mennyit tudnak teljesíteni. Nincsenek külön­leges kívánságok, nyugodt, csendes a 6zombat, vasár­napi ügyelet. Vasárnapra három berendezésnél is a cementezés 1 lesz a feladat. Egy kicsit most összetor­lódott az ilyen munka. A két portartályra igencsak szükség lenne ezeknél a berendezéseknél. De hát egyszerre csak egy helyen dolgozhatnak velük. Így a sorrend megszervezése ad feladatot, okoz némi számol­gatást. A Dorozsma 23-ason ráadásul két lépcsőben kénytelenek végezni ezt a munkát, mert nagyon hosszú szakaszra készül a cement­palást. Most négy berendezés fú­rással, hét lyukbefejezéssel, öt pedig kútjavitással van elfoglalva. A területeket az ügyelet irányítói elosztották maguk között. A fúrást So­morjai József, a kútjavítást Tóth József, a lyukbefeje­zést Zakó László felügyeli. Délután Somorjai József­Schmidt Andrea felvétele A gondosan válogatott, érett csemegeparadicsomból ex­portra készítenek savanyúságot. A tavakon récék sür­gölődnek, holdfé­nyes tarlósuhogás­ra készülnek. Csobog a víz, füstszerűen libegve hullám­zanak. Barna felhők zöld árnyai siklanak a tavon, s megszíneződik a nád, ég, madár. A szeptemberi nap­búcsúztatóban a fényes csenkeszfüben pólimadarak lépkednek, halkan furu­lyáinak .. póóli... puli. puuli. A lila égen fekete ke­resztek húznak katonás rendben a Tisza felé.. > „karakatonák", ahogyan török időkből ránkmaradt neve is alig változott ká­rókatonára . . az ősi kép is változatlan! Csak lét­számuk növekedett ezer­nyire, s különösen így őszidőben „csapás" seregük a halgazdaságnak. Egy-egy madár bizony napi egy­Szeptemberi Fehér-ló másfél kiló halat is elnyel, s így a pár hónap alatt sok-sok mázsányi a kár. Nemcsak hazánkban, de az egész kontinensen túlsza­porodott ez a madárfaj, s vonuláskor itt gyülekeznek, pihennek a Kárpát-meden­cében. A Fehér-tavon dániai és jugoszláv gyűrűs példányok is kerülnek puskacső elé. Mert újra szabadon lőhető a kárókatona, az OKTH „leírta" a védett madárfa­jok listájáról. Természete­sen ez addig tart, amíg új­ra „visszaáll" a tűrhető lét­szám. Akkor a táplálékfo­gyasztásukat a halgazda­ságok is „elbírják". A fehér-tavi gyülekező állomány távoltartására több módszert is kipróbál­tunk. Ultrahang, karbid­ágyú stb. mellett a legjob­ban bevált a hatalmas, felfújt traktorbelsö. Ott ring a vízen a gumi s rajta kör­ben nagy, fehér szemek rápingálva! A szemfoltok bizony riasztják a szemfü­les madarakat, s ezekről a tavakról távolmaradnak. Természetesen a legjobb megoldás a nemzetközi összehangolt — fészektele­peken végzett — létszám­apasztás volna, „tojáskor­ban." Aztán fekete pontok a messzeségben .. Elkésett fecskecsapat surran a nád­szélben, s Délnek tartó szürkegémek morzéznak a fátyolos teliholddal.. . éj­szaka köszönt a szegedi madárszállóra. CsizmazU György nek az Algyő 895-ös kúthoz kell kilátogatnia. Most ér­kezett ide a berendezés és a munka megindulását a szokásos, alapos átvizsgálás előzi meg. A legérdekesebb és leg­látványosabb hét végi mun­kaműveletet, a rúzsai nitro­génezést Harmath Jánosné kíséri felügyelettel és ta­nácsokkal a helyszínen. A nitrogénezés gyors és ha­tékony módszer a mélyré­tegek vallatásánál. Ha a tiszta lyuktalpon csak né­hány literes beáramlást ta­pasztalnak, már ez is sokat mond a kutatóknak. Választ akarnak kapni arra a kér­desre is, hogy érdemes-e a mező határolásával még kijebb menni, vagy a leg­szélső pontot érték el? El­képzelhető hogy a kifejlő­désnek egy rosszabb szaka­szában találták az olajat. így 'esetleg csak egy fél évszá­zad múlva érdemes a ku­tat termelésbe fogni. Egy szusszanásnyi szünet­ben megkérdeztem Somorjai Józsefet: — Hogy mulatott tegnap este? — Hát, csak vacsoráztam. A koccintást és a táncot majd jövőre pótoljuk. — Tavaly majálisszerű vigadalom a Szöregi úton, az idén elegáns bál a Tisza Szállóban. Melyik az igazi? — Meggyőződésem, hogy az összevont szegedi bá­nyásznap az igazi, ahol a családdal, gyerekekkel együtt lehet ünnepelni. Az étkeztetést kellene kulturál­tabban megoldani, mint az 1986-ban sikeredett. Az ak­kori — , felkért, külső — stáb abba belebukott. Most Szolnokon próbálkoznak kinti, tömeges bányásznap­pal. Figyeljük az ottani ta­pasztalatokat. Bőle litván MHMMa Élénk turistaforgalom Nyárias idővel köszöntött be szeptember első hétvégé­je. a kellemes napsütésben benépesültek a strandok, a kirándulóhelyek. A ha­zai turistákon kívül oszt­rák. holland és lengyel vendégek kerestek szállást a tóparton. A strandok azonban már kevésbé, vol­tak zsúfoltak, mint az el­múlt hétvégeken. Benépe­sültek a fővároskörnyé­kí kirándulóhelyek is: sok ezer érdeklődőt vonzot­tak a Szobon megrendezett Börzsöny-napok rendezvé­nyei. Az őszi színekben pompázó vácrátóti botani­kuskertnek is sok látogatója volt. A szentendrei skanzen­ban pedig a régi lángossü­tés, fazekasság, kosárfonás és a gyertyaöntés fogásai­val ismerkedhettek meg a turisták. Szegeden is változatlanul élénk a turistaforgalom; ezen a hét végén sok száz hazai és külföldi vendég ke­reste fel a város termálvi­zű strandjait. Környezetvédelmi szaktanfolyam Hathetes környezetvédelmi szaktanfolyamot szervez vál­lalatok és szövetkezetek ré­szére a Budapesti Termé­szettudományi Stúdió. Az alapfokú tanfolyam cél­ja, hogy az intézmé­nyek, a gazdálkodó szervek környezetvédelmi felelőseit felkészítse munkakörük szakszerű ellátására, vala­mint ismereteket nyújtson a környezetvédelem jogi, gaz­dasági és műszaki szabályo­zásáról. Ünnepi hétköznap Egy hét, hat munkanap Dolgos hétvége a konzervgyárban

Next

/
Thumbnails
Contents